Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
A termelőerők változó térképe Érvényesült az arányos fejlesztés követelménye A GAZDASÁGI fejlődésről, annak eredményeiről általában idődimenzióban beszélünk: Magyarország nemzeti jövedelme 1950 óta mintegy négy és félszeresére, ipari termelése csaknem nyolcszorosára nőtt, a mezőgazdaság termelése pedig kevés híján megkétszereződött. A termelőerők fejlődésének azonban területi ve- tülete is van. Az elmúlt évtizedekben a gazdaságfejlesztés alapvetően formálta az ország arcát is, a gazdasági potenciál, a termelőerők elhelyezkedését. Az ország gazdaságföldrajzi térképét az ipar termelőerőinek folyamatos gyarapodása évtizedről évtizedre újjárajzolta. A felszabadulás előtti időkből örökölt térképet az jellemezte, hogy az ipar több mint fele — még az élelmiszer-feldolgozás is — a fővárosban összpontosult, s ami nem ott volt, az is egyenlőtlenül helyezkedett el. Éspedig Észak-Magyaror- szágon, a Sajó völgyében, ! Eszak-Dunántúlon, Győrött és környékén. Elvétve ugyan i az ország egyéb részeiben is volt ipar — szén-, olaj- és bauxitbányászat —, az Állóidon malom- és cukoripar —, amely elsősorban energiahordozókat, alapanyagokat, félkész termékeket állított elő. Ez az ipari térkép még 1950- : ben is hiteles volt, hisz az ! újjáépítés akarva-akaratlanul I a régi állapotokat rekonst- 1 ruálta. ! I I A SZOCIALISTA IPAROSÍTÁS a kezdettől és tudatosan törekedett az ipar termelőerőinek racionális területi fejlesztésére, ám a természeti erőforrások elhelyezkedését nem hagyhatta figyelmen kívül. 1950—1960 között, elsősorban az ország északi részében, egyidejűleg keleti és nyugati irányban haladt az iparosítás. A Dunántúlon — a Balatontól északra — létrejött a bauxit —timföld—alumínium és a nehézvegyipari bázis, ettől északabbra, már a Duna mentén építőanyag- és műszál- gyártó és kőolaj-feldolgozó ipar. Budapesttől keletre főként az észak-magyarországi, a borsodi iparvidék izmosodott, ahol a rekonstrukciók bővítették a bányászatot, a kohászatot, a gépgyártást, az új beruházások pedig megteremtették a körzet villamosenergia-, építőanyag- és nehézvegyiparát. A hatvanas évek elejére a magyar ipar új erővonalai a Balaton—Budapest—Miskolc ipari tengely mentén, de főként attól északra bontakoztak ki, az ettől délebbre fekvő területeken az ipar térhódítása, előrehaladása kisebb mértékű volt. De már ez is mérsékelte az ipar Bu- jlapest-centrikusságát. Az elmúlt, több mint másfél évtized során az ipar már több irányban terjeszkedett, s a legerőteljesebben a Balaton—Budapest—Miskolc ipari tengelytől déli és délkeleti irányba. Erre ösztönzött a szénhidrogén-termelés fokozatos áthelyeződése az iparilag kevésbé fejlett alföldi lelőhelyekre. amit érthetően nyomon követett az új ipari üzemek telepítése. Mint természeti erőforrás, a víz is tevőlegesen befolyásolta az iparfejlesztést és -telepítést. A Duna magyar szakaszán, az országhatár és Dunaújváros között, már jócskán települtek vízigényes ipari üzemeli, hasonló — sőt kedvezőtlenebb ft- helyzet a Sajó völgyér (i MBŐGUÜttííl FEJLETTSÉG TEBlTTl KÓ»f A mezőgazdasági fejlettség térképén látható jelek: az egy hektár termőterületre jutó üzemi termelési érték a tsz-ekben; a fekete oszlop a traktor sűrűséget, a pontozott oszlop a műtrágya-felhasználást, a srafírozott oszlop az I hektár termőterületre jutó 1976. évi mezőgazdasági beruházás értékét mutatja. ben. A Tisza felső és középső szakaszát az utóbbi egy, másfél évtizedben választották telephelyül villamos erőművek, vegyi kombinátok, kőolajipari és papíripari üzemek. Ilyen körülmények között az ipartelepítés mind a Duna, mind a Tisza mentén már csak a déli országrészek felé haladhat, szemléltető példa erre az első atomerőmű telephelye is. A szocialista iparosítás kezdeti szakaszában a munkaerő ment az iparhoz, később az ipar települt a munkaerőhöz. Az elmúlt évtized második felében még csak a fővárosi iparvállalatok kényszerültek vidéki leányvállalatok, új gyáregységek létesítésére, ám a termelésfejlesztésnek ezt a módszerét — ugyancsak munkaerőgondok miatt — ebben Központi (Budapest és Pest megye) Észak-magyarországi ( Borsod-A baúj-Zemplén, Heves, Nógrád) Észak-alföldi (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Szolnok) Dél-alföldi (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád) Észak-dunántúli (Fejér, Győr-Sopron, Komárom, Vas, Veszprém) Dél-dunántúli (Baranya, Somogy, Tolna, Zala) A központi regionális körzet vezető szerepe az iparban ma mar több szempontból is Vitatható, példának okáért, a technikai felszereltség mutatója mind az észak-dunántúli, mint az észak-magyarországi körzetekben lényegesen kedvezőbb. Az ipar termelőerőinek területi átrendeződése egyébként nemcsak a főváros és a vidék, hanem város és falu összefüggésben is módosította a helyzetet. A magyar ipar jelenleg mintegy 1.7 millió munkást és alkalmazottat foglalkoztat, s közülük mintegy 400 000-et a az évtizedben már a vidéki ipari centrumokban működő vállalatok is egyre gyakrabban alkalmazzák, a közeli kisvárosokban, falvakban létesítve üzemeket. NAPJAINK IPARI TÉRKÉPE már nem mutat Bu- dapest-cemtrikusságot, hisz a főváros részesedése az ipar termelőerőiben kevéssel múlja felül lélekszám szerinti arányát. (Aránya az ipari dolgozók létszámában 28.5, az ipar állóeszközeiben 24 százalék.) Az ipari potenciál területi elhelyezkedése ma már megközelítően arányos és egészséges. Abszolút értelemben soha sem lehet arányos, mert az ellentmondana a természeti erőforrások elhelyezkedésének, községekbe települt ipar. Különösképpen magas az ipari Részesedés az ipari- létszámban, az állóeszközökben Az 1 ipari dolgozóra jutó hajtóerő J4J 32J 3.4 14,3 19,0 8,6 10,2 7,1 2,7 11,3 3,2 2,4 19,6 24,6 6.8 10,4 8,6 4,2 foglalkoztatottak aránya Komárom és Heves megyében. Népgazdasági szinten 1000 lakosra 161 ipari dolgozó jut, a Komárom megyei községekben 151. Az ipari fejlettség kiegyenlítődése — noha ez korántsem teljes és maradéktalan — a munkaerőgondokban is kifejeződik. A gyakorta elhangzó megállapítás — Budapesten csökken az ipari dolgozók száma, vidéken még növekszik — pontosításra szorul, mert újabban a vidéki városok jelentős részében — általában a felsőfokú köz- : ponti szerepkörű városokban — is apad az ipari létszám, ennek ellenkezője csak a közép- és kisvárosokban, nagyközségekben tapasztalható. Új jelenség az is, hogy az ipari létszám ma már megyénként is differenciálódik, növekedés, stagnálás és csökkenés egyaránt észlelhető. A termelőerők és teljesítmények a népgazdaság másik alapvető ágazatában, a mezőgazdaságban is gyarapod - tak —a mezőgazdaság állóesz- közvagyona például 1960 óta több mint háromszorosára nőtt — ez azonban a mező- gazdaság korábbi területi erőviszonyait nem módosította alapvetően. Ha eltekintünk Budapest „mezőgazdaságának ”, termelőszövetkezeteinek kivételes helyzetétől, akkor is az állapítható meg, hogy az ágazat fejlettsége — eszközellátottsága, egységnyi termőterületre jutó bruttó jövedelme — Pest, Komárom és Csongrád megyében legkedvezőbb. Ezeket követik az alföldi megyék. A fejlettség másik pólusán Somogy, Zala, Nógrád, Borsod- Abaúj -Zemplén helyezkedik el. A gazdaság termelőerőinek racionális fejlesztése és elhelyezése, a különböző régiók, megyék gazdasági fejlettségének közelítése és kiegyenlítése nemcsak a szűkebb értelemben vett ipar- & mezőgazdaságfejlesztési politikának követelménye és célja. Szorosan összefügg ez az életszínvonal-politikával is. Ahogy népgazdasági szinten sem lehet az életszínvonalat a termelőerők fejlettségétől, a termelés növekedésétől elszakadva növelni, ez az ösz- szefüggés, kapcsolat területi vetületben is fennáll, érvényesül. A gazdasági fejlettség regionális és megyei szintkülönbségeinek csökkenése a jövedelmi viszonyokban is tükröződik, az átlagkeresetek összege a hat gazdasági körzetben és a 19 megyében szűk határok között tér el a népgazdasági átlagtól. A GAZDASÁGI FEJLETTSÉG régiók és megyék közötti kiegyenlítése bőköpenyú fogalom ; a területfejlesztés olyan objektumai is ideértendők, mint a lakás, a kommunális ellátás, a szolgáltatás, az üzlet-, az oktatási és egészségügyi hálózat stb. Aligha tagadható, hogy a termelőerők területi átrendeződése közepette e tekintetben is érvényesült az arányos fejlesztés követelménye. Ebben a vonatkozásban azonban még korántsem jutottunk addig, mint a termelőerők fejlettségének közelítésében. G. í. _ A szocialista ipar regionális körzetek szerinti megoszlása, 1976. Mi ilyenek vagyunk, így élünk A nagy csarnok egyik részében egymás mellett sorakoznak a gépek. Munkások, nők és férfiak, idősebbek és fiatalabbak végzik itt a munkájukat Ok alkotják a gyári létszámot annak egy részét. Statisztikailag többféle elszámolást készítenek róluk : szakmai végzettség, törzsgár- datagság, továbbtanulás, szer. vezettség és még ki tudja, hányféle rendező elv szerint. Érzéseiket, véleményüket, céljaikat, vágyaikat, közérzetüket azonban semmi sem regisztrálja. ♦ öszes haja csak azt sejteti, hogy nem tegnap kezdte a szakmáját. Pedig aránylag még fiatal ember Farkas József. Van egy évszám, ami több okból is jelentős pontja eddigi életének, ez pedig 1959. Hogy miért? Akkor kap. ta meg a szakmunkás-bizonyítványt, akkor lépett az Izzó felnőtt dolgozóinak sorába, akkor ment el a fővárosba, a Láng Gépgyárba, mert itt az egyik vezetőjével nem tudott kijönni. Hogy mi volt az oka, azt nem mondja, csak úgy említi, hogy személyes természetű. Még ugyanabban az évben megnősült és még ugyanabban az évben visszajött Gyöngyösre. Mindez egy éven belül. A pálfordulás sem váratott magára sokáig, mert időközben a gyári vezetésben is átszervezés történt. Az a körülmény, hogy Jászárokszál- lásról nősült, csak erősítette az elhatározásában, hogy visszajön az Izzóba. — Itt szakmailag is tudok fejlődni — indokolja a dön- dését „erről” az oldalról. Jól érzi magát, közli a kérdésre. A munkája is jó, a jövedelmére sem lehet panasza. A gépe sokat tud, de hogy a tudását hasznosíthassa a gép, ahhoz a kezelőjének a szakmai felkészültsége is szükséges. De nehogy azt gondolja bárki, hogy az ő munkája, szakmai ismerete több, mint a körülötjte dolgozó társaké. — Azt hiszem, az átlagból semmivel sem emelkedem ki. ♦ A lakásuk a Mérges út egyik tízemeletes toronyhá- zában van. Szövetkezeti lakás. Havi rezsije meghaladja az ezer forintot. így kimondva, sok. De keres a felesége is, az OTP-nél dolgozik, most már a fia is, a Mátra Szállóban felszolgáló. A lakás rendes, minden a helyén van benne. Aztán van még egy Polski is, amit egy fél éve vásárolt. Hogy mennyiért? Használt kocsi volt, nem érdekes. Garázsa nincs, bérel egyet, elég messzire a lakástól, ezért nem is tud állandóan a motoron bütykölni, pedig szeret azzal foglalkozni. — Ha sok a túlóra, még az autóra sem jut időm. örülök, ha pihenhetek. Olvasni is szeretek. Aztán: élnek még a szüléink, és az autóval hozzájuk is elszaladunk. — Szórakozása, szenvedélye? — Semmi nincs, semmi különös. Nincs hobbikertem, nem kártyázom, nem járok horgászni se, vadászni se, az italért se vagyok oda. Vasárnaponként jólesik az otthoni kosztot enni: húslevest, csirkepörköltet vagy rántott húst. Közvetlen szomszédait ismeri a házban, de nem ismer minden családot az épületben. összejámi másokkal? Inkább a család, úgyis ritkán vannak együtt. Különös vágya? Nem, az nemigen van, mi lenne, a legfontosabb, hogy a gyerek, a fiú megtalálja a helyét. Persze, amit tudnak, ők is segítenek neki, még a házassághoz, a családalapításhoz is. ♦ Azt hallani kell, milyen élvezettel magyarázza Kiss Ferenc a halászlé készítésének részleteit. Hogy előbb a hagymát kell rózsaszínre megpirítani, aztán egy kevéske lisztet rá, majd a hal fejét, de nem szabad kihagyni belőle az apróhalakat sem. és csak azután lehet a ponyt- szeleteket az átpaszírozott lébe szépen belehelyezni. A horgászatnak is módja van. Az esetek nagyobb részében az egész család kivonul a Trabanttal a vízpartra. — Én olyankor csak csa- lizok, a halfogás örömét, a feleségemnek és a nagyobbik fiamnak hagyom meg. Ö már első osztályos, Attilának hívják, a kisebbik pedig óvodás, ő az én nevem örökölte. Nagyon stramm fiaim vannak és a feleségemmel is jól megértjük egymást. Az asszony a Thoreznél ápolónő az üzemi orvos mellett Szóval, ha én azt mondom, anyukám, most három napra elmegyek a Tiszára horgászni, egy szó nincs miatta. Hány férfi sóhajthat most fel, egy kis irigykedéssel. — Nekem mindenem a természet. Hát, hogy mondjam? Annak idején nem kapkodtam a tankönyv után. De ha úgy jönne még egyszer, akkor a mezőgazdaságban dolgoznék. Az valami nagyon klassz dolog, amikor az ember kihúzza a földből azt a retket vagy salátát, vagy krumplit, amit ő termelt meg.' Ebből kiderül, hogy van egy kis birtokom, mindjárt a KAEV mellett, a volt XII-es akna környékén. Ott dolgozni csupa élvezet, felfrissülés. ♦ Egy négyemeletes házban laknak, a Fecske utcában. Amikor ők ezt megkapták, még ugyancsak olcsón jutottak hozzá. Munkáslakás, tehát a gyár is segített. Azért a bizonyos beugróért csak tizenkétezret kellett leszámolniuk. Bizony, nem tegnap volt, ebből az összegből is látszik. Mellé még az is, hogy a szülei is nagylelkű- ek voltak, a beugrót magukra vállalták. A törlesztés, az OTP-nek és a gyárnak havonta ötszáz forint körül van összesen. Igaz, udvara nincs a háznak, a gyerekek nem tudnak otthon játszani kint, A barátaik másik lépcső- házban laknak, rendszeresen összejámak és elbeszélgetnek. — Mindig akad téma, a tv-t olyankor nem kapcsoljuk be. Persze, hogy az as/.- szonyok nyelve jobban pereg, mint a miénk. De a beszélgetés tárgya mindig jön magától. Mit mondjak? A környezetünk is, a munka is, a világ eseményei is, egy szóval: minden. — Ha megkérdezik, hol dolgozik, hogyan mondja azt, hogy az Izzóban? — Olyankor, amikor nincs munkánk, csak várjuk az idő múlását, elgondolható, hogy nem büszkélkedem a munkahelyemmel. De most nagyon jól megy minden. Amit csinálok, jó munka, keresni is jól lehet vele. Megbízott csoportvezető pillanatnyilag, tehát’hol ide kell szaladnia, hol oda. Mindenről neki kell gondoskodnia. Ez, bizony, sok időt elvesz. Az idő... ! Ha még annyi lenne is.' Már sorolja, mi mindenben van benne. Párt, munkásőrség, tanfolyam, politikai oktatás, most is kell majd mennie, és ha túlórázni is kell... ! Emiatt sem tud arra még csak gondolni sem, hogy magasabb képesítést szerezzen. Elégedett a munkahelyével, de hogy onnan akar-e nyugdíjba menni ? <5 jól érzi magát Ügy, mindent egybevéve is. ♦ Két ember, két munkás. Két család, tehát több ember. Mondják, olyanok, mint a többi társuk. Sem nem többek, sem nem kévésbbek náluk. Apró kis események, hétközinapi történések, gondolatok, vágyak és megjegyzések. Ök ilyenek, ők így élnek. — Ha arra gondolok, menynyivel masabb most minden itt a gyárban is, a munkában is, az emberekben is, mint volt még néhány évvel ezelőtt, akkor azt kell mondanom: rengeteget változott minden, mi magunk is rengeteget változtunk. Így mondta ezt Kiss Ferenc, az Izzó gyöngyösi munkása. ______ G. Molnár Ferenc J V
