Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-15 / 88. szám
FigyelFaluközpontok beruházás Lángban A Lang Gépgyár turbina, ill. kazán gyáregységében az ötödik ötéves terv végéig mintegy félmilliárd forint értékű korszerűsítést hajtanak végre. A rekonstrukciós program első szakasza április közepén befejeződik. Munkába áll a századmilliméter türésbatárú, CNC-vezérlésü turbinatengely- eszterga, ül. a szintén CNC-vezérlésü komplett forgórész- megmunkáló gép. Képünkön: megkezdték a miniszámítógéppel ellátott eszterga próbaüzemelését. (MTI fotó — Tóth Gyula felv. — KS) Két torony — alatta, mellette az elöljáróság, a patika es a kocsma. Így jellemezte a magyar községet — és centrumát — a harmincas években Erdei Ferenc. A szellemes fogalmazás a lényeget fogta meg: abban az időben és még sokáig, ilyen volt a községek centrumának felépítése. Legfeljebb az elnevezések változtak azóta, az alapszerkezet változatlan. Megnőtt a faluközpontokban a közintézmények, a közösség számára hasznos létesítmények száma. Ez okozza a gondot. A régi központ és az abban elhelyezett intézmények már nem elégítik ki, nem is elégíthetik ki az új funkció által megszabott követelményeket,. Olyan fejlesztésre ritkán kerül sor, amely új helyet adna a község központjának. Ezért a régi centrumot kell az új követelményeknek megfelelően átalakítani. Ma már hozzátartozik a községek képéhez — elsősorban a több falu igazgatását, ellátását vállaló székhelyközségekéhez — az új művelődési ház, könyvtár, klub ; a modern takarékszövetkezeti székház, a kisáruház, a több funkciót szolgáló boltok sora. Szerényen meghúzódva, sok helyütt a falumúzeum is helyet kap. Ma már hangulatos eszpresszókban kávézhat a pihenő átutazó. S szintén az áfész jóvoltából a füstös talponálló mellett — vagy helyett . — kisvendéglők fogadják a vendégeket. Nem kétséges: jobb, ha az italbolt helyett ... A közintézmények, közösségi létesítmények megnőtt száma, aránya az urbanizálódás, az életforma- váltás egyik legfontosabb mutatója. ÉSSZERŰ TERÜLET- GAZDALKODASSAL A közintézmények elhelyezését — lehetőségeikhez képest — minden falu másként tudja megoldani. Nagy szerepet játszik ebben a tradíció, a múltból örökölt településszerkezet. A nagy belső telkes, levegős alföldi falvakban több. a lehetőség az intézménytelepítésre. Megfelelő, jól alkalmazott rendezési terv alapján — vagy, ennek hiányában, a falu vezetőinek ésszerű területgazdálkodási koncepciója révén — minden fontos intézménynek juthat hely a falucentrumban. A Szolnok megyei Abádszalókon, a Csongrád megyei Eperjesen, a Szabolcs megyei Geszteréden például impozáns, de nem hivalkodó faluközpont létesült, hangulatosan modern, a falvak léptékéhez igazodó művelődési házzal — amely előtt Eperjesen Veres Péter szobra áll —, kisáruházzal. irodaházakkal. MINEK IDE EGY „ÓSDI’* HÁZ? Nagy előny, nagy dolog a hely, a terület — de nem minden. Sokszor tapasztalható, hogy a falu adottságaival nem gazdálkodnak jól. Hibás elgondolások szülötte például, hogy olyan régi épületeket, amelyek átalakítás után még jól használhatók lennének, lerombolnak, s helyükbe álmodern Székházépületeket emelnek, sokszorta több pénzért. így jönnek létre az adott községtől idegen, a faluképhez nem alkalmazkodó centrumok, amelyekben az emberek csak téblábolnak, nem tudják igazán megszokni. A Borsod megyei Tisza- lúcon történt — s eléggé el nem ítélhető —, hogy a község központjában álló, kétszáz éves, szabadkéményes parasztházat, amely falumúzeumnak lett volna jó, lebontották. Azzal a megoko- lással: minek ide egy „ósdi” ház. a helyén majd park lesz. Park azóta sincs, a hely szív- fájdítóan romos. Nem lett volna jobb, — hiszen emelte volna a község esztétikai látványát is — a falumúzeum? Elfért volna köré a park is ... Más a helyzet a dunántúli és hegyvidéki községekkel, ahol nehéz már újabb intézményeknek helyet találni, ahol sokkal jobban alkalmazkodni kell a hagyományosan kialakult faluképhez, centrumhoz, mint másutt. A Tolna megyei Zombán — itt sok régi épület vár felújításra és hasznosításra, mert gazdag község volt a múltban, szép, régi középületekkel — megtalálták a módját, hogyan lehet a faluközpontot a múlt. értékeinek megtartásával tovább építeni. A már másra nem jó, régi épületeket lebontották. Helyükbe nem álmodern. „öszvér’', sem falu, sem város középületeket emeltek, hanem olyan intézményeket, amelyeknek építészeti megoldása a régi községközpont házaihoz illően mértéktartó. OLCSÓBB A KÖZMŰVESÍTÉS Gyakori hiba — éppen a Dunántúlon és a hegyvidékeken — hogy a községcentrumok indokolatlanul széthúzzák. a közintézményeket egymástól távolabb telepítik. S mi történik? Rengeteg több- letkoiuseggel jár, többször kell intézkedni a napjainkban legdrágább közművesítésről. Sokszor azzal indokolják ezt hogy „nincs hely”, amely valóban igaz is a legtöbb esetben. Csakhogy, okosan gazdálkodva, a telepítendő intézmények gazdáival együttműködve, e jelenségnek is gátat lehet vetni. A Vas megyei ősi őrség „fővárosa”, Öriszentpéter erre a példa. Ott több legyet is ütöttek egy csapásra. Felépült a tanács székháza. Ebben azonban helyet kapott a pártbizottság, a népfront, a takarék, a posta. Egyáltalán nem csorbítja a falu vezetőinek tekintélyét, ha a közös székházba nemcsak a tanácshoz járnak az emberek, hanem levelet feladni, vagy takarékbetétet kivenni... Az , őriszentpéteri gyermekintézményeket is egy telekre telepítették — ügyes építészeti megoldással — egyazon közművesítéssel. így is lehet! Tegyük még hozzá: az intézmények többsége — elsősorban a reprezentatív tanácsi közös székház — a régi őrségi tájépítészet elemeinek fel- használásával épült. Tudjuk, nem mindenütt lehet úgy falucentrumot építeni, mint Geszteréden, Eperjesen, Abádszalókon, Zombán vagy őriszentpéteren. De a legoptimálisabb, leggazdaságosabb, * 1 egbaszno- sabb és legesztétikusabm megoldást mindenütt kéresni kell. A Borsod megyei Ernődön például a falu vezetői egy fiatal tervezőépítész-kollektívával közösen dolgozták ki a rendezési. teryet. Elismerésre méltó, — de erre nincs mindenütt lehetőség és pénz. Több falunak, égy járásnak azonban már lehet költségvetése ilyen célra ! A szép, magyar falu érdekében. Juhász Erzsébet A Duna szigetközi, illetve csalóközi oldalán a folyamszabályozási munkákat az idén már a gabeikovo— hágymarosf erőrrtu ' éí' Auz- Iepcsőrendszer építésének figyelembevételével folytatják — állapították meg a Győrött pénteken befejeződött magyar—csehszlovák vízügyi tárgyalásokon. A megbeszélésen áttekintették a Rajka és Szob közötti 142 kilométer hosszú közös Du- na-szakasz szabályozásával, rendezésével kapcsolatos közös munkákat. A magyar oldalon folytatódik az ásványrárói ágrendszer rendezése, s hasonló munkákat végeznek a csehszlovák oldalon is. Az ötnapos győri üléssza- Ijífn elfogadták az ipari kavicskotrások idei ütemtervét is. A magyar házgyárak, építőipari vállalatok számára 2 millió köbméter, a csehszlovák vállalatok részére pedig 1 millió 400 ezer köbméter kavicsot kotorhatnak ki 1978-ban a Dunából. Döntöttek arról is, hogy Esztergomnál csaknem egy kilométeres hosszúságban helyreállítják a megrongálódott partfalat. (MTI) messég Vettem egy táskát, Ez ntU gánügy. jól tudom. nu i«láttam benne egy cetlit, tin : már nem magánügj. 'c:S nagyon érdekes szőzsje olvasom le róla. Kedves Vevőnk! (így: Vevőnk, nagybetűvel, fiadd érezzem, menny''re figyelnek rám, milyen navy becsben tartanak, menni■ i a kedvembe akarnak járni Vállalatunk iorgalor i kerülő táskája kiváló m.. nöségű, melyet minden na i ; viseletre, tehát, utcára, munkahelyre, utazásra egyaránt ajánlunk. (Nagy kő esett le a szivemről, Mi lett volna velem, ha ezt a táskát csak nag i fogadások alkalmával ra'. i „viseletre” ajánlották volna?) Szeretnénk, ha ezzel a <e*- mékünkkel meg lenne elégedve, ezért engedje meg, hogy ápolásával kapcsolatosan néhány tanácsot adjunk. Ügy külsőleg, mint a bélé 2 csak folt megmaradása mellett tisztítható. (Ha jól tudok számolni, ez nem néhány tanács, hane csak egy. Ami így hangzik: ne tisztítsa, mert nem lehe'. Az ékes magyar nyelvű szöveg azért ilyen szívhez szóló, mert Budapesten foga - mázták meg■ annál a bizonyos aktatáskagyártó cégnél.) Ha tehát azt akarom, hog i a táskámat úz iratok cipelé- sére utcán, munkhelyen, utazáskor használhassam, nem. szabad tisztítanom, különben olyan lesz. mint egy zebra vagy egy foltos, szalamandra. Tehát a táskát nem tisztítom. És ha nem tisztítom, akkor a táska koszos lesz. Ez logikailag elkerülhetetlen következmény. Ha pedig koszos lesz, akkor nem „viselhetem” sem utcán, sem. a munkahely .i, sem utazáskor. Ha pedig sehol sem viselhetem, akko.' minek vettem a táskát? Akkor miért a szöveg, az aranyos, a figyçlmeç, az el- lágyulásra késztető, stb., stb.? Kár, hogy a folytatás nem úgy szól: tehát azt ajánljuk, meg ne vegye, mert tisztítani nem lehet, emiatt ,,viselni’' is csak úgy lehet, ha szépen papírba csomagolja• nehogy por szálljon ra, eső verje meg,, sár fröccsenjen kényes bőrére. Ugye, mennyire változnak a gyártó cégek? Ezért olyan fene nagy boldogság manapság nálunk vevőnek lenni. (—ár) , Lesz-e béke Gyöngyöshalászon? Töprengés egy pedagógusviszálykodás kapcsán Nem egyedi eset. Történt már ehhez hasonló és sajnos előfordulhat még ezután is. Igaz, az előidéző okok és a fejlemények mindig különbözőek. Ez azonban másodlagos kérdés Az ilyen ügyek lényege a fontos, s ha ezt bogozzuk, s felvillantjuk az összetevőket, választ keresünk a sok miértre, akkor ez a töprengés talán okulásul, szolgál, és egy kissé hozzájárul ahhoz, hogy kevesebb legyen az egymást őrlő. a szőkébb környezet légkörét mérgező, az érdemi munkát akadályozó, az emberben rejlő képességeket visszafogó, idő- és energiarabló, olykor személyeskedésbe torkolló viszálykodás. Q Egy igazgató és egy tanítónő háborúzik egymással. Nem néhány hónapja, hanem több mint egy évtizede. Előnytelennek látszó tusakodás ez a beosztott számára ő azonban nem adta fel, s ma is hangoztatja igazát és sorolja valódinak hitt, vagy valóban hiteles érvelt. Főnöke a rendre, az irányítás-felelősségre hivatkozik, s olyan általánosságokra, amelyekkel mindenki egyetért. Mi mást tehetne! A gonddal fogalmazott mondatok mögött azonban épp olyan indulatok iz- zannak, mint kolléganőjében, aki ezeket nem is kendőzi. Ö férjével együtt „sebzetten” érkezett a községbe, előző munkahelyén is összeütközései adódtak áz iskola- vezetéssel. Ügy gondolta — s ezt dőreség lenne kétségbevonni, — hogy révbe jutott, s aztán mégsem így alakult. Miért? Ennyi idő távolából ezt ma már lehetetlen kideríteni. Új direktorának voltak fenntartásai, vagy ő látott néhány teljesen tárgyilagos megjegyzésben bántó szándékot? Mindkét változat elképzelhető. Mindenesetre ezután konfliktusok követték egymást, a felek tartottak a cselvetésektől. Az egyik a pozícióját féltette, a másik érdekeit védte. Mindketten a maguk „lövészárkából” figyelték. mit tesz a másik. Apróbb csatározások váltották a nagyobbakat A kis dolgokat felnagyították, s gyűjtötték az adatokat. Regi- mentnyi akta születhetett volna ebből. Mégsem így lett, de ük mondták,' kollegáiknak, ismerőseiknek, a szülőknek. A községben mindenki tud erről, s de régóta eljutott a hír az illetékes művelődés- ügyi osztályra is. Mindenki megjegyezte, de hatékonyan senki sem lépett közbe, senki sem cselekedett. Sem hivatalból, sem emberségből, józan pedagógiai érzéktől vezérelve. Egészen addig, amíg az alsó tagozatos nevelő tizenhét oldalas panasza el nem jutott az Oktatási Minisztériumba. 0 Ekkor megindult a vizsgálódás, s hamarosan kiderült: ebben a labirintusban képtelenség eligazodni. Hónapokat áldozhatnának erre, céltalanul pazarolva a drága időt, mert mindenki mondja a magáét, mindenki szerzett híveket, akik állítanak, vagy tagadnak valamit. Kit vonjanak felelősségre, ki kapjon súlyos, vagy kevésbé szigorú fegyelmi büntetést? Ezt ma már felesleges feszegetni. s a legalaposabb oknyomozás után se születhet igazságos döntés. Annyi év eseményeit senki sem* mérlegelheti. : «: . Megoldás kellett, s a megyei művelődésügyi osztály javaslatára, a városi talált is: a beosztottat Gyöngyösre helyezik. Faluról, városi is' kólába. Igaz, csak a következő tanévtől. Ezt a pár hónapot azonban már el lehet viselni. .. S Néhány dologra viszont fel kell figyelnünk, s ezek a nem vitatható, az egyértelmű mozzanatok. Az igazgató nem állt hivatása magaslatán. Kezdettől fogva nem intézkedett bátá- rozottan, hagyta, hogy mind jobban elmérgezódjön a helyzet. Nem higgadtan mérlegelt, hanem indulatai vezérelték. Hanyag volt a tanítónő, vétett az előírások ellen? Miért nem kérte ezt számon minden esetben? Sürgethette volna a felettes szer_ vek intézkedését. Nem tette. Esztendők követték egymást, több mint egy évtized telt el. s ő szubjektív érzésére hallgatott. Az asszony és férje majdhagy ..a legalacsonyabb bért: kapta a tantes-. tületben. Ez nehi szabálytalan, mert a rendkívüli előléptetés nem kötelező, ám mégis furcsa, hogy egy tapasztalt pedagógus házaspár felkészültségét is kétségbevonják, hiszen ezt nemcsak a diploma hitelesíti, hanem huszonhárom esztendő gyakorlata is. S ők ne állnának helyt a katedrán? Az egyik gyerek nem ment el tanulmányi sétára. A tanítónő mérgesen azt mondhatta: ezért száz forint pénz- büntetés jár A pénzt azonban nem vette el, de ebből is ügy lett. Olyannyira, hogy most is folyik a becsületsértési és rágalmazási per, s ebben a főnök is tanúskodik. Bizonyára nem alárendeltje mellett. Megdöbbentő, akárcsak a többi feltételezés. Ráadásul ezek eljutottak a gyerekekhez. a szülőkhöz. A kollegák közül senkinek nem jutott eszébe, hogy mekkora pedagógiai baki, milyen jóvátehetetlen kár ez, hiszen megnyirbálja a nevelők tekintélyét. Ilyen feszült légkörben el- fecsérlődik az energia. Háttérbe szorul az alkotó tevékenység, mert akarva-aka- ratlanul is ezzel a témával kell foglalkozni. 0 ’ Elszomorító, hogy ' nem éptek közbe azok, akiknek ez kötelességük lett volna. Miért hagyta eddig fajulni az ügyet korábban a járási majd a városi művelődésügyi osztály? Az itt dolgozók tudták, mi történik. Gyöngyöshalászon, hiszen a viaskodás majd minden fordulójáról értesültek, selekedni mégsem óhajtottak. Mi magyarázza ezt a tétlenséget, ezt a teljes közömbösséget? Az ó felelősségük a legnagyobb, mert megakadályozhatták volna az egymást követő fejleményeket. Azt hitték: minden helyre jön magától. Tévedés volt. Alkalmi tüneti kezelés helyett a valódi kórt nem orvosolták. Ráadásül megfeledkeztek az emberiesség elvének érvényesítéséről is. Ez a két jobbra termett, felkészült, agilis ember majc _ hogy tönkrement a közé~- harcban. A viszály kodás kedvüket szegte, megviselte idegeiket, nyugalomra vágytak, de egymástól tartva nem adták fel a -viszálykodást. Megfáradtak, elvesztettek realitásérzéküket, s a másikban az érdemek helyett csak a vélt hibákat keresték. Az illetékesek mindezt 'átnézték, s azt tennék ma :s, ha az a panaszos levél, a. a tizenhét oldalas kpsergés >T nem jutott volna az Oktal«..sí Minisztériumba. El kellett mindezt mondani. hogy ne ismétlődjék se Gyöngyöshalászon, se másutt.. . Pécsi István Amisig £) 1978. április 15., bzom bat i r Map—csetóoi folyamszaiyozási munkák a Dunán
