Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-23 / 95. szám

Visszhang

Kommunistákról számtalanszor írtam, szóltam már. Azokról, akik példaképei környezetüknek, akiknek eszmeipolitikai érettségét, meggyőződését leggyakrabban nem azon mérhetjük le, mit mondanak — jóllehet, azt is fontosnak tartom —, hanem főként azon, hogy mit tesznek, milyen szerepet játszanak a mindennapi feladatok megoldásában. Közéleti emberekről, akik nem vonják és nem vonhatják ki magukat az erkölcsi és anyagi ösztönzés hatása alól, de önként és tudatosan szolgálják — szolgálták — a társadalmi érdekeket. Mindig is ők, az önként és tudatosan cselekvő kommunisták voltak, vannak és lesznek többségben a sorainkban.

De most mégis a kisebbségről, az elenyésző kisebbségről szólnék. Nem azért, mert — divatos szóhasználattal élve — a kérdésnek most valamiféle különös aktualitása volna. Számomra, valamennyiünk számára mindig a többség volt a mérvadó, a gyakorlati munka során azonban újból és újból szemet szúr, kihívóan felhívja magára a figyelmünket az úgynevezett elenyésző kisebbség. Néhány hete egyik megyei lapunkban pár mondattal megjegyeztem, hogy a szűkebb pátriánkban találkoztam felelős tisztségviselőkkel, akik rutinból dolgoznak, gépiesen jön- nek-mennek a kitaposott ösvényen, így aztán üres a kezük, néha talán üres a szívük is. Ez utóbbit az ügy iránti közömbösségre értettem, arra, hogy rangon alulinak tartják például egyes megyei, járási funkcionáriusok, hogy elmenjenek, és türelmesen végighallgassanak alapszervezeti taggyűléseket, végighallgassák a népfront által szervezett falugyűléseket, és ott valami érdemit mondjanak; akadnak állami tisztségviselők, akik nyugodt szívvel eltűrik, nogy az ellenőrzési területükre érve a helybéli vezetők glóriát fonjanak a fejük köré, akár a szenteknek, majd ezzel a glóriával, de üres kézzel visszatérnek hivatalukba. Bár hangsúlyoztam, hogy a felelős tisztségviselőknek csak egy jelentéktelen kisebbsége ilyen, mégis tucatnyi szemrehányó levelet hozott a postás, plusz a szemrehányások zöme zúdult rám szóáradatban is. Töredelmesen bevallom: nem számítottam ilyen visszhangra ...

önzetlenül dolgozó, nemcsak az alapszervezeti taggyűlésekig eljutó, hanem a kisebb közösség, sőt, az egyes ember sorsával is törődő pártmunkásoktól, állami funkcionáriusoktól kaptam a legtöbb szemrehányást. Más szavakkal: nem az elmarasztaltak, a megbíráltak reklamáltak. A többség tette szóvá: elhisszük, tudjuk, látjuk, hogy jogos volt a keserű kifakadás, valóban vannak közöttünk is olyanok, akik okot adnak a szóvá tett jelenség feletti töprengésre, de... És a de után sorakoznak az érvek, mondván, hogy párttagságunk, közöttük a tisztségviselők zöme is morális kötelezettségének érzi feladatának pontos megoldását, az önként vállalt többletteher viselését.

Sajnos, az igazamat megerősítő leveleket is kaptam. Szálkás betűkkel írta az egyik termelőszövetkezet építő- brigádjának vezetője: A mi elnökünk a közgyűlésen évről évre elmondja, hogy ő mindent megtesz a munkakörülmények javítása érdekében. A valóság most is rácáfolt az elnök szavaira. Huszonnyolc kilométerre építkezünk a falutól, a tsz központjától. Októberben szinte^ egyik óráról a másikra nyolc, majd másnap tizenkettő—tizennégy fokai hidegebb lett az idő. Kértünk melegebb holmit, csak három nap múlva hozta az elnök gépkocsija. Mint később megtudtuk, amíg mi a meleg ruhára vártunk, az autó Pesten járt, menyasszonyi ruhát hozott a kölcsönzőből az elnök lányának menyegzőjére... A minap meg forró teát vártunk, jött is a kocsi, háromórás késéssel, mert útközben a mi elnökünk az egyik csárdában felöntött a garatra. Számtalan hasonló brigád működik a megyében. Főnökeik mindent megtesznek azért, minél kevesebbet szenvedjenek a rossz időben. Ha jól tudom, rendelet is van rá...

Bizony, van ilyen rendelet. Rendelet is van rá, de a gondoskodást a szív diktálja. Éppen ezért a szóban forgó elnök — kommunista létére — nemcsak a rendeletet szegte meg, hanem elfelejtette a legelemibb dolgot, a törődést a dolgozó emberrel.

A másik példa személyes emlék. Évtizedek óta ismerem Mária nénit. Az ország távoli szögletében él — egyedül. Hetvenéves, többszörös nagymama, sőt dédnagymama. A minap találkoztam vele, kérdezem : hogy van ? Azt mondja: öregesen, de hál’ istennek tűrhető egészségben. Csak a magányosság fáj neki. Várja a fiait, menyeit, várja az unokát, nem jönnek. Várja a levelet, de az övéi nem szeretnek írni. Fontos posztokat töltenek be különböző városokban. (Ismerem őket, egyikük pártfunkcionárius.) Nem szép tőlük, hogy így magára hagyják Mária néni! — csúszik ki a számon. Mária néni tiltakozik: nagyon jó gyerekek, sok a dolguk, mindegyik fut a dolga után, ez az élet rendje!

Valóban ez az élet rendje? — visszhangzik bennem Mária néni tiltakozása. A mi emberségünk — komunista lelkiismeretünk — eltűrheti-e az ilyen rendet, az ilyen közönyt. az ilyen „futok a magam dolga után” állapotot.

Elgondolkoztató az egyik építőipari vállalat kommunista brigádvezetőjének néhány sora is: „Amikor azt kérdezik tőlem, hogy hol és hogyan érvényesül a párttagság | példamutatása, én rendszerint visszakérdezek: hol és mi- > ért nem érvényesül? Csekélységnek tűnik, de mindig kihoz > a sodromból például,, ha valahová háromméteres pallói kell, és ezt egy ötméteres szabványpallóból vágják le. ami- $ kor'néhány lépéssel arrébb megtalálható a háromméteres is. És itt van az úgynevezett privát hétfő. Hogy miből áll? Abból, hogy lakodalom, búcsú, névnapi áldomás és más esemény után egyre többen és egyre következetesebben csak kedden, szerdán kezdik el a hetet. Párttagok és pár- tonkívüliek egyaránt... És ebbe sokan beletörődnek a mi vezetőink! Vajon az ő esetükben beszélhetünk-e kommunista elvszerűségről, következetességről?

Nem: mindaz, amit szóba hoztam a visszhangról, így kiragadva és felsorakoztatva, nem másik oldala az éremnek. Inkább arra bizonyság — és örvendetes bizonyság, bármennyire keservesek legyenek is a példák önmagukban —, hogy a kommunisták döntő többségében nemcsak a példamutatásra, hanem a példaszegők elmarasztalására is megvan a készség, a levelekből és a megjegyzésekből kiviláglik, hogy a közjóért fáradozó önzetlen sereg egészséges türelmetlenséggel szembefordul az elenyésző kisebbség önelégültségével, eltorzult magatartásának minden formájával. A többség szelleme, példaadása, önkéntes és tudatos cselekvőkészsége nem tűri, hogy a szavak és a tettek elkülönüljenek egymástól.

KŐSZEGI FRIGYES

V^AAAAAAAAAAAAAAAA^*^NAA<^A^AAyVAAAAA^VVWVVVVVV^VV\AAAAA»VWVVS/

A tsz-elnök

w _____

Á

llami Díja

Van egy tsz Detken, amelyet a magyar és a bolgár nép barátságáról neveztek el. Ez a tény még semmi különösebbet nem sejtet Az sem, hogy ehhez a gazdasághoz négy település határa tartozik, és összes területe meghaladja a hat és fél ezer hektárt. Ez a szám ugyan már arra enged következtetni, hogy egy ekkora mező- gazdasági üzemben akad tennivaló bőven. Itt már lehet valamit produkálni, olyat, ami felkelti mások figyelmét is, de lehet akkorát is tévedni, hogy szinte a föld is beleremeg.

Mindez együtt sem elegendő ok arra, hogy a tsz elnöke Szabó Imre Állam Díjat kapjon hazánk felszabadulásának évfordulóján. Mj tehát az oka?

A SABLON ÉS A VALÓSÁG

— Manapság nem jó azt hangoztatni, hogy mi egyetlen termelési rendszerhez sem tartozunk, de ez így van — mondja Szabó Imre, a tsz elnöke. — Mi magunk igyekeztünk egy rendszert alkotni, egymásra építve a különböző termelési főágazatokat.

Helyben vagyunk, mondhatnánk, most már minden világos. Adva van egy jelentős nagyságú gazdaság, ott megkeresik, mit érdemes csinálniuk, hogy a lehető legeredményesebben fáradozzanak egymásért is, a szűkebb és tágabb környezetért / is, és ettől kezdve mindenki egyet akar: kiépíteni ezt a gépezetet, hogy amikor a legkisebb fogaskerék is a helyére kerül, attól kezdve menjen minden, mint a karika- csapás.

A sablon ez, ennyi. És a valóság?

— Amikor az egyesülés után kialakult a mai gazdaság, nemcsak a volt négy tsz különböző gazdálkodási módját és technológiáját kellett összhangba hozni, hanem a sok-sok ember különböző felfogását, véleményét, szokását, célját, munkamódszerét, törekvéseit, ellenkezését, fenntartásait, bizonytalanságát is át kellett formálni. Ez volt a nehezebb, de a többségnél mindezt sikerült aránylag rövid idő alatt elérni.

Persze, mondhatjuk most már ml is nrry bölcsen, előbb rendet kellett teremtegyen a gazdálkodásban is. ni a fejekben, hogy rend le- Természetes.

Igen, természetes, de a mindennapok apró kis erőfeszítéseit, verejtékét, bosszúságait, csalódásait, nekigyűr- kőzéseit mennyire képes visz- szaadni egy ilyen summázó megállapítás?

„PRÓFÉTAKÉNT”

ODAHAZA

Szabó Imre. Van-e, aki ezt a nevet nem ismeri? önkéntelen a kérdés, hiszen a tsz elnöke tősgyökeres Heves megyei, pontosabban: detki, és a felszabadulást követő években dolgozott a megye székhelyén is.

— Akkor tanultam meg, mi a fegyelem, mennyire nem könnyű engedelmeskedni olykor-olykor egy-egy utasításnak, parancsnak, de azt is megtanultam, hogy felelősséget vállalni sem könnyű egy- egy utasításért, parancsért.

Említi, amikor a régi idők szóba kerülnek.

— A közmondás szerint senki sem lehet próféta a saját hazájában — mondja tűnődve, aztán felemeli a fejét. — Én vagyok az élő cáfolat. Tizenhét éve, hogy itthon igyekszem hasznosítani szerény képességeimet.

Amiből az is kitetszik, hogy nem mindig a közmondásnak van igaza.

A „prófétaságát” csak bővíti az a tény is, hogy honatyai megbízatást is kapott választóitól, falujához tartozó körzetétőLúmmár több alkalommal is. Arról külön fejezetben kellene szólni, hogyan szokta meg a képvise- lősködést az egykori parasztgyerek, hogyan vált természetessé a mozgása a süppedő szőnyeggel borított parlamenti folyosókon és termekben, hogyan szűnt meg kezének és hangjának remegése, ahogy az ország vezetőivel való találkozásainak és szóváltásainak száma növekedett.

Ma már nagyon sok ajtó nyílik meg előtte az ország legkülönbözőbb hivatalaiban, mert választói ügyében is el kell járnia, és ha már ott van, esetenként, ha erre mód nyílik, a detki tsz gondját- baját is előhozza. Nem is minden eredmény nélkül.

Csoda-e, ha a magyar és a bolgár nép barátságáról elnevezett detki tsz-ben gyakran látnak vendégül neves személyiségeket, diplomáciai testületeket, külföldi delegációkat.

— Egy-egy ilyen találkozás a detki szövetkezeti dolgozókkal, rövid széttekintés a határban, több ismeretet nvúit a vendégeinknek, mint akár egv kétórás előadás — vallja a tsz elnöke.

Aztán még hozzáteszi, hogy véleménve szerint a határainkon túl nem mindenütt ismernek jól bennünket. Â1- mélkodnnk is a delegációk tagjai, főként, ha nyugati tájakról vetődnek erre, a Mát- raatjára.

Csendes büszkeség is ki- szíiremlik a szavaiból, de ez érthető.

BESZÉDES SZAMOK

Számoljunk el a szövetkezet munkáiéval, úgv nagyvonalakban. Van öt és fél ezer hektár szántóiuk, négyszáz hektár szőlőiül*, száz hektár kertészetük. Hatszáz fejős tehenet gondoznak, ezek egyedenként 3100 liter tejet adnak. Pedig nem imnortált fniták. Tavaly 141 millió forintot tett ki a termelési érték Detken. a bruttó jövedelem pedig majdnem negyvenmilliót. Bérre, munkadíjra kifizettek 24 milliót. A mérleg szerinti nyereségük az előző évi 18-ról 28 millióra nőtt.

Beszédes számok ezek.

Felébreszti a kíváncsiságot is: milyen módon folyik itt az irányítás, ellenőrzés? Beleszól-e mindenbe az elnök, vagy csak a fő feladatokat határozza meg, a lényeges dolgokban dönt, és hagyja a közvetlen felelősöket irányítani, a maguk feje után tevékenykedni ?

Kiderül, hogy az elnök feje sem káptalan. Van egy kis füzetkéje, amolyan mindenes. Amikor a heti megbeszélés folyik, esetenként ebből a füzetkéből eleveníti fel emlékezetét.

— A sablont kell elkerülni — jelenti ki határozottan. — Mondom is a munkatársaimnak mindig: figyeljetek arra, hogy az egyik emberrel is másként kell bánni, a másikkal is. Amit tegnap még jónak tartottál, mára mái nem biztos, hogy jó marad.

— Az elnök soha nem tévedhet?

— Dehogynem! Példát is mondjak? Megtörtént, hogy hatalmi szóval rendeltem el a búza vetését. Mert úgy gondoltam, Detken nem lehet lemaradni a vetéssel, akár sikerült a feltételeket megteremteni rá, akár nem. Azt is tudom magamról, hogy olykor hirtelen felemelem a hangom, veszekedek, no, így igaz. De a következő percben már olyan vagyok, mintha semmi sem történt volna. Azt tartom, azokat az embereket, akik húsz-harminc millió megteremtésében felelősséget vállalnak, meg kell becsülni. De azt is szoktam mondani, nálunk nem azért kapja a néhány ezer forintját havonta senki, hogy bámulja az eget naphosszat. Még a traktorosok is úgy mennek ki télen, hogy viszik a táskáinkban a metszőollót. Ha a géppel nem tudnak dolgozni, beállnak a szőlőbe Keresnek is, a szőlő metszésével is haladunk. miért lenne az így rossz?1

Apró kis mozaikrészecskék, de ezekből összeállítható a teljes kép.

A HÜSTÔL A VÖRÖS BORIG

A detki tsz-ben törődnek azzal is, hogy a községben legyen a hentesnél hús mindig, a zöldségüzletben pedig levesbe való. Aki házat akar építeni, bízvást kérhet kölcsönt. A községi művelődési ház gondját is magukra vállalták egy időben teljesen, de manapság sem fordítottak hátat ennek az intézménynek. Súlyos összeget, áldoztak arra, hogy egy kisebbfaita egészségügyi központ épüljön meg a községben.

Az üzemi étkezdéjük akát egy színvonalas városi étteremnek is beillene. Tüzelőolajat, építőanyagot mindenki helyben megvehet Sörpalackozó ontja a habzó folyadékkal telt üvegek tíz. és tízezreit, és hogy a megyében már könnyebb sörhöz jutni, mint korábban, ez a detki sörpalackozón is múlik. A bort is üvegekbe töltik, pálinkát is főznek. Mátraházán kisvendéglőt nyitottak. Fel lehet-e sorolni mindent, ami a detkiek tevékenységéhez fűződik?

Épül a modern gépüzemük negyvenmillióért. Már az új, modern szarvasmarhatelep tervezéséhez is hozzákezdtek. A régi istállókba baromfit telepítenek majd. Az egri borkombináttal szerződést kötnek a „vörösborprogram” keretében. Általában is arra törekszenek, hogy különböző társulások útján fogják ösz- sze erőiket, lehetőségeiket a még eredményesebb gazdálkodás érdekében.

Még tartalomjegyzéknek is nagyvonalú ez a felsorolás, de a részletes elemzés hadd maradjon meg a közgazdászoknak, a statisztikusoknak.

Arra a megjegyzésre is odafigyeltek, amikor a megyei vezetés szóvá tette, hogy az idei terveik nem eléggé ösztönzőek, mintha kissé kényelmesebb munkára adnának alkalmat. Három hét alatt átdolgozták az egész termelési tervüket.

Mert van fülük a hallásra.'

GÉPEK ÉS EMBEREK

Lehetnek a legcsodálatosabb gépek, a legnagyszerűbb tervek, ember nélkül egyik sem ér semmit.

Detken munkára váró szabad kéz már nem akad. A főiskolát, egyetemet végzett fiatalokat szívesen fogadják, még lakásról is gondoskodnak nekik. Főként a házaspárnak örülnek, mert tapasztalataik szerint a családos hamarabb ereszt gyökeret Detken, mint egy magányos ember.

A letelepítésben segítenek azoknak is, akik az alföldi tanyavilágot cserélik fel a mindenképpen sokkal kényelmesebb detki körülményekkel. Főként az állattartáshoz szükséges munkáskézre van nagy szükségük.

A gépesítés, a modern technika nélkül hamar kifulladnának De a gépesítés, a modern technika egyben szervező erő is, mellette nem lehet kényelmeskedni, totolyá2~ ni. Dolgozni kell.

— A munka az, aminek révén eljutottunk Detken oda, ahol tartunk — mondja Szabó Imre, állami díjas tsz- elnök. — És én arra vagyok a legbüszkébb, hogy az itteni emberekkel sikerült megértenünk egymást, sikerült, olyan életkörülményeket előteremtenünk, amely elégedettséget vált ki egykori gyerekkori játszópajtásaim, azok gyerekei és unokái körében. Elnézést, nem tudom kikerülni ezeket a nagy szavakat, de senki se értse frázisnak azt, amit mondtam. Engem az tesz nagyon boldoggá, hogy a detkieknek mindig Szabó Imre voltam, az is maradtam. Ne értsék félre: erre vagyok a legbüszkébb.

Ha valaki azt várta, hogy elmeséljük egy Állami Díj történetét, attól elnézést kell kérnünk. Nem akartunk mást, mint bekukkantani Detkre, széjjelnézni a gazdaságban. a házak táján, emberekről érdeklődni és emberekről szólni. Fontosnak tetsző ügyek és feladatok mellett apró, köznapi részletekre is rácsodálkozni. Ismerkedni a mindennnnciç kevésbé látvánvos eseményeivel. amelyekből összeáll egy ember egész élete.

Látogatóba invitáltunk magunkkal mindenkit

G. MOLNÁR FERENC

Képviselőtársaival a Parlament folyosóján

v