Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
ggM^ké^^SAAAAAAAAA/\AAAA/\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/ Téglagyári asszonyok Szeretem a tévéhíradót. Nemcsak arra ad módot, hogy megtudjam, ki utazik és érkezik Ferihegyre, de arra is, hogy mi történik a nagyvilágban és benne a nekem nagy, a világnak kicsi országomban. Sőt, igen gyakran arra is, hogy a hírek láttán, hallatán eltűnődjek olyas dolgokon, amelyeken tűnődni a tévéhíradó nélkül eszembe se jutott volna. Itt van például minap is: örbottyán. Ha jól emlékszem a névre, akkor innen szólt a híradó egyik kis riportja, beszámolván arról az örömteli tényről, hogy az itteni ósdi, elavult téglagyár mellett — ma még nem helyett, csak mellett — ott dolgozik már az új, a modern, az olasz gépekkel millió téglát előállító gyár. És a szöveget illusztrálandóan — pardon, fordítva, ez televízió —, tehát a képeken, miközben a szöveg „illusztrálta” a kamerák mondandóit, megjelent ama régi téglagyár, amely alig változott az elmúlt évtizedek alatt, s amely így tökéletesen egybeesett a bennem az egykori téglagyárakról kialakított képpel. Természetesen asszonyok tolták az istenverte nehéz csilléket a kikopott vassíneken, még csikorogni is hallani véltem, amint a rozsdás korongon átfordítják a rakott csillét a szárító felé. A szuggesz- tív képek és a szuggesztív szöveg nyomán még agyon- strapált, visszeres lábaikat is láttam, nyögő szuszogásukat is hallottam, amint a napi nyolc-tíz kilométernek éppen a híradóra eső részét araszolták a megrakott csillék mögött Színigaz: embertelen munka. És végképpen nem asszony!, női munka. örvendezve néztem hát tovább a híradó riportját, amint a néző szemeként felbukkant az új gyárba, ahol minden gép már automatika, elektromos a targonca, ahol a termelés tízszerese az iménti munkahelyének, de százszorosán könnyebb és tisztább a munka. Ez igen, mondtam magamban és magamnak, ez már nőnek, asszonynak is való. Egyetlen nőt se láttam itt. Amerre a kamera fordult, ahová eljutott, ahol bármit is mutatott, férfiakat láttam dolgozni, néhányat csupán, életerős, fiatal férfiakat, akik valóságos eleganciával és szó szerint is játszi könnyedséggel végezték munkájukat. Könnyű volt nekik, hiszen egy korszerű özem munkásai. A riport már elhangzott, a kép már elment, valahol a ! szántóföldeken kocogott a kamera idei kenyerünk, zöldségünk dolgában beszámolandón a nézőnek, de én még ! mindig ott ültem a képernyő előtt, és szemem előtt újra ! és újra a téglagyári riport kockái peregtek. És méltatlankodtam. És azon is morgolódtam, hogy a riport legalább : egy szót, egy megjegyzést miért is nem szentelt annak, ! amiért én most méltatlankodó vagyok: a nők maradnak a férfinak is igen nehéz fizikai munkánál, míg az életerős ! fiatal férfiak a kisujjukkal dolgoznak jóformán. Miért ez? ; Miért, hogy annyit beszélünk a női egyenjogúságr '1, miért, hogy van rá törvényünk, van miatta és érte politi- ; kánk, ám a mindennapi élet gyakorlatában még mindig távol állunk attól, hogy mindez valósággá is váljék. Így és ehhez hasonló módon mérgelődtem magamban, szidtam a gyárat, ahol így korszerűsítenek, hogy a legnehezebb munkát végző nőkre nem gondolnak, szidtam a riportert, hogy miért kell pont ilyen példát felhoznia, amely csak újabb felhorkanásra késztetheti az erre ráérző j , közvéleményt, szidtam a szerkesztőt, aki leadta a riportot, a készülékemet, amely sugározta. Szegény, meggyötört, korán öregedett asszonyok! Míg a férfiak a korszerű, könnyű, automatikán... Automatikán? Igen. Mégpedig olasz gépsoron. Egy ilyen olasz gépsor százmillióba kerül, ugyanannyit termel, elég hozzá két- három ember, és... De milyen két-három ember? Hogy hogy milyen? Olyan, akire rá lehet bízni az ; effajta igen termelékeny és igen drága gépet. Olyan két- három ember kell, aki ért a technikához, sőt, aki számára a technika annak megtanult voltán túl egyfajta élet- és magatartásforma. Mintegy hozzászületett, beleszületett, aki számára mi sem természetesebb, mint mondjuk a fotocellás vezérlés, s mi sem természetellenesebb, mint a hallatlanul keveset termelő és ezért i s értelmetlen emberi munka — közgazdász nyelven: élő munka. De hát azok a téglagyári asszonyok, akik tizenöt, vagy húsz esztendeje, gyakorlatilag a segédmunka szintjén kínlód ták, szenvedték, dolgozták végig fél életüket, azok az asszonyok mit tudnának kezdeni egy ilyen gépsorral. Egy korszerű automatikával? Hiszen semmi szakértelmük nincs, legalábbis olyan értelemben nincs, ahogyan azt ma már s z a k értelemnek tartjuk és értjük. És szerte az országban, mennyi olyan asszony él és dolgozik a mezőgazdáságban és a gyárakban, akiknek egykor délceg vállát ; meggörbítette a fizikai munka nehéz terhe, de akit „felszabadítani” e teher alól semmiféle szocializmus nem képes, már Oly értelemben, hogy korszerű technikára ültesse, vagy álltassa. A targoncavezetéshez is vizsga kell. De aki ötven felé ! jár, s mindig gyalog járt, az már nem képes megtanulni a targoncavezetés szabályait sem. Üdülést tudunk adni, féláru jegyet is a gyorsvonathoz, orvosi ellátást is ingyen, mosógépet is, meg televíziót is, de... jaj..., a fizikai munka terhétől megszabadítani nem tudjuk már őket. Mint a sziámi ikrek, összenőttek ők: görnyedt testük és a munka nehéz terhe. És ezért több, mint elgondolkodtató, hogy évről évre újratermelődnek a voltaképpen semmihez sem értő és érteni nem is akaró, tanulni szándéktalan nőgenerációk, akikről néhány év múlva ismét készülhet a tévériport: ; végzik a munka nehezét, míg a könnyebbjét a férfiak, de gépnél. Az egyenjogúsági szerződések nem a gépek, munkapadok mellett köttetnek. Asszonyok, lányok ne hagyjátok magatokat. Mit érnek önmagukban a jelszavak, ha nincs mögöttük a tanulás akarata, és a tudás betelje- j sülése. Szívfacsaró volt látni azokat a téglagyári asszonyokat, s még az sem enyhített a kép konok keménységén, hogy ; mondhattam, mondhattuk : hogy így van, hogy ilyenek ; maradtak, azért nem mi vagyunk a felelősek. A múlt. És a mai huszonévesekért? A jelen? SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VVAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/IAA/' AAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAA** Múlt jelen AAA^NAAAAAAAAAAAAA/WNAAAAA/VWVWSA/WVWWVWA/WSAAAA/WWVVN/VI VWWW VWVWWWWVWWWVWWNAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAáN» Q gy könnyű lélefevesztűn keljek át az öblön...? A köd, amely sűrű függönyként ereszkedett a vízre, egy csöpp reményt sem hagyott, hogy helyesen tudok majd tájékozódni ! Valószínűleg nem is határozom el magam, ha nincs ott az öreg. Göcsörtös botjára támaszkodva, némáin szívta a pipáját. — Most jobbról fúj — mondta felém fordulva. — Ülj a csónakban egyenesen, úgy evezz, hogy mindig a jobb arcodat érje. Ha elbámészkodsz, kisodor a nyílt tengerre. Pár evezőcsapás — és a part már el is tűnt a szemem elől. Csak az öreg bölcs tanácsa és a sirályok vijjogása kísért Aztán — vagy a vízből, vagy a fehér ködpamacsokból — előbukkant egy kidülledt szemű gyűrűsfóka. így kerültem abba a világba, amely ősidők óta körülveszi a nivhekét (a kelet- szibériai Amur folyó partján és Szahalin szigetén élő maroknyi nép. — A ford"). „Ta-a! Ta-a!” — a fehér tundrán őrült iramban száguldanak a kutyaszánok. „Ta-a!” Az ahmalkok („a vők”) nemzetségének tagjai medveünnepre mennek a másik nemzetséghez. Már itt is „az apósak” nemzetségének szálláshelye. A közeledő szánok láttán a nép ki tódul a vendégek elé. A szálláshelyet egyszerre vidám zsivaj tölti be. Kutyaugatás, medveüvöltés, rikoltozás, nevetés. A házigazdák illendően fogadják a jövevényeket, hiszen az ahmalk-nemzetségbe- liek a legbecsesebb vendégek ezen az ünnepen. Finom ételekkel traktálják őket, éjszakára a legjobb helyeket kapják, kutyáikat is válogatott falatokkal etetik. Az ünnep első napja (akárcsak a spanyol bikaviadalokon) az előkészületeké — „játszanak” a medvékkel, végigsétáltatják őket a szálláshelyen. Ez nem is olyan veszélytelen dolog, ezért körültekintően készülnek rá. El'enőrzik a szíjak tartósságát, előkészítik a rituális „gyalukat” (inau), végül feldíszítik velük az oszlopokat, amelyekhez a medvéket kötik... Néhány férfi hosszú dorongokkal, amelyekre bőrhurkok vannak erősítve, odamegy a medve ketrecéhez. (Egyébként az állatot három éven keresztül az egész nemzetség táplálta egy speciálisan erre a célra készült, gazdagon díszített edényből.) A férfiak leszedik a ketrec fedőiét, hogy a medve előSzerqej Curka: Medveünnep szőr csak a fejét dughassa ki. A többiek a dorongokkal bosz- szantják. A felbőszült vadállat mérgesen üvölt, ki akar mászni a nyíláson. Ekkor hurkot vetnek a „tajga urának” mancsaira és fejére, így már nem olyan veszélyes. Fém nyakörvet raknak rá, erősein meghúzzák a szíjakat, aztán kiszabadítják a mancsait, és néhány markos legény tartja két oldalról. Ugyanez történik a többi medvével is. Miután végigsétáltak velük a szálláshelyen, a medvéket rituális vörösfenyő oszlopokhoz kötik — ez a jel arra, hogy kezdődnek a versenyek. A kutyaszánverseny díszes öltözetű résztvevői válogatott kutyákat vezetnek elő. Az egész szálláshelyen rendkívüli élénkség lesz úrrá. A fiatalasszonyok, lányok és gyerekek dobpergésszerű hangokat csalnak elő egyle- hántott kérgű, kiszárított fatönkből. Kezdetét veszi a haj tó verseny. A hajtők rikoltozva buzdítják egymást. Nagy kurjongatások közepette száguld be a szálláshelyre az első kutyaszán. Aztán befutnak a többiek is. Ezzel vége is a verseny első szakaszának. A második szakaszban nem tanácsos akárkinek részt venni; ehhez nagy gyakorlat, erő és ügyesség kell. A szánt hajtó nélkül indítják. A kutyák őrült iramban vágtatnak. Akad-e valaiki, aki megállítja a szánt? Jelentkezik egy legény, ám nem képes megállni a lábán. Sikertelenül próbálkozik a második, harmadik is... Végül az ahmalkok nemzetségéből valaki megállítja a szánt. Ezután a nyíllövő versenyre kerül sor. A legeredményesebb lövészé lesz a lehetőség, hogy lelője a medvét. Egymás után lövik ki nyilaikat a férfiak a medvék felett elhelyezett céltáblákra. Éppen az ah ma'kok nemzetségének egyik tagja lő. Nem szabad rosszul lőnie, hiszen ő „a vők” nemzetségének képviselője. Utána „az apósok” nemzetségének egyik tagja lő. Ö meg nem lőhet jól, nehogy zavarba hozza a vendégeket. Ezért nyílvesz- szői rendre elkerülik a célt. Vége felé jár a nap. A szabadban nem marad senki. Az egész szállás a medvék gazdájának házában gyűlik össze lakomára. Az ünnep második napján kora hajnaltól nagy az élénkség a szálláson. A medvéik már nem oly vadak, mint előző nap. Háromszor körüljárják velük a gazda házát. Minden alkalommal, mihelyt a menet a bejárathoz ér, a gazda egy doronggal bőszíti az állatot, és rendelkezik a jövőjére vonatkozólag, mivel — őseink elképzelése szerint — megölése után ismét „az erdő urához” kerül. Végül a gazda odalép az egyik medvéhez és egy alkalmas pillanatban odadörgöli az arcát a pofájához, mintha megcsókolná. Ez a „búcsúcsók”. A második medvével nem megy egészen simán a búcsúzkodás. A gazda nem tudott idejekorán félreugrani, és akkora pofont kapott, hogy majdnem elájult. Noha a „búcsú” semmiképp sem volt szelídnek mondható, a gazda mégis elégedett. Jó jelnek számít, ha a medve így búcsúzik a gazdájától. Az állatokat ezután Ismét a „gyalukkal” díszített cölöpökhöz kötözik. íjjal és nyílvesszővel a kezében ismét előlép az egyik „vő” — a lövészverseny győztese. Kifeszíti a húrt és nyílvesszőjét egyenesen a medve szívébe lövi. Az áltat összeroskad, az emberek pedig azonnal rávetik magukat, hogy megkönnyítsék a halálát. Aztán holtan rogy össze a második állat is. Puskából tilos lőni. így kívánja a szokás. A tetemet a vendéglátók darabolják fel. Bőrét és fejét a füstnyíláson keresztül külön-külön viszik a házba. Majd a többi részét Is ugyanígy. Ezt is a hagyomány követeli. Amíg a hús fő, az emberek megbeszélik az ünnep eseményeit, a legújabb híreket. Aztán a gazdák kínál- gatni kezdik a vendégeket. Az ah maik nemzetségbelieket hússal, a többieket azonban csak a főtt hús Ievével. Ezt is a szokás parancsolja így. A medvék bőrét és fejét speciális fogasokra aggatják, és díszes mintájú rituális edényeket állítanak eléjük, a legfinomabb ételekkel. Ezen az utolsó éjszakán az emberek sokáig szoktak Üldögélni és beszélgetni. Virradatkor a vendégek hazain dúlnak a szálláshelyeikre. (Fordította: Zahemszky László) TÉGLÁST IMRE: Honfoglalás Fektetem fájón tenyerem a főidre, ím érzem: a fű remeg. Búvok — vadember — rács mögül kitörve, ruhám lesz tán a rengeteg. S el is fogad, mert ringatózva dajkál én jó anyám a lösz, a domb. ; Elnyúlok hanyatt, akárcsak Árpád, embertelen bont foglalok. Kígyófű dong, mint sok doromb, én munkás népem ott döng, s ha rámtekint apám a Nap, arany leplébe öltözők. Ha hív a mély, s egy rög szaval, bordás barázdák mellkasán a porrá vált sereg, csak hallgatok, mert nem nesz ez: agyagba visszavágyó, törött cserép fakul csak az omló fal tövében, s amit mond már nem értem. Kígyófflvön lllásan virágok papjai zizegve prezsbltélnek, s édes porok borától Ierészegedve szállnak kaptárak távolába heréiket megölni s éltetni — más Herét. SERFŐZÖ SIMON: Tegyem Nem tudom megtagadni hol éltem, a csirkés tanyákon, gyár-mélyekben a szerszámok milyen munkát adtak fogásukkal értésemre. S nincs ellenkezés bennem ! Tegyem én is, amit ők tettek: a dolgok nyelvén beszéljek. wwwwvwvwvwwvwwwww»
