Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

Beregffy nyilas honvédelmi miniszter a fronton

1944. szeptember 23-án este 2? óra 30 perckor jelentette a Kossuth rádió, amely akkor még külföldről, Moszkvából sugározta adásait a magyar népnek :

„Arad eleste után az orosz haderő Makó, Szeged és Békéscsaba irányában nyomul előre.

Magyarország helyzete napról napra katasztrófáli- sabbá válik. A déli irányból haladó oroszok már csak fele akkora távolságban állnak Budapesttől, mint a Kárpátoknál harcoló magyar csapatok”.

Másnap, 1944. szeptember

24-én 14 órakor a londoni

rádió magyar adása így hangzott:

A magyar történelemnek ebben a legvégzetesebb órájában a Károlyi Mihály elnöklete alatt álló londoni Magyar Tanács a következő sürgős üzenetet küldi magyar- országi honfitársainak:

— A magyar határon a Vörös Hadsereg! Lakatos (1944. au g. 29-én őt nevezte ki Horthy kormányzó miniszterelnökké — KE) nyíltan beismerte, hogy az ország védtelen az Egyesült Nemzetek túlnyomó erejével szemben ... Lakatos azonban elmulasztotta, hogy levonja az ebből a válságos helyzetből adódó következtetéseket. Tudja, hogy a helyzet reménytelen, mégis kész a magyar katonák tízezreit feláldozni a Vörös Hadsereg elleni meddő küzdelemben. A Lakatos-kormány még ma is a halogatás kétkulacsos politikáját folytatja, márpedig határozottságra és gyors cselekvésre van feltétlenül szükség. .. A magyar haderőnek csatlakoznia kell az Egyesült Nemzetek haderőihez a németek üldözésére és megsemmisítésére. —

k Mindez több mint hét hónappal azután történt, hogy Hitler csapatai megszállták Magyarországot. Röviden az 1944. március 19-i német megszállás következményei:

1. Horthy kormányzó hajlandó volt meneszteni a hintapolitikát folytatott Kállay- kormányt, mely kormány egyrészt kiszolgálta a németeket nyersanyag- #s ipari termékek szállításával, másrészt titkos tárgyalásokba bocsátkozott a szövetségesekkel a háborúból való esetleges kiugrás érdekében; 2. Horthy és az új, a Sztójay-kormány beleegyezett abba, hogy a magyar csapatokat a keleti fronton újból bevessék az első vonalban, vagy más szóval azt, hogy a magyar katonák megszálló feladatok helyett részt vegyenek a harcokban;

3. Horthy szabad kezet adott a Sztójay-kormánynak a zsidókérdés radikális megoldására, azaz a fajvédelmi törvények alapján zsidónak minősített magyar állampolgárok gettókba zárására, majd deportálására.

Amikor 1944. szeptember

23-án a Vörös Hadsereg első egységei elérték az ország

délkeleti részén — Battonya, Elek, Csanádapáca, Királyhegyes térségében a magyar határt —, az ország lakosságának döntő többsége már világosan látta, tudta, hogy a hitleri Németország ezt a háborút elvesztette és hogy a német fasiszták oldalán folytatni a harcot — egyszerűen esztelenség.

De a magyar uralkodó osztályok vezető politikusai csak nehezen és késlekedve vonták le a helyzetből adódó következtetéseket : Bethlen István gróf, aki 1921-től 1931-ig volt az ország miniszterelnöke, 1944. június végén javasolta ugyan Horthy kormányzónak a Sztójay-kormány felváltását egy olyan új kormánnyal, mely képes lenne a háborút „lelikvidálni” — olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, de a kormányváltozásra csak majd másfél hónappal később, Románia kiugrása után került sor, és még akkor is úgy próbáltak lavírozni, akkor is arra törekedtek, hogy elkerüljék a Szovjetunióval a közvetlen tárgyalásokat.

Amikor pedig hosszú huzavona után 1944. szeptember 29-én Horthy elküldte megbízottjait Moszkvába — az előzetes fegyverszünet megkötésére, és 1944. október 11- én végül is aláírták az antifasiszta koalíció három vezető hatalma, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia által megállapított fegyverszüneti

egyezményt, Horthy semmit sem tett a fegyverszünet sikeres megvalósítására.

Milyen kötelezettségeket vállaltak — a kormányzó felhatalmazása alapján — a kormányzó megbízottai?

A legfontosabb: Magyarország szakít a náci Németországgal, csatlakozik az antifasiszta koalícióhoz és fegyvereit a hitleri haderő ellen fordítja.

De sem Horthy, sem a magyar királyi vezérkar nem óhajtott fegyveres harcot kezdeni a németek ellen, eszük ágában sem volt követni Románia, vagy Bulgaria példáját. Ezért nem tájékoztatta Horthy 1944. október 11-én éjszaka a Királyi Várban Szakasits Árpádot, a Szociáldemokrata Párt vezetőjét és Tildy Zoltánt, a Kisgazdapárt elnökét arról, hogy megbízottai Moszkvában aláírták a fegyverszüneti egyezményt —, így hát szóba sem kerülhetett, miként segíthetné az ipari munkásság és a parasztság a fegyverszüneti egyezmény végrehajtását!

így történt, hogy amikor 1944. október 15-én, vasárnap, amikor a munkások, munkaszünet lévén, nem dolgoztak a gyárakban, Horthy kormányzó a rádió útján közzétette a fegyverszüneti prok- lamációt, a németek, nyilas cinkosaik segítségével, órák alatt könnyűszerrel meghiúsították az elő nem készített fegyverszüneti kísérletet.

E német akciót Winckel- mann tábornok, az SS magyarországi főparancsnoka és Veesenmayer budapesti német követ készítette elő — közvetlenül Hitlertől kapott parancsok alapján. Veesenmayer 1944. október 11-én közölte Szálasival, a Hungarista Mozgalom vezérével:

1. A Führer szemében Magyarország egyedül felelős személye Szálasi Ferenc, a párt vezető; 2. Magyarorszag a német hadvezetés szempontjából nem átmeneti terület, ahol csupán időnyere- sért folyik a harc, hanem bástya, amelyért Németország éppúgy harcol, mint Németország nyugati részéért vagy Kelet-Poroszországért.

Ezt megelőzően Otto Skor- zeny SS ejtőernyős különítményparancsnok, — aki előzőleg 1943. szeptemberében kiszabadította a fogva tartott Mussolinit —, Hitler megbízásából Budapesten titokban tervet készített a Vár megrohanására, Winckel- mann SS-tábornok pedig utasítást adott ki: Budapesten a megadott helyeken készenlétbe kell helyezni fegyvereket a nyilas terrorkülönítmények számára

Szálasi Ferenc, a Hungarista Mozgalom vezére 1944. október 16-án vonult be — német Tigris-tankok fedezete mellett — a Királyi Várba, november 4-én, miután „nemzetvezető” elnevezéssel új államfői méltóságot kre- áltatott a maga számára, az országgyűlésben letette a hivatalos esküt.

De alig 18 nap múltával, megrettent a szovjet csapatok gyors előretörése miatt, elhagyta a budai Várat és előbb a Bakonyba, Farkasgyepűre („Gyepű I.”), majd a Kőszeg mellett fekvő Velem községbe („Gyepű II.”) tette át székhelyét.

A náci Németország Szálasi uralomra juttatásával mindenesetre elérte, hogy a

nyilas rendszer az ország minden mozgósítható személyi és anyagi erőforrását a háború folytatásának szolgálatába állította. Ez annyit jelentett, hogy Beregfy honvédelmi miniszter újabb és újabb magyar hadosztályokat bocsátott a német hadvezetőség rendelkezésére, az iparügyi miniszter pedig megállapodott illetékes német tényezőkkel abban, hogy egyes termelési ágakat a Német Birodalom. vagy a Cseh-Morva Protektorátus területére telepítenek át, a veszélyeztetett területekről minden mozgatható nyersanyagot, félkész- és .készárut kiszállítanak Németországba.

E megállapodás a nyilas uralom alatt szenvedő Magyarország teljes kifosztását jelentette.

Az „eredmény” — a rideg számok, tények tükrében:

Részben, vagy egészben elhurcolták 415 gyár, üzem és műhely berendezését, felszerelését. A nagyobb károkat szenvedett vállalatok között volt a- Budakalászi Textilművek, Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde, Újpesti Gyapjúfonó és Szövőgyár, a „Chinoin” Gyógyszer és Vegyitermékek Gyára, Diósgyőri Papírgyár, Egyesült Izzó, Dunai Repülőgépgyár, „Gamma” Finommechanikai és Optikai Művek, Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Wagon- és Hajógyár, Hatvani Cukorgyár, Kispesti Textilgyár, MÁVAG (Diósgyőr C és D gyár, Győr, Budapest, Magyar Általános Kőszénbánya, Rimamurányi Salgótarjáni Vasmű, Weiss Manfréd Acél-'és Fémművei, — hogy csak az ismertebbeket említsük.

Vízi úton 570 uszályhajón 135 ezer tonna, vasúton 60 ezer vagon árut és nyersanyagot hurcoltak ki az országból, — arra nézve, hogy az országutakon, teherautókon, szekéren és „lábon”

mennyi értéket vittek ki, nem folyt anyaggyűjtés...

De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a Harmadik Birodalomba vagy a nácik uralma alatt levő területre „került” 26 000 személy- gépkocsi, 5600 tehergépkocsi, 30 000 motorkerékpár, 793 mozdony, 2058 vasúti személy- és 33 481 teherkocsi, 13 személyhajó, 111 uszályhajó, 3 tengerjáró hajó, 28 vontató hajó, 66 csavargőzös ...

Igen nagyok voltak az épületben esett károk is. Ha meggondoljuk, hogy Budapest, az ország fővárosa 1944. december 23-tól 1945. február 13-ig ostrom alatt állt, hogy Székesfehérvár a több mint négy és fél hónapos, ide-oda hullámzó harcok során háromszor cserélt gazdát, hogy a magyarországi vasúti és országúti közlekedési csomópontok a szövetséges repülők fő bombázási célpontjai voltak, már 1944. október 15-e előtt, de még inkább azután, fogalmat alkothatunk az ország lakosságát ért pusztításokról. Talán a legjellemzőbb az, amit egy szovjet újságiró mondott, mikor meglátta Buda romjait: „Rosszabb, mint Sztálingrád!”

Szálasi vakon hitt a német győzelemben — még 1944. október 15-e után is, amikor pedig a szövetséges angol— amerikai—kanadai—francia csapatok már Németország területén nyomultak előre, Magyarországon pedig a szovjet csapatok már átkeltek a Tiszán ...

Amikor 1945 őszén .Száláéit az amerikai katonai hatóságok visszaszállították Magyarországra, a politikai rendőrségen a kihallgató tisztnek arra a kérdésére, miképpen látta az európai háborút 1944. október 15-e után, Szálasi így válaszolt: „Mint katona, egyáltalán nem láttam Németország helyzetét kétségbeejtőnek, sőt rossznak sem. A hadtörténelem tanulságai alapján egyáltalán nem tartottam kizártnak, sőt bíztam abban, hogy Németország helyzete meg fog változni. Semmi akadályát nem láttam annak, hogy úgy, ahogy az orosz hadsereg visz- sza tudott vonulni egészen Sztálingrádig, és onnét kiindulva előretört egészen a Kárpátokig, a német hadsereg újabb hatékony fegyverrel a birtokában megfordítja a hadihelyzetet.”

Az ország lakosságának túlnyomó többsége nem osztotta Szálasi nézetét a háború kimenetelét illetően, — a Szálasi-rezsim az elégedetlenségre, a szembenállásra kegyetlen megtorló akciókkal válaszolt. Újra felrémlett az 1919—20-as fehérterror emléke, de még sokkal gyalázatosabb formábán.

De 1944 őszén már volt egy másik Magyarország is. A felszabadult városokban, községekben a nép maga vette kezébe a hatalmat — a népi szervek, a nemzeti bizottságok útján. És 1944. december 21-én Debrecenben összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, mely megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, hadat üzent a náci Németországnak és megkezdte egy új ország alapjainak lerakását.

Jelképes — és nem véletlen — hogy 1945. március 15- én, amikor a leghevesebben dúlt a balatoni védelmi csata, Debrecenben a nép kormánya elfogadta a nagybirtok felosztásáról és a dolgozó parasztság kezébe juttatásáról szóló rendeletet.

A gyárakban az üzemi bizottságok ellenőrző, irányító tevékenysége érvényesült, az írók a művészek, a tudósok tudásukat, tehetségüket a nép szolgálatába állították, — nagy volt a feladat: új or-, szágot kellett építeni...

KARSAI ELEK

A háború utolsó hónapjainak híres plakátja

(Eredeti felvétel 1945-ből)

Házról házra nyomul előre a Vörös Hadsereg Budapesten Ilyen volt a Nagykörút az ostrom után