Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

I Urban György festőművész alkotásaiból rendeztek kiállítást a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. Ezúttal a Tér és fény, valamint az örvénylés (fent) címűt mutatjuk be közülük. WVWVWVN/SAA/WWWWA*vWMAAMMAMMMMAAAAMíW^ A vers születése Rózsa Endre: EMLÉK Lelket nem lel a lelemény, testiesül a tünemény, az emlékeknek súlya van, de hagyd a mérleget — kettős lényükhöz foghatóan madár zokog a fán a rég lehullott lombban, de akkor még zöld volt a fa, de mai már az a madár! A lírai költemények két őstípusa: a dal és az epig­ramma. Míg az egyik a szubjektív bensőség áradásá­val ragad el, a másik a gon­dolat feszsességével, a követ­keztetések és fordulatok ere­detiségével nyűgöz le ben­nünket. Minden lírai vers lényegé­ben ennek a két őstípusnak a keveredési változataiból szü­letik meg. Hol az érzelmi hullámzás, a szélsőséges el­lentétek bemutatása és egy­sége uralkodik a Szövegben, hol pedig a nyelvtani-alak­tani hatásélemek által is /felerősített költői logika. Aki verset ír, soha nem határozza el előre, " hogy „márpedig az ilyen és ilyen jellegű lesz”. A költő min­denkori nyersanyaga nem kevesebb soha, mint az ál­tala addig megélt, átélt és elképzelt világ. A költemény hívószavai, az első sorok, vagy az utólagos kontroll so­rán a vers írója által is könnyen kimutatható vers­magok hirtelen sarjadzani kezdenek, s amikor a „kihor­dási idő” lejár, szinte szülő­anyai jóslófájások jelzik, hogy papírhoz kell ülni, a költemény világra kéredzke- dik. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a vers elő­készületi idejében (vagy akár fogantatásakor vagy világra jöttekor) mellőzni lehet vagy kell a tudatos elemeket. De soha nem a költő gondolja ki vagy él a verset, hanem éppenséggel: az — őt. A köl­temény megírása fordított szülés is: mintha a gyermek .hagyna anyajegyeket azon, aki világra hozza. Ezért van az, hogy az azo­nos vagy hasonló gondolati­érzelmi tartalmak kifejezése ellenére, mennyire külön­bözőek a költők. Másik ol­dalról : minden egyes költe­mény csak kísérlet valami­nek a végleges megfogal­mazására. az eredetiség igé­nyével. A költemény, mint emberi mű, nem megoldás valami másra, vágy valami helyett, hanem éppenséggel csak önmagát oldja meg. Nem a gondolatok és érzel­mek kifejezésére kell a vers, hanem a vers eszmei-indulati tartalmának önfelfejtéséhez kellenek: 1. a szerző, 2. a hallgató vagy olvasó gondolatai és érzel­mei. Mit is mondjak ezek után, most már konkrétabban, az Emlék című versemről? Tu­dom, hogy két hívósora, a vers magva, igen egyszerű kijelentő mondat : „madár zokog a fán / a rég lehullott lombban”. S e köré a — nagyjából a vers közepén he­lyet foglaló — két sor köré szerveződött a többi. Az első két sor az illané- konyság és az állandóság ellentétében igyekszik meg­ragadni az emlékek lényegét. A könnyedséget a zenei ha­tás igyekszik kifejezni, amellyel ellentétben áll a tartalmi mondandó súlyossá­ga. A harmadik—negyedik sor e súlyosság és a mérhe­tőség lehetetlenségének ugyancsak egymással felese­lő, de egymást nem kizáró állítása. Az ötödik sorban már kifejtve jelenik meg az emlékek általános természete (kettős lényűek). A hatodik— hetedik sor már említett megállapítását ennek szelle­mében igazolja a nyolcadik— tizenegyedik sor. Az „akkor még / zöld volt a fa, / de mai már / az a madár”két idő­síkja utólag úgy magyarázza a hatodik—hetedik sort, úgy kapcsolódik ahhoz, hogy an­nak jelenidejűsége (zokog), egy harmadik időként, egy­szersmind az utolsó négy sor ellentétes időinek (akkor és mai) szintéziseként fogható fel. Versem műfajilag dal és epigramma teljes és egyen­lő részarányú ötvözetének kísérlete, amelynek eredmé­nyességét az olvasói élmény mélysége és hőfoka igazol­hatja vagy cáfolhatja. Rózsa Endre How much, szivi?~ Belvedere- Feltámadás Uj könyvek A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közül ez alkalom­mal felhívjuk a figyelmet Földes Péter Belvedere vagy a boldog béke tíz utolsó éve című dokumentumregényére Az izgalmas és történeti dokumentumokra támaszkodó munka az Osztrák—Magyar Monarchia utolsó tíz esztendejének és a tragikus véget ért Ferenc Ferdinándnak, Ausztria és Magyarország trónja várományosának történetét mondja el a krónikás hűségével, bepillantást engedve a politika bo­szorkánykonyhájába is. Huszár Tibor szerkesztésében jelent meg az a tanul­mánykötet, amely az értelmiségiek szociológiai viszonyait vizsgálja Értelmiségiek, diplomások, szellemi munkások címmel. Az Európa Könyvkiadó a népszerű Modern Könyvtár sorozatban megjelentette a mai Kazah elbeszélők antológiá­ját A díjnyertes ló címmel. Az antológia írásai kitűnő átte­kintést adnak a szovjet rendszer éveiben önálló életre kelt kazah irodalom magas erkölcsi-művészi fejlettségű elbeszé­léseiből; gazdag anyagát Katona Erzsébet válogatta és ő lát­ta el a kötetet életrajzi jegyzetekkel is. Hans Carl Artmann How much, szivi? című kötetét Ora-' vecz Imre válogatta, ő írta az utószót is, a fordítás munká­jában pedig rajta kívül olyan kitűnő műfordítók vettek részt, mint Eörsi István és Tandori Dezső. Sokadik kiadásban látott napvilágot — az ungvári Kárj páti Kiadóval közös gondozásban — Lev Tolsztoj Feltárna- dás című regénye, s A világirodalom remekei 7. sorozatában a nálunk is igen népszerű Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című regénye; utóbbi E. Fehér Pál utószavával.1 A magyar—csehszlovák közös kiadás keretében — a pozso­nyi Madách Kiadóval közös gondozásban — jelent meg Vilém Závada válogatott verseinek kötete, Tőzsér Árpád utószavával és szerkesztésében. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó az életrajzi soro­zatában megjelentette az így élt Kolumbusz című kötetet; szerzője a kalandos életrajzi regények népszerű írója, Er- dődy János Lipták Gábor Ezüsthíd címmel megjelent köny­ve meséket, mondákat, elbeszéléseket tartalmaz. Márkus István Forradalom és szabadságharc 1848—49 című mun­kája sok érdekes képpel, térképpel, s egyéb illusztrációval látott napvilágot. A szovjet Gavriil Trojepolszkij ifjúsági regénye a Feketefülő fehér Bim. A Hol volt, hol nem volt.. j sorozatban jelent meg Hiszem, ha akarom című antológia! (válogatta Dörnbach Mária), s a magyar gyerekek közt i*j örökké népszerű Andersen legszebb meséi. (A meséket váú lógatta és átdolgozta Rab Zsuzsa.) Már 8000 éve is sakkoztak ■O * V. Masson archeológus véleménye szerint » »»kft, amely az egész világon népszerű, 8000 eves. A fenti il- lapításra a Türkménia déli részén feltárt, Időszámíts U1 VI. évezredből származó település közelében talált leietek; alapján jutott. Az ásatások során előkerült sakk a neolit időből szár-í mazik. . V%«VVVVVVVVVV,VVVVVV\A/VVVVV%'V%AéV,VS/V\A/VVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVV\^ V1AAAAW « y égre elérkezett a nagy nap. A gyárakban és az üzemekben szünetel a munka. A rpunkásság ünneplőbe öltözött úgy, mint azelőtt karácsonykor és húsvétkor, A Népszava vörös fejjel jelent meg, s az emberek tüntetőleg ke­zükben vitték a lapot. Valamikor így indulhattak kezükben az ima­könyvvel templomba. De most semmi szenteskedés, semmi alázat nincs ezekben az emberekben. A hajukat megfésülték, a bajuszukat rendbe hozták, kezeikről lemosták a kormot, rozsdát, port és olajat, s akinek gyereke van, az most kézen fogva maga mellett vezeti a jövő nemzedéket, s akinek megértő asz- szonya van, az is ott ballag most a csoportokban, megenyhült arccal és kiöltözködötten. A Tisza Kálmán téren volt a találkozó. Korán ebéd után már tömve volt a térség, a mellékutcák­ban sötét, nagy csoportok álldogál­tak, a rendezők loholtak ide-oda, oszlopokba állították a tömegeket, s fél. kettőkor vörös zászlókkal és jelmondatokkal teleírt táblák alatt elindult a menet. Az első zászlók árnyékában haladt a pártvezetőség, utána következett a végtelen mun­kástábor, szakmai csoportokba ren­dezetten. Ki a körutakra. KI egyes sorokban, hármas osz- ■ ’ lopban hullámzott az ára­dás. A tömegben zenekarok dolgoz­tak. Valóban olyan volt ez, mint a munka hadserege, fáradhatatlan lelkesedéssel, ostromlásra készen. A trombitákból kiszálltak a forra­dalmi dalok, és sokáig úgy kóvá­lyogtak a tömegek fölött, mint a Kassák Lafos: Egy régi május ünnepén Részlet az Egv ember élete eímű regényből magasba és messzire hírt vivő ma­darak. összevissza kiáltozták : ÉLJEN AZ ÁLTALÁNOS TITKOS VÁLASZTÓI JOG! LE A NÉPNYÜZÖKKAL! ÉLJEN A NÉPPARLAMENT! LAMP A VASRA A HERÉKKEL! ABCUG TISZA ISTVÁN! LE A VONATMEGÁLLÍTÓ GRÓFFAL ! VESSZEN A MÁGNASKASZINO! Az útvonalon végig az üzletek zárva vannak, kíváncsi urak és hölgyek állnak a kávéházak hatal­mas üvegei mögött, s fönt a házak emeletein megfeleltek a balkonok, a nyitott ablakokból előrehajolnak az emésztő polgárok, lornyonokkal és gukkerekkel értékelik a tömeget. S a háztartási alkalmazottak föl­kiáltanak hozzájuk, s a vörös ök­leiket mutogatják. LE A PÚDERES NAGYSÁGÁK­KAL! LE AZ ÉTELMARADÉKOKKAL! A szakmai oszlopok tábláján vi­rít a három vörös nyolcas. 8 8 8 NYOLC ÓRAI MUNKA’ NYOLC ÖRAI SZÓRAKOZÁS! NYOLC ÖRAI PIHENÉS! Az Andrássy úton át, ki a liget­be. A járdák szélén kíváncsiak CJ álldogálnak, a tömegből gúnyosan és fenyegetően kikiáltanak hozzá­juk. LÉ A SZALONSZOCIALISTÄK- KAL! A tömeg egyre nő, az eleje már a ligetben van, s a vége még mindig beláthatatlan. — Ha egyszer csakugyan tenni akarna valamit ez a tömeg — mondja Bagó —, ki állhatna neki ellent? Valaki felel neki: — Ez az, elv­társ! Egyszer végre is össze kelle­ne törni mindent! Bagónak vörös rendezői szalag van a karján, lihegve és boldogan szalad tovább. Arra a juhászkutyá­ra emlékeztet, aki ott lót-fut a nyáj oldalán, fönntartja a rendet, de a farkasokkal is szembeszáll, ha kitör a veszedelem. A Vasas Otthonban és a ligeti Nagykert vendéglőjében oszlik meg a tömeg a gyűléseltHez. Bokányi, Weltner, Vanczák, Buchinger s még néhány ismertebb nevű elvtárs a szónok. A választó­jogról s a május elsejének történeti jelentőségéről beszélnek. Magasan állnak az emelvények a tömeg fö­lött. Mindenütt rengeteg az ember. i Bokányit hallgatjuk, ö a szervezett munkásság ked­venc szónoka. Szép ember, jó hang­ja van, és beszél, beszél, hogy csak úgy játszik a szívünkkel. Csak ki kellene mondania, hogy előre, és mi valamennyien megindulnánk. — Amíg ilyen parlamenti rend­szer lesz, addig nem lesz nyugalom ebben az országban — mondja, és M egyszerre fenyegetés és bátorítás van a hangjában. A tömeg visszakiált neki: — Ügy van! Ügy van! A dalárdisták énekelnek. A tö­meg először csöndben hallgat, az­tán kéretlenül is beleszól a dalba, s már az egész kerthelyiség szól és zeng a délutánban. Aztán a rezesbanda. Az elnök bezárja a gyűlést, és azt mondja: — Munkások! Elvtársak! Ez a nap a munka ünnepnapja. Ma az egész világ munkásai ünnepelnek. Feléjük küldjük testvéri üdvözle­tünket, titeket, magyar munkáso­kat pedig fölszólítunk arra, hogy álljatok a talpatokra valamennyien, szakadatlanul követeljétek a mun­kásság megbecsülését és valameny. nyiünk jogát. A rezesbanda újra rázendít, de már nem a szónoki emelvény mel­lett, hanem ott fönt, ahol a vasár­napi mulatozóknak játszik a zene. S az emberek barátaikkal és csa­ládjaikkal letelepednek az aszta­lokhoz. M eleg, tiszta délután van, A ligetből behallatszik a verk­liszó, sípok visítanak, dobok pereg­nek, nevetés és kiáltozás minde­nütt. A kerti fák között drótok vannak kifeszítve, papírszalagok csüngnek le róluk és papírlampio­nok. A gyönge szél játszik ezekkel a csacsiságokkal, himbálja az em­berek feje fölött, az asszonyok es gyerekek tekintete eljátszik velük, mint az ünnepi játékszerekkel. Fehér kabátos pincérek megra­kott tálcákkal hordják szét a sörö­ket. Az emberek isznak, némely asszony is, és itt-ott a gyerekek is belekóstolnak a keserű lébe. A filagóriában játszik a zene. Fiatal párok átölelkezve táncolnak. Mintha diadalmas győzelem után lennének, senkinek semmi gondja. A tekintetek földerülnek, az asszo­nyok arca megszépül, az emberek bajsza megnedvesedik a sörtől, kész cigarettát vagy szivart szív­nak valamennyien. Olcsó mulatság ez, s mégis hogy megmámorosodnak tőle ezek a le­használt, igához és nyers paran­csoló szavakhoz szokott emberek. Az alkohol lassan fölszívódik a fe­jükbe, oktalanul kiáltoznak, vagy lekókadnak, mint a hervadó virá­gok. Kint a kerítés mögött lovas rend­őrök cirkálnak, oldalukon hosszú karddal s katonapuskával a vállu_ £ kon. A kertben gyalogos rendőrök £ és detektívek lézengenek. Ezeket a » keménykalapok mögé rejtőzködött, Î nagy botos legényeket jól ismerik > itt. Ha valahol föltűnnek, összehu- » nyorítanak az emberek, és olyasmi- > kef mondanak egymásnak, hogy a £ detektív megértse belőle a vélemé- > nyűket. > De nincs duhajkodás, s nincs ve- j rekedés. > Mire beesteledik, az emberek > már alig bírják a fejüket a vállaik £ között, az asszonyok is fáradtak, £ csak a gyerekek élnek még vidá- £ man, ide-oda futkároznak az asz- j talok között, színes papírost gyűj- £ tenek, valahol távolabb lopva ci- £ garettára gyújtanak. Aztán itt van az este. Ha valaki megkérdezné tőlem: ,— Érdemes volt-e a nagy készülő­dés ezért a táncba és sörbe fullasz- tott napért? £ A zi felelném: — Igen, érdemes volt. Ez r > nap is egyik foka annak a lépcső £ nek, amin fölfelé haladunk a m ; céljaink felé. }

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents