Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
táróin évtizede létesült az egri tanárképző főiskola. A rangos jubileum alkalmából megszólaltatjuk lapunkban az alapítókat, az első tanárokat és hallgatókat, s ízelítőt adunk az elmúlt évek eredményeiből is. Harminc év Egy tanszék születik... Dr. Rapcsák András professzorral e sorok írója jó másfél évtizede találkozott utoljára. A neves pedagógus és tudós akkoriban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora is volt. A híres felsőoktatási intézmény első embere mégsem pózolt, s minden kérést meghallgatott, s az arra érdemes óhajokat teljesítette is. Még a látszatra meghökkentőeket is. Hallgatóként vezettem a színjátszó csoportot, s az egyik darab bemutatásához — a cselekmény zöme egy módos lakásban zajlott — kifejezetten elegáns berendezésre volt szükség. Tőle kértem, a hivatali bútorait. Kissé meglepődött, aztán elmosolyodott, s ezt mondta: — Vidd csak, fiam, egykét napig elviselem hiányukat, csak aztán időben szállíttasd vissza! A késésért sem villámlott. .. Ez, a kifejező sztori jutott eszembe, amikor a legutóbb ugyanilyen megnyerő közvetlenséggel fogadott, s ahogy a ma akadémikusé a volt diáknak három évtized előtti élményeit idézte, és az egri főiskola, a hajdani matematika tanszék alapításával kapcsolatos emlékeit sorolta, a vendég ismét meggyőződhetett arról, hogy az igazán rendkívüli egyéniségek alapvonása az egyszerűség... Alapiék o civ's városban A fiatal nevelő sok szállal kötődött Hódmezővásárhelyhez, s ez a ragaszkodás ma épp olyan töretlen, mint egykor. Arra büszke— és joggal —, hogy az Ady által paraszt Párizsnak nevezett várostól az alkotás vágyát és az emberséget kapta útravalóul. — Szegeden szereztem középiskolai tanári diplomát. Igaz, engem a reál tudományók vonzottak, de a sors úgy hozta, hogy megismerkedhettem a Szegedi Fiatalok Körének tagjaival, közel kerültem ahhoz a csoporthoz, amelyhez Radnóti Miklós, a költő, Tolnai Gábor, az irodalomtörténész, s még annyi későbbi kiválóság tartozott. Kritikus szellemük társadalmi tisztánlátásuk hatott rám. így hát a katedrán is azokon akartam segíteni, akik arra leginkább . rászorultak: a kisemmizett rétegekből útnak indított tehetséges gyerekeken. S mennyi tennivaló akadt! A legnagyobb magyar faluban, amelyet óriási kiterjedésű tanyavilág környékezett — egy lelkes tanító kezdeményezésére — kollegáimmal együtt kollégiumot létesítettünk számukra. Erre a célra Németh László egyik darabjának k tezer. pengős, bevételét ajánlotta fel. s a fenntartáshoz mi fizetésünkből járultunk hozzá. Véletlen-e. ha a kezdő tanár nem volt válogatós. Oktatott polgá: maid általános iskolában, g máziumban, s óraadóként az egyetemen is? Csoda-e, ha érdekelte miní'»78. április 16., vasárnap (Fotó: Szántó György) den új kezdeményezés, s ott volt a harminc évvel ezelőtt rendezett debreceni alapkő- letételen, ahol a miniszter személyében azt az Ortutay Gyulát üdvözölhette, akivel annyit álmodozott a jövőről a Tisza-parti városban? A mindenes szerepkörében A kezdés a legnehezebb, különösképp akkor, ha valaki úttörő jellegű munkára vállalkozik, s azt ígéri, hogy egyedül megalapítja a matematika tanszéket. — Fiatalon ki ismeri a fáradtságot? A gondoktól se riad meg, mert úgy véli: arra termett, hogy úrrá Tegyen felettük. Egyetlen helyiségben húzódtam meg. Terveztem, szakkönyvek után futkostam, s katedrára álltam.. Dehogy zavart1 a heti negyvenkét órás hivatalos elfoglaltság. S attól se rettentem meg, amit ezen kívül el kellett látnom a mindenes szerepkörében. Intéztem az adminisztrációt, leveleztem, s kinevezett tanszékvezetőként az altiszti, a tanársegédi feladatokkal is megbirkóztam. Erőt adott tanítványaim igyekezete, megértése. Segédkeztek a berendezéskor, rendezték a lassan gyarapodó könyvtári anyagot. Amikor Egerbe helyezték át véglegesen az intézményt, velük jöttem én is, pedig — családommal együtt — hosz- szú ideig még lakást sem kaptunk. Egyszer aztán felHát igen, így negyven után már nom megy egykönnyen az ilyesmi. Balteki a reggelinél meglehetősen kókadozik — hiába no, ebben a korban nehéz fél | éjszaka a hűvös utcán mász- ' kálni. Balteki nincs még ötvenéves. de ha nem lustálkodhat. mindig „ebben a korban" van. Igaz, az éjsza- I kának megvolt az eredmé- I nye,. Balteki utasította is a kerestük Ortutayt a minisztériumban. Először úgy tett, mintha elégedetlenkedne. „Hogy képzelitek, jöttök a miniszterhez, csak úgy, bejelentés nélkül, s azonnali fogadást kértek. Mintha nekem nem akadna más dolgom!” Végül elnevette magát, s megoldódott minden, s most már nem volt akadálya a nyugodt munkálkodásnak. A megértetés művészeiével A régi diákok nevét sorolja. Közülük jó néhányan ma már az egri felsőoktatási intézmény vezetői, és tudományos téren is rangos érdemeket szereztek. Említi azokat is, akik a falvakban, a városokban álltak helyt, s gyerekek tízezreiben alakították ki a logikus gondolkodás készségét. Ma hosszabb időtartamú a tanárképzés, de az akkor végzetteknek sem kell szégyenkezniük. Igényesekké váltak, s többségük nem elégedett meg az általános iskolai tanári diplomával, s levelező úton, egyetemen folytatták tanulmányaikat. — Azt hirdettem nekik — s ezt mondom mai hallgatóimnak is —, hogy a siker a megértetésen múlik. A bifláz- tatás, a képletek tömegének magoltatása megutáltatja a matematikát, mert a tanulók szinte fuldokolnak az adattengerben, s ha nincs mentőöv, akkor a szellem partjaira sohasem jutnak el. A pedagógus legyen felkészült, s ne azon töprengjen, mit tanítson, hanem azon, hogy miként, milyen leghatásosabb módszerek alkalmazásával érhet el a célig. A diák a legfélelmetesebb, de a legigazságosabb bíró. Előtte a nevelő — bármennyire is szeretné, nem leplezheti esetenkénti tájékozatlanságát. Mégis, a fiatalok becsülik még leginkább a nyíltságot és a tudást. Ne akarjuk megtéveszteni őket, mert ha ezt kíséreljük meg, akkor végleg elvesztjük tekintélyünket. A világra tárulkozó elméket emberséggel kell pallérozni. Ezek után érthető, hogy az egykori tanítványok ma is hálásak ezért az útbaigazításért, s ha Debrecenben járnak, őszinte köszöntésre mindig becsöngetnek a professzori lakásba... feleségét: tegye oda a reggelizőasztalra, rézsut a tejesköcsög és a cukortartó közé azt a tizenhat Zsiguli szelepsapkát, meg a négy benzintank-zárófedelet, amit az éjszaka szedett össze az utcán. Persze, ha a fiára rá lehetne bízni az ilyesmit, ha ez a mamlasz eljött volna vele, még tán benzint is szippanthattak volna valamelyik kocsiból. Bglteki nem tolvaj, legalábbis önmaga szerint nem. Pécsi István Két hatvani kiállításról Hatvan lankadatlan szorgalommal nyitja meg a lehetőségeket évek óta a képzőművészek előtt, hogy a nyilvánosság erejével támogassa a hazai festők, szobrászok, grafikusok népszerűségét és érlelje a közönség befogadókészségét az értékek iránt. Weszelszky Béla Kátai Mihály a Hatvány Lajos Múzeuiru ban más irányban nyit ajtót nekünk önmagához, ö nem Kátai: Önarckép sárga tűzzománcai a Hatvani Galériában kaptak helyet. Nem először találkozunk a művész tűzzománcaival ; legutóbb az egri várban gyönyörködhettünk ezekben az érdekes, az évezredek mélyéről felbányászott formákban. A művész a kezébe kerülő anyaggal mesterien gazdálkodik. Nem véletlen az sem, hogy ezek a meséből kilépő arcok, ezek a pufók női ábrázolatok, mesebelieknek tűnő állatképek, figurák, jelek, képzelt és valóságos motívumok különös hangulatot árasztanak. Egy, az időből feltámasztott jelrendszer ez; szokatlansága onnan adódik, hogy a mai ember, a gépek korszakában élő földlakó vagy a természet hű ábrázolására törekszik, vagy elvonul a geometriai formák ritmusába, rítusába, hogy valamilyen keletkező új szemlélet, vagy művészi hitvallás megszállottjaként üdvözölhesse azt. amit megteremtett. Kátai Mihály azokhoz az évezredekhez nyúl vissza formáival, amikor az ember, az akkori emberiség a végtelennel való kapcsolatát csak a csillagok közvetítésével tudta elképzelni. A földön kívüli világ a sejtés és a képzelet tartományába vonult vissza: a misztikus fény úgy övezte ezt a világot, hogy közben mitológiák születtek, mert a józan emberi ész mindent az emberi értelem megszokásai szerint dolgozott fel mindig. Nagyon leegyszerűsítőnek találnám, ha azt állítanám: ezek a formai nyelvezet okából, s azért kap minden figura sajátságos színt és ezért ad sajátságos hatást, mert a Fekete Madonna szép-szép- anyja valahol az idők méhé- ben ilyen lehetett, ilyennek született. Inkább úgy érzem, hogy a művész, a forma és a tartalom ismerője a térben és időben vándorolva találkozott ikonokkal, templomok mélyén rejlő üzenetekkel, amelyek nem halványultak el az időben és a térben. Kivallották neki, a művésznek azt, ami folytonosság az emberi tudatban létezik és azt a korokon átívelő üzenetet'tárja most új és régi formáiban nézői és látói elé. Azért nevezném Kátai Mihályt festőnek elsősorban, mert a vonalak rendszere és zártsága ellenére mégis mindig a színek, azok egymásra hangzása, egymásra lejtése határozzák meg ábrázolatainak tekintetét. A riadalom, amely az arcokon megjelenik, lehet az időtől és tudattól indított felelősség is, de akadhat olyan magyarázat, hogy ezek az arcok, emberiek és állatiak egyaránt, azért tekintenek a világba ilyen félelemmel és ürességgel összeházasított kiadásban, mert a végső dolgokat, a végső gondokat mindig is üres tekintettel nyugtázzuk. Mintha a túlsó part ismeretlensége és a bennünk feszülő erő nem tudna végleges harmóniává egybeszakadni. Az Újjászületés a mocsárból talán vitázna ezzel a megállapításommal, a bibliai hatás talán változtat némiképp ezen a szemléleten (A parar dicsőnkért); a Kunok, a Kunbaba mintha a jelent akarná összeházasítani ezzel a múltat idéző, vagy azt idecsalogató művészi törekvéssel; de a Sellő szándékoltan idomtalan tömege, a Pásztor, a Fény és sötétség, az Aranyszörű racka, az A nagy Napciklus kilencedik hava, az önarckép a sárga lovassal, a Turkajárás egyazon alkotó művei, amelyek távolabbra, mélyebb riadalmakra utalnak, mint amit ábrázolni igyekeznek. lovassal. (Fotó: Szabó Sándor) a kinti térben és időben tesz utazásokat, inkább — ha szabad ezt a kifejezést használnunk — az agyi és szívbéli térben és időben rejtőzködő sejtelem, fogalmazás rabja. Nem kívülről rá- kényszerített ez a rabság, a tudat itt önként vállal mindent, a lemondás szó ostobaságnak tűnik. Ügy érezzük, itt minden mozdulatot, minden elejtett ecsetvonást, látszólagos keresetlensége ellenére is komoly elmélkedés előz meg, mintha a teremtés végső mozzanata bűnbeesést is eredményezhetne. Amíg Kátai ábrázolatain szinte harsog a cselekvési vágy, a határozott indítékú alkotni, akarás, addig Weszelszky Béla rejtőzik, nagyon finoman eldugott portrékban; virágok teste mögött és a szivárvány minden színéi felvonultató színek tarkaság gában. A katalógusban hár rom műtörténész is nekimi gaszkodik, hogy megmagya-. rázza azt a magányt, azt a belső bizonytalanságot, azé a félénk kitárulkozást el- és megfojtó félelmet, amellyel a művész megint és ismét csak nekiindult az alkotás gyötrelmeinek munkájának. Mennyi báj van a láthatóan, érezhetően megjelenített női arcokban, amikben az eszmény és a szeretet rejtett fényei teszik láthatóvá azt a belső fényt, amellyel, amelynek létrejöttéért Weszelszky Bélának akkora harcot küzdelmet kellett vívnia. Nem lehet egyetlen látogatás eredményeképpen következtetést, elméletet és megoldást kitalálni arra, mi az ami végül is úgy és ann> a odaköti a pointillista révészt a filodendronhoz. virág élményéhez. De r , járunk tilosban, ha azt h szűk, hogy a szemlélődé: , világnak ilyeténképpen látása az egész életen á zódó magatartás, a színe! fények által határolt rém ség következménye, r. Weszelszky Béla végigélt. Ha a kutatást elvégez és felsejlik előttünk a rejtőzködő művész arca, és fő képp, ha valamit is fudv az önéletrajzából, tetszik : csak igazán, mekkora 1 küzdelem és tartás k végig az egész életen ezt bonyolultan látó és ezért s túl elvontan fogalmazó éri>- ' '• embert. FARKAS ANDRÁS A család meg egyenesen kó- péságnak tekinti az ilyesmit. Rossz az alkatrész-ellátás — meg egyáltalán: ha az ember nem bliccelne a buszon, nem szerezne a melóból néhány szerszámot, a gatyája is rámenne az életre látszat nélkül. Szelepsapkára, miegymásra is szükség van, ha már egyszer megvették azt a rohadt kocsit. — Azért csodálatos, hogy Apuka ilyen bátor — így a kisebbik Balteki, aki tizenhárom éves és szemüveges. — En biztos rettenetesen féltem volna abban a rémes sötétségben... — Ráadásul nem is volt sötét! — sóhajt szent iszonyattal Baltekiné, és összecsapja a kezét. — Véges végig égtek a lámpák, ugye, apukám?! — Annál inkább! — folytatja a fiú. — Jöhetett volna bárki! — Te csak ne féltsd az apádat, ő mindig tudja, mit csinál. Balteki elégedetten hátradől, táskás szemével végigpillant a reggeli maradékán. — Magyar ember evés közben nem beszél —- szögezi le. Csönd lesz. ö vajas kalácsot evett szalámival, a másik kettőnek már nem jutott szalámi. Kell a pénz. ígv van ez, mindenkinek méltósága, az őt megillető hely szerint. Cigarettát kotor elő, so- dorgutja, komótosan rágyújt. — Most te azt mondanád — mondja az asszonynak, — ne büdösítsem tele a lakást, erre én azt válaszolnám, hogy bezzeg legénykoromban nem szóltál érte. Mire te azt válaszolnád, hogy akkor nem is bagóztam, erre én szájon vágnálak, és kész lenne a balhé. Így aztán jobb, ha nem szólsz semmit! Az asszony csaknem sírva tiltakozik: — De apukám, miért mondanék én ilyet? Kérlek, gyújtsál rá nyugodtan, parancsoljál! Balteki összevonja a szemöldökét: — Látom, mindenáron veszekedni akarsz. Nem megmondtam: csönd legyen, ha én pofázok?! Baltekiné összeszedi az edényeket, a gyerek ugrik mosogatni, ő meg addig elolvassa az újságot. Kellemes zsibbadással hallgatja a mosogatás neszeit. Nincs is szebb, mint a vasárnap! — Ha készen vagytok — kiáltja a konyhába — elmegyünk kocsizni. Azok ketten örömmel felkiáltanak, Balteki nem szereti ezt az örömöt. A kisúj-' ját nyújtja nekik ... — Most mindjárt megkérdezitek, hova megyünk, én azonban nem tudom, erre Ú hülyének néztek, mert mi az, hogy valaki nem tudja, mit j csinál? En dühbe jöi'Ök. aztán végül nem megyünk hova! j . (Folytatjuk) . 1
