Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-08 / 57. szám
»AAAAAAA^AAAAAAAAAAAA^^A^SAAAAAAAAAA^AAAA^AAAAAAAAAAAAAAAi Kedd esti külpolitikai kommentárunk; A Damoklész- kard lesújtott AMIKOR HÉTFŐN CARTER ELNÖK a Fehér Házban összehívta a kabinet rendkívüli ülését, mindenki tudta, hogy ami várható volt, bekövetkezett. A százhatvanezer sztrájkoló bányász felett lebegő Da- moklesz-kard lesújtott: az elnök úgy döntött, hogy „harcba veti” a hírhedt Taft-Hartley törvényt. E törvénynek megvan a maga forgatókönyve, jó néhány közismert és meglehetősen formális-farizeus „jelenettel”. Először a kabinet úgynevezett ténymegállapító bizottságot küld ki. Ennek az a feladata, hogy válaszoljon az elnöknek arra a kérdésre: „Fenyegeti-e a nemzet érdekeit” az Egyesült Államok történetének egyébként leghosszabb, immár kilencvenkét napos szénbányászsztrá j k j a. Még nem volt példa arra, hogy ha már elhatározták egy ilyen bizottság kiküldését, az nemmel válaszolt volna erre a kérdésre... HA PEDIG BEFUT — márpedig csaknem biztosan befut — az igenlő válasz, jöhet a következő „szín”: a bíróság a kormány kérésére úgy dönt, hogy a bányászoknak — egyelőre nyolcvan napon át — fel kell venniök a munkát. Ha az egyesült bányász szakszervezet (angol rövidítéssel: UMWA) tagsága ezek után is . megtagadj a azt, hogy parancsszóra leszálljon a tárnákba, körzetenként bevetik ellenük az egyes államok milíciaszerű fegyveres erejét, a nemzeti gárdát. Magyarul: ismét működésbe lépett a ..jól bevált" amerikai modell; ha a vállalkozók nem akarják teljesíteni a munkások követeléseit, a munkajogi paragrafusok homályos dzsungeljéből leplezetlenül elővillan a meztelen erőszak — a Damoklesz-kard lesújt. Pedig Carter vállal bizonyos kockázatot a döntéssel. Hiszen az amerikai szakszervezetek hagyományosan a demokratapárti elnök támogatói és most, a „félidős választások” előtt ez a törvényhozásban némileg visz- szaüthet. A jelenlegi helyzet külön sajátossága, hogy ezúttal nem elsősorban bérkérdésekről van szó. A mostani vita fő tétje a bányászoknak az a követelése, hogy körzetenként dönthessenek arról, sztrájkolja- nák-e vagy sem. A munkáltatók többször kijelentették, szó sem lehet arról, hogy törvényesítsék az ilyen „vadsztrájkokat.” A KÖVETELÉS NEM VÉLETLEN, sok évtizedes tapasztalatokon alapul. Ennek lényege: maguk a szakszervezeti központok is túlságosan összefonódnak bizonyos nagyipari, sőt nem egyszer maffia-körökkel és ha érdekeik úgy kívánják, egyszerűen lefújják a jogaikért küzdő munkások mozgalmát Az UMWA vezetősége ezt most nem merte megtenni. Miller, a a szakszervezet elnöke még jól emlékszik arra, hogy —- éppen az ilyen opportunizmus vádja miatt — alig néhány szavazattal sikerült megszereznie az UMWA jól jövedelmező elnöki pozícióját... Harmat Endre <<V>AA/V\AAAAAAAAAAAA/SA*AAAA/\AAA/VVVVVAA/'*AAAAAAAAAAAAAAA**A/S/^A* . Izraelnek élni kell a lehetőséggel Weizman lemondással fenyegetőzik NEW YORK, JERUZSÁLEM: Ezer Weizman izraeli hadügyminiszter amerikai látogatásának második napján, kedden New Yorkban Izrael ENSZ-képviseletét kereste fel. Itt elmondott beszédében a hadügyminiszer Szádat egyiptomi elnök jeruzsá- lemi útját méltatta, és azt bizonygatta, hogy Izraelnek „meg kell ragadnia a látogatásból és az azt követő tárgyalásokból adódó lehetőséget” Weizman még a nap folyamán tovább utazik Washingtonba, ahol szerdán Harold Brown amerikai hadügyminiszterrel, . majd csütörtökön Cyrus Vance amerikai külügyminiszterrel találkozik. Az izraeli sajtó és rádió időközben olyan híreket közölt, hogy Weizman — Be- ginnel folytatott telefonbeszélgetésben — amerikai útjának megszakításával és lemondással fenyegetőzött arra az estre, ha folytatódnak a megszállt területen létesített új izraeli félkatonai jellegű települések építésének munkálatai. Weizman, aki a kormányon belül Sáron földművelésügyi miniszterrel szemben a települések vonatkozásában az „enyhébb” irányvonalat képviseli, és az egyiptomi—izraeli tárgyalások sikerét szem előtt tartva, ellenzi új települések létrehozását a megszállt arab területeken, az izraeli rádiónak adott nyilatkozatában cáfolta a lemondásáról elterjedt híreket. Egyúttal határozottan leszögezte: szó sincs arról, hogy felfüggesztenék azt a rendelkezést,' amely tiltja új települések létesítését. Az izraeli sajtójelentések szerint Weizman lemondása láncreakciót válthatna ki : nyomban követné példáját Szimha Erlich pénzügyminiszter és esetleg a kormánynak a településpolitikát ellenző más tagjai is benyújthatnák lemondásukat. Amerikai—dél-koreai hadgyakorlat kezdődött TOKIÓ Kedden nagyszabású amerikai—dél-koreai közös hadgyakorlat kezdődött Dél-Ko- reában „Team Spirit 78” fedőnévvel. A hadgyakorlaton a szárazföldi erők, a haditengerészet, a légierő és a tengerészgyalogság állományából mintegy 100 000 ember vesz részt. Az alakulatok többségét az Egyesült Államokból, Guam-szi- getéről éS a Fülöp-szigetekről szállították Dél-Koreába. Részt vesznek a hadgyakorlaton az Egyesült Államok, Japán, illetve Okinaván lévő támaszpontjairól érkezett egységek is. Jelentős mennyiségű hadi- technikai felszerelés is érkezett a hadgyakorlat színhelyére: B—52-es hadászati bombázók, F—111-es és P—4- es Phantom vadászbombázók, különböző rendeltetésű rakéták. Dél-Korea partjai előtt az Egyesült Államok 7. flottájának több hadihajója tartózkodik, köztük a Midway repülőgép-anyahajó, az Oklahoma City cirkáló és több atomhajtóműves tengeralattjáró. A 11 napos hadgyakorlat célja a Kyodo japán hírügynökség szerint az amerikai és a dél-koreai hadsereg különböző haderőnemekhez tartozó egységei közötti együttműködés kidolgozása „a koreai félszigeten bekövetkező rendkívüli helyzet” esetére. E megjelölésben a „demilitari- zált övezet északról történő megsértését és a második koreai háború kezdetét” értik. Repül a komputer A légi teherszállítás gondjai és eredményei a tőkés országokban Határozat a kínai katonai szolgálatról A Kínai Országos Népi Gyűlés vasárnap megválasztott új állandó bizottsága kedden megtartott első ülésén határozatot fogadott el a kötelező katonai szolgálat idejének meghosszabbításáról, illetve a továbbszolgáló (önkéntes) rendszer meghonosításáról. A határozat értelmében a kötelező katonai szolgálat idejét a szárazföldi erőknél három évre, a légierőknél a haditengerészet szárazföldi bázisú egységeinél és a szárazföldi erőkhöz tartozó különleges műszaki alakulatoknál négy évre, a haditengerészeti erőknél és a szárazföldi erők tengerészeti egységeinél pedig öt évre emelik fel. A döntést indokolva az Országos Népi Gyűlés állandó bizottsága egyebek között rá. mutatott: a hadsereg műszaki felszereltségének folyamatos fejlődése az eddiginél magasabb katonai, politikai és műszaki követelményeket támaszt à hadsereg tagjaival szemben. A katonai szolgálat Idejének meghosszabbítása elősegíti a hadsereg „forradalmasításának és modernizálásának” meggyorsítását, valamint Mao Ce-tung útmutatásának valóra váltását, amely szerint „a hadsereget konszolidálni kell és fel kell készíteni egy újabb háború megvívására.” __ N apjainkban nemcsak a primőr gyümölcsöt, virágot, az életmentő gyógyszert — no meg a sürgős fegyvereket — juttatják el repülőgéppel a címzetthez. A légi teherszállítás hatalmas üzletággá nőt. te ki magát, s az óriásgépek, a „jumbók” egyre több hagyományos „földi” árut szállítanak. Az angol—amerikai kereskedelemben például az elektromos berendezések, fotócikkek, rádió- és tv-készü- lékek felét, a számítástechnikai eszközök, órák kétharmadát továbbítják légi úton. „Áruink nem érnek rá hajó- kázni. Ma már csak a gyorsasággal tudjuk a konkurenciát megverni” — nyilatkozta az egyik elektronikus berendezéseket gyártó angol cég vezetője. Akinek különösen sürgős, az kétszeres hangsebességgel küldheti áruját a tengerentúlra. A „Concorde” szuper- szónikus repülőgépet üzemeltető angol légitársaság ugyanis különleges szolgáltatást vezetett be: a Londonban feladott légiárut mé" aznap kiszállítja a New York-i címzetthez. REPÜLŐN, DE HÁZTÓL HÄZIG A tőkés világ légi teherszállításának egyharmadát az ún. észak-atlanti légi úton, Nyugat-Európa és Észak- Amerika között bonyolítják le. De gyorsan nő a légiforgalom a Csendes-óceán fölött és különösen Európa és Távol-Kelet között. A hosszú hajóút és a többszöri átrakás miatt az ausztrál, japán, vagy szingapúri áruk egy részét csak repülővel érdemes szállítani, s ugyanez vonatkozik a Távol-Keletre, vagy Ausztráliába exportált európai árukra is. Az utóbbi években a tőkés országokban kibontakozott válságot a légi teherszállítás is megérezte, ám fejlődése még így is impozáns. Az elmúlt két évtizedben csaknem kétszer olyan gyorsan növekedett, mint a személyszállítás, s a számítások szerint a nyolcvanas években a légi- társaságok bevételeinek nagyobbik része már a légi teherszállításokból származik majd. Ehhez természetesen a levegőben is haladni kell a korral. A földi konkurrencia — elsősorban a konténeres szállítás elterjedése — arra kényszeríti a légitársaságokat, hogy ők is áttérjenek a „háztól házig” szállításra. Mivel nem építhetnek minden ügyfelüknek repülőteret, gyakran szövetkezni kényszerülnek a vasúttal, vagy a közúti fuvarozókkal. Svédországban a „SAS”, az NSZK-ban pedig a „Lufthansa” légitársaság megállapodott az állami vasutakkal, hogy kombinált légi—vasúti szállítási rendszert hoznak létre. A többségükben tengerentúlról érkező légiárut a repülőgép- járatokhoz csatlakozó ex- presszvonatokra rakják át és azon nyomban eljuttatják a címzetthez. LÉGI BÜROKRÁCIA A nemzetközi légi fuvarozás gyors növekedése persze gondokkal is jár. A legnagyobb légitársaságokat tömörítő nemzetközi kartell szigorú előírásokkal, szabott árakkal igyekszik elejét venni az öldöklő versengésnek. Ám a merev tarifák nyomán a társaságok még indokolt esetben sem adhatnak jelentősebb engedményeket, s így a nagy befogadóképességű repülőgépek gyakran félig üresen indulnak messzi és igen költséges útjukra. S ezek a költségek egyre nőnek. Nemcsak az üzemanyag válik mind drágábbá, de egyben több pénzt kell fordítani az áruk kezelésére és az adminisztrációra is. Noha a fuvarlevelek, dokumentumok kezelése és az információk feldolgozása csaknem teljesen automatizált, a nemzetközi légi vonalakon a szállítási időnek átlagban alig nyolc százalékát teszi ki maga a repülés. A többit kirakásra, berakásra, áru- és papírkezelésre fordítják. Nemes Gábor Tragikus líbiai helikopter* szerencsétlenség A tragikus líbiai helikopter-szerencsétlenség áldozatai: Wer-' ner Lamberz, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja. * kb titkára és Paul Markowski, az NSZEP KB tagja, a központi bizottság külügyi osztályának vezetője. (Népújság telefotó — KS)' vezető személyiségeinek temetésére március 9-én, csütörtökön 16 órakor kerül sor Berlinben, a szocialisták emlékhelyén. A gyászszertartást ezt megelőzően, 14 órakor az NSZEP Központi Bizottságának székházában tartják. A temetés napjára állami gyász! rendeltek el. A temetés megszervezésé-' re párt. és kormánybizottság alakult, Erich Honecker» nek, az NSZEP KB főtitkáJ rának, az NDK államtanácsa elnökének vezetésével. •APaul Markowski 1929-ben született munkáscsalád gyermekeként Magdeburgban. Az NDK ifjúsági szövetségében, majd szakszervezeteiben töl-, tött be vezető tisztségeket. A! helikopter-szerencsétlenség áldozatául esett Markowsk á Német Szocialista Egys^ ?- párt Központi Bizott'- ;a nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője volt; a központi bizottság tagja, számos magas kitüntetés birtokosa. (MTI) Az MSZMP részvéttávirata A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban fejezte ki részvétét a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának, Werner Lamberz, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára >s Paul Markowski az NSZEP KB tagja, a központi bizotb ? nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője tragikus halála alkalmából. (MTI) BERLIN: Az NSZEP Központi Bizottsága, az NDK Népi Kamarája. az államtanács, a kormány és a nemzeti front nemzeti tanácsa által Werner Lamberz haláláról kedden kiadott közlemény hangsúlyozza: „Kiváló kommunistát gyászolunk, aki lelkes hazafiként és internacionalistaként fáradhatatlanul, teljes erejével és személyiségével szocialista ügyünkért, népünk jólétéért és boldogságáért munkálkodott”. Gazdag tudással dolgozott az NDK és az imperialista gyarmati járomból felszabadult államok és népek együttműködésének fejlesztésén, megerősítésén. Ennek az internacionalista feladatának a teljesítése közben veszítette el az életét.” Az NSZEP Központi Bizottsága és az NDK Népi Kamarája gyászjelentésben emlékezett meg az 1929-ben született Paul Markowski tragikus elhunytáról. Az NDK tragikus szerencsétlenség áldozatává vált A következő tábornok Joao Baptista de Oliveira Figueiredo lovassági tábornok egy ideje nem visel sötét szemüveget, bár krónikus kötőhártya-gyulladása van. Az igyekezet, hogy minél barátságosabb külsőt öltsön, érthető, őt fogják megválasztani Brazília ötödik tábornokelnökének. A fogalmazás nem téves: őt fogják megválasztani, mert Brazília az 1964- es puccs óta olyan diktatúra, amelyben az elnök — most Ernesto Geisel tábornok — maga jelöli ki utódját, de létezik egy kormánypárt (a Nemzeti Meghodás Szövetsége, az ARENA), amely márciusban elfogadja a jelölést, és működik a parlament (megfelelő kormánynárti többséggel), amely október, ben meg is választja az új elnököt. A folyamat azonban nem teljesen menetrend szerint zajlott. Az ARENA értekezletét fél évvel előre kellett hozni, nehogy egv önjelölt — akit azért tekintélyes üzletemberek is támogatnak — túl hosszú és sikeres jelölési kampányt folytathasson. Ma- gelhaes Pinto szenátor persze nem lenne komoly esélyes. de helyzetét mind en - kénn erősíti, hogy vénre felbukkant egy civil, miközben a magas rangú katonatisztek között egyre nagyobb a széthúzás. Figueiredo kinevezését ugyanis meg kellett előznie az addigi esélyes, Sylvio Fro- ta tábornok lemondatásának. És még ezután sem mentek simán a dolgok. A kinevezés után egy másik tábor-o3 önként távozott magas beosztásából és egy dosszií al jelentkezett, amely szerini a leendő elnök és munkatársai egytől egyig korrupciós ügyekbe keveredtek, a dokumentumok azonban hatástalanok maradtak. A brazil tábornokok versengése a hatalomért aligha tarthatna számot különösebb érdeklődésre, ha valójában nem az lenne a kérdés: merre tart Latin-Amerika legnagyobb országa, az Egyesült Államok első számú szövetségese a térségben. Nem mindegy, hogyan és főleg kinek a javára fejlődik az ország, amelyet a ritkaságszámba menő tíz százalék körüli évi növekedési ráták nyomán „második Japánnak” is neveznek. A fejlődés azonban lelassult és ez támadhatóvá tette Geiselt. Elsősorban azok a tőkések támad iák. akiknek nem tetszik sem az államosítás, sem a külföldi tőke térhódítása. Figueiredora viszont 600 millió cruzeiröt áldoztak olyan multinacionális — főleg észak-amerikai —> vállalatok, mint például az egyesült államokbeli Dow Chemical. Egyelőre tehát Geisel és utódja nem szakíthat köny- nyen az eddigi politikával. Kérdés persze, hogy a fokozódó belső gazdasági és társadalmi egven’őtlenségek okozta feszültség milyen változást kényszerít ki. Bedő Iván p
