Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
Vascrely hetvenéves Victor Vasarely, magyar nevén Vásárhelyi Győző hetven esztendős. A Franciaországban élő, világhíres festőművész, az op-art nagyhírű mestere 1908. április 9-én látta meg a napvilágot Pécsett, a mai Káptalan utca 3. számú házban. Jó rajzkészsége már gyermekkorában kitűnt, de mégis kereskedelmi iskolát végzett, irodai alkalmazott volt már, amikor festészeti tanulmányait a Bortnyik-féle festőiskolában. Budapesten megkezdte. 1930-ban azután Párizsba utazott, ahol le is telepedett, máig ott él. Franciaország Aix en Provenceban létesített alapítványt — amely . múzeum, műterem, vitahely, dokumentációs központ is, s egyben a Vasarely által hirdetett „boldog színes város” egyik prototípusa Nem sokkal később Pécsett, a hajdani szülőházban megnyílt a világ harmadik Vasarely-múzeuma. Annak a lassan . kialakult és megerősödött jó kapcsolatnak az eredményeképpen, amely a hatvanas évek végétől kezdve Vasarely és Magyarország, azon belül is szülővárosa között lassan kialakult és megerősödött. Pécs múzeuma, a Janus Pannonius Múzeum már korábban levelezett Vasarelyvel,, áld 42 szeri- gráfiát ajándékozott szülővárosa Modern Magyar Képtárának. Ezekből a művekből 1969-ben külön kiállítás is volt Pécsett. Az első lépések után megtörtént a megállapodás : az egykori szülőházban állandó kiállítás nyílik, amelynek anyagát maga a művész válogatta össze, részint saját műveiből, részint a tulajdonában levő kortárs művekből. A pécsi Vasarely-múzeum végül is 1976. június 5-én nyílt meg, a művész személyes részvételével. Vasarely, Párizsban reklámgrafikával foglalkozott, maid festett, de festőművészi korszakát ma „tévutaknak” nevezi. Már 1951-ben ezeket mondta: „A táblaképfestészet nem túlhaladott, a szó negatív értelmében. De az egyéni egyre inkább átadja helyét a közösnek, és ez a folyamat napjainkban a technikai fejlődés következményeképpen egészen új külsőt ölt. Vallom, hogy a képzőművészet megérett a festészet, a szobrászat, építészet és várostervezés hatalmas szintézisére.. Az op-art világsikere közismert Vasarely színes „városai” sok vitát, de feltétlen érdeklődést váltották ki világszerte. A hetvenéves művész több mint húsz esztendeje írta le azokat a sorokat, amelyek azóta is meghatározzák művészetét, amelyek azóta termékeny hatásukat is bizonyították: „Társadalmi művészetről álmodom. Feltételezem, hogy az ember a képzőművészet iránt ugyanolyan mély vágyakozást érez, mint a ritmus és a zene iránt. Természetéből adódóan vágyik az érzékletes örömökre, és — hiszem — ismét megvan minden lehetőség. hogy ezt a vágyat ki is elégítsük. Embersereg, néptömegek, élőlények sokasága — íme. az új dimenzió”. 1976-ban, magyarországi látogatásakor interiút adott Victor Vasarely. Ebben kifejtette többek között, hogy: „A művész” elavult kifejezés: Közrejátszik ebben a tradíció, az a szabály, amit a XIX. század burzsoáziája teremtett: a művész az, aki képet fest, amit aztán aranv- keretben a szalon falára vagy a páncélszekrénybe lehet tenni. A .művészből” minél előbb „nevet” kell csinálni, hogy képei minél többet érjenek. Ez a fajta elismerés nem érdekel.” Kommunista barátai számára — ez a Francia Kommunista Pártot jelenti, amelynek Victor Vasarely is tagja — gyakran készít képeket, plakátokat, nyomtatványokat. A pécsi Vasarely Múzeum négy földszinti és három emeleti nagyteremből áll, a folyosók padlózata süttői mészkő, a boltíves termek fehérre meszelt falait csak nyersszínű falborítás teszi változatossá. Ebbe a környezetbe kerültek Vasarely szerigráfiái, festményei és szőnyegei, valamint Claire Vasarelynek, a művész feleségének munkái, és azok a művek, amelyeket Vasarely saját gyűjteményéből válogatott a pécsi múzeum számára: Hans Arp, Cruz-Diez, Auguste Herbin, Francois Morellet, Frantisek Kupka, Nicolas Schöffer és mások képei H.E. Javorov centenáriuma A Szovjet Tudományos Akadémia új épülete A XX. századi bolgár irodalom jelentős költőegyénisége, jeles klasszikusa Peju Kracsolov Javorov, akinek századik születésnapját nemrég ünnepelték Bulgáriában. Műveinek olvasottsága, népszerűsége ma sem csökken. Lírája híven tükrözi a kort, amelyben élt (1877-1914) és azt a nyugtalan életet, amely osztályrészéül jutott. Nem hiába nevezik a bolgár irodalom „nyugtalan szellemének”. Munkássága tapasztalatai közel vitték őt a néphez amelynek fájdalmas alá-' vetettsége kizsákmányoltsá- ga mindig őszinte részvétet keltett benne. Verseinek ritmusa, virtuóz zeneisége, stílusának finomsága különleges hatással van az olvasóra. A Moszkva folyó magas partján, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Kremlre, megkezdték a Szovjet Tudományos Akadémia új székházának építését. A komplexum egy 20 emeletes épületből és egy 1500 férőhelyes konferenciateremből áll mely különböző tudományos kongresszusoknak ad majd helyet. A komplexum föld alatti részében kétszintes, 300 gépkocsit befogadó garázs található. Az új épület tervét a Szovjet Tudományos Akadémia Országos Állami Tudományos Kutató- és Tervezőintézetének mérnökcsoportja készítette, Jurij Platonov építész vezetésével. Magyar külpolitika Mohács előtt Kosáry Domokos tanulmányáról A tágabban vett közvéleményt a magyar történélem. kora középkori szakaszából valójában két dolog izgatja • igazán: István király alakjának és a magyar államalapításnak a problémája, illetőleg a Mohács körüli 'kőztörténeti- - viszonyaink alakulásának a — további fejlődésünket kardinálisán meghatározó — kérdése. S mivel az utóbbinak, mint köztudott, évszázados kihatásai voltak, a köztudat azt is hozzáteszi, „mi lett volna, ha..nincs török hódítás, a! tudományos irodalom pedig úgy fogalmaz, figyelembe véve a korabeli európai hatalmi viszonyokat, kínálkozott-e olj^an alternatíva, mely választása esetén a százötven éves török uralom elkerülte volna az országot. Nyilvánvalóan világos, hogy Kosáry Domokos kitűnő könyve ezen utóbbi lehetőség boncolgatását tartalmazza. 1521, Nándorfehérvár-elestével, Magyarország közvetlenül bekerült a török hatalom európai terjeszl<eöeséhek' fő. vonalába, így az ország valójában olyan szűk cselekvési lehetőség köré szorítódott, melyből kiutat csak két tényező adhatott Fel kellett volna sorakozni az európai törökellenes nagyhatalmak szövetségéhez, noha azok egymásellenes viszályainál külön-külön maguk is építettek a török szövetségre, s ez Magyarország sorsát ellentmondásosan befolyásolta, illetőleg a belső konfliktusok háttérbe szorításával, egységes belső törökellenes frontot kellett volna' kialakítani. Kosáry Domokos tanulmánya mzt vizsgálja,, hogy ezen említett időszakban, vagyis a tizenhatodik század első negyedében, a magyar diplomácia miként ismerte fel ezt a végzetes veszélyt, s annak elhárítására milyen : diplomáciai manőverekbe fogott. Magyarországot a török birodalom,' ellentétben a köz- • tudattal, 1526 előtt alig veszélyeztette. Mátyásnak sikerült távol tartania a törököt az országhatártól, s különbékékkel szavatolni az ország függetlenségét A probléma akkor adódott, amikor a török az európai terjeszkedés mellett döntött, felismerve a közép-kelet-európái államok katonai gyengeségeit. Ezt a fenyegetettséget Kelet-Európa államai különbözőképpen kívánták megoldani. Zömük dinasztikus kapcsolatot alakított ki erősebb uralkodó családokkal, ettől remélve a török kérdés megoldását, ugyanakkor majd- minden államban a központi hatalom ellen támadó rendi erők hatékonyan gyengítették'ennek: az ellenállásnak a lehetőségét. Kosáry Domokos könyve, eddig kevésbé használt történeti forrásokra támaszkodva, vizsgálja a korabeli magyar diplomácia tevékenységét és hatékonyságát Megállapítja! hogy Mátyás után nem voltak ugyan kiemelkedő egyéniségei, de a rutinfeladatokat elfogadhatóan meg tudták oldani A probléma tehát nem személyi okokból adódott, hanem abból, hogy a magyar diplomácia mindinkább elszokott attól, hogy első helyen a legfontosabbat, a nemzetközi politika realitásait próbálja önállóan végiggondolni.’“ Ez a politika, közvetlenül 1526 előtt a pápai diplomácia hatása alá került, s ez messzemenően bénította manőverezési lehetőn* ségeit. Izgalmas kérdése történelmi irodalmunknak éppen úgy! mint a könyvnek, létezett-e a szulejmáni békeajánlat melynek esetleges elfogadása a mohácsi katasztrófa elkerülését jelenthette volna. Kosáry kétkedve fogadja ezt kimutatva azt hogy a török európai terjeszkedésénél Magyarország csak egy állomás volt melyben Magyarországnak ugyan fontos, de nem perdöntő-szerepe volt. S hogy mi okozta a mohácsi katasztrófát? Elsősorban * széthúzó rendi erők országérdeket semmibe vevő gondatlansága, illetve az európai nagyhatalmak egymás közti viszályait inkább bonyolító, s nem megoldani akaró, pápai'politika koordinálatlansága. : (Gyorsuló idő) SZŐKE DOMONKOS ftWAIWAVAVywvAVW.'W'AV.VvVVAAftAAVVVVWVWWVVVVWAA/yWWAftWVVWWWWVWW^'V' C zeretve tisztelt főnököm! J Ezennel ünnepélyes foga- j dalmat teszek hogy az első infark. ' tusomat rólad fogom elnevezni. Közeleg ... Azután, ha a nevedet hallod nem biztos, hogy neked szóltak. Lehet hogy az én infarktusomról ; beszélnek . .. Mert arról beszélni fognak... Vén csont vagyok, azt mon. dod?í... Mondd a szemembe!.. Káplárra szignálod a dolgaimat. Mintha én nem is léteznék!... Köszönöm a kíméletet, de egyelőre nem kérek belőle. Húsz évem van még a nyugdíjig... Less egy kicsit Káplárodra! Kapkodja a gyógyszert... No persze, ő, halálra dolgozza magát. Az ő vállán van minden, hadd tanuljon bele... No de könyörgöm, mi. ért olyan sürgős? Ismétlem, nekem még húsz évem van a nyugdíjig... Pardon Én öregszem és csontosodom. És te?!... Pardon.. Valami ördögi szabályszerűséget kezdek sejteni. Félelmetes!... Jut eszembe a kubikosbrigád. Ott nem gárcsoltuk, kamaszok és öregek, a jó munkabíró családapákat ... Ma meg itt csak cicama- cázunk a kenyérrel? Az öregek meg a fiatalok egymásnak dobálják, hogy mi meg ne kaparintsuk? Netán, ha dolgoznánk, nem több jutna mindegyiküknek?... No persze, Káplár dolgozik, majd beleszakad. Meg Trencsényi Imre: Monológ — délután termesztésen te !s, nagyfőrök... Az ám, az infarktus! Ha fiatalkoromra gondolok, mindig megfeledkezem róla. Pedig nemcsak kubikoltam. Tanultam is. Sőt ! De valahogy minden munkáról. úgy képzeltem, hogy hosszúságszor szélességszer magasságszor forint... Most meg az infarktus itt ólálkodik körülöttem.... Szívémhéz kapok ... Torkomhoz ... Nyakkendő... Magam is csodálkozom, de amióta Káplár itt lejt előttem farmerban, valahogy nem érzem jól magam nyakkendő nélkül ... Lehet, hogy ezután a könyökvédő következik, majd rövidesen az agyérelme- szesedés?... Valóban lehet valami a fejemmel is, mert azelőtt fél évig sem nyúltam a hajamhoz, most meg — igaz, hogy kúszik lassan hátrafelé a homlokomon —, de jobb szeretem, ami tollazatom még maradt rövidre nyírni... Ahogy így elnézem magam, csakugyan öregszem ... Előbb-utóbb mindenképpen igazatok lesz. A vak is látni fogja, mit ér a munkám iMert a semmit a vak és a mesterlövész egyformán látja.. .De láttái-e te, Káplár, babát a kubikgödörben? Nem, öcskös, nem halva született csecsemőről van szó. Ez már a ti krimiken nőtt fantáziátok. A baba, kispajtás, meghagyott földoszlop a gödör közepén — a főnök talán még tudja, ha az ő rokonságában is volt kubikos... Tudod, azon mérték a teljesítményt, ha a talajszint nem volt egyenletes... Mint ahogy most ti is rajtam méritek a saját erőlködéseiteket ... r~\ e megint elkalandoztunk az ^ infarktusunktól. ». Vizet !.. Dörzsölni !... Utat !... — Kit vittek el? — Az Altert. — Mit csinált? — Hogyhogy mit csinált? A szíve ! — Ilyen fiatalon? — Hogyhogy fiatalon? Negyven is elmúlt! — Hát bizony elege volt szegénynek ... Kórház. — A pszichikai terhelés, asszonyom. A kedves férje, ugye, az élet derekán, abban a korban, amikor a legtöbbet vállaljuk, a második fiatalságunk, a gyerekeink kiröppentek, a fejünk lágya már benőtt, de. még nem kezdünk ... hát... hpgy úgy mondjam, hanyatlani... így- az ötödik X táján... — De főorvos úr! 0 éppen ma lenne negyven esztendős!... — Pardon ... Nos, asszonyom, mi minden lehetségest megkísérelünk ... ■ ... •. Szép temetés. KJ o nem, azért nem a főnök 1 ’ beszél. Érzi, hogy leszakadna a mennybolt... a meny- nyezet ... ami csak van... Vagy meghajigálnák a sárga- göröngyökkel ... A nyelve is kitörne. Mert ilyenkor csak jót szabad mondani, de mit tudhat ő a megboldogultról?... Pedig alakja nőttön nő! Lassan feltárulnak e páratlanul közhasznú élet rejtett értékei. — Gazdag tapasztalatainak tárháza mirdannyiunk előtt örökké nyitva állt — zeng a tátongó gödör felett, vagy inkább bicsaklik a hang. Vajon ki ez?... Nem mindegy? Bárki elmondhatja, amit immár mindenki tud..-. Megrendültén állnak. Káplár is a sötétebbik farmerját vette föl. Senki sem ügyel rá. Hiába kapja be, víz nélkül, a gyógyszerét .. A főnök? Egyszerűen láthatatlan... Talán- ki se jött?... Rá vall... így pusztulunk el egymás szeme láttára — kiált fel valaki, amikor a hantok zuhognak. Per- < sze hogy nincs itt a főnöki... De ; akár itt is lehet! A lakatok egymás után pattannak le az ajkakról. — Én tegnap akartam épp úgy istenigázában .., — Ma jöttek volna hozzánk! Régi ' barátok vagyunk.. .azaz, hogy..; — Mindannyiunkra sor kerüL.. — Piszlicsáré látszatmunkákban őröljük fel magunkat! Tegye szívére a kezét... ! — Ügy bizony! Ennyi, erővel. Ha dolgoznánk...! — A főnök! — Jókor... — Szervusz. Engem vársz? — Én? Én a temetésemen va- ■ gyök... De'ha már éppen így ; alakult... : ; — Megbocsáss, nekem most ; rengeteg a dolgom... És nem is ; érzem egészen jól magam. Ügy ? j látszik, megint valami... Keress ' '• meg majd a jövő héten... < C ájront. Az a nyomorult in- < ' farktus meg nem jön. ; Atkozott mócsing természetem!.. ‘ Hazáménni... Komoran ücsörög- ; ni'... A család lábujjhegyen ke-^; rülget... De talán így kell lennie.r í Vegyük csak sorra higgadt fej- . j jel. Ha megúszom: semmi teme- \ tés. Ha elvisz: nem hállom meg. Î mit beszélnek... Az a cseppnyi í. i figyelmesség meg, ami az eléő 5 és a második között van — ha J van —: kevés... Meg nem is az , igazi... ‘I v*» - -----....--- . _ _ _ ___' *
