Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-04 / 54. szám
Kellemetlen emberek? Magyar építők a Szojuz földgázvezetéknél A NAGYVALLALAT üzemi éttermében asztalunkhoz ült egy középkorú, gyorsbe- szédű férfi. Vendéglátóm, a cég egyik vezetője megadó- an hallgatta asztaltársunk indulatos szavait, amikből megtudhatta, még most sem jutott dűlőre a nagy reményekkel kecsegtető javaslat, mivel a technológiai főosztálynál negyedik hónapja ... Megáll az eszem, mondta a hallottakra feleletként, talán udvariasságból, talán valóban azért, mert elképesztette a történet. Mire a másik: Az a baj, hogy megáll az eszed, ahelyett, hogy használnád, arra, miként csördít- hetsz a technológusok nyaka közé! S ezzel elviharzott a színről a férfi, akire — mentegetődzésként — vendéglátóm, kérdve ugyan, de gyorsan rámondta: Ugye, szörnyen kellemetlen stilusú ember? A stílus tényleg nem mellékes. Asztaltársunk azonban — ahogy megtudtam az ebédnél lezajlott közjáték után — a nagy- vállalat rendkívüli tehetségű mérnöke, kénességeit találmányok, újítások s a munkakörét jóval túllépő ésszerűsítési javaslatok bizonyítják. A szóban forgó ügyben is — puszta szívességként — olyan műveleti megoldást dolgozott ki — a technológusok helyett, akik másfél esztendeje kínlódtak a feladattal! — egyik, sok ezres sorozatban készülő alkatrészük forgácsolás nélküli, hidegalakítással történő előállítására, hogy az önköltség, az előzetes számítások szerint legkevesebb 35—38 százalékkal kisebb lesz. FÉLTÉKENYSÉGBŐL, irigységből, tehetetlenségből formálták azt a kálváriát, melyet a javaslat immár hónapok óta jár? Vagy inkább a vállalati szervezet nehézkessége, bürokratizmusa az oka ennek a sorsnak? A javaslat hányódásának alkotóelemeit most félretolva, vegyük szemügyre magát a jelenséget. Valaki rálel arra, ami jobb a meglévőnél. Nem Csorba László elnök: „A korszerűsítés útja a szőlő- és gyümölcstermelés fokozása...” (Fotó: Szántó György) A közgyűlésen a tagság egyhangúlag az egyesülésre szavazott. Eger szomszédságában két kisközség: Dem,jen és a vele határos Egerszalók termelőszövetkezete a közös út mellett döntött. Ezzel új feladatok megvalósításához kezdtek. Az új vezetőség élére Csorba László került elnöknek, aki korábban az eger- szalóki Vörös Csillag Termelőszövetkezetet irányította. Az alig több mint 30 esztendős fiatalember az egyesült szövetkezet terveiről beszél : — Az egyesülést leginkább az indokolta, hogy mind az egerszalóki, mind pedig a demjéni szövetkezet korábban kis területen gazdálkodott. Most az egyesülés után sem lett túl nagy a gazdaság, hiszen területe 3300 hektárra növekedett, de mégis lehetőmagának keresi a hasznot — bár az sem vétek, ha valaki a közös érdekeltséghez hozzákapcsolja a magáét —, hanem munkahelyének. A megoldás haszna első pillantásra nyilvánvaló. Igenám, de gyakorlatbani megvalósítása emberek sorának ad teendőt, a megszokottal szembekerülő feladatot, félretétetve a rutint Az érintettek, bár sejtik az újdonság általános előnyeit, látni pusztán a maguk konkrét többletmunkáját hajlandók, s elkezdődik a javaslattal a labdajáték. Aki rálelt a változást hozó módszerre, s kidolgozta, egyre türelmetlenebb. A türelmetlenség indulatokat szül, az indulatok nem adnak időt a stílus finommá csiszolására: nvers lesz a szó, esetleg sért, bánt is. S már nem a javaslat a téma, hanem az illető kellemetlen egyénisége... ! Szociológiai vizsgálatok tapasztalataira utalva: a vállalati szervezetben létrejövő helyzet- és személyiségkonfliktusok legtöbbször a működési modell ellentmondásaira vezethetők vissza, azaz — most mondandónkra értve — a kellemetlen embert gyakran ezek az ellentmondások teszik látszatra kellemetlenné. Sok ilyen mérnök van? Igen, ahogy szövőnő és szerkezeti lakatos, művezető és anyagkönyvelő szintén. Sokan vannak, akik képtelenek mechanikusan tenni a dolgukat, akik — tudatosan meg ösztönösen is — szüntelenül kutatják, mi kínál jobbat, ésszerűbbet, célravezetőt. Sűrűn olyasmibe is beleszólnak, amihez forma szerint semmi közük, mert nem munkakörük, nem feladatuk. Okve- tetlenkednek, mármint azok számára — s az ilyenek tábora sem kicsiny —, akik szeretik az állóvizet, a zavartalan nyugalmat, a megszokottat. A címkék tasakjá- ból bármi előhúzható, s az illetőre ragasztható, mert nemcsak kellemetlen, hanem stréber is, ráadásul nem ért hozzá, mit akar, kitüntetést, miért nem jó az neki, ami van, s így tovább. Sajnos, ezek a címkék a kezdeményező kedvű, a munkát a holnapi jobb termőföldjeként felfogó, különböző beosztású emberek egy részét visszariasztják. Elkedvetlenednek, ráunnak az örökös bizonykodásra, s bár tudnának továbbra is sok mindenen jobbítani, elhallgatnak. Szemlélőkké válnak, holott alkotó részesei kívántak lenni egy — akár termelői, akár más — folyamatnak. OTT, ahol nagyon kevés — most az egyszer, a félreért- hetetlenség kedvéért tegyük idézőjelbe — a „kellemetlen ember”, ahol túl nagy a csend, az egyetértés, ott bajt kell gyanítanunk Napjainkban mindenfajta termelőtevékenységben — de nemcsak ott — döntő alkotóelem a megújulási-, a friss iránti befogadókészség. A közösségnek az a képessége tehát, hogy nyitott szemmel járjon, s tárt karokkal. A nyitott szem fölfedezi mindazt, amit jobban lehet csinálni, a tárt kar pedig e jobb hogyanját öleli át. Ami óhajnak is túl szép. nemhogy a valóság jellemzőjének. Mégis, aligha véletlen, hogy a tekintélyes fejlesztési sikereket elérő vállalatoknál — amint azt egy, a kohó- és gépiparban, valamint a nehéziparban lebonyolított vizsgálat mutatatt —, a termelésüket folyamatos műszaki megújulással fenntartó cégeknél az iparági átlagnál kisebb, mégpedig jóval kisebb a mérnökök, a nagy kéozettségű szakmunkások, a begvakorlott irányítók cserélődése. Nem vándorolnak, mert feladataik vonzóak, mert meghallgatják őket; céljaik lehetnek és sikereik vannak. Máshol kellemetlen embernek neveznék őket. Értő légkörű közösségüktől is kapnak jelzőt, ám megérdemeltet, azt, hogy alkotó típusú emberek. Veress Tamás A kompresszorállomás területén levő csővezetékek szerelése is a magyar munkások fel* adata Huszton A terveknek megfelelően épül az Orenburg—Szovjetunió nyugati határa közötti Szojuz földgázvezeték. A szocialista országok összefogásával készülő távvezeték „magyar” szakaszán mintegy kétezer magyar építőmunkás fegyelmezett munkája eredményeképpen 1978 őszétől fokozatosan megkezdődik a kompresszorállomások átadása. Elsőnek Bogorodcsányiban épülő állomás kezdi meg a próbaüzemet, utána a huszti kompresszorállomás következik, 1979 első negyedében pedig Guszjatyinban kerül sor átadási ünnepségre. Az építők a kompresszorállomásokkal egyidőben kommunális és szociális létesítményeket, valamint állomásonként százötven lakást is építenek. A kompresszorépületben ellenőrzik az összeszerelt kompresz- szorokat ségünk lesz a korszerűbb gazdálkodásra. Ezért olyan termelési szerkezet kialakítására törekszünk, ami a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között is elősegíti a jövedelmezőbb termelést. Az itteni vidék évszázadok óta szorosan kapcsolódik az egri történelmi borvidékhez, tehát a jövő, a korszerűsítés útja a szőlő- és a gyümölcstermelés fokozása. Egerszalókon már kevés a kézi erő. viszont Demjénben még mindig van elég női munkás, amely megfelelő szervezéssel bekapcsolódhat a szőlő- és gyümölcstermelésbe. Az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát közreműködésével szövetkezetünk is részt vesz az úgynevezett bikavérprogram megvalósításában. Ennek érdekében a már meglévő 87 hektár termőszőlő mellé 130 hektáron újat telepítünk, amely már a legkorszerűbb kömbáinszüretre lesz alkalmas. Folytatjuk az adottságoknak megfelelő gyümölcstermelés fejlesztését is. Ennek érdekében 1979—1980-ban 100 hektáron kajszibarackot telepítünk. — Mind a szőlő-, mind a gyümölcstelepítéshez jelentős állami támogatást kapunk. Különösen fontos a kajszibarackhoz nyúitott pénzügvi segítség, miután ezt hektáran- ként 54 ezer forinttal segíti államunk. A két fő növény: a szőlő- és gyümölcs termelésének korszerűsítésére 45 millió forintot költünk. A szőlőfajták közül a vörös bort, adó és bőtermő oportót, kékfrankost és a francia eredetű Merlót telepítünk. Mindehhez rendszeres szaktanácsadást nyújt a borkombinát, valamint a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet egri állomása, amely a talajvizsgálatoktól a szüretig ellát bennünket tanácsokkal. Emellett partneri szerződés' alapján a megtermelt szőlőt, illetve bort a kombinát felvásárolja. A szőlő- és gyümölcstermelés korszerűsítésére jól képzett szakemberek állnak rendelkezésünkre, hiszen három szőlész-borász üzemmérnök és egy szaktechnikus irányítja ezeket a munkákat. Csorba László a falon lévő üzemi térképről magyaráz tovább: — Gazdaságunkban a földek átlagos aranykorona-értéke alig 10. Tehát a kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetkezetek közé tartozunk, és a növénytermelés szerkezetét is ehhez kell igazítanunk. Beléptünk a bajai kukoricatermelési rendszerbe, amely leginkább a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek rendszere. Ennek alapján az idén 600 hektáron búzát, 200 hektáron napraforgót, 200 hektáron lucernát és 200 hektáron kukoricát termelünk iparszerűen NDK, szovjet és magyar gyártmányú, nagy teljesítményű erő- és munkagépekkel. Arról is szó van, hogy jövőre a területet további 200 hektárral bővítjük és azon repcét termelünk majd. Tavaly 3 és fél millió forintért vásároltunk gépeket, de a további fejlesztésekhez újabbakra van szükség. Igv ebben az évben kétmillió 600 ezer forintot fordítunk erre és egy központi szervizállomást is létesítünk, ahol gépeink folyamatos karbantartását végzik. — Mit tesznek az állattenyésztés fejlesztése érdekében? — Nálunk a szőlő a gyümölcs és a szántóföld mellett a szarvasmarha- és a juhtenyésztés igen jelentős. A tejtermelésre szakosodtunk, így 1980-ig a tehénállományunk 300 lesz. A meglévő épületek korszerűsítésével az ötéves terv végére szeretnénk elérni a tehenenkénti 3 ezer literes átlagot, miután még nagy a lemaradásunk. Most 2100 liternél tartunk. A juhászaiban is előbbre léptünk. Gazdaságunkban 300 hektár a nagyüzemi művelésre nem alkalmas, kopár legelő, amely főleg a lejtős területeken van. Ezt a juhtenyésztéssel hasznosítjuk. — Milyen előnyöket jelent a termelés korszerűsítése? — Négy ágazatot hoztunk létre: a növénytermelési, a szőlőtermelési, az állattenyésztési és a gépesítési ágazatokat. Az üzemi és a termelési szerkezet javításától sokat várunk. Új ültetvényeink a VI. ötéves tervben fordulnak termőre, tehát gazdaságunk jövőjét biztosítják. Így szövetkezetünk aktívabban bekapcsolódik a Minisztertanács által meghirdetett termelési programok megvalósításába azzal, hogy még több szőlőt, gyümölcsöt, bárányt. gyapjút, gabonái és kukoricát termelünk. Komoly feladatot jelent ez, hiszen elsősorban a hozamokat kell növelnünk. Csak.így várható, hogy az egyesülés után tagsá-. gunk jövedelme növekedjék, javuljanak a munkakörülmények és még több biztonsági tartalékot tehessünk félre. Az idei esztendőre 28 milliós árbevételt terveztünk és 7 milliós nyereséget, ami kettővel több, mint az egyesülés előtt volt. Bízunk benne, hogy valóra is váltjuk. Mentusz Károly , (Tudósítónktól): A zöldségtermelés időszerű feladatairól tanácskoztak Hevesen a helyi Rákóczi, az erdőtelki Szabadság, a tar- namérai Lenin, a tarnaörsi Dózsa Termelőszövetkezet elnökei, a Hevesi Állami Gazdaság igazgatója, valamint a megyei, járási párt- és tanácsszervek képviselői. A tanácskozáson Szabó Lajos a járási pártbizottság első titkára adott tájékoztatót a párt és kormány zöldségtermelési programjának területi és helyi feladatairól továbbá javaslatot tett a mezőgazdasági termelőüzemek ezzel kapcsolatos együttműködésének jobb kialakífá-’. sára. A tanácskozás résztvevői megállapodtak abban, hogy ez évtől kezdődően kölcsönösen megvitatják. a zöldségtermeléssel összefüggő terveiket, együttműködnek a termesztéssel, a korszerű gépesítéssel és nem utolsó sorban a zöldségértékesítéssel kapcsolatos közös feladatok megoldásában. rMűfiili tűn 1978. március 4., szombat A közösben rejlő erő Egyesülés után Egerszalókon A Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat konyhája Huszton (MTI fotó — Hadas János felv. — KS) Zöldségtermelési tanácskozás Hevesen > <
