Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-22 / 94. szám

Egerben érte a Jö hír! hran M akadémiai dija I-------------—— ■ A megyei A EB vizsgálja: Hol tart a tankötelezettségi törvény végrehajtása? nácsi szakigazgatási szervek miként alkalmazzák a gya­korlatban a tankötelezettség re vonatkozó 1962. évi 13-as számú törvényt, valamint az ennek végrehajtására kiadott 7/1963. számú MM. rendelet előírásait. A tájékozódás során nem elsősorban a helyzetfelmérés­re törekszenek, hanem azt óhajtják elemezni, hogy a gyerekek egy része, milyen okok miatt nem fejezte be tanulmányait. Ennek érdeké­ben megkérdezik a dolgozók iskolájának felnőtt diákjait, ellátogatnak azokhoz a fia­talokhoz, akik „lemorzsolód­tak”, s arra is választ keres, nek hogy a cigánylakosság körében miért nagyobb üte­mű ez a folyamat. Felkeresnek 22 általános iskolát, valamint a települé­sek tanácsait, s értékelik a gimnáziumok, a szakmunkás, képző intézetek, a szakközép- iskolák elsős tanulóinak első féléves eredményeit, s ennek ismeretében keresik a lema­radás, a visszaesés összete­vőit. A Heves megyei Népi Elle nőrzési Bizottság április 19. én vizsgálatot kezdett, amely­nek célja annak megállapítá sa, hogy az általános iskolák igazgatói és az illetékes ta­Ászé orszásos A reformkori nyelvújítás vezéralakja, Kazinczy Ferenc szobránál rótták le tiszteletü­ket a szép magyar beszéd or szágos versenyének döntőjére Győrbe érkezett versenyzők pénteken, a költő nevét viselő és a versenyt rendező gimná. ziumban. Ezután az anya­nyelvűnket legszebben beszé lő középiskolások mérik össze tudásukat a Kazinczy-érem és az oklevél elnyeréséért. [QMmisw 1978. április 22.. szombat Negyvenéves sincs. Szőke, itt-otT keresi még a helyes magyar kifejezéseket. Az Uk­rán Szovjet Szocialista Köz­társaság kétmilliós fővárosá­ból, Kijevből érkezett Két hónapra. S amikor szerényen, talán kissé belepirulva közli, hogv akadémiai nagydijáról Egerben értesült, lelkes ová­cióval köszönti a tanárképző „hatos” előadójának közönsé­ge. Majd a diákköri Németh László — ülést követően dr. Szűcs László főigazgató el­sők között gratulál Ivan Me- lehának. Miért a magas elis­merés? Honnan nyelvünk, irodalmunk ismerete? Mi hozta most közénk? Kimér­ten, pontosan válaszol a kér­désekre. — Tulajdonképpen egy munkácsi kislánynak kö­szönhetek mindent. Aspirán­sok voltunk, a német nyelv- terület irodalmával foglal­koztunk. Aztán ez a kollegina felhívta figyelmemet Né­meth Lászlóra. Ha jó könyvet akarsz, olvasd el az Iszonyt, megjelent oroszul, mondta. Nekikezdtem. S az lett c vége, hogy a németről végleg átnyergeltem magyarra. Hungarológusként dolgo­zom, beszélem most már a nyelvet, ismerem Németh szinte valamennyi fontosabb regényét, drámáját, esszéjét. Tavaly jelent meg róla uk­rán nyelvű összegező tanul­mányom, amely első e téma­körben. Érte tüntetett most ki a kijevi akadémia. ★ f — Ismerte személyesen Németh Lászlót? — Nem volt hozzá szeren­csém. S ez nagy veszteség, mert talán még közelebb vitt volna belső megértéséhez. Ahhoz az egyetemes igényű, hallatlanul intellektuális, mély lélektani ismeretről ta­núskodó és nemes nyelvű \ irodalomhoz, amelyet én köz­vetlenül Tolsztoj mellé he­lyezek. Talán nem is véletlen, hogy Proust ihlette egyik legjobb tanulmányának megírására, s az Anna Ka- reninával ismerkedvén ke­rült az orosz nyelv, az orosz kultúra közelébe. Egyetlen emlékem van csupán a nagy írótól! Első műve, a • Gyász fordítása közben bizonyos problémák tisztázása végett írtam neki. Válaszolt. Meg­kezdett levelét azonban fele­sége, Ella néni fejezte be. Akkor már nagybeteg volt az író, s röviddel később meghalt. Én a gyásszal gyá­szoltam őt. Százezer példány­ban jelent meg ukránul, • művei közűi a legelsőként. •k Ivan Meleha műfordítói munkássága különben ko­rábbi keletű. A most Kos- suth-díjjal kitüntetett GáU István kisregényét ültette előbb magyarról ukránra, majd Móra Ferenc Kincske­reső kisködmöne követke­zett. Múlt évben már lírához is nyúlt, Ady Endre tíz versé­vel szerepel a költő emléké­nek tisztelgő ukrán antoló­giában. Eleinte, aspiráns korában, Móricz Zsigmonddal is fog­lalkozott a jeles irodalom­tudós. A nagy magyar realis­ta orosz tolmácsolásban meg­jelent művei felől cserkészte be magát irodalmunkba. Ha nincs a munkácsi leányzó, talán a Sáranynál, az Erdély- trilógiánál marad mindvégig, Móricznak szentelve, kutató, rendszerező munkáját. k — S folytatta a Gyászt? — Igen, a Galileivel, ami megint jellegzetes műve Né­meth Lászlónak. Ez is ha­sonló példányszámban jelent meg ukránul, s különöskép­pen az értelmiség körében van nagy sikere. Jelenleg az Irgalom átplántálása foglal­koztat, de ugyanakkor benne vagyok egy József Attila-kö- tet fordítógárdájában. To­vábbá ugyanennyire fontos­nak tekintem újabb tanul­mánykötetemet, amely „Tolsztoj és Németh László” címen jelenik meg az idén. Hová lyukadok ki benne? Könyvem legfőbb konzekven­ciája, hogy bár sok a rokon vonás a két nagy író életmű­vében, Németh László más korban élvén, s kötődve né­pe sorskérdéseihez, történel­mi alakjainak problémaköré­hez, továbblépett a tolsztojá- nus úton. A vállukon szár­nyat viselő emberekhez szól, azokat lendítené előre önma­gához hasonlóan a jobbért, a többért, a társadalomért elkötelezetten. Tehát mi­közben európai, tipikusan magyar is. Büszke lehet rá nemzete, amilyen büszke én vagyok, hogy művészetével megismertethetem az ukrá­nokat. Moldvay Győző Hatszáz dalos részvételével Nópdalkórusok minősítése Tarnaleleszen Lenin születésének évfordulójára A felszabadulástól napjain­kig a Szikra és. a Kossuth Könyvkiadó Lenin müveiből összesen 203 kiadást jelente­tett meg, több mint 3.7 millió példányban. Könyvkiadásunk az idén is számos kiadvánnyal emléke­zik meg a nagy forradalmár politikus születésének 108. évfordulójáról. Az idén került a könyves­boltokba Lenin Összes mű­veinek 51 kötete, amely az 1919, júliusa es 1920. novem­bere közötti időszakból — az intervenció és a polgárhá­ború korából — származó le veleket és táviratokat tar­talmazza. A könyvben szerepel egy Kun Bélához írt levél is, s más magyar vonatkozású írás is található benne. Díszkiadásban, gyűjtemé­nyes kötetben adja közre a kiadó Leninnek Magyaror_ szágról szóló írásait. A nép. szerű Marxizmus—leni ni z_ mus klasszikusainak kis. könyvtára sorozátban jut el az olvasókhoz az „Egy lépés előre, két lépés hátra” című tanulmány. Újdonság, hogy a Kossuth Kiadó Lenin több művét is az uzsgorodj „Kárpáti” Ki­adóval közösen jelenteti meg; így készül „A szocialista gaz­dálkodásról’’ című kötet. Harminchét csapat a rajtra kész. Mármint a Köszöntünk, VIT! Köszöntünk. Havanna! című vetélkedő nagyszabású megyei döntőjére, amely ma délelőtt kezdődik, s csak va­sárnap délután zárul az ered­ményhirdetéssel. Szóval a felkészülés első bizonyítéka már megérkezett. „Beugró feladatként” minden csapatnál megszülettek a VIT-sztorik, melyeket az elmúlt hónapok legizgalma­sabb, legvidámabb emlékei­ből kellett összeállítaniuk a résztvevőknek. Az ezzel elért pontszámok ma délelőtt a felsőtárkányi KISZ-táborban megtartott akadályversenyen növelhetők. A járási és városi vetélke­Vasámap a tarnaleleszi művelődési ház környékén színes, tarka népviseletű asz- szonyok kavalkádja felejtette el a mostoha, zord időjárást. Ez alkalommal tulajdonkép­pen a két éve kezdődött nép- clalkórusokat minősítő cik­lus utolsó előtti aktusára ke­rült sor, melynek befejező rendezvénye a májusban le­zajló egri országos népdal- kórus-minősítés lesz. A bemutató első felében azok a kórusok léptek a szín­re, amelyek a megyein „jól”, vagy „kiválóan” minősültek. Közülük kilencen kértek or­szágos minősítést. A me­zőnyből három népdalkórus emelkedett ki igényes mű­sorválasztásával, gondosan és precízen kidolgozott ének­lésével. Példát mutattak így a többi csoportnak is. A Fedémesi Népdalkórus, Csík Ferencné vezetésével már évek óta a megye leg­jobb együttesei közé tarto­zik. Nem elégedtek meg az eddig mindig sikert hozó műsoruk előadásával, hanem ez alkalomra újat állítottak össze. Remek és hangulatos volt az ízes palóc beszéddel színesített fedémesi gyer­mekjátékok felelevenítése, amelynél megfigyelhettük, hogy az iskolás korú gyere­kek átvették az idősebbek dí­szítésekkel, hajlításokkal te­litűzdelt előadásmódját. Ez­zel őrzik és ápolják azt a ha­dők győztesei közül most azok startolhatnak a legna g.vobb eséllyel, akik számítot­tak olyan ördöngős felada­tokra is, mint például ping­ponglabdák vödörbe dobálása. De legalábbis képesek néhány kilométert egyhuzamban le­kutyagolni. .. A délutáni szellemi vetélkedő, melynek színhelye az egri tanárképző főiskola három terme — ez­után nyilvánvalóan már gye­rekjáték lesz..., különösen akkor, ha a csapatok igyekez nek a válaszok megfogalma­zása közben az este rende­zendő VIT-discóra koncent­rálni! Azok, akik az első két for­dulón túljutnak, — hat csa­pat —, persze minden bizony. gyományt, amely valaha jel­lemzője volt a magyar nép- daloK előadásának. Kitűnő népzenei anyag vá­logatásával tűnt ki az Eper- bocsi Népdalkórus. Vezetője, Vincze Zoltán, a legújabb helyi gyűjtéseiből állította össze az előadott pásztordal- csokrot, ami jelzi azt, hogy gondos gyűjtőmunkával, a még olyan ismert helyen is, mint Egerbocs, lehet jót, ér­tékeset találni. Gondosan válogatott nép­dalok és azok kitűnő megfo­galmazása jellemezte a Ter- pesi Asszonykórus program­ját, melynek vezetője Nagy Sándorné Kis létszámuk el­lenére, remek hangzásban, stílusosan és hangulatosan daloltak. Mind a három kó­rus a legmagasabb, „orszá­gosan kiválón minősült” fo­kozatot kapta, megérdemel­ten. Ismét élvezhettük a Sze­derkénypusztai Férfikórus remek hangzását, a bükkszé- ki idősebb asszonyok őszinte, átélt éneklését, akik a mát- raballaiakkal együtt „orszá­gosan jól minősült” fokozatot érdemeltek. Tetszett a 24 tagú Gyöngyösoroszi Népdal­kórus előadása, jól megkom­ponált színpadi mozgása is, amely talán többet is érde­melt volna, mint az „orszá­gosan minősült fokozat”. Nem úgy a Mikófalvi Nép­dalkórus szereplése, igényte­len műsorválasztása, amely nyal jobb szeretnének a tánc helyett ezen az éjszakán is készülni. Szerencsére erre nem kerülhet sor, mivel az eredményt csak vasárnap a szuperdöntő előtt ismerteti a zsűri az egri Megyei Művelő­dési Központban. Nincs okuk keseregni azok­nak sem, akik ezt követően már csak nézőként vehetnek részt a programban, hiszen a vasárnapi nyilvános verse nyen a közönségnek is lesz módja a játékra. A fáradt, de minden bi­zonnyal boldog győzteseket pedig egy hét múlva majd várja Tata, ahol két és fél nap alatt eldől az, ki jut a kamerák elé, s onnan talán Kubába. azért érthetetlen, mivel Mf2 kófalva egyike azon szeren* esés községeknek, amelyek gazdag zenei hagyományok* kai rendelkeznek. A rendezvény második ré­szében megyei minősítésre került sor, melyen az újon­nan megalakult kórusok is bemutatkoztak. Rendkn A örvendetes, hogy megyén k- ben egyre gyarapszik a nép­dalkórusok száma. Az el­múlt évben nyolc népdalko- rus alakult; Atkár, Egerfar- mos, Egerszalók, Erdőkövesd, Erdőtelek, Gyöngyössolymos. Istenmezeje és Sarud közsé­gekben. Közülük igen jól fel­készített együttes benyomá­sát keltette a Gyöngyössoly- mosi Népdalkórus, hiszen az első „nekifutásra” „megyei kiváló” minősítést szerzett. Úgyszintén kiváló eredményt ért el, az eddigiekben a mű­sorválasztás miatt elmarasz­talt Gyöngyöspatai Népdal» kórus, amely végre adottsá­gaihoz és képességeihez mél­tóan szerepelt. Ez a pompás népviselettel rendelkező és jó hangzású csoport otthono­san mozog a színpadon; Éneklésük, mozgásuk termé­szetes, felszabadult. MűsoruW régi stílusú palóc dalok be­iktatásával erősödhetne és még sikeresebb fellépések elé nézhetne az együttes. Külön említést érdemel a KaráJ csondi Vegyeskar, amely az országos énekkari minősítés során, parasztkórus kategó­riában az igen megtisztelő „ezüst koszorú”-1 szerezte meg. Dicséretet érdemelnek azc’á a kórusok, amelyek első mi­nősítésükön mindjárt a „megyein jól minősült” fo­kozatot érték el: Atkár, Egerfarmos, Egerszalók és Istenmezeje, de a régebbiek is; Aldebrő, Nagyfüged, Atánj és Váraszó, mert szép fejlő­désről tettek tanúbizonyságot) és eredményükkel szintén részt vehetnek az országos minősítésen. A közeli egri országos mH nősítés előtt, mélyebb érté­kelésbe korai volna bocsát­kozni, azt azonban már most megállapíthatjuk és jóleső érzéssel nyugtázhatjuk, hogy, a megyében a népdalkórus- mozgalom tovább fejlődött,' erősödött, és a minőségi munka terén a jövőben még komoly tennivalók várnak a szakemberekre. Nagy Miklós (MTI) Harminchét csapat rajtra kész! Ma megyei VIT - veté I kedő .SOBCR ANTALI (Befejező rész) — Na, nézd csak! Hát per­sze: Varga Editke! Miirt nem mondta mindjárt? Beszélt már az igazgató kartással? Szélesre tárult az ajtó, az igazgató két aktatáskás ven­déget tuszkolt maga előtt. — Emilkém, légy szíves, tárgyalj Péterékkel, a tsz- böl jöttek, hogy az őszi mun­kára megkössék a szerződést. — Bocsánat! — mondta a helyettes Varga Editnek, és tessékelte befelé a vendége­ket. Idős tanárnő állított be egy halom érettségi bizonyítvány­nyal; aláíratni hozta, mert délben ki kell osztani, az osztály Lengyelországba uta. zik holnap reggel. — Elnézését kérem! — mo­solygott az igazgató Varga Editre. Szélsebesen írjt, kanyarítot- ta alá a nevét az elébe tere­getett ívekre. Közben ilyene­ket mondott: — Na, Brum- bauer is megérett! Mi az, a Göbölös színjeles lett? Ez a Vízkeleti Babitsot összeke­verte Kosztolányival! Végzett, Varga Editre né­zett, nevetve mondta: — Tudja, Erika, az egysze­ri diák is az érettségin... Csöng a telefon, Sárika nyújtja a kagylót, és_ súgja: — Bányarévi kartársnő. — Halló! Jaj, már minde­nütt úgy kerestem! Jó, hogy... Igen, hallgatom, tes­sék csak.. Közben félresúgja Sáriká­nak : — Nézze meg, mi vár még rám ma! Sárika egy naptárlapról so­rolja: tizenegyre a műv. osz­tályra, fél tizenkettőre a TIT be, fél egykor vissza, a záró­konferenciára, kettőkor ered­ményhirdetés, fél négykor is_ kolavezetőségi értekezlet, hat­ra bankett a Bazsarózsában. Az igazgató gyorsan elbú­csúzik a telefonba, leteszi a kagylót. — Bazsarózsa, Bazsaró­zsa. .. — mondogatja tűnőd­ve, aztán hirtelen Varga Edithez fordult, az órájára is pillantva egyet. — Szóval, Erika! Az állás megvan; ebben a percben magával már be is van tölt­ve. A többit a helyettesem­mel megbeszélik. Viszlát szeptemberben! Gyere, Sa- nyikám, majd útközben elme­séled a fölvételidet! Vállon ragadta a fiút, te­reli kifelé az ajtón. Varga Edit is fölállt, fogta a bőrtáskáját, kiment a taná­ri mosdóba, és átöltözött. Farmerban, sárga pólóingben, vásott surranóban ment visz_ sza, és leült előbbi helyére. Szemüveget sem tett; úgyis csak olvasáshoz írta az orvos. Nagyon bánta már ezt a kel- lékesdit. Mit akar ő itt ma­gából megmutatni, ahol n neve is percenként cserélő­dik. s valami Major Vali osztálytársának tartják? Sen­ki, senki nem nézi annak, aminek szánta magát azzal az idétlen átöltözéssel. Letette maga mellé a tás-5 kát. Sárika most rámeredt. — A műv. házból jött! ugye, kedves, A bábszakkör.. ; — Nem. Varga Edit tanár­jelölt vagyok. — Aha. Iszik egy kávét? Most berontott az igazgató,' ittfelejtette a táskáját. Meg­állt Varga Edit előtt, tana­kodva nézte. — Engem vár? — Igen. A magyar—francia szakos állás ügyében.,. — Sajnálom — tárta szét karját az igazgató — Már be­töltöttük. Ebben a percben. Varga Edit már odabent tár­gyal a helyettesemmel _ ha­d arta gyorsan, és iszkolt ki­felé. De az ajtóból még visszás fordult: — Ugye, Bazsarózsa, Sári­ka, Bazsarózsát mondott? Sárika most nem figyelt, egy nagy számoszlopot adott össze. — Igen, igazgató kartárs — mosolygott Varga Edit. — Hatra a Bazsarózsába kell mennie. — Köszönöm... kedves... — suttogta az igazgató, és lassan behúzta maga után az ajtót. «

Next

/
Thumbnails
Contents