Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
Munkások az új magyar drámairodalomban Égető gondja és eleven problematikája régóta a magyar színházi életnek a munkásábrázolás. Drámaíróink egy része tudatosan keresi a munkástémákat, s próbál betörni ebbe az oly izgalmas, oly nehéz és bizonyára csak kevés alkotó által ismert, eleven drámai összeütközéseket kínáló világba. A hazai színházak vezetői, rendezői és színészei régóta tudatában vannak annak, hogy színpadaink talán éppen a munkáséletet ábrázoló drámairodalomban a legszegényebbek. Pedig sokoldalúan igényelnék a magyar drámák soraiban a munkás élet, a szocialista társadalomban formálódó munkássors, az új típusú munkás jellem konfliktusainak mély és őszinte ábrázolását. Jelenet a Történelem alulnézetben című színmű Thália Színház-beli előadásából Gábor Miklós mondta néhány évvel ezelőtt lezajlott beszélgetés során, hogy bár ő maga sohasem játszott még munkást, ennek ellenére a munkásélet színpadra vitelét, drámai feldolgozását a legizgalmasabb szinházi témának tartja. „A munkások között ugyanis, á legdrámaiábban, a'legőszintéb- ben zajlik az élet. Összecsapásaik, összeütközéseik, a lehető '•'legdrámaibb konfliktusok. Ennek az életnek az ábrázolásához azonban'belülről és riagyóh jók kellene ismérni á'munkásvilágot” A hazai drámairodalom termésében az elmúlt időkben, ha nem is frontáttörés, de megélénkülő és elmélyülő mozgás Indult meg. Elmondhatjuk, hogy vannak már drámaszerzőink, akik nem a felszínen keresgélve, nem kívülről, de mélyebb, belső megközelítésben igyekeznek írni, erről a világról.- Érdemes felidéznünk egy jó néhány évvel fezelőtti. 1973 —74-ben lezajlott drámaj kísérletet. Nagyon őszinte, izgalmas. de sajnos gyorsan feledésbe merülő és talán közönybe fulladó szocialista színházi kísérletnek lehettek tanúi a békéscsabai színház látogatói. A színház társulata Szűcs Já. nos rendezésében Schwajda György fiatal drámaszerző Mesebeli János című darabját mutatta be. Olyan munkástémát vittek színpadra, amely valójában mindannyiunknak szólt, mindannyiunkra ránk pirított. Agi- ■tatív, őszinte és egyértelműen elkötelezett hangja (a szerző maga szocialista vagy vörös színháznak nevezte vállalkozását) nemcsak meglepte, de megnyerte a békéscsabai közönséget. Mai munkástémát, de mindannyiunkat érintő, égető kérdést a társadalom építésének mikéntjét feszegette ez a darab. Teljesen érthetetlen, hogy miért nem mutattálc be a többi színházak is sorban. > Azóta jó néhány esztendő múlott el. Az elmúlt két-há- rom éy alatt, hosszabb szünet után. újabb munkásélettel foglalkozó, mélyen elemző, őszinte, igaz konfliktusokat ábrázoló és kereső, kritikai hangot megütő darabok kerültek a magyar színházak színpadaira.- A sort Kertész Ákos nagy sikerű Névnap-ja nyitotta meg, kendőzetlenül tárva fel a munkás hétköznapok szürkeségét, kozmetikázatlan valóságát. Majd ezt követte László— Bencsik Sándor szociográfiai dolgozataiból és személyes tapasztalataiból született Történelem alulnézetben című színdarabja, az Asztalos brigád életének és munkás napjainak dramaturgiai eszközökkel feldolgozott színpadi ábrázolása Ezek után két Fejes Endre mű került színpadra a Jó estét nyár jó estét szerelem, amely zsákutcát, kiúttalan társadalmi magatartást fogalmaz meg, valamint, a gyönyörűszéo novellából lett színmű a Cserepes Margit házassága. S ebbe a sorozatba tartozik még Csurka István Nagytakarítás című színdarábja is. Az új magyar drámairodalom a munkásélet differenciálódott rétegeinek problémáit feszegeti. Törekvéseik, szándékaik őszinték és méltányolandók. Eredményességük pedig elgondolkoztató. A színdarabok a munkáséletekben fellelhető,jaj szocialista társadalmi viszonyok közepette megtalálható ellentmondásokra, konfliktusokra vezetik rá a nézőket. A legfrissebb drámatermés munkásfigurái bár alapvetően különböznek a Mesebeli János figurájától, sok mindenben mégis azonossáéról árulkodnak. Mesebeli János talán a holnapok munkástípusát sejteti meg velünk. Amilyennek mégálmodjuk a munkását. S valójában, amilyennek már szeretnénk látni. Ennyiben elvontabb s talán kevésbé .vérbő ez a figura. A legutóbbi színpadi termés munkás alakjai viszont nagyon is földönjáró emberek, akik magukban hordoz, zák koruk minden ellentmondását, baját, nyűgét, életterheit Valóban a munkásélet sűrűjébe nyúlnak le. Remélhetően ez a folyamat, az az egészséges pezsgés, amely megindult a magyar színpadokon tovább folytatódik. A magyar színházi élet várja a művészi indíttatású, őszinte hangú, munkás világot hűen ábrázoló, de egyúttal előre a Jövőbe mutató i’h magyar drámákat. Szcmann Béla Hum őrszolgálat — Betka, a kapu előtt vár a fiúd. — Honnan tudod, hogy az én fiúm, apa? — Onnan, hogy az én mandzsettagombjaim vannak rajta! O — Hendőr bácsi, jöjjön gyorsan, egy krapek megöli az apámat! A rendőr a helyszínre siet a fiúval, ahol valóban két verekedő férfit talál. — Melyik a te apád? — kérdezi, — Még nem tudom, rendőr bácsi. Hiszen éppen ezen vesztek össze! KISS MIHÁLT: Hát ezért — Válasz a Láng gyári munkásoknak- A munka Cgy belevág a hétköznapokba Hogy a lelkünk Az idebenti olyan lesz Mint az odakinti Szerszám a gép a norma Az újratermelés módja Hogy a gyerek is közgazdasági forma Hát ezért akarunk magunkból Kimenekülni naponta. MARKÓ PÄL: Egy volt cseléd halálán A szék karjai visszaidéznek téged, cs esténként rólad beszélnek, pedig csak gyékénypapucsod s fakó szolgakalap maradt utánad, Ennyi az egész.., Rücskös, görbe botod kivirágzott. Nyugodj békében! Őrizd örökkévaló erényedet: iirclmes józanságodat... Vem kaptál haladékot a haláltól. S máig osztogatod, amid sose volt — a „maradékot”. i — Jaj, kedves szomszéd- asszony. ez a maga fia teljesen az apja! — Na. ugye! És mégis mindenki azt mondja, hogy a férjemre hasonlít! — Úgy fogom védeni ma" gát. mintha a saját fiam. lenne! — mondja az ügyvéd a kliensnek, — Az ügyvéd úr fia is tolvaj? — kérdezi a kliens. — Mit gondol, szomszéd, fog esni holnap? — Az teljesen az időjárástól függ! O — Mikor indul a legközelebbi vonat Cemeroviecbe? — kérdezi egy idősebb asz~ szony a kisállomás forgalmistájától. — Pontosan nem tudom megmondani, de tessék ide* adni a címet és majd értesítem! — hangzik a válasz. — A te férjed is tesz esténként egészségügyi sétát? — Nem. Az enyém otthon iszik. — Tudom, hogy erre a. fizetésre nem lehet nősülni — mondja a vezető a beosztott- nak. De meglátja, egyszer még hálás lesz. ezért nekem! ■■■: .....................O ............— Miért nem ment még férjhez a maguk Evicskája? — Mert az ideális férfit várja. — Melyik az ideális férfi ? — Az, aki elveszi őt. Miért süt a nap7 Már zsonganak bennem a -sorok, remegnek lelkemben a ritmusok: verset írok. Nem kell semmi más . hozzá, mint toll, fehér szűz papír, egy pillanatnyi áhítatos csend és természetesen félhomály. Semmi több. És megírom én korunk és korom nagy versét a koromról és korunkról, önvallomás lesz és vallomás is egyben, melyben vallani fo~ gok önmagámról, magamról, ról, és mindenről amiről csak vallani lehet egy koromról és korunkról szóló és korunkhoz írott versben. Nem kell semmi más hozzá, mert már bennem zsonganak a sorok, lelki szemeim előtt masíroznak a költői képek. Nem kell semmi más csak egy toll. az sem baj, ha golyós, egy fehér papír, az sem baj, ha szűz, meg természetesen a félhomály. Félhomály nélkül igyanis nem lehet ■erset írni. Ha nincs élhomály. intim send, a világ napta~ ansága, kénytelen :agyok becsukni a zemem. hogy félho- nály legyen és írni udjak. De nem tulok. Ki tud beesuTv az óvodában (Fotó: Zeit im Bild) Aforizmák Hiszek a vak véletlenben. Különben mivel magyarázhatnám azoknak az embereknek a sikereit, akiket nem szeretek? (Jean Cocteau) A férfi akkor féltékeny, ha szeret. A nö akkor is, ha nem szeret. (Kant) Mindig elárulta a többieket. Ezzel tulajdonképpen hű volt-önmagához. (Lcch Konopinski) X nemzetközi stílusú vezető: német alapossággal, francia bőbeszédűséggel és angol hidegvérrel magyarázza meg, hogy miért nem teljesíti a tervet. (A. Andrejcv) kott szemmel írni? Hát még verset. Ahhoz félhomály kell, sőt egész. Pedig minden együtt van: ihlet, toll, szűz papír, vers és szóképek, ritmus, gondolat és a költői tálentom. Minden. Csak a félhomály nincs. Becsukhatnám a spalettát, de az hamis dolog lenne. Valódi verset, valódi érzésekről ál-félhomályban, ki hallott még írni? Egyszer hallottam, de később kiderült, hogy az eset nem is volt vers. Csak egy regény. Szóval eredeti félhomályra van szükségem a versíráshoz, arra, hogy ne süssön a nap. Vakít a fény, őrjöngenek a bogarak, egymást csókolják szájon illatukkal a virágok, a verebek fecskéknek érzik magukat, a fecskék sólymoknak, úgy süt a nap. És ekkor írjak én a világ minden fájdalmáról valló, azt mind magára vá' laló verset. Amihez tökéletes félhomály kellene. Kezemben a toll, fejemben a gondolatok. a fejem felett meg süt a nap. Még mindig. Miért kell egy napnak sütnie? Jó, jó, tudom, azért, mert nap. Ha költő is vagyok. azért mégis van érzékem és értelmem a világegyetem realitásai iránt. De miért kell mindig sütnie? És mindig akkor sütnie, amikor nekem félhomály kellene a versemhez? Az ihletés pillanatához. A világ fájdalmának abszorbeálá- sához. A nap süt. Várok. Csak jön végre egy felhő, egy jó nagy, egy órát is eltartó felhő, amitől szürke és vigasztalan lesz a világ, olyan, hogy nekem kelljen a világról valló versemmel ezt megvigasztalni. De a nap süt. Ilyen fényben nem lehet borongás, bús egzaltált, mélyen érzékeny igaz. a kornak és a korról szóló vallomást írni. Azt csak félhomályban, szürkeségben, vigaszta latlanságban, lehet. De süt a nap Érdekes, én még va’ laliánvsznr verset akartam írni, mindig sütött a nap, ha nem akartam, akkor bezzeg ott volt a félhomály. Gyanús nekem ez a nap. Ez nem szereti a költészetet. Vagy a borongást. Istenem, pedig milyen nagy költő veszik így el bennem. Fel kellene gyújtanom a napot, aztán a pislákoló félhomályt árasztó parazsánál megírhatnám végre a világról valló versemet. A félhomályos versemet. A legnagyobb versemet. De addig... ? — Hogy mit hozzak, Szivem? Hogy én hozzak lecsókolbászt a boltból? De hát én költő vagyok, és éppen most,.. Jó, jó, add ide a húszast, ezt is elköltőm. .. ... és az elszállt ihlet nyomában bandukolok az utcán, a tizenöt deka lecsókolbászért. A szürkére váltott utcán, mert im felhő takarja el a napot. Éppen akkor. .. igen... most van a félhomály, amikor én Nóbel-díj helyett lecsókolbászért megyek. A zsenik sorsa is ilyen véletleneken múlik. Gyurkó Géza Pátyol Lapunk szorgalmas olvasói hívták fel a figyelmünket : címbeli igealakra. Újságunk egyik cikkének alábbi szövegösszefüggésében válla t nyelvi szerepet a pátyol igéből képzett melléknévi igeneves forma : „A kislányt pá_ tyoló bácsika vezeti kézen az árvát.” Olvasóink arról is írtak, hogy nem ismerik ezt a szót: sem szóban, sem írásban még nem találkoztak vele. Szerintük nem helyes, ha az újságírók ilyen ritkán jelentkező szavakat használnak a nagyközönségnek szánt írásaikban. Először is: az igealak nem ismeretlen, és nem is ritkán használt. Hogy mennyire nem. bizonyítják azok a versbeli részletek is, amelyekben szavunk szinte kulcsszói szerephez jutott. Ha az olvasó figyelmesen elolvassa a versrészleteket, azt is megtudja, milyen fogalmi tartalommal és használati értékkel juthat a pátyol ige és továbbképzett alakja nyelvi szerephez; „A rakétát ők tálalják, / feltálalják, pátyulgatják, / mint egy leányt, úgy szeretik” (Soós Zoltán: Naiv ..ének Küskökényről). — „De jobb ha te fátyolba pátyolsz, pólyába pántolsz” (Nagy László : Vallvadir). — „Ez a pátyoló puhaság is szétfoszlik hamar” (Vas István: Novemberi helyzetkép). — „Pátyolgató párnák közé baba született” (Galambosi László: Dúdoló). Egészen sajátos stílusértékben és jelentésváltozatta! vállal nyelvi szerepet a pátyol és a pátyolt nyelvi forma ezekben a szövegrészlétekben Is: „Még csupa titok vesz körül / És tisztelet pá. tyolja nagyszülőmet” (Rab Zsuzsa). — „KÖZÉRT-sarkon állt a dáma, / ingerlő volt pátyolt pucca” (Földeák János). Az idézett sorokból az is kitűnhetett, hogy a pátyol is pátyolgat ebbe a rokon értelmű kifejezéssorba vonható bele szervesen: betakar, beburkol, gondosan takargat; dédelget, gyöngéd figyelem, mel bánik valakivel; ápol, gondoz, kényeztet stb. A feltehetőleg hangfestő eredetű pátyol igealak eredetileg t íjszóként jutott nyelvi szerephez a nép ajkán és a népélettel kapcsolatos írásokban. Ma már köznyelvi szókészletünk teljes jogú tagjává vált, s így nem hibáztathatjuk azt az újságírót, aki tollára veszi. Annál is inkább nem, mert iger> i fejező nyelvi formának 1 ártjuk. A-> Népújságból idézett szövegrészletbe is jól beleillik.'" Dr. Rákos József W W 'Unncfu\
