Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-19 / 91. szám

Nyugdíjasok a munkahelyen À harmadik virágzás idején MANAPSÁG A MUNKA­HELYEKEN általános szo­kássá vált a panaszkodás — akár irodákban, akár üze­ntekben refrénként hallani : Ezt a hajszát nem lehet so­káig bírni, a főnök minden melót rám zúdít. Hogy kép­zeli? Három ember helyett dolgozzam? Megrögzött ma­ximalista. Megérthetné, az ember szervezete nem elnyű- hetetlen hozentráger. Örökö­sen fáradt vagyok Még hogy lesznek majd nyugodtabb na­pok is Ki hiszi, ez „A 22-es csapdája”. Nap mint nap ilyen és eh­hez hasonló zúgolódásokat hallani a húsz-harminc éves kollégáktól, de a negyvene­sek sem kivételek. Vajon mi lehet az oka? Talán otthon üvegbura axatt tartották, agyonkényeztették őket, vagy az iskola keveset adott útra- valóul ahhoz, hogy át tudják venni a szívósabb generáció­tól a stafétabotot? Más^ tár­sadalmi okait is firtathat­nánk, de nehéz lenne mind­erre most pár mondatban választ adni. Az Öreget viszont még nem hallottam panaszkodni. Hat évvel ezelőtt ragadt rá a név, amikor nyugállomány­ba vonult. Továbbra is az en­gedélyezett óraszámát ledol­gozza, fiatalokat megszégye­nítő energiával. Zokszó nél­kül vállalkozik a vidéki utak­ra, nem fárasztja a hajnali kelés. A teljesítménye? Le­körözi a fiatalokat. Nemcsak többre képes: kifogástalanul dolgozik. Hogyan győzi? Sze­rinte minden a jó időbeosz­táson múlik, meg aztán' meg­tanulta: ha a munka nem jön a helyünkbe, érte kell menni. Vérében van, ez él­teti. Egy „milliárdos vállalat” anyaggazdálkodási osztály- vezetőjétől hallottam: „Ugye nem kell külön magyaráz­nom, hogy mit jelent ma­napság az építőiparban az anyagbeszerzés. Most beütött hozzánk is a mennykő, elérte a nyugdíjkorhatárt a legjobb anyagosom. A kavics, kő, cement, fa, vasbeton termé­kek tartoztak hozzá. Még a föld alól is felhajtotta a szükséges készletet, miatta az építkezéseken sosem állt a munka. Akit az öreg helyére felvettem, a sarkáig se ér fel, pedig rokon cégtol jött, le­hetne gyakorlatai Lassú em­ber, nem tárgyalóképes, nin­csenek kapcsolatai a bányák­kal. Esküdni mernék: a mun­kaidő letelte után öt perccel már azt se tudja, hogy a vál­lalata a világon van. Az öreg meg a gondokkal aludt, azok­kal kelt még álmában is az építőanyagokat hajtotta. Már tárgyaltam vele. Visszajön — azt mondta, belebetegszik a tétlenségbe. Kifogyhatatlan a példák sora, elég, ha bemegyünk egy élelmiszerboltba: a pult mö­gött álló nyugdíjas eladó zár­óra előtt tíz perccel még min­dig előzékenyen, türelem­mel szolgálja ki a vevőt, mintha csak most nyitottak volna. Ott vannak a vendég­látóipar ruhatáraiban, a fel­szolgálók soraiban. A modo­rukról, szolgálatkészségük­ről példát vehetne sok fiatal. Szükség van rájuk. EDDIGI ÉLETÜKBEN már megtették a magukét a társadalomért. A megérde­melt pihenés következhetne, de többségük továbbra is igényli, hogy ne kerüljön ki az ország gazdasági-társadal­mi vérkeringéséből. Ma az 55—65 évesek biológiailag is sokkal fiatalabbak apáiknál, nagyapáiknál. Állíthat j uk : harmadik virágzásukat élik. Lelassult az öregedés folya­mata, s ebben az életkörül­mények is közrejátszanak. Éveik magas száma ellenére a nyugdíjasok nagy része Füzesabonyban is közös érdek a háztáji termelés segítése (Tudósítónktól) Füzesabony nagyközség ta­nácsa sokoldalú szervező, irányító és koordináló tevé­kenységével segíti elő a ház­táji gazdaságokban folyó termelőmunkát. A végrehaj­tó bizottság legutóbbi ülésén négy gazdasági egység — a Petőfi Termelőszövetkezet, az állami gazdaság, a körzeti áfész és a gabonafelvásárló vállalat — számolt be a ház­táji termelést segítő munká­járól. Az állami gazdaság az el­múlt évben 787 ezer forint értékű állatot, terményt es vetőmagot adott el a nagy- -j község lakossága részére. - Gépi munkával és szakta- - nácsadással segíti a gazdaság dolgozói illetményföldjein folyó termelőmunkát. Ezeken a területeken kukoricát, ár­pát, dohányt, burgonyát, paprikát és aprómagvakat termesztenek. Az állami gazdaság az idén többek között 50 ezer előne­velt csirke, ezer mázsa lu- cernahszt, 200 kocasüldő és 1800 darab választási malac értékesítésével segíti a ház­táji gazdaságokat. A gabona­felvásárló vállalat az idén 700 tonna terményt és takar­mánytápot ad el Füzesabony­ban. Árpából és kukoricából 50—50, búzából 150, sertés­tápból pedig 350 tonna érté­kesítésére kerül sor: A Petőfi Termelőszövetke­zetben háztáji agronómus és a háztáji bizottság segíti a a kisgazdaságokat. Elvégzik munkáit, bérmentesen szál­lítják be terményeiket. Az igényeknek megfelelően konyhakerteket mérnek ki, ezenkívül megszervezik a sertések és a szarvasmarhák legeltetését Ötvenhat tehéntartó gazda részére 30 hektár kaszálót biztosítanak, ezenkívül szal­mát, kukoricaszárat és több takarmánykiegészítőt adnak díjmentesen az állattenyész­tőknek. Császár István testi és szellemi egészségnek örvend, tele akarat- és élet­erővel. Sokan vannak, akik ebben a korban kimagasló szakmai, tudományos és tár­sadalmi sikereket érnek el. Életüknek hatvan éven túl is a munka ad tartalmat Jó hatással vannak a munka­helyi légkörre, szakmai tudá­suk növeli tekintélyüket a fiatalok körében. Sőt versen­gésre késztetőek. Kár lenne a több évtizedes gyakorlati tapasztalatukat veszendőbe hagyni. Seg'teni akarásukat pazarlás lenne mellőzni. An­nál is inkább, hisz nem titok: most és a jövőben is munka- erőforrásainkat erősen befo­lyásolja a várhatóan bekö­vetkező mérsékelt demográ­fiai apály. Az ipar, a mező- gazdaság fejlesztését, a ter­melésnövekedést nem lehet mindenütt kizárólagosan a termelékenység fokozásával — gépesítéssel, szervezéssel — megoldani. Az egészség­ügy és oktatási rendszerünk létszámgondjairól nem is beszélve! Ha valaki kezébe veszi a közelmúltban megjelent sta­tisztikai zsebkönyvet, hogy tisztán lásson, elég három adatot kikeresnie: jelenleg az ország népességszáma 10 mil­lió 671 ezer. Munkavállalási korú 6 millió 364 ezer (ennék 76,1 százaléka aktív kereső), azonban ez az arány éppen a demográfiai változások mi­att csökkenni fog. Egymillió 927 ezer 800 nyugdíjas van hazánkban, a lakosság 18,1 százaléka. A munkaerő-gazdálkodás­ban az aktív nyugdíjasokra lehet számítani. A munkahe­lyek kollektívái a megmond­hatói, hogy egyes esetekben szinte nélkülözhetetlenek. Tehát az évente ledolgozha­tó, engedélyezett munkaórá­juk nem holmi átmeneti szoktatás, álhumanizmus, hogy ne érezzék, aki nem dolgozik, a társadalom pere­mére kerül, feleslegessé vá­lik. Nagyon is hasznos tagjai a társadalomnak — tisztelet, megbecsülés, elismerés övez­ze őket! MA IGAZÁN TALÁLÓ — nemcsak a családban, hanem a közéletben is — az arany- igazságot magában hordozó közmondás: Jó az öreg aház­nál. Horváth Anita Kïzlekedési lámpák Egernek Eredményesen dolgoznak a gyöngyösi Mátravideki Épí­tő. és Szakipari Szövetkezet villanyszerelő üzemének dol­gozói. Tavaly 45 millió fo­rint értékű munkát végez­tek, az idén 70 milliót ter­veztek. Kép: Eger számára készülnek a közlekedési lám­pák. Hepp Lajos a szállítás előtti rutinellenőrzés közben. (Fotó: Szabó Sándor) Kiemelt feladat: a lakás Akadályok a tanácsi építők munkájában Évek óta — így az idén is — kiemelt feladat a lakás a Heves megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalatnál. Ezt szol­gálják a műszaki fejleszté­sek, a mind szélesebb körben terjedő módszerek, legújab­ban pedig a kapacitások bő­vítésére sikerrel megpályá­zott ÉVM-támogatás, amely­nek 43,3 millió forint össze­gű kedvezményes kölcsöne fejében az építők az eredeti 1 300-ról 2 100-ra kívánják növelni átadott lakásaik szá­mát az V. ötéves terv idő­szakában. Vajon milyen eredménnyel párosul ez az igyekezet? — kérdeztük a napokban Köte- leky Dénes műszaki igazga­tóhelyettestől : — Tavaly, és tavaly előtt összesen 800 lakást építet­tünk — válaszolta — ami önmagában véve nem kevés. Ugyanekkor iparkodtunk biz­tosítani a jelenlegi esztendő jó startjának feltételeit is: úgy szerveztük munkánkat, hogy télen se legyen megál­lás, további, mintegy másfél száz új otthonban végezhes­sük a belső feladatokat, ké­szülhessünk az újabb átadá­sokra. Aztán, ahogy az idő­járás engedte, ismét hozzá­láttunk az alapozásokhoz is, miután 1978-ra összesen 404 lakást terveztünk. Iparko­dunk, szociálisa brigádjaink­kal az élen azon vagyunk, hogy a „kiváló vállalat” ki­tüntetéshez méltón dolgoz­zunk. Jól haladunk Egerben a Pozsonyi úton, az Arany János utcában, végeztünk az alapozással az Árpád utcá­ban és Hevesen, túljutottunk már a szerkezetöntésen is Füzesabonyban. Kereken 100 lakást készítünk a gyöngyösi bányászoknak, ami a város­ban minden eddigi teljesítmé­nyünket felülmúlja! Ám, saj­nos, a legjobb igyekezetünk is kevésnek bizonyul célja­ink eléréséhez. A megyeszék­helyen ugydnis, kellő terü­let és előkészítés hiánya fé­kezi erőfeszítéseinket a La- josvárosban, a Vörösmarty, a Rózsa Károly és Bartako- vics utcákban, hogy csak a EEemelők avagy körömlakk a zsebben Arról a bizonyos cselek­vésről lesz szó a következők­ben, amelyet nem szívesen nevezünk nevén. Tálán az egyik legtöbb szinonimával rendelkező szavunk ez. Ami­kor egy dolgozó a munkahe­lyéről „tévedésből” hazaviszi a fúrógépet, aztán meg is tartja magának, azt az illetőt üzemi szarkának hívjuk. Ter­mészetesen még jó néhány szó van, amelyet használunk az efféle ténykedésre, de a csenés, csórás, eltulajdonítás, zabrálás, megfújás és társai is mind egyetlen szó „langyo- sítására” szolgálnak, s ez a szó: lopás. Gonolom, felesleges lenne mélyebben elemezni, mi készteti az embereket lopásra. Az sem feladatunk, hogy a lopás büntetőjogi sajátossá­gaival foglalkozzunk A bolti lopásokat elemezzük. Nézzük tehát a tényeket: A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat el­lenőrzési csoportján megle­hetősen kedvező képet fes­tettek. Az elmúlt esztendőben mindössze hét jogtalan eltu- lajdonítót kaptak rajta. Mon­dom. őket elkapták .. . Nem biztos, hogy valóban csak ennyien szerettek volna fize­tés nélkül távozni, illetőleg távoztak is. A vállalatot ért kár alig haladta meg az 1300 forintot. De a lefüleltektől visszavett érték 2700 forint. Szerepel az elkapott lopok között, aki kabátot akart ha­zavinni fizetés nélkül, volt, aki cipőt, de olyan is akadt, aki egy 15 forintos kis üveg körömlakkot tett a kosár he­lyett zsebre. És máris itt vagyunk a bolti lopások természetrajzá­nak egyik jellemzőjénél, tud­niillik, hogy többnyire önki- szolgáló rendszerű egysége­ket sújt az elemelési inger. Kik „felejtenek el” fizetni? Tehetünk-e megkülönbözte­tést az egyes foglalkozási ágak képviselői között? A laikusok, — közéjük so­rolom magam is, — azt kép­zelik, hogy aki egy boltból, áruházból fizetés nélkül óhajt távozni, többnyire rá­szorult arra az áruféleségre, amelyet ellenérték nélkül kí­ván kivinni az üzletből. Té­vedés. A lopások nagy részét olyanok követik el, akiknek ha nincs is éppen tele abban a pillanatban a pénztárcájük, bármikor megvehetnék azt az apróságot, amelyet ele­meltelt. Mit lopnak legszíveseb­ben? Természetesen kis mé­rető dolgokat. Ijesz­tő és elgondolkodtató tény, hogy például az egri Centrum Áruház szabálysér­tési feljelentései között szere­pel banándugó. ceruza, radír, sőt cumj eltulajdonítása is. Nem szeretnénk tippeket ad­ni a lopásokhoz, néhány módszer bemutatása azonban nem tanulságmentes. Loptak már úgy bőrkabá­tot, hogy a régi kabát alá felvették, loptak úgy cipőt, hogy a régit az új helyére tették a polcon, de az is megesett már, hogy az apa fiára bízta, hogy lopja ki a cipőt, nagyon jól ismerve a törvényt, amely a kiskorúak védelmét szolgálja. * A gyerekek persze bizta­tás,- nélkül, is szívesen csór­nak. Az áruházak, boltok meglehetősen óvatosak velük szemben, és ez indokolt is. Lehetőleg nem büntetik-bün- tettetik meg a diákot, hiszen az egyértelmű lenne az isko­lából való kizárással. És úgy vélik, a gyerek nevelhető. Nem árt viszont felhívni az iskolák, pedagógusok figyel­mét, hogy a tulajdonviszo­nyok ismeretének elsajátítá­sa már a kisiskolás korban meg kell, hogy kezdődjék. A büntetések egyébként meglehetősen „zsebre vágók”. A Centrumban például fel­fedeztek egy lopást, az eltu­lajdonított érték mindössze 23 forint volt. Az illető, „fe­ledékeny” vevőt a szabály­sértési előadó 500 forintra büntette. Nyilvánvaló, ez nagyon rossz üzlet volt. Az áruházi lopások száma csökkenő tendenciát mutat, legalábbis ez derül ki az 1976-os és 1977-es adatok is­meretében. De, mint azt egy kereskedelmi szakember el­mondotta, nem egészen re­ális az összehasonlítás. Saj­nos,. a statisztika, a régebbi esztendők adatai szerint, hullámzik. Hogyan lehetne megelőzni, — mert végül is ez a cél, és nem a büntetés, — a lopáso­kat? Vannak kísérletek. Ilyen egyebek mellett a tükrös rendszerű eladótér, amely­nek azonban csak akkor van „riasztó” hatása, ha a csenni szándékozót az eladók, vagy a vevőtársak észreveszik, mi­előtt tettét végrehajtaná És itt meg kell állni egy pillanatra, bár sokszor olva­sott-hallott tényről van szó: kevés az eladó. Még mindig kevés, a képzésben bekövet­kezett előrelépések és a ke­reskedelmi dolgozók bérének rendezése ellenére. A szemléleten kell tehát változtatni. Mert az ellopott tárgyak értéke külön-külön és együttesen is rendkívül alacsony. Elvenni azt. amely nem a miénk, idegbetegseg, kléptománia is lehet. De az elemelők nagy része egyéb­ként egészséges, sőt nagyon fiatal. A nevelés — szülői és iskolai — az eleinte csak ap­róságokat, később értékes dolgokat elcsenő ifjú embe­reket még időben megállít­hatja a bűnözés útján. A kép persze egyáltalán nem sötét. De még világo­sabb lehet, ha valamennyien úgy akarjuk. '*sr (B. J.) legnagyobb akadályokat eirU lítsem. Hevesen pedig a csu­pán jövőre visszaigazolt ka­zánszállítás keresztezheti számításainkat. így jó, ha 330 lakást átadunk a prog­ram szerinti 404-ből... Egerben, ahol a folyamatos munka feltételeit leginkább megteremtettük építő bázi­sunkkal, igazán, szinte min­dent elkövetünk, hogy kapa­citásainkat hasznosítsuk. Már ott tartunk, hogy magunk is szervezünk társasház-építke- zéseket, mégsem erünk el olyan eredményeket, mint szeretnénk. Gyöngyösön a jövő évi feladatokból is elő­rehoztunk 22 lakást, de mit sem változtat a helyzeten! Mert valójában évi 4U0— 500 lakás átadására készült a vállalat, s ekkora teljesít­ményt kellene is mutatn a ahhoz, hogy a tervidőszak­ban még esedékes 1 300 ott­hon — az említett pályázat követelményeként — elké­szüljön a hátralevő eszten­dőkben. Mint a műszaki igazgató- helyettes szavaiból kiderült : meglehetősen nehéz helyzet­ben vannak most a tanácsi építők, a kialakult körülmé­nyek miatt cseppet sem könnyű eleget tenniük a kölcsönzött milliókért tett ígéretüknek. Mindenesetre nem adják fel a reményt ! Jobb híján — ahol csak lehet — már a kö­vetkező évi teendőkkel fog­lalkoznak. Azt akarják, hogy idei átadásaik mellett az óv végéig legalább újabb 300— 350 lakás szerkezete — váza — is elkészüljön. Ekkora előny nélkül ugyanis egy­szerűen lehetetlen jövőre és azután behozni azt a hát­rányt, amibe most — sőt, már tavaly is belekénysze­rültek. / — Sokat, jelenthet mun­kánkban az új technika, a korszerű technológia, példá­ul a hőszigetelt üveg-, illet­ve a készre szerelt műanyag ablak, amelyek előállítását saját üzemeinkben sikerült megoldanunk. Minden bi­zonnyal meglesz a hatása az év elején bevezetett minőségi bérezésnek, tgy is roppant nagy azonban, amire vállal­koztunk! — mondta Kőmie- ky Dénes. — Reméljük vi­szont, hogy a beruházók is jobban segítségünkre " lesz­nek, s így végső soron csak valóra válthatjuk élképzelé- seinket. Gy. Gy. 1978. április 19,, szerda

Next

/
Thumbnails
Contents