Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-18 / 90. szám
Szigetek az óceánban A foszfátbánya A világ leggazdagabb országában több mint 22 000 dollár az egy főre jutó nemzeti jövedelem. Kétszer any- nyi, mint Kuwaitban. Igaz, ez az imponáló statisztikai adat nem a nemzeti jövedelem „érdeme”, hanem a szigetlakoké, ugyanis kevesen osztoznak rajta Nauru a világ egyik legkisebb országa. A pici sziget, félúton Sydney és Honululu között, alig 22 négyzetkilométert vesz él a Csendes-óceánból. Lakóinak száma 6000 körül van, de közülük csak 4000 az igazi na- urui, a többiek kínai kereskedők, jól fizetett britek és ausztrálok, akik a közigazgatásban dolgoznak. A sziget legnagyobb része egyetlen külszíni foszfátbánya. Jó években ebből a nyersanyagból kétmillió tonnát tudnak eladni a világpiacon. A bevételek fele az államé, amely névleges bérért ad lakóházakat, taníttatja a gyerekeket hattól tizenhét éves korúkig és gondoskodik az állampolgárok orvosi ellátásáról. Ha valaki olyan beteg lesz, hogy a két helyi kórház nem tudja ellátni, államköltségen Ausztráliába viszik repülővel, természetesen az Air Nauru gépén. Az exportjövedelem 5—10 százalékát a földtulajdonosoknak fizetik ki. Nauru ugyanis szabályos tőkés ország, ahol a magántulajdonnak profitálnia kell, és a sziget 22 négyzetkilométeres területéből 19 magántulajdonban van. A világ leggazdagabb országának gondjai is vannak. Az egyik az, hogyan költse el pénzét a naurui polgár. Mit is lehet csinálni egy ilyen kis helyen, ahol a főutca egyben a repülőtér kifutópályája is (ha gép jön, forgalmi lámpával állítják le az autókat), ahol mindössze egy hotel van és ahol az ember 12 mérföld megtétele után már körbe is autózta az országot? Nagy gond. hogy mi lesz, ha elfogy a foszfát? A bányák 20—25 év múlva kimerülnek. Komolyan fölmerült az ötlet, hogy akkor mindenki csomagoljon és költözzön át ausztráliai házába. Jobb módszer, hogy a kormány az exportbevételek jó részét befektette és igyekszik jól kamatoztatni. A több mint százmillió angol fontnak megfelelő összegből elsősorban ingatlanokat vettek. Naurui tulajdon például Melbourne belvárosának egy része. Idén januárban — a volt brit gyarmat függetlenné válásának tizedik évfordulóján — két bélyegből álló sorozatot adtak ki, hátha az is hoz valamit, és ez még csak a kezdet. Sokkal jövedelmezőbbnek látszik az az elképzelés, amely szerint Naurut nemzetközi üzleti központtá kéne fejleszteni. Az adó- és vámmentesség máris 130 külföldi társaságot vonzott az országba. Vannak kis szigetállamok, amelyek az ilyesmiből hosszú idő óta jól megélnek. íz adáparad'csom Nassau a tőkés világ egyik pénzügyi központja. A Ba- bama-szigetek fővárosában minden valamirevaló amerikai és nyugat-európai banknak van fiókja és a londoni Financial Times („Európa gazdasági napilapja”) állandó tudósítót tart itt. Nauruhoz képest a Bahama-szigetek nagy ország. Majdnem 14 000 négyzetkilométeres területe többek között 700 szigetet ölel fel, s közülük csak harmincon laknak emberek, ösz- szesen kétszázezren. A Bahama-szigetek arról híres — sőt már-már hírhedt —, hogy több környező ka- rib-tengeri szigethez hasonlóan „adóparadicsom”. 15 000 körül van az országban bejegyzett társaságok száma és minden 600 lakosra jut egy bank — vagyis a „banksűrű- ség” hússzor akkora, mint az Egyesült Államokban. Két okból is érdemes fiókot nyitni az egykori brit gyarmaton. Az egyik, hogy olcsóbb, mint máshol, és adót jóformán nem kell fizetni. A legkisebb bankfiók fenntartása is évi 000 dollárba kerülhet Londonban, mig Nassauban csak 10 000-be, ami persze a bahamaiaknak már tisztes bevételt jelent. A másik ok: olyan szigorúan védik a banktitkot, hogy a svájci pénzemberek ehhez képest kezdőknek tűnnek. iA mai banktisztviselők például nem lusták egyenként postabélyeget ragasztani leveleikre és az egészet Floridában föladni, nehogy a címzettek postáját esetleg figyelő amerikai adóellenőrök bármit is megtudjanak. Egy időben ugyanis több svájci bankszámlatulajdonost lefüleltek az amerikai hatóságok, mert a svájci bankok jól azo. nosítható bélyegzővel bérmentesítették a feladó nevét egyébként nem közlő borítékokat.) A lehetőségek csábítóak — elsősorban az amerikai adóhivatal kijátszására. A legegyszerűbb módszer: a társaságok vagy gazdag magánemberek bevételeik nagy részét az „adóparadicsomban” helyezik él, tehát alig fizetnek adót. Kiadásaikat viszont az otthoni bankszámlán tüntetik föl. Kis ügyeskedéssel ez továbbfejleszthető és akár csődöt is lehet jelenteni, miközben a pénz a közeli, de ellenőrizhetetlen nas- saui bankban van. Ezek a bankok alkalmasak megvesztegetésből, zsarolásból, kábítószerből, vagy szerencsejátékból származó illegális jövedelmek elhelyezésére és forgatására is, vagy ahogy a pénzügyi zsargonban mondják: a piszkos pénz kimosására. A Bahama-szigetekről szólva ezek mellett már ritkábban említik, hogy ott mellesleg négy amerikai támaszpont is van, köztük egy műholdfigyelő állomás. A turistaparadicsom Sokkal fontosabbak a nyugati támaszpontok — az Indiai-óceán kis szigetállamaiban. A sor a kelet-afrikai partoknál kezdődik a Como- re-szigetekkel, majd fontos láncszem a Seychelles-szige- tek és az újságokban sokszor szereplő Diego Garda, és a sor valahol az indonéz szigetvilágban ér véget A Seychelles-szigetek legnagyobbikán, Mahén az Egyesült Államok műholdfigyelő állomást, Nagy-Britannia repülőteret épített. Még két eve sincs, hogy a köztársaság független, tagja az ENSZ-nek és a Brit Nemzetközösségnek, 1976-ig korona- gyarmat volt, amelyet az angolok Napóleon bukása után szereztek a franciáktól. (Innen a francia név: Moreau de Seychelles XV. Lajos pénzügyminisztere volt.) A stratégiai előnyökön kívül a körülbelül 400 négyzetkilométernyi szigetcsoport egyetlen értéke, kellemes éghajlata és nyönyörű strandjai. Több szigetet már el is adtak gazdag külföldieknek, például az iráni sahnak és több nyugatnémet üzletembernek. Az ország legnagyobb „gyára” — egy sörfőzde — ugyancsak nyugatnémet tulajdonban van. A virágzó turizmus azonban alig feledteti, hogy a szigetország gazdasága nagyon rosszul áll. A szigetek első elnöke bele is bukott a rossz gazdasági helyzetbe, pontosabban abba, hogy nem törődött vele. A playboy- államfő, James Mancham éppen Londonban volt egy nemzetközösségi konferencián, amikor tavaly nyáron átvette tőle a hatalmat Albert René, az addigi miniszterelnök. A nyugati országokkal és reakciós rendszerekkel együttműködő elődjével szemben ő el nem kötelezett politikát ígért. A nyomorgó sziget A Comore-szigetek 2000 négyzetkilométernyi területén megtermő cukornád, szizál, kopra, kávé, kakaó, vanília és illóolajok vagy 700 millió frankot hoznak egy évben és ebből alig él meg a 300 000 comore-i. Turisták nem jönnek és még a támaszpont-birtoklás kétes örömét is elvették. A franciák a támaszpont-szigeten, Mayotte-on olyan népszavazást rendeztek, hogy a lakosság a volt „anyaország” mellett szavazott. Így ez a sziget — az Afrikai Egységszervezet állásfoglalása és a nemzetközi tiltakozás ellenére — francia maradt (kétszáz idegenlégiós állomásozik ott). A másik három szigetről viszont a sértődött franciák hazautaztak és nem érkezik már a segély sem, amely korábban fenntartotta a comore-i gazdaságot.' Bedő Iván Minthogy a társaság férfiakból állt, kizárólag a nőkről folyt a szó. Most éppen, Libádi Gáspár tette le a garast. — Mint a legtöbb házas- embernek — így kezdte —, nekem is van otthon dugi- pénzem. Nem tartom ezt helytelennek, hiszen az a férj, aki a keresetét az utolsó fillérig hazaadja a feleségének, ha különmunkával vagy más ügyeskedéssel mellékesen is tud valamit keresni, ezt nyugodtan félre teheti a saját céljaira. Ide tartozik a prémium is, mivel azt általában az átlagon felüli jó munkájáért kapja az ember. Én ezeket a pénzeket nem is titkolom különösebben. Csak felületesen rejtettem el az íróasztalomban, de kulcsra nem zártam a fiókot. Hanyagságból, vagy kényelmességből hosszai időn át nem ' is számoltam meg az összegeket, talán azért is nem, mert valahogy nem szerettem volna rajtakapni a feleségemet, hogy hozzányúl ehhez a pénzhez. Ez kiábrándító lett volna számomra. Pedig valószínűleg hozzányúlt, apróbb jelekből is következtettem erre. Hogy aztán egyszer, s mindenkorra véget veasek a titkos tartalékom megdéssmálásának, egy nap megolvastam a pénzt, egy cédulára feljegyeztem az összeget, és mellé tettem a papirszelet- két. Másnap, de a. rákövetkező napokban és hetekben is aztán hiába számláltam át újra meg újra a summákat, egy fillér hiányt se találtam. Használt tehát a cédula, csakis ennek tudtam be, hogy nem hiányzik semmi az asztalfiókomból. Mert továbbra is azt észleltem, hogy valaki rendszeresen babrál a rejtekhelyen. Nyilván csak az alkalomra várt a feleségem, hogy újból megkezdhesse kisded játékait. — Most már megbántam — folytatta Libádi —, hogy annak idején nem bizonyosodtam meg az asszony pénzkivételeiről El is határoztam, hogy utólag teszek egy próbát. Kézenfekvőnek tűnt az a megoldás, hogy valamivel kevesebbet írjak a cédulára, mint amennyi pénzt betettem. Mondjuk egy százassal. Hiszen akkor a feleségem azt Rodolfo „műhelyében” Rodolfo, aki több mint ötven éve tartja ámulatban nézőközönségét, otthonában még ma is naponta rendszeresen gyakorol. Híres bűvészkönyv- és kellékgyűjteményének büszkesége 800 könyv és 457 féle kártya. Kártyatrükk Próba a tükör előtt (MTI fotó — Pólya Zoltán felv. — KS) A cápák A fürdési szezon kezdetén a strandokra siető ausztrálok nem feledkeznek meg az óceán vizében rejlő veszélyről, a cápákról, amelyek itt is, ott is feltűnnek és megtámadják a fürdőzőket. Hogy előre tudjanak a ragadozók közeledtéről, az ausztrál strandokat védő- rendszerrel, kilátótoronnyal szerelték fel, a parti őrség helikoptereket használ. A találmány, amellyel éppen most kísérleteznek a sydney-i állatvilág-intézet munkatársai, szükségtelenné teheti ezeket a költséges elővigyázatossági intézkedéseket, az óceánban való fürdőzést pedig még veszélytelenebbé. Megállapították, hogy a cápák negatívan reagálnak bizonyos hangokra. Egy hangingadozások alapján működő kisebb generátorral végzett kísérletek bebizonyították, hogy a cápák még jóval a generátor kikapcsolása után is elmenekülnek a körzetből. E találmány bevezetésének egyik legnagyszerűbb eredménye az volna, hogy ki lehetne küszöbölni a cápák elpusztítását. hiszi majd, hogy tudtomon kívül történt a dolog, eltévesztettem a számolást, tehát nyugodtan leveheti a többletet. Ezt a lehetőséget azonban elvetettem. Túlságosan durvának, szinte erkölcstelennek tűnt utólag, hiszen ez valósággal provokáció lenne. Vajon melyik asszony tudna ellenállni a csábításnak? Más módszerhez nyúltam. Éppen megfordítva: száz forinttal kevesebbet tettem be a fiókba, mint amennyit a cédulán feltüntettem. Ügy számítottam: a feleségem azt fogja hinni, hogy valóban jóhiszeműen tévedtem, és attól fél majd, hogy a legközelebbi ellenőrzés alkalmával ő ártatlanul is gyanúba keveredhet. Hiszen, ha rájövök, hogy a spórkasszában száz forinttal kevesebb van, csakis őrá terelődhet a gyanú. Ezért inkább a saját zsebéből pótolja a hiányt — okoskodtam. Es a trükk bevált1 Az asz- szony betette a pénzt. A gyanúm tehát beigazolódott: a feleségem a múltban egész biztosan dézsmálgatta a pénzemet. Minthogy azonban egy bizonyíték még nem bizonyíték, a kutatóorvosok és -vegyészek módjára további kísérletezésbe fogtam. Vártam néhány hétig, azután megismételtem a trükköt a százassal. Es megint a korábbi eredménnyel: nejem óvatosságból ezt a hiányt is pótolta. Most már teljesen biztos voltam abban, hogy hitvesem a múltban állandóan csapolta a különpénztárt. S bár a sikertől nem kaptam vérszemet, elhatároztam, hogy még egy utolsó próbát teszek. De óvatosságból két hónapot vártam a dologgal. Most azonban már kétszáz forinttal írtam többet a pa- pirdarabkára. mint ameny- nyi pénz a fiókban volt. — És ezt is pótolta a feleséged? — kérdeztük egyszerre többen is Libáditól. — Nem, ezúttal egészen más történt — felelte kissé elboróngva a leleményes férfiú. — Hajnalka pár szót írt a cédulára, éspedig ezt: Többet nem csapsz be, csibész! Heves Ferenc ] M AI műsorok: RADIO KOSSUTH 8.27 A kultúra sokszínű szövete. 8.57 Iphegenie Aulisban (opera). 10.05 Iskolarádió. 10.35 Zenekari muzsika. 11.40 A Balogh család. 12.35 Melódiakoktél. 13.54 Nyárfapalota (mesejáték). 14.50 Éneklő ifjúság. 15.10 Népi zene. 15.31 Kórusainknak ajánljuk. 15.44 Magyarán szólva... 16.05 Harsan a kürtszói 16.35 Mozart: Esz-dúr zongoraötös. 17.07 A környező világ. 17.32 Zenekari muzsika. 18.00 A Szabó család. 18.30 Esti magazin. 19.15 Nikolaj Gjaurov énekel. 19.58 Lenin és a magyar társadalomtudomány 20.28 Népzenekedvelőknek. 20.68 Létezéstechnika. 23.20 A King’s Singers ének- együttes énekel. 22.52 Meditáció. 23.02 Beethoven kamarazenéjéből. PETŐFI 8.33 Fúvósátíratok. 9.00 Gúzsbakötő segítség. 9.10 A Magyar Néphadsereg együttese énekel. 9.28 Monológ. 9.33 Derűre is derű. 10.00 A zene hullámhosz- szán. 11.55 Látószög. 12.00 Népdalok. 12.33 Arcképek a bolgár irodalomból. 12.50 Dalok, hangszerszólók. 13.28 Állatbarátoknak. 13.33 Gyermekdalok. 14.00 Kettőtől hatig. 18.00 Moszkvából érkezett. 18.33 Nóták. 19.16 Könyvismertetés. 19.30 Csak fiataloknak! 30.33 Külpolitikai klub. 3L03 Közkívánatra! 22.09 Köny- nyüzene. 22 43 Nóták. 33.20 Dzsesszfelvételek. Szolnoki rádió 17.00-től 18.30-ig. Miskolc) rádió 17.00 Hírek, időjárás — Fiatalok zenés találkozója. — Szerkeszti: Varsányi Zsuzsa. — A Hermann Ottó Múzeum munkatársának előadása. — 18.00 Északmagyarországi krónika. — Jubileumi verseny az LKM- ben. — A lakásépítő szövetkezetek szervezéséről és működéséről tárgyalt a szakszervezet -- Zenés játékokból — Hírek, lapszemle. .. 8.00 Tévétoma. 8.05 Iskola- tévé. 14.45 Iskolatévé. 18.05 Kémia (ism.). 16.20 Műsorismertetés. 16.21 Hírek. 16.25 Rovarok. 16.50 Szíriái pillanatképek (színes). 17.00 Nem „cstborpat- kolás”. 17.30 Mindenki iskolája. 18.35 Vízből vizet. 19.2Ô Tévétoma, 19.30 Tv-hiradó, 20.00 Autók és emberek. 20.55 Emma (angol tévéfilmsorozat). 21.40 Nézőpont. 22.40 Tv-hiradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Arcképvázlat Hatvány Lajosról 20.55 Tv- hiradó 2. 21.15 Rohan az idő. 21.40 A nagy érzelmektől.. (francia film). T rfjj
