Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-12 / 85. szám

Kettős szerepben CSÜFOLÖDOTT RAJTA FILM és írott példabeszéd, se szeri, sé száma az anekdo- tiVius történeteknek, ám ne­hogy puszta tréfaként értel­mezzük azt, ami igaz; a vevő dühöngve viszi haza a silány­ra sikeredett árut, holott — közvetve vágy közvetlenül — ő ■•készítette! Furcsa kettősség él bennünk, szövi át minden­napjainkat. Vásárlóként egy­re igényesebbek vagyunk, mind kevésbé érjük be a tessék-lássék módon előállí­tott árukkal. Jogos magatar­tás, hiszen pénzünkért azt akarjuk kapni, ami jár érte. Termelőként viszont — hogy finoman fogalmazzunk — könnyen túltesszük magunkat az , előírásokban szereplő igé­nyeken, formaságnak véljük azt a jogos követelményt, hogy a pénzünkért — azt a teijsitmény.t nyújtsuk, ami jár érte. Kézenfekvő : a kettős szerep azonosságainak eltérő értelmezése konfliktusokat teremt, a termelésben és a íelhasználásban egyaránt. S mert másfajta szereposztás nincsen — a társadalmi mun­kamegosztásból következően nem is lehet —, magunknak kell vállalnunk mindazt, amit hol termelőként, hol fogyasz­tóként cseiékédeteinkkel meg­testesítünk. . .Mindössze illusztrációnak szánva: tavaly az árhatósá- goa • helyszíni ellenőrzéseinek száma meghaladta a százez­ret. Ebből valamivel több, mint hétezer esetben bukkan­tak, szabálytalanságra. Sok ez vagy kevés? A mérlegelő töprengés helyett a tényeknek most azt a jellemzőjét ragad­juk meg, hogy az előírásokat megsértő termelők, kereske­dők maguk is vásárlók, fo­gyasztók. Fölháborodva tilta­koznak, ha megkísérlik bár­hol becsapni, megrövidíteni őket. Ez á kettősség, ez a ve­szélyes gazdasági tudathasa­dás azonban sem átmenetileg, sem hosszabb távon nem vi­selhető el. Illetve elviselhető — mert hiszen létezik —, de az össztársadalmi érdekek sérelmével. Szándékosan választottunk olyan esetet, amikor a kettős szerep nyíltan, mindenféle takarás nélkül szembekerül a közerkölcs normáival, sőt legtöbbször az írott joggal is. A mindennapi élet ezerféle dolgában azonban a frontvo­nalak kijelölése nem ilyen egyszerű. A mulasztó, a sza­bálytalankodó gyakran rejtve marad, bírája csak saját lel- kiismerete — s még inkább érdekeit jól felfogó tudata — lehetne, de ez a bíró nem hirdet ítéletet. S azért nem, mert gyakorlati tapasztala­tokból tudja, társakra talál. Fogyasztói elégedetlenségünk egyedi az esetek túlnyomó részében meghatározott áru, szolgáltatás minőségének, árának stb. következménye. Termelői igénytelenségünk sokféle jele azonban soha nem egyedi, hanem közös ha­tások teremtménye, mert mu­lasztásunk ugyan lehet egyé­ni, de az a legkevesebb, hogy mások asszisztálnak hozzá. A gyártmányszerkesztő hibás el­képzelésére mások mondták ki a jóváhagyó igent, a művezető is tudja, hogy a gépeknél nem az előírt anyagot forgá­csolják vagy darabolják, s a meó-vezetőnek nincs kóros emlékezetkiesése, amikor a silányabbra ráüti, ráütteti a jobbat jelző pecsétet. Véletlenek persze vannak, s így megtörténhet, a sebbel- Jobbal összeszerelt háztartási gép, a színhibás kelme, a gyatrán ragasztott cipő, a zsíros, vizes töltelékáru azok­hoz is — s most e két be- tücske nagyon hangsúlyos — elkerül, akik készítették. El­jut viszont azokhoz is, akik pénzükért teljes értékű árut várnak, s ők szintén bűnhőd­nek, ártatlanul. Az adott eset­ben ártatlanul, de vajon min­dig úgy?! Vagy kölcsönkenyér visszajár alapon csereberél­nek termékeket, s mindenki a másikat szidja? Ha a bér mögött teljes ér­tékű munka áll, akkor a ter­mék is mindazt magába fog­lalja, amit az ára kifejez. Le­egyszerűsítve. egyenlő meny- nyiségek cserélődnek, még ha az árrendszer — természete­sen — tartalmaz is differen­ciáló tényezőket. Ha azonban a bér mögül a csökkentett ér­tékű munka kandikál ki, ak­kor a termék sem lehet az, aminek lennie kellene. Kinek jó ez? A vásárlónak semmi esetre sem. Érdekes módon azonban elégedetlenségünk mindig csak egy dolgot, a terméket veszi célba, megfor­dítja tehát a logikus menetet, a végpontnál kutatja azt, ami a kezdőpontnál rejlik; úgy, mintha a lyukas tetőn beömlő égi áldásért az esőt kárhoz­tatnánk. TAVALYI GAZDÁLKO­DÁSUNK ALAPJÄN a vál­lalatok, szövetkezetek ered­ménye 21 százalékkal nőtt 1976-hoz mérten, s 166 milli­árd forintot tett ki. Csakhogy amíg a vállalatok, szövetke­zetek költségvetési befizeté­sei tíz százalékkal emelked­tek, a részükre nyújtott ked­vezmények és támogatások húsz százalékkal lettek na­gyobbak. Figyelmeztető ará­nyok, még akkor is, ha a ré­szesedési alapokra 10,7 milli­árd forint jutott, 14 százalék­kal több, mint az előző esz­tendőben. E növekedés köny- nyen kelthet olyan illúziókat egy-egy termelőhelyen, hogy náluk minden rendben van, lássuk tehát, mit kínálnak az üzletek. Tudomásul kell ven­nünk: azt kínálhatják, amire fedezetet teremtettünk. Ezért magunkat vezetjük orrunknál fogva, ha csupán a pultok előtt elégedetlenkedünk, ha kettős, szerepünkből csak az egyiknek a szövegét tanuljuk meg. A színművészet ismeri az egyszereplős darabokat. A gazdasági életben az ilyesmi ismeretlen. Lázár Gábor Már vetik a kukoricát Kellet a eső A hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet vegyszerező és talajművelő gépei a tenki út melleit készítik elő a földet a paradi csőm vetéséhez. Az erdőtelki gazdaságban három hektáros fóliatelepen nevelik a palántákat. (Fotó: Perl Márton t Jól jött az eső a gazdasá­goknak. A legtöbb helyen ugyanis már földben a tavaszi árpa, a borsó, s az egyéb ko­ra tavaszi növények magja, de a hűvös, szeles időjárás már-már akadályozta a meg­felelő csírázást, illetve fejlő­dést. A tegnap hullott csapa­A mindennapi munka, a termelés, a gazdálkodás ered­ményesebbé tétele rendkívül fontossá vált gazdasági éle­tünkben. A címadó mondatot megfogalmazták a Heves me­gyei: Finommechanikai Válla­latnál is, s — ahogyan Lugosi József igazgatóval és Zydka Zsolt főmérnökkel a közel­múltban folytatott beszélgeté­sünk alkalmával kiderült — természetesen nemcsak han­goztatják ezt, hanem azon vannak, hogy tartalmat adja­nak a szépen csengő jelszó­nak. Á tavalyi és az idei évre is komplex intézkedési terv készült a hatékonyság javítá­sára, s a' legkülönbözőbb te­rületeken láttak hozzá áz el­képzelések megvalósításához. — Törekvéseink, persze sokkal régebbi keletűek — magyarázta a főmérnök. — Éyek óta tükrözi ezt műszaki fejlesztési programunk is, amely főleg a készáru-gyár­tás, az export, kisebb mérték­ben pedig a szolgáltatások korszerűsítését, jövedelme­zőbbé tételét segíti. Gépesí­téssel, célszerűbb technológi­ákkal próbáljuk helyettesíteni a drága élőmunkát, méghozzá úgy, hogy beruházásaink a le­hető '■leghamarabb megtérül­jenek, így került sör például festőüzemünk, modernebbé té­telére. amikor is a felület-elő­készítésen változtattunk ked­vezőbben. Könnyebb lett így a "feladatok végzése, más­részt a létszám felét átcso­portosíthattuk az egyéb te­endőkhöz. „. — Ugyanekkor gyártmány­fejlesztésünkben is a legész- szerübb, leggazdaságosabb megoldásokat keressük. Egy­szerűbben kialakítható szer­kezeteket gyártunk, arra tö­rekszünk, hogy minél keve­sebb alkatrész kelljen a sze­reléshez, minél kevesebb mű­veletre legyen szükség a mun­kák során. Termékeinkét egy- egy termékcsaládban egyesít­jük. tgv született például gyó­gyászati cikkeink között a korh ári ágy-család, amelyet tavaly már sorozatba ? szállí­tottunk megrendelőinknek. Vagy éppenséggel : a soroza­tig idén jutott műszerasztal, «melynek korábbi 26 változa­Jobban, hatékonyabban Tapasztalatok a Heyes megyei Finommechanikai Vállalatnál ta most már három elemből is felépíthető, s hasonlókép­pen a szekrénytestekből kom­binált éjjeliszekrény-csa­lád... Pótlólagos gépi beru­házással, ügyes praktikus ké­zi szerszámok vásárlásával fejlesztettük szolgáltatásun­kat,, s áz elkerülhetetlen élő­munka-igényességet a szak­képzés, továbbképzés fokozá­sával igyekszünk ellensúlyoz­ni. Autójavítóinknál tanfo­lyamokat szerveztünk a leg­modernebb diagnosztika meg­ismertetésére, külön tanmű­helyt létesítettünk karosszé­rialakatos fiataljainknak, az idén pedig ifjú'szerelőink jut­nak hasonló lehetőséghez. Mint Lugosi József igazga­tó elmondta: az említett fej­lesztésekkel, a jobb munka- és üzemszervezéssel, a terme­lőkapacitások tökéletesebb kihasználásával sikerült csökkenteniük a túlórákat, s a teljesítmények alaposabb felülvizsgálatával nem keve­sebb, mint 12,5 ezer norma­órát megtakarítottak. Továb­bi gazdaságtalan termékek gyártásának megszüntetésére került sor tavaly, a csontse­bészeti eszközöknél áttértek a kevésbé költséges anyag felhasználására, s minden munkaterületen meszemenő- en takarékoskodtak az ener­giával. Mindezek mellett meg­élénkült az újítómozgalom, ami önmagában 700 ezer fo­rintos tiszta hasznot jelentett, így a vállalat 182 milliós ár­bevételében a nyereség a min­den eddigit felülmúló bázis­eredményt is jóval megha­ladta, 23 millió forintosba nőtt. — Tizenkét százalékos ter­melésnövekedésünk kevés híján a termelékenység emel­kedésének következménye — újságolta az igazgató. — Kül lönösen örvendetesen javult az egy munkásra jutó termelé­si érték a készárutermelők­nél, közülük is az egrieknél. Mindezek következtében az­tán, nyilvánvalóan, nemcsak üzemeink, hanem dolgozóink is gyarapodtak: 6,5 százalé­kos bérfejlesztést végezhet­tünk adómentesen... Maradt azonban a gon­dokból is. Noha általában ja­vult a fegyelem, csökkentek például az igazolatlan mu­lasztások, az igazolt távollé­tek megszaporodtak. Rom­lott a baleseti statisztika, nőtt a selejt. Azán, hogy mást ne említsünk: növekedtek a készletek is. Ami mind-mind rontotta az eredményeket, a hatékonyságot. Mondani sem kell, hogy fáj is ez a vállalatnál, s azt sze­retnék, ha az idén kevesebb lenne a hiba. Mit tesznek ezért? Az idén már 190 millió fo­rint értékű árbevétel elérésé­ért, az export 13 százalékkal, a tőkés országokba irányuló szállítások több mint kétsze­resére történő növeléséért, a szolgáltatások fokozásáért, to­vábbi intézkedéseket tesznek a munkaidő, a rendelkezésre álló kapacitások még gazda­ságosabb kihasználására. Más vállalatokkal is szer­ződnek például a nagy haté­konyságú berendezések hasz­nosítására. A középvezetők anyagi érdekeltségét már nem a vállalati; hanem az üzemi eredmények alakulásá­hoz kapcsolják. Egyidejűleg pedig jelentős prémiummal ösztönzik a dolgozókat is a még nagyobb anyagtakaré­kosságra, s tekintélyes jutalé­kot biztosítanak számukra az önkezdeményezésű munka­idő-megtakarítások haszná­ból. Igyekezetükben — nem tit­kolják — feltétlenül számol­nak az üzemi demokrácia új fórumainak eredményesebb „működésével”. A különbö­ző termelési, gazdálkodási té­mákal s egyebekkel öszefüg- gő állásfoglalások, vélemé­nyek, kritikák, javaslatok fel- használásával, ami sokat se­gíthet a mindennapi munká­ban. Több más mellett példá­ul a műhelyek, a telepek kö­zötti kooperációban. Ugyanekkor újabb műszaki fejlesztésekkel csökkentik a fizikai munkát. Gépesítik az anyagmozgatást, a lakatosok­nál, hogy mást ne mondjunk, húzószegecselést alkalmaz­nak az eddigi lassúbb, ve­sződségesebb csavarozás he­lyett. A lemezmunkáknál ál­talánosabbá válik a ponthe­gesztés, a felületkezelést zsír- talanítással teszik könnyeb­bé, a kézi csiszolást elektro- polírral helyettesítik. Más­részt folytatják a már emlí­tett termékcsaládok kialakí­tását, alapos értékelemzés után, konstrukeióátdolgozá- sokat végeznek egyes kisebb sorozatoknál, gazdasági ala- nabb vagy korszerűtlenebb termékeket változtatnak megfelelőbbekké. S új gyárt­mányok bevezetésével is kí­sérleteznek több kutatóinté­zettel együttműködve. Kerecsenden optimálisabb üzemelrendezésre gondoltak, az egész vállalatnál finomíta­ni akarják a termelésirányí­tás módszereit, s korszerűsí­tik az ügyvitelt. A tavalyi­hoz hasonló 1,7 millió forin­tos takarékossági programon belül határozottabb erőfeszí­téseket tesznek a selejt csök­kentésére, megteremtik a kel­lő feltételeket mindenütt a DH-rendszer megvalósítására. Egyszóval, mint tapasztal­tuk: a Heves megvei Finom- mechanikai Vállalatnál az idén sem szűkölködnek az el- kénzelésekben. S minden bizonnyal: maid a jobb eredményekben sem! lívóni Gyula dék — feltéve, hogy jelentő­sebb utánpótlást nem kap — az utolsó nagy tavaszi mun­kát, a kukorica vetését is csak rövid időre állította le. Hevesen a RÁKÓCZI Termelőszövetkezetben, mi­után a szántóföldi ágazat 200 hektáron végzett az árpa, csaknem 300 hektáron pedig az étkezési és vetőmagborsó vetésével, a hét elején meg­kezdte a kukorica ültetését. A talajművelő gépek már jó­val korábban előkészítették a földet, elvégezték a szükséges beszerzést, műtrágyázást, s az összesen ezer hektáros termő- területen szeretnék mielőb befejezni ezt a munkát. Mar csak azért is fontos ez a he­vesieknek, mert a csaknem ugyanekkora zöldségterületen rövidesen szükség lesz a gé­pekre. Már a múlt héten el­végezték egyes paradicsom- és dinnyetáblák vegyszeres gyomirtását, hogy a hónap közepéig megkezdhesség e nö­vények ültetését. Kétszáz hektáron termelnek a hevesi­ek jövőre paradicsomot, amelynek egy részét új tech­nológiával. magról vetik majd. A kertészetben már az év elejétől nevelik a külön­böző zöldségpalántákat, köz­tük az 50 hektárra való pap­rikát. 90 hektárra pedig a do­hányt, amit egy hónap múl­va kezdenek majd kiültetni. Hat permetezőgép dolgozik az őszi. kalászosok tábláiban. Szükség van a sok gépre, hi­szen 1900 hektárt kell mi­előbb gyomtalanítani. Egyéb­ként a kalászosokban — ilyen 'is ritka — számottevő Kárt okoztak a múlt heti fagyok. Az őszi árpa és -búza, átla­gosan 15 százaléka fagyott le, és most várják a gazdaság ve­zetői. hogy vajon a tegnapi esőtől magukhoz térnek-e a kárt szenvedett részek. Hasonló károkról számoltak be az átányi BÚZAKALASZ Termelőszövetkezetben is, ahol a tavaszi árpát csípte meg a hideg. A szövetkezetben egyébként már március ele­jén elvetették az árpát, ott- jártunkkor pedig már az új IH-rendszerű Rába vetőgépe­ket állították be a kukorica vetésére. Nyolc százalékkal növelték itt a kukorica ter­mőterületét, s a 740 hektáron ez évben először a baiai rend­szer technológiája szerint ter­melnek majd. Várhatóan án rilis 25-ig befejezik a tavaszi Öe akadt tennivaló az el­múlt hetekben is Átányban. A javulásnak indult állatte­nyésztés ellátására további 70 hektáron telepítettek lucer­nát, 80 hekáron kellett a cu­korrépát, 40 hektáron pedig a napraforgót elvetniük. Ez utóbbival különben hosszú évek óta nem foglalkozott a szövetkezet, s most korsze­rűbb körülmények között: próbálkoznak e jól jövedel­mező olajos növény termesz­tésével. A gazdaság megtar­totta kereken 150 hektáros zöldségterületét is. melyen paradicsomot, paprikát, dinv. nyét, valamint dohányt ter­melnek az idén. Az erdőtelki—tenki SZABADSÁG Termelőszövetkezet kertészei - re ennél jóval több munka vár ezen a tavaszon. A me­gye egyik legjelentősebb zöld­ségtermelő gazdaságában több mint félezer hektáron tízféle zöldséget termelnek. A pa­lántázás megkezdése előtt azonban be kell fejezniük 7*v> hektár kukorica vetését, melynek bevezető talajmun- káit már korábban elvégez­ték. A Sa°v rnég nem tett kárt a zöldségfélékben, nedíg próbaképpen néhány hektá­ron már kiültették a korai káposztát, amit majd rövide­sen a paradicsom követ. A két kertészeti telepen a brigá­dok már gyomlálják, pikíroz- zák a különböző. palántákat, a gépműhelyekben pedig be­állítják azokat a berendezése­ket, melyek a ceeei paprikát vetik majd magról. Megúszta a fagyot a 123 hektáros gyümölcsös is. mivel a meggy- és, çseresz.nvef i c rügyei még nem pattanták ki. A múlt heti hideg egyedül a káposztarepcében tett kárt. melynek értékét a biztosít i mintegy 300 ezer forintra be­csülte. . A szántóföldi növények kö­zül egyébként szépen fejlőd”? a borsó és — amint azt gazdaság vezetői elmo —- a tavasz kedvezett a kalászosoknak is, melye1 átlagosnál jobb termés' nek. (cziráki) a ’ 1 ? zi ÍZ ±ér­Mmsüi JB 1974. aprííís 1!S., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents