Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-22 / 94. szám
Esett az eső, feketén fénylik, úgy kanyarog hosszan a szürke betonút. Hideg van, a tavasznak éppen az a szaka, melyet „kellemes őszünk van!” kesernyés-gúnyos megjegyzéssel jellémzünk időnként, s fázva húzódunk ösz- szébb a télikabátban. Morgolódunk, zsörtölődünk, nem tetszik semmi sem, s gyanakodva kémleljük az eget, liogÿ mikor húzza már el végre toldozott-foltozott, másnapos színű felhőfüggönyét a nap elől... — Még az a jó — biztatjuk egymást —, hogy Egertől igazán nem hosszú az út Ando rnaktályáig. Valóban, a néhány kilométer percek alatt elkopik a kerekek alatt, a falu szélén ránk mosolyog a KRESZ-ben „Lakott terület kezdete” nevet nyert tábláról a helységnév, s most már valóban megérkeztünk, és az egyik legilletékesebbnek, a kedvesen készséges tanácstitkárnőnek tesszük fel a kérdést: — Mit jelent Andornaktá- lyának ez a tőszomszédság, jót-e avagy rosszat? T- Hogy rosszat jelent a szomszédság — mosolyodik el Ipacs Józsefné —, az semmiképpen sem mondható. Inkább, azt hiszem, nagyon is jó ez nekünk. Vegyük csak a legfontosabbat, a munkát. Nekünk, ugye, van most, ha jól emlékszem, 2672 lakosunk, ebből 1567 munkaképes, és közülük csak kétszázam dolgoznak itthon, a többi eljáró. Kell-e mondani, hogy néhányuk kivételével valamennyien Egerben találtak munkahelyet...? Miközben válasza lényegét fogalmazza, ujjaival időnként könnyedén igazít egyet az esőtől begöndörödött frizuráján a titkárasszony. A mozdulat természetesen nem hiúság által diktáltatott, de ha már fénykép is készül, valahogy mutatni is illik azon. A titkárnő Visszatérve azonban a kérdés lényegéhez, még jó időn át eldiskurálgatunk arról, hogy miféle előnyei vannak e közeli szomszédságnak, amely, meglehet, majdan majd odavezet, hogy Andor- naktályá — lassan Eger lesz. Ha igen, pikkor ez még a jövő zenéje azonban, a mi beszélgetésünk viszont a jelené. A jelenre pedig Ioacs Józsefné nem panaszkodik, igaz gondok, problémák, mint mindenütt, itt is adódnak, de éppen a városközelség az, ami sokat enyhít ezeken. — Mert nézzék — magyarázza —, itt vannak például a boltjaink, ezek, sajnos, nem elégítik ki a lakossági igényeket, ahhoz már át kellett volna alakítani őket ön- kiszolgálóvá. (Igaz, jegyzi meg zárójelben, az áfész már régen ígéri az átalakítást, de még szó sincs róla, pedig mi mindig ezt a húrt pengetjük.) Nagy gondot azonban ez sem jelent.: az alapvető cikkeket itthon szerzik be a helybeliek, ha meg nagyobb vásárolni valójuk akad, felszállónk a buszra, s a megye- székhelyen költik a pénzüket. Szerencsére, a közlekedésre tiacs sok panasz. Igaz, reggeMost fényben: Guszti bácsi és Eta néni Ez is előny lenne tehát, méghozzá nem éppen az utolsók közül való, de az óvodahiány — mint sok más községnek —, Andornaktá- lyán szintén sok gondot okoz. Vagy mondjuk inkább azt, hogy — okozott...? Igen, ebben a megfogalmazásban egyre inkább a múlt idő használata lesz a helyes, mert a Kossuth utcában, szemközt a mozival, már áll az új óvoda épülete — ötven gyerekre tervezték, de szükség esetén többet is el tudnak majd helyezni benne —, és ennek az óvodának külön, és szép története van. Kezdődik pedig az egész az árakkal, azzal, hogy manapság egy valamirevaló ovihoz hozzá sem lehet kezdeni, ha nincs a zsebben vagy hárommillió. Nos, a községnek nem volt. De az elnök, meg a titkárnő vették a fáradságot, és szépen felkeresték azokat az üzemeket, munkahelyeket, ahol andornakiak dolgoznak, és okos érveléssel meggyőzték az igazgatókat, a vezetőket, hogy jó az a munkahelynek is, ha dolgozóját nem nyugtalanítja a gyerek cipelésének, elhelyezésének a gondja. Egy szó, mint száz, ily módon összejött jó hétszázezer. Ehhez 150 ezret adott az Eger völgye Termelőszövetkezet, ugyanennyit a Kőolajtermelő és a Kőolajfúró Vállalat, százszáz ezret a borforgalmi kombinát és a Volán 4-es számú vállalata, és folytathatnánk a sort, 15—16 vállalat járult hozzá kisebb-na- gyobb összeggel,, társadalmi munkával az óvoda felépítéséhez, s ebből derekasan kivették részüket a helybeliek is: egy-egy hétvégén néha negyvenen is . dolgoztak az óvoda építésén. így aztán, alighanem sikerül a terv : szeptemberben megnyitja kapuit az új andornaki óvoda. Mindezt hallva, olvasva a rossz nyelvek esetleg azt mondhatják, nem biztos, hogy ennyire rózsaszín erre a helyzet, mert az csak természetes, hogy a vezetők inkább a jóról szeretnek beszélni. Jobb az, ha a gondok szépen a háttérben maradnak; Nézzük gyorsan ennek is utána. A tény, amit elsőként megtudunk: a községből való.el- költözés minimális. Ezzel szemben legalább ötven egri venne itt szívesen házhelyet, ha még tudna adni a tanács, de sajnos, jelenleg már egyetlen hely sincsen. A község „alsó” részén olyan új utcát találni, hogy az már szinte túlzás. Ez az utca a Petőfi, és olvan házak sorakoznak a sáros, hepehupás út kétoldalán ... ! Az egyik előtt két asszony. Ipacs Lász- lóné. és a most kismama Németh Istvánné álldogál. Váltunk néhány szót, elmondják, hogy az egri néldára ők is Csebokszárinak nevezik ezt az új települést. ____ . B artáné (Fotó: Tóth Gizella) — Cserélnének az egri, „Csebok”-beliekkel? — Azt már nem! — Semmi pénzért! Erről ennyit. Barta Józsefné az Arany János utcában lakik, és most a kis Dávid fiával van otthon, GYES-en. Férjével együtt arról híresek, hogy az általuk alapított és közben (Fotó: Szabó Sándor) Napközben ritkán találni otthon, vagy a szövetkezet kacsafarmján van, vagy pedig a faluban a tanácson, a népfrontnál. Mindig jön, megy, sürög-íorog, igazi közéleti ember. Egyszerű falusi asszony, aki szülőfalujában, Gyöngyöstar- jánban találta meg élete célját, a munka mellett másokért tenni, a közös célért munkálkodni. Több mint harminc, esztendeje már, hogy özvegy. Férjét a háború utolsó napjaiban veszítette el és egyedül maradt, az akkor 13 hónapos fiával. Nehéz körülmények kö. lenként, munkába, iskolába menet zsúfolásig megtelnek a buszok, de a további járatok, amelyek óránként indulnak, már gyors és kényelmes utazást biztosítanak. országos hírnévre szert tett D—D ifjúsági klub alapító tagjai. — Mit jelent a D—D? — Dolgozók és diákok... — Jó az Eger-közelség a klubnak? — Különösebben nem befolyásolja a munkánkat. Annak, hogy valaki nálunk tag lehessen, igen szigorú feltételei vannak. Értelmes és hasznos dolgokat csak így tudunk csinálni, így azok, akiket „elcsábít” tőlünk a városközelség, azok nem is hiányoznak ... Másrészt viszont jó, hogy közel van Eger: mozi, kiállítások, vetélkedők, színház, kirándulások... — Megfogalmazná a D—D célját? — Az alapítólevelünkön ez áll: „Alapíttatott a klub időszámításunk szerint 1975. októberében az ifjúság szabad elhatározásából, hogy az elmékben születő szép és nemes gondolataikat megvalósítani tudják...” Ez tehát a jelen. Míg sikerült felderítenünk, elszaladtak az órák. szünetel az esőzés, gyenge felvillanásai vannak a napnak. Egy ilyen villanásban régi, de nagyon szép házikó tűnik fel, a Rákóczi utca 271. Mint a házuk, szép a két öreg is, aki lakja: Szabó Guszti bácsi, meg a felesége. Nagy Etelka. Végül velük szintén odaterelődik a szó, az Eger-közel- séghez, hogy jó-e nekik ez vagy nem jó? — Nekünk mindegy — azt mondja Guszti bácsi —, én nyolcvannégy éves vagyok, Etelka nyolcvanöt, hát mindegy, azt mondom. Ha csak az nem, hogy mégis jó, hogy hamar itt vannak az unokák, amikor jönnek, és én is hamar érem az egri fürdőt, igaz, itt is van, de én inkább oda megyek. A fényképezőgépnek „ví- gyázz”-ba húzza ki derekát, amúgy huszárosán, aztán — vastaglencsés szemüvegén át — barátsággal ránk néz, majd a nehezen derülő égre. Ügy tűnik, elégedetlen: a fejével, lassan — nemet int a pislákoló napnak. B. Kun Tibor A különböző rendszerű országok békés együttélése, *rvü- tnölcsöző, kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatuk — lenini elv és célkitűzés volt. Első kidolgozója és aktív művelője is Vlagyimir Iljies Lenin. Minden alkalmat megragadott, hogy a tőkés világ realitások iránt fogékony képviselőivel, elméleti és gyakorlati gazdasági szakembereivel személyesen is találkozzék. Kénünkön: Lenin a Kremlben levő dolgozószobájában T. T. Christensen amerikai közgazdásszal beszélget 1921 novemberében. A munka ünnepeltjei Ötödször kitüntetett az egri mélyépítő üzem Az elmúlt évi munkája alapján immár ötödször nyerte el az élüzem címet az egri városi tanács Mélyépítő- és Városgondozási Üzeme. A kitüntető cím ünnepélyes átadására pénteken délután került sor. Horváth István, az üzem párttitkára köszöntötte az üzem dolgozóit, s a megjelent vendégeket, közöttük Kalmár Pétert, a városi tanács elnökhelyettesét, majd Rozsnaki István üzemvezető emlékezett meg a munka ünnepéről és számolt be az elmúlt évi eredményekről. A jó gazdálkodás, á tervfeladatok túlteljesítése mellett az elmúlt évben sikerült sokat javítani a dolgozók munka- körülményein és szociális ellátottságán is. A kollektívák erősödését mutatja a szélesedő szocialista brigádmozgalom; a Petőfi kubikosbrigád és az Allende műszaki brigád aranykoszorús kitüntetést kapott. A jutalmakat és kitüntetéseket Tokaji József, a HVDSZ központi vezetősége elnökségének tagja és Berecz Istvánné, a HVDSZ megyei titkára adta át. Többek között kiváló munkáért miniszteri kitüntetést kapott. Bata Sándor lakatos, Demeter Dezső szb-titkár pedig kiváló szakszervezeti munkáért ezüst fokozatú kitüntetésben részesült. Giza néni” bronzérme zött nevelte, napszámosként dolgozott, fizikai munkát vég. zett nő létére, hogy legyen kenyerük, hogy a fia ne érezze az apa hiányát. Ludányi Lajosné az elsők között lépett be az ötvenes évek végén alakult termelőszövetkezetbe, amelynek egyik alapítója. Három hold földet vitt a közösbe, azt a duldet, melyet néhai férje után a háborút követően kapott. Gyalogmunkásként kezdte a szövetkezetben, tizenkét év óta pedig, állatgondozó. — Ott voltam, amikor meg. épült a szövetkezetünk szarvasmarhatelepe — idézi vissza a régi pillahatbt. — Állatgondozó lettem. A férfiakon kívül öten voltunk asszonyok. Mindennap hajnali háromkor már keltünk, és lovas kocsival mentünk a Borhy-tanyán lévő telepre. Télen sokszor olyan , nagy hó volt arra, hogy a kocsink felborult, de olyankor sem hátráltunk meg, gyalog siettünk, mert az állatokat etetni kellett. Négy esztendeje dolgozik a közös gazdaság kacsafarm- ján, kedves munkatársával, Kondás Istvánnévál. —A Cserepesre járunk — folytatja —, így nevezik azt a helyet, ahol a kacsák vannak. Szeretem a telepet, hiszen korszerű, az állatokat pedig, mert mindig meghálálják a ragaszkodást, a gopdos. kodást. Reggel hétkor az etetés után rendszeresen összeszedjük; a tojásokat, sokszor 3200—3300-at, aztán megmossuk, fertőtlenítjük, lámpákkal átvilágítjuk, és ládákba vagy tálcákra pakoljuk valamennyit. Ezeket Egerben, a Heves megyei Szövetkezeti Baromfikeltető Állomásra vi_ szik keltetni. Délután bt óra van mindig, amikor hazaérek. „Giza néni”, ahogy Ludá- nyinét nevezik a faluban, késő délután sem mindig indul haza, hanem a kacsafarmról egyenesen a tanácshoz megy, hogy elintézze ami szükséges. Húsz esztendeje ugyanis tanácstag a Bocskai utcában, ahol lakik. Az ottani emberek ügyes-bajos dolgait képviseli. Évek óta egyedüli nőtagja a községi tanács végre, hajtó bizottságának. — Nyolcvan ház lakója választott tanácstagnak — magyarázza Ludányiné. — Évek. kel ezelőtt még sok gonddal küszködtünk. Nem volt például út és víz a Bocskai utcában sem. Jártam, magyaráztam, kértem, míg megcsinálták. Igaz, nem ment magától, az utca lakóival összefogtunk és társadalmi munkában ástuk a vízvezeték-hálózat helyét. Jöttek az embe rek a hívó szóra és soha nem mondtak nemet mert látták, hogy érdemes. Lett is eredménye, hiszen azóta nem kell sárban járni és a vízvezeték is ott van az utcánkban. Gyöngyöstarján nagyon sokat fej lődött az utóbbi húsz eszter dőben, vannak már jó útjr ink, javult az áruellátás, va kulturált presszónk, ahe szórakozni lehet. Hamarosan jobb lesz a közvilágítás a fa- 1978. április 22., szombat M luban, és az idén megkezdik az új iskola építését is. Mindez a közös összefogás eredménye. Jólesik ezt látni és ebben közreműködni. Ludányi Lajosnét nemrég a Hazafias Népfront községi bizottsága az „Érdemes társadalmi munkás” emlékéremmel tüntette ki. Legutóbb pedig Heves megye Tanácsára hívták, ahol átvehette a Munka Érdemrend bronz fokozatát. — Magas kitüntetést kaptam — beszéli megilletődve. — Soha nem számítottam ilyenre. Október óta nyugdíjas vagyok, hiszen már közeledek a hatvanhoz, de azóta sem álltam meg. Most is dolgozom és szeretnék sokáig aktív maradni. A munka, a tenni akarás éltet, az, hogy másokért is tehetek. Cseléd volt az apám, szorgalmas ember, aki korán, a munka szeretedére és tiszteletére nevelt. Ez végigkísért eddigi életemen, és úgy érzem, nem bántam meg, amit tettem. A megbecsülés, amely körülvesz, bizonyítja, hogy érdemes volt és azt hiszem, továbbra :s érdemes lesz tevékenykednem, míg bírom. ÍVIentusz Károly fêmïïicnn A város vonzásában Nem hosszú az út Andomaktályáig 108 éve született Vlagyimir Iljies Lenin
