Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
Bródy Sándorra emlékezünk Száztizenöt éve, 1878. márciusában született Bródy Sándor író, újságíró, a századforduló jeles novellistája, színműírója és publicistája. Műveiben a feltörekvő polgárságot, a városi életet ábrázolta realisztikusan. Bal oldali képünkön Bródy Sándor, jobbra legismertebb színművének, a Tanítónőnek 1931-es vígszínházi előadása. */^AAA/^A/W\A/\AAAAAAAAAA/WNAA/VNAAAAAAAA/VS/\AA/V\AAAA/NA/NAAAAAAAAA^^VSAAAAAAA/NA/W^/NAA^kAAA^^/SA/NAAAA^AAAAA/NAAA/V\AA/<A/SAAAAAA/WVWW A vers születése: Tornai József: Mindennapi nyelv, tüzes nyelv ' Kevesen hiszik el, de a versírásban minden lehetséges. Lehet, hogy fejben teljesen kidolgozott szöveget csak leír a költő, mikor papírhoz, tollhoz jut; lehet, hogy hónapokig, évekig javítgatja, kínlódik rajta, míg késznek érzi. Lehet: nyolcvan sor késznek hitt versből egyszer csak nyolcsoros kemény mű marad meg, mint a halom fából maroknyi hamu. Pillanatnyi ötlet kitűnő verset eredményezhet. Sokáig hordott fölismerés talán sose ölt vers-testet Lehet, hogy egy megfoghatatlan képet keresünk, s addig üldözzük, míg kiderül a magunk számára is: milyen gondolat, eszme, eszmény üldözött láthatatlanul, érzékelhetetlenül. Mindaz, ami más eszközökkel megfoghatatlan: a vers, a líra formáival napvilágra segíthető. Egy kép időnként elmondhatja, amihez egyébként hosszú, ügyetlen, és nem meggyőző fejtegetésre volna szükség. •Néha - éppen ezért kételke- ; dek a költészetben. .. Egy ideje ez arra kénysze- . ^ rit, hogy magamnak se engedve, mikor verset kellett " volna írnom, csak jegyzeteket készítettem egy mindenféle följegyzést tartalmazó határidőnaplóba. Ezzel, azt hittem, elintéztem a téma gondját. - Csakhogy tévedtem, mert a műanyagfödelű naplót egy idő múlva elő kellett vennem, erre késztetett valami kíváncsiság. Olvasgat - ni kezdtem a verseket helyettesítő följegyzéseket, és észre sem vettem: már írtam is, építettem is a nyersanyagból az új kéziratot. Hogy mennyire nyersanyagból dolgoztam, bizonyítja az idézett „eredeti” szöveg : leírhatom, hiszen a napló lapjai megőriz, ték: „Ha fekszem, nem itt fekszem öreg csonttal-bőrrel a hegyi szobában, ha fekszem, ott heverészek a dombokon, a homokon, ott nyújtózkodom a Duna-parton, a sásban, és ha autóval, hajóval, földgyaluval, szemetes vagonok- káT jöttök: az én arcomra, bőrömre öntitek az olajat, üvegcserepet, sósavas masz- szát, festékmaradékót, nejlonfoszlányt, az én öreg csontom és bőröm szenved a bűzben-mocsokban, az én arcom sír rátok olajjal, kátránnyal igen kertjének végnapjaiból”. Ebből a rögtönzött szövegből csak akkor tűnik ki, hogy mit rejt magában, ha most aláírom a belőle született verset. Enélkül csak holt jegyzetanyag, értéktelen szóhalmaz maradna. A mester- segbeli munkát, a vers létrehozásának titokzatos, teljesen soha nem elemezhető folyamatát a két szöveg összevetése leplezi le: Legázolt paradicsommadaraink Ha földgyaluval, szemetes vagonokkal jöttök, az én testemre okádjátok a kormos betondarabokat, üvegpikkelyeket, sósavas pocsolyát, festékmaradékot, nejlon- madárijesztőt, az én öreg csontombőröm mered ki ürülékből, mocsokból tavaszi dombon-homokon, az én arcom szakad föl rátok olaj-koronásán, kátrány-véresen legázolt paradicsommadaraink dögéi alól. Jól látható: a jegyzet esetlegességeit a vers céltudatosan szerkesztett véglegessége, befejezettsége váltotta föl. E különbséget a vers mágiájának, mágikusságának szokták nevezni. Ezen a vers varázs- szövegszerűségét, hatásosságát, másként el nem mond- hatóságát kell érteni. A vers azáltal hat, hogy el kell hin. ni minden képét, ritmusát, sőt még a célját is, tehát azt, amit eszközeivel mondani akar. Ha egy vers elől ki lehet térni, az olyan, mintha az esőcsináló hiába verné a dobot, rakná a tüzet, gajdol- ná a varázsénekeket: az eső nem eredne meg. Amíg egy vers szövege bárhol vitatható, akárcsak mögöttes gondolati anyagában is: nincs meg a mágiája, a lírai evidencia. Ez a lírai evidencia kinyilatkoztatásként kell, hogy érje az olvasót. Azt mondtam: a versíirás- ban minden, lehetséges. A fönnmaradt jegyzet-szöveg véletlenül tettenérhetővé tette az átváltozásnak azt a „pillanatát”, amikor a mindennapi beszéd, a nyelv egyszerű használatából ünnepi nyelv, tüzes nyelv lett. Szamomra is meglepetés, hogy a költészetben még ez is lehetséges. „Magyar gondola: — szabad gondolat77 Litván György könyvéről A címben jelzett szókapcsolatot, voltaképpen másként is ki lehet fejezni. S ez a másként nemcsak stiláris eltérést takar, hanem talán lényegibb összefüggést világít meg az olvasó előtt. Valójában arról van szó, hogy a századforduló magyar közgondolkodásában a nacionalizmus és a progresszió gondolatköre hogyan és milyen tartalommal kapcsolódik össze. A magyar társadalmi gondolkodás század végi forradalmi újítóinak kettős tehertétellel kellett szembenézniük. Ekkorra a magyar társadalom nagy múltú nemesi-dzsentri rétegének a kezéből már kicsúszott a politikai vezető szerep, s ez a réteg többé nem tudott önmagából olyan garnitúrát kitermelni, amelyik a társadalmi átalakulás kívánalmaihoz progresszív eszmei anyagot tudott volna szállítani. A másik általános vonást az kepezte, ami ugyancsak jelentősen gátolta a haladó magyar erők újbóli csatasorba állását, az_ti„ hogy a nacionalizmus eszmeköre ekkorra már egyértelműen konzervatív tartalommal telítődött, s ez jelentősen bénította a korabeli magyar progresszió megszerveződését. Valójában arról volt szó, hogy minden olyan század végi szellemipolitikai mozgalom, mely ellent mondott ennek a konzervatív nemesi-dzsentri túlfűtött nemzeti érzületnek, azonnal megkapta a nemzetietlen, magyarellenes jelzőt. Ady költészetére, Móricz novellisztikájára, Bartók zenéjére, a polgári értelmiség szociológiai indíttatású kiútkeresésére, egyképpen ugyanaz volt a válasz: mind a magyartalanság, nemzet ellenesség, hazaárulás bélyegét kapta a korabeli nemesi magyar társadalomtól. Litván György Gyorsuló idő sorozatban megjelent kötete azt elemzi, hogy századkörnyéki magyar polgári progresszió miként kívánta azt az elmaradhatatlan szellemi szabadságharcot megvívni, mely a magyar társadalom gazdasági, kulturális és politikai átalakítását lett volna hivatott elvégezni. A századelőn a konzervatív nacionalista politikai ideológia már nem tudta megválaszolni a magyar társadalom egyetlen problémáját sem. Az égetően jelentkező nemzetiségi kérdésre ugyanúgy nem volt semmilyen elképzelése,- mint a magyar társadalom egyéb bajaira. Éles választójogi harcok, szociális és társadalmi feszültségek tarkították a századelő közéletét. S amikor zászlót kellett bontani az új Magyarországért harcoló polgári értelmiségi irányzatoknak, kettős tehertétellel kellett szembenézni: a nemesi nacionalista közfelfogással szemben egy haladóbb, egy valóságosabb társadalmi értékeket tartalmazó nemzeti eszmét kellett kidolgozniuk, s mivel ezen értelmiségi elemek zöme zsidó származású volt, megákellett küzdeniük magyarságukért. Litván György tanulmánya azt elemzi, hogy a század első évtizedében milyen gyorsan és teljes fegyverzetben jelent meg ez a nemzedék. Azt, hogy az irodalom, a modern zene, a szociológia, a közgazdaságtan és a marxizmus terén miként alkotott új szintéziseket ez a nemzedék, s miként értelmezte új rálátással a magyar múlt és jelen alapvető problémáit. A Huszadik Századba Szocializmus, a Nyugat nemcsak publikációs fórumok voltak, hanem világnézeti tájékozódási pontok is. Az itt közölt tanulmányok, szociológiai elemzések, új irodalmi alkotások, évszázadosnak mondott és hitt értékeket ingattak meg, konzervatív akadémiai esztétikai értékrendek alól rántották ki a talajt szinte egyik napról a másikra. Ugyanakkor ez,a nyugaij^ orientációjú polgári értelmiség nemcsak eszmékben, politikai, ideológiákban gondolkodott, hanem magyar sorsproblémákban is. Keresve egyben azt a kiutat, mely a magyar társadalmat, s fé- leg annak alsó néprétegét, jobb, humánusabb emberi méltóságba vezetheti. Litván György elemző tanulmánya azért is figyelemre méltó, mert noha témájával szemben jóindulatúan elfqgult, arra is választ keres, milyen okok következtében szóródott szét ez a nagy reménységekkel induló nemzedék. Sokuk tudósnak indult, de politikusoknak kellett válniuk, s a politikáról már eltérőek voltak az elképzeléseik. A távolabbi jövő érdekében gyakran eltekintettek az aktuális politikától. Nem annyira persze, hogy a történelmi hívásra ne álljanak csatasorba. Sokukat ott találjuk az őszirózsás forradalom táborában, majd a Tanácsköztársaság szimpatizánsai között is. SZŐKE DOMONKOS A Lebeszélő megköszörülte a torkát, aztán belekezdett: — Kedves házasulandó ifjú pár! Önök most egy igen nagy lépésre szánták el magukat, olyanra, amely bizonnyal meghatározza jövendő éltüket. Ma már — mint tudjuk — a házasságok nem az égben köttetnek, s így — higgyék el — nem kell más a frigyhez, mint egy kis megértés ... A Lebeszélő megint krákogott, ma ez volt a tizennegyedik ifjú pár, amelyiknek közösségre vágyó lelkében elhangolt húrokat pengetett. És még csak fél kettő. Szimmler Vilmos kettőre ígérte, hogy jön, hozza a kutyát Természetesen fajtiszta lesz. törzskönyvezett, három nemzedékre visszamenőleg CACIB- győztes. Feltétlenül szép névvel, Zsebeházi Eleonóra Bodri, vagy valami ilyen... A házasulandó ifjú pár izgatottan fészkelődön előtte a kényelmetlen széken. Ez a szék direkt ilyen kényelmetlen, hadd fészkelődjenek. Mar túl voltak a kötelező orvosi vizsgálaton, az ajánlott vérvételen, s ha esetleg valamilyen rendelkezés előírja, hogy a házasság megkötése érdekében szakítaniuk kell, bizonyára azt is megteszik. Szóval mindenen túl voltak, s most őt hallgatják, akinek az ügyviteli szabályzatban meghatározott kötelessége, hogy őket az egybekelési szándék komolysága viszonylatában vizsgálatnak vesse alá. Szántó Péter: A legbutább kutyafajta E z a Szimmler meg biztos valami orrbavert bulldogot hoz, amilyen élhetetlen. Vagy görbelábú pincsit, amelyiknek létra kell, hogy belásson az ágy alá. — Kedves ifjú pár! — folytatta. — A házasság kikötő a viharban. Néha — ez is hozzátartozik — vihar a kikötőben. Mindent összevetve: igen fontos jogintézmény, és igen jelentős, egész életre kiható tény. — Mi valóban mindent meggondoltunk ... — mekegte a fiatalember. A Lebeszélő legyintett: — Mind ezt mondják, mégis emelkedik a válások száma. — A lányhoz fordult, aki zavartan gyűrögette szoknyája csücskét. —-, Kegyed... — az előtte heverő aktába nézett, de nem találta meg hirtelenjében a nevet, — kegyed most elhagyja a családi otthon meghitt, meleg fészkét. Az édesanyát, édesapát... — De nem! — szólt a lány. — Hiszen továbbra is ott fogunk lakni! Aztán ijedten megtörölte a szemét. A Lebeszélő felélénkültén folytatta: — Igen, az édesanya szerető gondoskodását... Hiába anya csak egy van! |át igen — bólogatott a lány. Na ez is, amint hazamegy, vasalhatja a szoknyáját, annyit gyűrögeti. — Hát igen... Mi még persze fiatalok vagyunk, szelever- diek, meggondolatlanok ... A Lebeszélő mosolyogva bólintott: A házasság olyan, mint a karám: amelyik ökör bent van, az kifelé bőg nagy, szomorú szemekkel, amelyik meg kint van a levegőn, az mindenáron befelé kívánkozik ... Hehe, ez persze csak jelképesen volt mondva... Talán mégis meg kellett volna mondani ennek a Szimmlernek, hogy csaut hozzon. Olyan kedves pofája van a csaunak. És minden vackot megeszik, kenyeret, levest, házi moslékot, kalaptűt, rossz cipőt, igazán nem igényes. Igaz, mondják róla azt is, hogy a világ legbutább kutyafajtája, de ki hiszi ezt el? És ha igaz, ki törődik vele? Nem akadémikust keres, hanem szobakutyát. Mosolyogva bólintott: — Azért persze nem kell megijedni, nem olyan ördöngős dolog a házasság. Csak azért mondtam el mindezt, mert meg kell gondolniuk: az otthon meleg fészke nem pótolható semmivel; a házasság viszont olyan rév, ahova mindig boldogan térhetnek meg az élet viharos tengeréről. Nézzék, én is örülök, ha ilyen üde, fiatal párt látok, hisz tudják ez a kötelességem, a házasság előtti elbeszélgetés. A lány megadóan bólogatott: — Nagyanyám meg kettő! A Lebeszélő hátradőlt. Nem jön ez a Szimmler! Megmondta neki, hogy japán palota-pincsit semmiképp ne hozzon, mert az rendkívül buta dög, még a gazdit is megharapja. — Én igazán nem akarom Önöket megrémíteni, hisz csak az a feladatom, hogy tanáccsal lássam el az ifjú párt a frigy előtt. De jól meggondolták ezt a dolgot?! — hangja átdörgött a szobán, a falon függő zöld politikusportré, amelyet a főnöke festett, ijedten megrezzent. — A házasság, kérem, nem tréfadolog! Bizony, egyáltalán nem vicc! Manapság egyesek úgy járnak válóperre, mint más a fodrászhoz, vagy moziba ! A cingár fiatalember rémülten válaszolt: — Mi, kérem szépen ... mi ugye még gondolkodhatunk a dolgon... De ha tetszik gondolni ... Még tépelődhetünk egy pár napig. .. néhány napig ... A Lebeszélő ijedten közbevágott: — Egyáltalán nem akarom magukat elriasztani! A nehézségek akaraterővel pótolhatók, ahogy a Költő mondja. Mert ugye a házassággal is úgy vagyunk, mint sok egyébbel: alakul, mint púpos gyerek a prés alatt. ______________ ^ ,AAAAA/v^A/wsAAAAAAAAi^AA^V%AAA^A^i^A^W\^AAA^A^^VW>AAAAAAA/VVV\AAA^VW\AAAAAAAAAAAAAAAAAyvVVV,V> AVVWWVWVVVWW í* Dersze egy nemet boxer se * lenne hülyeség, azt mondják, az nem tud ugatni, hacsak meg- nem tanulja a többi kutyától. — Hány gyereket akarnak? A fiú kerekre nyitotta a szemét: — Hát... Kettő és tizenöt között... — Szóval akkor nem is védekeznek?! — Védekezni?... Nem, Nem védekezünk, legalábbis.. í — De azért ismerik a módszereket?! — Igen. A módszereket, azokat ismerjük. Már úgy értem, többé kevésbé... Mindhárman fölálltak. A Lebe szélő kezet rázott a házasulandó ifjú párral. — Tehát akkor... — mondta várakozóan — tehát mikor jönnek esküvőre?' A cingár fiatalember megvakarta az orrát: — Köszönjük szépen, igazán nagyon jól tetszett beszélni. Sok gondolat ébredt bennünk, és valóban a szívünkhöz tetszett szólni... — Igen! — helyeselt a lány is. —' Mi nem is gondoltuk ... Szóval akkor azt tetszik mondani, hogy nem érdemes? Hogy nem gondoltuk meg eléggé? Mi akkor nem is zavarunk tovább. És kirohantak. A Lebeszélő dühösen fiókba vágta a dossziét. Ezek a mai... A nyavalyások ! |o nem. A Szimmler, ha nem csaut hoz, megmondja neki, hogy vigye vissza! N‘ /
