Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-18 / 90. szám
Folyt. köv. Ha az ismétlés a tudás anyja — márpedig a bölcs és régi közmondás így tartja —, akKor nemi aktualizálással azt is leírhatnók, hogy a folytatás a megtudás nővére legalábbis. Annak megtudá- sanak ugyanis, amelynek eredményeképpen — hogy ismét közmondást citáljak — a végén csattan az ostor. Megtudjuk, hogy mi lesz a történet csattanója, hősünk, vagy hőseink sorsa Az elmúlt hét a folytatások hete volt, úgy is mondhatnám, hogy a Magyar Televízió folytatta a folytatásokat, folytatta azt a világon min- denütt bevett, elismert és a nezo által is a türelmes, vagy türelmetlen várakozás- sai, és izgalommal honorált gyakorlatot, melynek nyomán en, a néző nem akkor ülök a képernyő elé, amikor én akarok. Hanem akkor, amikor a televízió akarja. A folytatásokkal a televízió voltaképpen uram és parancsolom lesz, időm és szellemem gazdája, bár el kell ismernem, hogy másrészt az altala, fénsőbbségesen számomra engedélyezett szabad időmmel aztán igazán magam rendelkezhetem. Vannak, akik azt állítják, hogy több részes történet vetítése — nem a sorozatokról van szó — nem létszükséglet a televízió számára, hanem voltaképpen divat, valamiféle „képi lenyomata” csak a foly. tatásos regények újságokban ki tudja milyen régen folytatott közlés; gyakorlatának. Minden bizonnyal van igazságuk az effajta állításoknak, minthogy kétségtelen e téren is, mint minden máson is a divat hatása: a divat divatja. Mégis megkockáztatom a megállapítást: a magyar televízió számára, ha a magyar televízió számára, ha nem is a létezés szükséglete, de egy biztos, sőt, magabiztos műsorpolitikai koncepcióhoz és műsorszórási elképzeléshez a szükséglet léte a folytatás. Bárki beláthatja, hogy a még kevésbé jól sikerült folytatások is beszédtémát és várakozást jelentenek, hogy a néző a gyengébb napokat is kész megbocsátani és elfeledni, ha aznap estére folytatást Ígér a televízió. Messze menne annak tömegpszichológiai vizsgálata, hogy kevésbé, vagy alig igényes, a becsületes időtöltésnél nem több folytatásos műsorok valóságos szellemi magatartásformát alakítanak ki a nézőkben, míg a lényegesen értékesebb és érdekesebb önálló tévéjáték, vagy film, igen gyakran nyomtalanul, emlékek nélkül törlődik ki a nézők memóriájából. Talán mert csápként, polip karjaként ölelik körül a szellemet és figyelmet a folytaiéKÉPERNYŐ ELŐTT sok? Ne firtassuk most ezt, elégedjünk meg hát csak annyival, hogy a folytatások ügy hozzátartoznak a televízióhoz, mint a híradó, vagy az esti mese. Ma már folytatásos tévéfilmek, sorozatok nélkül sem a néző, sem a televízió elképzelni sem tudná: egymást kalmasnak tűnik fanyar és erősen oda nem figyelésre késztető humorával, hogy egy-egy esténket ezzel az Emmával töltsük. Szabó Magda forgatókönyvéből készült Abigél, bár még a négy rész felénél tartunk, aligha hiszem, hogy tévednék, az utóbbi évek egyik legérdekeRészlet Szabó Magda — Zsuzs Éva: Abigél című tévéfilm- jébőL Legközelebb: pénteken este. Nos, amj az elmúlt hetet illeti Az autók és emberek című francia, az Emma angol, az Abigél magyar tévéfilmmel, meg a többi, még vagy három most és itt szándékosán nem említettek — a folytatások nagy hete kezdődött meg. A „nagy” jelző ebben az esetben nem erőltetett és a gunyorosságnak még a felhangját is el óhajtja kerülni. A francia sorozat technikatörténeti dokumentum, a maga módján hallatlanul izgalmasnak, le- bilincselőnek ígérkezik, hiszen mindenki álmát, vágyát és kedvencét, az autót kíséri nyomon gondolatának megszületésétől .. Az Emma igénytelenebb sorozatnak ígérkezik — ne kiabáljuk el az elején a végét —, de alsebb filmsorozata a Magyar Televíziónak. Csak ez a három folytatás négy estét jelentett a képernyő szerelmesei számára, illetőleg ugyanennyi folytatást. Ha már most izgatottan várjuk az autóról szóló sorozat újabb és érdekes részletét, ha kíváncsiak vagyunk a csupacsont Emma újabb jó szándékú bajkeverésére és természetesen az Abigél főhősének, Gina sorsának és korénak változásaira — már önmagában azt igazolandó tény ez: helyes és jó dolog a folytatás a televízióban. Nem hökkent meg, megszoktuk, mint az újságokban is, hogy: Folyt. köv. Gytirkő Géza Verseny, műsor, játék Hatvanban, a városi könyvtárban vasárnap délelőtt többféle rendezvényre került sor a költészet napja jegyében. Előbb húsz fiatal vers- és prózamondásban versenyzett egymással. Közülük Guba Ildikó érdemelte ki az első helyet Nagy Lajos, Hajdú Magdolna és Mester Aranka előtt. A közönségtől dr. Hajdú Csabáné kapta a legtöbb szavazatot és az ezzel járó könyvjutalmat. A versenyt követően a felnőtteknek Jónás Zoltán és Vi- rágh Tibor előadásában Ady Endre, József Attila és Nagy László verseiből összeállított műsor hangzott el, Kötelességem figyelni a szóra címmel. Közben a gyermekkönyvtárban Balogh Lászlóné tartott érdekes foglalkozást Játék a költészetben címmel, lehetőséget teremtve ezzel a kisgyermekes szülőknek is az irodalmi műsor megtekintésére. 2. Baltaki né meg a gyerek kisomfordálnak. — Hozzátok rendbe a kocsit! — mondja az elsuhanó árnyaknak. — Persze, nehogy megint lemossátok! [@IWfőt 1978. április 1&, kedd Micsoda hülyeség hosszú út előtt autót mosni! Az asszony visszafordul: — Hosszú útra megyünk’! — Tessék! Nem megmondtam?! Hát honnan tudjam én, hosszú útra megyünk-e, ha egyszer azt se tudom, hóim megyünk? Most aztán magyarázhatok nektek. Hülye vagyok? Mondd csak bátran a pofámba! Persze: hisz azt se tudom, merre hány méter! Még komótosan elolvassa a Sportot is, hadd várjanak. A Fradi megint kikapott, jól mondta a Hofi: sóbányába ezekkel! Kiballag a garázshoz, az aírzony meg a gyerek illedelmesen állnak a kocsi mellett; míg ő nincs ott, nem mernek beszállni. Szeme végigfut a polcokon: megvan minden ami kell. Itt az új, a harmadik akku, Igaz, bontott kocsiból való, viszont kilóra kellett megfizetni. A nyolc diagonál, meg az apró mütyürök. Ha Földesnek eladja az egyik visszapillantó tükröt (csak kicsit karcolódott meg, mikor lesrófolta), valahonnét szerezni kell egy másikat. Ha legalább a fia segítene... Hülyékkel van körülvéve! A kereszteződésnél fékez, alig húsz méterre jön egy Wartburg, előtte pont befér. Igaz, a kanyar után maid lassul a kocsi, de ez már nem az ő dolga, fékezzen a marha Wartburg. — Púnk villogott — mondja Ijedt madárhangon az asszony. Balteki csikorogva fékez, kipattan a kocsiból. A Zsiga az út közepén áll, mögötte ez a másik kénytelen volt megállni, nem tudja mi van, előzzön, kerüljön-e. Balteki elszántan lépked, vállát kissé fölnyomja, hasát behúzza. — Jó napot! — mondja, minthat erővel fojtaná magába a készülő vihart. — Történt valami? , »A z írástudók hűsége ”, a költészet hetének Szombathelyről sugárzott műsora keresztmetszete is volt a költészet egy pillanatának, mert a szerkesztőnek egy év lírai terméséből kellet kiemelni a legjellemzőbb verseket, egyúttal azonban felelni is a kérdésre, hogyan marad hű a költő népéhez, a mához, a költőséghez, a költészet feladatához. Az elhangzott versek arra mutattak, hogy az egyre gyarapodó költői tábor nemcsak számokban jelent gazdagodást, hanem témában, a hangulatok színárnyalataiban is, mintha korunk jobban kedvezne a lírai alkotásoknak, mint a prózának. A sokszínű, felgyorsult élet örömei és keservei gyors állásfoglalásra, válaszra kényszerítik a költőket. Dorogi Zsigtnond Illyés Gyula és Juhász Ferenc egy-egy verse közé illesztette a különnemű és hőfokú vallomásokat, amelyek a háborúról, a talpraállá* első pillanatairól, az újrakezdett munkáról, a szülőföldről, a gyermekkor tájairól, a közönyről és tettvágyról, a családról, a kenyérsütő édesanyáról, az ember tiszteletéről szóltak'. Illyés Gyula verse; az Ének a ketrecből, a Szép versek évről évre megjelenő kötetének borítóját, idézte: „Hetven arc a borítón megannyi ablak egymáshoz tapadva, mint lépesméz üre- gecskéi... Az arcok mégsem virágokat idéznek, nem is méheket, hanem hangra is képes lényeket, madarakat. A kalitkába a szigetvilágok színes szárnyasait helyezi, flamingókat, paradicsommadarakat, Íbiszeket, papagájokat, de kormoránokat és1 keselyűket is... Árad rendületlenül és tarkán az ének. Mindenestül és eltűnnek évről évre arcok, de nincs kalitka sohasem üres”. Bárhogyan legyen is, akár növekedni, akár csökkenni fog számuk, mindig lesz egy had, amelynek tagjai örömről és jajról énekelnek. A mi irodalmunk mindig is gazdag volt költőkben és versekben, mert a vérzivataros évszázadok, a lüktető évek újra és újra vallomásra késztették a költőket. Sokszor egy verssor többet mond a A Wartburgban öten ülnek, két öreg, egy nő, egy gyerek, meg a szürke öltönyös a volánnál. Pislog. Naná, ilyen még úgyse volt, hogy valaki szabálytalan, aztán még meg is áll a villogására. Balteki mérgesen fölrántja az ajtót. — Nem... — mondja az öltönyös. — Ügyszólván sem. mi,.. — Azért! Mert gondoltam, talán elkövettem valamit, hogy rám villogott. Könnyen kinyílik ám a pofonosláda. Durr. Jól bevágja az ajtót. Kár, hogy nem papírból van ez a kocsi, mert akkor jól bele is rúgott volna az oldalába. — Megmondtam nekik! Mit képzel magáról? Villogtat a hülye, mint a világítótorony. Mennek tovább. persze hatvannal, éppen az kéne, hogy egy rendőr elkapja őket. Mert vasárnap tele van velük a város. Csak kint, a tábla után nyomja meg a pedált, hadd tépjen a Zsiga. Az egész család élvezi a száguldást Szinte látja őket ott hátul — mert persze előre egyik sem ülhet —, az asz- szony markolja az üléstámlát., a gyerek meg sóváran figyeli a műszerfalat. Belenéz a tükörbe, hogy megbizonyosodjon. De nem, mind a ketten kifelé bámulnak. Ettől dühös lesz. — Unatkoztok? Mert visz- sza is mehetünk... L .«•-* (Folytatjuk) korról, amelyben született, mint a legnagyobb gonddal szerkesztett tanulmány. De mi is ma „az alkotók, tervezők, gondolkodók, kiszámítok, a kitalálók, s a megvalósítók hűsége? El kell mondanunk mindent, új erkölcsöt kell teremtenünk, a fönt és a lent kettős egységét kell megvalósítanunk, a létezés disszharmónia-kötegeit harmónia-szövetté kell varázsolnunk. Ez a mi hűségünk Tudósoké, politikusoké, munkásoké, írástudóké, mert nem láthatjuk újra alulról a bombát, az óriásfehér tűzgolyóvillanást. az űrbe csigaszarvazó, ősbomba- tűzgyűrű-füsthalált, megvakulva, majd elolvadva, kőbeégett emberárnyak nem lehetünk. Ez az én hitem, ez az és hűségem, ez a virágzás hűsége, nem a rothadásé.” (Juhász Ferenc) Ennek az irodalmi estnek a varázsát a korszerű téma, a feltett kérdésre adott válaszok sokszínűsége, az előadóművészek lelkesültsége éa hite jelentette. A műsornak — ami emlékezés is volt a nagy elődökre, Petőfire, Ady- ra és a szerencsétlen sorsú költőre — a kérdés időszerűsége mellett, a felelősség és hűség adott ünnepélyességet, a hangnem, az őszinte vallomásosság, az elvhűség és a szépség, a költői formák gazdagsága, hit a mindent látni és mindent elmondani kötelességében. A 100. sajtókonferencia a természetvéde lemről szólt. A belpolitikai rovatnak ez a havonta visz- szatérő műsora legalább any- nyira népszerű a rádióhallgatók körében, mint a Rádió- napló, vagy a 168 óra. De miről is volt sző? Környezetünk a haza földje, ez a 93 ezer négyzetkilométer védelemre szorul, de a természetvédelmi terület ennek csak kis hányada, az egész 2—5 százaléka: a Duna és a Balaton kis része, Szigetköz, Gemenc, a Tapolcai medence, néhány fa és egy virág. Kitűnő törvényeket hoz. tunk a természet- és környezetvédelem érdekében, a baj az, hogy ezeket sokszor nem is az állampolgárok, hanem állami intézmények nem tartják be. Nem arról van szó, hogy egy szilt, vagy hár- sat oltalmazzunk, hanem tölgyeseket, bükkösöket, állatpopulációkat kell védenünk. A hivatal mindent megtesz a védelem hatékonysága érdekében, koordinál, figyel, figyelmeztet, fölhiv, de egy sor dologban nem intézkedhet, s hiábavaló minden törekvése ha az emberekből hiányzik a természet és saját környezetük szeretete. (Műemléki enteriőreink korhű hangulatát sem tudjuk megőrizni különböző prakticista nézetek miatt.) Rapcsáayl LászlcS ennek a kérdezz-felelek játéknak a vezetője sok tapin. tattal, olykor éllel fogta ösz- sze a hallgatók záporozó kérdéseit és az ügy szakembereinek higgadt válaszait. Intelem is volt mindez, fellebbezés az építő, romboló, újat akaró nemzedékekhez, a pilj lanatok akarnokjaihoz, hogy a teremtés lázában ne feledkezzenek meg a földről, amelyre életük és jövőjük épül. De igazolása volt annak is, hogy a rádiónak ez a fóruma közösségteremtő erő, mert nem a tájékozatlanság, a kákán is csomót kereső akadékoskodás, hanem a szép jövőért, a tiszta országért való aggodalom hangjai szólaltak meg a szűkre szabott egy órában. ' Ebergényi Tibor Dzsessz a pódiumon Szabados — Mint minden zenei stílusnak, a dzsessznek is megvannak a maga jellegzetes hangszerei. E forró, lüktető, izgató ritmusú muzsikának elsősorban torzító képességű instrumente^ — a szakszofon, a trombita, a klarinét, a dob — nélkülözhetetlennek hitt kellékei. Nos, az Egri Műsorrendező Iroda szervezte koncertsorozat legutóbbi programjában, amelyen a Szabados György —Horváth Lajos kettős lépett a Megyei Művelődési Központ nagytermének pódiumára, ezúttal izgalmas új_ donságban lehetett része a közönségnek. Az előadók zongorával és hegedűvel álltak a hallgatóság elé. Mindezt azért szükséges megjegyezni, mert a megszo. kottól eltérően, alapvetően Horváth duó intim hangulat jött így létre a színpadon e két, dzsesszhez általában túl halknak vélt hangszer segítségével. Maradéktalanul érvényesült így a kettős magyar folklórból táplálkozó teremtő zenei fantázia, Szabados György kissé bartóki hangzásokat is idéző zongorázása, és Horváth mélyen a népzenében gyökerező virtuóz hegedűjátéka. E különleges zenei esemény jól illeszkedett volna a különben nagyon népszerű műsorsorozathoz. Milyen kár, hogy ezúttal, ki tudja miért, alig néhányan figyeltek föl az estre, s így, a háromnegyedrészt üres széksorok lehangoló látványával, illetve bosszantó csúszással kezdődött a műsor. Igaz, akik végül is eljöttek és maradtak, jól szórakoztak. (németi) Május 26-tó!:' Ünnepi könyuhéS megyénkben Elkészült az ez évi május 26-án kezdődő ünnepi könyvhét programja. A budapesti megnyitóra a XIII. kerületben a Magyar Hajó- és Darugyárban kerül sor. Vidéken pedig Veszprém lesz az események központja. A szövetkezeti könyvterjasztés Nógrád megyében, Pászton tartja kulturális életünk e jelentős eseményének nyitányát. Szűkebb pátriánkban elsősorban az ifjúsági és gyermekírók találkoznak olvasóikkal» Marék Veronika Lő ríncibe, Egerbe. Füzesabonyba látogat, Szentiványi Jenő a megyszékhely gyermekkönyvtárában ismerkedik műveinek fiatal kedvelőivel. 6 dedikálja műveit a Hámán Kató Megyei Üttörőház előtt felállítandó könyvsátorban is. Ezenkívül Végh György és Takács Márta, valamint Varga Domokos Is bemutatkozik az írásait kedvelő ifjú korosztálynak. Érdekesség az is, hogy előreláthatólag — és ez úttörő jellegű s kezdeményezés —, a sajtó kiemelkedő munkatársai — ^ többek között Szabó László, Sugár András, Horváth János, Moldovánvi Ákos — is részt vesznek rendhagyó világnézeti órákon. Ugyanők felkeresik a kollégiumokat, az üzemeket és a könyvtárakat, s beszélnek mindennapi munkájuk műhelytitkairól, ......
