Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-12 / 61. szám

5 Magyarok Magyarokkal beszélgettünk a — Magyarokról. Magyar mozinéző állampolgárokkal váltottunk szót a Magyarok című Fábri filmről, többek között Poroszlón, Füzesabony­ban, a dramaturg, az író, a színész, a stúdióvezető „köz­reműködésével", s e sorok írójának, mint felkent vitave­zetőnek a jóvoltából. Be kell vallanom töredelmesen és egyben örömmel is, hogy nékem a vitát vezetni sok dol­gom nem akadt, pedig vita akadt bőven, summázni pedig az elhangzottakat soha sem volt már idő jómagam és a vita résztvevőinek egyformán igaz szerencséjére. Hogy ez a vita a Magyarok című filmről a MOKÉP propaganda fogása-e, vagy sem, a filmforgalmazás ürü­gyén és okán, azt én még megkérdőjelezni sem akarom, mert ha az is — és miért ne lenne az —, akkor is nemes célokat, egy új magyar film hatásának erősítését, a szí­nész és közönsége kapcsolatát és nem utolsó sorban a film látásmódját, művészi eszközeinek megértetését szol­gálja. És még egyet tett: az újságírót újfent meggyőzte egyről és másról a nézőkkel való sorozattalálkozás e film ürügyén és kapcsán. Hát erről szeretnék most néhány sort megírni és ideírni, de még véletlenül sem belebonyo­lódni a film művészi értékeinek elemzésébe, a vitákban is felszínre került néhány ellentmondás feloldásába és megmagyarázásába, perbe szállni mindezek okáért szer­zővel, rendezővel, operatőrrel egyaránt. Először is vita volt. A kijelentő mondat bármilyen köz­helyszerű, mégis igen fontos. Mert szerveztünk már és minden bizonnyal szervezünk is majd még vitákat jó szándékkal, vagy csak a statisztika kedvéért, ahol vitázni senkinek kedve és oka nincs. Legfeljebb két-három fel­szólaló előre kimódolt és kitudható helyeslése a „felve­tett” problémákat illetően, — szóval annyi lett légyen volt és majd az egész vita. Most, a film nézőinek vélemé­nye volt a filmről, ami természetes és nem kevesen el is mondták a véleményüket, ami már nem mindig és nem mindenhol természetes. És ráadásul a vélemények egy ré­sze nem egyezett az írói, rendezői szándékkal, vagy mű­vészi megvalósításukkal. Bár jóllehet, azzal mindenki egyetértett, bármilyen véleményen is volt a filmmel szemben, vagy mellett, hogy a Magyarok vitán felül oda­figyelésre késztető, egy korszak máig is eleven emlékeze­tét szolgáló, ha még oly periférikus, de a társadalom lel- kiismeretvizsgálata szempontjából fontos alkotás. Szocia­lista brigádtagok, háziasszonyok, nyugdíjas veterán, fiatal diák, történelemtanár és egyetemista lány szólt a film nyomán ezeken a beszélgetéseken. És nem az volt a fő dolog, hogy mondjuk Pap Éva ho­gyan és miért lett színésznő, ki a kedvenc popénekese, vagy mi a véleménye a Fabulon készítményekről, hanem arról faggatták, hogyan volt képes például oly elhittető erővel, szinte dokumentarista hűséggel dolgozni a burgo­nyaföldön? Ráadásul olyan tempóban, ahogyan és olyan paraszti precizitással, amiként dolgozott. Volt, elsősorban a fiatalabbja között olyan, aki a hihetetlenség világába sorolta, hogy a negyvenes évek elején bárhol is lehetett volna olyan „magyar”, aki ne tudta volna, hogy ki és mit akar Hitler, sőt még azt is nehezen hitte, hogy akkor pénzért * lehetett dolgozni menni a náci Németországba. Mások döbbenetes hűséggel idézték fel a társadalmi és személyes emlékeiket, egy oly korból, amikor való igaz ívóIt, hogy a nyírségi paraszt, ha elhagyta Horthy Ma­gyarországát, hát a háború kellős közepén a még létező náci Németországban emberibb életet élhetett, A történelem fintora volt az? Nem fintor volt, görcsbe rándult grimasza inkább annak a kornak. Kellett-e ez a film, a mondandót illetően? Segíti, vagy sem történelemtanításunkat a tekintetben is, hogy a történelem fő részesét, azazhogy egyetlen részesét, az em­bert ne a romantikus szélsőségek, hanem a valóság bo­nyolult keretei között mutassuk meg és be a ma fiatalja­inak? Miért, hogy ebben a filmben a szerelem, a nemek kapcsolata jószerint fel sem fedezhető? Nem árt-e ez a film emberi igazságnak, vagy éppenhogy elősegíti annak felismerését, hogy a férfi és a nő nemcsak, mint nemi partner, de mint munkatárs, az élet társa is, vagy leg­többször úgy is él, küzd, dolgozik egymás mellett? Előfordult, hogy a vita vezetője, szerény személyem szégyenszemre még arra is képtelen volt, hogy az egy­mással szópárbajt vívók között a sorrendiség elemi szabá­lyai szerint teremtsen rendet. Mert a rendcsinálás örve alatt önmaga is közbeszólta véleményét. Dehát mit tehe­tett volna mást, lévén önmaga is gyarló, véleményét az egyedül üdvözítőnek hivő ember. Ám közbeszólt néha a színész, az író, a rendező, a stúdióvezető is, hogy aztán pironkodva hallgasson el, rádöbbenve, hogy mi lenne a helyes illem, ha egyáltalán egy ilyen beszélgetés kereté­ben mindig és mindenkor oly fontos lenne az a fránya illem. Egyszóval a mai magyaroknak volt érdeklődése és véleménye, ha utóbbi nem is volt egységes, az egykori, a több mint harminc év előtti magyarokról. Ami önmagá­ban véve még nem különösebben említésre méltóan ér­dekes. Ami érdekes: annak nyílt, vagy érintőleges boncolga­tása, hogy mennyire voltak azok vétkesek, cinkosok, vagy mennyiben önmaguk is áldozatok, — mármint Fábri hő­sei, a negyvenes évek náci Németországában pénzt kere­ső nyírségi magyarok. És, ha vétkesek nem is, cinkosok még kevésbé voltak, mégis objektíve mennyiben járultak hozzá a nácizmus erejének konzerválásához, akár csak jelképesen is? Mennyire volt büntetés e vétekért a hazai SAS-behívó, amely egyszerre foszlatta szét mindazokat a nem is nagy álmokat, amelyekért és amelyek miatt ők mind valahányan vállalták ezt az éves munkát? A kérdések, az óvatos válaszok azt tanúsították, hogy mind a két területen, a kérdések, és a válaszok világában egyaránt van még bőven bizonytalanság a ma magyarjai körében: a tegnapi magyarokat illetően. Hogy ezekre a kérdésekre a megfelelő, a történeti szemléletű, a hamis érzelmektől mentes, az ál-meaculpázást is messze elkerü­lő, de a felelősség gondjait felvető válaszokkal egészében még adós történetírásunk, és művészeti életünk is. És, hogy a válaszkeresésben Fábri Zoltán filmje legalábbis nemes és odafigyelésre késztető több, mint próbálkozás, — ez volt az egyik legjelentősebb ..tanúsítása” e találko­zóknak. 'AA*A**^AAAAA*AAAA*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/^/\^AAA^^^/^W^^^AAAA/SAAAAA/VA/WWWW\/VWS/V\AAA/V\AAAí Zádor István: FELESÉGEM naaaaa^aaaaaaaaaaaaa/wwwwwwwwwwv Aaa/ww\ő ^ tfá* Megint rossz napom van. B. úr, a maszek kiskeres­kedő megállít a piacon, s hű maradva önmagához, is­mételten erőszakos. — Mire vár? Arra vár, hogy meggondolom. Soha vissza nem térő alkalom. 200 négyszögöl ragyogó fekvésű szőlő és potom áron adom. Hagyjon, B. úr. Udvariatlanul hátat fordí­tok neki, nincs szándékom szőlőt venni, a szőlőt sze­retem > ugyan, de mű­veléséhez, gondozásához nem fűlik a fogam. Nem ér­tek hozzá, és a szabad idő­met másra fordítom. B. úr persze rosszallóan csóválja a fejét, viselkedé­sem felháborítja. Hangoztat­ja is, hogy nem ért engem, hiszen foglalkozásom olyan, hogy mellette nyugodtan megművelhetném ezt a 200 négyszögölet, s még hasznom is lenne belőle. Erőszakos, tolakodó, elvég­re a „javamat akarja”. Csak­hogy nekem nem kell sem a jóindulata, sem a szőleje. A kisváros utcáit járva mindig találkozom a szá- monkérőkkel, a felelősségre vonókkal, a beavatkozókkal, a közbeavatkozókkal, a ta­nácsadókkal, az erőszakos jó­akarókkal. Ettől lúdbőrzik a hátam, és ilyenkor érzéke­lem pontosan azt, hogy mi is tulajdonképpen a vidéki­esség. Okvetetlenkedés, ta­pintatlanság ... Inkább pél­dákkal folytatom. Tegnap este D. a kisváros fontos hivatalának fontosko­dó hivatalnoka megrótt, ami­ért nem látott a művelődési központ márványtermében, ahol tegnap este G. zongora­hangversenyét élvezhettem volna. Máskor számonkéri tőlem, hogy miért nem je­lentem meg a fotókiállításon A fontos hivatal fontosko­dó hivatalnokát zavarja, hogy nem úgy élek, ahogy ő, Meggyőződése: az az egyet­len praktikus és okos életvi­tel, amit ő csinál. Fáraszt és elszomorít fontoskodása. összetalálkozom Istvánnal, a fiatal mérnökkel. Kissé ideges. Elpanaszolja; szom­Varya S. József riportja Számiéi szédja leszólta, hogy újból külföldi útra készül felesé- gestől. A szomszéd minden további nélkül illetékesnek érzi magát arra, hogy be­avatkozzék Istvánék bel- ügyeibe, kifejti; az utazás haszontalan pénzpocsékolás, István vásárolna inkább egy hobbikertet, az az igazi ki- kapcsolódás, nem pedig a dögfárasztó csavargás. Igen, és a hobbikertben megte­remne a krumpli, a zöldség, a sárgarépa. István nyúzott képpel hall­gatja szomszédját és szen­ved. Annál udvariasabb, semhogy a bősz okvetetlen- kedőt rende utasítsa. István a könyvek szerelmese, és szenvedélyes utazó. Harminc­éves és bejárta fél Európát. Ismeri Róma utcáit, s mesé­li, hogy amikor a rádióban Bulgáriáról szóló híreket hallgat, maga előtt látja a csodálatos Rodope hegységet, s gondolatban egy várnai kiskocsmában masticát szür- csöl. Szomszédja osztályvezető egy nagyvállalatnál, gyakor­latilag értelmiségi munka­kört tölt be, és elvileg ugyancsak szellemi munkát végez. Csakhogy a látszat csal. Ez az osztályvezető egyáltalán nem végez szelle­mi munkát, ingerülten vár­ja a délutánt, hogy „lelép­hessen”. A szőlőjében érzi magát elemében, amj tiszte­letre méltó dolog volna, ha felhagyna az osztályvezetős- ködéssel és kifejezetten a szőlővel foglalkozna. Mi lenne, ha egyszer Ist­ván kérdőre vonná osztály- vezető szomszédját: hogy­hogy örökké a tőkék között görnyed, s könyvet mikor vesz a kezébe? A fiatal jogász megint egy más eset. ö a maga módján urbánus, megrögzött városla­kó, „aszfaltkoptató”, a ter­mészetben kizárólag tájképe­ken gyönyörködik. Napi munkáját befejezvén menet­rendszerűen beül a kisváros egyetlen első osztályú presz- szójába ismerősökkel talál­kozni, beszélgetni, vagy csak egyszerűen bámészkodni. Szó sincs arról, hogy alkoholizá­lás céljából időzik a presz- szóban, és arról sincs szó, hogy nőkre vadászik. Az intézmény „buzgómó- csing” gondnoka rossz szem­mel nézi a fiatal jogász „lé- hálkodását”, s kartársi ala­pon gyakran érzi magát in­díttatva, hogy hősünk ma­gatartását kifogásolja, szá- monkérje. így: — Presszózunk, presszó­zunk, doktor úr — érdeklő­dik fájdalmas képpel. S a gondnok ilyenkor elő­adja, hogy ez az élet rossz­ra vezet, ennek züllés lesz a vége. mert a lejtőn nincs megállás, arról nem is szól­va, hogy rengeteg pénzbe ke­rül a mindennapos presszó­zás. NAGY LÁSZLÓ: Himnusz minden időben Te szivárvány-szemöldökű. Napvilág lánya, lángölü, ; Dárdának gyémánt-köszörű, j Gyönyörűm, te segíts engem ! < Te fülemülék pásztora, Sugarak déli lantosa, Legelső márvány-palota, Gyönyörűm, te segíts engem ! i Siralomvölgyi datolya, Festmények rejtett mosolya, ; Templomon arany-kupola, Gyönyörűm, te segíts engem ! j Díjra korbácsolt versenyló, Lázadásokban lobogó, Csillag, dutyiba pillantó, Gyönyörűm, te segíts engem! ] Harctéri sebek doktora, Hazátlanoknak otthona, Mézes bor, édes babona, Gyönyörűm, te segíts engem! j Piaci csarnok álmosa, : Nyomorúságnak táncosa, Szilveszter-éji harsona. Gyönyörűm, te segíts engem! j ; Béta-sugárban reszkető, Sok-fejű kölyket elvető, : Tengerek habján csörtető, Gyönyörűm, te segíts engem ! j Minden időben ismerős. Mindig reménnyel viselős, : Bájokkal isteni erős. Gyönyörűm, te segíts engem! j Öröktől belémkaroló, Vánkosra velem hajoló, Varjakat döggé daloló. Gyönyörűm, te segíts engem! j Iszonyattól ha szédülök, Ha a pimaszság rámdönő Önmagámmal ha küzködök, < Gyönyörűm, te segíts engem! j Jog hogyha van; az én jogom, Enyém itt minden hatalom, Fölveszem kardom, sisakom ! ' : Gyönyörűm, te segíts engem ! j Felragyog az én udvarom, Megdicsőül a vér s korom, ‘ Galambok búgnak vállamon, J Gyönyörűm, ha segitsz ; engem. < MARKÖ BÉLA: Öregasszony ] Máskor arról faggatja a fiatal jogászt, hogy talán válni készül. Meggyőződése; minden olyan házasság vá­lással végződik, amelyikben a férj kimaradozik. Nagy a csábítás és így tovább, és í vízesések zajával így tovább. Különben is, egy • beszakadt körmöd komoly ember, — a gondnok szerint — nem „tehénkedik” egész este szórakozóhelyen. Idegeidre í edénycsörömpölést { aggatott a világ mosogatóié zubogása keveredik benned a távoli Jogász ismerősöm fogcsi­korgatva fogadkozik : eddig türelmesen végighallgatta az okvetetlenkedőt, de legköze­lebb beolvas neki és meg­kérdezi tőle. ki kérte meg őt arra, hogy felügyeljen a presszó törzsvendégeire. A gondnok majd természetesen megsértődik, elvégre ő a jo­gásznak csak a javát akarja. A számonkérők kisvárosi figurák. Kifogásolnak, felhá­borodnak, s kizárólag azt tartják jónak, ami szerintük megfelel az erköcsi érték­rendnek. Irigylendő maga- biztossággal ítélkeznek. Vé­lekedéseikben megfellebbez­hetetlenek. Gondolom: aki nem úgy él, nem úgy visel­kedik, nem úgy vélekedik, ahogy ők, azt szívesen ke­rékbe törnék. félholdja « esténként fényesen süt az égen s hajnalban amikor felkelsz ! ébred az isten is: ujjhegyével szétnyomja a csillagokat mint bogarakat a falon KAROLYI AMY: Az ardeatini barlang valahol vannak, valahol mint anyjában a gyermek : vörös falon, sötét falon valahol dörömbölnek ! kérik az életnek felét ! a kétharmadát kérik mi a sötétben valahol ! gyümölcstelen érik éretlen szirom, meg nem l szín, íz és hang és forma í t gyűlik és telik valahol ? I a meg-nem-éltek sorsa j \

Next

/
Thumbnails
Contents