Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-27 / 98. szám

Pénteken este premier Veronai fiúk A műnek igen előkelő a származása. Shakespeare mellett — a példátlan sike­reket megért' — Hai'r zene­szerzőjének, Galt McDer- montnak neve jelzi a vállal, kozás rangját. A Veronai fi­úk című musical kitűnő fo­gadtatásban részesült a Broodwayn, a Fővárosi Ope- rettszlnház közönsége is lel­kesen tapsolt a zenében újjá­született régi történetnek, Miskolcon pedig új közön­ségrétegeket hódított meg a darab. A színház nagyon bí­zik az egri előadások kedve­ző fogadtatásában is. Bor József rendezővel be­szélgettünk a produkcióról. — A játszók — mint ezt majd látni fogják — azzal a szándékkal lépnek színre: „Találtunk egy megfelelő darabot, s azt eljátsszuk a legjobb tudásunk szerint.” — Mit jelent az, hogy meg­felelő darab? — Nos. a színre lépő hú- szonéveseket a szerelem, a hűség a barátság gondolata foglalkoztatja. Érdekes mó­don minderről Shakespeare segítségével tudnak legjob­ban beszélni. S ehhez nem kell Shakespeare-t korszerű­síteni. Csak éppen mai szemmel kell nézni a régi történetet. — A két veronai nemes cí" mű Shakespeare-dráma ha~ zánkban nem tartozik a sű~ rűn játszott müvek közé,.. — Ügy látszik, a beatmu- zsika szárnyain jut el közön­ségünkhöz, főleg fiatalsá­gunkhoz. A klasszikus érté­kek mélységes tiszteletével, s a korszerű színházi előadás követelményeinek megfelelő­en készültünk a produkcióra. Hisszük, hogy modern a hangvétel és a játékstílus. Az eredeti adaptáló John bot zárt koreográfiái keret­ben játsszuk. A kórus úgy funkcionál, mint cirkuszok­ban a porond személyzete. A kar tagjai nézői, segítői, illet­ve részesei a játéknak. Egyébként is minden a né­zők előtt történik. Ennek az előadásnak nincs rejtett mechanizmusa. A játszók a közönség előtt vállalják fel szerepüket, ki-ki a porondon ölti magára jelmezét, for­málja meg jellemét. Amikor pedig vége az előadásnak, a jó játék nyújtotta örömmel vedlik vissza mindenki ci­villé. — Befejezésül még vala~ mit, ami a Shakespeare-hű- séget dokumentálja, A népi figurákra gondolok. — A darab más előadásai­val szemben mi különösen nagy súlyt helyeztünk Dár- dás és Fürge megformálásá­ra. Ezekben a szerepekben a társulat legjobb prózai szí­nészei mutatkoznak be. Akik — azt hiszem — igen jó part­nerei Poór Péternek, Har- math Albertnek (vagyis a két veronainak) és a többi­eknek, akiknek csak azért nem sorolom fel a nevét, mert a produkcióban zenés színházunk csaknem vala­mennyi jelentős egyénisége színre lép. Az előadás kar­mestere: Kalmár Péter. Ko­reográfus és játékmester: Somoss Zsuzsa, Bemutató pénteken a Gár­donyi Géza Színházban. (Gyarmati) Poór Péter és Holl Zsuzsa a musical egyik jelenetében (Jármay György felv.) 4 Guare és Mel Shapiro. Sza~ bő Magda fordítása méltó Shakespeare-hez, Romhányi József költőien ültette át a verseket magyarra. A dara­Nevelési értekezletek az iskolákban „Utunk a nevelő iskola felé” címmel a napokban fe­jeződnek be az iskolákban a tavaszi nevelési értekezletek. A tantestületeknek — az elő­írások szerint — tanévenként kétszer kell nevelési értekez­leten megbeszélniük a legfon­tosabb pedagógiai tennivaló­kat. Az őszi tanácskozások témáját maguk határozzák meg, a tavasziaké minden is­kolában azonos. Bár az iskola nevelő fel­adatairól néhány év óta kü­lönösen sok szó esik, a téma ismételt napirendre tűzését az indokolta, hogy szeptem­bertől fokozatosan új nevelé­si-oktatási dokumentumok — közöttük tantervek — kerül­nek bevezetésre a különböző típusú iskolákban, s ez újabb fontos lépés a nevelő iskola megvalósításához — mondot­ta Gyaraki Frigyes, az Orszá­gos Pedagógiai Intézet főosz­tályvezetője az MTI munka­társának. A tavaszi nevelési értekez­letek jó alkalmat adtak arra, hogy a pedagógusok áttekint­sék: mit tettek eddig és mit kell tenniük ezután a nevelő munka tervszerűségének, tu­datosságának és hatékonysá­gának a növeléséért. — A tanácskozások közép­pontjában az új pedagógiai dokumentumok álltak, ame­lyek különös hangsúllyal fog­lalkoznak a neveléssel. Az úgynevezett alapelvek első fejezete például az adott is­kolatípus célján kívül meg­határozza a nevelés fő fel­adatait is, a második fejezet pedig az iskolát elhagyó Ifjú ember személyiségjegyeit vá­zolja fel. A hatékonyabb ne­velés igénye tükröződik ab­ban is, hogy az új dokumen­tumok egyik legfontosabb ré­sze a tanórán és az iskolán kívüli nevelés terve. — A nevelési értekezlete­ken sok szó esett a legszer­vezettebb iskolai munkafor­Mimim április 27., csütörtök ma, a tanítási óra nevelési szerepéről. Kritikusan ele­mezték a pedagógusok, ho­gyan érvényesül az órákon a nevelés tudatossága és terv­szerűsége, valamint a neve­lők és a növendékek demok­ratikus kapcsolata. A meglátogatott értekezle­tek tapasztalatai alapján mondhatom: hozzájárultak a pedagógiai fogalmak, a cé­lok egységes értelmezéséhez, a tapasztalatcseréhez, a köl­csönös tájékozódáshoz. (MTI) Szobarlspás, vagy diák csíny? Szerdára virradó éjjel is­meretlen tettesek ellopták a Manneken pis-t, a gyönyörű kis gyermekszobrot, amely valósággal jelképe a belga fővárosnak. A szobrot lefe­szítették talpazatáról, amely meg is sérült. Ez már nem az első eset, hogy a szobrot ellopják. A múltban mindig diákok vál­lalták a felelősséget a lopá­sért, hangoztatva, hogy így kívánják megtréfálni a brüsszeli nyárspolgárokat. Az ellopott szobor nem az eredeti mű, amely Duquesnoy szobrászművész alkotott, 1619-ben. Az eredeti szobrot a városi múzeumban őrzik, többszáz darabból álló „ru­határával” együtt, amelybe a kisgyermeket ábrázoló szob­rot ünnepeken fel szokták öltöztetni. Nem kell magyarázni: ma gond a gyerekeket délben asztalhoz ültetni. Ha ez csak Gyöngy ősön. lenne így, köny- nyű volna rajta segíteni. De hány családban főz otthon az édesanya naponta, még­hozzá úgy, hogy az ebéd ott várja a gyereket az aszta­lon? Menjen a napközibe, han­gozhat el a jó tanács. Hát nem egyszerű? Ott majd ad­nak a gyereknek ebédet is, tízórait is, uzsonnát is, sőt.: a másnapi felkészülésben is segítenek neki. így megy ez, valóban? Csak el kell határozni? u a a Szokták mondani, a sta­tisztika arra is jó, hogy va­laminek az ellenkezőjét is bizonyíthassuk a segítségé­vel. Mert milyen jól hangzik: Gyöngyösön az óvodás korú- aknak majdnem a kilencven százaléka bejut a gyermek- nevelési intézménybe. Szinte irigykedve sóhajthatnak fel a megye más településén az óvoda ajtaján hiába kopog­tató szülők: hogyan csinál­ják ezt ebben a Mátra alji városban? Megsúgjuk: a vál­lalatok, gazdaságok segítsé­gével. De ha az általános iskolai napközibe is bekukkantunk, és azt kell megállapítanunk, hogy oda még minden má­sodik gyerek sem jut be, ak­kor ez a statisztika mindjárt más színben tűnik fel. Pedig a napköziben túlzsú­foltság van : az engedélye­zett adagokon felül még ZeSei Miklós: Hűvös, sötét helyen Mostanában csak úgy ott­hon töltögeti el az estéket. Nemcsak azért, mert egykori törzshelyüket, a Borostyánt lebontották és egy talán túl­ságosan is tágas, Bukarest nevű étterem épült a helyén, ahol a kicsi európai országo­kat, no meg fő- és egyéb vá­rosaikat — így Budapestet is Bukaresttel — összekeverő, hangos és tájékozatlan újvi­lági turisták valódi magyar csorbalevest esznek és cuikát isznak rá, amitől még hango­sabbak és még tudatlanabbak lesznek, hogy némelyik éjfél felé már azt hiszi, hogy a Bu­dapest Körszállóban van Bu­karestben és nem a Bukarest étteremben Budapesten. Ha állna is a régi Boros­tyán, akkor sem ülne már a barna asztalokhoz. Lajos, a mindentudó kopasz levélhor­dó, az öreg Birtalan, a ké­ményseprő. Lovinusz úr, a boncnok, s a többiek is mind elfoglalták pár köbcentimé­ternyi helyüket az Átlós út melletti kolumbáriumban. Ja, az utat sem így hívják ma már. Ezen morfondírozott Gás­pár, valahai lámpagyújtogató, a városháza nyugdíjas hiva­talsegédje. Hozzá lehetett igazítani az órákat, illetve hát, nem volt akkor még fű­nek-fának órája, amit hozzá igazíthatott volna, de leg­alább napjában egyszer, ami­kor Gáspár horgas botjával megjelent az utcában, min­denki biztosan tudhatta a pontos időt, ha ugyan szük­sége volt rá. Ült a nyikorgó dívány szé­lén, nézett ki a nappali fé­nyű estébe, s ekkor ma este fedezte fel, hogy hosszú évek óta mi hiányzik neki ilyen­kor: nem látja az eget. Sem a sötétséget, sem a csillagokat, de nem látja a holdat sem. Nem látja az éjszakát. Az autók, a buszok és a villamo­sok, a lámpák meg a reklá­mok úgy pazarolják fényüket, hogy az éjszakából semmi nem marad. — Hm — mondta Gáspár és tekintetével a holdat ku­tatta, de nem látta meg' Nézelődött egy darabig, azután bement a kamrába, leakasztotta a szegről a ki­szolgált horgas botot, aztán a szekrény aljából előkereste a régi dobozsipkát, lekefélte, fejébe csapta és elindult. A villamoson rászólt a ve­zető: — Két méternél hosszabb sportszerekkel nem szabad felszállni! — Ez munkaeszköz, kérem — mondta Gáspár, koppin­tott a padlón a bottal és ren­díthetetlenül állt a peronon. — A trolitól, ugye? — mo­solyodon el a villamosveze­tő és bólintott is, helybenha- gyólag Gáspár hallgatott, tehát több baj nem is érte. A végállomáson leszállt, el­indult az Átlós út felé, ke­resni az éjszakát, megtalálni a holdat. Távol, az utolsó lámpák irányában már söté­tedett, csillagok fénylettek a sötétben és köztük ott sárgál­lott a hold. Gáspár szuszogva közele­dett, aláállott, horgas botjá­val felnyúlt és leakasztotta a holdat Alig fért a zsebébe, pedig aznap éjjel szerencsére még nem is volt telihold. A horgas botot leszúrta az árok­partra, hátha megered a ta­vaszon. Neki meg úgy sem kell többet, mindent elvég­zett már vele Hazaérve elővette legna­gyobb uborkásüvegét, akko­rát, ami holdtöltekor sem fog belülről szétrepedni, óva­tosan belétette a holdat, az üveg száját lekötötte celo­fánnal. az oldalára ragasztot­ta a cédulát: hűvös, sötét he­lyen tartandó. A stelázsi leg­alsó' polcára tette és lefeküdt aludni. félezer adag étel kerül az ál­talános iskolások tányérjába. De ezt csak nagyon halkán mondjuk, nehogy a szigorú hatóságok élénken tiltakoz­zanak a tény ellen. Csak néhány adatot sorol­tunk fel. Tessék játszani ezekkel a számokkal. Mit akarnak ezek érzékeltetni ? Azt talán, hogy milyen ki­elégítetlen igény található még a városban, vagy azt'ta­lán, mennyire elkövet min­dent a szakigazgatási szerv, a művelődésügyi osztály, a ta­nácsi vezetéssel együtt, hogy szinte még a lehetetlent is lehetségessé tegyék? Furcsa, de igaz ez is, igaz az is. ■ ■ ■ — Miért nem eszed meg a főzeléket, kisfiam? — Nem szeretem. — Nálunk mindig csak hús van. — Miért nem adnak több húst a gyereknek? — Ezektől a könnyű éte­lektől hogyan erősödjék a gyerek ? Nem folytatjuk, pedig le­hetne idézni még a különbö­ző, nagyon gyakran hom­lokegyenest ellenkező tartal­mú véleményeket. Beszélhetnénk arról, hogy a vajas kenyeret a szemetes­be dobják kilószámra a gye­rekek, a párizsit és a sajtot meg nem eszik, van étkezde, ahol a narancs nem kell, máshol pedig az almáért nyúlnak fanyalogva a gyere­kek. A konyhai felszolgálók a megmondhatói, mennyi kifo­gástalan élelem megy ve­szendőbe naponta a napkö­zikben. — A mostani norma nem teszi lehetővé, hogy hiányta­lanul kielégítsük a gyerekek életkorának megfelelő táp­anyag-szükségletét. — Mit jelent ez a megfo­galmazás hétköznapi nyelvre fordítva? — Kíméletlenül fogalmaz­va annyit — válaszol a kér­désünkre Katona Istvánná, a városi tanács művelődésügyi osztályának a vezetője —, hogy a megállapított pénzből nem lehet ezt a követelményt tartani. Milyen érdekes lenne egy­szer kiszámítani, hány száz forintot dobnak ki a sze­métbe a gyerekek egy-egy napköziben a vajas kenyér­rel, a sült hússal, a felvá­gottal. ■ ■ ■ Néhány kínos helyzet is ki- lakult Gyöngyösön: Például: a 6-os számú óvodában nincs mód a konyha átalakí­tására sem, de a bővítésére sem. Ahogy pedig most van a konyha, az nem felel meg az előírásoknak. Csukják ta­lán be? Ugyan! Az 1-es és a 4-es számú ál­talános iskola napközijének konyhájával komoly gondok vannak. Jó volna valahon­nan néhány négyzetmétert hozzájuk csapni, ha egyálta­lán a korszerűsítésre mód nyílik. De még az sem mel­lékes, hogy csak ide másfél, kétmillió forint kellene. A megyénél úgy mondják, a (Fotó: Szabó Sándor) VI. ötéves terv elején váli!d lehetővé, hogy központi for-j rásból pénzt biztosítsanak. Ha a sóhajokat fakasztó gondok kerülnek szóba, minJ denki azonnal az új, huszon­négy tantermes általános is-J kólával áll elő. Oda hatszáz-; adagos konyhát is építenek. — Tudjuk, hogy kicsi lesz? legalább kétszáz adaggal kel­lene növelni a kapacitást. De az építkezéssel kapcsolatos normák pontosan megszab­nak mindent. — Csak arra lehetne gon-J dőlnünk — toldotta meg az előbbieket Eged György, a művelődésügyi osztály gaz­dasági felügyelője —, hogy a saját pénzünkből építtessük meg a nagyobb konyhát. De­ltát honnan lenne erre pén­zünk? A pénz, a pénz, a pénz. Mindig az a fránya pénz? Csendes megjegyzésként: nem is csak a pénz, hiszen any- nyi minden velejárója van annak, ha valapnit módosí­tunk az eredeti előirányza­tokhoz képest. ■ D B Kisdiákok ebédelnek még az Olimpia és a Vitis étter­mekben is. — Panaszkodnak a gyere­kek, hogy az Olimpiában gyenge a menü, figyelmetlen a felszolgálás. — Az étterem dolgozói pe­dig azt tették szóvá — hall­juk Katona Istvánnétól —, hogy a gyerekek rendetlenek, fegyelmezetlenek. Amióta szóvá tettük a panaszokat, javult az étkeztetés az Olim­piában is. Hogy a gyerekek viselkedését se kifogásolhas­sák, az étkeztetés idejére ne­velői felügyeletet szervez­tünk. Még mindig újabb étkezte­tési lehetőségek kellenének. — Tárgyalunk a Felső-' magyarországi Üzemi Ven­déglátó Vállalattal — mond­ja Berényi József, a városi tanács elnöke. — Azt szeret­nénk, ha néhány száz gye­reknek ebédet főznének. A tervek szerint az év végére el kell készülnie a Gyöngyös Étterem felújításának, és ott is étkezhetnének diákok a jövő év elejétől. Ezekkel a megoldásokkal szeretnénk gondjaikat enyhíteni. Reménysugár, mondhatjuk, olyan hangsúllyal, ahogy tet­szik. A tények azonban ma­kacsok. El lehet-e képzelni, hogy közmegelégedésre tu­dunk valaha is kifogástalan körülményeket teremteni Gyöngyösön a gyerekek ét­keztetéséhez? Az lenne már a Kánaán. De addig is van tenniva­ló, és hogy az illetékes szer­vek most sem ülnek ölbe tett kézzel arra várva, hogy tör­ténjék valami, kiderülhetett az eddigiekből. Ha még mindehhez hozzá­adjuk a társadalmi összefo­gásban rejlő lehetőségek gazdag perspektíváját, akkor csakugyan bizakodva nézhe­tünk nemcsak a távoli jövő­be, hanem a közvetlen holna­pokba is. * Ügy igaz: az egyik mun­kánkat be sem fejeztük, már ott a következő tenni valóra». És mind miránk vár. ] G. Molnár Ferenq 1 Jó étvágyat, gyerekek!

Next

/
Thumbnails
Contents