Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-11 / 84. szám
Tudunk-e krímit játszani? Nem is annyira a kriminek, mint inkább á magyar kriminek kijáró előzetes izgalommal vártam — mégha a szerzők nem magyarok is, de a szereplők azok igen! — a Nulla óra, nulla perc... című bűnügyi játékot. Az első rész után még a második részt is vártam. — s már ez a tény valamiféle elismerést jelenthet előlegben is. Magyar tévé-krimi — mégha, mondom. nem magyar szerzőkkel is, de magyar produkcióban —, amelynek az első része után még mindig kíváncsian és várakozva ül le a néző a képernyő elé, nem sokkal gyakoribb, mint a fehér holló. Vagy mint a magyar bűnügyi játék a képernyőn. Agatha Christie neve n bűnügyi regények „Kiváló Áruk Fórumá”-nak a jele is lehetne, társa — azj általam nem ismert, s valószínűleg a tévé nyelvére „fordító” David Verner — végeredményben értő és tömörítő, tévés módon segített be e játék képernyőre való alkalmazhatóságában. És a szereplők is nevesek, tehetségesek, ismertek. Mi akadálya lehetne a sikernek? Am most nem is arról szeretnék írni, hogy vajon sikert hozott-e a nagy „öregasz- szony” regényének hazai tévéadaptációja. Még arról sem, hogy Szirtes Tamásnak menynyire sikerült angol miliőt teremtenie a gentlemanre hangolt színészi játékkal és fokozott feszültséget, talán a rendezői önbizalom hiánya miatt (?), a figyelemfelkeltő, riasztó közzenével? Mert azt bízvást kijelenthetem, hogy játékban, rendezésben lényegesen gyengébb külföldi produkciót is láttam már és nemcsak a hazai tévében, amit végignézni ugyan izgultam, emlékezni reá viszont azonnal elfelejtettem. így hát legfeljebb azt kérhetném számon a Nulla óra, nulla perc kapcsán, hogy Szirtes Tamás és színészei túlságosan komolyan vették, igazán tragédiának, emberi drámának, sorsok és jellemek ütközésének vélték ezt a bűnügyi játékot, mintsem annak, ami: játék. Ám ez a „legfeljebb” elvisz egy alapvető kérdés közelebbi vizsgálatához is. Miért nincs, vagy miért van mindig kevesebb hitele és izgalomkeltő ereje a magyar telvízióban bemutatott kriminek, mint valamely tucatgyártmányú nyugatinak, amelyben még a színészi játék is csak nyomokban fedezhető fel? Kézenfekvő lenne azt mondani, azért, mert a nálunk bemutatott bűnügyi filmek jó részében egy köz2. Sali Jóska megszólalt a műhelycsarnok vasszárnyai között. — Fölkereshetném egyszer? Alakja egy pillanatra valószínűtlenül megnyúlt a függőleges fémsíkok között, szinte az ég kékjéig. Az Arany kerékben találkoztunk. Szeles idő volt, napok óta esett. Távolról behallatszott a kis térre a villamosok zörgése. A vendéglő fölött vasrúdon hangosan nyikorgóit a kovácsolt szárnyaskerék. Sali Jóska megtorpant a vendéglő előtt. — Tudok jobb helyet... — Jó ez — nyugtattam meg. — Minden vasárnap itt szoktam ebédelni. — Most nincs vasárnap. A vendéglő .üres volt. A nikkelrácsos kandalló előtt egy szőnyegdarabon kutya szunyókált. Ügy tetszett: teljes a csönd. Sail Jóska a fogason szétterítette átázott kabátját. A konfekciós öltöny feszült rajta, egy számmal kisebb volt. A nyakkendő csomója kicsúszott az ing divatos gallérja alól, de ügyet sem vetett rá. Hatalmas, vörös öklei egymás mellett pihen£iMnmm _ j.978. április 11., kedd <5? ponti hős köré és miatta fonódik a mese: van kivel azonosítania magát a nézőnek. Vele, vagy ellene Csakhogy nem erről illetőleg elsősorban is nem erről van szó — véleményem szerint. Hanem arról, hogy — paradox módon a jó színészi játékot, a manirmentességet itt inkább hibának tartva — a színésznek nem hiszek. Az ismert magyar színésznek. Nem tudom elhinni Tordy Gézáról például — isten bocsássa, pedig de igyekezett igazi emberi drámát teremteni is! —, hogy ő egy agyafúrt és megszállott angol gyilkos-milliomos. A kialakult — nem csak a képernyőn, színházban, de nézőkben is menthetetlenül kialakult — színészi karakterek egy-egy, az e műfaj területére átránduló esetben, válaszfalat jelentenek a játék és a nézője között. Szinte áthághatatlan, le- dönthetetlen falat. Meg vagyok győződve róla, hogyha kevésbé ismert, vagy alig ismert színészekkel játszatta volna el a rendező a Nulla óra, nulla perc ... főbb szerepeit is, lényegesen nagyobb lett volna a siker. A kriminek a sikere. Abba most nem akarok belebonyolódni, hogy az effajta bűnügyi játékoknak. filmeknek megvan a maguk stílusa eszköztára, kliséje a rendezésben, a színészi játékban, a fényképezésben egyaránt: hogy azok, akik Nyugaton e műfajt művelik, legtöbbjük tisztes mesteremberei a szakmának, pontosabban : e szakmának. Azt azonban meg kell jegyeznem, nálunk arra kétség., kívül nincs sem szükség, sem lehetőség, hogy „krimi-színészek” képzése és szerepeltetése, holmi verbuvált társulatként biztosítsa a magyar krimik, akárki írta is, átütő sikerét. És még talán azt is megjegyezhetem, amire egyébként már utaltam: nem biztos, hogy egy neves színész egyben jó és hiteles egy bűnügyi játékban, — csak azért, mert neve és vitathatatlan művészi kvalitásai vannak. A Nulla óra, nulla perc... legalábbis eltflnődtet e dolgon. Gyurkó Géza Hátai Mihály kiállítása Hatvanban Vasárnap délelőtt Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára nyitotta meg a Hatvani Galériában Kátai Mihály festőművész tárlatát, amelyen az Egerből elszármazott alkotó 35 tűzzománcképpel szerepel. Kátai több évezredes műfajt élesztget munkáiban, és ősi népművészeti elemekből építkező, szimbólumgazdag művei minden bizonnyal szép élményt nyújtanak az április 23-ig nyitva tartó kiállítás látogatóinak. (Fotó: Szabó Sándor) Thiery Árpád: ÍRTnTLfflM KÉK tek az asztalon, és csak találgatni lehetett: hogyan férhettek át a kabát ujján? Be- lekortyólt a vörös borba, és komolyan, átható tekintettel nézétt rám. — Tegyen értem valamit! — mondta. — Mit tehetnék? — lepődtem meg. — Nem tudja elképzelni, hogy mit éreztem, amikor megláttam magát a műhelyben. Annyi év után! Még most is él bennem, amikor eljött az iskolánkba. Mintha tegnap lett volna. Minden szavára emlékszem, amit mondott. A cikkét kivágtam az újságból és eltettem... Megzavarodtam a nézésétől. — Valami baj van? — kérdeztem. — Azért akartam találkozni magával, mert azóta is gyakran vagyok úgy azokkal o kardokkal. Más dolgokkal is. Az a pisztolyos ember is, például. Felhajtotta a vörös bort. A mozdulattal úgy tűnt: lezárt valamit. Feszes lett, s már elállt attól, hogy a legfontosabbat is közölje velem. A tányérról elvett egy pogácsát, rágcsálni kezdte. A múlt sok mozzanata közül az egyik hirtelen felbukkant előtte, oly erővel és az életét bevilágító fényességgel, mintha alkalmas lett volna az egyetlen, mindent tisztázó magyarázatra. — Majdnem elmondtam most egy történetet — szólalt meg. — Mondja csak! — biztattam. — Mégis jobb, ha nem mondom el. Félreértené. Most már jó helyen van, az a fontos, Lemezlakatosnak indultam, de a vaslemezek megrongálták az idegeimet. De aztán kitanultam a villany- szerelést, és megtaláltam » helyemet. Negyvenéves formájú férfi lépett a vendéglőbe. Esőkabátjáról lerázta a vizet. Odament a kutyához, a lábával barátságosan meglökte, majd leült a kandalló közelében. Újságot, szemüveget vett elő, olvasni kezdett. Sali Jóska lehalkította a hangját. — Az öltözőben valaki egyszer a szekrényemre ragaszGálaműsor az egri főiskolán A Kertészeti A felsőoktatási intézmények kórusainak és szólistáinak fesztiválját a főiskola dísztermében nagyszabású gálaműsorral fejezték be. Ez a gálaműsor a szokásos hangversenyektől hangulatában tért el. Es ez a forróbb, emelkedettébb hangulat éppen abból adódott, hogy itt nem laikus közönség élvezte a kórusmuzslkát és a szólisták teljesítményét, hanem műértók, azúk az egyetemista és főiskolás fiatalok, akik a zene szeretetében élve, annak nemesítő hatása alatt állva értékelik mindazt a harmóniát, amit az egyes művék eiébük hoznak. És nem lehetett nem észre venni ezen a délelőtti hangversenyen annak a három napnak az eredményét sem, amely ezt a több száz fiatalt ebben a városban együtt tartotta, egy nonstop-program minden mozgalmasságával, örömével, lelkesültségével és — szépségével. Az itt elért eredmények rövid és hosz- szabb ideig tartó legendákat teremtettek egy-egy együttes vagy egy-egy szólista körül, és ezeknek az apró legendáknak valós értékét és érlelő hatását ma még nem lehet lemérni. Az azonban bizonyos, hogy ez a fesztivál itt, Egerben nemcsak a fiatalokat mozgatta meg, hanem a várost is: a város vezetősége és a város vállalatai értékes gesztusokkal köszöntötték ennek a valóban nagy jelentőségű amatőrmozgalomnak lelkes fiatal erőit. Hogy egy ilyen alkalomnak milyen mozgató ereje van és lehet, arra elég csak annyival emlékeztetnünk, hogy a karvezetők szakmai megbeszélésén nevek és teljesítmények hangzottak el, kórusvezetőkről szólották, fiatal tehetséges szólistákról és arról is, hogy ehhez a fesztiválhoz teremtett fanfár-szignált Ary Tibor, hogy Kátai László indulót írt A friss tavaszi pezsgés jellemzte a fesztivált is, a gálaműsort is. Mindezt azért kellett leírnunk elöljáróban, hogy a gálaműsorról írt megjegyzéseink a helyükön érthetők legyenek. A Besztercebányai Pedagógiai Főiskola nőt kara és a Csebokszári Jakovlev Tanárképző Főiskola Kamarakórusa vendégként lépett fel ezen a fesztiválon. Mindkét együttes a barátság jegyében érkezett és nagy-nagy sikerrel távozott Egerből. A szomszédoknak talán nem jutott akkorra ünneplés, mint a távoli testvérnép küldötteinek, de a távolság fordított aránya a barátságban itt értelmileg érthető: a festői népi viseletben megjelenő tizennyolc csuvas lány és fiú a három csuvas népdallal és Pavlov tott egy cédulát. Engem ez nem zavar. Nem tudom, hogy mit beszélnek rólam a hátam mögött, de a szememben nem csúfolódnak. Sőt, azt látom, hogy szívesen meghallgatnak. Még egy üveg bort kértem a fehérkabátos pincértől. Sali Jóska átnyúlt az asztal fölött, megfogta a karomat. — Inkább menjünk el én- hozzám az albérletbe. Otthon is van bor. egy dalával, a Darumadárral fergeteges sikert aratott : a közönség visszahívta az együttest. A besztercebányaiakat dr. Tibor Szedllczky, a csuvas együttest Anatolij Mau- mov vezényelte. Örömmel vettük tudomásul, hogy még mindig él és hat Kodály mellett is Bárdos Lajos művészete, a Magos a rutafa, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola előadásában, Miklós Gyula vezénylete mellett azt bizonyítja, hogy a kórusirodalom gazdag anyagát nem szabad „ad acta” tenni. Ez a szépen kidolgozott előadás megérdemelten aratott sikert és élesztgette Bárdos Lajosra való emlékezésünket. A Budapesti Kertészeti Egyetem Vegyes kara Viada- na: Áradj ránk szép, tavaszi napsugár című kompozícióját adta elő; Alföldy Boruss István együttese a lírát hangsúlyozta, azt az örömet, amellyel annyira tudjuk várni a tavasz kivirulását. Mihajlov Doni fiúk című, igazán fesztiválszáma a Budapesti Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola férfikarának előadásában most sem tévesztette el hatását. Imponáló volt, ahogyan ezt férfierőtől duzzadó és patetikus művet Mádi Szabó Katalin dirigálta. A Budapesti Tanítóképző Főiskola női kara két Karai- számot adott elő Tímár Imre vezényletével. A főiskola profiljából következik a technikailag szép kivitelezés, mégis, ezenfelül is meg kell állapítanunk, hogy a karmester egyénisége jól érződött az együttes teljesítményén. Azért a gálaműsor — és véleményünk szerint — az egész fesztivál egyik legnagyobb száma volt Bartók Bélának a Falun című ciklusból vett Svatba (Lakodalom) című kompozíciója. A Ho SÍ Mính Tanárképző Főiskola női karát Tar Lőrinc vezényelte, a zongoránál Marik Erzsébet működött közre. Egyetem vegyes kara (Fotó: Szántó György) Van ennek a remekműnek egy semmi mással es senki máséval össze nem téveszthető karakterisztikuma: benne van Bartók egész idegrendszere, az a fojtott drámaiság, amely az ő zenei anyagából mindig felcsap, a tragikumnak az a lehelete, amely a magányt és a nagyratörést egy szájjal mondja ki, egy hatalmas lendülettel vezérli és énekelteti el. A fesztivál zsűrije is helyén értékelte ezt a számot, az egri női kar. Marik Erzsébet és főképp az egyre igényesebb feladatokra vállalkozó karvezető, Tar Lőrinc teljesítményét. A szólistákra, a bennük megszólaló egyéniségekre, képességeikre egy ilyen rövid beszámoló keretében nem térhetünk ki részletesen. Csak dióhéjban: Sándor Lívia Liszt-száma átélt muzsika,' Tóth Mária a szegedi Zeneművészeti Főiskoláról nagy energiájú szopránnal rendelkezik: Betlehem Márta Pécsről, a Csajkovszkij-dallal ro- konszenvet ébresztett (kár, hogy ez a lágy dallamsór kiütött a fesztivál-hangulat markánsabb számai közül), míg Nagy Ágnes mélyhegedűn előadott Sosztakovics- száma határozott művészegyéniséget mutatott be a Szegedi Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Tagozatáról. A rendezést, az egész fesztivál lebonyolítását mindenki fenntartás nélkül dicsérte. Valóban remek és minden időben hallani- és látnivalóval telt el a három nap. A diákok mindent meg is kaptak. Talán az egri zenekedvelő közönséget Is bele kellett volna egy kicsikét kalkulálni ebbe a nagy esemény- sorozatba. A haszon bizonynyal megkettőzve jelentkezett volna, a fesztivál így is szép diák- és szakmai siker. Állítható: a kórusmozgalom nem állítható meg, nagy jövője van. Farkas András Csak 14. életévük után Diákmunka nyáron Az albérlet a külvárosban volt, közel a gyárhoz, ahol Sali Jóska dolgozott. A kapu fölött megzörrent a kis jelzőharang. A sírköves udvarán a kidolgozatlan kőtömbök közül hatalmas kutya rontott elő, nekiugrott a drótkerítésnek. A hónapos szoba barátságtalan volt, ablaka a sírköves kertjére nézett. Sali Jóska bekapcsolta a villanymelegítőt, a készülék tányérját felém fordította. Száraz, fémtllatú meleg keletkezett. A lavórban kezet mosott, az éjjeliszekrényből poharakat és egy csa- tos üveget készített a kerek asztalra. Töltött, koccintott, majd anélkül, hogy ivott volna, a szekrény tetejéről leemelt egy öreg koffert A székre tette, kinyitotta. A tiszta fehérnemű alól kivette a régi újságot, szétterítette az asztalon. (Folytatjuk) , Az iskolákban ezekben a napokban döntik el a diákok, dolgoznak-e a vakáció ideje alatt, s ha Igen, hány hetet. Fontos azonban tudni, hogy a tanulóknak a nyári szünetben legalább négy hetet pihenniük kell. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a diákok a vakációból átlagosan egy hónapot töltenek munkával. A munkaügyi és az oktatási miniszter együttes utasítása szerint a vállalatoknál a diákmunka elsősorban a szervezett foglalkoztatás keretei között biztosítható. Szünidei munkára 14. életévüket betöltött, és az általános Iskolai tanulmányaikat befejező gyerekek, középiskolások. valamint egyetemi és főiskolai hallgatók jelentkezhetnek A javítóvizsgára utalt általános és középiskolai tanulók nem vállalhatnak munkát. A diákok nyári foglalkoztatásához az iskolában kiállított munkavállalási engedély szükséges. 16 éven aluliaknál pedig a szülő, a törvényes képviselő írásbeli hozzájárulása is. A szünidei munkát vállaló diák foglalkoztatási ideje azonos a vállalatnál rendszeresített munkaidővel. Nincs akadálya azonban annak, hogy rövidebb, 4—6 órás munkaidőben alkalmazzák őket. A szünidei szervezett foglalkoztatás — az eddigi ta. pasztalatOK szerint — jelentős szerepet tölt be a diákok pályaválasztásában. Sok diák a vállalatnál nyáron eltöltött pár hét alatt megszeret, meg, ismer egy szakmát, s azt ké< sőbb hivatásul választja.
