Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-27 / 98. szám
Pénteken este premier Veronai fiúk A műnek igen előkelő a származása. Shakespeare mellett — a példátlan sikereket megért' — Hai'r zeneszerzőjének, Galt McDer- montnak neve jelzi a vállal, kozás rangját. A Veronai fiúk című musical kitűnő fogadtatásban részesült a Broodwayn, a Fővárosi Ope- rettszlnház közönsége is lelkesen tapsolt a zenében újjászületett régi történetnek, Miskolcon pedig új közönségrétegeket hódított meg a darab. A színház nagyon bízik az egri előadások kedvező fogadtatásában is. Bor József rendezővel beszélgettünk a produkcióról. — A játszók — mint ezt majd látni fogják — azzal a szándékkal lépnek színre: „Találtunk egy megfelelő darabot, s azt eljátsszuk a legjobb tudásunk szerint.” — Mit jelent az, hogy megfelelő darab? — Nos. a színre lépő hú- szonéveseket a szerelem, a hűség a barátság gondolata foglalkoztatja. Érdekes módon minderről Shakespeare segítségével tudnak legjobban beszélni. S ehhez nem kell Shakespeare-t korszerűsíteni. Csak éppen mai szemmel kell nézni a régi történetet. — A két veronai nemes cí" mű Shakespeare-dráma ha~ zánkban nem tartozik a sű~ rűn játszott müvek közé,.. — Ügy látszik, a beatmu- zsika szárnyain jut el közönségünkhöz, főleg fiatalságunkhoz. A klasszikus értékek mélységes tiszteletével, s a korszerű színházi előadás követelményeinek megfelelően készültünk a produkcióra. Hisszük, hogy modern a hangvétel és a játékstílus. Az eredeti adaptáló John bot zárt koreográfiái keretben játsszuk. A kórus úgy funkcionál, mint cirkuszokban a porond személyzete. A kar tagjai nézői, segítői, illetve részesei a játéknak. Egyébként is minden a nézők előtt történik. Ennek az előadásnak nincs rejtett mechanizmusa. A játszók a közönség előtt vállalják fel szerepüket, ki-ki a porondon ölti magára jelmezét, formálja meg jellemét. Amikor pedig vége az előadásnak, a jó játék nyújtotta örömmel vedlik vissza mindenki civillé. — Befejezésül még vala~ mit, ami a Shakespeare-hű- séget dokumentálja, A népi figurákra gondolok. — A darab más előadásaival szemben mi különösen nagy súlyt helyeztünk Dár- dás és Fürge megformálására. Ezekben a szerepekben a társulat legjobb prózai színészei mutatkoznak be. Akik — azt hiszem — igen jó partnerei Poór Péternek, Har- math Albertnek (vagyis a két veronainak) és a többieknek, akiknek csak azért nem sorolom fel a nevét, mert a produkcióban zenés színházunk csaknem valamennyi jelentős egyénisége színre lép. Az előadás karmestere: Kalmár Péter. Koreográfus és játékmester: Somoss Zsuzsa, Bemutató pénteken a Gárdonyi Géza Színházban. (Gyarmati) Poór Péter és Holl Zsuzsa a musical egyik jelenetében (Jármay György felv.) 4 Guare és Mel Shapiro. Sza~ bő Magda fordítása méltó Shakespeare-hez, Romhányi József költőien ültette át a verseket magyarra. A daraNevelési értekezletek az iskolákban „Utunk a nevelő iskola felé” címmel a napokban fejeződnek be az iskolákban a tavaszi nevelési értekezletek. A tantestületeknek — az előírások szerint — tanévenként kétszer kell nevelési értekezleten megbeszélniük a legfontosabb pedagógiai tennivalókat. Az őszi tanácskozások témáját maguk határozzák meg, a tavasziaké minden iskolában azonos. Bár az iskola nevelő feladatairól néhány év óta különösen sok szó esik, a téma ismételt napirendre tűzését az indokolta, hogy szeptembertől fokozatosan új nevelési-oktatási dokumentumok — közöttük tantervek — kerülnek bevezetésre a különböző típusú iskolákban, s ez újabb fontos lépés a nevelő iskola megvalósításához — mondotta Gyaraki Frigyes, az Országos Pedagógiai Intézet főosztályvezetője az MTI munkatársának. A tavaszi nevelési értekezletek jó alkalmat adtak arra, hogy a pedagógusok áttekintsék: mit tettek eddig és mit kell tenniük ezután a nevelő munka tervszerűségének, tudatosságának és hatékonyságának a növeléséért. — A tanácskozások középpontjában az új pedagógiai dokumentumok álltak, amelyek különös hangsúllyal foglalkoznak a neveléssel. Az úgynevezett alapelvek első fejezete például az adott iskolatípus célján kívül meghatározza a nevelés fő feladatait is, a második fejezet pedig az iskolát elhagyó Ifjú ember személyiségjegyeit vázolja fel. A hatékonyabb nevelés igénye tükröződik abban is, hogy az új dokumentumok egyik legfontosabb része a tanórán és az iskolán kívüli nevelés terve. — A nevelési értekezleteken sok szó esett a legszervezettebb iskolai munkaforMimim április 27., csütörtök ma, a tanítási óra nevelési szerepéről. Kritikusan elemezték a pedagógusok, hogyan érvényesül az órákon a nevelés tudatossága és tervszerűsége, valamint a nevelők és a növendékek demokratikus kapcsolata. A meglátogatott értekezletek tapasztalatai alapján mondhatom: hozzájárultak a pedagógiai fogalmak, a célok egységes értelmezéséhez, a tapasztalatcseréhez, a kölcsönös tájékozódáshoz. (MTI) Szobarlspás, vagy diák csíny? Szerdára virradó éjjel ismeretlen tettesek ellopták a Manneken pis-t, a gyönyörű kis gyermekszobrot, amely valósággal jelképe a belga fővárosnak. A szobrot lefeszítették talpazatáról, amely meg is sérült. Ez már nem az első eset, hogy a szobrot ellopják. A múltban mindig diákok vállalták a felelősséget a lopásért, hangoztatva, hogy így kívánják megtréfálni a brüsszeli nyárspolgárokat. Az ellopott szobor nem az eredeti mű, amely Duquesnoy szobrászművész alkotott, 1619-ben. Az eredeti szobrot a városi múzeumban őrzik, többszáz darabból álló „ruhatárával” együtt, amelybe a kisgyermeket ábrázoló szobrot ünnepeken fel szokták öltöztetni. Nem kell magyarázni: ma gond a gyerekeket délben asztalhoz ültetni. Ha ez csak Gyöngy ősön. lenne így, köny- nyű volna rajta segíteni. De hány családban főz otthon az édesanya naponta, méghozzá úgy, hogy az ebéd ott várja a gyereket az asztalon? Menjen a napközibe, hangozhat el a jó tanács. Hát nem egyszerű? Ott majd adnak a gyereknek ebédet is, tízórait is, uzsonnát is, sőt.: a másnapi felkészülésben is segítenek neki. így megy ez, valóban? Csak el kell határozni? u a a Szokták mondani, a statisztika arra is jó, hogy valaminek az ellenkezőjét is bizonyíthassuk a segítségével. Mert milyen jól hangzik: Gyöngyösön az óvodás korú- aknak majdnem a kilencven százaléka bejut a gyermek- nevelési intézménybe. Szinte irigykedve sóhajthatnak fel a megye más településén az óvoda ajtaján hiába kopogtató szülők: hogyan csinálják ezt ebben a Mátra alji városban? Megsúgjuk: a vállalatok, gazdaságok segítségével. De ha az általános iskolai napközibe is bekukkantunk, és azt kell megállapítanunk, hogy oda még minden második gyerek sem jut be, akkor ez a statisztika mindjárt más színben tűnik fel. Pedig a napköziben túlzsúfoltság van : az engedélyezett adagokon felül még ZeSei Miklós: Hűvös, sötét helyen Mostanában csak úgy otthon töltögeti el az estéket. Nemcsak azért, mert egykori törzshelyüket, a Borostyánt lebontották és egy talán túlságosan is tágas, Bukarest nevű étterem épült a helyén, ahol a kicsi európai országokat, no meg fő- és egyéb városaikat — így Budapestet is Bukaresttel — összekeverő, hangos és tájékozatlan újvilági turisták valódi magyar csorbalevest esznek és cuikát isznak rá, amitől még hangosabbak és még tudatlanabbak lesznek, hogy némelyik éjfél felé már azt hiszi, hogy a Budapest Körszállóban van Bukarestben és nem a Bukarest étteremben Budapesten. Ha állna is a régi Borostyán, akkor sem ülne már a barna asztalokhoz. Lajos, a mindentudó kopasz levélhordó, az öreg Birtalan, a kéményseprő. Lovinusz úr, a boncnok, s a többiek is mind elfoglalták pár köbcentiméternyi helyüket az Átlós út melletti kolumbáriumban. Ja, az utat sem így hívják ma már. Ezen morfondírozott Gáspár, valahai lámpagyújtogató, a városháza nyugdíjas hivatalsegédje. Hozzá lehetett igazítani az órákat, illetve hát, nem volt akkor még fűnek-fának órája, amit hozzá igazíthatott volna, de legalább napjában egyszer, amikor Gáspár horgas botjával megjelent az utcában, mindenki biztosan tudhatta a pontos időt, ha ugyan szüksége volt rá. Ült a nyikorgó dívány szélén, nézett ki a nappali fényű estébe, s ekkor ma este fedezte fel, hogy hosszú évek óta mi hiányzik neki ilyenkor: nem látja az eget. Sem a sötétséget, sem a csillagokat, de nem látja a holdat sem. Nem látja az éjszakát. Az autók, a buszok és a villamosok, a lámpák meg a reklámok úgy pazarolják fényüket, hogy az éjszakából semmi nem marad. — Hm — mondta Gáspár és tekintetével a holdat kutatta, de nem látta meg' Nézelődött egy darabig, azután bement a kamrába, leakasztotta a szegről a kiszolgált horgas botot, aztán a szekrény aljából előkereste a régi dobozsipkát, lekefélte, fejébe csapta és elindult. A villamoson rászólt a vezető: — Két méternél hosszabb sportszerekkel nem szabad felszállni! — Ez munkaeszköz, kérem — mondta Gáspár, koppintott a padlón a bottal és rendíthetetlenül állt a peronon. — A trolitól, ugye? — mosolyodon el a villamosvezető és bólintott is, helybenha- gyólag Gáspár hallgatott, tehát több baj nem is érte. A végállomáson leszállt, elindult az Átlós út felé, keresni az éjszakát, megtalálni a holdat. Távol, az utolsó lámpák irányában már sötétedett, csillagok fénylettek a sötétben és köztük ott sárgállott a hold. Gáspár szuszogva közeledett, aláállott, horgas botjával felnyúlt és leakasztotta a holdat Alig fért a zsebébe, pedig aznap éjjel szerencsére még nem is volt telihold. A horgas botot leszúrta az árokpartra, hátha megered a tavaszon. Neki meg úgy sem kell többet, mindent elvégzett már vele Hazaérve elővette legnagyobb uborkásüvegét, akkorát, ami holdtöltekor sem fog belülről szétrepedni, óvatosan belétette a holdat, az üveg száját lekötötte celofánnal. az oldalára ragasztotta a cédulát: hűvös, sötét helyen tartandó. A stelázsi legalsó' polcára tette és lefeküdt aludni. félezer adag étel kerül az általános iskolások tányérjába. De ezt csak nagyon halkán mondjuk, nehogy a szigorú hatóságok élénken tiltakozzanak a tény ellen. Csak néhány adatot soroltunk fel. Tessék játszani ezekkel a számokkal. Mit akarnak ezek érzékeltetni ? Azt talán, hogy milyen kielégítetlen igény található még a városban, vagy azt'talán, mennyire elkövet mindent a szakigazgatási szerv, a művelődésügyi osztály, a tanácsi vezetéssel együtt, hogy szinte még a lehetetlent is lehetségessé tegyék? Furcsa, de igaz ez is, igaz az is. ■ ■ ■ — Miért nem eszed meg a főzeléket, kisfiam? — Nem szeretem. — Nálunk mindig csak hús van. — Miért nem adnak több húst a gyereknek? — Ezektől a könnyű ételektől hogyan erősödjék a gyerek ? Nem folytatjuk, pedig lehetne idézni még a különböző, nagyon gyakran homlokegyenest ellenkező tartalmú véleményeket. Beszélhetnénk arról, hogy a vajas kenyeret a szemetesbe dobják kilószámra a gyerekek, a párizsit és a sajtot meg nem eszik, van étkezde, ahol a narancs nem kell, máshol pedig az almáért nyúlnak fanyalogva a gyerekek. A konyhai felszolgálók a megmondhatói, mennyi kifogástalan élelem megy veszendőbe naponta a napközikben. — A mostani norma nem teszi lehetővé, hogy hiánytalanul kielégítsük a gyerekek életkorának megfelelő tápanyag-szükségletét. — Mit jelent ez a megfogalmazás hétköznapi nyelvre fordítva? — Kíméletlenül fogalmazva annyit — válaszol a kérdésünkre Katona Istvánná, a városi tanács művelődésügyi osztályának a vezetője —, hogy a megállapított pénzből nem lehet ezt a követelményt tartani. Milyen érdekes lenne egyszer kiszámítani, hány száz forintot dobnak ki a szemétbe a gyerekek egy-egy napköziben a vajas kenyérrel, a sült hússal, a felvágottal. ■ ■ ■ Néhány kínos helyzet is ki- lakult Gyöngyösön: Például: a 6-os számú óvodában nincs mód a konyha átalakítására sem, de a bővítésére sem. Ahogy pedig most van a konyha, az nem felel meg az előírásoknak. Csukják talán be? Ugyan! Az 1-es és a 4-es számú általános iskola napközijének konyhájával komoly gondok vannak. Jó volna valahonnan néhány négyzetmétert hozzájuk csapni, ha egyáltalán a korszerűsítésre mód nyílik. De még az sem mellékes, hogy csak ide másfél, kétmillió forint kellene. A megyénél úgy mondják, a (Fotó: Szabó Sándor) VI. ötéves terv elején váli!d lehetővé, hogy központi for-j rásból pénzt biztosítsanak. Ha a sóhajokat fakasztó gondok kerülnek szóba, minJ denki azonnal az új, huszonnégy tantermes általános is-J kólával áll elő. Oda hatszáz-; adagos konyhát is építenek. — Tudjuk, hogy kicsi lesz? legalább kétszáz adaggal kellene növelni a kapacitást. De az építkezéssel kapcsolatos normák pontosan megszabnak mindent. — Csak arra lehetne gon-J dőlnünk — toldotta meg az előbbieket Eged György, a művelődésügyi osztály gazdasági felügyelője —, hogy a saját pénzünkből építtessük meg a nagyobb konyhát. Deltát honnan lenne erre pénzünk? A pénz, a pénz, a pénz. Mindig az a fránya pénz? Csendes megjegyzésként: nem is csak a pénz, hiszen any- nyi minden velejárója van annak, ha valapnit módosítunk az eredeti előirányzatokhoz képest. ■ D B Kisdiákok ebédelnek még az Olimpia és a Vitis éttermekben is. — Panaszkodnak a gyerekek, hogy az Olimpiában gyenge a menü, figyelmetlen a felszolgálás. — Az étterem dolgozói pedig azt tették szóvá — halljuk Katona Istvánnétól —, hogy a gyerekek rendetlenek, fegyelmezetlenek. Amióta szóvá tettük a panaszokat, javult az étkeztetés az Olimpiában is. Hogy a gyerekek viselkedését se kifogásolhassák, az étkeztetés idejére nevelői felügyeletet szerveztünk. Még mindig újabb étkeztetési lehetőségek kellenének. — Tárgyalunk a Felső-' magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalattal — mondja Berényi József, a városi tanács elnöke. — Azt szeretnénk, ha néhány száz gyereknek ebédet főznének. A tervek szerint az év végére el kell készülnie a Gyöngyös Étterem felújításának, és ott is étkezhetnének diákok a jövő év elejétől. Ezekkel a megoldásokkal szeretnénk gondjaikat enyhíteni. Reménysugár, mondhatjuk, olyan hangsúllyal, ahogy tetszik. A tények azonban makacsok. El lehet-e képzelni, hogy közmegelégedésre tudunk valaha is kifogástalan körülményeket teremteni Gyöngyösön a gyerekek étkeztetéséhez? Az lenne már a Kánaán. De addig is van tennivaló, és hogy az illetékes szervek most sem ülnek ölbe tett kézzel arra várva, hogy történjék valami, kiderülhetett az eddigiekből. Ha még mindehhez hozzáadjuk a társadalmi összefogásban rejlő lehetőségek gazdag perspektíváját, akkor csakugyan bizakodva nézhetünk nemcsak a távoli jövőbe, hanem a közvetlen holnapokba is. * Ügy igaz: az egyik munkánkat be sem fejeztük, már ott a következő tenni valóra». És mind miránk vár. ] G. Molnár Ferenq 1 Jó étvágyat, gyerekek!
