Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-27 / 98. szám

« (MAWVWW Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Elsietett válasz EGY ÜJABB SZOVJET JAVASLAT HANGZOTT EL, amely Washingtonban elutasításra talált. Nehéz lenne pontosan számot adni róla, hányadik ésszerű, az egész világot, a földkerekség biztonságát érintő nagy fontosságú kezdeményezés jutott már hasonló sorsra. Leonyid Brezsnyev a Komszomol XVIII. kong­resszusán mondott beszédében kijelentette: a Szov­jetunió nem kezdi meg a neutronfegyver gyártását, ha az Egyesült Államok is hasonlóképpen tesz. A felhí­vásra váratlanul gyorsan reagált az USA: Carter elnök kedd esti sajtókonferenciáján kereken vissza­utasította az SZKP főtitkárának javaslatát. Azzal érvelt, hogy a tömegpusztító fegyver úgymond „vé­delmi célokat szolgál”. Miféle feje tetejére állított logika „védelmi” ürügyet találni nemlétező, ám föltételezett támadóval szemben! A szovjet vezetők — utoljára Leonyid Brezsnyev a kommunista ifjúsági szervezet tanácsko­zásán — számtalanszor nyomatékkai kijelentették: a Szovjetuniónak semmiféle agresszív szándéka sincs. Ha valaki, a szovjet emberek jól tudják, mit jelent a háború: országuknál többet senki nem szenvedett a második világháborúban, náluknál magasabb árat — emberéletben és anyagi javakban — nem fizettek a 5 fasizmus szétzúzásáért. Ma már reálisan gondolkodó nyugat-európai po- S litikusok, sőt katonapolitikusok is elismerik, hogy a $ NATO, különösen az amerikai hadvezetés állítása a £ varsói szerződés Közép-Európában állomásozó csapa­tainak és páncélos erejének „nyomasztó fölényéről” nem egyéb, mint tudatos manipuláció, a közvélemény félrevezetése, a hadiipar serkentésének, a mindin­kább növekvő tendenciát mutató hadügyi költségve­tések megokolásának ürügye. Vagyis: önigazolás, amely egyszersmind arra is ürügyül szolgál, hogy a fegyverkezési versenyt a monopóliumok érdekében folytassák. Vance amerikai külügyminiszter a közelmúltban a szovjet vezetőkkel tárgyalt, örvendetes, hogy a moszkvai eszmecseréken bizonyos haladást értek el a nukleáris fegyverzetkorlátozás ügyében, a SALT—2. mielőbbi aláírása irányában. Éppen a szovjet—ame­rikai tárgyalások biztató alakulása fényében érthe­tetlen, miért vált oly sietőssé Carter elnöknek a szovjet javaslat visszautasítása. A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYE ANNAK IDEJÉN rosszallással fogadta Carter döntését, amellyel csupán elhalasztotta a neutronfegyver gyártását, de nem mondott le róla. Brezsnyev javaslata jó alkalmat kí­nált volna arra, hogy korunk e félelmetes fegyvere véglegesen távozzék a tárgyalások napirendjéről. Sajnos, nem így történt. Washingtonból ismét — mint már annyiszor — nemleges válasz érkezett a békés kihívásra. Gyapay Dénes ^AAAAAAAAAAA/V^AAAAAAAA*»A/\AAAA/VWVWV\AA/W\AAAAAAAAAAAAAAAA/>* Összeült az FKP KB Szerdán reggel Párizsban, a párt Colonel Fabien téri vasbeton és üveg palotájá­ban összeült a Francia KP 121 tagú központi bizottsága. A kétnapos tanácskozás na­pirendjén' szereplő téma: „A politikai helyzet és a párt feladatai”. A beszámolót Georges Marchais, a párt fő­titkára tartja. A L’Humanité szerdai szá­mában René Andrieu főszer­kesztő vezércikke rámutat: a kb-üléssel napok óta foglal­koznak a kommentárok és ez önmagában is mutatja, mi­lyen fontos szerepet tölt be a párt a francia politikai életben. A tanácskozásra olyan pillanatban kerül sor, amikor a párt valamennyi szervezetében széles körű és hasznos vita folyik. A párt politikai bizottsága már a választások másnapján 'arra szólította a pártot, hogy von­ja le a politikai csata min­den tanulságát. A központi bizottság fel­adata az összes problémák mélyreható megvitatása és a párt célkitűzéseinek megha­tározása az új helyzetben. Noha ezzel ellenfeleink vágy­álmaira cáfolunk rá, külö­nösebb kockázat nélkül meg­jósolhatjuk, hogy a most ki­bontakozott vita lehetővé fogja tenni számunkra a párt XXII. kongresszusán meghatározott úton való elő­rehaladást. Csak egy nyelven beszélünk, csak egy straté­giánk van: a népi erők ösz- szefogása a szabadság színét viselő szocializmus építésé­re — írja René Andrieu. Közlemény a varsói szerződés tagállamai Külügyminiszteri bizottságának üléséről (Folytatás az 1. oldalról) nősen fontos a harc kiszélesí­tése az államok belügyeibe való imperialista beavatko­zás, a fegyverkezési verseny fokozása, az európai földré­szen kialakult katonai szem­benállás kiélezése ellen. A külügyminiszterek — teljes összhangban a záróok­mány rendelkezéseivel a biztonság politikai és kato­nai vonatkozásainak egy­mást kiegészítő jellegéről — országaik nevében síkraszáll- tak a katonai szembenállás enyhítésére irányuló, a le­szerelést és a bizalom erősí­tését Európában elősegítő konkrét és hatékony lépések mielőbbi megtételéért. Meg­állapították. hogy e céloknak felelnek meg a politikai ta­nácskozó testület 1976. no­vemberi nyilatkozatának is­mert javaslatai, valamint az, hogy a mostani ülésen kép­viselt államok más javaslato­kat is előterjesztettek e cél­ból. Az ülés résztvevői álla­maik nevében síkraszállnak mind a fenti javaslatok, mind más államok e téren előter­jesztett javaslatai gyakorla­ti szempontból történő meg­vizsgálásáért, olyan keretek­ben, amelyeket az összeuró­pai értekezlet tagállamai közös egyetértéssel határoz­nának meg. A külügyminiszterek meg­erősítették országaik törekvé­sét, hogy a záróokmány ren­delkezéseivel összhangban cselekvőén előmozdítják a ja­vaslatok megvalósítását az egész európai kontinensre ki­terjedő, kölcsönösen előnyös gazdasági, műszaki-tudomá­nyos, kulturális, humanitári­us és egyéb irányú együtt­működés hosszú távú és tar­tós alapjainak kialakítására. Az ülés résztvevői véle­ménycserét folytattak az európai biztonsági és együtt­működési értekezleten részt vett államok képviselői belg­rádi találkozójának eredmé­nyeiről, a Helsinkiben megkezdett többoldalú folyamat megvalósítá­sával összefüggő kérdésekkel kapcsolatban. Megállapítot­ták, a belgrádi találkozó leg­főbb eredménye az volt, hogy az összes részt vevő ország megerősítette szándékát e fo­lyamat továbbvitelére, bár a találkozón nem jött létre megállapodás egy sor jelen­tős, konstruktív, gyakorlati jellegű javaslatról, — többek között a biztonság katonai vonatkozásaival összefüggés­ben. A varsói szerződés tagálla­mai külügyminiszteri bi­zottságának ülésére a kölcsö­nös megértés, az együttmű­ködés és a testvéri barátság szellemében került sor. (MTI) Lisszaboni nagygyűlés Lisszabonban az április 25-i forradalom negyedik évfor­dulója alkalmából több tíz­ezer ember részvételével nagygyűlést tartottak, ame­lyen Octavio Pato, a Portu­gál Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizottságának tagja mondott beszédet. Pato arra szólította fel az ország munkásosztályát és összes demokratikus erőit, hogy fűzzék szorosabbra egységüket a forradalmi vív­mányok megszilárdításáért és a portugál alkotmány vé­delméért vívott harcukban. Az évfordulós ünnepségek Portugália-szerte tömeggyű­lésekkel és felvonulásokkal fejeződtek be. II kereszténydemokrata „héják támadásai az OKP ellen Szerdán délelőtt Rómában újabb merényletet követtek el a magukat „vörös brigádoknak” nevező terroristák: pisztollyal lábon lőtték a lakásából kilépő Girolamo Michellit, a Róma székhelyű Lazio tartomány közigazgatási szerveinek volt el­nökét, kereszténydemokrata politikust. Képünkön a helyszín. Simó Endre az MTI tudó~ sítója jelenti: Az olasz rendőrség szerdán is több hamisnak bizonyult bejelentést kapott. Egyesek Moro kiszabadításáról „tájé­koztatták” mások holttestét jelezték. A feszült politikai légkörben a jobboldal to­vábbra is arra törekszik, hogy elmossa a határt az OKP és a „vörös brigádok” között. Gaspari keresztény- demokrata főtitkárhelyettes a római tv déli híradójában elhangzott nyilatkozatában kijelentette: pártját „kétváll- ra akarják fektetni azok, akik a választáson nem tud­ták legyőzni’’. Az olasz sajtó arról is be­Tizenöt nap a Hawaii-szigeteken L Maui és Kauai „Aloha” — köszöntenek az őslakók nyelvén minden ven­déget, aki a csendes-óceáni Hawaii-szigetekre látogat. Természetesen az ideérkezőt megilleti és meg is kapja a virágfüzért, és a szép hawaii lányok csókját. Így köszön­töttek engem is, amikor a „Hawaiian Polynesia Tour” egyik utasaként, módom nyílt a messzi, távoli szigetcso­portra eljutni és felejthetet­len tizenöt napot eltölteni. A Hawaii-szigetcsoport két ellentétes szigete Maui és Kauai. A maga nemében mégis szép, egyedülálló és romantikus. Először Maui szigetére látogattunk. A nagy sziget Kailua városából in­dultunk. és mintegy 30 perc múlva Kakului város repü­lőterén landolt gépünk. Már a levegőből látni lehetett, hogy ezen a szigeten óriási hegyekkel fogunk találkoz­ni. Maui a hegyek szigete. Az itt élő emberek a különböző alakzatú hegyeket, azok ge­rincvonalait megszemélyesí­tik, vagy éppen valamilyen tárgy, élőlény alakzatát vé­lik felfedezni bennük. Töb­bek közt érzékelhettük Ken­nedy volt elnök arcának pro­rnüSiiv 4078. április 27- csütörtök fiivonalát, a sziget volt ki­rályának alakzatát, a kínai kalapot, az ásító oroszlánt, az elfekvő teknősbékát, az alvó óriást és még lehetne sorolni mindazokat a hegye­ket vagy hegygerinc-vonula­tokat, amelyeknek alakzatá­ban az őslakók egy-egy sze­mélyt, élőlényt vagy tárgyat kerestek és találtak. Itt-tartózkodásunk harma­dik napján a csoport több tagjával összefogva, magán­jellegű kirándulásra indul­tunk. Három személygépko­csit kibérelve, tizenketten útra keltünk, hogy C. Lindh- berg, a híres repülő sírját megkeressük, aki először re­pülte át az Atlanti-óceánt. Végig a sziget partvidékén, mintegy 150 km-t autózva, el is jutottunk Hana városkába. Innét továbbhaladva, a he­gvek között nehezen, de rá­találtunk a híres pilóta sír­jára. Egy kis kápolna mel­lett elfekvő, kicsiny kis te­metőben tették örök nyuga­lomra földi maradványait. Nagyon egyszerű — a termé­szet adta környezet — sírjá­nak dísze. A temetőben levő 20—25 elhanyagolt sírtól csak annyiban különbözött, hogy a sírkő vagy inkább el­fekvő tábla oldalán, illetve alján, mindennap friss vi­rág virított az ott lakó ká­polnagondnok jóvoltából. Kissé meglepett, hogv ■ egy lyen híres ember hogyan ke­rülhetett ilyen elhagyatott vidékre és temetőbe. Az itt élők elmondták, hogy elzár- ÍTK95" Cít a világról, iMjd életét a XX. század legna­gyobb betegsége, a rák ol­totta ki. Másnap a legszebb sziget­re, Kauaira repültünk. Egy­órás repülőút után, a szo­kásnak megfelelően, ismét autóbuszba ültünk és rövi­desen megcsodálhattuk a tró­pusi növényvilágot. Valóban, az eddig látottakhoz viszo­nyítva, a Kauai-sziget volt a legszebb. Olyannyira, hogy az amerikai filmvilág a tró­pust és dzsungelt igénylő felvételeit rendre ezen a szi­geten készíti. A part felől nézve a szigetet, vízben gaz­dag, dúsan termő lankák emelkednek a sziget közepét elfoglaló sziklás, meredek vulkánhegyek felé. Az öblök és a völgyek gondtalan éle­tet biztosítanak a sziget né­pének. A Kauai a béke szi­gete. Az egyes törzsek között a legritkább esetben volt há­ború. Köszönhető ez az okos és megfontolt kormányzás­nak és az ott élő, jóindulatú, vendégszerető népnek. James Cook kapitány, a híres angol tengeri kutató is itt kötött, ki először. Itt fo­gadták az őslakók éppen egy ünnepség kellős közepén „Fehér istenként”, aztán ez is lett a tragédiája. Halála „Big Island” szigetén követ­kezett be. Vendéglátóink a sziget szé­les folyóján hajón vittek a valódi dzsungelbe, annak is a*legmélyére, az úgyneve­zett Paradise Pacifica nevű rezervátumba, egészen a BWIangtemplomig, ahol sok­Naplemente az óceán partján sok fiatal pár kötött már há­zasságot. Csak itt, közvetlen közelről lehet a trópusi vi­lág növényzetének szépségét érzékelni és egyben gyönyör­ködni benne. De csak a nö­vényzetben, mert a Hawaii­szigeten az az állatvilág, ami egyébként az ilyen vidékre jellemző (elefánt, oroszlán, tigris stb.) nem létezik. Lihue város szállodáinak egyikében helyezkedtünk el, néhány méterre az óceán homokos partjától. Másnap még egy hosszabb túrautat tettünk. Szemet gyönyörköd­tető, egyben érdekfeszítö he­lyekre látogattunk el. A szál­lodaiparral együtt járó kul­turált parkok vonzásaként hatnak a magánházak szebb­nél szebb előkertjére. Több ilyet láttunk, illetve gyö- gvönyörködhettünk abban Mindezt nagyban elősegíti az a kutató- és megfigyelő ál­lomás, ahol a legkülönbözőbb virágokkal, díszcserjékkel és fákkal, összességében kultúr­növényekkel kísérleteznek. A kutatóintézetben a föld itt érvényes szélességi fokának megfelelően, a világ minden részéről, országából találha­tó virág, díszcserje vagy ép­pen fa. A sok-sok szépség közül is kiemelkedő volt az Ausztráliából származó, ha­talmas fenyőfa vagy a Kíná­ból származó, éppen virágzó cserje. Üt közben több helyen megállva, a végcélhoz, a Waimea Canyon kilátóig ju­tottunk el. A felejthetetlen panorámát kínáló kilátó kb. 1200—1300 méter magasság­ban van. Előttünk terült el a legszebb hegyvonulat és rá­láttunk a hegység lábánál elfekvő Csendes-óceánra. A napfényben csillogó, még ma­gasabb havas hegycsúcsok, ellentétes kontrasztként pá­rosultak a mélységben elte­rülő csendes-óceáni partvidék trópusi növényzetének sok színű világával. (Folytatása következik.) _____Székely Ferenc jf s zámolt, hogy Massimo De Carolis, a kereszténydemok­rata „héják” egyik vezetője az Egyesült Államok-beli Yale egyetemen tartott elő­adásban szükségesnek nevez­te a kereszténydemokrata párt vezetőségének „teljes átszervezését”. Szerinte ugyanis a régi vezetőség „nem tarthatja tovább ma­gát” tekintettel elkövetett hibáira. De Carolis az OKP- val kialakított parlamenti összefogást nevezte a DC legnagyobb hibájának. Indro Montanelli, a milánói nagy­tőke egyik legfontosabb szó­csövének, az II Giornalenak a főszerkesztője a New York Timesban közölt cikkében úgy vélekedik, hogy „az ola­szok elvesztették a demokrá­cia iránt táplált minden re­ményüket, képtelennek tart­ják a demokráciát arra, hogy megvédje őket és önmagát”. Motanelli a DC és az OKP szorosabb kapcsolatában je­löli meg a bajok forrását, majd kijelenti: a „vörös bri­gádok” és egy kommunista rezsim közül inkább a „vö­rös brigádokat’’ választja. A legfontosabb olasz lapok szerdán nagyra értékelték azokat a tömegméretű meg­mozdulásokat, amelyeket az ország felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából tar­tottak a legnagyobb olasz városban. « A L’Unita, kiemelte annak fontosságát, hogy a demokrá­cia szempontjából oly nehéz pillanatban a velencei Szent Márk téren együtt tűntek föl az OKP vörös és a kereszténydemokraták ke­resztes-pajzsos fehér zász- lai. A kommunista lap a de­mokratikus erők további ősz szefogásában jelölte meg a követendő utat és határozot­tan elutasította azokat a kí­sérleteket, amelyek arra irá­nyulnak, hogy az OKP-ra hárítsák a felelősséget a ter­rorizmusért Zaccagnini keresztényde­mokrata és Craxi szocialista párti főtitkár szerdán egy­órás politikai tárgyalást foly­tatott a Moro-ügyről és a ve­le kapcsolatos belpolitikai kérdésekről. A két politikus egyetértett annak szükséges­ségében, hogy mindent elkö­vessenek Moro életének meg­mentéséért Megfigyelők úgy vélik, hogy a két párt veze­tőinek álláspontja egyéb bel­politikai kérdésben is köze­lebb került egymáshoz.

Next

/
Thumbnails
Contents