Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

A korabeli felvételen — középen a kapitány — a gyár egykori munkásai láthatók, akiket e sorok írójának nem sikerült megtalálnia. Várja a barátok üzenetét Egy orosz kapitány egri emlékei egyetlen áram- fejlesztő gene­rátort sem. Most aztán mit csináljunk? — kérdezgettük nem kis aggo­dalommal egy­mástól. Aztán minden jóra fordult. Buda­pestről szerez­tünk egy gene­rátort és né­hány nap alatt létrehoztuk a saját Villány- telepünket, majd beindítot­tuk a gépeket. A felszabadult Eger első üze­me dolgozni kezdett. Micso­da öröm, mi­csoda boldogság volt. Együtt, egymásért örül­tünk vala­mennyien ... A továbbiak­ban a város, az üzem hétköz­Az üzem mérnök-kapitánya, Lobanov Iván Fjodorovics volt. Mit kapnak a fiatalok? Tapasztalatok a Finomszerelvénygyárban — Üdvözlöm a Merkur Gyár egykori munkásait, akikkel 1945 januárjától, jú­niusáig dolgoztam együtt, őszinte szívvel köszöntöm Sánta Ferencet, Veres Ist­vánt, Nagy Zoltánt, fiát meg lányát is, a raktárosunkat, Erzsikét, Molnár Gyulát, Csordás Istvánt, Kőröspataki Gyulát és a többieket, akik az Egerbe telepített hadigyár — az egykori lakatosáru- gyár helyén dolgozott — gyors üzembe állításához és folyamatos termeléséhez fel­becsülhetetlen értékű segítsé­get adtak... E szavakkal kezdődik az' a Baskiriából érkezett levél, amelynek feladója Lobanov Ivan Fjodorovics nyugdíjas mérnök-kapitány, címzettje pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt, Eger Városi Bi­zottsága. A kapitány levelé­ből egyebek mellett megtud­hatjuk. hogy miként is in­dült el a munka a nevezett gyárban és hogyan is élte el­ső szabad napjait, hónapjait a város. — A. V. Babuskin tábor­noknak, a 2-es Ukrán Had­sereg vegyvédelmi főnökének parancsával utaztam Egerbe, ahol 1945. január 5-én talál­koztam először a munkások­kal — emlékszik vissza a ma, Szalavat városában élő egy­kori katonatiszt. Majd így folytatja levelét: — Először a németek által megrongált gépeket javítot­tuk meg, aztán beüvegeztük a mintegy harminc orosz és 120 magyar munkást foglal­koztató gyár ablakait, ajtóit. Közben az egyik katonai ala­kulatunktól segítségünkre ér­kezett egy vegyvédelrhi sza­kasz, valamint négy vagon felszerelés is. Már-már ott tartottunk, hogy indítjuk a termelést, amikor kiderült, hogy Egerben nincs áram­szolgáltatás, és nem találtunk napjaira em­lékezik Lovanov Ivan Fjodo­rovics — A püspökség egyik há­zában könyvtárat és előadó­termet rendeztünk be. A fiatalok idejártak esténként és a nagyobb ünnepeken ol­vasni, énekelni, meg táncol­ni. De egyre többen látogat­De jó A lurkó, tágra nyílt szem­mel figyeli a gyerekszobába becipelt nagybácsit, valóság­gal issza felnőtt barátja sza­valt: — Tudod, kisöcsém, az én sráckoromban egy romház terpeszkedett itt, a közeli is­kola helyén. Még a háború­ból maradt vissza. Néhány fal, vagy inkább csak fal­részlet, meg egy félig beom­lott pince volt az egész. S mellette az elvadult kert. Ha ma látnál ilyesfélét, biztosan megborzonganál, messze elke­rülnéd. Nekünk azonban rop­pant tetszett, igen sokat je­lentett: ide jártunk aj legszí­vesebben játszani. Igazi vár volt az számunkra: bástyák­kal, lőrésekkel, titkos, föld alatti járatokkal, ahol min­den kacatunkat elrejthettük. Amikor megszálltuk, termé­szetesen valamennyien vité­zek, katonák voltunk. Ha pe­dig éppenséggel a kertre ke­rekedett kedvünk : kinevez­tük őserdőnek, dzsungelnek és indiánosdival múlattuk az időt. Nagyon büszkék vol­tunk a birodalmunkra, és érthetően nagyon ragaszkod­tunk is hozzá. Védtük, ha kellett — amikor más utca­beliek próbáltak kiszorítani bennünket kedvenc tanyánk­ról — hát, bizony, egy kis ták a különböző politikai fog­lalkozásainkat is. Még a pa­pok közül is gyakran érke­zett vendég. Kicsit talán iri­gyeltek is bennünket érte, hogy nemsokára már orvosa is volt a gyárnak, betegségük időtartamára teljes fizetést kaptak munkásaink, a rászo­rultakat segélyben részesí­tettük, március 8-án kitün­tettük és megünnepeltük a legjobban dolgozó lányokat, asszonyokat. Túlzás nélkül mondhatom, hogy egy igazi családdá alakult át a mi kis kollektívánk. egy szép szál egri fiúnak igencsak megtetszett egysé­günk egyik lánya Zabnyeva. A fiú még az anyját is be­hívta a gyárba, aki szintén szimpatikusnak találta a lányt. Sajnos a háború még nem ért véget, így az esküvő elmaradt. Szovjetunió, Szalavat vá­rosa, Gagarin utca 10. Ide, lakására várja Lobanov Ivan Fjodorovics az egykori egri üzemben dolgozó magyar ba­rátainak jelentkezését. — Nagyon szeretnék híre­ket hallani róluk. Mit csinál­nak, hol vannak, mi lett ve­lük? Remélem, sokan élnek még közülük. Ismerem or­száguk, népük kiemelkedő munkasikereit, bizonyára csodálatosan szép várossá fejlődött Eger is. Kérem a hajdani munkatársakat, is­merősöket, barátokat, hogy írjanak, üzenjenek magukról, a városról. A 4-20-000 számú telefonon akár felis hívhat­nak. Emlékül küldök fényké­pet is, ott készült Egerben az egykori hadiüzemben. Koós József csetepatétól sem riadtunk vissza! Aztán, amikor az építők jöttek, hogy a háború utolsó nyomait is eltüntessék a környékről, persze, velük már nem kelhettünk bírókra. Ha fájt is, engedelmesen visszahúzódtunk a magunk házai közé. Búsulni azonban nem búsultunk, mert egy­kettőre kitaláltunk valami mást... Például ócska gé­pekből — honnan, honnan nem? — kikerült „gurigá­kat” kergettünk egymással versenyezve, csapágykerekű rollereket eszkábáltunk, egyi- künk-másikunk még „oldal­kocsival” is megtoldván egy- egy rossz ládából, s elhasz­nált, szétlapított cipőpasztás dobozokkal „laskáztunk”... Itt, a ház előtt még nem volt aszfalt, az út inkább csak földes volt, mint köves, s bel­város ide, belváros oda: kes­keny kis árok helyettesítette a csatornát. Az árokparton pedig bogáncsok termettek nyáridőben, s ezzel dobálóz­ni, csatázni, külön érdekes­séget jelentett. Ha a hajigá- lást meguntuk, hát építésre használtuk a színes bogán­csokat: tornyot, cifra palo­tát emeltünk belőlük, vagy történetesen kiskocsit, autót Aktuális témában tájéko­zódott nemrégiben az SZMT ifjúsági bizottsága a Finom­szerelvénygyárban. Arra ke­resett választ a helyi szb- nél, hogy vajon milyen a fiatalok érdekvédelme an­nál a vállalatnál, ahol a dol­gozók mintegy 30—40 száza­léka harmincéven aluli. Nos, mint kiderült: termé­szetesen a Finomszerel­vénygyárban is azon van­nak, hogy érvényt szerezze­nek a KB-, a SZOT-, a KISZ-kongresszus határoza­tainak, s az ifjúsági tör­vénynek. Ennek során a fiatalok helyet kaptak a szakszerve­zet valamennyi választott testületében és tisztségében. Például a bizalmiak, a szak- szervezeti tanács csaknem, a bizalmi helyettesek, az osz­tálybizottságok tagjainak j több mint egyharmada, a ve­zető bizalmiaknak pedig a fe­le tartozik korosztályukhoz. Ennélfogva, úgyszólván „el­ső kézből” értesülnek a vál­lalati elképzelésekről, célki­tűzésekről, részt vehetnek a tervek tárgyalásában, egyez­tetésében, javaslataikkal ala­kíthatják a programokat szá­mukra is megfelelően. A mindennapi munkában különös figyelmet fordítanak a vállalat tanulóira. Nemcsak érdeklődnek eredményeikről, közösségi tevékenységükről, hanem segítik is ezekben a' leendő szakmunkásokat. így már a legifjabbak körében is bíztatóan fejlődik a szo­cialista versenymozgalom! Törődnek a pályakezdők­kel. A felsőfokú végzettsé­’ Kisgépek a háztájinak A háztáji és kiskertek ter­melésének fokozására az el­ső negyedévben csaknem tíz­millió forint értékű gépet, kis csomagolású műtrágyát és növényvédő szert adtak el me­gyénkben. Különösen a háti és motoros permetezőgépek iránt volt nagy a kereslet, de mellettük 73 motoros kapát is vásároltak. A múlt évinél 15 százalék­kal több műtrágyát és nö­vényvédő szert vittek a kis­kert-tulajdonosoknak az áfész és az Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat szaküzleteiből. A háztáji állattenyésztés javítására etetőket, itatókat, valamint kukoricadarálókat is vásároltak a kistermelők. A Heves megyei AGROKER Vállalat a következő hetek­ben még további motoros ka­pákat, permetezőgépeket és kis csomagolású műtrágyákat ad el a kisgazdaságoknak. csináltunk, s ezeket húzogat­tuk a porban. — Új szint, friss ötleteket hozott az egyik napon az utcánkba telepített hulladék­raktár. Zsákutca volt még itt akkor, s amint a bejeratához őrt állított a vállalat: egysze­riben zárt udvarrá változott ez is. Mindenféle lim-lommal pakolták tele fémből, vasból. Hoztak ide ronccsá lett sze­mélygépkocsit, öreg bányász­csillét néhány szál sínnel, sőt, egyszer, még egy „igazi” tankot is! Az őr kedves, jó­szívű öregember volt, ne­künk, utcabelieknek kérés nélkül is megengedte, hogy kedvünkre játsszunk, amivel csak akarunk. Hű az volt ám a jó világ ! Képzeld, amikor azt a csillét rátettük a sínre, s né­hány métert utaztunk a vas­pályán! Vagy amikor elfoglal­tuk a rejtélyes tankot, s kép­zeletben kiszaladtunk vele a világba... ! S hallgatja, hallgatja a gyerek kifogyhatatlan érdek­lődéssel, kedvvel a nagybá­csit, új és új meséket köve­telve a drága és érdekes játé­kokkal dugig tömött szobá­ban. Közben pedig sóvárog­va fel-felsóhajt. — Ó, de jó is volt nek­gű szakemberek —, akik első munkahelyként választják a Finomszerelvénygyárat — például mindjárt a belépés­kor 1500 forintos segélyt kapnak. Ezen kívül anyagi hozzájárulással mérséklik albérleti díjaikat, vagy egy esztendeig térítés nélküli el­helyezést biztosítanak szá­mukra a vállalati munkás- szállóban. A szakmai képességek ki­bontásra rendszeresek a kü­lönböző vetélkedők, pályáza­tok, ahol a fiatalok a legtel­jesebben összemérhetik tudá' sukat, felkészültségüket, sok hasznosat adhatnak és kap­hatnak. Nem utolsósorban pedig — ahogyan volt már rá példa — ágazati, sőt or­szágos szereplésre is „belé­pőt válthatnak.” A munkaverseny —, amelyben tavaly 21 ifjúsági brigád vett részt — mellett az újítómozgalomban is szá­mítanak a fiatalokra. Koráb­ban 45, az elmúlt évben 40 javaslatukat sikerült megva­lósítani, s ezek együttesen 5,25 millió forintos gazdasági eredményét 255 ezer forintos díjösszeggel honorálták. A jó teljesítményeket idő­ről időre másképpen is elis­merik. Azon túl, hogy jutal­makat kapnak a legkitűnőbb kollektívák tagjai a brigád- versenyben, kijut a fiatalok­nak a kitüntetésekből is. Az értékelések alkalmával pél­dául tavaly a kitüntetettek 15,5 százaléka került ki az ifjúság soraiból. A jutalom más formája — az üdülés. A szakszervezeti bizottság a fiatalok részará­nyának megfelelően iparko­dik biztosítani számukra SZOT-beutalóiból, s a válla­lat Balaton-Zamárdiban lévő nyaralójában egész turnust kaptak a KISZ-esek. Kifejezésre jut az elisme­rés — több más mellett — a lakásépítési támogatásban is. Évről évre jelentős azoknak a száma, akik akcióikhoz vál­lalati hozzájárulást hosszú és rövid lejáratú kamatmente# kölcsönt kapnak, vagy a gyán lakótelepén lakáskiutalásban részesülnek. A fiatalok megbecsülésére vall, hogy a legrátermetteb­beket vezetővé nevelik. Aí jelenlegi kinevezett vezetőd nek ugyan még 15 százaléka sem 30 éven aluli, de bízta« tó, hogy a jövőben máé csaknem fele részben a ha­sonló korú fiatalokból kíván­ják biztosítani az utánpótlást a legfontosabb posztokra; Nagy szerepet kap ebben a folyamatos oktatás, az álla. mi iskolai és helyi tanfolyam mi képzés, a politikai never lés. Többi között az az igyer kezet, amelynek során a hiáj nyos általános iskolai végzett-; ségűek mintegy 10 százalékát jelentő fiatalokat segítik elJ maradásuk behozására, bizoJ nyítványaik megszerzéséhez; A tanulás mellett egész son más lehetőséget is teremte-! nek a vállalatnál a szabad idő hasznos eltöltésére. Az szbj kulturális, agitációs, és pro., pagandabizottsága —, amelyj ben egy kivételével mindenj ki KISZ-tag —, illetve a műJ velődési ház szintén csaknem teljesen fiatalokból álló tár« sadalmi vezetősége újra meg újra tartalmas programokról . gondoskodik. A rendezvényei« vonzóak, olykor tömegmére­tű érdeklődést is kiváltanak! Kétségtelenül sok a ked­vező tapasztalat, a jó eredj mény. Ám — mint maguk a finomszerelvénygyáriak ia megfogalmazták —: maradt, még jócskán tennivaló a fia*. falókért. Hogy mást ne mondj junk: többet kell tenni ai.; szakmunkástanulókért, a fiaj talok könnyebb munkahelyi beilleszkedéséért, az ismereJ tek gyarapításáért, s többi más mellett például a bejár rók szociális helyzetének jaj vitásáért. Ami egyébként — ahogyatf | értesültünk — nemcsak szánj j dék, hanem akarat is a FiJ ' nomszerelvénygy árban. Gy .Gyi , Tavaszra készülnek Boldogon Kovács István palántázás közben Boldog mindig is arról volt nevezetes, hogy a helybeliek, a termelőszövetkezeti tagok sokat tettek a környék zöldség­ellátásáért. A hagyomány ma is élő, hiszen az idén 23 hektá­ros területen termesztenek káposztát, paprikát, salátát. Fotóink e közhasznú munkálkodás kezdeteiből adnak ízelítőt. Püspöki János a háztájiban is serénykedik , (Fotó: Szabó Sándor!. " ..—..MM I—_ , . is volt nektek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents