Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-19 / 91. szám

*r "'■*" '• ; ! Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Elvonulás, kérdő]elekkel A JAPÁNHOZ TARTÓZÓ Szenkaku-szigetek tér­ségéből elvonult az odasereglett száznegyven kínai „halászhajó”. Az idézőjel azért jogos, mert a japán őrnaszádok parancsnokainak érthetően riadt jelenté* sei szerint ezeken a bárkákon fegyveres legénység tartózkodott és fedélzetükön „nemegyszer több volt a géppuska, mint a halászháló...” Az incidens, legalábbis pillanatnyilag, véget ért, de csak a valóságos vizeken — az ügy diplomáciai ér­telemben még jó ideig tarajos hullámokat kavarhat. Mi lehet e furcsa „flottatüntetés” háttere? KÍNA ÉS JAPAN KÖZÖTT hosszabb ideje tár­gyalások folynak a két ország közötti békeszerződés megkötéséről. Közismert, hogy az aláírás gyakorlati­lag egyetlen akadálya egy sajátos kínai követelés. Eszerint a szerződésbe be kell venni az úgynevezett ..hegemónia-cikkelyt”, ami a Szovjetunió ellen irá­nyulna — é Moszkva már nemegyszer érzékeltette, hogy ezt, annak minden diplomáciai következményei­vel így is fogná fel. Mivel most a megbeszélések új szakasza kezdő* dik, az egyik valószínű ok, hogy Peking ezen a mó­don akart nyomást gyakorolni Tokióra. A tokiói rea­gálás azonban a kínaiak által vártnál határozottabb és élesebb volt. Szonoda Szunao külügyminiszter egy­értelműen kijelentette, Kína téved, ha azt hiszi, hogy ilyen eszközökkel kényszerítheti rá akaratát a Japán kabinetre. A tokiói válasz nyomán a kínaiak vissza­vonták hajóikat a japán felségvizekről. Keng Piao miniszterelnök-helyettes Pekingben „véletlennek” ne­vezte a történteket és azzal magyarázta, hogy a halá* szók gazdag zsákmányt ígérő halrajok nyomában” kerültek a Szenkaku-szigetekhez. Sajnos, sem Japán­ban, sem másutt sincs senki, aki komolyan vehetné ezt a „magyarázatot”. Peking ugyanis nem most először lépett fel ve­szélyes módon a térségben, A TASZSZ szovjet hír- ügynökség emlékeztet rá, hogy Kínának egész húsz­ezer kilométeres szárazföldi határa mentén szinte szüntelenül voltak és vannak agresszív előjelű, terű* letszerző akciói a Szovjetunióval és Mongóliával szemben éppúgy, mint Indiával, vagy Burmával. VAGY MINT MOST Japán esetében... Harmat Endre Waieim Beginnet tárgyalt Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára —, aki jelenlegi két­napos közel-keleti útja során hétfőn este érkezett Libanon­ból Izraelbe — kedden dél­előtt Jeruzsálemben külön- külön tárgyalt Mose Dajan külügyminiszterrel és Mena- hem Begin miniszterelnökkel. Beginnel folytatott 50 per­ces megbeszélése után Wald_ heim ismét nyilatkozott az új­ságíróknak. „A BT 425. szá­mú határozatának végrehaj_ tásáról és általában a közeli keleti helyzetről tanácskoz­tunk” — mondotta. Közölte azt is, hogy Begint tájékoztatta „az Izrael és az arab államok közötti tárgyalások felújítá­sával kapcsolatos saját néze­teiről”. De részleteket nem ismertetett. Bejelentet®, kér­ni fogja a Biztonság? Taná­csot, hogy az eredetileg előírt 4 000 főről növelje 6 000-re az ideiglenesen Dél-Libanonban tartózkodó „kéksisakosok” számát. Kurt Waldheim kedden délelőtti jeruzsálemi tárgya­lásai után Dél-Libanonba utazott. DUT és az „IT Wa Kedden a finn fővárosban megkezdődött a Béke-világ- tanács elnöksége irodájának kétnapos ülése. A testület megvitatja a neutronfegyver ellen kibontakozott tiltakozó mozgalmat a Közel-Keleten és az Afrika déli részén ki­alakult helyzetet, valamint a BéKe-világtanács felkészülé­sét az ENSZ-közgyűlés lesze­reléssel foglalkozó rendkí­vüli ülésszakára. A tanácskozást Romesh Chandra, a BVT elnöke ve­zeti. Brezsnyev fogadta Giereket A szovjet fővárosban tartózkodik Edward Gierek. a I,EMP KB első titkára, aki kedden tárgyalásokat folytatott vendég­látójával. Leonyid Brezsnyevvel. (Népújság telefotó — TASZSZ—MTI—KS) Leonyid Brezsnyev, ‘ az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden Moszkvában fogadta Edward Giereket, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkárát. való jog biztosításának szük­ségességét. Aggodalmukat fe_ jezték ki az Egyesült Államok ’ Bonni diplomata Leonyid Brezsnyev és Ed­ward Gierek véleményt cse­rélt az SZKP XXV. és a LEMP VII. kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtásáról. Elégedetten állapították meg, hogy mindkét testvérpárt kö­vetkezetes internacionalista politikája eredményeként erősödött a szovjet és lengyel nép barátsága, nőtt az együtt, működés hatékonysága a poli, tikai, gazdasági és kulturális élet minden területén. Egon Bahr a Német Szo­ciáldemokrata Párt ügyveze­tője, Leonyid Brezsnyevvel végbement találkozásáról új­ságíróknak elmondotta: a be_ szélgetés igen rövid, mindösz- sze negyedórás volt. Brezs­nyev, aki május elején utazik az NSZK-ba, elmondotta: ér­deklődéssel és várakozással tekint a látogatás elé, ame­lyen — Bahr véleménye sze­rint — a leszerelés kérdései központi szerepet töltenek majd be. Az SPD országos ügyvezetője azt mondotta, az A nemzetközi kérdések át­tekintésekor Leonyid Brezs, nyev és Edward Gierek hang­súlyozták az ember legalap­vetőbb joga, a békés élethez Ma nyílik kommunisták és néhány NATO-szöw*sége= se által szított fokozódó fegyj verkezési hajsza miatt. Ráj mutattak, hogy a jelenlegi körülmények közöH nem áH (alános békefelhívásokra, haj nem a nukleáris veszély csökj kentésére és a leszerelésre irányuló konkrét intézkedés sekre van szükség. Ismételj ten megállapították, hogy » Szovjetunió es Lengyelország belpolitikájának elveihez híJ ven, kész ilyen intézkedéseket tenni más államokkal együtt! A két testvérpárt vezetői véleményt cseréltek a nemi zetközi kommunista és munj kásmozgalom helyzetéről isj Megállapították, hogy aá SZKP és a LEMP változatlaj nu] kész mindent megtenni á közös cél, az összeforrottsáff megszilárdítása érdekében. előkészítő útja a benyomása, hogy Brezsnyetf határozottan folytatni kívánj ja az enyhülési politikát én bonni látogatását is enne« szolgálatába kívánja állítani. Egon Bahr kedden délutari Kovaljov szovjet külügymi­niszter-helyettessel találko­zott. Az SPD országos ügy­vezetője a tervek szerint) szerdán délelőtt megbeszélést folytat Borisz Ponomarjovval, az SZKP KB Politikai Bízott, ságának póttagjával, a KB titkárával, majd visszatér Bonnba. a spanyol kongresszusa Az apartheid hétköznapjai I. _ ■ Törzsíö - Rolls Royce-szai Szerény In segítség Szomáliának Három és fél napos láto­gatás után Szíad Barre Szo­máliái elnök kedden haza­utazott Pekíngből. A feltűnő­en rövidre szabott látogatás egyetlen kézzel fogható ered­ménye a két ország között megkötött gazdasági és mű­szaki együttműködési megál­lapodás. Nyilvánvalóan a Szo­máliái belpolitikai helyzet kényes volta miatt, a magas vendég eltekintett az ilyen­kor szokásos kínai vidéki körúttól. Szíad Barrét fogadta Hua Kuo-feng pártelnök és mi­niszterelnök és tárgyalásokat folytatott vele Li Hszien-nien miniszterelnök-helyettes. A tárgyalásokat, amelyek két­oldalú és nemzetközi kérdé­seket öleltek fel, a Szomáliái elnök „nagyon gyümölcsöző, nek” nevezte. Megfigyelők­nek viszont feltűnt, hogy Li Hszien-nien a Szomáliái tél által adott búcsúfogadáson hangoztatta: Kína saját lehe­tőségeinek megfelelően csu­pán .szerény segítséget” nyújthat Szomáliának. Ez a segítség — mutatnak rá pe­kingi diplomáciai források — egyebek között abban is meg­nyilvánulhat, hogy az elkö­vetkező időkben Szomáliái katonatiszteket képeznek ki Kínában, vagy kínai kikép­zőket küldenek Szomáliába. A látogatás korlátozott ered­ményét tükrözi, hogy Szíad Barre pekingi tartózkodása­kor mind a kínai vezetés, mind a sajtó meglehetős hangfogóval kezelte a Szomá­liái—etiópiai viszály kérdé­sét és tartózkodott a határo­zott elkötelezettségtől Szo­mália mellett BSpniiitSa 1973. április 19* szerda Az ENSZ először 1957. ja­nuár 30-án ítélte el hivatalo­san a dél-afrikai fajüldöző rezsimet. A világ voltakép­pen azóta ismeri ezt az afri­kaner szót: apartheid. Jelen­tése egyszerűen elkülönítés, vagy ahogy Pretoriában fo­galmazzák: „szétválasztott — mármint faji értelemben szétválasztott — fejlődés”. Azóta nincs esztendő, hogy a nemzetek világfóruma ne hozna határozatot a földke­rekség legnyíltabban fajül­döző, fasiszta rendszere el­len, 1978-at pedig az apart­heid elleni küzdelem évévé nyilvánította. Végül is mi az apartheid, az elkülönítés, a „szétválasz­tott fejlődés” a gyakorlat­ban? Az olvasó nyilván em­lékszik még a nagy Romm- filmre. Már a címe is telita­lálat volt: „Hétköznapi fasiz­mus”. Sorozatunkban körül­belül hasonló módszerrel sze­retnénk válaszolni a kérdés­re, bemutatni a fekete konti­nens déli részén uralkodó tö­mény fasizmust : tényeket, adatokat, eseteket villantunk fel — mozaikokat, amiből a kommentár kötőanyaga nél­kül is összeáll a kép. három pillér Röviden az előzményekről: 1488-ban Diaz portugál ha­jós felfedezi — milyen szo­morú iróniával cseng ma is e név — a Jóreménység Fo­kát, Afrika legdélibb részét 1652-ben megjelennek az első holland telepesek. 1795-ben feltűnnek az angolok, 1814- ben megindul a brit beván­dorlás. A XIX. század végén háborúk következnek az an­golok és a holland telepesek, a búrok között. Katonailag az aneolok győznek, de politi­kailag egyre erősödik a búr befolvás. Amikor a második világháború után Smuts tá­bornok. köztársasági elnök megpróbál óvatos lépéseket tenni a faj! együttélés felé, a fajvédő búr Nacionalista Párt megbuktatja ős magá­hoz ragadja a hatalmat 1948. május 26-i győzelme nyitja meg azt a korszakot Dél-Af- rikában, amely ma is tart. 1950 júliusában olyan törvé­nyek születnek, amelyek ma is az apartheid-rezsim pillé­rei: 1. A színes bőrűek teljes, „jogilag” is körülbástyázott alávetettsége, 2. a „felforga­tás elleni törvény”, amelynek jegyében bárki bebörtö­nözhető, sőt kivégezhető és 3. a bennszülöttek „áttelepí­tését” kimondó törvény. En­nek lényege: a négy és fél millió fehér megtartaná az ország területének 87 (!) szá­zalékát, a 18 millió afrikait pedig rezervátumokba, úgy­nevezett bantusztánokba te­lepítenék, szigorúan „etni­kai”, vagyis törzsi alapon. 1959. június 3-án hozták lét­re a xhosa törzs lakhelyén az első és mindmáig legna­gyobb bantusztánt, Transkei néven. ..PUSZTULÁSBA TORKOLLÓ TENGÖDÉS” Abban az országban, amelynek kiváló termőföld­jei vannak, amely a tőkés világ aranytermelésének há­romnegyedét (!) adja és amelyben a széntől kezdve a platinán, a rézen, a vasércen, az uránércen át a mangánig szinte minden nyersanyag bőségben található, a ban- tusztánok kivétel nélkül olyan területeken helyezked­nek el, amelyeken gyakorla­tilag — semmi nincs. „A bantusztánok — írta a minap a Frankfurter Rundschau cí­mű nyugatnémet lap — sem gazdasági, sem más értelem­ben nem képeznek életképes egységet. Lakosságukat a szó fizikai értelmében pusztu­lásba torkolló tengődésre ítélték.” Az eddig létesült tíz rezervátum több mint 300 (!), egymástól néha irdatlan messzeségben lévő, de min­dig kopámértéktelen földda­rabból áll össze. Jő példa erre az 1977 vé­gén „kikiáltott”, legújabb bantusztán, Bophuthatswana. Ez Északnyugat Transvaaltól egészen Dél-Natalig hat el­szigetelt földdarabból áll és az összterület mindössze 6.5 szá­zaléka (!) alkalmas valami­lyen mezőgazdasági művelés­re. A tswana törzs számára létesült rezervátum jövedel­mének mindössze 12,3 száza­léka származik magából Bophuthatswanából — a töb­bi kívülről jön. Hogy hon­nan? Azoktól a férfiaktól, akik — hogy családjuk élet­ben maradhasson — a re­zervátumhoz nem tartozó, fehér területeken már mint nem dél-afpikai állampolgá­rok „vendégmunkásként” dolgoznak (a fehérekénél pontosan tízszer kisebb bé­rért). „TAMAS BATYA” NEMET MOND Ennek fényében már ért­hető, ami a legújabb, a ti­zenegyedik tervezett bantusz- tánnal történt, illetve nem történt A neve: Kwazulu. A legnépesebb törzsnek, az öt­millió főt számláló zulunak szánták. Főnöke, a 49 éves, Rolls Royee-on járó Gatsha Buthelezi nemrég még „meg­bízhatónak” számított Preto­riában. Bár mindig reformokat követelt, Buthele^ elítélte „a gyűlöletet és erőszakot”, ezért sokan „Tamás bátyának” ne­vezték. És ez a „Tamás bá­tya”, ez a hajlékony, a re­zsimnek különösebb gondot nem okozó törzsfőnök, akit ötmillió ember tart vezéré­nek, most, amikor meg akar­ták nyitni az újabb életkép­telen bantusztánt. így szólt Johannes BaRhazar Vorster minisztere-lnökhöz: — Nem, excellences uram. Mindennek van határa. Eh­hez a gaztetthez nem adom a nevemet. Harcolni fogok. Harmat Endre (Következik:' Egy pretoriai telefonszám) . Ma nyílik meg Madridban a Melia Cast illa? Szálló ter­meiben a Spanyol Kommu­nista Párt IX. kongresszusa, hat évvel az Illegalitásban tartott előző kongresszus és egy esztendővel azután, hogy a párt a francoista diktatúra sötét évtizedei után vissza­nyerte legalitását. Az utolsó legális kongresz- szust, a IV.-et 193?-ben, Se­villában tartották. Ekkor vá­lasztották meg a párt főtit­kárává a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő egyéniségét, José Diazt. Do­lores Ibárruri n. az SKP mai elnökén, a legendás hírű la Pasionárián kívül a 46 év előtti kongresszusnak csak igen kevés részvevője érhet­te meg. hogy ismét ott legyen a spanyol kommunistáknak hazájukban nyilvánosan tar­Kereszty András, az MTI tudósítófa jelenti: Kilencven percen át ta­nácskozott kedd hajnalban a kairói repülőtéren Cyrus Vance amerikai külügymi­niszter — aki Salisburyből Londonba tartott — és Moha­med Kamel egyiptomi kül­ügyminiszter. A találkozót követő nyilatkozatokból az tűnik ki, hogy Vance amo­lyan „megnyugtató” villám- látogatásnak szánta rövid tartózkodását. Meghallgatta az egyiptomi véleményt Dél- Libanon és az Izraellel foly­tatott tárgyalások kérdései­ről. Üj javaslatot, vagy el­képzelést nem hozott magá­val. Ez a tény azonban, hogy Vance útbaejtette Kairót és hivatalosan is közölte Ka- mellel, hogy Alfred Atherton „közel-keleti amerikai nagy­követ” Jeruzsálembe és Kai­róba látogat a közeli napok­ban, azt mutatja, hogy Wa­shington továbbra is azon fá­radozik, hogy mozgásban tartsa Egyiptom és Izrael jaá t*Ha« ét. A repülőtéri találkozó után Kamel őrömmel üdvözölte az tott kongresszusán. A legaliJ tás visszaszerzése óta eltelt egy év alatt az SKP a spa­nyol politikai élet .jelentős tényezőjévé vált. A TX. kongresszus napi­rendjén három kérdés sze­repel: 1 A központi bizottság be­számolója és a politikai ja­vaslatok tervezetének vitá­ja: 2. A párt új szervezeti sza­bályzatának elfogadása: 3. A vezető szervek újjá­választása. A központi bizottság va­sárnapi ülésén értékelte a kongresszust megelőző párt­konferenciák tanulságait. s ezek alapján jóváhagyta a központi bizottság beszámo­lóját, amelyet Santiago Car­rillo főtitkár terjeszt szerdán délután a kongresszus elé. Egyesült Államoknak azt a készséget, hogy a tárgyalási „egyik fő partnere legyen". Kairói amerikai diplomáciai körökben viszont, arra utal­nak, hogy Atherton látogatá­sa „felderítő célzatú”, Wa­shington ismét össze kívánja gyűjteni a véleményeket Be­gin legközelebbi látogatása előtt. Atherton egyébként pénteken érkezik Kairóba és három napon keresztül tár­gyal majd az egyiptomi fő­városban. Egyiptomi sajtóje­lentések szerint az egyipto­mi vezetés Athertonnak adja át válaszát az izraeli javas­latra. A Garedat Miszr című lan — a kormányon levő Cent­rum Párt hivatalos orgánu­ma — kiemeli: „Izrael javas­latában elfogadta azt, hogv a Biztonsági Tanács 242-es ha­tározata alkalmas alap a közte és az arab szomszédok között folytatandó béketár­gyalásokhoz”. A kormány­párt hivatalos lapja szerint új helyzet alakult ki, amely „számos területen előrevitte a béketárgyalásokat”. Vance és Camel találkozója Mozgásban tartani Egyiptom és Izrael párbeszédét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents