Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-10 / 59. szám
Mezőgazdasági termékértékesítés Kevesebb vita javuló szerződési fegyelem Dr. Márton János, az Agrártudományi Kutató Intézet igazgatója Az élelmiszer- gazdaság új szerkezete című könyvében ráérzett arra a nyelvi különbségre, amit a ,felvásárolni” ige, pontosabban az igekötő magában rejt. Figyeljünk csak: nem megvásárolja, megveszi az erre kijelölt tröszt, nagyvállalat, élelmiszeripari gyár a gazdaságoktól a terményt, hanem felveszi, felfogadja, felvásárolja, ami akár kegyként is fölfogható... Vagyis, nem kell belema- gyarázás, hogy bizonyos kiszolgáltatottsági tükröt fedezzünk föl a szóban. Mindez akkor jutott eszembe, amikor áttanulmányoztam a mező- gazdasági termékértékesítési szerződésekről, a különféle agrártermékek forgalmazásáról a minap megalkotott kormányrendeletet. Ebből ugyanis — hiányzik e kifejezés: felvásárlás. Aligha túlzás részemről) ha ebben a gesztusban is az egyébként már évek óta hangoztatott, ám gyakorta megsértett egyenrangúság kifejeződését yélem megtalálni. A március elsejével, tehát az új Polgári Törvénykönyvvel egyidejűleg életbe lépett jogszabály egységes értelmezésben fogja át a korábban áttekinthetetlen, s részben elavult rendelkezéseket. Köztudomású, hogy a mezőgazdasági termékek többsége romlandó, de még megfelelő tárolás esetében is veszít tapés élvezeti értékéből. Ezért olykor rendkívüli intézkedések látnak napvilágot, ha központi beavatkozásra van szükség egy-egy nagy termés megmentése érdekében. Mindenekelőtt: mi is az a mezőgazdasági termék? Csak látszólag akadémikus a kérdés, ezért a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő idei első számában fontosnak is tartották ismertetni a pontos meghatározást Eszerint a termesztett növény, növényi rész és termés, a kivágott fa (bokor) kivételével, a tenyésztett, tartott, vagy hizlalt élő állat, a tojás, a tej, a. méz, a bor, a savanyított káposzta, az aszalt gyümölcs, a nyers gyapjú és a tépett toll, a begyűjtött vadon termő növény, növényi rész, termés, a csiga, valamint a jogszerűen élve fogott vad- és természetes vizekből jogszerűen kifogott hal, továbbá egyéb hasznos víziállat tartozik a mezőgazdasági termékek fogalomkörébe. Engedelmet az olvasótól, hogy e szabatos meghatározást teljes terjedelmében idéztem, ám ez óhatatlan akkor, ha fölvetem: mi nem tartozik ebbe a körbe? Kritériumnak számít például: az állati termékek közül csak azok számítanak mezőgazda- ságinak, amelyek elválasztása nem jár az állat pusztulásával; ezért nem mezőgazda- sági, hanem már ipari termék a nyersbőr. Vitatott a bor „helyzete”: sokan vélik úgy, hogy a bor már élelmiszer- ipari termék — a szőlő csak a mezőgazdasági. Mivel azonban a bort többnyire maga a szőlőtermesztő préseli, mégis mezőgazdasági terméknek minősül. Az új kormányrendelet — a húsellátás érdekében — korlátozza a szarvasmarha, a sertés, a ló levágását, míg a többi állaté nem tartozik korlátozás alá. Ami a jogosultságot illeti, különbség van a tekintetben, hogy személyi, avagy közfogyasztásra történik-e a vágás ? Ha az állami gazdaság, tsz, az üzemi konyha céljaira, dolgozóinak ellátására vágatja le az említett három állatfaj valamely példányait, úgy személyi fogyasztásról van szó. Közfogyasztás esetében viszont megtartandók az idevágó élelmezésügyi szabályok. E témakörben fontos rendelkezés, hogy megtermelt állatnak minősül a nagyüzem által a háztájiból, más kistermelőktől vásárolt állat is. Megoldódott tehát a saját vágóhíddal bíró gazdaságoknak az a régi gondja, hogy még saját dolgozóiktól sem vehettek közfogyasztásra szánt sertést. Már ez utóbbi passzus is jelzi, hogy kifejezetten a termelői kedv erősbítése az új kormányrendelet egyik célja. Külön is kitér erre a szerződéskötésekkel foglalkozó rész, amely hangsúlyozza: a gazdálkodó szervezetek mellett a mezőgazdasági kistermelők is minél szélesebb körben kössenek termékértékesítési szerződést Ily módon ugyanis az előre lekötött termékmennyiség jobban tervezhető, mint ha közvetlen adásvétellel történnék az értékesítés. Lehetőség van arra, hogy a termelő az eredetileg lekötött mennyiséget 10 százalékkal túllépje, illetve annál 10 százalékkal kevesebbet szállítson. A Polgári Törvénykönyv lehetőségeivel összhangban határozza meg a kormány- rendelet a több évre szóló szerződéses kapcsolat új formáit: a közös kockázatviselést, valamint a nyereség megosztását. Ez kölcsönös érdekeltséget teremt, aminek körét, valamint az alapjául szolgáló bevételeket és kiadásokat, az elszámolás idejét és módját azonban külön meg kell határozni. — A felek tehát a termelés—feldolgozás—értékesítés egész folyamatában, vagyis a sokat emlegetett vertikumban együttműködhetnek — mondja Vereczkei Imre, a MÉM kereskedelmi főosztályának vezetője. — Lehetővé teszi a rendelet bizonyos szolgáltatások nyújtását Igaz ugyan, hogy ilyesmire eddig is volt példa, á.m sokszor felelősségre vonták az állami vállalatokat ebbéli tevékenységükért. Ide értem egyebek között az előíeldolgozás intézményét, ami a tapasztalatok szerint mindkét félnek előnyös. — Végül is mit várhatunk az új kormányrendelettől? — Azt, hogy kevesebb lesz a vita, javul a szerződéses fegyelem, megszilárdulhat a több éves szerződések rendszere — ez az alapvető cél. Keresztényi Nándor Hacsavccz Istvánncnak és asszonytársainak segítenek a célgépek is a munkájában Ipar Markazon Hét éve készítenek már a Ganz Villamossági Műveknek és a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárnak elektromos alkatrészeket a Mátra völgye Termelőszövetkezet markazi melléküzemágában. A száz, főleg asszonyokat és lányokat foglalkoztató kisüzem eredményesen zárta az 1977-es évet, s több mint hétmillió forint jövedelmet biztosított a termelőszövetkezetnek. Az itt készülő 120—420 kilowattos áramváltókat, különböző méretű transzformátorokat a KGST-országokba exportálják a budapesti nagyvállalatok. Ülést tartott a tervgazdasági bizottság Csütörtökön Egerben ülést tartott a megyei tanács terv- gazdasági bizottsága. Első napirendként Bágyi Imre, a tanács kereskedelmi osztály- vezetője terjesztett elő jelentést az idegenforgalom és a belső turizmus helyzetéről, valamint a további feladatokról, majd ezt követően dr. Varga József, a megyei tanács elnökhelyettese tájékoztatta a bizottságot, hogy milyen feladatokat szükséges végrehajtani Heves nagyközség várossá válása érdekében. Nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos: Skoda Kálmán és Treskó Józsefné a kész áramváltók ellenőrzését végzi. (Szabó Sándor képriportja) Kevés tejet iszunk KNEB-vizsgálat a tejtermelés, -feldolgozás és -fogyasztás helyzetéről Nagy gondossággal — a fe- jéstől a fogyasztók asztaláig — vizsgálják a népi ellenőrök a tejtermelés, -feldolgozás és -vásárlás helyzetét, s elemzik, milyenek a lehetőségek a tej és tejtermék fogyasztásának növelésére: március elsejétől valamennyi megyében és Budapest hét kerületében kezdték meg a felméréseket. Bár a szarvasmarha-tenyésztés hazánkban az elmúlt években hozott k^ rmányintézkedések hatására jelentősen fejlődött, az ezer lakosra jutó 74 tehén még mindig csak fele az európai átlagnak. Tavaly mintegy kétmilliárd liter tejét adtak el, s az egy tehénre jutó átlagos tejhozam az Néhány esztendő óta ismét „zajlik az élet” a tiszaná- nai malomtelepen. Molnárok helyett azonban cipőipari munkások — többnyire lányok, asszonyok. — serénykednek a régi s az időközben emelt új falak között. Felsőrészeket, lábbelialkatrészeket készítenek immár száznál is sokkal többen az egri szövetkezetnek. Kovács Ferenc, a megye- székhelyről ingázó üzemvezető nem kis büszkeséggel emlegeti, hogy eredménnyel járt a betanító tanfolyam: a kezdethez képest lényegesen nőtt a termelés, s csaknem kifogástalan a minőség is. Az egykori kis „falusi részleg” az Egri Cipőipari Szövetkezet tekintélyes bázisává vált napjainkig, mind nagyobb arányban osztozik a központ feladatain. Itt gyártják a felsőrészek mintegy félét, s teljés egészében az „alja”-réSzt. A tűzöde — a már a szövet kezet által épített üzemrész — dolgozóinak munkáját vezérlőberendezéssel működtetett szalagok segítik. S okos, ügyes gépek mindenütt, amerre csak végigmegyünk ! Németh Gyula, egy barna fiatalember, csákozóberen dezést kezel. Kivágó. — Nem nehéz, de figyel met igénylő, amit csinálok — beszéli. — Egy hónap, kellett hozzá, hogy elsajátítsam 11 Cipőgyár”—Tiszanánán a tudnivalókat, s kellő gyakorlatot szerezzek. Most már 110 százalékos teljesítményem is van ! Két műszakban dolgozom, s úgy 2800 forint körül keresek. Kevesebb, mint amennyit korábban az építőiparban kaptam, de többet ér, mert nem kell már csavarognom, itt maradhatok a falumban. Persze, jobb lenne megint vastagabb borítékot kapni, hiszen a feleségem nem vállalhat állást az öt gyerektől, s az egy fizetésből nem sokra telik. Szerencsére méltányolják a helyzetünket, s első szóra megkaptam karácsony táján az ötszáz forintos segélyt is. Dónát Imre sarokkészítő is hazajött. — Igen, hazajöttem — mondja t-, mert kényelmesebb, könnyebb itthon. Jó volt a szövetkezet egrj üzemében is, de hát a városnak is megvannak a maga hátrányai. Többet költ az ember. Sok a fiatal, az új ember — de a gárda nagyobb része azért a törzshöz tartózik. — Megragadtunk itt — magyarázza Orosz Belőné sarökragasztó. — Egyrészt, mert Tiszanánán nincs is nagy választásunk, nem sok a munkahely, másrészt pedig, mivel már megszoktuk ezt a helyet. Jól érzem magamat, különösen, hogy a kereset is javul. Alakul, formálódik a falusi munkásember. Grégász János műszaki vezetőtől halljuk, hogy ha igazi versenyről még nincs is, szó, a brigádmozgalom kétségtelenül bontogatja szárnyait. — Ami korábban nem sikerült, sikerül talán a „Haladás” brigádnak — beszéli. — Igyekvő, áldozatvállaló csapatnak látszik az együttes. Csupán egyetlen példa: az egyik alkalommal váratlan áramszünet szakította félbe a munkát Tartott vagy három óra hosszat, az éjszakai műszakban. Akkor, amikor másnapra szállítani kellett volna. Nos, ez a társaság percig sem. tétovázott! Amint ismét kigyúlt a fény, mindenki a helyén maradt, s hajnal] háromig „vágta a melót” mindenféle nógatás, biztatás nélkül. Igazán csak a legnagyobb elismerés illeti mindegyiküket! Az üzemben önálló pártilletve KISZ-alapszervezet működik. Baráth Jánosné párttitkár szerint fejlődik a politikai munka is. Rendre megvalósulnak elképzeléseik, kedvező, bizakodó a hangulat. A közös dolgok, gondok megbeszélésére több helyi fórumon is mód van. Ezenkívül alkalom van másutt is tolmácsolni, elmondani a tiszanánaiak véleményét, kéréseit, hiszen az üzem minden választott szövekezeti testületben képviselve van. — Mi az, ami mostanában beszédtéma, amivel ezen, vagy azon a tanácskozáson foglalkoztak? — kérdezzük az üzemvezetőt és a műszaki vezetőt. — Talán az egri bejárás... Egy idő óta, a jelenlegi modell miatt, nincs mindenkire szükség itt Tiszanánán, viszont az egri, központi üzem munkaerőhiánnyal küzd — válaszolják.) — Nos, önkéntes jelentkezés alapján 22 dolgozót válogattunk össze erre az átmeneti „utazgatásra”. S ők most, többnyire fiatalok, naponta bejárnak új autóbuszunkkal a megye- székhelyre, s ott töltik műszakjukat. Ötkor indulnak, s negyed négykor vannak ismét itthon. Állandó egymű- szakosak, s kapják a napidíjat. Több kedvezményt nem tudunk biztosítani. Mit mondjunk? Biztosan kedve-. zőbb itthon maradni. No, de azt a kis időt igazán így is ki lehet bírni! S különben is: terveztük, hogy az új üzemhez feltétlenül szervezünk egy ismerkedő tanfolyamot, Egerben A korszerűbb gépekkel, technológiákkal ugyanis idejében kell megbarátkozni. Ügy is fel lehet tehát fogni, hogy korábban került sor erre az „iskolára” ... Más, különösebb beszédtémáról nem tudunk. Azaz hogy igen. Természetesen, már mind sűrűbben szóba kerül az imént említett új üzem is. — Hallhatnánk erről bővebben is? — Örömmel beszélek róla magam is — mondja Kovács Ferenc üzemvezető. — 54 millió forintos a beruházási program, amelynek során még az idén, egy évi 250 ezer par cipő termelésére alkalmas zárt rendszerű üzem építése kezdődik. A tervek szerint a kész cipők mellett alkatrészeket is gyártunk szövetkezetünknek és bérmunkában másoknak. Már megjött az első külföldi gép is-, s várjuk a hazaiakat. Azt szeretnénk, ha jövőre nemcsak az épület állna, hanem helyükön lennének a berendezések is, s hozzáláthatnánk a termeléshez. Reméljük, hogy sikerül! Gy. Gy. 1976. évi 2768 literről 3 000 literre emelkedett, de ez még mindig alatta van például a közös piaci országokban elért hozamoknak. A mezőgazdasági üzemekben egyebek között választ keresnek arra, hogy az érvényben levő gazdasági szabályzók mennyiben fedezik a tejtermelés költségeit, mennyire ösztönzőek. Kritikus szemmel felmérik a fejőházak és a tejházak felszereltségét, s hogy a fejőgéptípusok megfelelnek-e az adott fajta igényeinek, milyen mértékben teszik lehetővé a nagyüzemi gazdaságokban a higiénikus fejést. a szakszerű tárolást, hűtést. A vizsgálat előkészítése során azt tapasztalták, hogy egyes tejtermelő gazdaságok korszerű technológiai berendezéseket megfelelő szakismeret nélkül üzemeltetnek, s nem megoldott a fejőgépek, hűtőrendszerek jávítása, alkatrészellátása sem. A fejlesztésék eredményeként 1977-ben már napi 5,5 millió liter tejet dolgoztak fel az üzemek, az ez évi előirányzat pedig eléri a 6 millió litert. Gondot okoz azonban, hogy a termelt tej szállítására nem megfelelő a jelenlegi gépkocsipark; túlnyomó részben még mindig a kis ürtartalmú, általában 5 000 literes szállítótank autók állnak rendelkezésre, amelyek nehezen kezelhetők. Ugyancsak ellentmondásos, hogy a tejtermelés .jelentős- emelkedésével szemben elmaradt a fogyasztás. Ma még kevesen nyúlnak az országban a tejespohárért: az egy lakosra jutó tej- és tejesital-fogyasztás átlaga napi 2—3 deciliter rélWÍSBM Q 1978. március 10., péntek
