Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-08 / 82. szám

Borítékon kívül Maga a kifejezés szinte ész. revétlenül nyert polgárjogot amúgy is mindenre kapható nyelvünkben. Használjuk is nyakra-főre. Azok is, akik tudják, hogy mit jelent, mit szimbolizál; és azok is, akik­nek sejtelmük sincs jelenté­séről, ha hallanak róla legfel­jebb afféle szónoki blöffnek tartják. De, hogy e két, nem éppen különös szó egymás mellé kerülésének, ha úgy tetszik, etimológiájának his­tóriájánál maradjak: tipikus népi szóalkotás eredménye összekerülésük, s afelől sem lehet kétségünk, hogy jóval a felszabadulás után fogalmazó­dott meg először. Előbb nem is ötölhette volna ki senki, hiszen néven nevezni csak azt lehet, ami van. Az 1945. előtti társadalom pedig, (s minden magántulajdonra, ki­zsákmányolásra épülő társa­dalom), amit csak lehetett, el­vett, s nem arra spekulált, hogy minél sokrétűbben ad­jon állampolgárainak. AMIT A TEJBE APRÍTUNK Szóval a borítékon kívüli juttatás afféle újszerű dolog, még akkor is, ha szép szám­mal járnak-kelnek közöttünk olyanok, akik rendületlenül csak azt tartják meggyőző­nek. amit megfoghatnak, még pontosabban „megolvashat­nak”. Ahogy az a régi jó ma­gyar közmondás tartja: „a pénz csak megszámolva jó”. Földhöz ragadt szemlélet annyi szent, ha van is benne valami. Mert hiszen elsősor­ban mégicsak abból él az ember, amit megkeres. Azt osztja be, ahogy tudja, abból eszik, iszik, ruházkodik, uta­zik, takarékoskodik, fejleszt, beruház. Nyilvánvaló, hogy nem úgy kell a borítékon kí­vüli társadalmi juttatásokat növelni, hogy kivesszük a rá- valót a borítékból. Lényeges, hogy a kettő —, ami a bo­rítékban, s ami azon kívül van — együtt prosperáljon. A Központi Statisztikai Hi­vatal nemrégiben nyilvános­ságra hozott jelentése mind- annyiunkat meggyőzött arról, hogy azért megint többet tudunk a tejbe aprítani. A több mint ötmillió bérből és fizetésből élő honfitársunk átlagkeresete, az elmúlt év­ben 3440 forintra rúgott, s akkor még ehhez jön a hús- és tüzelőár-kiegészítés. Ez az a pénz, ami fizetésből fize­tésre bent lapul a boríték­ban. Egy évvel korábban még csak néhány forinttal lépte túl az átlagkereset a 3000-et, mint holmi bűvös határt, s öreg szakik a megmondhatói, hogy bizony az ötvenes évek elején 600—800 forintért is nyolc órát kellett dolgozni, s a későbbiekben nem kevés­bé tűnt álomhatárnak az 1000, majd a 2000 forintos átlag- kereset túllépése. Vagyis az idők folyamán senkinek nem lett laposabb a borítékja. MA MÄR TERMÉSZETES És mi van a borítékon kí­vül? Hát nem lenne könnyű felsorolni, hiszen annyiféle ma már a társadalmi jutta­tás: pénzben és természetben egyaránt. Csakhát ezt min­denki természetesnek tart­ja, olyannyira, hogy szinte nem is veszi tudomásul, s el­felejti hozzáadni a jövedel­méhez. Hogy nem kell hó­napról hónapra külön borí­tékot nyitni az esetleg szük­séges egészségügyi ellátásra, a gyerekek iskoláztatására, s hogy hazánkban teljes a társadalombiztosítás: kiszá­molta már valaki is, hogy éves szinten mennyi megta­karítást eredményez mindez a családjának? Pedig az így megtakarított pénzből lehet differenciáltabb minden ház­tartás költségvetése, juthat több a kulturális, a közműve­lődési, az üdülési borítékba. Ebből lesznek vagy részben ebből az üdülőtelkek (jelen­leg pontosan 350 ezer van magántulajdonban, minden 30. állampolgár „földbirto­kos”), s ezáltal veszítette el luxusjellegét a személygépko­csi. Csak emlékeztetőül írom ide, hogy jelenleg már 700 ezer gurul az országban ma­gánrendszámmal, míg 1953- ben mindössze 10 ezer autó- tulajdonos volt. Húszegyné­hány évvel ezelőtt félmillió forint ha volt a takarékban, most meg már több mint 107 milliárdot spóroltunk össze, anélkül, hogy bármiben is hi­ányt szenvedtünk volna. 14 ÉS FÉL HAVI FIZETÉS Nagyon is konkrét hát ez a sokak által kézlegyintéssel elintézett társadalmi juttatás. Aki még mindig nem hiszi, töprengjen el az itt követ­kező számadatokon. 1960-tól 1976. végéig a pénzben! és természetbeni társadalmi jut­tatások mértéke 18,4 száza­lékról 28,7 százalékra emel­kedett! Forintban elbeszélve ugyanez még tetszetősebb, hi­szen az egy lakosra jutó 2185 forint értékű társadalmi jut­tatás időközben 8997 forintra hízott. Ami a 3440 forintos átlagkeresetet alapul véve több mint két és fél havi többletkeresetet jelent. Mint­ha 12 hónap alatt 14 és fél havi fizetést kapnánk! A szép summa kétharmada tár­sadalombiztosítás : nyugdíj több mint 1,9 millió öregnek, családi pótlék 1 millió csa­lád 1 millió 920 ezer gyer­meke után, gyermekgondozá­si segély csaknem 300 ezer kismamának, a dolgozó nők 13 százalékának, táppénz mindannyiunknak, terhessé­gi-gyermekágyi segély, anya­sági segély, útiköltség-térítés, temetési segély, gyógyszer fillérekért, vagy térítés nél­küli csecsemőtej, orvosi, kór­házi, rendelőintézeti ingye­nes ellátás, gyógyászati sé_ gédészközök a rászorulóknak, fogpótlás, gyógyfürdő. S akkor még nem említet­tem a különféle Segélyekét, az ingyenes szakszervezeti jo­gi tanácsadást, s megannyi államilag jócskán dotált áru­féleséget, szolgáltatást. Utób­biak közül csupán egyet eme­lek ki, a szinte eszmei díja­zású bölcsődei és óvodai el­látást. Túl azon, hogy 10—15 forintért vigyázzák, táplálják, okosítják gyermekeinket, le­hetőség nyílik az egykor konyhához-háztartáshoz lán­colt nők munkába állására. Ami háztartásonként mégis- ,csak egy újabb keresőt jelent! — nevezhetjük nyugodt lel­kiismerettel társadalmi vagy, ha úgy tetszik borítékon kí­vüli juttatásnak. Kertész Péter fois Ifi 19-ig OGROMASEXPO ’78 kiállítás és vásár Budapesten Idén április 14—19. között hatodik alkalommal kerül megrendezésre az AGRO- MASEXPO-kiállítás. Ezt a rendezvényt először 1973-ban szervezték meg azzal a cél­lal, hogy mutassa be a gépe­sítés fejlesztésének lehetősé­geit, eredményeit a mezőgaz­daságban és az élelmiszer- iparban. Ez a program válto­zatlanul érvényes. A kiállítás mindig a legkorszerűbb gépe­ket, berendezéseket, techno­lógiákat vonultatta fel. Ezért is nő évről évre az érdeklődés a mezőgazdasági és ^élelmi- szeripari gép- és műszerse­regszemle iránt. A HUNGEXPO által szer­vezett AGROMASEXPO-n az idén öt szakcsoportban lát­hatók a kiállított tárgyak: mezőgazdaság, élelmiszeripar, erdőgazdaság és fafeldolgozás, mezőgazdasági és élelmiszer­ipari műszerek és a terme­lésben szükséges anyagok é- felszerelések. A részt vevő országok száma 18, amelyek­ből 237 cég állítja ki termé­keit. A kiállítás további fontos feladata, hogy előmozdítsa a hazai és a külföldi szakem­berek tapasztalatcseréjét, tá­jékoztatást adjon a műszaki fejlesztés irányairól, valamint a szelektív iparpolitika meg­valósult eredményeiről és időszerű feladatairól. Kister­melők és kertbarátok is na­gyon sok hasznos gépet és munkaeszközt láthatnak a kiállításon. A CONSTRUMA’ 78-on 14 or­szág 125 vállalata mutatja be építőipari és építőanyag-ipari berendezéseit. 1976-ban még csak 12 ország alig félszáz válla’ata jelentkezett a két­évente megrendezendő nem­zetközi építőipari kiállításra. A korábbi évek gyakorlatá­tól eltérően, amikor is első­sorban építőipari szállító-, emelő- és rakodógépeket mu­tattak be, most főleg az építkezések előkészítő gépeit, építéstechnológiai rendszere­ket, épületszerkezeti anyago­kat, valamint a kapcsolódó műszaki-tervezési munkákat ismertetik meg a látogatók­kal. mm Sztrádaépítők Krojdla Géza, a pályakezdő mérnök Szokatlan gépek dübörög­nek a tavaszi napfényben fürdő hatvani határban, mun­kások egész csapatai szorgos- kodnak, szinte amerre csak a szem ellát a tsz-tanya domb­járól. Heves megyébe jutottak már az M 3-as autópálya épí­tői... Áprilisi szél porol á nyo­mukban, a virágillatú me­zőben ' hásított széles csíkon. Ügy mond ják, harmincöt mé­teres a távolság a ■ majdani itt két szegélye között, ahol az NSZK-gyártrnányú hely­színi talajstabilizátor, az NDK-ból vásárait nehéz , gu­mihenger . s hasonló társaik engedelmeskednek gazdáik­nak. Békési, nyírségi emberek keze alatt változik a vidék, alakul a sztráda kétszer há­rom sávja. Többük még Bu­dapestről indult, s való'ágos regényt tud mesélni a rop­pant vállalkozásról. — Előbb a kitűzők érkez­nek — ma.svarázza Katona Ferenc —, majd a terepren­dezésen a sor. A Puli-csoport bevágásokat, töltést készít a földnyesőkkel. Kavics, fagy­védő réteg, vastag cementes erősítés következik ezután, s végül három rétegben asz­falt... Persze, mindez való­jában sokkal érdekesebb, iz­galmasabb, nehezebb! Ha jól emlékszem: Gödöllő és Aszód között volt á legkomiszabb. Roppant köves, erősén víz­mosásos területen kellett ke­resztülvergődnünk. Igazán nem is tudom, hogy bírtuk ezen a meglehetősen gyönge éttermi koszton...! — mutat az éppen imént elviharzott ebédhordó autó után. A társaság egyike, Nyitrai János, maga is autótulajdo­nos. Van egy Volgája, amit igen szeret. ■ Amikor csak rá­érő ideje akad, szívesen ko- csikázik a jó utakon. Mert a jó utakat is kedveli. Talán — tűnődik — ezért is szegődött pontosan az autópálya építői közé... — Már ki is próbáltam, amit - csináltunk!. — büszkél­kedik. — A sztráda egyik kész szakaszán ' hajtottam egyszer Pestig. No, nem ta­gadom, szabálytalan volt meg ez a kirándulás, a tiltott pá­lya használatáért rám is szólt a rendőr. Mert, hogy úgy­mond: egy ilyenféle, ismeret­len úton még baj lehet! Az­tán, amint elmondtam neki, hogy nagyon is ismerem, tu­dom,. hogy hol vannak még utómunkák, hiszen a sztráda egyik - építője vagyok, s igen vigyázva, pusztán kíváncsi;- Ságból rüfccantam erre, hát megértett. Fiatalemberrel futunk ösz- sze . a „gépláncnál” Krojdlá Géza hídépítő mérnökkel, egy első munkahelyes pálya­kezdővel : — Tula j dóriképpen ; én is Nyitrai János, aki már kipróbálta a Sztrádát „utász” szerettem volna lenni — beszéli a bemutatkozásnál —, útépítési és -fenntartási szakközépiskolát végeztem Békéscsabán. Aztán, hogy, hogy nem, a főiskolán mégis a „hidászokhoz" kerültem. Ott volt hely, oda irányítot­tak. Bagnál kerültem a vál­lalathoz, a" Honvéd utcai szelvényben. Kezdetben a cö­löpözéseknél voltam jegyző- könyvvezető, aztán mással is megbíztak. Jelenleg már munkavezető vagyok ... Mit mondjak? Jól érzem maga­mat az úton, nincs ellenem­re a „csavargó élet”, a vi­szontagságos feladat, a tíz­órás műszak. Fél év letelte után íizetesemelést kaptam, s máris, háromezer forint kö­rül keresek. S nap nap után többet gyönyörködöm a mun­kánkban. Krojdla Géza — nem az egyetlen hidasember a hatva­ni határban. Ugyanis, amint a salgótarjáni út szélére nemrégiben letelepült építés- vezetőségen kiderült: csupán ebben a nyolc kilométeres térségben nem kevesebb, mint hat új hid is készül az autó­pályához. ! Az egyik éppen itt a szom­szédban, az út túloldalán, a jelenlegi híd-mellett, a Bér­patakon. Yumbo, az ügyes francia réselőgép, illetve ennek „ka­pitánya”, a boldogi Futó András vájja a nyolc méter­nyi mélységű cölöpgödröt. Nyolc ilyen rést mélyít a szomszédos , szivattyú beton­jának, nyolc réspillérre ke­rül majd ez az új híd. — 1965. óta dolgozom a Betonútépítő Vállalatnál — mondja a gépkezelő. — Lenn voltam az M 7-esnél, jártam a szolnoki rendező-pályaud­var munkáinál, szélesítettem a 3. számú fő közlekedési utat Hatvan és Gyöngyös, kö­zött, most pedig az M 3-aso-n akad doigom. Nem nehéz, de igen n.agy figyelmet igénylő a feladatom: nagyon kell vi­gyáznom arra, hogy teljesen függőlegesen mélyítsem a rést a talajba. A körülmények, persze, olykor nehézzé is te­szik a vállalkozást. A Galgán például, még a régi géppel. bizony térdig sárban jártunk! — Az autópálya hatvani csomópontjához kapcsolódik majd a híd — kapcsolódik be’e .beszélgetésünkbe Nagy András főépítésvezető — a hatvan—salgótarjáni út két új pá’yája megy majd át rajta. Arrébb /épül a nagy felüljáró.... A főépítésvezető — ha jól számolta — a negyvenedik Az egri Csemege és gondjai Mindennapi tolongásunk 1973. augusztus 16-án nyílt meg az átalakított egri Cse­megebolt, pontosabban á Csemege Vállalat 116-os szá­mú üzlete. A nyitáskor is nyilvánvaló volt, hogy az el­adótér kicsi lesz. (Mindössze 154 négyzetméter!) Vajon miért nyugodtak be­le a bolt gazdái, hogy ilyen szűk'területen fogadják a ve­vőket? Talán a megszokott gond, a pénzhiány okozta a belenyugvást? Nem. Az épü­let ugyanis, amelyben a Cse­mege helyet kapott, műem­lék jellegű, tehát nem lehet „fúrni-faragni”. Szerették volna legalább a bolt melletti kapubejárót megkapni, de a műemlékvédelmi felügyelő­ség ebbe se ment bele. így aztán maradt a régi boltra is jellemző zsúfoltság. ★ ’ Nehéz olyan időpontot ta­lálni, amikor a Csemegében nincs tolongás. A három áru­gondola között nehézkes a közlekedés, így természetesen a nyugodt, „nézelődő” " vásár- lásra-válogatásra nincs lehe­tőség. A három pénztár is kevés. Különösen a csúcsfor­galmi időszakokban (ünnepek előtt) elviselhetetlen az egy­mást taposó tülekedés, — ve­vőnek, pénztárosnak egy­aránt. A bolt áruprofiljába az élelmiszereken kívül csupán elenyésző mennyiségű vegyi­áru fér bele, egyetlen gondo­lán található belőle, ott is alaposan eldugva. Az üzlet­ben ezenkívül csak élel­miszert árulnak, kitűnő vá­lasztékban. A vásárlók köny­vében erről csak dicséreteket olvasni. Mindezt azért is fontos hangsúlyozni, mert aki a na­gyobb alapterületű boltokhoz szokott, nem szívesen vállal­ja a mégoly kitűnő ellátótt- ságú üzletben sem a tüleke­dést. Hogy az egriek körében mégis ez az egyik legnép­szerűbb élelmiszerbolt, sok mindennek köszönhető. Pél­dául, hogy a városban a Cse­mege ABC nyit elsőnek és zár legkésőbb. Ezért nem in­dokolatlan egyebek mellett a - zöldségárusítás, de még az sem, hogy fogkrém is kapha­tó. A vásárlói szokások isme­retében állíthatjuk, mindany­hidat készíti Budapest óta. Sokat járt, sokat tapasztalt ember, szakmájában a leg­különbözőbb helyeken meg­fordult. Ott volt a kiskörei vízlépcsőnél, s hogy mást ne említsünk: a budapesti met­ró Deák téri mélyállomásá­nak munkálnál... Itteni, csomóponti munká­ja sem kevésbé érdekes, hi­szen csupán a 129,4 méteres nagy felüljáró valami 60 mil­lió forintos beruházás. 116 különleges cölöpre épül! S negyven méteresnél hosszabb lesz a vasutat átívelő híd is! Az e'só'k között kezdett Katona Ferenc (Fotó: Perl Márton) Jellemző idei programjuk­ra, hogy 80 ezer köbméter sovány betont és 230 ezer' tonna aszfaltot építenék a sztrádába. Hatvanban — ép-' pen a közelmúliban — nagy teljesítményű keverőtélepet' kellett létesíteniük, hogy anyaghiány ne akadályozza igyekezetüket. Gyóni Gyula nyian szeretünk „egy helyen" megkapni lehetőleg mindent, amire éppen szükségünk van. (Zárójelbe kívánkozik itt egy akár költőinek ' tekinthető kérdés: Mi lenne, ha az egri bolt is mindent árusítana, amely a Csemege-hálózat profiljába tartozik? Tudni­illik a vállalatnak műszaki cikkeket, sőt ruházati cikke­ket is forgalmaznia kell!) Visszatérve a népszerűség okaihoz, mindenképpen ezek közé tartozik, hogy csak nagy ritkán kapnak itt a vevők „sajnos nincs” választ. Áru­beszerzési lehetőségük ugyan­is korlátlan, nem csupán ál­lami és szövetkézét! felvá­sárlást végezhetnek, hanem a kisárutermelők által felkínált; — a megvétel előtt alaposan ellenőrzött — arukat is át­vehetik. Szükség esetén a központ is azonnal segít. A rendkívül behatárolt fej­lesztési tervekben szerepel egy új hűtőkamra üzembe ál­lítása. Semmi más. Az immá­ron áldatlan körülményekről tudnak a Csemege Vállalat központjában. Egyelőre azonban az egri bolt bővíté­séről szó: sincs. Köztudott, hogy a vállalat a Belkereske­delmi Minisztériumtól kapott feladatok értelmében a buda­pesti hálózatfejlesztésre költi a keret jelentős részét. így tehát Eger belvárosa továbbra is nélkülözni kény­telen egy korszerű élelmiszer- áruházát, a Csemege APU pe­dig ezek után is zsúfolt lesz. ★ Érdemes lenne talán újra mérlegre tenni az öt évvel ezelőtti átalakítás során fel­színre került akadékoskodá­sokat. Óvatosan bár, mégis megkockáztatom leírni: nem visszük-e egy kicsit túlzásba a műemlékvédelmet? Fontos és kötelező dolgunk megőriz­ni a történelmi korú és em­lékű épületeinket. De — el­nézést a vulgáris fogalmazá­sért, — enni is keik És egy­általán nem mindegy, milyen körülmények között tárolják, milyen körülmények - között kapjuk meg a napi élelmi­szert. Bendó János GpiÉúM. garn.túrák Kiól (Tudósítónktól) Működésének tizedik év­fordulóját ünnepli az idén az Agria Bútorgyár káli üzem­egysége. Az egri üzem 4. számú ká'i telepe tíz év alatt sok millió forintos termelési értékben bocsátott hazai és külföldi ér­tékesítésre ízléses, szép és kényelmes bútorokat. A huszonöt dolgozót szám­láló kis üzemrészleg a búto­rok kárpitozását végzi. Eger­ből szállítják ide az asztalos- üzem által elkészített úgyne­vezett bútorvázakat, és az itt dolgozó ügyes kezű kárpitosok öntik végső formába a tér-' mékeket. A kis üzemrészleg évi termelési értéke 10—12 millió forintra rúg. Az eltelt évek során több ezer gyermeke heverőt, ülő- és fekvőgarni­túrát, többféle stílgatnitúrát, egyszemélyes heverőt készí­tettek itt a bútorüzletek, rak­tárak részére. Mint az üzem vezetője el­mondotta: jelenleg gyermek- heverők gyártásával foglal­koznak. Az idén négyezer ilyen bútor hagyja el az üze­met, de ezenkívül az év má­sodik felében más bútorokat is gyártanak. Régi vágyuk és tervük az üzem épületének felújítása, a jobb, korszerűbb munkafeltétélek megteremté­se. A bútorgyár és a nagy­községi tanács vezetői együt­tes erőfeszítéssel minden bi­zonnyal ezen a problémán is mielőbb segítenek. Császár István 1978. április 8., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents