Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
Cseh-8*ombatby LAsxM j Juhász Pál Komló László Kovács Imre Agrárfársadalmunk Cseh-Szombathy László, a Szociológiai Kutató Intézet osztályvezetője. Juhász Pál, a Szövetkezeti Kutató Intézet tudományos munkatársa, Komló László, a Közgazdaságtudományi Intézet osztályvezetője, Kovács Imre MËM-miniszterheiyettes és Márton János, az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatója vett részt azon a berekaszta)-beszélgetésen, amely agrártársadalmunk múltját, jelenét és jövőjét elemezte. A Népújságot a Központi Sajtószolgálat megbízásából — Gulyás Pál képviselte. 6. P.: tisztázzuk mindenekelőtt, hogy kiket sorolunk az agrártársadalomba. KOVÁCS IMRE; Erről többféle felfogás van. Véleményem szerint azok tartoznak bele, akik állami gazdaságban vagy termelőszövetkezetben hivatásszerűen dolgoznak. Tehát azok is, akik nem növénytermelési, kertészeti, állattenyésztési, hanem a nagyüzem keretében élelmiszeripari vagy a mezőgazdasághoz szervesen kapcsolódó egyéb munkát végeznek. Ez a kör természetesen egészen más összetételű, mint amilyen a mezőgazdasági népesség a szocialista átszerve_ zés előtt volt További lényeges különbségek is vannak a múlthoz képest. Például az, hogy hazánkban az aktív keresőknek már csak mintegy 19 százalékát teszik ki a mezőgazdasági foglalkozású emberek. Ez az arány \ még 1960-ban is 30 százalékos volt. MÁRTON JÁNOS: Nehéz pontosan meghatározni az ag, rártársadalmat. Csak utalok rá, hogy nagyon kevés ugyan, de van még kisüzem, és léteznek szakszövetkezetek. Vagy gondoljuk a vízügyre és az erdészetre. De töprenghetünk azon is, hogy egy szövetkezeti közös vállalatként működő tejipari üzem vagy sertéskombinát dolgozóit hová soroljuk. Ipari munkások-e vagy az agrártársadalom tagjai, ugyanúgy, mint akkor, ha az a bizonyos tejipari üzem vagy sertéskombinát egyetlen termelőszövetkezete. Hasonló határeset sok van. JUHÁSZ PÁL: Túlságosan leszűkítjük az agrártársadalmat, ha csak a gazdasági szervezethez tartozást tekint, jük mérvadónak. Másrészt viszont nagyon kibővítenénk, ha odasorolnánk mindenkit, aki mezőgazdasági tevékenységet vagy más mellett azt is végez. Ilyen például több százezer nyugdíjas, aki azelőtt nem mezőgazdasági foglalkozású volt. S itt vehető számba a falun élő munkások és alkalmazottak túlnyomó többsége, mert ház körüli kisegítő gazdaságában kertészkedik, gyümölcsöt termel, állatot ne- 'vel, hizlal. S lehetséges történetileg indokolt megközelítés is, amely szerint az agrártársadalmat azok alkotják, akik tovább éltetik az egyko, ri paraszttársadalom némely hagyományait. CSEH-SZOMBATHY LÁSZLÓ: Ha agrártársadalomról beszélünk, akkor nemcsak a kereső tevékenységet folytató emberekről van szó, hanem az egész életmódról, a család életviteléről is, s ennek csak az egyik tényezője a munka. Azt hiszem, a múlthoz képest abban van a legnagyobb változás, hogy mind kevesebb a homogén háztartás, család, amelynek minden tagja a mezőgazdaságból él. A háztartást pedig egy személy hovatartozása szerint megítél, ni nem helyes. Az 1980-as népszámláláskor nem is alkalmazzák már a háztartásfő fogalmát. KOMLÓ LÁSZLÓ: Egy mezőgazdasági vállalatban — legyen az állami gazdaság vagy szövetkezet — a legkülönfélébb munkát végző emberek vannak. Kertészek, állattenyésztők, traktorosok csakúgy, mint ipari szakmunkások, mérnökök, adminisztrátorok. A hajdani parasztság egysíkú volt, a mai mezőgazdasági nagyüzem pedig éppenúgy sokrétű mint bármelyik ipari vállalat. Igen vegyes tehát az agrártársadalom foglalkozás szerinti ösz- szetétele. Mezőgazdaságunk korszerűsödése, iparivá fej. lődése fokozatosan odavezeti hogy a mezőgazdaság iparág, gá vagy agráriparrá válik. S ez a folyamat társadalmilag is mélyreható változásokat hozott és idéz elő a jövőben is. G. P.: Állapodjunk meg abban, hogy az agrártársadalmat a hivatásszerűen mezőgazdasággal foglalkozó emberek alkotják, de összetételük igen vegyes. Ók is — mint mindenki — egyrészt tevékenységűk jellege, másrészt szervezeti hovatartozásuk alapján oszthatók be ide vagy oda. A baromfitelepen dolgozó villanyszerelő például szakmunkás, a szövetkezeti gépíró pedig ugyanúgy gépíró, mint az, aki valamelyik gyár alkalmazottja. Az őt körülvevő és formáló közösség jellegéből fakadóan azonban az említett villanyszerelő és gépíró is az agrártársadalom tagja. Ez nem mond ellent annak, hogy — egyebek mellett — a mezőgazdaság iparosodása révén mind közelebb kerül egymáshoz az ipar] munkás és a termelőszövetkezeti tag. A két osztály közötti különbségek egyébként sokkal gyorsabban mérséklődnek és szűnnek meg, mint amilyen ütemre akár két évtizeddel ezelőtt is számítottunk. Erről tanúskodik mindaz, ami ma az agrártársadalmat jellemzi. 1 CSEH-SZOMBATHY t. LÁSZLÓ: Nem utolsósorban az életmódja, amely már rendkívüli mértékben eltér az egykori parasztitól. Ma inkább falusi életmódról beszélhetünk, amely nem kizá. rólag a mezőgazdasági foglalkozásúak sajátja, hanem általában a falun élőké, az ottani, s az onnan máshová eljáró munkásoké is. KOMLÓ LÁSZLÓ: Ha arra gondolunk, hogy távlatilag a mezőgazdaságban dolgozók a kereső népességnek a mainál is jóval kisebb hánya, dát teszik ki, akkor nyilvánvaló, hogy a városiasodás meggyorsul. Folyamatosan városi életvitelre tér át mindenki, s annak megfelelően alakul az emberek gondolkodásmódja is. Ez természetesen nem annyit jelent, hogy mindenhol olyan lakónegyedek épülnek, amilyeneket Budapesten és más városainkban látunk. Az urbanizációnak nem feltétlenül velejárói a tíz-, húszemeletes házak. A lényeget tekintve lesz városivá a mostani falusi életmód is. G. P.: S milyen jövő vár a háztáji és kisegítő gazdálkodásra? MÁRTON JÁNOS: Nekem mindig borsózik a hátam, ha azt hallom vagy olvasom, hogy a háztáji jellegű gazdálkodás szinte átok rajtunk, valamiféle lebecsülni való hitványság. Olyan tehertétel, amely miatt a kistermelők — akár szövetkezeti tagok, akár munkások vagy alkalmazottak — nem tudnak művelőd, ni, szocialista emberként élni. A napi nyolc- vagy tízórás munkaidőn túli hasznos elfoglaltság, termelőmunka nem a barbárság megnyilvánulása. Amellett még lehet művelődni. Másfelől pedig javára válik az egész társadalomnak, s a népgazdaság nagyon is rászorul. Más kérdés, hogy milyen Magyarországon a műveltségi színvonal. Sem falun, sem városon nem lehetünk vele elégedettek, de önmagunkat csapnánk be, ha ennek okát a mezőgazdasági kistermelésben látnánk vagy keresnénk. JUHÁSZ PÁL: Bátran ál- líthajtuk, hogy a mellékmunkának — az à háztáji jellegű tevékenység is —, kultúráié, remtő, fejlesztő szerepe is van. Aki a kistermelést komolyan veszi, az könyveket is olvas hozzá, s ettől már csak egy lépés a szépirodalom megkedvelése. De gyarapítja a kultúrát az is, hogy korszerű termelési módszereket sajátít el valaki és megtanul bánni modern gépekkel, berendezésekkel. Ez is támaszt, hat, s fel is kelt különféle új igényeket az emberekben a további művelődésre. Téves felfogás az, hogy aki kistermeléssel foglalkozik, az csak a pénzért teszi. Azért is csinálja, hogy teljesebbé váljék az élete. Gazdagodik általa a személyiség. j KOMLÓ LÁSZLÓ: Emellett azonban feltétlenül szükség van a teljesebb művelődés lehetőségeire is. Falun különösen sokat kell még tenni ezért. S nemcsak a termelőszövetkezetnek, hiszen ez jóval tágabb körű társadalmi feladat. Sok minden történt már falun, ami a sajtón, a rádión és a televízión kívül is előbbre vitte a közműveltséget. Nagyon hiányoznak azonban a mi mai és holnapi világunkba illő olyan lehetőségek nem nagy létszámú összejövetelekre, tartalmas beszélgetésekre, eszmecserékre, amilyeneket annak idején a különféle olvasókörök jelentettek. G. P.: s arra Is szükség van, hogy a falun élő értelmiségiek még többet tegyenek a közműveltségért és magatartásukkal is adjanak vonzó, követendő példát. MÄRTON JÁNOS: Sajnos, a példamutatással baj van. Tisztelet a kivételnek, de igen gyakori, hogy agrár- és másféle értelmiségiek nem vagy alig olvasnak könyveket, nem művelődnek. KOVÁCS IMRE: Kétségtelen, hogy vannak ilyen esetek. Tanúi lehetünk azonban annak is, hogy az agrártársadalom tagjaiban mind erősebbek a nemes igények a művelődésre, a tartalmas életre. Bárki meggyőződhet erről, ha hosszabb időt tölt el egy-egy faluban, termelőszövetkezetben, állami gazdaságban. Bizonyíték rá sok egyéb mellett a lakások berendezése, a könyvek gyarapodása az otthonokban és az, hogy szívesen tanulnak az emberek. Ha csak azt vesszük számba, hogy az állami gazdaságokban 35, tsz-ekben pedig 28 százalék a szakmunkások aránya, az is sokat elárul. S örvendetes, hogy a 30 éven aluli szakmunkások fele nő. Nagyon lényeges változásnak tartom ezt a múlthoz képest és bíztatónak a jövőre nézve. G. P.: Abban a törekvésük, ben, hogy minél szakképzettebbek, műveltebbek legye, nek, kifejezésre jut az agrár- társadalom tagjainak az önbecsülése és az is, hogy szeretik a foglalkozásukat, biztosnak látják a jövőjüket. KOVÁCS IMRE: Azóta van így, amióta átlagos jövedelmük elérte a bérből és fizetésből élőkét, lényegileg azonos a szociális ellátásuk és nyugdíjjogosultságuk is, és évről évre javulnak a munkakörülményeik. Nagyon fontos az is, hogy a munkahelyi közösségeknek érdemi beleszólásuk van a közös ügyek intézésébe, s általában erős a demokratizmus a szövetkezeti életben, gazdálkodásban. Nagyon kell vigyázni rá, hogy a jövőben is így legyen, a megnövekedett üze- mi méretek ne hassanak erre károsan. G. P. S milyennek minősíthetjük a mezőgazdasági foglalkozású emberek társadalmi megbecsülését? KOVÁCS IMRE: Ami a hivatalos megítélést illeti, az szerintem olyan, amilyennek lennie kell, nincs oka panaszra az agrártársadalomnak. A közvélemény is sokkal inkább jelentőségének megfelelően értékeli már a mezőgazdaságot és a benpe dolgozó embereket, mint korábban. Meg is érdemlik, mert az egy mezőgazdasági dolgozóra jutó termelési érték a legutóbbi tíz év alatt több mint a kétszeresére nőtt. A mezőgazdaságból ered a lakosság fogyasztásának a 40 százaléka, s az ország exportjának a negyedrésze. 1950-ben 35 kiló volt hazánkban az egy főre jutó húsfogyasztás, most kétszer- annyinál is több. Mintegy kétmillió tonna gabonát értékesítünk külföldön. Miközben ez a fejlődés végbement, lényegesen csökkent a mező- gazdaságban foglalkoztatót- . tak száma és a termőterület is. Ezeket az eredményeket méltán illeti elismerés. tegnap ma holnap JUHÁSZ PÁL: Ma is hallani azonban olyan véleményt, hogy a mezőgazda- sági dolgozók nem képesek elvégezni a rájuk váró munkát, külső segítségre szorulnak. MÁRTON JÁNOS: Természetes dolog ez és nem magyar sajátosság, ugyanígy van más szocialista és tőkés országokban is. Vannak munkacsúcsok, amikor két- három hétig nélkülözhetetlen a diákok, katonák, szabadságon levő munkások segítsége. Enélkül hiába törekednénk olyan munkaigényes termékek előállítására, amelyekre rendkívül nagy szükségünk van. Nincs rá mód és bűn is volna egész éven át annyi embert foglalkoztatni a mezőgazdaságban, amennyi ezekben az időszakokban kell. A l^ülső munkaerőt egyébként tisztességesen megfizetik a tsz-ek és az állami gazdaságok. KOMLÓ LÁSZLÓ: Egyetértek ezzel és demagógiának tartom, ha bárki mezőgazdaságellenes hangulatot kelt azzal, hogy emiatt elítéli a tsz-tagokat, az állami gazdasági dolgozókat. Különösen, ha még azt is a szemükre veti. hogy most már a szövetkezeti tagoknak is van szabadságuk és ők is elmehetnek üdülni. Persze, arra maguknak a mezőgazdasági üzemeknek kell nagyon ügyelniük, hogy munkabíró dolgozóik ne akkor vegyék ki a szabadságukat, amikor a legtöbb a tennivaló. S a nem fizikai munkát végző embereik is könnyítsenek a munkacsúcsok gondjain. JUHÁSZ PÁL: A mezőgazdaság társadalmi megítélése szerintem is rendben van, de csak általában. A legutóbbi években ártott a munkás-paraszt szövetségnek, hogy egyesek lebecsülték az élelmiszer-termelést, s bizonyos intézkedések is rossz hatással voltak mind a termelés, mind a mezőgazdaságban foglalkoztatottak megérdemelt megbecsülése szempontjából. A helytelen gyakorlatot azóta a háztáji és kisegítő gazdaságokat ille. tőén is megszüntették, s ennek meg is van a kedvező eredménye. Nem merném azonban állítani, hogy ‘most már semmit sem lehet tenni a közvélemény pontosabb, tárgyilagos tájékoztatásáért G. P.: Egyebek között erre kötelez pártunk Központi Bizottságának március 15-1 határozata is. S az, hogy az élelmiszer-termelés jelentősége, ebből következően az agrártársadalom szerepe a jövőben sem csökken. KOMLÓ LÁSZLÓ: A múlt sokáig hat a jelenre. A mi társadalmunk még nem szabadult meg attól a nyomasztó örökségtől, hogy a régi világban mélységesen lenézték a parasztságot, amely a társadalom számkivetettje volt. Az a parasztság már Marton János (Fotó — KS) jelen, s megszűnt a mezőgazdasági foglalkozású emberek anyagi és kulturális elmaradottsága is. Nem lehet sza, vakkal kifejezni, hogy milyen óriási változás következett be, főként a legutóbbi két évtized alatt. Mégis meglehetősen sokan vannak, akik a termelőszövetkezeti tagokat és az állami gazdasági dolgozókat többé-kevés- bé lebecsülik, teljesen alaptalanul. Még az agrárértelmiséget is, más diplomásokkal szemben. G. P.: Valóban lehet még ilyesmit tapasztalni, de bízhatunk benne, hogy hamarosan kinövi társadalmunk ezt a betegséget. Gyorsítja a kigyógyulást a már elmondottakon kívül az is, hogy Magyarországon minden második család folytat háztáji jellegű termelést és csaknem minden harmadik kereső — közvetlenül vagy közvetve — élelmiszer-termeléssel és -forgalmazással foglalkozik. S egész fejlődésünk azon az úton halad tovább, amelyen nincsenek társadalmi válaszfäläkt MÁRTON JÁNOS: Én Is bizakodó vagyok, de a jövőről még szeretnék mondani valamit. Azt, hogy az agrártársadalmat ne tekintsük elmúlásra ítélt, jövőtlen társadalomnak. Hogy a részaránya tovább csökken, az biztos. Abban sincs azonban okunk kételkedni, hogy ez a társadalom mindaddig fennmarad, amíg élelmiszerre szüksége lesz az emberiségnek. Velejárója a haladásnak az is, hogy a mezőgazdaság tovább iparosodik. Köztudomású, hogy a mező- gazdasági termelés ráfordításainak 60 százalékát már ma is a felhasznált ipari anyagok, eszközök értéke teszi ki. Ez az arány tovább növekszik s még nagyobb teret kapnak az iparszerű termelési rendszerek a modem technikával és technológiával működő állatta, nyésztő telepek KOMLÓ LÁSZLÓ: Mondhatjuk úgy is, hogy a mező. gazdaság egy lesz az iparágak közül és szerkezetében, foglalkoztatási szerkezetében is ugyanazok a jellemzői lesznek, mint a többi iparágnak MÁRTON JÁNOS: Nem vitatom. Ez sem mond azonban ellent annak hogy agrárfoglalkozású emberek mindig lesznek és semmi okuk nincs a restelkedésre ma és a jövőben sem lesz amiatt, hogy ők az agrártársadalom tagjai. G. P.: Nagy fába vágtunk a fejszénket, amikor az ag. rártársadalom múltját, jelenét és jövőjét választottuk beszélgetésünk tárgyaként. Még csak érinteni sem tudtunk minden fontos részletet, tényezőt. így sem volt azon. ban hiábavaló a vállalkozásunk, ha akár kis mértékben is sikerült hozzájárulnunk nézetek tisztázásához, a helyes felfogás további térhó. dításához. S akkor sem végeztünk felesleges munkát, ha vannak, akiket töprengésre vagy vitára késztet a beszélgetésünkről készült beszámoló. Npnuirnn nincs 1978. április 16,, vasárnap J »
