Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-29 / 100. szám

Forduljon a jogsegélyszolgálathoz!

EGY VÁLLALATNÁL a

rehabilitációs bizottság — kártérítés ürügyén — megítélt az egyik dolgozónak tízezer forintot. Eddig még nincs ebben semmi rendkívüli, azt lehet mondani naponta hallani ilyesmiről. A kártérítési pénzt — a szóban forgó vállalatnál — annak rendje és módja szerint kifizették. Aztán jött a drámai fordulat. A jogi osztály, amely sok helyen a kártérítés mértékéről dönt, ^visszacsinálta” az egészet. Ä károsult, mi mást tehetett, vísz- szaf izétte a háztartásában még jócskán fel sem melegedett pénzt, majd ment fűhöz- 'ához jogorvoslásért. Ez idő tájt történt, hogy a rehabilitációs bizottság felkérte a jogsegélyszolgálat. vezetőjét, hogy ha ideje engedi, vegyen részt az üléseiken. S ha valami olyasmit tapasztal, ami a dolgozók érdekeivel ellentétes, hát szóljon. A hivatalában ■ újoncnak számító asszony hamarosan szólt is. Lényegében ennek köszönhető, hogy a kártérítésre jogosult dolgozó immár végérvényesen felvehette az őt jogosan megillető. pénzt. A hazánkban mind jobban polgárjogot nyerő jogsegélyszolgálat köz- beavatkozása nélkül azonban az ügy kátyúba jutott volna.

Az 1977. január 1-től működő jakszervezeti jogsegélyszolgálatnál nem csupán a tanácsadás, hanem incjokojt esetben a jogi képviselet is teljesen ingyenes. Ahogy az a bizonyos ambiciózus asz- szony mondotta: „ezért kapjuk a fizetésünket”.

így aztán nem csoda, hogy eddigi ügyei között előfordult már áruvásárlás utáni minőségi reklamáció, adósságbehajtás, öröklési, hagyatéki, tartási szerződésekkel kapcsolatos viszályok, s szép számmal családjogi, főleg gyermekelhelyezési és gyermektartási tisztáznivalók, sőt még házasságfelbontási per is...

A SZAKSZERVEZETEKNEK ez a mind jobban kiteljesedő szolgáltatása további előnyökkel is jár. Lehetővé teszi az idővel való okosabb gazdálkodást. Azelőtt, ha vajak! kapott a tanácstól egy idézést adóügyben a pénzügyi osztályra, vagy a gyámhatóságra a láthatást tisztázandó,

A kenyér mellé húst is

bemutatta szépen a papírt a főnökének, megkapta a kilépőt, s aznap már hiába keresték a munkahelyén. .^Igazoltan volt távol változatlan .órabérért”. Aki a jogsegélyszolgálathoz fordul, ahe- j lyett ma már elkötelezett ; szakember „talpal”. Olyan szakember, aki jártas a jogi és eljárási tudnivalók dzsungelében, amelyben, valljuk be őszintén, mi laikusok még gyakorta eltévedünk. Arrót nem beszélve, hogy bolyongásaink során rengeteg idő és energia vész kárba, ami népgazdasági szinten évről évre jelentős veszteséget okoz.

Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy a jogsegélyszolgálat segítőkész jelenléte teljes mértékben átment a köztudatba. A megkérdezettek közül jó néhá- nyan — meglehet, nem volt legszerencsésebb a mintavétel — nemigen tudták, vagy csak kapisgálták, hogy — elsősorban — munkaügyi és “társadalombiztosítási vitás kérdésekben elérhető közelségben van a segítség. Ennek érdekében főleg a szakszervezeti bizalmik, akik gyakorlatilag megbízóik minden ügyes-bajos dolgát ismerik, fejthetnének ki több propagandát, hogy e valóban áldásos szolgáltatás, mennél szélesebb körben terjedjen el. A rendszeresen megjelenő Házi jogi tanácsadó-t, ezt a valóban mindent tudó , kisokost a jelenleginél nagyobb példányszámban kellene a vállalatoknak, intézményeknek megrendelni ’és terjeszteni. Sőt: ezen a téren az ismeretterjesztésre is fokozott tennivalók várnak.

AZ EMLÍTETT JOGÁSZNŐ immár több mint egy esztendeje vállalati jogsegélyszolgálat-vezető. Korábban polgári pereket tárgyalt kerületi bíróságon, azt megelőzően az egyik nagyközségben volt büntető ügyszakos bíró. Sokan most azt gondolják, hogy nem érez semmiféle csalódást, annak ellenére, hogy bíráskodni nagyon szeretett. Azt vallja: rangban ez a mostani feladata semmiben nem marad el a korábbiak mögött. „Itt sokkal szorosabb, emberibb az együttműködés, mint a pulpituson volt”.

K. P.

Jászság ez már, akárhogy nézzük is. A közigazgatási határok ugyan még Heves megye keretei közé sorolják Viszneket, de h település annyifajta szállal kapcsolódik a jászok lakta tájegységhez, hogy öntörvényei szerint, aligha mondható palócország csücskének.

A konok tény, hogy itt állatot szerető, állattal szívesen bajlódó emberek élnek önmagában is eligazító vonás.

Ezért más itt minden, mint a megye egyéb részein.

■ ■ ■

A Béke Tsz személyzetise többször is. megbiztatott.

— Menjen csak nyugodtan, a sár alatt betonút vezet a tanyára, nem akad el odáig.

Majd szelíd vidámsággal hozzátette :

— Erre járnak ki a jószágok a legelőre. Azt nem tehetjük meg, hogy mindegyiknek megmossuk a lábát, mielőtt a betonra lépne.

A telep bejáratánál az elnök, Csörgő Tibor kocsijával találkozunk. Azon a masinán is látszik, hogy az eső megverte határ otthagyja a névjegyét mindenen.

— Hizlalt bikák átadását végezzük — magyarázza az elnök.

Hogy szót tudjunk váltani, a kis mérlegház felé mutat. Ott áll az állattenyésztési főágazát vezetője, Fodor János és a szarvasmarhatelep felelőse, Studer Gyula. így lett teljes a létszám, ami a hely szerint illetékes vezérkarra érvényes.

És ha már az állattenyésztési, illetve allattartási újdonságokra is kíváncsi az újságíró, megemlíti Csörgő Tibor:

— Most egy céltakarmányozási kísérlet folyik nálunk, hogy ennek segítségével ellenőrizzük; vajon a nagyüzemi gyakorlat igazolja-e az elméleti feltételezéseket. De még annyira az elején tartunk ennek, hogy a részletekről korai lenne szólni.

Annyi tény, hogy Viszne- ken évek óta folyik különböző próbálkozás, hogyan lehetne az addig megszokottól eltérően, valami jobbat csinálni, méghozzá úgy, hogy az kevesebb költséggel járjon és eredményesebb gazdálkodást nyújtson.

Az istállókról sok jót elmondani aligha lehetne. Az egyik pontosan olyan, mint amilyenek voltak hajdanán, a kisparaszti portákon. A falnál a jászol, etetéskor minden állathoz oda kell menni, helyet csinálni, aztán a jászolban elhelyezni a savaStuder Gyula telepvezető az F I-es borjakkal

nyitott szeletet vagy a szálas szénát vagy az abrakot.

A másik istálló már „modernebb?’. Abban a jászol és a fal között keskeny ösvényt hagytak ki, de olyan keskeny et, hogy az tulajdonképpen semmire sem jó.

Ha még azt is hozzátesz- szük, hogy a sertéstelepen most nyitnak ablaknyílásokat a falon, akkor már jeleztük : a kocáknak sem sokkal jobb a helyük, mint a teheneknek.

Még szerencse, hogy gondozott gyep, legelő várja a zöld fűre vágyó állatokat. Intenzív legelő, így minősítik azt a 150 hektárnyi területet, amelyet a rendszergazda útmutatásai szerint vetettek be megfelelő keverékkel, öntözik is a forgó szerint, méghozzá annyi vízzel, hogy dús növényzet várja a jószágot az új pásztában.

Az ősgyepet 140 hektáron a növendékeknek tartják, rájuk pásztorok vigyáznak és nem villanydrót tereli, tartja kordában őket.

Ahogy vesszük: a hagyományos módszer is keveredik az újjal, a régi megszokás is él még, de a korszerű eljárás is bebocsátásra vár.

— Amikor ezek az istállók épültek, akkor még nagyon jónak mondta azokat mindenki. Ma már másként csinálnák meg mind.

Érthető.

sau

A szarvasmarhákkal akkurátus tempóssággal számol el Studer Gyula. Sorra mondja

a tehenek, a hízómarhák, a növendékek számát. Tejet 230 állattól fejnek. Amíg 1975- ben az üzemi átlag 1670 literre ment fel, tavaly már a 3150 liternél tartottak.

— A mi magyartarkánkat kereszteztük a Holstein— Frízzel és ma már 130 tehenünk van, amelynek szaporulata az- új fajtát adja. Egy részük már hathónapos vemhes.

Itt az alkalom, hogy a gazdaságosságot is szóba hozzuk. ,Azt már a közgazdász, Szaka Pál mondta el, hogy a szarvasmarhából az idén nemigen tudnak nyereséget elkönyvelni. Tavaly az állattenyésztési főágazat összesen 23 millió forintot hozott. Tejprémiumot kaptak másfél milliót. Ez annak járt, alti a korábbi évhez képest

évben már majdnem háromezerrel lett több összességükben. Áz idén négyezer mázsát is meghaladó húst akarnak értékesíteni a sertések nevelése nyomán.

Ml

— Mi lesz-, ha ez a mostani nemzedék kidől a sorból?

— Ha úgy vesszük, nem keresnek rosszul az állatgondozók.

— Nagyon nehéz munka az övék, ezt csak az győzi, akinek, szíve van az állathoz.

— Nálunk nagyon jelentős a háztáji állattartás is. Nemcsak az idősebbek hizlalnak bikát, hanem a fiatalabbak is. és nemcsak azok, akik a paraszti életbe beleszülettek, hanem, olyan emberek is, akiknek egészen más a kenyérkereső foglalkozásuk.

Néhány mondat a viszne- kiek szájából — jellemzésül.

Mindennek summája viszont abban foglalható össze, hogy a szarvasmarhatartás ma még nem jó üzlet. A téj miatt szükség lett a Frízzel való keresztezésre, de a hús miatt, a magyartarkát semmi más nem pótolhatja.

A pénzügyi V szükséglétek azt is megkövetelik, hogy a növendékeket, az üszőket is értékesítsék. Emiatt egy tenyésztési vonalat, több nemzedék kiválasztását, nem tudjuk kiböjtölni.

— Nem is az első elles, hanem a második ellés után tudom csak biztonsággal megállapítani a tehén tejelé. si képességeit és tulajdonságait — mondta Fodor János föágazatvezető.

Vagyis: a tenyésztés sok időt igényel. Tehát sok pénzt is. Ha nincs a gazdaságnak más, pénzt könnyebben hozó ága, akkor most még a szarvasmarha nem sorolható a forintot fiadzó, források közé. Még Viszneken sem.

Marad tehát egy olyan gazdaságban, mint az övék,

P

ersze inkább többes

számban kellett volna írni, mivel Rédei Sándor egy regiment asztalt mondhat „magáénak” az egri Orient eszpresszóban. Felszolgáló, bár ami a szolgáló jelzői, illeti, van helye a vitának, mert a vendég nem kiszolgálva, vagy „felszolgálva” érzi magát, hanem közvetlen, baráti poharat kap az asztalára ... Még akkor is, ha fizetni kell érte. Egy ismerősöm mondta, hogy Sanyit ki kellene találni, ha nem lenne. A szakmabeli az ideg- rendszerét csodálja, a vendég kicsattanó humorát dicséri, ő maga pedig titokban — a vendéget irigyli'... De hát mindenkinek megvan a maga keresztje, amit vállalt és viselnie kell. Nyögve, vagy derűsen, morogva, vagy le- gyintve, mindenesetre — becsülettel.

Kapcsolatunk megengedi a

közvetlenebb hangot, igaz, ez nála természetes,- szinte barátjává . kényszeríti az embert.

— Mondd, Sanyi: napi

hány kilométert gyalogolsz?

A gyakorlott pincér már fejben számol. Némi kerekítés után közli:

— Olyan harminc kilométer körül. Ugyanis ez egy kicsi presszó.

— Te járkálsz, én ülök ... Kinek a jobb?

— Ha jól érzed magad nálunk, mindkettőnknek. Egyébként sem szeretem az ülőAz én asztalon)

munkát, talán ezért is jöttem ebbe a szakmába. Nemrégen végeztem, alig 11 éve. S azóta egyre inkább meggyőződésemmé vált: nincs

jobb annál, mint emberek között lenni.

— Az anyagiak?

— Itt sem keresek többet, mint amikor például a füzesabonyi áfész-nél dolgoztam, mint bolti eladó. Megvolt a havi háromezer, s megvan most is, bár erősen hajtani kell. Az alapom 1600 forint, jutalékkal együtt kijön a 2200 . .. Tíz évig egyébként az alapfizetésem nem haladta meg a 600 forintot.

— És a borravaló?

— Na igen, legyünk őszinték ... Az alacsony fix miatt nem mennek soha, vagy csak végszükségben táppénzre a szakmabeliek. A borravalóra utazást azonban elítélem. Ügy kell kiszolgálni a vendéget, hogy közben megmaradjon a normális emberi kapcsolat; sem hajlongás, sem szemtelen célzás a „plusz”-ra.

— Szép szakmának tartod9

Csodálkozva néz:

— Hát persze! Akkor már nem itt lennék De érzem, hogy megbecsülnek, szeretnek a vendégek. Nagy szó ám, amikor bárhová kerülök, monioionriek a régi vendégeim, mondván: „Utánad jöttünk, Sanyi.” S nem úgy köszönnek, hogy jó napot, hanem: „Hogy vagyunk?” Nem tudom, érzed-e, de nagy a különbség e két üdvözlés között az emberi kapcsolatokban.

— Ez üzlet is ...

— Persze, hogy az. Ebből élünk, de tudom, mi esik jól a vendégnek, látom, ki az amott a túlsó asztalnál, aki még egy sört meginna, s kérés nélkül viszem neki. Azt akarom elérni, hogy mindenki legyen az én vendégem. Ha éppen nincs az, amit a vendég kér? Egy kis meggyőzés segít; rávezetem, hogy a vodka például a tonikkal is finom. Kipróbálja, s közli, hogy igazam volt. Kopogjuk le: eddig még kevesen reklamáltak...

— Ehhez a szakmához idegrendszer is kell.

— így van. De az alapelv az, hogy a vendégnek mindig igaza van, s a vendég kívánsága parancs. Ugyanakkor néha tanítani is kell őket, például hogy hol legyen a pohár, hová kell a villát tenni és így tovább. Az idő- sébbekkel nincs sok baj, a fiatalokkal annál több. Néha még a köszönésre is figyelmeztetni kell őket.

— Egy vendéglátó dolgozónak mindenhez kell értenie. ami a szakmához tartozik. Tudsz főzni, sütni?

— Amit akarsz, még történelmi ételeket is. Bár a végzettségem vendéglátóipari és üzletvezetői, szakács- vizsgám nincs ... Ügy is tudom mit akarsz kérdezni, már válaszolok is: a kedvenc ételeim a tatárbifsztek, a vesevelő tojással és a zúza- pörkölt ...

— Köszönöm, elég!... Ki- kapcsolódás?

— A napi 10—12 óra tal- palás után jólesik egy kis focizás a friss levegőn, barátokkal. Aztán néha beülök valahová, — s akkor engem szolgálnak ki! Este otthon a feleségemmel megbeszéljük a dolgainkat (ő is a szakmában dolgozik), aztán röpke pihenő, s kezdődik minden élőiről.

— Meddig?

— Mondtam: szeretem a szakmát, de nem akarok ebben megöregedni. A láb nem bírja túl sokáig, kiszáll belőle az erő, s erre készülni kell. Tanulni akarok. Azért tanultam eddig is, hogy jól végezzem a munkám. Aztán — ha kiöregedtem, más területen is becsülettel szeretnék dolgozni.

Kátai Gábor

Horti Miklós állatgondozó fejéshez készíti elő az Angéla nevű magyartarka tehenet

(Fotó: Szabó Sándor) ?

fokozta a tejtermelést. Dotáció is jött még a tejhez, ami literenként 1,40-et jelentett. Az idén már ezek a pluszpénzek nem lesznek meg.

— Mégsem akarunk veszteséggel zárni — jelentette ki Forod János. — Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha a költségeket csökkentjük. A lehetőségünk is adva . van ehhez.

Hogy mi? Az a bizonyos takarmányozás, amelynek csínját-bínját égvelőre szemérmesen elhallgatják.

Amikor a sertések értékesítését számolgatta, akkor viszont ezt mondta Szaka Pál közgazdász:

— Tavaly egy kiló sertéshúson két forint nyereséget értünk el. Az idén ezt a nyereséget növelni 'akarjuk.

Tegyünk ide még két számot, amelyek összehasonlítása jól fejezi ki a fejlődést. Amíg 1973-ban alig több, mint 1500 sertés hízott az ólban, a számuk az elmúlt

a növénytermesztés, hogy a könyvelésben dolgozóknak valami megnyugvásuk is legyen az elszámoláskor. És kell még egy olyan ágazat is, ami nem a fővonalhoz tartozik. A kényszer szüli ezt.

Tavaly kilenc forintot könyvelhettek el bevételként, minden eladott liter tej után Viszneken. Mennyibe kerül a tej az üzletekben?

igaz, a sertéshúst jóval olcsóbban értékesítik kilónként, mint amennyiért a háziasszony a boltban megkaphatja.

Csak a termelői árat és a kiskereskedelmi árat hasonlítottuk össze. Azt is csupán azért, hogy érzékeltessük, semmi sem olyan egyszerű, mint ahogy ránézésre látszik.

G« Molüáí t’crenç j