Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
A tervezettnél szerényebb eredmények Adottságok+lehetőségek=több termés Megyénk mezőgazdasága az ötödik ötéves terv első két évében a tervezettnél is szerényebb eredményeket ért el. Például a kenyér- és takar- mánygabona megyei termésátlaga — 34JB mázsa/hektár — változatlanul messze elmaradt az országostól — az több mint 40 mázsa/hektár — de a tehenenként tejhozam átlagával is az utolsó helyen állunk a megyék között. Vajon mi az oka az alacsony hozamoknak? Mi szükséges ahhoz, hogy a jó adottságaikat eredményesebben tudják hasznosítani termelő- szövetkezeteink, állami gazdaságaink? A kérdésekre a közelmúltban tartott ülésén keresett és adott választ a Ma' gyár Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottsága. Mégpedig úgy, hogy egyrészt mérlegre tette a megye mezőgazdaságának és ^ élelmiszeriparának munkáját, eredményeit, másrészt több fontos határozatot hozott a meglévő gondok, fogyatékosságok mielőbbi megszüntetése érdekében. ^ NEMCSAK AZ IDÖJÄRÄS Senki sem vitatta, vitatja*, a tavalyi időjárás meglehetősen mostohán bánt szövetkezeteinkkel, állami gazdaságainkkal. A különböző elemi csapások — a tavaszi belvíz, a nyári aszály, jégverés, stb. — a bruttó termelésnek nem kevesebb, mint tíz százalékát semmisítették meg. Igaz, hogy a biztosító fizetett — mintegy 400 millió forintot —, de a tönkrement termést már semmivel sem lehetett pótolni. Nemcsak igazságtalanság, hanem nagy tévedés is lenne azonban, ha csak az időjárást hibáztatnánk a kevesebb, a gyengébb minőségű termésért. Mert mit tehet arról a szél, az eső, a jég, a belvíz, hogy a megyében tartott tehenek ,évek óta kevesebb tejet adnak, mint Borsodban, Somogybán, Szabolcsban, vagy Hajdúban. Persze, hogy semmit. Mint ahogy arról sem, hogy megyénk 54 mezőgazdasági szövetkezete közül csak 11-ben termeltek 40 mázsánál több búzát hektáronként, és 8.500—9.000 hektár szántóföld még május végén is vetetlen volt. Hát akkor mi volt, illetve mi is az igazi baj? Sokkal inkább az, amire a megyei pártbizottság ismételten felhívta a szövetkezetek, az állam gazdaságok figyelmét. Több szövetkezetben változatlanul alacsony a gazdálkodás, a vezetés színvonala, igen sok kívánnivalót hagy maga után a munka szervezettsége, több gazdaságban nem a táj adottságainak megfelelő termelési szerkezetet alakítottak ki, nem kamatoztatják kellően a meglévő technikát, és ésszerűtlenül takarékoskodnak a vetőmaggal, a műtrágyával és a vegyszerekkel is. FŐKÖNYVELŐ 8 Általánossal Majdnem hihetetlen, pedig igaz: az 54 szövetkezeti főkönyvelőből — a szakember- hiány korántsem csak ezen a területen jelentkezik — mindössze tizenegynek van egyetemi, vagy főiskolai vég• zettsége, hatan csak az általános iskolát végezték el, egynegyedük semmifajta politikai iskolába, tanfolyamra nem járt eddig. Jól tudjuk: attól még nem terem több búza és nem ad többet a tehén, ha a főkönyvelőnek, a főagronómusnak, vagy az elnöknek diplomája van. De attól már igen, ha olyan vezetők irányítják a termelést, a gazdálkodást, akik szakmailag és politikailag is jól képzettek, akik tudják, hogy milyen és menynyi műtrágyára van szükség, mikor kell azt felhasználni, akik nemcsak mondják, de tenni is tudnak a hatékonyság, a termelékenység növelése érdekében, akiket nemcsak a bevétel, hanem a kiadás is érdekel. Korántsem véletlen hogyí ahol ilyen vezetők irányítják a szövetkezetek, az állami gazdaságok munkáját, ott még a rosszabb időjárás elle, nére is évről évre több búza kerül a raktárakba, több tejet ad a tehén, több zöldség, gyümölcs, szőlő, burgonya és kukorica terem. Ezeket a vezetőket arról sem kell továbbá meggyőzni, hogy reálisan tervezzenek és a célkitűzések meghatározásakor ne csak a helyi, hanem a népgazdasági igényeket is figyelembe vegyék. Mert ahol nem ezt teszik, ott a kitűzött prémiumokat egy ideig bizonyára kifizetik ugyan, de a szándékosan laza, vagy alá- tervezés előbb-utóbb megbosszulja magát. Mindezt tudva, s látva, néhány idei tervet máris felülvizsgálatra javasoltak az arra illetékes politikai és állami szervezetek. TOVÁBBRA IS: ZÖLDSÉG A hogyanon, a mikénten nemcsak, hogy lehet, de szükséges is vitatkozni, véleményt cserélni, a szervezettebb, a hatékonyabb munka azonban egy pillanatig sem lehet a vita tárgya. Mint ahogyan az sem, hogy több ágazatban a hozamokat is jelentősen növelni kell. A megye déli részén nagyobb területen szükséges búzát és kukoricát termelni, mig az északi területeken az intenzívebb rét_ és legelőgazdálkodás indokolt. Továbbra is kiemelt feladatnak jelölte meg a pártbizottság a zöldségtermelés fokozását, a Mátra és a_ Bükk déli domvidékén a szőlő és a gyümölcs, az ipari növények közül pedig a cukorrépa és a napraforgó termelésének fokozását tekintsék feladatuknak a szövetkezetek, az állami gazdaságok. A tejtermelést elsősorban «t tartási, a takarmányozási, és a technológiai követelmények javításával lehet gyorsabb ütemben fokozni. Javasolta továbbá a pártbizottság, hogy a szakosított sertéstelepeken növeljék a meglévő kapacitások kihasználtságát, az eddiginél is nagyobb segítséget és támogatást érdemelnek a háztáji és a kisegítőgazdaságok is. A megye élelmiszer- iparában pedig — a termeléssel összhangban álló — a zöldség, a szőlő termelését, valamint a húsfeldolgozás bővítését indokolt elsősorban szorgalmazni. De szükség van a gépesítésre, a feldolgozás további automatizálására; valamint a tárolás korszerűsítésére is. Az elmondottaknál semmivel sem kisebb gazdasági és politikai feladat továbbá — hangsúlyozta ülésén az MSZMP Heves megyei Bizottsága — az emberekkel — mint a termelés legfontosabb tényezőivel — való fokozottabb törődés, az élet- és munkakörülményeik javítása, anyagi, erkölcsi megbecsülésük fokozása, szakmai, politikai képzésük gyarapítása. LEHET IS, TUDUNK IS 1977-ben — a központi és a helyi intézkedések és nem utolsósorban az érintett mezőgazdasági üzemek jó munkájának eredményeként — a korábbinál több mint 45 százalékkal termeltek több zöldséget megyénkben. A mátraalji és az egri történelmi borvidéken is évek óta emelkedő tendencia jellemzi a hozamokat. A kiragadott példák egyértelműen azt bizonyítják: jó döntésekkel, okos, ésszerű munkával, szakavatott munkásokkal, értelmes vezetőkkel lehet a termelést fokozni, a hozamokat növelni. Természetesen szükség van újabb gépekre, pénzre, beruházásokra is, de a legtöbb mégiscsak az emberen múlik. Azokon az embereken, akiktől újabb okos döntéseket várnak, akik ésszerűbb munkával, szakmai hozzáértéssel, egészen biztosan többre képesek a jelenleginél. Nem csodákra, fantasztikus teljesítményekre van tehát szükség, hanem nyugodt, tervszerű, az adottságokat ésszerűen kihasználó munkára. Mindezt annál is inkább jogosan elvárja népgazdaságunk megyénk termelőszövetkezeteitől, állami gazdaságaitól, mert az összes gond, fogy atékosség ellenére is jó irányba fejlődik Heves megye mezőgazdasága. Ezt erősítette meg 1977. október 10- én tartott ülésén pártunk Központi Bizottságának titkársága és az MSZMP Heves megyei Bizottsága is. De abban is teljes volt az egyetértés, hogy az eddiginél jóval többre képesek szövetkezeteink, állami gazdaságaink. Rajtuk tehát a sor, hogy ez ne csak az adottságokban, a lehetőségekben legyen több. Hanem búzában, húsban, zöldségben, kukoricában, baromfiban, szőlőben, tejben és gyümölcsben egyaránt. Koós József Az elviség és konkrétság egysége A pártszervezeték többsége a gazdasági élet területén tevékenykedik. Ezért az előbb említett feladatkör számukra tartalmilag mindenekelőtt a gazdaságpolitika megvalósítását, a gazdasági kérdések megoldására irányuló fáradozást jelenti, abban ölt testet. Tanulságos megvizsgálni, kiket tesznek általában felelőssé a pártszervezetekben a különféle gazdasági természetű határozati, munkatervi pontok megvalósulásáért. Leginkább mérnököket, technikusokat, agronómusokat, közgazdászokat, versenyfelelősöket és így tovább. A magyarázat, az indok általában az, hogy nekik ez munkaköri kötelességük is, így a pártmunkában is ők tudnak vele a legjobban foglalkozni. Ügy vélekednek tehát, hogy az ilyen feladatokat legcélszerűbb szakemberekre bízni. A hatékonyság előtérbekerülése a gazdaságszervező pártmunkában is fokozódó hozzáértést, szakértelmet igényel. Az említett felfogással mégis vitába kell szállnunk. A pártszervezetnek a gazdasággal kapcsolatos tevékenysége nem lehet csupán a kommunista gazdasági vezetők, szakemberek feladata. A pártmunkában ugyanis a gazdasági feladatok közül elsősorban azokat célszerű és helyes kiválasztani, előtérbe állítani, amelyek politikai természetűek. Ezek olyan kérdések, amelyek megoldása egyaránt igényli a konkrét szervezést és az emberek gondolkodásának alakítását, vagyis a politikai munkát. Ebben pedig az alapszervezet minden tagjának megvan a maga helye, szerepe, teendője. Így mutatkozik meg a mindennapi gyakorlatban az, hogy a pártszervezet a gazdasági, gazdaságpolitikai feladatok megoldását elvi-politikai eszközökkel irányítja. Az elvi irányítást azonban nem lehet, nem szabad szembeállítani a konkrétsággal, az operativitással. Nem mondhatjuk, hogy ez vagy az — mert a kettő együtt kell, hogy jellemzője legyen az alapszervezeti munkának. Hiszen ezen a szinten az elvi kérdések is mindig konkrét formában merülnek fel, s konkrét megoldást igényelnek. A konkrétság követelménye azonban nem jogosítvány arra, hogy a pártszervezetek a gazdasági vezetőik helyett, illetve a gazdasági vezetés módszereivel és eszközeivel dolgozzanak. Átmenetileg például megoldhatnak gondokat, ha maguk sürgetik és politikai kapcsolataikkal élve megszerzik a feldolgozás számára a hiányzó nyersanyagot. De tartósan mégis-csak a hatáskörileg illetékes gazdasági vezetőktől kell igényelniük a megoldást, szükség esetén felvetve akár a személyes felelősséget is az esetleges mulasztásokért. A pártszervezet alapvető feladata minden ilyen probléma jelentkezésekor, hogy a tartós megoldás útjait keresse, egyengesse. Ez csak iákkor lehet eredményes, ha a problémákat marxista módon vizsgálják, vagyis nem feledkeznek meg a valóságosan érvényesülő és a cselekvést meghatározó érdekekről. A párthatározatok elfogadtatása és megvalósítása csak úgy lehetséges, ha eközben állandóan munkálkodnak azon, hogy az egyéni és csoportérdek összhangba kerüljön az általános érdekkel, kifejezze azt Ha ezek között figyelemre méltó, lényeges az eltérés, akkor a megoldás céljából jelezniük, kezdeményezniük kell. Kialakulhat ilyen helyzet például a termelési szerkezet átalakítása kapcsán, amely egy sor helyen új követelményeket támaszt, a munkahely, a munkakör megváltoztatását, esetleg új szakma elsajátítását is igényli. Az ilyen esetekben a népgazdasági érdekérvényesítése körültekintő munkát igényel, amelynek lényeges eleme a különféle érdekek feltárása, összehangolása, rangsorolása. Kapcsolat a szakmai vezetéssel A gyakorlatban tehát a politikai és a szakmai feladatok nem határolódnak el élesen egymástól. A kettő összekapcsolódása, kölcsönös feltételezettsége határozza meg a pártszervezet és a munkahelyi vezetés kapcsolatának tartalmát is. Nemegyszer úgy teszik fel a kérdést, hogy id vezet az adott területen, ki kinek van alárendelve. Ügy vélem, már magának a kérdésnek ily módon való feltevése is helytelen. Igaz, akadnak objektív és szubjektív okok, amelyek ilyen „optikát” adhatnak a kérdésnek. Az egyszemélyi vezetés konkrét és határozott intézkedésekben fejeződik ki, a pártszervezet elvipolitikai irányító tevékenysége viszont általában kevésbé „ kézzelfogható”. Ez olyan látszatot kelthet, hogy a munkaterület igazi „gazdája” a gazdasági, intézményi vezető, s a pártvezetés mögéje szorul. E látszatot csak erősíti, ha például a felsőbb pártszerv képviselője is mindig az igazgatót • vagy az elnököt keresi meg a munkával összefüggő kérdésekben, s nem a párttitkárt, a pártvezetőséget. Valójában azonban itt nincs, nem lehet szó valamiféle egyirányú aláreridelődés- ről. A pártszervezet mint kollektíva és annak választott vezetősége, tisztségviselői nincsenek a munkahelyi vezetőnek alárendelve, az nem utasíthatja őket semmiféle döntés, állásfoglalás meghozatalára. Ha a munkahelyi vezető tagja pártunknak, a párt életében semmivel sincs több joga, mint bármely más párttagnak, s kötelességei is azonosak. De akár párttag, akár pártonkívüli, mint a munkáshatalom megbízottja, politikai felelősséget visel a gondjaira bízott területen folyó munka egészéért. S ezt a felelősséget nemcsak a fel-* sőbb szervek előtt viseli, hanem az adott egység kollektívája előtt is. E felelősség elsősorban nem formális jogi keretek között érvényesül, hanem mindenekelőtt abban testesül meg, hogy a vezetői-. A Bányászati Kutató-intézetben Á vegyészeti osztály szénkémiai laboratóriumában vizsá gálják a szén minőségét, kémiai összetételét. (MTI fotó — Hadas János felv. — KSÍ Lakásépítési rekord Zalában Kedvező eredménnyel zárta az első negyedévet a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat. Az első három hónapban ugyanis lakásépítési rekord született. A tervezettnél 119-cel több otthont adtak át beköltözésre az építtetők. Ebben az eredményben benne van a múlt évi jó előkészítés, a napra programozott munka. Lényegesen gyorsítja az építés ütemét a vállalatnál alkalmazott alagútzsalus építési rendszer, és a nagy hatékonyságú előregyártás. A Zala megyei építők az esztendő következő hónapjaiban újabb sikerek elérésére törekszenek a lakásépítési program megvalósításában. nek élveznie kell az ott működő pártszervezet politikai bizalmát. Az alapszervezet tehát nem úgy érvényesíti helyileg a párt vezető szerepét, hogy csorbítja a munkahelyi vezető jogkörét, önállóságát, s őt megkerülve vagy ő ellenére intézkedik olyan kérdésekben, amelyek megoldása reá tartozik, az ő feladatköre, hatásköre. A párt állásfoglalásainak érvényesítésében számára a legfőbb eszköz a politikai bizalom kifejezésre juttatása. Megadja ezt a bizalmat minden vezetőnek, amíg azok a párt politikája alapján, annak szellemében dolgoznak, és megvonja mindazoktól, akik nem így végzik munkájukat. Márpedig e politikai bizalom nélkül senki sem tölthet be vezető tisztséget, beosztást. Népköztársaságunkban ezt minden állami szerv, intézmény tekintetbe veszi és szem előtt tartja. Ha így értelmezzük ezt a kérdést, azt kell mondanunk: megvannak a szükséges feltételek ahhoz, hogy a párt- alapszervezetek beltöltsék hivatásukat, megfeleljenek' rendeltetésüknek. A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy tevékenységük e feltételek között mind eredményesebb. Egyre több részükről a jó kezdeményezés, ötlet, elgondolás, s ezek támogatásra is találnak. Erősödő öntevékenységük fontos szerepet játszik abban, hogy továbbra is eredményesen oldjuk meg a fejlett szocialista társadalom építésében előttünk álló politikai feladatokat. Jakab Sándor az MSZMP KB osztály- yezetője Panorámás 09 90 09 t oromok Elegáns panoráma-busz fié kezett a járda mellett tegnap, a verőfényes tavaszi reggelen, hogy felvegye a néhány perce ott várakozó kis társaságot a két fiatal családot. Mint a felirat elárulta: megyénk egyik nagy vállalatáé volt a gépkocsi, s láthatóan kirándulásra indult a szabad szombaton. Nem kérdeztem, hogy szép hazánk melyik tájára esett a választás, vagy éppenséggel a szomszéd országba igyekeztek-e, s egyáltalán, mit ígért a programÁm, ahogyan az ablakon kitekintgető utasok arcán észrevettem: kellemes időtöltésnek néztek elébe. Jókedvűen tere-ferél- tek, talán még dalra is fakadtak, amint elhagyták a várost. Bizonyára nem ők voltak az egyedüliek, akik tegnap útra kerekedtek megyénk településein. S valószínű, hogy az idén már voltak előttük s jócskán lesznek utánuk is hasonló kirándulók, akik történetesen az utazást választják kikapcsolódásul, az országjárásban lelik örömüket. Egyfajta jelenség ez is változó életünkben. Nincs még ■nagy múltja —, de mindinkább állandósul, egyre inkább megszokottá válik. Egyre több helyütt ismerik fel. hogy napjainkhoz az efféle örömök is hozzátartoznak, vágynak rájuk, igénylik az emberek vállalatainknál. A tartalmas, jól sikerült kirándulások is. S vállalataink —, amelyek megtehetik már — szívesen hajlanak is az ilyenfajta óhajok, kérések teljesítésére. Ha — mint egyes fejlettebb államokban — személygépkocsit. motorkerékpárt vagy éppenséggel vízisít még nem is kölcsönözhetnek a hétvégeken dolgozóiknak, autóbuszaikat készséggel rendelkezésükre bocsájtják. Mert egy-egy ilyen kirándulás is hozzájárul az emberek jobb munkahelyi közérzetéhez, kellemesebb életéhez — végső soron teljesítményeik növeléséhez, eredményeik gyarapításához. Aminek — természetesen az ország is hasznát látja... (gyónt) 1978. április 9., vasárnap
