Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-10 / 59. szám
ÓftAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA** I Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Eredményes befejezés Utolsó munkanap Belgrádban IGEN NEHÉZ ÉS FÁRASZTÓ VITÁK, a politikai kompromisszumok türelmes keresése után végre megszületett a ; konszenzus a belgrádi Száva-palotában. A 34 állam által korábban jóváhagyott záróközleményt — némi módosítás után — Málta delegációja szerdán elfogadta s ezzel az utolsó akadály is elhárult a tanácskozás befejezésének útjából. A belgrádi találkozó a nehézségek, nézeteltérések ellenére végül is pozitív hangvétellel, a teendők reális számbavételével eredményesen zárul — állapította meg dr. Petrán János nagykövet, a magyar küldöttség vezetője záróbeszédében. Hasonló szellemben nyilatkozott Julij Voroncov, a szovjet delegáció vezetője, hangsúlyozva : az egyöntetűség, amelyet a tanácskozás záródokumentuma tükröz, a belgrádi fórum igen fontos vívmánya. A részt vevő 35 ország képviselői ismét megerősítették érdekeltségüket az európai biztonság megszilárdításában, az enyhülési folyamat és az államok közötti együttműködés elmélyítésében. Egyben arról is határoztak, hogy a következő belgrádi típusú találkozót 1980. november llrre Madridba hívják össze és addig is három szakértői tanácskozást tartanak a viták békés rendezéséről, a tudományos kapcsolatok fejlesztéséről, valamint a földközi-tengeri államok gazdasági, tudományos és kulturális együttműködéséről. AZ EREDMÉNYEK TEHÁT VITATHATATLANOK, azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy megszületésüket milyen komoly harc előzte meg Belgrádban. Egyes nyugati tőkés országok delegációi a fontos, egész Európa biztonságát érintő kérdések megvitatását kezdettől fogva megpróbálták háttérbe szorítani. Goldberg, az amerikai delegáció vezetője — még záróbeszédében is, igaz, már békülékenyebb hangon —, valamint több nyugati kollégája arra kívánta felhasználni a belgrádi tanácskozást, hogy az amerikai értei- ; mezésű emberi jogok ürügyén rágalmak özönét zúdítja a Szovjetunióra és a szocialista országokra, és mintegy elfogadtassa a más államok belügyeibe való beavatkozási kísér- ; letek létjogosultságát. A szocialista országok természetesen erélyesen visszautasították a megalapozatlan, hamis vádakat és arra törekedtek, hogy a helsinki záróokmányt egységes egészként kezeljék a tanácskozáson. Dr. Petrán János ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Mély meggyőződésünk, hogy aki az emberi jogok még teljesebb érvényesülésének híve, az támogatja az enyhülést, a leszerelést, a jobb nemzetközi együttműködést és mindenekelőtt saját tetteivel mutat példát másoknak.” Világosan látni kell: a helsinki záróokmány hosszú távú ; programot állított fel, s Belgrádban az elfogadása óta eltelt ; alig valamivel több mint két évet értékelték a küldöttek. A S7ÁVA-PA I.OTABAN JÓVÁHAGYOTT ZARÓKÖZ- LEMÉNY arról tanúskodik, hogy a tanácskozás önmagában : is értékes hozzájárulást jelentett az 1975-ös európai bizton- sági és együttműködési értekezleten kitűzött célok megvalóI sításának útján. A madridi találkozóig hátralevő két év — és ezt is világosan kell látni — szintén jelentős fokmérője lesz az enyhülési folyamat életképességének és nagymértékben meghatározhatja a következő találkozó eredményességét. Tito Londonba repült Carter amerikai és Tito , jugoszláv elnök csütörtökön tartotta második, egyben záró tanácskozását a Fehér Házban. A megbeszélések befejeztével ■—a várakozásokkal ellentétben — egyik államfő sem nyilatkozott a sajtónak. Tito elnök háromnapos washingtoni látogatásának végeztével az esti órákban Londonba repült. A közös közlemény „alaposnak és hasznosnak” minősíti „a kölcsönös tisztelet, az őszinteség és a barátság” szellemében lezajlott washingtoni megbeszéléseket. (Folytatás az 1. oldalról) domásul, hogy nyugati kereskedelmi partnereink többsége elismeréssel szólt azokról az egyoldalú intézkedésekről, valamint két- és sokoldalú kezdeményezésekről, amelyeket Magyarország a záróokmány gazdasági rendelkezéseinek végrehajtása érdekében tett. Ugyanakkor mi is szívesebben hallottuk volna, ha a nyugati országok képviselői részletesebben beszámoltak volna arról: mit szándékoznak tenni a kereskedelmi és ipari kooperációs kapcsolatok fejlesztése érdekében. Felszólalása befejező részében a nagykövet rámutatott: A belgrádi találkozón igen nehéz és fárasztó politikai viták az eltérő nézetek közti kompromisszumok türelmes keresése után nyílt csak meg a kibontakozás útja. Az előttünk álló időszakban nem kevésbé kitartó munkára, egymás érdekeinek és szándékainak gondos figyelembe vételére, következetes és jó szándékú tevékenységre van szükség. A madridi találkozóig terjedő időszak fontos fokmérője lesz az enyhülési folyamat élet- képességének, s nagymértékben meghatározhatja következő összejövetelünk eredményességét. Ezért úgy véljük, hogy a részt vevő országoknak újabb lépéseket kell tenniök a helsinki záróokmány teljes megvalósítása érdekében. Julij Voroncov, a Szovjetunió küldöttségének vezetője hangoztatta, hogy a belgrádi találkozó záródokumentuma az európai béke, biztonság és együttműködés megszilárdításának egyeztetett, egyöntetűen elfogadott programja, majd rámutatott arra, hogy a helsinki konferencia óta mindmáig és a jövőben is az alapvető feladat az, hogy a részt vevő országok minden tőlük telhetőt megtegyenek a nemzetközi enyhülési folyamat elmélyítése és kölcsönös együttműködésük bővítése érdekében Voroncov elítélte egyes nyugati országok képviselőinek az úgynevezett emberi jogok körül folytatott kampányát, amely — mint mondotta, — egyfelől azt a célt szolgálta, hogy elleplezze azt a tényt, hogy egyes nyugati országokban a legelemibb emberi jogokat sem biztosítják, másfelől pedig el akarta vonni az európai közvélemény figyelmét a nyugati országok egyre növekvő katonai kiadásairól és fegyverkezéséről. Sajnálatos, hogy egyes nyugati országok álláspontja miatt a találkozón nem sikerült megállapodni, a fegyverkezési hajsza korlátozását szolgáló tényleges lépésekről. A belgrádi találkozó eredményeit természetesen, az összes részt vevő ország fővárosában elemezni és értékelni fogják. Ennek során feltétlenül le kell vonni a szükséges tapasztalatokat és tanulságokat. A Szovjetunió továbbra is arra törekszik, hogy valóra váltsa az európai biztonság szilárdítására és az együttműködés bővítésére irányuló javaslatokat. Milorad Pesics nagykövet, a vendéglátó Jugoszlávia küldöttségének vezetője összefoglalójában rámutatott: Most arra van szükség, hogy további erőfeszítésekkel biztosítsuk az európai biztonsági és együttműködési folyamat szükséges intenzitását, hogy ne csak megőrizzük a már ismert elveken nyugvó akcióképességünket, hanem következetesen munkálkodjunk a nehézségek leküzdésén és felszámolásán is. Viszonylag jó légkörben, abban a tudatban fejezzük be a belgrádi találkozót, hogy biztosítottuk a legfontosabbat: a Helsinkiben megkezdett folyamat kontinuitását — fejezte be Pesics. A küldöttségvezetők zárónyilatkozatainak elhangzása után Milorad Pesics jogosz-- láv nagykövet a találkozót befejezettnek nyilvánította A múlt év október 4-én kezdődött belgrádi európai biztonsági és együttműködési találkozón a következő országok vettek részt: Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Francia- ország, Görögország, Hollandia, Írország, lzland, Jugoszlávia, Kanada, Lengyelország, Liechtenstein, Luxemburg, Magyarország, Málta, Monaco, Nagy-Britannia, Német Demokratikus Köztársaság, Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, San Marino, Spanyol- ország, Svájc, Svédország, Szovjetunió, Törökország és Vatikán. Temetés Berlinben Mély részvéttel búcsúzott csütörtökön a Német Demokratikus Köztársaság a hétfő esti líbiai helikopteré szerencsétlenség NDK-bell áldozataitól: Werner Lamé berztől, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagjától, a központi bizottság titkárától, Paul Markowskitól, a kb tagjától, a kb külügyi osztályának vezetőjétől, dr Armin Ernst tolmácstól, a lipcsei Mars Károly Egyetem tanárától és Hans-Joachim Sprembergtől, az ADN fotóriporterétől. Az NDk Népi Kamarája, á kormány és a nemzeti fronti nemzeti tanácsa Berlinben, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának székházában megtartott gyászszertartáson búcsúztatta az elhunytakat. A végső bú-' csúnak résztvevője volt aa egész párt és az ország: a szertartást egyenes adásban közvetítette az NDK televíziója és valamennyi rádiója.' Az NDK párt- és állami vezetői és az Ali Abdussza- lam Triki külügyminiszter vezette líbiai küldöttség jeé lenlétében — Kurt Hager, ai politikai bizottság tagja, a kb titkára mondott gyászbeszédet. A Szovjetunió változatlanul támogatja a palesztin arab népet A. A. Gromiko. szovjet külügyminiszter moszkvai hivatalában fogadta a Jasszer Arafat által vezetett PFSZ-küldöttséget (Népújság telefotó — TASZSZ—KS) A Szovjetunió és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet egyaránt úgy véli, hogy Kinshasai kirakatper KINSHASA, BRÜSSZEL Kanyonga Mobateli, a brüsszeli székhelyű akciómozgalom Kongó felemelkedéséért (MARC) főtitkára, a Kins- hasában megkezdődött kirakatper egyik vádlottja —, akiről távollétében fognak ítélkezni — Brüsszelben az UPI tudósítójának kijelentette: amíg Mobutu lesz hatalmon, addig minden segély, amelyet a Nyugat Zaire-nek nyújt,’ feneketlen hordóba töltött pénz. Rámutatott, hogy az állítólagos összeesküvők ellen felhozott vádak „egytől egyig hamisak”. Hírügynökségi tudósításokból ugyanakkor kitűnik, hogy a kinshasai kirakatper egyik célja: haladó afrikai országok megrágalmazása. Kinshasából a hivatalos zaire-i hírügynökség azt jelentette, hogy a bíróság elé állított összeesküvők között van Panubule őrnagy, volt belbiztonság főnök is, 90 társával együtt hazaárulással és államellenes összeesküvéssel vádolják. A zaire-i hírügynökség tudósítása szerint Panubule „beismerte”, hogy fegyveres támadást tervezett Mobutu kinshasai palotája ellen, s „beismerő vallomást” tett Kalumé Hamba őrnagy, az összeesküvés állítólagos értelmi szerzője is Csúcstalálkozó Svájcban IMMÁR HIVATALOSAN IS bejelentették: március 10- én, ma Svájcban találkozik Karamanlisz görög miniszterelnök török kollégájával, Bü- lent Ecevittel. Több mint 10 éve volt utoljára hasonló szintű találkozó a két szomszédos NATO-állam vezetői között. A mostani tanácskozás résztvevőinek személyes sorsa is sok szállal fűződik egymáshoz. A görög katonai junta ciprusi kalandját az a török katonai beavatkozás akadályozta meg, amelyet az akkori török miniszterelnök, Ecevit rendelt el. S a „fekete ezredesek” kalandjának kudarca hozta magával a katonai rezsim bukását, s Karamanlisz hatalomra kerülését. Közismert tény: nincs a NATO-nak még egy olyan neuralgikus r>ontja, mint a délkeleti szárny. Görögország jelenleg nem vesz részt az atlanti tömb katonai szervezetének tevékenységében, s Törökország, amelytől megvonták az amerikai fegyvereket, szintén nem tartozik a brüsszeli főhadiszállással legszorosabb kapcsolatot tartó atlanti országok közé. Tény az, hogy a ciprusi kérdésen kívül még számos vitatott pontja van a török—görög kapcsolatoknak. Ilyen például az égei-tengeri kontinentális talpazat s a szigetvilág parti vizeinek és légterének kérdése. Az Égei-tenger sekély vizei ugyanis valószínűleg nagy olajkincset rejtenek, s a térségre mindkét állam igényt tart, de vitájuknak a hágai nemzetközi bíróság döntése sem vetett véget. AZ ELHÚZÓDÓ VISZÁLY az elmúlt években többször a fegyveres konfliktusok küszöbéig vitte el a két országot, olyan helyzetbe, amely példátlan a szoros katonaipolitikai szövetség tagállamai között. Mind a két országban egyre elterjedtebb a nézet: a NATO nem képes megoldani problémáikat, s önálló koncepciók kidolgozása szükséges. A tavaly őszi görög választásokon jelentős sikerekéiért el a baloldal: megerősödött a Görög Kommunista Párt, s megsokszorozva szavazatai számát, a parlament második pártjává lépett elő Andreasz Papandreu Pánhellén Szocialista Mozgalma. Papandreu egyik legfontosabb jelszava a választási kampányban a NATO-ból való végleges kilépés volt. Ez, tehát a görög közvélemény erős NATO-ei- lenessége az oka annak, hogy Karamanlisz többé nem beszél a katonai szervezetbe való visszatérésről, hanem Görögország és Brüsszel különleges kapcsolatait akarja egyezménybe1 foglalni. Karamanlisz állítólag szerződést kívánt kötni erről a különleges viszonyról, ezt azonban a Pentagon, a washingtoni külügyminisztérium és a brüsz- szeli NATO-központ egyaránt visszautasította. A Vima című athéni lap jól értesült amerikai forrásokra hivatkozva írta meg, hogy Washington „indokolatlannak, célszerűtlennek és ezért teljesíthetet- lennek” tartja a görög elképzeléseket. Ezzel egyidőbenaz amerikai katonai vezetés mindent megtesz azért, hogy Görögország NATO-elkötele- zettségét erősítse, s így biztosítsa az amerikai támaszpontok jövőjét. Ezt szolgálták azok a titkos tárgyalások is, amelyeket Harry Train al- tengernagy, az amerikai 6. (földközi-tengeri) hadiflotta parancsnoka folytatott Athénban, Evangelo&z Ave- roff görög hadügyminiszterrel és más katonai vezetőkkel február 22. és 28. között Ugyanakkor az Ecevit-kor- mány függetleníteni próbálja magát a NATO-tól. Az 1978- as állami költségvetés vitájában Hassan Esat Isik hadügyminiszter bejelentette, „Törökország új katonapolitikai koncepciót dolgoz ki, ez pedig elsősorban a nemzeti érdekek védelmét, a külpolitikában pedig az egyoldalú orientációtól való eltávolodást irányozza elő.” A hadügyminiszteri nyilatkozat néhány szava sokat mond. Először is jelzi azt, hogy Ankara lazítani fog NATO-kapcsolatain, ha az amerikai fegyverszállításokat nem újítják fel, s nem riad vissza a katonai erő alkalmazásától vélt vagy valódi nemzeti érdekei védelmében. Ezek az érdekek pedig egyértelműen Görögországgal állítják szembe. A CSÚCSTALÁLKOZÓNAK sűrű napirendje lesz tehát, s nyilván megvitatja a két kormányfő az országaik közötti katonai feszültség kérdéseit is. Miklós Gábor Egyiptomnak és Izraelnek a genfi konferencia megkerülésével folytatott különutas tárgyalásai kárt okoznak az arab népek érdekeinek, megkönnyítik, hogy Izrael és •> mögötte álló erők megvalósíthassák régi tervüket, örökössé tegyék az elrablott arab területek megszállását, megfosszák a palesztin arab népet elidegeníthetetlen jogaitól — hangoztatja az a közlemény, amelyet Moszkvában adtak ki Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Jász- szer Arafatnak, a végrehajtó bizottság elnökének vezetésével a Szovjetunióban tartózkodó küldöttsége megbeszéléséről. A PFSZ küldöttsége -hétfőn este érkezett -a szovjet fővárosba. Gromiko csütörtökön fogadta a delegációt és a kölcsönös egyetértés jegyében baráti légkörű beszélgetést folytatott annak tagjaival. A megbeszéléseken aláhúzták, hogy a felek folytatni kívánják együttműködésüket az olyan közel-keleti rendezés megvalósítása érdekében, amely az igazi béke biztosítását hivatott szolgálni ebben a térségben. Andrej Gromiko megismételte, hogy a Szovjetunió változatlanul támogatja a palesztin arab nép igazságos harcát törvényes nemzeti jogai, köztük a saját áüam megteremtése és a szülőföldre történő visszatérésnek az ENSZ érvényes határozataiban foglalt joga megvalósításáért. Jasszer Arafat háláját fejezte ki a Szovjetuniónak, a szovjet vezetésnek, élén Leo- nyid Brezsnyevvel azért, hogy tevékenyen és megingathatatlanul támogatja a palesztin arab népnek elidegeníthetetlen nemzeti jogaiért, sorai tömörítéséért vívott harcát. r Újabb kezdeményezés Genfben Nyolc szocialista ország — a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia az NDK és Románia — csütörtökön szerződéstervezetet terjesztett a genfi leszerelési bizottság elé. A dokumentär! betiltaná a neutron f ,r gyártását, felhalmozása >jlesztését és alkalmazása, \z új, fontos kezdeményezéf célja, a nukleáris háború veszélyének csökkentése. Olasz ötpárti megállapodás A római Montecitorio-pa- lotában, a képviselőház épületében megkezdődtek a kormányalakítási tárgyalások. A kereszténydemokrata Párt (DO) küldöttsége külön-külön fogadta a kommunista, a szocialista, a szociáldemokrata és a köztársasági párt vezetőit. Fernando Di Giulio, az OKP vezetőségi tagja a Ri- nascita hasábjain úgy értékeli az ötpárti megállapodást, mint előrelépést a Kommunista Párttal szemben alkalmazott megkülönböztetés felszámolásának útján. Etióp hsdiielentés Az etiópiai fegyveres erők és a népi milícia egységei újabb, az ogadeni fennsíkon lévő várost foglalták vissza a Szomáliái erőktől — közölte az országos forradalmi operatív parancsnokság. Fich városa a hét folyamán visszafoglalt Jijigától délre, Daghaburtól pedig nyugatra fekszik. A hadászati szempontból fontos város visszafoglalása után az etiópiai erők folytatják előrenyomulásukat egyben megerősítik állásaikat a Szomáliái betn!ako„ dóktól már korábban vissza^ foglalt területeken is, 1
