Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
Téesz a városban Több új autóbusz a Volánénál □□□□. — Elmenni? Én Hevesről utazom naponta, ez nagyon sokat elvesz a szabad időmből, de őszintén szólva, nem jutott eszembe, hogy otthon maradjak — folytatja Dányi József. — Mit mondjak? Éz azért szebb munka, meg alkotóbb, mint hogyha egy tsz-részlegnél vagy szövetkezetnél lennék ács. Amikor egy-egy ilyen munkát megcsinálunk, az ember végig néz rajta; ebben ott az én kezem munkája is ... Szóval, akkor örülök. Elhiszi ezt nekem? — A lányom többet látott már az országból, mint én. Most, ha lesz a kétnapos ünnep. egyik nap biztos a krumplit, rakjuk. Hajszolt élet ez, de aki a munkát szereti, az talál örömet benne. □ □□□ A ruhák is beszélnek. Persze a saját nyelvükön. Színükkel, szabásukkal, keltezésükkel, hogy a legutóbbi divatot követik-e, vagy sem. A nők itt az átlagosnál csinosabban öltöznek. A termelőszövetkezet irodája ugyanis a csaknem hatvanezer lakosú város központjában van, s ha az irodán dolgozó kilép munkahelyéről, egyenesen besétál a város sétálóparkjába, ahol rögtön szembejön az összehasonlítás alapját képező „másik” ruha. Az Egri Csillagok Termelőszövetkezet irodáján rangot jelent dolgozni. Nem csupán azért, mert a megyeszékhely kellős közepén kínál munka- lehetőséget, nemcsak azért, mert modern, kényelmes irodái vannak, hanem azért is, mert az irodán dolgozóknak, akik téesztagok, jár a 800 négyszögöl szőlő és a nyolcszáz négyszögöl szántó. Jelentkezőben nincs is hiány — mondja Horváth Gá~ bor, az igazgatási csoport vezetője. — Az irodai alkalmazottak száma azonban mégsem duzzadt fel. Talán a légjellemzőbb szám erre, hogy három gépírónő látja el munkája mellett az ügyirat- kezelést is. Különös kategóriák vannak a termelőszövetkezetben. Van úgynevezett állandó alkalmazott, van ideiglenes alkalmazott, vagy más néven időszaki alkalmazott, van téesz- tag és van téesznyugdíjas. Nyugdíjasból van a legtöbb. Kereken 1 300. A dolgozó tagoknak a száma viszont alig éri el a három és fél százat, Ezért van tehát 250 állandó alkalmazott, akik már hét— nyolc éve rendszeresen dolgoznak a termelőszövetkezetben, s mintegy ötvenes létszámra rúg az időszaki alkalmazottak száma, akik egy-két hétre mindig besegítenek a téesznek ott, ahol éppen szorít a munka. Az állandó alkalmazottakra a Munka Törvénykönyvének rendelkezései vonatkoznak, a tsz munkarendjével kiegészítve. Mivel az alkalmazottiak saját szerszámukkal dolgoznak, így szerszámhasználati díjat kapnak, amely a bruttó kereset egy százaléka. Az Egri Csillagok három panorámás Ikarusa rendszeresen járja Tard, Mezősze- mere, Balaton, Szomolya, Bogács, Erdőtelek, Tenk, Felsőtárkány útjait és hozza a munkáskezet az Egert körülölelő dombokra, ahol évszázados hagyomány mai folytatásaként szőlőkordonok ezrei futnak fel a szelíd hajlatokra. Az Egri Csillagok a termelőszövetkezetek közül Magyarország legnagyobb szőlősgazdájának számít. A fejsze éles csattanása elhal a szemközti oldalban, ahol nagy, fekete foltok árulkodnak, hogy a minap még a tavalyi gazt, avart, száraz füvet égették. A szőlőtáblában két férfi dolgozik. A kordonok támbe- rendezéseit javítgatják. Le- hántják az oszlopok kérgét, beljebb ütik a földbe a tárnokát. Cseh Berci bácsi meg-meg- áll. Leveszi sapkáját, zsebéből előhúzza szürke zsebkendőjét, és megtörli fejét. — Meleg van — mondja, miközben előkotor egy Munkást, megsodorja két bütykös ujja között és rágyújt. — A meleget már nem bírom annyira, de ezt a rosz- szabb cigarettát igen. Még most is elszívok két paklival naponta. Erről nem bírtam leszokni 75 éves koromban Korszerű autóbuszokat állít forgalomba a Volán 4-es számú Vállalat a város környéki községekben is; az új Ikarus-kocsik a helyijáratokhoz hasonlóan csuklósak, több ülőhellyel, nagybb teljesítménnyel. A napokban két ilyen autóbusszal gyarapodott a Volán, az egyik tegnaptól már Eger és Felsőtárkány között közlekedik. A város és a népszerű kirándulóhely között a közeljövőben nemcsak gyorsabb, de sűrűbb is lesz az autóbusz-forgalom. A jövőben fokozatosan korszerűsítik a járatokat a többi varos környéki községben is. Az autóbuszpark mellett bővül a Volán taxihálózata is. A napokban 13 új Lada taxi állt forgalomba a megye városaiban, ebből hét a megyeszékhelyen. A régi gépkocsikat kicserélték, s az újak váltott műszakban már állandóan szolgálatban vannak. A taxi szolgáltatása az új gépkocsikkal elsősorban Egerben és Hatvanban bővült. Kezet fogunk, leülünk az öltöző keskeny lócáira. Látszik rajtuk, még bennük van a napi munka minden mozdulata. Tekintetükben ott a kérdés: beszéljük meg hamar, miiről vám szó, sokat érnek az órák. Bemutatkozunk. Zsebe János a legidősebb, betonozó, brigádvezető. Dányi Lajos ács, brigád vezető-helyet tes, Juhász József vízvezeték-szerelő, szintén brigádvezetőhelyettes. A megyei kórház építkezésének munkásai : egy- egy csapatot irányítanak. — ötvenéves vagyok. 1960 óta dolgozom ennél a cégnél. Azelőtt gyári munkás voltam, Diósgyőrbe jártam, a hengerműben dolgoztam, aztán a Finomszereivénygyá rba kerültem, s jó néhány évet lehúztam a bánya építőrészlegénél, Farkiaslyukon is. Végül az építőiparnál maradtam. Árunak idején itt, az állami építőknél még nem voltak komoly, nagy munkák, mi is csak néztünk egy- egy új feladatnál. Az építésvezetőnk báztatgatott, emlékszem, hogy ne legyünk úgy meglepődve. Ugye, mi nem voltunk szakemberek. — Egy évre rá, hogy a vállalathoz kerültem, megválasztottak brigádvezetőnek. Az elődöm nemigen szeretett az emberekkel bajlódni vagy mi, lemondott. Azóta egyfolytában vagyok ezen a poszton. Végigcsináltunk ám együtt mér egy pár nehéz munkáit! Például az egri Kazamata vendéglő. Öntött beton az egész. Ami kor a középső pillért öntöttük, 36 órát dolgoztunk egyfolytában úgy, hogy közben talán két-három órát aludtunk. Éjjel-nappal ment a munka. Akikor még nem tudtuk egymást váltani, meg betanszivattyúnk sem volt En Ostorosról járok Egerbe dolgozni néhány munkatársammal; a régiekből, akikkel együtt kezdtem, itt már nem sokan vannak, de akik az én brigádomban dolgoznak, azok mind idősebbek. Betonozonak nemigen jönnek már a fiatalok- Mind szakmát fanul. Zsebe János kerek arcát barnára cserzette már a nap. a szél. Nehéz munkától erős karjain feszül a kabát ötvenéves betanított munkás, elismert szakember. □ □□□ — Reggel fél ötkor kelek — mondja Dányi József. — öt óra után indul a mun- kásjárat Hevesről, fél hét körül érünk ide, a munkahelyre. Átöltözünk, reggelizünk, hétkor kezdődik a műszak. Egész nap nincs otthon senki nálunk, a feleségem a háziiparnál dolgozik, a kisebbik gyerek még óvodáskorú, de nem vették fel óvodába, így aztán a nagyszülők vigyáznak rá. Este jövünk össze. Főzünk, megbeszéljük a napi dolgokat. A lányom jól tanul az iskolában, most hetedikes, egészségügyi pályára akarna menni. Majd meglátjuk, hogyan sikerül. — Én kisiparosnál tanultam az ácsszakmát, katonaság után kerültem a vállalathoz, először a tanácsi építőkhöz, aztán ide, 1966-ban. Amikor ez az új technológia, a síkzsaluzás bejött, néhá- nyunkat Pestre küldtek tanulni olyan vállalathoz, ahol ezt régebben alkalmazták már. — Mi egymást követjük Jani bátyámékkal a munkában. Zsaluzunk, ők meg kiöntik betonnal. Volt itt, a kórháznál néhány nehéz napunk már, amikor bizony vitatkoztunk egymással. Az alapozásnál fölnyomta a beton a zsalut. Addig huzakodtunk, amíg rájöttünk, hogy mindegyikünk hibás. Itt már komoly feladatok vannak, nem lehet akárhogyan dolgozni. □ □□□ Juhász József a vizsaere- lök helyettes brigádvezető- je. Azelőtt a Csőszenelőipari Vállalat részlegénél dolgozott, szintén ezen a környéken, s a brigádjukat átvette a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat. Régi törzsgárdista: majd húsz éve dolgozik ugyanitt. — A mi brigád vezetőnk 45 éves, én meg 43 vagyok, de a többiek mind húsz-huszonkét évesek. Most tanulták ki a szakmát. Nem azt mondom, hogy vándorolnak, báj- akad olyan is közöttük, de az idén is bevonul katonának három, jövőre meg négy a tizenkettőből. Ez magában mai- nagy mozgás. Voltunk mi már szocialista brigád, oe azt hiszem, az idén nemigen érjük el ezt a színvonalai, különösen, hogy a feltétele,; is szigorúbbak lettek. Majd ha jobban együtt lesz a gárda. Én magam különben voltam; tnár néhányszor kiváló dolgozó —- Egerben telepedtem le, fiatalabb koromban sokat ingáztam Szabolcsból, ennek szerencsére már vége. A hétvégeken az otthoni kis műhelyben dolgozom, a szabad szombatok legtöbbször munkával telnek el. □ □□□ — Sokan tanulnak közöltünk, a fiatalabbjá mind jár valamilyen iskolába. Én a hat elemit, még az ismétlőket jártam ki, amit annak idején, gyerekkoromban kellett. ötvenévesen már nemigen érdemes iskolát járni, ezt a munkát meg, ha 19—21) éve csinálja az ember, aztán mégsem tanulja, meg, akkor az isten iskolájába is hiába íratják. A művezető elmondja a feladatot, ellenőrzi is, mit. hogyan kell, mi meg elvégezzük. A régi éoí- töi párosok úgy mondták: „Kutyának, művezetőnek, mindig kinn a helye”, a művezető nem ülhet az irodában. Persze, tudom én, kell az ismeret, mert azért, a szakma is mindig bonyolultabb. De elhiheti, ránk is nagy szükség van itt. Zsebe Jánost tisztelik a szorgalmáért, kitartó, jó munkájáért. Ez ad tekintélyt a régi brigád vezetőnek. □ □□n-r- Üdülni, nyaralni? Netm a pénz, a szabadság kevés ' hozzá Az a két hét kell arra. hogy otthon vagy a háztájiban nagyobb munkát elvégezhessen az ember. Egyikünknek a gyereke épít házait, a másikunk a rokonoknak segít, a harmadik elvállal valami munkát, tgy szoktuk meg. Pedig lehet, hogy jólesne pihenni egy kicsit. A gyerekek már másképp értékelik az ilyesmit. Összenéznék, mintha azt kérdeznék maguktól, vajon mitől is ez. á megszokás. Miért egyszerre minden: fáradtság, felfrissülés, öröm és nehézség nekik a munka? Arcukon hirtelenjében több lesz a ránc. Aztán jót nevetnek rá. ÁPRILIS Kiss Attila (tus) Menni kell, összegyűjteni a szerszámokat, rendet rakni a munkahelyen. Nemsokára itt a munkásbusz, indulnak hazafelé. Mennek a többiekkel, arcvonásaik összeolvadnak. Este még pár óra a családdal, szöszmötölés a ház körül. egy kis vacsora, aztán pihenés. Mert holnap korán kell kelni. Hekeli Sándor Kocsis Imréné a csapatvezető, de ő a legkevesebb beszédű. Az arcán árulkodó barna szín a megmondhatója, egész éven át soha nem hiányzott a munkából» sem. Na meg a szőlőről se. Van nyolcszáz négyszögöl háztájim, ebből a huzalos fajtából, ott is van mit csinálni, meg itt is. Eljárok rendszeresen a téesz be, mert a nyugdíj az nem valami. Alig több mint ezer forint. A háztáji az jó. Tavaly is 14 ezret kaptam a szőlőmért. A téesznek adtam el mindet. El is szállították. Nem «olt sok bajom vele. Bár csak előbb lett volna így minden, mint most van. Már réges régen egy téesznek kellett volna lennie a négynek, de a népek meg voltak kavarodva, mindenki csak hajtogatta a magáét, pénz meg nem volt. En itt vagyok kezdet kezdete óta, hát arra is emlékszem, amikor hét forintot fizettek egy munkaegységre. Régen volt, hála a jó istennek. Most még így 75 évesen is meg lehet keresni a kétezer forintot a nyugdíjhoz, ha rendesen eljárunk, igaz-e Vince? — kiált át a szőlősorok fölött. Aztán újra koppan a fejsze az oszlopon. Messziről már csak két parányi alak látszik a domboldalban, ahogy a zuhogó tavaszi napban hajladoznak a munka ritmusára. Két brigád van, amelyik tagokból áll. A többi állandó, illetve időszaki alkalmazottakból. A Ráczhegyen dolgozó asszonycsapat ebédhez készül. Bár elő lehet fizetni meleg ételre, amit minden délben kiszállít a téesz autója a szölőtáblákhoz, ezt jobbára csak nyári időszakban veszik igénybe. Azt mondják, a melegben jobban kell a meleg étel. Most még a szatyrok mélyéről kerül elő az ebéd. Rántott hús. Az asz- szonyok leterítik a kendőket a földre. Minden kendőnek története van. Először ezt mesélik. Hogy milyen divat volt Felnémeten a bársony főkötő. Aztán a panaszok jönnek. Kevés a háztáji. Az egyikük csak négyszáz négyszögölet kap. Igaz, évekkel azelőtt annyit kért, de most már elbírna többet is. Rossz a háztáji. Miért kap az, aki újonnan lép be a téeszbe modem telepítést, aki meg tizennyolc éve tag, az csak régit, hagyományosat. A kesztyűk lekerülnek a kezekről. A napsütés ellenére még mindig hideg van. Az ujjak fáznak a szerszám nyelén. Van a csapatban két asszony, aki a téli metszésből ugyancsak kivette a részét. Az egyikük 64 napot dolgozott, másikuk hatvanegyet. Csak az tudja, aki próbálta, milyen szélben, esőben, hidegben, hóban fémnyelű ollóval dolgozni. Olyankor védőitalt is kapnak a metszők. A teát, a cukrot kiadja a téesz, otthon elkészítik az asz- szonyok és viszik ki magukkal a földekre. — Tudja, nehéz itt igazságot tenni. Most a legtöbben arra panaszkodnak, hogy nem kordonos a háztájijuk. De, amikor az újfajta szőlőből kezdtek osztani, elhúzódtak, tőle az emberek. Alig kellett valakinek. Most meg mindenki azt akarná. Van is igazuk az asszonyoknak, meg nincs is. Elgondolom, ha elnök lennék, én se tudnék másképpen tenni. Most a teesz előkészít ötven, vagy hatvan hektár újtelepítést és már százhatvanan fel is iratkoztak rá, hogy majd kérnek belőle. — Tudnék én is panaszkodni, mert ki ne tudna. Nehéz is a munka, amit végzünk. Még kilenc évem van nyugdíjig, bizony nagyon várom, hogy múljanak az évek. Azt is látom, hogy megyünk előre. Nemcsak a pénzen. Az, hogy kényelmesen, busszal jövünk ki, hogy minden szombatunk szabad, hogy annyi helyen jártunk az országban, ez mind jó dolog. A számok szárazán beszélnek. Az Egri Csillagokban tavalyelőtt 533 hektár volt a termő szőlő, tavaly 612 hektár. Az átlaglétszámra számított jövedelem 1976-ban 38.629 forint volt. Tavály 41,196 forint. Az egy tízórás munkanapra jutó átlagkereset 137-ről 159 forintra emelkedett. Az idén a téesz 140 ezer primőr fejes salátát hozott forgalomba és négymillió palántával segíti a ker- tészkedőketi A tsz-nek figyelembe kell vennie, hogy városban van. Gajdácsik András brigádvezető: — Itt, Egerben, a szőlő volt régen is az alapja a gazdálkodásnak, az lesz a jövőben is. Most már nemcsak a nagyüzemi szőlőt ellenőrizzük, figyeljük központilag, hanem a háztájit is. Eger környékén minden szőlőtőke közügy. Nagyon fontos az, hogy hogyan metszik, meg a szőlőt a háztájiban is. Azt ugye nem hagyhatjuk, hogy valaki úgy metsszen, hogy egy évben kiadjon magából hatalmas termést a szőlő, utána meg éppencsak hogy vegetáljon. Az a fontos, hogy megtartsuk az egyensúlyt, amit már elértünk. Szigethy András A termosz most is előkerül. Es a termosszal együtt emlékek is előkerülnek. A termelőszövetkezet tagjai sokat utaztak. Voltak külföldön is. Lengyelországot emlegetik, volt, aki a Szovjetunióba is eljutott. Ülnek az asszonyok: Hátukat nekivetik a szőlősorok huzalát feszítő oszlopnak. Fáradtak. A kendőkön az ebéd maradványai. Ritkul a beszéd. Még felemlegetik Esztergomot, a Bazilikát, a múzeumot, a szegedi sétát a Tisza-part mentén, aztán csend lesz. Pihennek. „átöltözünk, reggelizünk —kezdődik a műszak”
