Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
Többismeretlenes intézet A jó gyakorlat, megalapozott elméletet kíván. Ha efféle szavakkal játszik az ember, mint a címben szereplő „többismeretlenes”, s teszi mindezt a nyilvánosság előtt, akkor kétségtelenül indokolt — mindjárt elöljáróban — némi mentegetőzés. Ez ügyben legyen most any- nyi elég, hogy e jelző számomra is mindenekelőtt a matematikát idézi. Azt a tudományt, melynek szépséges rejtelmeit megismerni nekem mind ez ideig — kellő tehetség híján — sajnos nem állt módomban. Ennek dacára kénytelen vagyok többismeretlenesnek minősíteni a Pétervásári Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkásképző Intézetet, ahol kétszer jártam az utóbbi időben. Mivel pedig két találkozás mai bonyolult világunkban meglehetősen kevés ahhoz, hogy alaposan megismerjük egymást, így nyugodtan kijelenthetem, hogy részemről még nem ismert, legalábbis: nem eléggé ismert ez az intézet... Egy ismeretlen tehát ily módon már adott, és ezzel még nem is lenne semmi baj. A hiba ott van, hogy sokan azok közül sem ismerik, akiknek feladatuk lenne (vagy: ha tudnak is róla, nem veszik eléggé komolyan, nem élnek az általa kínált lehetőségekkel) — innen az intézet többismeretlenes volta. A probléma csak látszólag bonyolult. Helyesebb, ha visszarettenés helyett felfedező útra indulunk a Kegle- vich grófok sarjainak egykori, neobarokk stílusban épült kastélyában, amely az utóbbi másfél évtizedben az intézet otthonául szolgál. ÉRTÉKEK, LEHETŐSÉGEK — KIH ASZNÁL ATLANUL Februári kora délután van. Tiszta, halványkék égről vakító sugarakat tükröznek a havas hegyek. Különösebb figyelmet azonban most nem fordítunk erre a szépségre, mert a nagyszerűen felszerelt szaktantermekkel és oktatóműhelyekkel való barát- kozás élménye háttérbe szorítja a téli táj nyújtotta esztétikumot. Az első látogatás alkalmával Balogh József felnőttoktatási igazgatóhelyettes, — valamint két fiatal szaktanár, Boros Sándor és Németh Tibor segítenek eligazodni a termekben található modern oktatási segédeszközök között, amelyek első látásra is milliós értékrendűnek tűnnek. Közös, megalapozott véleményük: igen, itt igen komoly értékekről van szó. Arra még külön büszkék, hogy ezek létrehozásában jelentős részt vállaltak az intézet különböző továbbképző turnusaiban részt vevő hallgatók, és a tanárok, az oktatók, az előadók is, akik természetesen a maguk területén kitűnő szakemberek. Egy ilyen felszereltségű, a szakmai fejlődést ennyire biztosító intézet iránt bizonyára igen nagy az érdeklődés ... — vélhetnénk, ha nem ismernénk az előzményeket. Azt a tényt, hogy az érdeklődés — legalábbis nem elég alapos, és nagyon rapszódi- kus. Mert a helyzet, mint Balogh József mondja, röviden a következő: — Késő ősztől kora tavaszig jelentkeznek a mezőgazdasági üzemek gépész szakemberei, illetve azok, akiknek nincs szakmájuk, de szeretnék megszerezni. Amint azonban beállít a jó idő... — merőben megváltozik a helyzet, szinte a nullával válik egyenlővé az érdeklődés. Pedig a magas szakmai szintet biztosító személyi és anyagi feltételek a továbbiakban is éppúgy adottak, mint korábban. — Akkor viszont miért? — kérdezhetjük, és a választ a legilletékesebb, az intézet igazgatója, Majsányi László adja meg: — Látszólag egyszerű a megoldás : a mezőgazdaság számára a késő ősz, a tél és a kora tavasz sok szempontból még ma is holt időnek számít. A különböző szinten képzett szakembereket elsősorban ilyenkor tudják nélkülözni, így nálunk a felnőtt- képzésben a november, december, január, február és a március hónap nagyüzemnek számít — bár a március nem is annyira, ami viszont utána következik, az már meglehetősen siralmas. Siralmas. Igen, az, mert az intézetben három szinten végzett céltanfolyam — melynek keretén belül a legkorszerűbb korrózióvédelemre, diagnosztikai mérőműszerek ismertetésére, kezelésére, valamint több más, az üzemek igényeitől függő mezőgazdasági gépészeti témával kapcsolatos ismeret bővítésére nyílik kitűnő alkalom — elveszti jelentőségét, hosszú időre mindössze passzív, kihasználatlan lehetőség marad. Ügy tűnik, mezőgazdasági nagyüzemeink közül sok olyan van még az intézet beiskolázási körzetéhez tartozó Heves, Nógrád, Borsod és Szolnok megyében, melyek vezetői nem tudnak, vagy ilyenkor nem akarnak tudni arról, hogy létezik Pétervásárán ez az intézet. OKTATÓK ÉS HALLGATÓK — „RÁZÓS” KÉRDÉSEKRŐL Könnyűszerrel kimutatható, mennyire tarthatatlan ez a szemlélet. Manapság, mint az általánosan ismeretes, mezőgazdasági nagyüzemeink igen nagy értékeket képviselő gépekkel dolgoznak, és bizony ezeket már nem lehet akárki kezére bízni. Ezekhez a gépekhez magas szinten kell érteni, különben kezelője többet árt, mint használ, hamar tönkremegy a gép, amelyért pedig egymilliót, vagy még ennél is magasabb munkásképző és továbbkép- összeget fizettek ki. A szak- ző intézet éppen ezért, ennek érdekében vállalta, hogy lehetőségeihez mérten — márpedig ez a lehetőség igen jelentős! — folyamatosan részt vállal a mezőgazdasági dolgozók képzésében. Mezőgazdasági gépszerelőket, Dieseladagoló és szabályzó szerelőket, járműelektromos berendezésszerelőket, hidraulikajavító szerelőket, szervizmestereket, iv- és lánghegesztőket képeznek itt — hogy csak néhányat említsünk a fontosabb szakmák közül. A szakmai oktatómunka magas színvonalát a 33 pedagógusból álló kiváló tantestület biztosítja. Találhatunk ebben a tantestületben műszaki végzettségű tanárokat, mezőgazdasági szakon végzett gépészmérnököket, és üzemmérnök, valamint technikus tanárokat. A hozzájuk továbbképzésre érkező szakemberek gyakran maguk is kitűnő partnerek, így a tanfolyamok idején mindenna(Fotó: Perl Márton) posak az úgynevezett „rqzós” kérdések, az alkotó jellegű viták, melynek mindenekelőtt a vita résztvevői, végső soron pedig mezőgazdaságunk látja hasznát. A TSZ-ELNÖK CSAK TUDJA... Nagyjából itt tartott a mezőgazdasági szakmunkásképző intézettel való ismerkedésem, amikor vendég érkezett az igazgatóhoz: Murányi Gábor, az istenmezeji termelő- szövetkezet elnöke. Hamarosan kiderült, hogy ő azokhoz a vezetőkhöz tartozik, akik pontosan tisztában vannak az intézet adta lehetőségekkel, és élnek is vele. Jó lenne, ha véleményét sokan mások is magukévá tennék: — A mi tapasztalataink az intézettel kapcsolatban igen kedvezőek. Nagyon jó dolog az, hogy viszonylag rövid idő alatt kitűnően felkészítik a szakembereinket, s nem kevésbé az is, hogy ide jöhetünk szakmai tanácsért, ha munka közben valamilyen problémánk akad : készségesen adnak felvilágosítást Nem utolsó szempont az sem, hogy jó néhány emberünkben az itt töltött néhány hét ébreszti fel a tanulás iránti vágyat. Közeli példát tudnék arra mondani, hogy innen elindulva szereztek felnőtt férfiak közép-, és felsőfokú mezőgazdasági szakképesítést. Mindezekért az elismerés elsősorban mégis az intézetet illeti, annál is inkább, mert gyakran többet tesznek a mezőgazdasági termelés fejlesztéséért, mint maguk az üzemek. A tsz-elnök szavaihoz aligha szükséges kommentár. Annál is inkább, mert pontosan kitűnik belőle: azok számára, akik nem ismerik, érdemes foglalkozni ezzel a lehetőséggel, csak hasznukra válik, ha közelebbről is megismerkednek ezzel a — sajnos még ma is — „többismeretlenes” intézettel. B. Kun Tibor A párt ügyvédje 100 éve született László Jenó A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG és a magyar kommunista mozgalom kiemelkedő egyénisége volt László Jenő. 1878. március 5-én született Szatmárnémetiben. Apja könyvkereskedő volt, így már diákkorában kezébe kerültek szocialista eszmeiségű könyvek, amelyek nagy hatással voltak későbbi szocialista, kommunista világnézetének kialakulására. Mély nyomot hagyott benne egy, 1894-es május 1-i felvonulás, amelyet szülővárosában látott. A rendezett sorokban. énekelve menetelő, jelszavakat hangoztató felvonulókat látva érlelődött meg benne végleg, hogy a munkások, kubikosok, szegény emberek ügye mellé áll. Nagy érdeklődéssel kísérte ezentúl a napi politikai eseményeket. A hódmezővásárhelyi parasztmegmozdulás résztvevőinek perét lezáró, igazságtalan ítélet hatására fogadta meg, hogy ügyvéd lesz. Elhatározása mellett kitartott, s lett a forradalmárok ügyvédje. Kolozsvárott szigorlatozott 1900-ban és Marosvásárhelyen tett ügyvédi vizsgát. 1906- ban. Végleg Budapestre költözött, s lett a Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének és a Fuvarosok Szakszervezetének ügyvédje. Irodájában állandóan nagy volt az ügyfélforgalom, kora reggeltől késő estig. Igen szűkös anyagi körülmények között élt, mert kizárólag a munkások peres ügyeit vállalta. Védte jogaikat a hatóságokkal és a munkaadókkal szemben. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagjaként, 1907- től a párt ügyvédje volt. Az Alpári Gyula vezette baloldalhoz tartozott. Hosszú évekig látta el a védelmet a munkásmozgalmi tevékenységük miatt bíróság elé állított munkások ügyében. AZ 1912. MÁJUS 23-i, nagy politikai tüntetés után, a letartóztatott munkások védelmét László Jenő és Landler Jenő vállalta. Az osztálybíróság ítéleteit nem sikerült ugyan minden vádlott esetében befolyásolniuk, de a találó érvekkel alátámasztott, nagyszerű logikával szerkesztett védőbeszédek mély benyomást tettek a hallgatóságra. Igen sok munkás felkereste később László Jenőt és mondta el neki, hogy az ő beszédének hatására vált tudatos szocialistává. A polgári demokratikus forradalmat előkészítő, baloldali ellenzéki csoportok tevékenységében jelentős feladatokat vállalt. Csatlakozott az osztályharcos munkáspárt megteremtéséért küzdő forradalmi maghoz. Részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártja alakuló ülésén. A központi bizottság tagjává választották, s megbízták a párt ügyvédi munkájának ellátásával. A párt jogi tanácsadója lett. Ezt a megtisztelő feladatot élete legnagyobb kitüntetésének, addigi munkásmozgalmi tevékenysége elismerésének tekintette. 1918 decemberében Pozsonyba utazott, hogy tanácsaival segítséget nyújtson a szlovák kommunista párt létrehozásához. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a Budapesti Forradalmi Törvényszék politikai megbízottjává nevezte ki a Forradalmi Kormányzótanács. Ebben a tisztségében számára az egyetlen mérce a forradalom törvénye, ügye, a proletár- diktatúra érdeke volt. Ennek szellemében végezte munkáját. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG leverése után őt is elfogták. Hetekig kínozták a Margit körúti katonai fogház pincéjében. Megkínozva, betegen, de emelt fővel állt a statáriális bíróság előtt. Itt is azt hangoztatta, hogy életének értelmet az a 25 év adott, amely alatt részt vehetett a munkásosztály harcában, segíthette a proletárok ügyét. Minden cselekedetét a munkások ügyébe vetett töretlen hit vezérelte. Halálra ítélték és 1919. december 29-én kivégezték. Vida Sándor PáUnkásiiveg a kabátosabb an Avagy: egy hatvan; tragédia tanulságai Január 17. Hatvani cukorgyár. Az egyik eldugott kis műhelyben idősebb Szulágyi István ajkához emeli a pálinkásüveget, jól meghúzza, aztán hirtelen hörögni kezd. Mintha kések szántanák végig gégéjét, nyelőcsövét, beleit. — Segítsetek... Csak ennyit tud mondani elősiető munkatársainak, akik Laczkó András irányításéval a frissen leállt gyártelep nyersoldalán fagytala- nítást végeznek. Két-három ember fölkarolja Szulágyit, valaki a félredobott üveghez nyúl. — Sósav! Az öreg sósavat ivott... ★ Laczkó, a fekete hajú csoportvezető a legidegesebb. Kocsijáért rohan, beültetik a sérültet, irány a kórház. S miközben futótűzként terjed a gyártelepen a furcsa baleset híre, az orvosok harcot indítanak az idős lakatosért. Napokig lebeg élet-halál között az intenzív osztályon. Később a gégészetre szállítják. — Sikerült megmenteni — mondja Ősim Imre gyáregységvezető. — Folyadékot, könnyebb pépes ételt már lenyel. Az orvosok szerint túljutott a dolgok nehezén. Bízunk benne, viszontlátjuk még az üzemben. Hogy tulajdonképpen mi történt? Kemény munkát végeztünk a kampány alatt, s mindenki becsülettel helyállt. Ahogy lefutott a répa, a cukor, áttértünk a szokásos karbantartásra. Ezt némelyik csoport kis italozással ünnepli. Laczkóék is behoztak délután két üveg barackot, megiszogatták, majd a brigádvezető sósavat csent a raktárból, s teli töltötte az üres üvegeket. Szulágyi abból ivott! ★ — Hogyan kerülhet pálinka üvegszám a munkahelyekre? Kiss László volt a kritikus délutánon műszakvezető. — A rendészet szúrópróbaszerűen minden műszakot ellenőriz. A megrögzött italosok azonban kijátsszák a kontrollt. Legalábbis sokan így cselekedtek a tragikus esetig. Azóta nagy változások vannak. Laczkó Andrást például azonnali . hatállyal megfosztották csoportvezetői tisztétől, s folyik ügyében a bűnvádi eljárás. Szigorúbb a kapuellenőrzés. Továbbá általános munkavédelmi előadásokat hallgattunk. A különböző műhelyek vezetői pedig egyénileg felelősek az igazgatóság utasításáért, amely a gyár területén tilt minden italfogyasztást, ün- nepelgetést. — Eredmény? — Lassan másfél hónapja az eseménynek, s azt tapasztaljuk, hogy javult a helyzet. A rendészek ritkán bukkannak italos flaskára ét kabátzsebben, szatyorban ★ Igazat kell adnunk Ősim Imrének, amikor arról beszél, hogy a gyári italozás dolgában nem szabad általánosítani. A sok ezer va- gonnyi répa, a sok ezer tonna cukor dolgos embereket követelt napról napra a kampány idején. Laczkó brigádja ellen sem merült fe! soha panasz. — Érez felelősséget? Sapkáját gyűrkészi, Horné lokán felhő, szemében mély szomorúság. — Hetekig- nem tudtam aludni. S mindennap ott toporogtam a kórházban, aa öreg aitajánál. — Családja, szép otthona van. Minek kellett az a két. üveg sósav? Rászorult? Legyint. — Ugyan, kérem! ÉpítJ keztem, s a csempére, fürdőkádra kötődött cementet jobban viszi az ipari sósav.' Erősebb, mint amit boltban kapni. + — A rendőrségi vizsgálat szerint a munkások alkalmasint kiszöktek az üzemből italért. Könnyen tehették, mert rögtön a kapunál van egy fűszerüzlet. Talán csökkentené az „alkoholveszélyt" a szeszes ital árusításának megszüntetése...?! Román Gyula pártszerve-' zeti titkár kifakad. — Régóta kérjük a tanácsot, hogy legyen ebben a segítségünkre. Ott azt mondják, nincs beleszólásuk a kereskedelmi vállalat üzletvitelébe. Furcsának találom, amikor egy közelmúltban megjelent rendelet nem is enged a gyárkapuk közelébe települni vegyeskereskedést. Persze, az igazsághoz tartozik: a szeszes ital teljes száműzése a cukorgyárból amiatt is nehéz, hogy tulajdonképpen összeépültünk a konzervgyárral, az évek óta folyó rekonstrukciós feladatok megoldásán pedig mindig öt-hat külső vállalat emberei dolgoznak. Ez nehezíti helyzetünket, nehezíti az ellenőrzést, amit valahogy jobban össze kellene hangolnunk. ★ Életveszélyben egy munkásember. Sikerült megmenteni. Az érte folytatott küzdelem, az egész üzemet megborzongató események zajlása közepette azonban figyelmeztetnünk kell. Éspedig a példa erejével. Sem Hatvanban, sem egyebütt nem tűrhető a munkahelvi italozás semmilyen formája! A hatóságok pedig legyenek segítői egy-egy gyárvezetésnek még olyan áron is, hogy az üzemek szomszédságában lévő boltok szeszárusítását vagy korlátozzák, vagy a kereskedelmi vállalattal egyetértésben megszüntetik. Moldvay Győző Az ÉMÁSZ Vállalat Gyöngyösi Kirendeltsége értesíti T. Fogyasztóit, hogy Gyöngyösön 1978. február 27-től március 5-ig és március 6-tól- március 10-ig, reggel 7 órától délután 17 óráig az alábbi helyeken szakaszos áramszünet lesz: Északi külhatár u., Diófa u.. Szív u., örálló u., Zöldkert u., Virág u., Achim A. u., Felsőhíd u., Hámán K. u., Epreskert u., Lomb u., Kont bíró utcákban. Az áramszünet csak a légvezetékről ellátott fogyasztókat érinti.
