Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-08 / 57. szám
r Boldogi kérdőjel: flz egészséges, tiszta víz „Tojásgyár Szilvásváradon” Virág Józsefné munka közben Szilvásváradnak általában lipicai ménesét, festői környezetét, szalajka-völgyi pisztrángosát ismerik. Azt viszont kevesen tudják, hogy a helyi állami gazdaság tojástermeléssel is foglalkozik. Három éve — miután új hibridekkel telepitették be a tojóházakat — gazdaságosabban termelnek a Shavarek. Ennek köszönhető, hogy mintegy 800 ezer—1 millió forint közötti az ágazat éves bevétele. A gépesített tarlásmód mellett a legtöbb munkát a tojások összeszedése adja. Csomagolás előtt osztályozzák a tojásokat. Képünkön: Tóbiás Andorné, Farkas István és Antal Gyuláné. (Fotó: Tóth Gizella) Ismét Egerben az INTERELEXTRO Ha valaki végigsétál a boldogi főutcán, azonnal észreveszi a jólétről árulkodó, villának- is beillő sátortetős házakat. Az udvarokon majd mindenütt ott a személykocsi. No nem Trabant, hanem valami mutátósább.' S ha a családoknak már minderre futotta, ha a takarékbetétkönyvbe is tetemes summát helyeztek el, akkor kezdődik az igazi luxus, a versengés azért, hogy ki csináltat díszesebb vaskerítést. Ilyenkor aztán nem a célszerűség számít, hanem az, hogy ki, miként szárnyalhatja túl a másikat. A bőség elviselhető „gondjai” ezek. S az is igaz, hogy a község lakói igen szorgalmas, igyekvő emberek, akik avatott mesterei a zöldség- termesztésnek, s termékeiket a megyehatáron túl is megbecsülik. Nem ismerik a tétlenséget. Ennek igazolására ide kívánkozik néhány kifejező statisztikai adat. A helybeliek az elmúlt esztendőben egymillió forint értékű tejet adtak el, s annyi zöldséget értékesítettek, hogy tizenötmilliót kaptak érte. ★ Mindez az éremnek csak egyik oldala A feltűnőbb! Az kevésbé észrevehető, arról aligha beszélnek, hogy hosszú évek óta 'számos ne- hészég vár megoldásra. A sok jó hír után kissé meglepőnek tűnik az alábbi hiteles információ. — Hiányzik az egészséges ivóvíz! A huszonnégy köz- kútból tizenhét szennyezett. Egy lottófőnyeremény ösz- szege — ennyi pénz, pontosabban 3 millió forint volt a megyei állami ifjúsági bizottság kasszájában az elmúlt esztendőben. Ez az ösz- szeg az első pillanatban soknak tűnik, ám gondosan felmérve, hogy mi mindenre kellett igazságosan elosztani, azonnal rájön az érdeklődő: mennyire kevés is lehet hárommillió forint... Ezt azok tudják a legjobban, akik — mint a megyei ifjúsági bizottság tagjai — Szalay Istvánnak, a megyei tanács általános elnökhelyettesének irányításával egyebek között erről a kérdésről is szót ejtettek a tegnapi ülésükön. A bizottság tagjai tulajdonképpen nem azt helyezték a beszélgetés előterébe, hogy sok-e vagy kevés a bizottság rendelkezésére álló összeg, hanem azt: miként sikerült ezt okosan felhasználni. Az Állami Ifjúsági Bizottság központi alapjából, a helyi vállalatok támogatásából, illetve a fiatalok társadalmi munkájából származó pénzt 1977- ben egyebek között újonnan alakult, vagy már működő ifjúsági klubok támogatására, középiskolai ösztöndíjakra, s különböző turisztikai és művelődési kedvezményekre fordították. Csupán az említett ösztöndíjakra egymillió forintot fordítottak, a különféle étkezési, üdülési, táborozási hozzájárulásokra, valamint színház_ és hangversenybérletek, könyvutalványok kedvezményeire több mint 400 ezer forintot fizettek ki tavaly. Mindez azt bizonyítja — hangsúlyozta Péli Béláné ifjúsági titkár, a napirend előadója, hogy az elmúlt években bevált, a fiatalok körében közkedvelt lett ez a kedvezményes rendszer. A tanácskozáson említést tettek továbbá az idei tervekről is: az ifjúsági alapból 1978-ban is jelentős összeg jut majd a középiskolai ösztöndíjakra, a KISZ és az úttörők külföldi testvérkapcsolatainak bővítésére, ifjúsági rendezvényekre, sportnapokra, az ifjúsági klubok támogatására, zenei és egyetemi előkészítő táborokra és az ifjúsági, valamint a szakterületi parlamentek megrendezésére. Az elmúlt évihez hasonló nagyságú összeget íordítViszonylag magas és a szervezetre ártalmas az ásványi- anyag-tartalma. A műtrágyázás következeiében a talaj felső rétege fertőződik. Vagy — Képtelenség, de való: a száz gyereknek otthont adó óvodában lajttal hordott vizet használnak főzéshez, mosdáshoz egy távoli, egészséges vizű kútról. Azután. — Nézzen szét másutt, ilyen elmaradottságot sehol sem tapasztalhat __ M inek folytatni a sort. Elszomorító. Az óhaj jogos, de hát ez mit sem változtat azon, hogy nincs pénz. Mert ebben a faluban egyedül a tanács szegény. ★ À téma jó néhányszor felvetődött, ám ennél tovább nemigen jutottak a boldo- giak. A tiszteletre méltó nekibuzdulások korszakát így idézi Cserkúti István tanácselnök. — Elődeinket is foglalkoztatta a kérdés, én ugyanis tavaly októberben kerültem ide Hatvanból. Tudták, egyetlen kiút létezik csak, a víztársulat megszervezése! A tanulmánytervet meg is rendelték. Ez negyvenezer forintért készült. Ezzel azonban zárult a kör, mert később más kérdéseket minősítettek lényegesebbnek, ami bizony tévedés a javából. Mi tagadás, valóban nem szívderítő álláspont ez, mert a gondok akkor is aggasztóak, ha mit sem szólunk róhatnak — hangzott el befejezésül — az ifjúsági turizmus, illetve a fiatalok szórakozási lehetőségeinek megteremtésére. A megyei ifjúsági bizottság ülésén az említett napirenden túl előterjesztés hangzott el a gyermek- és ifjúság- védelmi albizottság munkatervére, majd a bizottsági tagok számoltak be a rendszeresen végzett ellenőrzéseik tapasztalatairól. Néhány nappal ezelőtt levelet kapott. Az értesítésben az állt, hogy március 8-án, kitüntetése alkalmából jelenjen meg az Országházban. Ez a nap a mai, bizonyára örökké emlékezetes marad számára. Pályaválasztása majdnem kudarccal kezdődött. Miskolcra jelentkezett az óvónőképzőbe, de nem vették fel. Mégis teljesülhetett gyermekkori álma: a szerencsi képzőbe került. — Lehet, hogy másoknak talán frázisnak tűnik — mondja Bán Anna —, de valóban mindig az volt a vágyam, hogy óvónő legyek. Talán azért, mert nekem nagyon kellemes emlékeim voltak az óvodával kapcsolatban, talán azért, mert mindig szerettem a gyermekek társaságában lenni. 1954- ben végeztem el a képzőt, s akkor kerültem Egerbe. a Cifrakapu téri óvodába Nem mondom, akkor egy kis csalódás ért. hiszen, amíg nem láttam, az hittem, hogy a Cifrakapu tér valami csodálatos tér lehet, de a valóság más volt. Mégis nagyon megszerettem az óvodát, a gyerekeket, a környéken lakó embereket. Tizenkilenc évig voltam ott. ebből tizenhetet mint vezető óvónő. Aztán két évig a hevesi és a füzesabonyi járás felügyelője voltam, maid amikor az egri és a pétervásári járás egyesült, akkor egv ideig az egrié. 1972-ben. egy évig az óvodai igazgatóság vezetői tisztjét láttam el. majd 1973- ban, amikor elkészült a Cselük. Áz új vezetés azonban szól. — Fúrattunk egy száztíz méter mély kutat — nyújt ízelítőt próbálkozásukból Bártfai Zoltánné vb-titkár. — Ez azonban .mindössze indulásnak elég. Viszont jóleső érzés, hogy a további tervezést a Heves megyei Vízmű Vállalat társadalmi munkában elvégezné. A kivitelezés azonban \ horribilis összeg! Ezt a legjobb terv mellett sem teremthetjük elő. S a megye sem biztosíthat mindent. Mi a jövő? A lakosságnak kellene hozzájárulnia a költséghez. Ezt szeretnénk most megértetni valamennyiükkel. Hiszen amit adnak, azzal saját óhajuk megvalósulását könnyítenék. Minket kivéve sehol sem szűkös a pénztárca, jöhetne az a megajánlás. Főként erről beszélünk majd a március tizenötödiki falugyűlésen ... ★ Milyen lesz ott a közhangulat? Jósolni nehéz. Mégis talán felesleges az aggodalom. Példák sora igazolja, hogy a boldogiak készek összefogni közösségi célokért, íme néhány adalék! — A tömegszervezeti székház építéséhez több százezer forintnyi társadalmi munkával járultak ... A leendő falumúzeum életre hívásáért majd mindannyian kardoskodnak ... Ügy gondoltuk, hogy az idős korúak klubjából öregek napközijét csinálunk. Ami leginkább megoldható, mert az egyesült termelőszövetkezet engedélyezte, hogy a könyvtárat irodaházukban rendezzük be. A régi épületet alakítjuk majd át a nyugdíjasoknak. A kisiparosok térítés nélkül vállaltak itt egy-egy napot! A többi viszont a megyei tanács egészségügyi osztályán múlik. Ám úgy hisszük, megadják az engedélyt, s fedezik a működéssel kapcsolatos kiadásokat. ★ Igen, ezek kedvező előjelek vízügyben. Ráadásul egyszer kell csak a pénztárcába nyúlni, és senki sem emlegeti többé a rossz kommunális viszonyokat, meg a vízhordó laj tot. Akkor a tisztességgel szerzett jóléthez társul a sohasem nélkülözhető higiénia is. Moldvay Győző bokszári-lakótelepen a Vallon utcai óvoda, ide kerültem vezetőnek. Azóta is itt vagyok. Hát körülbelül eny- nyit tudnék elmondani magamról. — Milyen szépséget talál a munkájában? — Nem könnyű megfogalmazni. Olyan érzelemdús viszony van a gyermekek és az óvónők között, hogy az szinte elmondhatatlan. Csodálatos érzés' látni azt is, hogy a gyermek hároméves korától hatig milyen óriási változáson megy keresztül érzelmileg és értelmileg egyaránt. Akj ebbe a munkába egyszer „belekóstolt”, nehezen tudja abbahagyni. Nekem is mondták többször is az ismerőseim, hogy miért nem végzem el a tani'l’t'kép- ző főiskolát, de én nem tudok elválni a gyermekektől. Annak idején, amikor felügyeleti munkát láttam el, nehezemre esett tapasztalni, hogy az óvodákban én csak egy idegen voltam. Most pedig az Anci óvó néni. Igazán nagy különbség — Csupa öröm tehát a munkája?- — Nehogy azt gondolja. Olyan szempontból elégedett vagyok, hogy elismerik, értékelik a szakmai tevékenységemet. Megkaptam az Oktatásügy kiváló dolgozója,' a Kiváló óvónő kitüntetést, s Három hete sincs, hogy befejeződött Egerben a KGST Erősáramú Együttműködési Irodájának szekcióülése, s a megyeszékhelyen máris az iroda újább munkabizottsága kezdte meg kedden ötnapos tanácskozását. Ezúttal a kisebb kapacitású villamos igazán nagy öröm volt számomra az is, hogy tulajdonosa lehettem a Heves megye művelődésügyéért kitüntetésnek. Ugyanakkor elke- seredek, amikor azt kell mondanom a szülőknek, hogy nincs hely az óvodában, nem tudom felvenni a gyermeket, de az is bánt, hogy igen sok esetben nem nevelésről, hanem csupán gyermekmegőrzésről beszélhetünk, a túlzsúfoltság, az óvónők hiánya miatt. — Nem is olyan régen ezt szóvá tette az egri városi pártbizottság ülésén is. — Igen. Mint pártbizottsági tagnak, úgy éreztem, fel kell vetni álproblémát. Mert valóban égető gondokról van szó. — Mióta: végez mozgalmi tevékenységet? — Ezt én inkább úgy fejezném ki, hogy beleszület- tem a mozgalmi munkába. Apám 1919-es vöröskatona, ő is állandóan pártmunkás volt. Annak idején a képzőben én is szívesen vállaltam a DISZ-titkári tisztséget, aztán, amikor Egerbe kerültem, a Rákóczi Tsz MNDSZ- • bizottságában én voltam a kultúrfelelős. A gyerekekkel több műsort adtunk, ezért kértek fel. 1965-től az Országos Nőtanács tagja vagyok, most már a harmadik motorok gyártása lesz a téma. Szó lesz többek közt a háztartási gépekbe kerülő kisebb motorok kölcsönös szállításáról, az egységes szabvány szerinti gyártásról és a szakosításról is. A tagországok szakemberei dolgoznak egy programtervezeten, amely szerint a jövőben köciklusban, néhány éve pártbizottsági tag is. És hogy tovább soroljam, tagja vagyok az agitációs és propaganda munkabizottságnak, az alapszervezetemben nő- és tömegszervezeti felelősként ténykedem, valamint patronálom a felnémeti ötös számú pártalapszervezetet. Ezt a patronálást azonban kérdőjellel mondom, mert inkább az a helyzet, hogy én tanulok az ottani titkártól és párttagoktól, hiszen nagy mozgalmi tapasztalataik vannak. És külön megragad- mindig az idős emberek párthoz való hűsége. — Eléggé sokirányú a tevékenysége. Nem nehéz eny- nyi mindenre időt szakítani? — Nézze, álszerénység lenne azt mondani, hogy köny- nyű. Bizony sokszor fáradtan megyek haza, és bizony még olvasni, tévézni sem sok kedvem van. Mégis, számomra jóleső érzés az, hogy nem csupán a saját, a családi kérdéseimmel törődöm, hanem szélesebb körű kitekintésem van a város, a megye, a világ dolgaira. Például az Országos Nőtanács propaganda- és művelődési munkabizottságának tagjaként olyan problémákká foglalkozom majd a közeljövőben is, mint például a zösen épített üzemek állítanák elő ezeket az elektromos gépeket. Megvizsgálják maid azt is, hogy miként lehetne segíteni a 200 kilowattos, robbanás ellen biztosított motorok elterjedését a bányászat és a vegyipar különösen veszélyeztetett üzemeiben. gyermekgondozási segélyen levő anyák helyzete, főként szakmai képzésük, továbbképzésük gondjai, illetve, hogy miként lehetne a gondokon segíteni. Jóleső érzés, hogy esetleg az én munkám is hozzájárul a megoldáshoz. Én különösebben nem vagyok az a „nyüzsgő” típus, de mégis úgy vagyok vele, hogy társadalmi tevékenységem során sohasem a magam, hanem a gyermekek, az anyák érdekeiért emelek szót. S ezért, ha lehetőségem van rá, akkor elmondom észrevételeimet. Bán Anna életében szin'e lehetetlen a szakmai és a mozgalmi tevékenységet elválasztani egymástól. Hiszen, amikor szakmai kitüntetéseit kapta, akkor is figyelembe vették mozgalmi munkáját is. Most, elsődlegesen — társadalmi tevékenysége jutalmául veheti át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, de egyben óvónői munkájáért is. — Nagyon örülök a kitüntetésnek — mondja —. de az emberben van egy kis hiányérzet is. Tudja, valahogy úgy érzem, hogy nem tettem eleget... S bizonyára ez az érzés serkenti a továbbiakban is arra, hogy mindig többet ' is többet tegyen. Kaposi Levente 1978. március 8„ szerda A megyei ifjúsági bizottság tárgyalta: Bevált a kedvezményes turisztikai és kulturális akció (- S) Az Anci óvó néni „Ügy érzem, nem ftettem eleget..."
