Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

Ésszerű megalkuvások ANEKDOTAKÉNT HANG­ZIK, de sajnos, nem az. A sebbel-lobbal elkészített, s az iparági kiállításra az utol­só percben eljuttatott anali­tikus mérőkészülék nagy si­kert aratott. Műszaki jellem­zői valóban vetekedtek a nemzetközi élvonalat megtes­tesítő hasonló termékekével, sőt némely tekintetben — így a műveleti gyorsaságban — fölötte állt azoknak. A szakma hódolt a konstruk­tőröknek, s hiszen joggal, mert saját szemükkel látták, amit láttak. Egy aprócska baj azért akadt. Történetesen, v hogy a készülékről az elő­kalkuláció kimutatta — persze, a kiállításon bezse­belt elismerések után —, gyárthatatlan. Illetve előál­lítható, tetemes ráfizetéssel. A mérőeszköz legfőbb alkotó- egységét ugyanis importálni kell, dollárért, s bár az ex­port lehetséges, a két dollár­összeg, az import értéke és az exportbevétel különböző­sége oly csekély, hogy távol­ról sem fedezi a hazai anyag-, energia- és élőmunka-rá­fordításokat. Méltatlankodó műszakiak, s magyarázkodó közgazdák ; ismerős helyzet. Mert bár­mennyire is fájdalmas, az eset korántsem egyedi, vé­letlen szülte. Olyannyira nem, hogy egyes termelőte­rületeken szinte, tipikusnak tarthatjuk a fejlesztés mű­szaki és közgazdasági „ágá­nak” meglétét, azt a szétvá­lasztást tehát, amit fölös erőfeszítések, modellszintű gyártmányok, félbehagyott kísérletek bizonyítanak. Az előbb idézőjel közé tettük az „ágának” kifejezést, sejtetve, ilyen nem létezhet. S valói, ban, a kettő egy, csakis, ösz- szefonódásuk ígérhet sikert. Engedniük kell a. műszakiak­nak. s a közgazdászoknak egyaránt, s azután valahol középen találkoznak, ott, ahol az előnyök vitathatatlanul a hátrányok fölé kerekednek, ahöl tehát a gyártás megfe­lelő haszonnal jár. ÉRDEKES ÖNVIZSGÁ­LATRA KÉSZTETTE a Könnyűipari Minisztérium nagyvállalatainak meghatá­rozott körét. A tárca útmu­tatása aíapján a cégek gyárt­mányrangsort készítettek, a termékek gazdaságossága sze­rint jelölve meg az él- és a középmezőnyt, s azt is, mifé­le áruk kerülnek a veszteség­gel előállíthatok közé. Kide­rült, ez utóbbiak között jó néhány olyan cikk van, amit — termelése pénzügyi kör­nyezetéből kiszakítva, pusz­tán műszaki jellemzői alap­ján — korszerűnek ítélhet­nek, nem egyet nemzetközi összehasonlításban is. Még a szakma legjobban tájékozott csoportját is meghökkentette ez a végkövetkeztetés, s még inkább az, hogy tüzetesebb vizsgálódás után rájöttek, a műszakilag korszerű, de vesz­teséggel előállított termékek­nél a ráfizetést a gyártás korszerűtlensége, szervezet­lensége okozza. Olyan kör­nyezeti tényezők tehát, ami­ken változtatni lehet, gyak­ran mindenféle jelentősebb ráfordítás nélkül. Csak éppen a gyárak nem sok figyelmet vesztegettek a nyereségforin­tokat fölszippantó körülmé­nyekre, a mérnökök és a köz­gazdászok kutya-macska ba­rátsága miatt mindenki csak a maga igazát fújta, az okok keresése pedig késett. Ha csupán egyetlen tárca területén szerzett tapasztala­tokra hivatkozhatnánk, akkor is meggyőzően hatnak a té­nyek, ám itt általánosabb jellemzőről van szó, mivel hasonló fölmérő elemzést a Nehézipari, meg a Kohó- és Gépipari Minisztérium legje­lentősebb vállalatainál ugyancsak végrehajtottak. S az előbbiekben vázolt követ­keztetésekre jutottak e két másik iparterületen is, tehát szó sincs arról, hogy egy cég, egy iparág, egy tárca küsz­ködne csupán áz érdekegyez­tetés gondjaival. Hogyan ke­rül a csizma az asztalra, a fejlesztés kapcsolatrendszeré­nek’középpontjába az érdek? Ügy, hogy valójában a mű­szakiak, meg a közgazdászok szándéka is tiszteletet érde­mel, mert a maguk szemszö­géből a legjobbat kívánják előállítani. A szándékok azonban nem mondhatnak ellent az érdekeknek, mert hiszen a műszakilag kiváló akkor lesz valóban elismert termék, ha hasznot hajtva ér­tékesíthetik. S megfordítva: a legkisebb fajlagos ráfordí­tások önmagukban még nem nyújtanak garanciát az áru kelendőségére; ráfordítás és hozam viszonya dönt. S e viszonyt alakítják az éssze­rű megalkuvások. .10 AZ, ha a tervezőmér­nök úgy küzd az új termé­kért, mintha az édes gyerme­ke lenne, hiszen valóban ő segítette napvilágra. Az is jó, ha a közgazdász nem enged az érzelmeknek, szigorúan ragaszkodik az elemzések nyújtotta adatokhoz. A rossz az, ha külön-külön, egymás­ról mit sem tudva, vagy tu­domást nem véve teszik ezt, ha úgy vélik, ítélkezni egye­düli joguk, s tűrhetetlen, ha bárki más beleszól abba, ami­ről ők kimondták az igent vagy a nemet. A következe­tességnek nem a megalkuvás az ellentéte. Az ellentmon­dásokat, ellentéteket felold­hatja ugyanis az ésszerű jel­ző, mert ami ésszerű. az mindkét fél számára előnyös. Erről azonban nem elég be­szélni. Olyan üzemi, vállalati feltételrendszert kell kialakí­tani, amiben nyilvánvalóvá válik, kit hogyan szolgálnak az ésszerű megalkuvások, mi módon visznek közelebb a közös célhoz, az azonos érde­keltséghez. Ma a vállalati szervezet inkább az ellenté­teket mutatja fel, s merev­ségével őrzi is azokat, a' hie­rarchiájával pedig a mindenki a maga lovát hajtja szemlé­letét táplálja. A változáshoz ebből az irányból kell keres­ni a 'lehetőségeket, de nem úgy, hogy ki-ki azt várja, a másik lépjen, s majd az hisjú magát győztesnek, aki — eggyel kevesebb hibát követ el. Mészáros Ottó Mielőtt tenyésztésbe veszik A hústermelés szolgálatában Felvételünk az állomáson vizsgált állatok egy csoportját mutatja be Kívülről olyan mint sok más szakosított telep: mo­dern, betonból készült. Az épületek egyhangúságát azonban a kora tavaszban is szépen zöldellő park töri meg. Szinte jó belépni ide az idegennek aki a pélyi sziken valami változatosságot keres. Pedig alföld ez is a javá­ból, körülötte pusztaság min­denütt, mégis új szín a meg- szokottságban. A kerítésen tábla jelzi: Országos Állatte­nyésztési és Takarmányozási Felügyelőség teljesítmény­vizsgáló állomása. Belépni csak fehér köpenyben fertőt­lenítés után lehet. — Szarvasmarhatelepen vagyunk, de bármilyen fur­csa, nem foglalkozunk te­nyésztéssel — igazít ki ka­lauzunk, Czakó Imre, az állo­más vezetője. — Az itt levő állatokat csupán tartjuk és valamennyit megvizsgálunk. Ezek közül közvetlen egy sem kerül a tenyésztésbe, te­hát mind kísérteti állat. Az állomás fiatal múltú, alig háromesztendős. E rö­vid idő alatt mégis számos eredménnyel dicsekedhet. Ti­zenhét milliós költséggel az Országos Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség hívta életre, a Miniszterta­nács által meghirdetett szarvasmarha-tenyésztési program segítésére. — Három ilyen állomás működik az országban — so­rolja a telep vezetője. —Egy a Baranya megyei Boród- pusztdn, a másik Békéscsa­bán és a harmadik pedig itt, Pélyen. A telepünk nagy. Bár az épületek alig több mint öt hektárt foglalnak el, de hozzájuk tartozik 166 hek­tár ősgyep és 60 hektár szán­tó is, ahol az állatok takar­mányszükségletét termelik meg. Az udvai’on befelé haladva kitárul előttünk a telep. — Az épületek két részből állnak — mutatja Czakó Im­re —, a borjúnevelőből és a szarvasmarha-hizlalóból. A munkánk csupa vizsgálat. Arra vagyunk kiváncsiak, hogy az itt elhelyezett álla­tok hogyan örökítik a hús­termelő képességet. Harminc­Ez az iroda éppen olyan, mint a többi. Semmi különös ismertetőjele nincs. Ülünk a tárgyalóasztal mellett, és most nem a termelésről, a dolgozók különböző gondjai­ról, a tervekről és a haté­konyságról beszélünk, hanem a múltról. Azokról az évekről, ame­lyeket a fényes. szelek tettek emlékezetessé. — Nem színezi valamiféle nosztalgia a visszaemléke­zésj? — Talán egy kicsit. Szép idők voltak, nem is könnyű­ek, de nem is feledhetők. Tíz év a városi KISZ-bizottság titkáraként Gyöngyösön... Ez is valami. Aki mondja, mindezt, Bata József, a Fővárosi Ásványvíz és .Jégipari Vállalat gyöngyö­si gyáregységének a vezetője. Ma. És ebben a beosztásában is letudja lassacskán a tíz évet. O O O Mégiscsak furcsa: adva van egy tetterős fiatalember, aki eszméíésétől kezdve a felnőtté érése koráig az egész szívét és mellé a fejét adta a mozgalomnak, aki gimnazista korában már tagjelölt lett, alig húszévesen egy katonai iskola párttitkára, majd azokban a zivataros októberi napokban is tudta, mit kell tennie, fegyvert fogott a pro- letárhatalom védelmében és még ma is magára húzza a munkásőrök acélkék egyen­ruháját, de mintha kicsit fél­rehúzódott volna. Igaz ez így? — Csak a munkaköröm változott meg — válaszolja fontolgatás nélkül, ami azt is jelzi, hogy minden diploma­tikus csűrés-csavarás nélkül mondja ki a gondolatait. — Tagja vagyok a városi párt­bizottságnak, a tanács testü­letének is, tehát benne élek a mindennapok eseményeiben. — Es a KISZ? — A szívügyem ma is. Azt nem lehet elfelejteni. Ennek oka az is, hogy a nagyobbik iányom a. gimnáziumban vé­KISZ-titkár - civilben géz KISZ-munkát, és hol ő kérdez tőlem valamit, hol én érdeklődöm a fiatalok tevé­kenységéről. ö az apja lánya. Nagyon örülnék, ha a terve sikerülne. Zsuzsa tanár sze­retne lenni. A kisebbik lá­nyom még általános iskolás. Gondolom ő is a nővére példáját követi majd. Persze, előbb az úttörőknél kell meg­mutatnia, mennyire tud a közösségben élni, a közösség­gel élni. — Milyen a kapcsolat a a munkahelyi KlSZ-szervezet. tel? — A szemem mindig raj­tuk tartom. Ha valami ren­dezvényük van én sem mara­dok ki belőle. Jólesik meg a foci is, a jó buli ma is va­lósággal megfiatalít. Mintha újra élhetném azokat a régi időket. Ezt nem is lehet el­mondani szavakkal. O O O Ettől egynesebb, szabályo­sabb életvonal már nincs is. Minden a helyén. Ma is, akárha valaki előre elrendez­te volna. — Bata Jóska, mert így mondják ma is Gyöngyös- szerte, valamikor a város egyik jellemző személye volt. Ismerte mindenki a fiatalos mosolyáról, és azt is tudta ró­la mindenki, hogy tud ke­mény gyerek is lenni. Ha va­lahová letette az öklét, a marokba szorított kezet, (ült­kor ott nem lehetett tovább mellébeszélni. — No, jó, hát más idők voltak azok. Annak idején együtt mentünk a felnőttek­kel falujárásra, agitáltunk a párt mellett., a paraszti élet megváltoztatásáért, a tsz- ekért, majd jött 56 és 57, amikor a szavak mellé mást is le kellett tennünk. Persze, hogy más volt.. — Az volt az igazibb, a ro­mantikusabb? — Akkor úgy kellett csi­nálni, ma másként kell. Hogy mennyire másként, azt a kis­lányom KISZ-munkája nyo­mán is le tudom mérni. Óriá­si a különbség az én időm, a hatvanas évek KISZ-élete és a mostani között. Mert óriásit változott minden más is. — Mit tart fontosnak a mai fiatalok nevelésében? — Ismerjék meg az éle­tet. Ez a legfontosabb. Ebben a szülőknek van nagyon fon­tos szerepük. Ha nem azon fáradoznak, hogyan mente­síthetnék a fiukat a nyári építőtábor alól, ha nem az köti le, az energiájukat, hogy a kislányukat mindenből ki­vonják, ami munka, akkor tesznek jót: a gyerekeikkel. — Rossz tapasztalatai van­nak a szülőkről? — Van rossz is, amik kö­zül a legrosszabb a kényez­tetés. Óriási kárt okoz az ilyen szülő a gyerekének. De az is eszembe jut, hogy a nyári szünetben itt, nálunk legalább száz gyerek dolgo­zik, nem is akárhogyan. És ah­hoz, hogy egyáltalán dolgoz­hassanak, nagyon korán kell kelniük. Megteszik, és egyik sem pusztul bele, csontja sem törik. Hadd próbálják meg magukat, hadd tudják meg, mire képesek, mit tud­nak elviselni, megcsinálni. Ahogy mondja, amilyen agitatív módon, fűtötten, átk­elve, az még a régi Bata Jós­ka, a kicsit mackós testű, nagy darab, szőke hajú, egy­kori KISZ-titkár, aki még az ilyen mondatok közé is min­dig oda tud csempészni egy- egy nyílt mosolyt. Töretlen bizakodása fényesítette meg a szemét mindig. O O O Csak visszakanyarodunk a kiinduló ponthoz. — Könnyű volt, szinte má­ról holnapra átállni a moz­galmi munkából a gazdasági tevékenységre? — Tisztázzunk valamit. Mehettem volna a pártappara- tusba is, amikor kiöreged­tem az ifjúsági mozgalomból. De valahogy kíváncsi voltam arra, mit tudok én teljesíteni a termelési területen? Akkor már a kezemben volt az üzemmérnöki diplomám, és ez a belső nyugtalanság nem hagyott békén. Akkor épült ez a gyáregység Gyöngyösön, gondoltam, jó lenne oda ke­rülni. Itt is vagyok azóta is. — Változott a légkör attól kezdve Bata Jóska körül? — Azt hiszem, semmit. A régi ismerőseim ma is ugyan­úgy kezelnek, mint hajdanán. Senki nem felejtett el, senki nem nézett el a fejem fölött, senki nem mosolygott rajtam együttérzéssel és sajnálkozás­sal. — Mire emlékszik vissza legszívesebben a hajdani időkből? — A KISZ-lakások építésé­re. Nagyon nagy dolog volt az akkoriban. Kevés helyen mertek belevágni egy ilyen óriási feladatba abban az időben, öt év alatt legalább háromszáz lakást építettünk meg. Emlékszem, és ez jel­lemző eset is, az egyik negy­vennyolc lakásos házat ka­rácsonyra át akartuk adni. De fürdőkádat és mosdókagy­lót sehol nem lehetett kapni. Gyerünk fel a Lampart ve­zérigazgatójához, mondtam. És mentünk. A város akkori vezetőivel közösén. A vezér- igazgató fogadott bennünket, majd hívatta a KISZ-titkárt és megkerestük a módját an­nak, hogy a gyöngyösi fia­tal házasok a karácsonyt már az új lakásukban tölthessék. Akkor még így ment ez. Akkor még a városi KISZ- bizottság irányította a la­kásépítkezést is, mondván : érdekvédelem. o o o — Nem semmitmondó ud­variasságból kérdezzük: és az egészsége? — Hm... I Már a jelzések érzékelhetők. Igaz, csak az ízületeim... Hány évet mo­toroztunk esőben, hóban ! Most kezd előjönni a hatá­sa. De még csak a kezdetnél tartok. Remélem, nem lesz komolyabb dolog belőle. — Mit szeretne még elér­ni az életben? — Talán mosolyogni való, de nekem különösebb vá­gyaim nincsenek. Én nagyon sokat kaptam a mozgalomtól. Sírokból indultam el annak idején, apám uradalmi ko­vács volt, aztán a termelő- szövetkezetben folytatta a mesterségét. Hosszú volt az út Síroktól Gyöngyösig. Ma is olyan a munkám, hogy soha nincs időm unatkozni. Ez rendjén is van. És ebben a korban mi van már? A gye­rekek. A feleségemmel együtt azon fáradozunk, hogy a két kislányunk dolgos emberként megtalálja a helyét a mi tár­sadalmunkban. Ók folytassák mindazt, amit... de hát ez az élet rendje. így van? így. csakugyan így. Ne tit­koljuk azt sem, hogy büszkék vagyunk arra: van mit foly­tatniuk. G. Molnár Ferenc (Fotó: Szántó György) öt napos koruktól 420 napos korukig tartjuk őket, rend­szeresen etetjük valamennyit és egyedenként vizsgáljuk, mennyi takarmányt haszno­sítanak a súlygyarapodáshoz. 420 nap után mind levágásra kerülnek Gyöngyösön, illetve Miskolcon, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál. A kísérleti adatokat azután összehasonlítjuk és közte­nyésztésbe csak azokat ja­vasoljuk, melyek a legjobban örökítik a hústermelő képes­séget. Az állomás tevékenysége szinte teljesen felöleli az észak-magyarországi tájkör­zetet. Hoznak ide húsmarhá­kat Heves, Borsod-Abaúj~ Zemplén, Nógrád, Szolnok e.s Szabolcs-Szatmár megyéből vizsgálatra. — Az örökléstan legújabb eredményeit hasznosítjuk a gyakorlatban — folytat, a Czakó Imre. — Tesztvizsga­latok egész sorát végezzük, és választ kapunk arra, me­lyek a hústermelésre legal- kalmasaob állatok. Korábban, ez csupán üzemi adatgyűj­. tésré szorítkozott, három ’ észtendeje azonban irányítá­sunkkal szervezetten megy. A marhahústermelésre és fő­leg az export fokozására olyan egyedekre van szükség, amelyek a leggazdaságosab­ban hasznosítják a takarmá­nyokat, és az utódok jó mi­nőségű húst termelnek, ép­pen ezért keresett piacuk van Az állomás vezetője az utóbbi három esztendő vizs­gálataiból is felidéz néhá­nyat: — Szolnok megyéből pél­dául érkezett egy olyan húsmarha, melynek utódjai naponta 15 dekagramm súly- gyarapodást értek el. A vizs­gált 16 egyed között akadt egy, amely ezt is túlszárnyal­ta, és több mint 17 deka­gramm volt a napi súlygya­rapodása. Ez a hároméves vizsgálatsorozat eredményei­ből is kimagaslott! Az állomás az összehason­lító adatokat annak az or­szágos bizottságnak továbbít­ja, amely a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az Országos Állat- tenyésztési és Takarmányo­zási Felügyelőség szakértői­ből áll. Ez dönt arról, hogy melyek azok a húsmarhák, amelyeket a megyei állatte­nyésztési felügyelőségek irá­nyításával köztenyésztésbe vonhatnak a nagyüzemek. Ezzel kiszűrik a gyengébb egyedeket és elősegítik, hogy csak a legjobbakat tenyész- szék a gazdaságok. Munkájuk tehát megelőzi a tenyésztésbe vételt és vizs­gálataik jelentőségéhez nem férhet kétség. Az idén példá­ul 10 millió forint, felhaszná­lásával 24 tenyészállat utó­dait ellenőrzik a már emlí­tett öt megyéből, és kivá­lasztják a legjobbakat, ame­lyek azután tenyésztésre ke­rülnek. így járulnak hozzá jelenleg is és a jövőben is a gazdaságosabb marhahúster­meléshez. M»ninsj Kámlv MmüsM€% 1978. április l.s szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents