Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
A.z ezredik adás felé... Beszélgetés a Szabó család egyik „alpal” Kétszeres jubileumához közeledik a Szabó család: húsz éve, 1958-ban jelentkeztek először a Magyar Rádióban, és július körül kerül sor az ezredik adásra! Több szempontból is rekord ez az ezer adás: soha, egyetlen műsor a rádióban még 1000 órán át nem ment folytatásokban. (Mert a heti egyszeri félórás adást és az ismétlés félóráját ilyenkor együtt számítják.) Ráadásul ilyen tartós szerzői együttműködésre sincs még példa nemhogy a rádió, de talán a magyar sajtó egész történetében sem: Ugyanis a családnak indulása óta végig ugyanaz a három szerző az „atyja”: Forgács István, a Nemzeti Színház nyugdíjas dramaturgja, l.iska Dénes, a Magyar Televízió főmunkatársa és Baróti Géza újságíró, a Magyar Nemzet neves toliforgatója. Közülük Baróti Gézával beszélgettünk a műsor kulisszatitkairól. érdekességeiről, jövőjéről. — Mindenekelőtt pontosítsunk — mondja. — Ha már azokról van szó, akiknek „érdemeik” vannak e család életében, ne feledkezzünk meg Major Annáról, a műsor dramaturgjáról, aki mellesleg a család „élő anyakönyve” és ..gyámja” is. Mindenre emlékszik, ami húsz év alatt történt, minket is meglep sokszor, amikor egy ötletre azt mondja: „gyerekek, ez 1963-ban, a huszadik héten már volt.És László András rendezőt se felejtsük ki, akinek a találó színészválogatásokban is nagy szerepe van. — Húsz év alatt maradt-e el adás? — Soha! Mikor például engem autóbaleset ért, négy hétig a többiek segítettek, utána a tatabányai kórházi ágyon már írtam a következőt. És hogy mindig életszernek legyünk: sajnos, „gyűjtöttem annyi élményt” egyéves kezelésem során, hogy volt miből a Szabó család fiataljainak baleseti történetét megírnom... De emlékszem ezzel kapcsolatban egy másik esetre is: a 400. adás körül járhattunk. Miskolc-TaDolcán nyaraltam, Forgács István volt az aheti soros szerző. Este interurbán telefont kapok: nemsokára ideérkezik Sós György dramaturg. Tűnődtem: miért? Megérkezett, és riadtan újságolta: Forgács István súlvos beteg, kedden adás és vasárnap este még nincs meg a heti folytatás. .. írógéoem sem volt kéznél, a szálló étlaDíró gépét kértük kölcsön, ezzel rohantam az emeleti szobámba. A g"oen viszont nem volt „e” betű. Ahosv egv-egy oldallal elkészültem, az ablakon dobtam ki a földszintre, ahol Sós Gvörgy írta bele a hiánvzó ,,e” betűket. Utána rohant visz- sza az esti gyorssal, hétfőn, kedd reggel felvétel — és a közönség észre sem vette, hogy majdnem megszakadt a sorozat. j. — Néhányan felvetik: Szabó néni, Szabó bácsi már I«- Auláskor is őrén volt. Azóta húsz év telt el. 80 körül kellene járniuk, méois aktívan élnek, fik nem öregszenek? — Ha a közönség akarja, százéves korukig is maradhatnak ők a főhősök. Sajnos, a szereplő színészek nem eny- nyire örökéietűek: szomorú listánkon ,30 elhunyt színész neve van már, akik szereplőink voltak. Volt, akit az adás- ' ban is „illő tisztességgel elbúcsúztattunk”, mint Gőzön bácsi Öreg harcosát, vagy Benedek Tibor vezér - urát —, de van szerep, amely „halhatatlan”, alakítóiának elhunytéval más veszi át. Így Szabó bácsit Szabó Ernő után Rajz János alakítja, leüt pedig Mednyánszky Ági, aki Vörösmarty Lili óta már harmadik' mégforrháíójk e szerepnek. És emlékeznek mé«- nyilván ta-'család ; egÿilê tagjának- - .Jeltáraadására?: . amikor'Tiborba •folyóba veszett, olyan ostrom indult a közönség részéről a feltámasztásért, hogy ugyanaz a szereplő új szerepben, de azonos szerepkörben tért vissza: Kárpáti Éoltán, az újságíró, Icu férje lett, a vízbe fúlt Tibor helvett... A kortalanságra is mondhatnék néhány példát: Szabó bácsi nemrég, éppen' idős kora miatt mondott le a tanácstagságról. utódát most választják, a márciusi időközi választásokon. De a gyerekek is felnőnek: Évike. aki már a „család gyermeke”. gvermeksrfnész szerepformálásával indult, és ma már felnőtt ifjú hölgy. Wágner Feri, a kamaszfiú nedig most öregedett ki a focicsanatból, 30 éves feiiel. Igaz. őt vérig egyetlen színész alakította bravúrosan: Pet- rik József. Petinél Is volt szereplőváltozás: a kisfiút alakító gyermekszínész felnőtt szerepét Benkő Péter vette át. — Igen, és „családbeli” apját saját édesapja, Benkő Gyula alakítja. Véletlen ez? —' Igen is, meg nem is. Véletlen, hogy éppen rá esett akkor a rendező választása, de a jó rendezői érzéket dicséri, hogy azonnal rájött: valóságos apát és fiát apa-fiú szerepben játszatni csak jó eredményt adhat. — És Péteri úr „színeváltozása”? — Ez is színészi bravúr eredménye. Eredetileg nem éppen rokonszenves figurának szántuk e szorgalmas kispolgárt De Horváth Tivadar nagyszerű alakítása egyszerűen „elvitte pozitív irányba” a figurát. A közönség jelzései is igazolták: ez így jó. Például egy közönségtalálkozón elhangzott: ha ja mi KÖZÉRT-esünk ilyen lenne... — Ki Baráti Géza legkedvesebb figurája? — Nehéz választani. A főhősök „közös szülötteink”. Talán Wágner Ferkó. Az ő figuráján keresztül hoztunk közel sok fiatalt a műsorhoz. — És a szleng, a fiatalok tolvajnyelve? Ezt honnan ismeri a szerző? — Saját két fiamtól. A kisebbik egyidős a megírt Fer- kóval. — Hogy köszöntik az ezredik adást? — A műsor jövője? — Amíg érdeklődés van, folytatjuk. És a közönségfel- mérések szerint: ugyanúgy kell e műsor, mint régen. Ügy érzem: ez a legnagyobb elismerés. SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN Kannibál temetés Hunvtrszolgúlat Egy plasztikai műtéteket végző amerikai sebész társaságban megszólít egy hölgyet: — Bocsásson meg, annyira ismerős az arca... — Ezen ne csodálkozzon, professzor úr. Ezért az arcért én 10 000 dollárt fizettem önnek! — Kisasszony — szólítja meg egy ifjú ember az utcán haladó szép, fiatal lányt —, szép kutyája van. Hogy hívják? — Megbolondult? — tiltakozik a leány. — Hiszen nekem nincs is kutyám! — Tudom, de valahogy el kellett kezdeni a beszélgetést — Milyen idő van kint? — kérdezi Erika asszony a férjét. — Nem tudom... — De hiszen most jöttél kintről! — Na igen, de olyan köd van, hogy három lépésnyire sem lehet ellátni... Kettem beszélgetnek a kocsmában: — Szeretném, ha együtt lenne az összes pénzem, amit itt elittam... — És akkor mit csinálnál vele? — Hát, természetesen elinnám! Egy londoni bútorüzletben a következő felirat olvasható: „Ha nincs elég pénze ahhoz, hogy régi bútort vegyen, vásároljon nálunk részletre modern bútort. Mire kifizeti, régiség lesz belőle!” Vége van az előadásnak, és a közönség fütyülni kezd a színházban. Csak Bohus űr tapsol. — Miért tapsol? — kérdezi a szomszédja. — Azoknak tapsolok, akik fütyülnek... — Igaz, hogy a főnök magában beszél, amikor egyedül van? — Nem tudom, még soha nem voltam vele, amikor egyedül volt. KARACSONDI IMRE: Cérnaszál (Majoros Mártának) a légben függ egy cérnaszál hang se száll a szél se jár ellobbant ó a büszke nyár a hegyen tél hava áll a légben függ egy cérnaszál a hegyen tél hava áll nincs már más csak a cérnaszál leng a fagyott éj haján hangot nem hall hegy s határ csönd oson az éjszakán Magány — Mióta ilyen pesszimista ez a Kamill? — Amióta kölcsönadott egy optimistának 1000 koronát (Magyar István grafikája) ¥WWWA/WVWVWWWWVWVWWWAWAÄWWWW\AAAWVWWWWWWVW^WWWWVWWWVWW Elsőnek Násztya érkezett a helyszínre. A járókelőktől megkérdezte, hány óra. „Szalad az idő. Munkához kell látriom, különben estig sem teljesítem a normát. Dehát hogyan kezdjek hozzá, ha senki sincs itt, aki megmutatná, hol kell kezdeni az ásást?” Aztán megérkezett a mester. — Mi az, te már itt vagy? — kérdezte, és élvezettel cigarettára gyújtott. — Miért kérdezi, láthatja: itt vagyok. Akár el is kezdhetjük — megmarkolta a lapátot. — Csak ne olyan hevesen. Mindjárt jön az építésvezető, és kijelöljük a munkaterületedet — nyugtatta kedélyesen a mester. És megjött az építésvezető. — Hol a főnökség? — érdeklődött és kezet nyújtott a mesternek. — Na, nem is baj. Attól féltem, én leszek az utolsó. Kissé restelltem volna a dolgot... — Hát a főnökség után jönni sose kellemes. — Addig talán kijelöljük a helyet. — Nem, nem — tit__ «w stomrK' " t akozott az építésvezető, — Nem olyan egyszerű az. Inkább várjunk még egy kicsit. Miért vegyünk minden felelősséget a nyakunkba? Majd közösen eldöntjük. Egy óra múlva megérkezett a főépítésvezető. — Még nem kezdték el? Na, sebaj. Majd nekilátunk és egykettőre rendbe vágjuk. Apropó, intézkedtem, hogy itt legyen a főmérnök és a műszakiak csoportja is. És valóban. A hintázva fékező kocsiból kilépett a főmérnök és a három műszaki. Kis csoportba verődtek. Előszedték a rajzokat, a logarlécet, a körzőt, és elkezdtek valamit számolgatni, méregetni. — Ügy számolom, tizenöt centivel kissé balra kell ásni — jelentette ki a főmérnök. — Szerintem egy milliméterrel sem kell eltérni a tervrajztól — vetette közbe az egyik műszaki. — Ugyan... más a papír és más a helyszín — lőtt vissza a főmérnök. Ésszel kell csinálni mindent... És maguk hogyan vélekednek? — fordult a főépítésvezetőhöz. — Nem is tudom... Hogy egyöntetű legyen a döntés, kérdezzük meg a központot. Mindannyian a telefonfülkéhez indultak. Sokáig kotorásztak a zsebükben, .erszényükben, míg végre előhalásziak egy érmét. Hívták a központot, újra és újra hívták. Kis idő múlva szétszéledtek,' Csupán Násztya maradt ott a mesterrel. — Na, hál istennek] minden tisztázódott, í elrendeződött — szólt] megkönnyebülve a ! mester. — Csupán azf bosszant, hogy ezzel a> fáradsággal krétát és5 mérőszalagot is hoz- ! hattunk volna. A fe-\ ne vigye el!... E szavak után láb-i bal kimért körülbelül] tíz métert. Aztán keresett valami forgácsdarabot, meghúzotti vele két, majdnems párhuzamos vonalat ; és ünnepélyesen uta-] sitást adott: — Gyerünk Nász-Í tya, áss! Pontosan aí két vonal között! Ezí neked mára elég is) lesz. Remélem tudod,í hogy a munka ered-1 ményességétől függő-j en a prémiumosztás] minket is komolyan < érint. Holnap majd< gondoskodunk rólad. Majd újra összejövünk és megtárgyal-5 juk a további teendő-] két. (Fordította:] Baraté Rozália) < nincs már más csak a cérnaszál csönd oson az éjszakán lépted lobog a tél haván cérnaszál az éj haján arcod kis gödre sincs mamár hajnalom gyűrt vánkosán lépted lobog a tél haván hajnalom gyűrt vánkosán lobog lobog a cérnaszál fújja a szél fújja már messze elszáll a cérnaszál nem lebeg az éj haján Tökmindegy? Nem véletlenül kérdőjeleztük meg a címbeli nyelvi formát. Az olvasó is méltán felteheti a kérdést: minek okán szólunk erről az állítmányként használt névszóról, illetőleg módosító szóról. Van rá magyarázat, először erről röviden. Nyelvünk szókészletében és szóláskincsében teljes jogú tagok ezek a nyelvi formák: tökfej, tökfejű, tökfilkó, tök- kelütött, tökbuta (buta, ostoba ember). Szóban és írásban már ritkábban jut nyelvi szerephez a tökagyú és a tök- si megnevezés. Szélesebb körben ismert és használt összetétel még: tökmag, tökrészeg, tökjózan, töksima, töksötét, tökismeretlen stb. A gunyoros hangvételű versek- •ben is elég gyakran kulcsbeli szerephez jutnak. Csak egy példát ennek igazolására. „Csillogó porták, töksötét fejek” (Soós Zoltán: Arany szegély). Általában a felsorakoztatott nyelvi példák inkább csak a bizalmas, a családias stílusban, a gunyoros- kodó és a majdnem durva megnyilatkozásokban jutnak nyelvi szerephez. ■ A tökmindegy - összetétel élőtágjában világos a tök szóalak nyomósító, fokozó értelmű szerepe. így ezt a kifejezést ebbe a rokon értelmű megnevezéssorba illeszthetjük bele: egészen mindegy, teljesen mindegy, teljesen egyre megy, tökéletesen mindegy stb. A tökmindegy összetétele egyre gyakrabban jut újabban kifejező, közlő szerephez a szépirodalom nyelvében is. Batta György a katonai egyenruháról szóló gunyoros hangvételű versét pl. ezzel a mondattal kezdi: „Az egyenruhának tökmindegy...” A versolvasót talán megállítja az összetételnek versbeli szerepeltetése, a fejét is megcsóválja, és így születik meg ez a kritikája: A tökmindegy túl vaskos, nagyon közönséges, teljesen alantas nyelvi forma, tehát nem versbe való. A mi véleményünk nem ennyire elítélő: a költő na- gyonis egyértelmű kritikai éllel építette bele versének nyelvi szövetébe. Végül szóljunk arról, hogy miért is állítottuk előtérbe e rövid közleményünkben a tökmindegy nyelvi formát. A televízió egyik adásában (1977. július 5.) a riporter olyan beszédhelyzetben élt ezzel az összetétellel, amelybe már valóban nem illet bele. Beszélőtársai nők voltak, és nekik tette fel ezt a meghökkentő kérdést: „Maguknak tökmindegy?” Most már nemcsak fejcsóválva vettük tudomásul a riporteri nem megfelelő szóhasználatot, hanem a teljes elítélés jegyében úgy ítélkeztünk, hogy éz a megnyilatkozás emberi oldalát tekintve már nemcsak gúnyolódó, nemcsak cinikus, hanem egyenesen sértő volt, Dr. Bakos József ' WWW)
