Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
t&ii vár dél felé nyíló főkapuja előtt fiatal lenszőke lány magyaráz a kíváncsiak gyűrűjében: — Ez a meredek, macskaköves kaptató ilyen volt a középkorban is. Az ember e szavak hallatára megáll. Középkor. És várja, hogy a keskeny falszorosból, a hatalmas kváderkö- ves bástyák alól előnyargalnak a végvári vitézek. Várja, hogy a Varkoch-torony gyalogkapujának boltozata mögül, vagy odább a kétágú lőrések felől, a gerendás függőfolyosón felbukkannak a falat vigyázó éber őrszemek. Aztán a belső várudvarig jutva azt lesi hosszasan az ember, mikor pattan fel végre a palota emeleti folyosójának pántos nagy ajtaja, hogy kilépjen a tornácra magas kontytetővel a várkapitány hitvese, szép Losonczy Anna, az eget fürkészve, várhat-e délutáni sétakocsizás- hoz alkalmas jó időt. A bástyás kőfalak között kirándulók, messziről jött látogatók zsibongnak. Régmúlt idők emlékeit keresik a honvédő hősiesség emlékhelyén, a történelem szent helyén, hol minden talpalatnyi föld vérrel megöntözött. A történelem itt emberközelben van. Am nemcsak a kövek, épületek, múzeumi tárgyak emlékeztetnek a leit tűnt századokra, hajdani korok megidézői közé sorolhat- juk immár az Agria Játékszín, az egri várszínház előadásait is. Az egykori várvédők helyett színészeket hív sora- kozóra a rendező „parancs- nők”, hogy életre keltsék halott és elfeledett drámai ér- ' tékeinket. 1 Az Agria Játékszín művélj szeti vezetője Romhányi LászW9SS J ló, (a Thália Színház rendezőül je) vele beszélgettünk a vár„ színház műsorpolitikájárol, ■ ‘ az ez évi programról es a távlati műsortervek kialakításáról. _Hogyan értékeli a játékszín eddigi működését? _ Az elmúlt évek nyarán e ddig bemutattuk Heltai Gáspár és Balassi Bálint-egy- egy művét a magyar reneszánsz drámairodalomból. Az 1 iskolaszínjátszást prof. Szentes Regináid darabja képviselte. A közönségcsalogato előjátékaink között volt eddig Heltai Gáspár fabulája, a Bor és a víz dicséreti című intermedium, valamint a Borka asszony. Előadásainkat a közönség nagy tetszéssel fogadta, a szakmai közvele- mény és a kritika azonban kevésbé volt elragadtatott produkcióinktól. Szándékainktól természetesen a kedvezőtlen kritikák sem téríthetnek el, makacsul kitartunk mellettük, mert bízunk helyességükben. _ Milyen szándékokra é pül a műsorpolitika? — Eredeti koncepció: az 1 elfeledett, régi magyar drámai értékek színpadra állítása. A várszínház eddigi működését és jövőjét tekintve a művészeti vezetés program- ként vallja, hogy régmúltunk értékeinek ápolása a feladata. A koncepció az egri várszínház számára továbbra is kulcsszerepet biztosit a neves színházi centrumok között, a gombamódra szaporodó, de többnyire arc nélküli nyári szabadtéri produkciókkal szemben. Ma világszerte^ a színházak egyik fontos erőfeszítése, hogy a világszínház eredményei mellett felmutassa saját nemzeti színjátszásának értékeit. A régi drámai emlékek korszerű újraértelmezésének szándéka hozta létre az Aena Játékszínt is. Nem elhanyagolható, hogv ideális színjátéki környezet ben dolgozhatunk. A vái négy épülettel keretezett ee*SMwm i »78. március 3., vasárnap kori piaca, s különösen a gótikus palota kitűnő akusztikájú színházi háttér, remekül megvilágítható díszlet. A vár minden darab köve: történelem. Históriája valóságos nemzeti mítosz. A régmúlt idők magyar színjátékát megidézni csak ebben a környezetben érdemes. — Sokakban és a várszínház jövőjével összefüggésben sorozatosan felvetődő kérdés: vajon van-e elegendő színvonalú és felhasználható irodalmi anyag a játékszín eredeti koncepciójának továbbviteléhez? — A magyar színházművészet múltját bizonyító előadások csak akkor válhatnak a várszínház alapkoncepciójává, ha több évadra szóló bemutatható drámai anyag áll a rendelkezésünkre. Több évi búvárkodás, könyvtári, levéltári és egyéb kutatómunka alapján állíthatom: bőséggel léteznek ilyen darabok. Nehezen előkeríthető, nehezen olvasható művekről van szó. Nem remekművek, hanem egyenetlen, dramaturgi- ailag döcögő munkák ezek. De múltunkról szólnak, nekünk üzennek, anyanyelvűnkön beszélnek, nemes akarat és nemzeti szándék termékei. Igazi értékek —, de csak a számunkra! Meg kell becsülnünk őket, őriznünk, ápolnunk, mert a mi hagyományaink. — Milyen művek kaptak ezek alapján helyet a műsortervben? — Az egri városi tanács felkérésére elkészítettem mű-j' sortervi javaslatomat 1985-ig terjedően, s ez a hosszabb tá-. vú előretekintés a megyei1 közművelődési bizottság egyetértésével is találkozott. A műsorterv színháztörténetünk négy elhatárolható korszakát öleli fel: 1. a magyar reneszánsz dráma; 2. az iskolaszínjátszás; 3. az isköládrá- mák élményanyagán felnőve- 4 kedett írónemzedék munkáit, valamint 4. a XIX. század méltatlanul elfeledett, de igen jelentős drámaértékeit, írók nevét, művek címét is felsorolhatnám, de az óvatosság ettől visszatart. Sok tervemről nyilatkoztam már ko-, rábban, amelyet nem valósíthattam meg, mert mások szépen „megelőztek”, mint új irodalmi emlékek „felfedezői.” Az előterjesztett irodalmi listán drámák, drámatöre- | dékek, iskoladrámák és egyéb I drámai szövegek szerepelnek | — semmiképpen sem kész, ma közvetlenül színpadra állítható darabok. További kutatás, dramaturgiái, sőt írói munka teheti azzá, vagy ellenkezőleg, vetheti el egyiket- másikat, mivel közben alkalmatlannak ítéltetett. A lista számszerűen nem szűkös, minőségében annál inkább. Az irodalomtörténet hol a formát, hol a társadalmi mondanivalót, a kor kérdéseinek felvetését, hol pedig eredetiségüket hiányolja. Emellett kifejezetten kultúrhistóriai örökség és nem színházi. Bemutatásukról, játszási módjukról keveset tudunk. Ezért mondjuk sokra, hogy ősbemutató. Néhány kísérlettől eltekintve úttörőmunka az, amelyre vállalkozunk. Am nyugodtan azt is mondhatjuk, hogy minden egyes darab bemutatása kísérlet, s általában nagyobb kockázattal, mint más színpadi vállalkozásoknál. — Mai magyar írók drámáinak bemutatását egyáltalán nem tervezi a játékszín? — Szó sincs ilyesmiről. Az >gri városi tanács, Heves me- íye Tanácsa, a Magyar író- szövetség és a Kultúrális Minisztérium egy drámapályázat meghirdetését tervezi, amely a mai magyar írók jelentős gárdáját fogja megmozgatni — reményeink szerint. Az AGRlA-drámapályázat eredményekéit megszülető alkotások — Eger városához, A kórisme: hátrányos helyzet Cigánygyerekek az óvodában és az iskolában nemzeti történelmünkhöz és a hazafiság gondolatához kap csolódó drámai művek — a várszínház bemutatóinak anyagát képezik majd. . — Utolsónak hagytuk azt a kérdést: mit láthatunk az idei nyár programjában? — A gótikus palota színpadán bemutatjuk egy XVII, századi ismeretlen szerző költői játékát, melynek címe: Constantinus és Victoria. Rendező : Szirtes Tamás. Ugyancsak~itt "kerül bemutatásra Simái Kristóf XVII. századi komédiája, Gyapai Márton avagy a feleségféltő gyáva férj címmel, amelynek rendezését én vállaltam. A két darab szereplői: Bencze Ilona, Kertész Péter, Körmendi János, Lehoczki Zsuzsa, Maros Gábor, Psota Irén, Szabó Gyula, Szacsvay László. Díszlettervező Makai Péter, jelmeztervező Jánoskúti Márta. Két ősbemutatót is láthat a közönség. A földbástyán monodrámát adunk elő Jgánffy György főszereplésével, amelyet Nemeskürti István készít Bethlen Miklós Önéletírásából, rendezője Szirtes Tamás. A romkert lesz a színhelye Madách Imre A férfi és a nő című tragédiájának, amit én rendezek. A szerepekben Bánffy Györgyöt, Juhász Jácintot, Koncz Gábort, Mensá- ros Lászlót és Pécsi Ildikót láthatják. Díszlettervező Kalmár Kati, míg a jelmezeket Borsi Zsuzsa tervezi. Folytatjuk ingyenes, közönségcsalogató előjáték-hagyományainkat is A Túri-féle műemlékház előtt felállított színpadunkon ezúttal a Kocsonya Mihály házassága című komédiát mutatjuk be. A játékszín idei bemutatkozásának első napja — július 13. A dramaturgiai munkák nagy üterriben folynak, s emellett a díszlet- és jelmeztervezés is megkezdődött... Pataky Dezső Sokan vannak és számuk évről évre nő. Apróságok szeretetre, törődésre szomjuhozók, ám legtöbbjüknek épp ez az ösztönös óhaja nem teljesül. Nem, mert szüleik képtelenek szakítani könnyelmű, felelőtlen életmódjukkal, s felelősségérzet híján megfeledkeznek a hozzájuk legközelebb állókról is. így aztán a fiatalok testi, szellemi és erkölcsi fejlődése a családi környezetben nincs biztosítva, s ilyenkor már csak az állami gondozásba vétel segíthet. Megyénkben pillanatnyilag több mint ezren vannak, s ötvennyolc százalékuk cigány származású. Ez önmagában riasztó adat, de a teljes kép még elszomorítóbb. Rajtuk kívül mintegy háromezer ve- szélyeztetettt sorsú gyereket tartunk számon, s ezek zöm° is a putrik világából való. Mit teilet a nevelés? Lelkileg sérülten, érzelmileg siváran, értelmileg vissza- maradottan kerülnek a gyermek- és ifjúságvédő intézetbe. Az idősebbek iellemza- varban szenvednek, félénkek, figyelmetlenek, hazudozásra hajlamosak. nyugtalanok, olykor agresszívek, nem ismerik a gátlásokat, s szexuális téren szabadosak. A pedagógusok igen nehéz munkája a kórisme megállapításával kezdődik. Ezt kutatja a tanár, a pszichológus, az orvos. Az alapos személyiség- vizsgálat után döntenek arról, hogy ki hová jusson, kivel, hol foglalkozzanak. A három év alatti kicsik csecsemőotthonokban kapnak helyet. Egerben és Lőrinciben. működik ilyen intézmény, s ide sajnos nem mindenkit vehetnek fel. Az örökbefogadás azonban megoldja a gondok egy részét. Az utóbbi időben erre — ez igen örvendetes — tisztességesen dolgozó cigány házaspárok is vállalkoztak. Az óvodás kor után — ezt otthonokban töltik — a legtöbben a megyeszékhely gyermekvárosában élnek és tanulnak. Az utóbbi tennivalóval nem könnyen birkóznak meg. Jó néhányan bem tudják behozni a lemaradásokat, s a túlkorosok táborát gyarapítják. A kötődés ereje Az oktatók bármennyire igyekeznek, bármilyen, jónál jobb módszereket vetnek hadba, nem pótolhatják a vér szerinti apát és anyát. A kicsik és az ifjak olyan kötődésre vágynak, amit csak a harmonikus családi légkör nyújthat számukra. Ehhez hasonló — néha egyenértékű élménnyel — ajándékozzák meg azok a tisztességes nevelőszülők, akik magukhoz veszik őket. Igaz, havi ' 600— 900 forint gondozási díjat fizetnek nekik, ám amit csinálnak, nem elsősorban az anyagi juttatásért teszik. Egyébként is ez a megoldás az olcsóbb, hiszen egy speciális intézetben évi ötvenezer forintba kerül egy gyerek eltartása. Ráadásul a jó elhelyezés. az ideális környezet orvosolhatja a korábbi károsodást, meggyorsíthatja a felzárkózást. Megnyugtató azjs, hogy a kapcsolat a felnőtté válás után sem szakad meg, s a fiúk—lányok zöme rendszeresen felkeresi azokat, akik nem sajnálták tőlük a törődést, s azért szorgoskodtak. hogy helytálljanak, megtalálják az adottságuknak, készségüknek megfelelő szakmát vagy munkahelyet. Ebben a környezetben a továbbtanulási kedv is élénkül. Jelenleg egy fiatal jár gimnáziumba, s tizet szakmunkásképző intézetbe vettek fel. Ha végeznek, az üzemekben tájékozottságuknak megfelelő beosztást kapnak, s .a szocialista brigádok patronálják őket. Ha sehol sem lennének le kellene vetnie az ál arcát. Micsoda kavalkád len. ne ott percek alatt! Ha az idén már nem is, de jövőre meg lehetne rendezni teszem azt, a társadalmi tulajdont dézsmálok és a népi ellenőrök bálját. Jelmezes bál lenne ez is. És akkor népi ellenőr andalító tangóra felkérne, mondjuk egy szén lehordó munkás jelmezébe öl tözött hölgyet. Miközben Kor da György azt énekelné < mikrofonba, hogy Mások vittek rossz utakra engem, az ellenőr bácsi beszélgetne a kis nek előítéletek, akkor jóvá] többen boldogulnának buktak tők nélkül. Hivatásos pártíogók Van hát kiút. Néhány eset; ben azonban az önzetlen jm^ berség se képes sokra. A estj és szellemi fogyatékos.. >1 mégsem mondanak le a pe. dagógusok. A gyógypedagógiai és a kisegítő oktatás ugyan nem produkál csodákat, annyit mégis adhat — a sérülések sokfélesége egyénekre szabott bánásmódot kíván —, hogy az innen kijutók zöme önálló, életvitelűvé váljék, s ha másként nem, akkor legalább segédmunkásként tevékenykedjék. Olykor későn fedezik fe! a veszélyeztetettséget, s az if» jak akkor lesznek állami gondozottak, amikor már galerikhez csapódtak, bűncselekményeket követtek el. A különleges nevelőintézetekben megkísérlik azt, hogy helyes útra térítsék őket. A korrekció azonban nem mindig tartós, s ha kikerülnek, sajnos ott folytatják, ahol korábban abbahagyták. Ezért kell a tanítóknak és a tanároknak az eddiginél is körültekintőbben foglalkozniuk a cigánytanulókkal, hiszen, ha időben felfedezik a negatív jelenségeket, akkor a beavatkozás még hatásos lehet. A dolgozó fiatalkorúak sem maradnak magukra. A hivatásos pártfogók — megyénkben négy főállású pedagógus látja el ezt a tennivalót társadalmi beilleszkedésükért ügyködnek. Az eredményes utógondozás érdekében a gyámhatóságokkal, az ügyészségekkel, a bíróságokkal, az üzemek személyzetiseivel, munkaügyi előadóival, szakszervezeti bizottságaival ió kapcsolatokat alakítanak ki. Felkeresik a szülőket, tárgyalnak a szocialista brigádokkal: megértést, támogatást kérve. Hálátlan feladatra vállalkoznak, de becsülettel telje- ' sítik. Nekik köszönhető, hogy azok útja is az életbe vezethet, akik megtévedtek. Példá-í juk bizonyítja: érdemes a cigánygyerekekkel törődni, mert a hátrányos helyzet részben vagy teljesen felszámolható. Ha nem is máról holnapra... Pécsi István Javában áll a farsang, egy- re-másra rendezik a különböző táncmulatságokat, bálokat. Bár jómagam bizonyos mozgásszervi bántalmak miatt (mindig kiújul a reumám!) — nagy költőnk szavaival élve — vitézlő harcosként nem lehetek ott mindenütt, néhány gondolatot azért mégis szeretnék elmondani erről a báli forgatagról. Észrevettem, hogy ezeken a farsangi bálokon szakmai sovinizmus uralkodik. Márpedig a szakmai gőg, beképzeltség, más szakmák lenézése társadalmilag is káros jelenség. Ezt azért mondom, mert napjainkban csak a kiváltságos szakmák rendeznek bálokat. Újságíróbál, közgazdászbál, autósok bálja, meg ilyenek. És láol a többi szakma? Én még sohasem hallottam, hogy mondjuk a diétás nővérek bálját megrendezték volna valahol! Hol van például a minisztériumi főosztályvezetők, a siknyomó gépmesterek, a kontírozó könyvelők, vagy a belvízi fedélzeti tisztek bálja, nem beszélve a boncmesterekről és a temetőcsőszökről. Mert kérem ezek is fontos és megbecsült szakmák! Milyen szép lenne, ha egyszer megrendeznék a ráfizetéses vállalatok igazgatóinak bálját! A rendezők a minisztériumoktól megkapnák a protokoll-listát, hogy kiket kell meghívni, és egy ilyen bálon — mondjuk a Népstadion zöld gyepén — ropná a táncot a különböző szakmák minden kiválósága. Persze újságírók is jelen lennének. És akkor az ember felkérne egy igazgatóasszonyt, és tánc közben elkezdené faggatni: — Mondja csak aranyoskám, hova tette maga azt a huszonötmillió forintot, amit az államtól kapott? Hallom, hogy az elektronikus műszerek helyett élelmiszertartósító berendezéseket állított be a fafeldolgozó üzemrészbe ezen a pénzen. Csak az lenne a pech, ha a válaszadás előtt valaki lekérné az igazgató kartársnőt. Vagy mondjuk, a bürokraták farsangi álarcosbálján találkoznának a hivatali ügyintézők az ügyfeleikkel Természetesen kizárólag az elintézetlen ügyek panaszosait, ügyfeleit hívnák meg. És képzeljek el, éjfélkor mindenki— Mondja csak, picinyem, mióta dézsmálgatja maga a nép vagyonát? — Tetszik tudni, tulajdonképpen én a férjem helyett jöttem ide, ö a széntelep vezetője, én csak adminisztrálok. Most is ott a rendőrség, de nem lesz leltárhiány, arra mi nagyon vigyázunk. — És mit vettek már az összeharácsolt pénzen? — Azon semmit. Igaz, van a Balatonon kétemeletes hétvégi házunk, egy Mercedes- kocsink, és most fizettünk be egy japán társasutazásra, de tudjuk igazolni a pénz eredetét. örököltünk és a férjem nyert a totón. A múlt héten is volt egy tíztalálatosa. Nyolcvanhárom forintot kap érte. És ezen a bálon, mondjuk egy másodfokú bíróság elnöke vidám zeneszó mellett, ott a helyszínen letárgyalná az ügyet, ítéletet hozna — fellebbezésnek helye nincs, azért másodfok! — és mosolyogva jó pihenést kívánna a távozó pici babának. A többiek pedig vidáman táncolnának tovább a farsangi báli forgatagban. Minden szakmai sovinizmus nélkül! Kiss György Mihály Ifjúsági filmnapok megyénkben .. A Heves megyei Moziüzemi Vállalat a hagyományokhoz híven a Forradalmi Ifjúsági Napok rendezvénysorozaté, nak keretében ifjúsági film- napokat tart szűkebb pátriánk falusi és városi filmszínházaiban. Ennek célja az, hogy a KISZ-es korosztály megismerkedjen azokkal a rangos alkotásokkal, amelyekkel a márciusi ifjak, a Tanácsköztársaság vöröskatonái előtt tisztelegnek. A bemutatók azt a múltat idézik, amelyben legnemesebb eszméink születtek. Vetítik majd — többek között — a Magyarok, a Puskák és galambok, a Fedőneve.* Lukács, a Szegénylegények, a Petőfi 73, a Pokolrév, a Közös bűn, A csillagszemű, a Talpalatnyi föld, a Riasztólövés, a K. O. A királylán• sá- molya, a Veri az ördög ’leségét, az Ök ketten és A szabadság katonái, című filmeket. Agria Játékszín: Színészek! Sorakozó!
