Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
Kubára készülve... PSQfpl Latin-Amerika szigetországa — Amerika első szabad földje —, Kuba ismét az érdeklődés középpontjába került. Július végén, augusztus elején ennek a szocializmust építő, egzotikus szépségű országnak a fővárosában, Havannában rendezik meg a XL Világifjúsági Találkozót. Hazánk ifjúkommunistáit 400 fiatal képviseli majd, Heves megyéből négyen jutnak el a távoli fesztiválra. Négyen azok közül a dolgozó, tanuló fiatalok közül, akiknek az eddigi termelő- és ifjúsági mozgalmi munkáját Vörös vándordiával jutalmazta hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából a KISZ Központi Bizottsága. E közösségek — s egyben szűkebb hazánk — VIT-küldötteit, s a kubai utazásra, a fesztiválra való készülődésüket mutatjuk be ezen az oldalon olvasóinknak. Élmény és megtiszteltetés A VIT-küldöttek a lehetőség mellett bizonyára érzik, hogy megbízatásuk annyira nem „olcsó”, hogy a legmélyebb demokratizmusnak köszönhették küldetésüket. Az Egri Dohánygyárban például három jelölt is szerepelt a listán, s a fiatalok rendkívüli küldöttértekezletén Czeg- lédi László, a gyár KISZ-bi- zottságának titkára kapta a szavazatok többségét. Az idén kapták meg harmadszor a KISZ KB vörös vándorzászlaját. Az Egri Dohánygyárban ezek szerint változatlanul kiválóan dolgozik az ifjúsági szervezet. — Mindez ma már nem is olyan nehéz — mondta Czeg- lédi László —, hiszen az együttműködés más szervekkel, a gazdasági, a párt- , és a szakszervezet vezetőivel, tagjaival nálunk az egy célért történő munkát jelenti, amelyben mindenkinek megvan a maga feladata. Czeglédi László történelem—földrajz szakos tanári diplomát szerzett az egri főiskolán, és a dohánygyárba került. Ma áruforgalmi előadó, társadalmi munkája pedig már ismeretes. 1961-től tagja a KISZ-nek, ifjúsági mozgalmi munkát végzett a közgazdasági technikumban is („Gyakorlaton mindig a dohánygyárban voltunk, ezért is kerültem ide dolgozni”), s természetesen a főiskolán is folytatta munkáját a KISZ-ben. 1973. végétől a gyári csűcsvezetőség titkára volt, később pedig, amikor megalakult a vállalati KISZ- bizottság, a testület titkárává választották. — Kubáról mit tud? — Ami a földrajzát illeti, természetesen sokat, hiszen ezt tanultam. Történelmét is áttanulmányoztam, különösen, mióta erre az utazásra lehetőség nyílott. A spanyol tanulásával már elkéstem, de most igyekszem felújítani az angol nyelvtudásomat. Sejtem, hogy sokféle nemzetiségű fiatallal találkozom majd, s valahogy meg kell értetnem magam velük, Ami a küldetést illeti ?... Érzem a megtiszteltetést, de Az Iskolapadból — a VIT-re A szünetet jelző csengő után azonnal feldübörög egy divatos beatszám a hangszórókból: ebben a középiskolában szünetben nemigen lehet tanulni, puskázni, házi feladatot másolni. Persze, elképzelhető, hogy ez napjainkban már nem is divat. A III. c. ajtaján először egy törékeny termetű, szemüveges lány lép ki a folyosóra. Megszólítom. —; Kőhalmi Erikával szeretnék beszélni, kérem, mondja meg neki, hogy... — Én, vagyok Kőhalmi Erika — és a szemüvege mögül vidám tekintet villan rám. Miután átestünk a bemutatkozás formaságain, bemegyünk egy aránylag csendes terembe. — Gondolom, rájöttél, mért kereslek? — Igen. A VIT miatt. Március 8-án szavazta meg a tagság, hogy én megyek Havannába. El sem tudom mondani, mekkora öröm volt ez. — A gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium egy küldöttet választhatott ' a VIT- re, A hangsúly nem a meny- nyiségen, hanem a tényen van. Miért kaptatok lehetőséget a kubai útra? — A KISZ-kb Vörös Vándorzászlajának tulajdonosai vagyunk, valószínűleg ennek köszönhető, hogy részt vehetek a fesztiválon. — Miért éppen a KISZ- titkár a „valamelyikünk”? — Nehogy azt hidd, mintha ennek valami susmus lenne a háta mögött. Azt hiszem, a tagság megbízik bennem, ezért választottak engem. Egyébként a mozgalmi munkát már kisdobos koromban elkezdtem, voltam úttörővezető, különböző KISZa vele járó érzelmeket még a helyére kell tennem. Élményeket várok, s tudom, hogy nem fogok csalódni. És — szeretném, ha bennem sem csalódnának, hiszen itthon majdan felelősséggel kell beszámolnom mindenről azoknak, akik bizalommal szavaztak rám. . — Dolgozz ott is olyan lelkesedéssel, amilyennel itthon szoktál. Jó utat, Pista. ..! — ezekkel a szavakkal köszöntötték a Mátraalji Szénbányák KISZbizottságának tagjai a VIT- küldötté választása után Herle Istvánt A vállalat pe- tőfibányai gépüzemében dolgozó fiatal villanyszerelő ugyancsak meglepődött, amikor kiderült, hogy a négy jelölt közül ő kapta ezt a nem mindennapi megbízatást. — Köszönöm a bizalmat... — mondta akkor meghatottan. Olyan csendes természetességgel. amilyennel nap mint nap együtt dolgozik a műhelybeliekkel, a KISZ- fiatalokkal. — Ez a küldetés nemcsak az én munkám eredménye, hiszen a KISZ-kb Vörös VánMeseszerű, egzotikus élményeket ígér... funkciókat is betöltöttem, most egy éve pedig KISZ_tit- kár vagyok. — Sokan irigyelhetnek a havannai utazás miatt. — Lehet. De biztos, hogy ez az irigység nem rosszmájúságból fakad. Sokan ismernek, ez igaz. Szeretek az emberek között mozogni, beszélgetni velük, megismerni a gondjaikat, örömeiket. Ézért is szeretnék az érettségi után az orvosira jelentkezni. — Az mén elég messze van; Kuba egyelőre a közelebbi cél. Mit tudsz erről az országról? — Nem sokat. De igyekszem az összes fellelhető. Kubáról szóló könyvet elolvasni. Sőt, már spanyolul is tanulok, amióta tudom, hogy Havannába megyek. — J° utat! ___ N em volt könnyű dolguk a hatvani Lenin Termelőszövetkezét If júkommúnistaf- nak, amikor arról kellett dönteniük, kit bízzanak még azzal, hogy a szövetkézét KISZ-eseit a világ ifjúságának legrangosabb fórumán, az idei kubai VIT-en képviselje. A jelölő bizottság Hegedűs Zoltánt, a szervező titkárt és a KISZ-esként már az „idősebb” korosztályt jelentő Józsa Pált javasolta. AZ alapszervezeti taggyűlésen Kiss lmrénét és Bolyki Istvánt, a KISZ-bizottság titkárát kérték még felvenni a listára... A várakozásteli és izgalmas szavazás végeredményeként a szövetkezet fiataljai úgy döntöttek, hogy Józsa Pál utazzék Havannába. — Az utolsó percig nem gondoltam, hogy a „kiválasztott” én leszek. Számomra már az is nagy elismerést jelentett, hogy a jelöltek között szerepeltem. Tudom ugyanis, hogy nálunk — szerencsére — szép számmal lehet olyan fiatalokat találni, akik mind a KISZ-ben, mind a termelőszövetkezetben legalább olyan jó, vagy még jobb munkát végeznek, mint én. — Nem az ilyenkor „szokott” szerénység mondatja ezt veled? — Egyáltalán nem. Ami az én érdemeimet illeti, azok egy kicsit már a veterán KÍSZ-es érdemei. Ez azonnal kiderül, ha elmondom, hogy éppen 16 évvel ezelőtt, tizenhat évesen, a gyöngyösi mezőgazdasági technikum diákjaként lettem KISZ-tag, de jelentősebb ifjúsági munkát — már a szövetkezet tagjaként — csak a leszerelésem után fejtettem ki. 1967-ben én lettem a termelőszövetkezet KISZ-titkára és egy év múlva felvettek a pártba is. Akkoriban a fiatalok összehozása volt a legfontosabb célunk, és hogy ez sikerült, abban nekem is részem van. Kérdés nélkül elmondhatom, hogy ezt a korszakot számon V*a az eredmények fémjelzik — és a KISZ dicsérő oklevele Mindezek előtt Józsa Pál ; növénytermesztésben dolgo zott — Jártam a határt, nap mint nap sok fiatallal találkoztam, ismertem a problémáikat, és azt hiszem, nem túlzók, ha megemlítem, hogy a problémák 90 százalékát sikerült megoldani. Az akkori vezetőség dolgát — így az enyémet is — megkönnyítette, hogy mindig lelkesek voltak a fiatalok, minden jó „buliban” benne voltunk, sok jó és hasznos dologba bele lehetett vinni bennünket, a társadalmi munkáktól a kerékpáros nagy mátrai túrákig... Mit mondjak: nagyon szép idők voltak, és sok szép eredmény született azóta is, hogy én 1975-ben elkezdtem a főiskolát — jövőre leszek diplomás növénytermesztési üzemmérnök —, a KISZ_tit- 'mrunk pedig a szövetkezet nénművelője, Bolyki Pista lett. — Visszatérve a kubai küldetésre: bizonyára gyakran ]mélkedsz arról, milyen is lehet közelről, pontosabban — belülről a VIT...? — Nem általában a VIT hangulatát igyekszem elképzelni, hanem a havannaiét, amely, és ebben biztos vagyok, bizonyára minden korábbi Világifjúsági Találkozó hangulatát, sikerét túlszárnyalja majd. Tíz évvel ezelőtt egyébként, 1968-ban, tagja voltam annak a küldöttségnek, amely nem küldöttként ugyan, de saját költségén vendégeskedve — részt vehetett a szófiai VIT- en. Egyben ez volt életem első külföldi útja is, és olyan lenyűgöző volt, ampára nagyszerű, hogy azt szavakkal kifejezni aligha lehetne. Veheti-e bárki rossz néven ezek után tőlem, hogy boldog vagyok, és nem minden tapasztalatot nélkülöző várakozással készülök a ránk váró, számomra már előre is szinte meseszerűnek tűnő, egzotikus élményeket ígérő havannai VIT-re. . ? De tudod mit: ha hazajö~ vök. majd mindent elmesélek. dorzászlajáért, a kitüntető címért, az elismerésért a szénbányák valamennyi KISZ-ese megdolgozott... — mondta beszélgetésünkkor. Az azonban vitathatatlan, hogy Herle István munkája kiemelkedik a közös tevékenységből. De fogalmaznak úgy is a vállalat ifjúkommunistái, hogy a nagy tapasztalattal rendelkező munkatársuk, barátuk nélkül nem értek volna el ilyen szép eredményeket. Ez a vélemény felér egy dicsérettel... Valóban nagy rutinra tett szert az évek óta végzett mozgalmi munkában a gépüzem fiatal villanyszerelő e.-a Ki ne tudná a vállalat ifjúkommunistái közül, hogy milyen szerepe volt például az Ifjú Gárda megszervezésében és irányításában. Éveken keresztül szerepeltek a petőfi- bányai ifjúgárdisták az országos élmezőnyben. Az sem titok a gépüzemben, hogy Herle Istvánt mindenki becsüli a közvetlenségéért, szakmai tudásáért, segítőkészségéért és a vasakaratáért. Mert amit a fejébe vesz egyszer, azért — ha az elképzelését jónak, hasznosnak véli — keményen harcol. Elhatározta, hogy a napi munka, a KISZ-szervezetben végzett tevékenység és egyéb társadalmi feladat elvégzése mellett képezni fogja magát — jelenleg is tanul, szakmai középiskolába jár. Mindezt természetesnek tartja Herle Pista, hiszen ebbe nevelkedett bele a szénbányáknál : a becsületes munkába, az állandó feladat- vállalásba és a becsületességbe. — Ez a közösség formált ilyenné, ennek a munkahelynek, ezeknek a munkatársaknak és barátaimnak köszönhetek mindent — hárítja el a dicsérő szót. Régj ifjúsági vezetőként, felelősségteljes munkát végző KISZ-bizott_ sági tagként készül a megválasztása óta a kubai VIT-re. Nem tagadja, hogy nagy érdeklődéssel indul útnak, hogy nagy élményben lesz része, de azt sem, hogy komoly do- litikai feladat vár rá kinn is. Az országot — sa szűkebb hazát — képviselő küldöttek közé bejutni, valóban kitüntetés. A gépüzemiek if júmunkása — ezt egvértelműen leszögezte a vállalati KlSZ-bizott- ság — rászolgált erre a kitüntetésre, amely ha jól megnézzük: ismét csak komoly munka a javából.. írta: Bendó János B. Kun Tibor Kátai Gábor Szilvás István Fotó: Perl Márton
