Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
A veszteség anatómiája — Egy gazdaságra nézve szégyen a szanálás? — Hát... nem öröm. Tulajdonképpen vállaltunk valamit a közgyűlés előtt, amit később nem teljesítettünk. Ezek a tények. Az már más kérdés, hogy milyen okok vezettek ide — tárja szét a kezét Nagy Dezső, a sarudi termelőszövetkezet elnöke. I © A megye három gazdaságát — Poroszlón a Magyar— Szovjet Barátság, Sarudon a Tiszamenti és Kiskörén a Vörös Hajnal Termelőszövetkezetet — kellett az idén szanálni. Az ilyenkor szokásos veszteségrendezési eljárás során felmérik és számba veszik mindazokat a tényezőket, amelyek a veszteséges gazdálkodást eredményezték, majd — többnyire hitellel — biztosítják a további eredményes gazdálkodás feltételeit. A két nagy termelő- szövetkezetben és a járási hivatal mezőgazdásgi osztályán kerestük ml is az esetleges tanulságul szolgáló okokat, s ami most már ennél fontosabb, a következő hetek, hónapok tennivalóit. Hiányzó alapok Sarudon nem szívesen emlékeznek vissza az elmúlt évre. Az őszi vetés több száz hektáros területen hónapoki“; állt vízben. Hetvenhathetvenhét telén annyi csapadék hullott arrafelé, mint a terület egész évi (!) vízigénye. Emiatt egy-másfélhónappal később kezdődött a vetés, s a kukorica például a száznapos aszályban jóformán ki sem kelhetett. Ami mégis, azt a korai fagyok vitték el. Végül a növénytermesztés tervének 55 százalékát teljesítette. — Persze hiba lenne, ha mindent a természetre kennénk — mondja a tsz-elnök. T— A bajok még a hetvenes évek elején kezdődtek. Hetvenben egyszerre jött az ár- és belvíz — 50 százalékos volt a veszteség. Hiába kaptunk akkor 13 millió forint hitelt, valamikor azt is vissza kellett fizetni. Viszont rá kellett jönnünk, hogy a termelésünk nem volt kellően megalapozott. Hiányoztak a jó gépek, kevés jutott műtrágyára, növényvédő Szerre. Egy erőltetett fejlesztésbe fogtunk és végül négy év alatt megdupláztuk forgóeszközeink értékét, melynek hatását most kezdjük érezni. Közben akadt néhány kudarcba fulladt vállalkozása is a gazdaságnak. Az Öt éve épült húsüzemünket a tervekkel ellentétben nem tudták megfelelően kihasználni. Termékeiknek nem találtak piacot, hullámzott a nyersanyagellátás, így az üzem csak a pénzt vitte a közösből, de hozni, igen keveset hozott. Csaknem így jártak a szarvasmarha-teleppel is, ahol a szerencsétlen fajtaválasztás mellett még a később már kiírthatatlan brucella-fertőzés is elterjedt. De mindezt kibírta volna a sarudi tsz — nem is jó — csak legalább átlagos időjárás mellett. Papp József, a járási hivatal mező- gazdasági osztályának vezetője ekként jellemezte a sarudi- ak utóbbi két évét: — Szerintem az idei tervek, elképzelések jók, tavaly is azok voltak, de ilyen időjárás mellett még a legjobb gazdaság sem tudta volna az utóbbi két évet kigazdálkodni. Ami pedig az örökölt bajokat illeti: 8—10 évvel ezelőtti gondokat nem cipelhet a végtelenségig egy gazdaság. Márpedig emiatt fizetnek vissza Sarudon évente 7 millió forint hitelt, s ez az állapot még 1982-ig nem váltó, zik. Meggyőződésem, hogy csak egy jelentősebb állami támogatás segíthet rajtunk, mert különben soha nem tud. nak kikeveredni az adóságok- ból. Levél az OVH-nak Jó pár évvel ezelőtt még nagyon bizakodva fogadták a Tisza menti gazdaságok a kiskörei vízlépcső hírét. Az öntözés itt biztosíthatta volna a vékony termőrétegű, szikese- désre hajlamos talajok egészséges vízháztartását. „Ide ugyanis két isten kéne” — mondogatják a helybéliek. „Az egyik viszi, a másik meg hozza a vizet”. Valóban: itt a sok is, a kevés is csak bajt hoz. A Tisza II. építésével azonban csak a gondok szaporodtak. Sőt, Tóth Mihály, a poroszlói termelőszövetkezet elnöke még azt is megkockáztatta, hogy náluk a vesz. teség forrása jórészt ebben keresendő. Érthető az okfejtés, hiszen régebben volt úgy, hogy 24 millió forintos (!) nyereséggel zárták az évet. Az idén pedig már hétmilliós a veszteség, s az eredmények azóta csökkennek a belvíz miatt, amióta az építkezés megkezdődött. Tavaly — nem tévedés — kétezer hektárt borított belvíz. Néhol ladikáztak a búzában. Kilencven éves poroszlóiak nem emlékeznek ilyenre. — Amikor az új gátak tervei elkészültek, még betonszigetelést ígértek egészen a vízzáró rétegig. Ez valószínű, hogy nem készült el, hiszen még a legnagyobb aszályban is 13—15 centiméterre a föld alatt talajvizet lelni — vallják mindkét szövetkezetben. Beszélt erről is Papp József a járási hivatalban: — Az el- vizesedés most már kétségbevonhatatlan tény. A kérdés csak az, hogy mire használhatják ezeket a földeket. Ügy néz ki, hogy ide egyedül nyárfát lenne érdemes telepíteni, bár a jó földben nem bővelkedő gazdaságoknak így a legjobb öntéstalajaikról kéne lemondaniuk. Kockáztatni viszont még egyszer aligha fognak — érthetően, hiszen „a talajvíz emelkedése 14 és fél milliós veszteséget okozott” — írja az OVH-nak küldött levelében a sarudi elnök. Egyéb bosszúságot is okozott a Tisza II. a környék mezőgazdasági üzemeinek. Már az építkezések elején közölték Sarud, Tiszanána, Kömlő gadzaságaival, hogy egy öntözőfürt készül e területen. Elkezdődtek a tárgyalások (a Szolnok megyei oldalon akkor már építették), készen álltak a rendezési tervek. Az érintett szövekezetek — te. kintettel az állandó tervmódosításokra — semmilyen csatornázási, területrendezési munkát nem kezdtek a legjobb földjeiken, mivel nyilvánvalóan ezt kívánják majd öntözni is. Vártak az öntözőfürtre És várják azóta is. Most már ott tartanak, hogy az illetékesek szóba se hozzák az ügyet, a tervrajzok mega szekrényekben porosodnak. A legjobb talajokon pedig a szövetkezetek gazdálkodnak, ahogy tudnak. Sarudon például ezer hektárról van szó. Mégis nyugodtan Lassan végeztek mindkét gazdaságban a revizorok. Bár a hivatalos jelentés még nem készült el a szövetkezetek gazdálkodásáról, de annyi máris kiderült — ezt vallják a járási szervek is, — hogy a szövetkezetek ezúttal nem felelősek a veszteségekért. A gazdaságok a körülmények ellenére nyugodtan várják az idei évet — Már tavaly nyár végén láttuk, hogy jelentős veszteségeik lesznek, ezért a fő hangsúlyt inkább az idei év megalapozására helyeztük — mondja Nagy Dezső. — A lehető legjobb minőségben, optimális Időben végeztük el az őszi vetést nincs egy tenyérnyi felszántatlan területünk és annyi műtrágya került ősszel a földbe, mint még egyetlen évben sem. Végre beérett a több éves alapozó munkánk. Végrehajtottunk egy átfogó vetőmagcserét s amióta a KITE-rendszerben termelünk, a gépparkunk is megfelelő. Ismerve a betegség okait — így megtaláltuk a gyógyítás módját is. Ezért selejtezzük le például a jelenlegi tehénállományunk egyharmadát, és a helyükre Holstein keresztezésű állatok kerülnek. Egy-két éven belül nyereséges lesz az állattenyésztésünk. Hogy ne legyünk annyira kiszolgáltatva az időjárásnak, kerestünk olyan növényt is, amely biztos erdeményeket ígér. ötven hektáron termelt hagymánktól 30—35 százalékos tiszta nyereséget várunk. Egyértelműek a tennivalóink a szervezés, a munkafegyelem, a demokrácia terén is. A feladatok végrehajtása pedig mindannyiunk érdeke... Czirákl Péter Mi a bürokrácia? V) ALIG AKAD TÖBB vitát és ellenérzést kiváltó intézmény a modern társadalmakban, mint az ügyintéző hivatal, a bürokrácia szervezete. A vicclapok aktahalmaz közé szoruló kishivatal- nokának karikatúrájától az állampolgár „megleckézteté- séig” terjednek azok az „élmények”, amelyek azt az érzést erősítik, hogy itt eleve valami rosszról, pejoratívmegbélyegző bürokratizmusról van szó. De azonosítható-e a bürokratizmus a modem társadalom egyfajta szervezeti, irányítási rendjének kérdésével? Meghatározott szakmai-jogi gi tudással rendelkező szak- emb erek, hatásköre! osztással és hierarchikus, alá-, fölérendeltségi renddel, az igazgatási-ügyviteli szabálygyűjtemény, ügyek és személyek nyilvántartása — íme a kellékek ahhoz, hogy a hivatal működésbe léphessen. Mert e tevékenység végső tárgya a dolgok igazgatása. A hivatal ugyanis ésszerűsíti, azaz racionalizálja az ügyintézést. S a modern társadalmakban, ahol egyre több és több szempontból kell igazgatni a tevékenységet, ahol egy vállalat, egy terület vagy éppen az egész társadalom zökkenő- mentes működése egyre több ismerethez és feltételhez kötött, ez az ésszerűsítés elkerülhetetlen. De túl ezen, védheti az egyént is. A dolgok és ügyek intézésének szabályokra, rendeletekre és ezzel összefüggő hivatali eljárásokra bontottsága kiküszöbölheti az önkényesség, a rosszindulatú szubjektivizmus lehetőségét. Ebben az értelemben magában rejt egy fajfa dîin ■kraíi/iDVis! is. A dolgok igazgatása azonban emberek igazgatása is. S még ennél is több: emberi, azaz társadalmi csoport- és rétegérdekeket kifejező igazgatás. Történelmi összefüggésében nézve, a bürokratizmus — a kisebbség érdekeinek védelmében — a kapitalizmusban teremtődik meg. A tulajdon itt már nem egyszerűen adottság. Állandóan gyarapítani és modernizálni kell, különben elveszíti értékét. A bürokrácia, mint az ügyintézés leggadaságosabb módja, ezért a kapitalizmus nélkülözhetetlen elemévé válik, s bekapcsolódik a tőke gyarapításának folyamatába. A tőkés magántulajdon megszüntetés? alapjában megváijozAí!; - társadalom ipipll? Dinnyés-tavasz Á naptári tavasz második napján nyoma sem volt még a jó időnek. Éjszaka fagyott A reggeli csípős hideget csak fokozta az erős szél, amely a városban, Hatvan utcáin is megborzongatta az embert Hát még kinn a határban! Nem is találtunk ott mást mint a dinnyéseket, akik egy héttel korábban a táblákra érkeztek, hogy megkezdjék a szokásos honalapítást. Nagy Józsefnét különösebben nem zavarta a kellemetlen, zeger- nyés időjárás, fürgén hajladozott az előkészített ágyás fölött, ahová a gyeptéglákat rakta. — Hét esztendeje ezt csináljuk a férjemmel együtt persze, hogy megszoktuk az időjárás viszontagságait Legfeljebb alkalmazkodunk kicsit hozzá. Bekecs, meleg szoknya, miegymás. Különben is annyi a tennivaló, hogy efféle gonddal nem számol az ember.., EBÉDRE KRUMPLILEVES Később kunyhójukba kalauzol, ahol megismerhetjük a huszadik századi nomádtanyát. Köröskörül meglepő rend, tisztaság, ami asszonykéz nyomát viseli. — Be kellett rendezkednünk. hiszen ősz elejéig itt maradunk. Nem hiányozhat a Csányban megszokott kényelem! Megtöltöttük a kamrát is, mert illendően naponta egyszer főtt ételt vár a család. Ezt mondom én plusz-műszaknak! Ma például krump* lilevest készítettem, második fogásként pedig túróstésztát. Az uram kedveli a burgonyát, de csak hússal inkább. Tizennégy esztendős lányunk közben otthon tanul. Egy rokonnál helyeztük el, ahogyan ez divatos. Nyolcadikosként nem érdemes már iskolát változtatnia, mindenütt mások a módszerek. Nyolc éves fiunk azonban velünk van. Azazhogy most az egyik hatvani iskolában. Bejár! Mi sem akartunk megválni tőle, ő sem kívánt elszakadni tőlünk. Kedveli ezt az életet. Azt mondja untalan, hogy érdekes, izgalmas, romantikus. Merthogy tetszéséérdekviszonyait, À hivataloknak a népet, a nép érdekeit kell szolgálniuk. A szocializmusban egyre magasabb színvonalra kell emelni a szervezettséget gazdaságosságot és az ésszerűséget. A társadalmasított termelőerők hasznos működtetése, a társadalmi tevékenység és közélet sokoldalú megszervezése — a társadalmi munka- megosztás fel tételezi az elkülönített irányítást és közigazgatást Sokan — tévesen — ezt gondolják bürokráciának. A szocialista fejlődés során ennek hatékonyabb működtetése pedig egyre fontosabbá válik. A HIVATAL a szocializmusban közintézmény. Magatartásának szimbolikus, önmagán túlmutató jelentése van a társadalom és az egyén számára. Munkája ezért politikai hatást gyakorol a társadalmi közérzetre. Hül y el,y István re barangolhat' a határban.' Folyvást új élményekkel gazdagszik, amiket alig győz mesélni. Olykor persze rá is számíthatunk a munkában. S akaratlanul ellesi a szakma fogásait. DUNNA ALATT i t _ A dinnyésélet további ho- gyanjai? A jó fél esztendőre menedéket nyújtó kunyhót maguk építik, s módját apáiktól tanulták valahányan. A dolog meglehetősen bonyolult időrabló. De az eredmény kárpótlást nyújt a fáradozásért. A fészekrakás azonban csak a szezon nyitánya, az első lélegzetvétel a hatvani határban. Utána következhet a lényeg, aminek minden mozzanata rendkívül fontos. Mert bárminő részfeladatot nemtörődöm módra, hanyagul Iát el a dinnyés, bizony hiába reméli a bő termést, a sok pénzt Valamit a kuriózumnak számító műhelytitokból? — A magvakat ma is hagyományosan, dunna alatt csíráztatjuk — mondja a fejkendős asszony. — Ügy megy ez, miként valaha elődeink tették. Ez mindössze két nap, s célravezetőbb módszer aligha létezik. Ilyen szempontból tehát maradiak vagyunk. Más kérdés a fajtaválasztás! Azon szintúgy sok múlik. Haladunk tehát az idővel, a kutatással. Mint tavaly, most is a szigetcsépi, a zentei sárga és a zöldbélű cukordinnye van műsoron. Ezek nemcsak ellenállók, nemcsak bőven fizetnek, hanem a minőségükre sem lehet panaszunk, KÉH ÜLTETÉS H* -, Nagyék, miként a környéken annyian úrrá lettek már a java nehézségen. Hajtatáshoz szükséges gyepkockát a téglagyár mellől szedtek. S nem géppel, hanem kézi erővel, ami derék teljesítmény, ha kilenczezer darabot számolunk. — Egyenként rakjuk trágyába a csírás magvakat, utá- - na jön az öntözés, meg az üvegráma. Négy-öt hétig növekszik alattuk a palánta. Hogy addig pihenhetnénk?-,gy_ Állandó a figyelem. S rendszeresen öntözünk, szellőztetünk, hogy meglegyen az egészséges fejlődéshez nél-] külözhetetlen hőmérsékleti Ha pedig mindezen túljutott tunk, foghatunk a kiültetéshez, ami szintúgy kézzel megy mind a tíz felfogott hektáron. Majd kapálunk, a lessük, mennyire erősödnek a palánták. Meg persze űzzük a kártevő nyulat, Ebben már segíti a családot két kutya is, bár pillanatnyilag semmi gondjuk. Legfel-] jebb az óvatlan vendéget ré» nvsztik halálra vad ugatás^ sál... És vajon mivel telnek a koratavaszi esték itt kinn, két település határán? Távol baráttól, rokontól, ismerőstől? — Vacsora, kis rádiózás után hamar jön az álom.. 'Ä kimerültség elnyomja az embert Jószerint arra sincs módunk, hogy a gyerek iskcH lafüzeteire nézzünk... RIZIKÓ A ZAMAT De még, ha valóságot Site» nének mindenkor az álmok, meg a dinnyésekre aggatott hiedelmek! Hogy nincs hivatal, kötelező munkaidő, nincs mogorva főnök, csak a pénz dől zsebükbe. Viszont nem kell matematikus hozzá, könnyen kiszámíthatja bárkia a napi nyolc óra bőséggel kijut minden családtagnak itt a földeken. Mégpedig kemény munkában. S közben csapkod az istennyila. — Szárazság, nyúl, máskor jégverés! Tavaly is alig jött össze százhúsz ezer tiszta forintja a famíliának — csukja be mögöttünk a kunyhóajtót Nagy Józsefné. — Ezt mondják rizikónak, ami nélkül nincs dinnyés élet. S ami talán vonzást, zamatot ad az egész vállalkozásnak... Irigyli tőlük valaki? Próbálkozzon vele. Fejest azonban ne ugorjék a dolgokba senki, mert könnyen pórul jár. Mindennek ára van. minden szakmáért fizetni keil. Egyszer pénzzel, máskor verejtékkel. Moldvay Győző 1978. április 9,, vasárnap
