Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-27 / 98. szám
Hz állam gyermekei...? NEM IS OLYAN RÉGEN, körülbelül három és fél évvel ezelőtt született meg a családjogi törvény nyomán a 12/1974. MT. sz. rendelet arról, hogy a behajthatatlan gyermek-tartásdíjakat ideiglenesen az állam előlegezi. Ez a kifejezés, hogy ideiglenes, a továbbiakban is érvényes marad a cikkben szereplő gondolatkörben. Mi is az, hogy behajthatatlan? Ha a tartásra kötelezett ismeretlen helyen tartózkodik, vagy ha a tartásdíj behajtása más okból lehetetlenné válik. Még egy szempont: ha a gyermeket gondozó szülő nem képes anyagilag gyermeke részére a tartást biztosítani. Ha e három feltétel közül valamelyik megszűnik, megszűnik az állam által folyósított ösz- szeg fizetése is. A tartásdíj egyébként még ebben a formában sem lehet kevesebb annál az összegnél, amelyet a bíróság annak idején alapösszegként megállapított. Természetesen mérlegelik ilyenkor az eltartó vagy szaknyelven szólva, a kedvezményezett anyagi körülményeit is. Előfordult, hogy az eltartó olyan magas jövedelemmel rendelkezett, hogy az állam nem előlegezte a gyermek tartásdíjat. Heves megyében az elmúlt három és fél év alatt 61 esetben rendelték el a tartásdíjnak az állam által történő előlegezését. Miután előlegezésről van szó, ez azt is jelenti, hogy a pénzt valamilyen módon be kell hajtani. Mondjuk, hogy jellemző a kép? ... Ugyanis a hatvanegy esetből csak négy ügyben sir került ez alatt az idő alatt teljes mértékben behajtani az előlegezett összeget. Itt természetesen még némi szépséghiba is előfordul, amely felhívja a figyelmet, hogy a végrehajtási utasítások nem mindig állnak szinkronban a való élettel. Itt van például az a tény, hogy ha a tartásra kötelezett elhelyezkedik valahol, s a munkahely jelzi ezt az iletékes bíróságnak, megszűnik a folyósítás, s mielőtt elindulna az a folyamat, melynek során egyrészt az elhelyezkedő apa fizeti a tartásdijat, illetve az állam által előlegezett összeget törleszti — vagy törlesztené... — a kamataival és költségeivel együtt, addigra az illető már megint munkahelyet változtat, vagy pedig nem helyezkedik el sehol! IGEN NEHÉZ nyomon követni a vándormadarakat és nem fér hozzá kétség, hogy elsősorban közülük kerülnek ki a tartásdíj fizetésére kötelezettek. (Az ismeretlen helyen tartózkodók között olyanok is szerepelnek, akiknek sikerült a határon kívül kerülniük. s ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag behajthatatlanná vált az előlegezett pénz.) Mi nehezíti még a tartással kapcsolatos kérdéscsoport megoldását? Többek között az is, hogy a rendőrségi lakóhelynyilvántartás nem naprakész. Azaz: keresik a tartásdíj fizetésére kötelezett apát, az állandóan bejelentett (vagy ideiglenes) címén, s akkor derül ki, hogy az illető már öt éve nem azon a címen lakik. Ha egy újabb munkahelyen helyezkedik el az illető, vinnie kell magával az úgynevezett MIL-lapot, vagy esetleg a MIL-pótló lapot. Ezek az emberek szeretik elveszíteni ezt a fontos dokumentumot, s természetesen új munkahelyükön nem szólnak arról, hogy tartásdíj-kötelezettségeik is vannak, mely ösz- szeget a fizetésükből le kell vonni. Egy másik probléma, hogy a munkahelyek sem érdeklődnek az illetékes szerveknél, hogy a náluk elhelyezkedőnek van-e ilyen kötelezettsége. A bírósági végrehajtó irodák egyébként félévenként ellenőrzik a tartásdíj fizetésére kötelezettekkel kapcsolatban, hogy történt-e végrehajtás, illetve mi az a tény, ami miatt a végrehajtás akadozik. Ez természetesen csak részmegoldás, és a célt a végrehajtó irodák önmagukban nem érhetik el. Szükséges a munkahelyek vezetőinek jobb hozzáállása, a törvények ismerete, és a rendeletek részükről történő azonnali végrehajtása. Meg kell jegyeznünk, hogy a folyamatban levő tartásdíjakkal kapcsolatban érvényes ez a minisztertanácsi rendelet, s ami az előlegezést illeti, nem pótolja az általában fizetendő összeget Az eljárás polgári szakban kezdődik, amikor a bíróság megállapítja, vagy százalékban, vagy fix összegben a tartás díját, s amennyiben a cikkünk elején említett három ok közül mindegyik méltányolható, csak akkor folyósítja az állam ideiglenesen a tartásdíjat. Egyébként büntető bíróságok foglalkoznak a tartásdíj fizetését elmulasztó személyekkel, ahol alapesetben egy évig, a visszaesőknél pedig három évig terjedhető szabadságvesztéssel sújtják a tartásdíj fizetésére kötelezettet. Ezt a törvény úgy fogalmazza meg, hogy a bíróságok marasztaló ítéletet hoznak, amennyiben a tartásdíj fizetésére kötelezett szülő önhibájából nem tesz eleget az ítéletben foglaltaknak. 1977-ben Heves megyében a bíróságok 83 személyt ítéltek el a tartási kötelezettség elmulasztása miatt, közülük 30 vádlott volt visszaeső. Megtörténik, hogy valaki egy évben kétszer is a bíróság előtt áll tartási kötelezettségének elmulasztása miatt. Megjegyezzük, hogy a rövidebb-hosszabb szabadságvesztés időtartama alatt keresett pénzből csak egy töredéket törleszthetnek az elítéltek a tartásdíjból. Mindent összevetve, a törvényhez kapcsolódó minisztertanácsi, illetve miniszteri rendeletek a végrehajtás útján vannak, de annyit ér a törvény és a rendelet, ameny- nyit és ahogyan végrehajtanak belőle. A kodifikátort jó szándék vezette, s a gyakorlat azt bizonyította, hogy a jó szándék megértésre, biztos talajra talált, hiszen a nélkülöző családok, a gyermekeiket egyedül nevelő szülők anyagi biztonságba kerülnek. amikor az állam a segítségükre siet a gyermektartásdíj előlegezésével. Ráta] Gábor Cigányok—munkahelyeken Az építők tapasztalatai más szakmákat is figyelmeztetnek Készül a megyeszékhely rendezési terve Eltűnnek a íoghíjak Országszerte, a legkülönbözőbb fórumokon vizsgálják a cigánylakosság helyzetét, s keresik életük megjavításának lehetőségeit. Hasonló érdeklődés vezette nemrégiben az Építő-, Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezete Heves megyei Bizottságát is, amikor a szakma hat vállalatánál tájékozódott, majd tapasztalatait testületi ülésén összegezte. Érthető, hogy napirendre került a téma, hiszen — mint kiderült — csupán a vizsgált hat helyen, a Bélapátfalvi Cementgyárban, az Egri Közúti Építő Vállalatnál, az Észak-magyarországi Kőbánya Vállalat mátravidé- ki üzemigazgatóságánál, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a ' Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál, illetve a Parádi Üveggyárban csaknem ki- lencszáz cigányt foglalkoztatnak: Az állami építőknél a teljes létszám 12,2; a cementgyárban 12; az üveggyárban pedig 10,8 százaléka tartozik ehhez a réteghez. S a dolgozók zöme 30 éves, sőt ennél is fiatalabb. Vagy olyan, aki gyermekek — nemegyszer népes család — eltartásáról gondoskodik. Ennélfogva jelenén túl, jövőjét illetően is feltétlenül figyelmet érdemel. Meglepőek, elgondolkodtatóak már az első tapasztalatok is — s. hasonlóképpen a továbbiak A megyei bizottság elé terjesztett jelentésből ugyanis — több más mellett — kitűnik, hogy a 888 , cigányból mindössze 47 a szakmunkás. s 101 -a betanított dolgozó. Mert hiányos végzettségük miatt nem is vihették többre. Hiszen csupán kettejüknek van érettségije, negyedrészben fejezték be a nyolc általánost, 577-en legfeljebb a IV. osztályig jutottak el, míg csaknem 10 százalékuk analfabéta. Kedvezőtlen az is, hogy túlnyomóan mindössze öt esztendeje, vagy enyél is rö- videbb ideje dolgoznak munkahelyeiken, csak 115 a tíz évesnél régebbi törzsgárdista. Ami aztán természetesen meghatározza munkahelyi beilleszkedésüket, aktivitásukat, eredményeiket is. Bár zömmel a szervezett munkások közé tartozóknak vallják magukat, szinte elenyésző a tisztségviselők, a KISZ- vagy párttagok száma, meglehetősen kevesen vesznek részt a szocialista versenymozgalomban. Teljesítményüket, igyekezetüket mérlegre téve, eddig csupán tizenhetüknek ítélték oda nyugodt szívvel a kivalódolgozó-kitüntetést, jóval kisebb hányaduknak, mint — amely például a legutóbbi két évben éppenséggel fegyelmit kapott magaviseletéért. Jóllehet — legalábbis a vizsgálathoz mellékelt statisztika szerint — a cigányok nagy létszámához viszonyítva nem mondható éppen soknak az igazolatlan hiányzások, a büntetések száma. Tagadhatatlan, hogy mindezekért — többé vagy kevésbé — azért a munkahelyek is felelősek. Mert az az igazság, hogy bizony az üzemekben még ma sincsenek olyan koordinációs bizottságok, amelyek rendszeresen és határozottabban foglalkoznának a cigányok mindennapi gondjaival, lakó- és munkahelyi körülményeivel, sok esetben rendezetlen családi helyzetével, a nagycsaládok sajátos problémáival. Amelyek egyébként seregnyi kellemetlen észrevétel, tapasztalat forrásai Heves megyében is. Természetesen, a legkevésbé sem mondható ugyanekkor, hogy a cigányokon nem próbálnak mindenütt valamilyen formában segíteni. Bizonyságul, csak néhány adat: létszámuk több mint fele részesült például szociális segélyben, félezernél több esetben kaptak OMB-előle- get s mintegy félezren jutottak kedvezményes tüzelőutalványhoz Tizennyolc igénylőnek lakásépítéshez nyújtottak anyagi segítséget, s ha minimálisan is — mindössze ketten (?!) — de csereüdülést élvezhettek, míg gyermekeik közül tizenkettő kapott szakszervezeti beutalót. Nyilvánvalóan nem elég ez, többet, sokkal többet kellene még tenni a cigányokért Heves megyében. Az oly gyakran és könnyen kimondott ítélet, elmarasztalás helyett — ahogyan erre a megyei bizottság is emlékeztetett — nagyobb körültekintéssel, megértéssel, türelemmel szükséges segíteni ezeket az embereket. Mert nem is olyan biztos, hogy például a „magyar” dolgozókénál átlagosan magasabb táppénzes napok száma minden esetben „lógással” — szimulálással, csalással — van összefüggésben. A tagadhatatlanul alacsonyabb életszínvonal, az egészségtelen lakásviszonyok ugyanis minden bizonnyal könnyebben vezetnek betegséghez. mint a iohb körülmények között élőknél. S az ideálisnak korántsem nevezhető állapotok közepette — ugye? —, hogy mást ne mondiunk- a tanulás sem lehet könnyű... Tény, hogy ma még — ahogyan emlegetik: „rizikó” Beépítésre váró telek a Sándor Imre utcában. Egerben is, mint valamennyi magyar városban, bizony jócskán találhatók beépítetlen házhelyek, amelyek ásító ürességükkel rontják a város képét. A foghíjak többnyire Ügy keletkeznék, hogy egy megrongálódott régi épületet lebontanak, aztán évekig üresen hagyják a helyét. Egerben sétálgatva feltűnik a szemlélődőnek, hogy a város az utóbbi öttíz évben nagyon sokat fejlődött. A tempó felgyorsulása egyrészt öröm, másrészt gond. Öröm, mert az új lakótelepek egyre több embert juttatnak lakáshoz, gond viszont. hogy a tervezettnél nagyobb fejlődési sebességgel nem mindig tud lépést tartani sem a tervező, sem a kivitelező. Ezért láthatunk napjainkban is beépítésre — bevenni egy-egy cigányt is a szocialista brigádokba, hiszen mulasztásaikkal, magaviseletükkel veszélyeztethetik a csapatok teljesítményeit. No, de éppen ezek a szocialista brigádok nem vállalhatnak-e éppen ilyenféle „rizikót” is olykor? Nem vállalkozhatnak-e pontosan arra is, hogy neveljék, faragják, csiszolják, jó útra térítsék ezeket a súlyos örökséget cipelő, valóban hátrányos helyzetű embereket? Nem segíthetnek-e például a cigányok zömét alkotó fiatalok KISZ- taggá formálásában, fiatalos adottságaik, értékeik, kedvük, energiájuk teljesebb kibontásában is? S még sorolhatnék a hasonlókat! Nos, efféle tapasztalatok, kérdések megfogalmazása után ajánlotta a szakszervezet Heves megyei bizottsága a vállalati szb-knek, hogy amelyik alapszervezet területén legalább ötven cigány dolgozik, ott feltétlenül alakítsanak mielőbb koordinációs bizottságot a jelenleg helyzet javítására. S a szak- szervezeti bizottságok mindenütt rendszeresen kísérjék figyelemmel ezeknek a i testületeknek a munkáját, kérjenek időről időre jelentést tevékenységükről, s támogassák igyekezetüket. Másrészt pedig a társadalombiztosítási albizottságok iparkodjanak kidolgozni a vállalati segélyezés megfelelőbb szabályait. S miután a cigányok sorsának jobbra fordítása nemcsak szakszervezeti feladat — természetesen álljanak jó szándékkal az ügy mellé mások is, hogv a tapasztalatbk Heves megvében sokkal kedvezőbbé váljanak. Gyóni Gyula _k Foghíj a Márka presszó mögött. (Fotó: Perl Márton) váró telkeket a belváros közepén. Egerből soha nem lehet nagy kiterjedésű város, hiszen völgyben fekszik, terjeszkedési lehetősége behatárolt. Így kerülhet sor a belváros átalakítására. A sok műemlék jellegű épület megóvása mellett a tanács szeretne minél több lakást felépíteni. Most partnereket keresett néhány belvárosi foghíj pótlása érdekében. Felvette a kapcsolatot az OTP- vel, és eladásra kínált 10— 15 házhelyet. Az OTP ezek közül választotta ki a Dó~ zsa György tér 4, a Hibay Károly út 15, a Rózsa Károly út 21, és a Széchenyi u. 30. szám alatti telkeket. A tanács kényszerhelyzetben van. Egy lakásra ugyanis mindössze 390 ezer forintot határoz meg a költségvetési normatíva, ez az összeg azonban nem elég. A tervezési díjat például alaposan megnöveli, hogy a műemlék környezetbe jól illeszke- dőeknek kell lenniük az új épületeknek. A keret emelésére egyelőre nem sok remény van. Az úgynevezett célcsoportos beruházásban készülő lakásokkal sokkal több baja van a tanácsnak, mint egy 80 lakásos épülettel. Nehéz találni vevőt a drága házhelyekre. és mivel mindösz- sze három—négy lakásról lehet szó a belvárosi foghíjak pótlásakor, a társulásra nem könnyű beszervezni a leendő lakókat. Az OTP-vel kötött kapcsolat a megoldás egyik útja. De valószínűleg az érdekek egyeztetése sem megy majd könnyen. Miután ezek az épületek a belvárosban vannak, a tanács szeretné, ha a földszinteken vendéglátó egységek, boltok kapnának helyet. A városi tanács szempontjából az lenne az ideális, ha minden foghíjat tanácsi beruházásból, tanácsi lakásokkal sikerülne „betömni”. így a házak tatarozása, karbantartása egyértelműen az ő feladatuk lenne. Ezáltal sok jogi huzavonától mentesülhetnének. Mert. ha egy épület rontja a városképet, a tanács dolga rendbe hozni, illetve rendbe hozatni. Nehezebb feladat a magánkézben lévő elhanyagolt épületek tatarozására rávenni a tulajdonost. Pedig egy olyan forgalmas helyen, mint a Vörösmarty és Bartakovits utca sarka, nem tűrhető sokáig az ott csúfoskodó lakóház. A tanács minden lehető megoldást felkutat azért, hogy a szűk területen biztosított terjeszkedési lehetőségeket kihasználja. Egyebek mellett készül az új fürdőközpont terve, valamint a városközpont részletes rendezési terve, A foghí- jak pótlása tehát a következő öt évben megtörténhet. (B. J.) MmüsM 1978. április 27., csütörtök J