Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-08 / 57. szám

Cgy asszony, akinek van *- humora. Ö, Psota. Persze nem úgy van humora, mint a férfiaknak, akik az alapviccek özönét ismerik és az aktualitásokat ahhoz ké­pest fűszerezik. Psota is el­mond egy alapviccet, de csak azért, hogy mindent másképp magyarázzon meg, mint aho­gyan mi várjuk. Talán nem is humor az, amit nagy gesztusokkal és nagy lélekkel szétszór a kö­zönség sorainak: híveinek, akik rajongva tapsolják. A derű sugárzik egész lényéből, az a bizonyos jókedve vet szikrákat; néha csóvákat is dob a rivaldán túlra, mert nem tudja elviselni, hogy mások ne azon a hőfokon él­jenek és legyenek jelen, mint ahogyan ő. Lenyűgöz ez a magabiztosság, az erőnek ez a fölénye és az az összhang, ahogyan a külső világ ilyetén felfogása és kormányzása bel­ső tűzre, örömre vált át ben­ne és általa. Egy műsorban két dallam, két vers között kell valami­nek lennie a tapson és a pon­tosan kiszámított, hatást nö­velő csenden kívül: azaz az­zal együtt. És ekkor Psota, a prózai szövegben csetlik-bot- lik, megakad, ismétel. Ezek­nek a szándékolt csetlések- nek-botlásoknak, megakadá­soknak, ismételgetéseknek eredményeképpen a hallgató­Jogpropaganda-előadások 40 városkán Bűnül ca jogi ismeretterjesztés (Fotó: Szántó György) ság fellazul, hogy az egyes számokat — amikor aztán teljes energiával összponto­sít Psota — annál maradék- talanabbul befogadhassa. Így ejti' ránk a bánatait, a sze­relmes érzéseit, a jókedvét, temperamentumát, egyénisé­gének erőteljes támadását, amely aztán végleg lefegyve­rez. Talán elsősorban azzal, hogy mindazt, amit csinál, nagy tisztelettel hiszi. És itt nemcsak arra gondolok, hogy hisz képességeiben, hanem inkább arra — és ez a fon­tosabb —, hogy a magasabb értelemben közhellyé váló versek igazát hiszi. Azért is, mert a vers, a dallam, min­dig valahogyan a köznapon túlra mutat; azért is, mert még mindig, nagyon sokáig még arra való a vers, a dal­lam, hogy jobbik és igazab- bik emberi valónkat fejezze ki. Azon se csodálkozunk, hogy a művésznő, az asszony az érzelmek irányából halad Psota felénk és közelít a világhoz. Ez a vagyona! Ezt cipeli, eb­ből ad, ha kérik. József Atti­la és Kosztolányi, Brecht, vagy Juhász Gyula mondatai­val integet a közönségnek, de fontos az is, hogy a zongo­rista Psota minden hangulat­váltását észrevegye és a dob is úgy hízelegje körül a mű­vésznőt, mintha most lépne fel először, és bátorítani kel­lene őt a sírig. És hogy nem énekli, nem mondja végig az előre elkép­zelt műsor minden számát?! Hogy mást és mást és újabb sorrendi változatban hoz elő?! Ezzel együtt, így teremt hangulatot, így fűti fel a kö­zönség lelkét, mert nem akar egyedül maradni ebben a já­tékban. aminek csak a lehető­ségét adja a pódium. És néha azt is mondják, a hangban némi kérdőjellel: mekkora clown ez a Psota, asszonyosan nagy nyíltsá­gában még magát a legsze­mélyesebb dolgait is — ha ezek titkok lennének? — köz­readja?! Hát, Istenem! örül­jünk annak, hogy ez az őszinte asszony az életet ez­zel a nyíltsággal, ezzel a sze- retetre méltósággal és egyál­talán emberi méltósággal hi­szi, éli és láttatja velünk, akik szinte várjuk, hogy az álmos féludvaraisságból és a nagyon is nagy és nagyon is szürke megszokottságokból derűre, vidámságra és jó­kedvre ébresszenek minket. Mert ez az ébrenlét is hozzá­tartozik az emberi méltóság­hoz! Farkas András A. „Magyar tájak” harmadszor A jogrendszerünk paragra­fusai közötti eligazodás haté­konyan szolgálja az 1978-ban megjelenő, gyakorlati taná­csokat nyújtó 17 millió röpla- pos kiadvány. A jogpropa­ganda azonban ennél jóval • szélesebb körű, változatosabb formákkal igyekszik elősegí­teni : állampolgáraink minél nagyobb jártasságot szerezze­nek a jogszabályok ismere­tében. Az 1978. évi tervekről dr. Lukács Tibor, az Igazság­ügyi Minisztérium főosztály- vezetője, a jogpropagandát koordináló bizottság titkára tájékoztatta az MTI munka­társát : — A bizottság legfőbb fel­adatának tekinti, hogy ösz- szehangolja a különböző te­rületeken folytatott jogi is­meretterjesztő munkát — mondotta. — Éppen a jogi tá­jékoztatás párhuzamosságai­nak elkerülése érdekében et­től az évtől fokozatosan meg­; alakulnak a jogpropaganda koordinálásának megyei szer- [ vezetei is. A jogi műveltség I megszerzése, a jog ismerete I segíti a hatóságok munkáját i is, hiszen előmozdítja a la- ( kosság önkéntes „jogköveté- I sét”, konfliktusok esetén pe- I dig egyszerűbbé és gyorsab- , bá válik az ügyintézés. I — E sokirányú munkából kiveszik részüket a főhatósá­gok, a társadalmi szervezetek, a sajtó, a rádió és a televízió munkatársai és a könyvki­adás. Említést érdemel a vá­rosi tanácsoknál megszerve­zett ügyfélszolgálati irodák tevékenysége, amelyhez mind több helyen kapcsolódik a jogi tanácsadás is. Az utóbbi esztendők egyik jelentős lé­pése volt a szakszervezeti jogsegélyszolgálat meg­szervezése; meghatározott ér­dekvédelmi feladatain x túl mind eredményesebben kap­csolódnak be a prapaganda- munkába. Szocialista jogal­kotásunk ereményeivel hatá­rainkon túl is mind több or­szágban ismerkedhetnek meg. A Corvina Kiadó gondozásá­ban rendszeresen napvilágot látnak hazánk alapvető jog­szabályainak orosz és angol nyelvű fordításai. Tavaly a polgári perrendtartás két­nyelvű terjesztése volt az egyik legfőbb feladat. Ebben az esztendőben a módosított Polgári Törvénykönyv sza­bályai kelnek útra orosz és angol nyelven. — Minden elismerést meg­érdemel az a félezer jogvég­& hmism k 1978. március 8.. szerda zett dolgozó, akik rendszere­sen tartanak előadásokat a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezte összejö­veteleken. Az utóbbi két év­ben, elsősorban a bírák és az ügyvédek növekvő számban tartottak jogi felvilágosító előadásokat különböző okta­tási intézményekben. A Ha­zafias Népfront és az Orszá­gos Ügyvédi Tanács megálla­podása alapján hazánk 40 városában és községében — így Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban is — az utóbbi két esztendőben rendszeres jogropaganda-előadások kez­dődtek. Az ország számos ügyvédi munkaközössége a Hazafias Népfront helyi szer­vezeteiben ingyenes jogi ta­nácsadást tart. A jogi mű­veltség gyarapításában óriási erőtartalék a törvényalkotás nyilvánossága, az országgyű­lés asztalára kerülő törvény- javaslatok társadalmi vitája is. Legmagasabb szintű jog­szabályaink demokratikus előkészítésében legfőbb part­nerünk a Hazafias Népfront. A törvénytervezetekhez több ezren fűznek érdemi észre­vételeket, javaslatokat. Ez nem csupán egy lépcsőfok a jogszabályok előkészítésében. Az össznépi törvényalkotás —, amelynek napjainkban újabb példája a belkereske­delmi törvénytervezet, áp­rilisban pedig az új Büntető Törvénykönyv tervezete fe­letti társadalmi vita — ki­zárólag a szocialista társada­lom sajátja. A dolgozók mind­inkább magukénak érzik tár­sadalmi életünk alapvető sza­bályait, mivel azok formálá­sában maguk is részt vettek. — Amikor a propaganda- munka további lehetőségeit kutatjuk, nem feledkezhe­tünk meg arról sem, hogy még korántsem kielégítő az ifjúság jogi tájékozottsága. Igaz, a korábbi helyzeten lé­nyegesen változtatott a fel­ső tagozatos kisdiákok állam- polgári ismereteinek intéz­ményes gyarapítása. A gyere­kek tudásszintjéhez mért ok­tatás a történelem-, illetve az osztályfőnöki órák keretébe illeszkedett be. A jövőben ar­ra van szükség, hogy az alap­vető állam- és jogismeret­szerzésből vállaljanak na­gyobb részt az úttörőmozga­lom őrsi közösségei is. Jól­lehet, még a távolabbi tervek közé sorolható az új tanter­vek bevezetése, várhatóan 1985-ben valósul meg az el­képzelés: korszerűsített tan­tervek alapján megkezdődik az 5—8. osztályosoknál a tör­ténelmi és állampolgári is­meretek elnevezésű tantárgy iktatása — mondotta befeje­zésül dr. Lukács Tibor. (MTI) A Magyar Képzőművészek Szövetségében lezajlott a Hatvani Galéria harmadik tájfestészeti biennáléjával kapcsolatos előkészítő érte­kezlet, amelyen Hatvanon kí­vül képviseltette magát He­ves megye Tanácsa művelő­désügyi osztálya, a Magyar Nemzeti Galéria, a területi szövetség, a Képzőművészeti Alap, valamint az országos szövetség festőszakosztálya. A tanácskozásba bekapcso­lódott Kiss István Kossuth- díjas szobrász, a szövetség elnöke is. Megállapodás szerint a harmadik ,.Magyar tájak” cí­mű biennálé november 26-án, Hatvan város felszabadulásá­nak évfordulóján nyílik, s az áprilisban meghirdetendő pá­lyázat alapján beküldhet két­2. Az osztályvezető rémül­ten kuporgott az iratcsomók tetejében, és lelki szemei előtt, szinte én is láttam, ott rajzott-keringett a szúnyog­tánc, Lovasszalókhy módra. Tehát az Idegenforgalmi Hivatal nem tétlenkedik, az üres irodák a munka lázában égnek. De mit tesz a tudo­mány? A tudósok felelőssé­géről világszerte sokat hal­lani. Felkerestem hát pro­fesszor Ájtatos Manót, a ro­varászai kiváló hazai szakér­tőjét, hogy véleményét, állás- foglalását meghallgassam, és lapom olvasói számára közzétegyem. Mert mi hi­szünk a tudományban a ki­sebb baklövések, melléfogá­sok ellenére is. — Mit szól hozzá? — for­dultam a professzor elvtárs­hoz tisztelettudóan. — Eltűnt, kipusztult a balatoni szúnyog. — Kedves barátom! Itten, valóban gondok mutatkoz­nak, illetve nem mutatkoz­nak. Mármint a szúnyogok. Vizsgálataim szerint számuk annyira megfogyatkozott, két alkotást a festő- és gra­fikus szakosztály minden tagja. A zsűri a legjobb mű­veket arany, ezüst, bronz dip­lomákkal, illetve a tanácsok és üzemek által felajánlott munkajutalmakkal tünteti ki, s azokat az ünnepélyes meg­nyitón adják át. Nem változik a „Magyar tájak” koncepciója. A pályá­zók az utolsó két esztendő folyamán festett műveket küldhetnek be, éspedig olya­nokat, amelyeken az embert körülvevő ipari, mezőgazda- sági táj, vagy városkép do­minál. Ugyancsak érvényben maradt, hogy a Hatvani Ga­léria táj festészeti biennálé- jának anyagát a novemberi bemutató után elviszik Bu­dapestre. a Magyar Nemzeti Galériába. hogy nagyítóval sem találni egyet sem. Ügyhogy kutatá­saink is nagy nehézségek, szinte lehetetlen körülmények közt folynak. Azért mondom, hangsúlyozom ezt kedves ba­rátom, mert a tudomány nem ismer lehetetlent. Ezért aztán új fundamentumot rakunk le: Tihanyban építünk egy Szú­nyogbiológiai Intézetet. — Csak nem... — sápad­tam el a meghatottságtól, és ismételten rebegtem: — Csak nem ön ... A professzoros tartás kissé fölengedett, a rovaros kimért­sége eltűnt, ájtatossága derűs derengésbe tűnt át, manóar­cán vidám ráncok kergetőz- tek. — Csak folytassa, kedves barátom.., Folytassa nyu­godtan ... — Csak nem ön lesz az igazgató? — Ha kimondta — nem til­takozom. Munkatársaim —, akik már két hónapja kapják fizetésüket — a közelemben vannak. Tettre készen. Kuta­tásra készen. Fáradhatatla­nok. Ne tévessze meg az a Nők — nemzedékek-j 1 Mikortól számítható a „gyengébb nem” nőnek? Ez a ^éZr'SÉi'l évszázadok óta vitatott. Vannak, akik azt mondják, attól | kezdve, hogy a világra jön. Mások szerint, amikor azzc jön ( haza az óvodából, hogy neki is olyan rózsaszín szalaga kös-i senek a hajába, mint amilyen a Katiéban van. Vagy alán} amikor először veszi fel a mama magas sarkú cipőjét' Véle«' ményem szerint: a nő örök, tehát nincs kora. Akár három« éves, akár nyolcvan. Meri ezt bárki is vitatni a férfiak közüli Azt mondják a felnőttek, hogy szép nő leszek — szerintem, már az is vagyok. A régi barátoktól kapott levél néhány percre felidézi az ifjú-} ságot (Hauer Lajos felvételei — KS) látszat, ha netán találkozik velük alkonyaikor andalogva a parton, egy férfi és egy nő­munkatárssal. ök ugyanis csapdát állítanak. A túlélő szúnyognak. Ez rendkívül iz­galmas, ezt meg kell hallgat­nia. A noteszem szinte remegett a kezemben, miközben írtam. — Tehát: feltevésem sze­rint — az újsághírrel ellen­tétben — vannak túlélők. Ku­tatásaink ezekre a ritka ké­pességű példányokra irányul­nak. Ha sikerülne néhányat csapdába ejteni, akkor intéze­tünkben megkezdődik az iga­zi munka. Olyan szúnyogfaj előállítása, amely a természe­tes mutáció alapján, az eddi­gieknél sokkal vegyszertű- röbb. Sőt! Amelynek a vegy­szer valamiféle tápszer lenne, amitől szép kerekre hízna, és százszor akkorára nőne, mint az eddigi korcs, tökéletlen fajta. A balatoni szúnyog előtt beláthatatlan perspektí­vák állnak. A másnapi lapban főfőhe­lyen jelent meg írásom: Nincs még veszve a balatoni szúnyog címmel. Visszhangja óriási volt. Áradtak az egyet­értő levelek szerkesztősé­günkbe, úgy, hogy napi pos­támat külön szemeteskocsi­nak kellett elszállítania. Egy kezdetleges írással ér­kezett levelet — riporterösz­tön! — véletlenül felbontot­tam. Elvtársak! Én tudom hol rejtőzik az utolsó balatoni szúnyog. Aláírás: Tósoki Ti­hamér, kiszolgált hajós. Mit mondjak? Rohantam a főnökhöz, hogy kocsit kérjek újságíró pályám legnagyobb dobásához. Interjú az utol­só balatoni szúnyoggal. Szinte láttam a kiabáló újságcímet, és a főszerkesztőm elégedett mosolyát. Nem is csalódtam. Tósoki Tihamér, a vén kiszolgált hajós kis parti ötszobás villá­jában már várta jelentkezése­met. Megjegyzem: ő nem a villában, hanem a sátorban lakott az udvaron, a szobá­kat pedig kiadta német ven­dégeknek. Kijött elém, pipá­ját szortyogtatva. Szűksz 7Ú- an csak annyit mondott ér­deklődésemre : — Ott, la... A távoli nádasra mutatott. Mindent értettem. Intettem a sofőrnek, hogy nyomás, gyerünk. Az út mentén, a ná. dashoz közel kiszálltam, és nekivágtam az ingoványnak. Hamarosan elnyelte alakomat a zöld hullámzó nádtenger. Élénken figyeltem, minden kis zajra megrezzenve. Hátha, most! Meresztettem a szeme­met, mint a macska éjjel. Nem szerettem volna felsül­ni, tudtam mit várnak tőlem. Leültem hát egy tuskóra, és hallgattam a békák rítkás kardalát. A napfény mind gyengébben táncolt szemüve­gem lencséjén. Ott ültem: a merő várakozás szobra. Egyszer csak mintha vala­mi kaparászott volna a ka­romon. Szórakozottan ~^a- csaptam. Oda sem figye , e. Amikor feleszméltem, >é«’ ső volt. Ott feküdt agyői 'q- pítva. akiért idesiettem: aa utolsó balatoni szúnyog. , _______ VÉGSi 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents