Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-30 / 75. szám
Holt lelkek és falak nélkül A Gárdonyi Géza Színház Gálaestjéről Képzeljünk el egy hatalmas könyvtárat, amelynek nincsenek falai, amelyben Könyvektől roskadozó polcok nyújtóznak végeláthatatlan. Képzeljünk el egy olyan könyvtárat, ahol az olvasni vágyók minden kívánságát teljesíthetik, ki-ki azt a kötetet kaphatja kezébe, amelyiket kéri. Hogy mindez csak fantáziajáték, aminek semmi köze a valósághoz? A szakszervezeti könyvtárak hálózatában ott van a fal nélküli, a teljességében nyitott könyvtár megvalósulásának lehetősége. — Valóban, ott vagyunk szinte minden munkahelyen, településen — mondja Nagy Ferenc- az SZMT Központi Könyvtárának igazgatója. — Több mint 63 ezer dolgozó ellátásáról gondoskodunk. Az •utóbbi években sokat fejlődött könyvtárhálózatunk, ám technikailag még mindig nem kecsegtető a helyzet. Csupán 11 önálló könyvtárunk van És a többi? A többi 88 csak szekrény és nem könyvtár. Igen sok az olyan egyszekrényes könyvtár, ahol csak par száz kötet vagy ennél is kevesebb található. Ám ezek a szekrényes könyvtá- racskák nehéz és fontos területeken : kis üzemekben, kis közösségeknél, munkás- szállásokon biztosítanak kulturális szolgáltatást, megteremtve az olvasás lehetőségét. Mert nemcsak szabadpolcokról, de szekrényekből is lehet kölcsönözni. Ezt bizonyítják adataink is. A legfrissebb statisztika azt mutatja, hogy a kölcsönzések száma (197 709) felülmúlja a szakszervezeti könyvtárak 196 278 kötetet számláló állományát. Jóleső érzéssel nyugtázhatjuk azt is, hogy az olvasók szorgalmas könyvtárlátogatók, hiszen amíg az olvasók száma az elmúlt évben 14 446 volt, a könyvtárat látogatók száma elérte a 72 313-mat. Az olvasottság indexe — és ezzel pontot is tehetünk a statisztika végére — 23,3 százalékos. És itt újra vissza kell térnünk a szekrényes könyvtárak, vagyis a letéti és fiókkönyvtarak problémáihoz: — A munkások túlnyomó többsége a szekrényes könyvtárakat látogatja, ezek ellátottsága és felszerelése pedig a legmostohább. Az a célunk, hogy minél több helyen segítséget adjunk a szakmai, politikai és iskolai oktatáshoz, hogy minél több munkás váljék olvasóvá. Hogy mi akadályozza ezt a törekvésünket? Elsősorban az a szemlélet, amely megkérdőjelezi a könyvtári tevékenység szükségességét és hasznosságát. Sokszor hallani, üzemekben járva olyan ígéretes mondatot, hogy: hamarosan megfelelő otthont teremtünk a szakszervezeti könyvtárnak is ... Persze, de csak akkor teszik ezt ha új irodaház épül, vagy megüresedik egy raktár. Olyan üzemekben nem gondoskodnak a továbbfejlődéshez elengedhetetlen önálló könyvtári helyiségről, mint pl. a Finomszerelvénygyár, az Eger—Gyöngyös vidéki Borkombinát, az Egri Dohánygyár, a VILATI, az apci Qualitál Vállalat stb. A megyei tanács művelődésügyi osztályának közművelődési és könyvtári szakfelügyelete nemrég megvizsgálta Eger város könyvtári ellátottságának helyzetét. A szakfelügyelők az üzemekben is szétnéztek. Érdemes idézni a vizsgálatnak a Fi- nomszerelvénygyárra vonatkozó passzusát. Ennek a nagy üzemnek nincs önálló könyvtára, csak szekrényes „könyvtárai” vannak. Van szekrény, amelyben 40 kötet árválkodik, van, ahol több mint 500 zsúfolódik. „Ez az állapot tarthatatlan és groteszk — hangzik a szakfelügyeleti vizsgálat megállapítása — A megye egyik legnagyobb ipari vállalata rendelkezik olyan anyagi erővel, hogy megoldhatja a SZOT normái szerint az üzemi dolgozók könyvtári ellátását. A könyv, a könyvtár kulturális érték, nem lehet poros, zsúfolt szekrényekkel, kopott, s részben érdektelen művekkel az olvasásnak rangot teremteni. A munkásművelődést becsülik le azzal, ha egy nagyvállalatnál a munkások és a könyv találkozásának kulturált feltételeit nem tudják megteremteni. Inkább a szemlélet, mint az anyagiak miatt.” Az összkép természetesen nem ennyire riasztó. Nagy Ferenc, az SZMT könyvtári központjának vezetője számos kedvező változást is megemlít — Az utóbbi hat év során 14 könyvtár kapott önálló helyiséget berendezést, néhány helyen a legmodernebb kivitelben. Olyan korszerű könyvtárakat sikerült létrehozni, mint az egri 4. sz. Volán, a recski rézércmű, az egercsehi bánya és az állami építők egri munkásszállójának könyvtára is. Jobb körülmények között dolgozhat továbbá 10 letéti könyvtárunk. És ne feledkezzünk meg arról, hogy a központi könyvtár helyzete is mennyit javult, mióta 340 négyzetméter alapterületű új hajlékot kapott. — Sok szó esett már eddigi beszélgetéseink során is a munkás olvasókról. Terveik szerint 1982-ig 6 százalékkal kívánják növelni a könyvtári tagok számát, főleg az ifjúmunkások, a fizikai dolgozók és a nők soraiból. Mit tesznek ennek érdekében? — Összes olvasóink 62 százaléka szocialista brigádtag. Rájuk alapozunk, hiszen társadalmi könyvtárosaink mellett, akik munkatársként, jó ismerősként ajánlhatják a könyveket, a szocialista brigádok sokat olvasó tagjai tehetik a legtöbbet azért, hogy a könyvtáraknak új híveket toborozzanak. Jó példaként kell említeni az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárának és Petőfibánya művelődési házának könyvtárát. Előbbinek 91, az utóbbinak pedig 68 szocialista brigáddal van együttműködési szerződése. Nem statisztikát csinosító nevekre, holt lelkekre van szükségünk. Nem is arra, hogy a szocialista brigádok tagjai polcokat bütyköljenek, villanyt javítsanak könyvtárainkban. A könyvtárba könyvekért kell járni, olvasni, tanulni, művelődni. Olyan könyvekért, amelyek segítenek eligazodni a világ, az élet dolgaiban, segítenek megérteni önmagunkat, másokat és mindennapjainkat. Hogy mindezek a célok megvalósulhassanak, tervszerűbbé és hatékonyabbá kell tenni olvasószolgálati tevékenységünket, javítva az irodalmi és könyvtári propaganda- munkát. Csakis így válhatnak könyvtáraink a közművelődés alapintézményeivé. — Végezetül egy kötelező kérdés: milyen fejlesztésekre számíthatunk az elkövetkező időkben? —- Számos olyan könyvtárat szüntettünk meg eddig, amelyek életképtelennek bizonyultak. A továbbiakban felülvizsgáljuk a letéti Il-es típusú könyvtárainkat, amelyek kis létszámú üzemekben működnek, s azokat, amelyekre nincs szükség, mert közelükben területi jellegű szakszervezeti, vagy tanácsi könyvtár van, sorra felszámoljuk. A művelődési házakhoz hasonlóan könyvtárainkra is kiterjesztjük a közös fenntartást. A könyvtári munka hatékonyságát csak növelheti, ha a szakszervezetek jobban együtt dolgoznak a tanácsi könyvtárhálózattal. Ilyen közös fenntartású könyvtárakat szándékozunk létrehozni Egercsehiben és Bélapátfalván. Az együttműködést az élet sürgeti... Éspedig a minél nagyobb számú, minél igényesebb olvasótábor megteremtéséért. Pataky Dezső A Gárdonyi Géza Színház Gálaest-tel kedveskedett az egri közönségnek. Bérleti rendszerén kívül és felül „Vidám beszélgetés a zenés színházról, sok muzsikával” alcímet adott az operett- és musical-részletekből összeállított műsornak, amelyben a szemek kápráztatása a kosztümökkel kezdődött, táncokkal folytatódott és végül egy hatásos, jól rendezett fináléval ért véget. A sikerért Bor József m. v. — mint vendég rendező — a felelős, aki nagy osztásokat csinált. Először is a színpadot két részre szabdalta, annak hátsóbbik felére felhívta a zene-árokból a zenekart és hogy a közönség ne támadhassa meg őket, sem a színészek ne zavarhassák nagyon a kották hőseit finom színpadi palánkkal elválasztotta őket — a színészektől. így a zenekar munkáját a közönség magával egy szinten láthatta-hallhatta és élvezhette. Kalmár Péter ezúttal láthatóan is bizonyította, hogy csapata felett, mármint a zenekar minden alakzata felett teljes áttekintéssel rendelkezik. Meg is tapsolták érte. Az osztás azzal folytatódott hogy Kanalas Lászlóra terhelték a beszélgetés vidámságát, Gyarmati Béla összekötő szövegét, valamint egy tűzről pattant szubrettet akivel táncolnia kellett. Továbbá ráosztottak egy fess fiatalembert a színházi társulatból, akivel vitatkoznia illett volna. De ez a vita úgy volt kiosztva, hogy mindig derűbe torkollhasson. Űjabb osztás okán részletek hangzottak fel különböző operettekből, musicalekből, aminek a kulcsát, mármint osztási kulcsát a legöregebb színházi jegyszedőnő — ha van ilyen — rég elfelejtette, mert ebben az énekes műfajban minden indokolható. Majd újabb osztás látszott nyilvánvalónak. Kiosztották a színház legelegánsabb jelmezeit. Olyan parádés tálalást kapott itt mindenki, és minden, hogy szinte sajnálja e jegyzet faragója, hogy mindez a csillogás-villogás csak szűk két óráig tartott. A zenei részletek kiosztásánál nyilvánvalóan az elosztásba beleszóltak az énekesek is, bár néhol azt hittem, hogy egy-egy kedves operett- figura megszólaltatásánál büntetésből mondatnak fel elhanyagolt leckefeladatok A Gálaest remek szórakozásában a közönség is részt vett, sok-sok tapssal, mert a néző-hallgató szereti, ha a szépséggel és a zene ó-levendula illatú bájával jószándé- kúan és ügyesen becsapják. Az érzelmek és a derű jól ötvöződött fémtallérjait osztogatták: Várhegyi Márta, Csorba Ilona, Poór Péter, Ábrahám István, hogy Kanalasról ismét ne feledkezzünk el. Komáromy Évát, ezt az érdekes, meg-megújuló és folyton új energiákkal megtűzdelt szubrettet. Mennyi temperamentum, mennyi biztos vagy annak látszó poén, és mintha a hízelgőén simogató-bizsergető siker hatására fel is oldódna a színésznő arcában az a bizonyos Még néhány nap, s itt a várva várt tavaszi szünet. Az egri Hámán Kató Megyei Űttörőház ilyenkor különös gonddal állítja össze programját, hiszen ha a szabad idő nagyobb részében a természetbe is kívánkoznak a pajtások, a tréfás kedvű április bármikor fedél alá kergetheti őket. Az idén a szünet egyik legnagyobb eseménye lesz az 5-én kezdődő és 10-ig tartó országos tudományos-technikai szemle, amelyre mind a 19 megyéből érkeznek majd versenyzők. A résztvevők nemcsak vetélkednek, de többek közt kirándulnak a Tisza II. vízlépcsőhöz, a Gagarin Hőerőműhöz, megtekintik a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola számítástechnikai központját, és csillagászati múzeumát. Természetesen nem fog hiányozni a programból a városi úttörő- csapatokkal való baráti találkozó sem. Már hagyomány, hogy április első két hetében több „nyílt napot” is rendeznek az úttörőházban. Ilyen alkalkis feszültség, apiit a néző olykor észrevesz. Most Kon máromy Éva, ebben a mú-i sorban legjobb formáját hoi-4 ta. És még valaki osztott is ki és be jó számokat: Somosa Zsuzsa. A kis színpad félbevágott felén nem adhatta as ■ teljes tánckart, így megelé-1 gedett három párral. Berke István, Füsti Molnár Ágota, Krivjánszky István, Makae Zsuzsa, Pacadzisz Aszterisa és Varga Judit a bemutatót* táncokkal, a kosztümökkel és Komáromy Évával a siket! biztos tényezőivé léptek elől A tavaszt is, a közönsége* is csalogatták ezen az estén Fényes Szabolcs, Huszka Jenő, Kálmán Imre, Lehár FeJ renc, Jerry Herman, Frede-i rick Loewe, Offenbach és Johann Strauss zenéjével. Ea most az egyszer biztos: a ta-4 vasz is, a siker is megjön, f makkor egy-egy vendégváró klub fogadja a pajtásokat a foglalkozásokon. Hatodikán kerül sor példáJ ul Moszkva—Kijét)—Leningrád címmel egy diavetítéses útibeszámolóra, amelyet aa orosz levelezősök áűítottala össze. Egy nappal később a VIU jegyében a népi játék-szak- körösök fogadják a kisdobosokat műsorukkal, melynek címe Dallal, tánccal a világ körül. A könyvbarátklub 10-én emlékezik meg a költészet napjáról. Ez alkalomból egyébként nemcsak ők, desz egri Széchenyi úti óvodások: vendégcsoportja is kis verses összeállítást mutat be. Tizenhatodikén Újább nagyszabású vetélkedőre kerül sor. Kilenc órától a megyei néptánc fesztiválon a legfürgébb lábú pajtások mutatják be tudásukat ,A győztesek tovább jutnak) majd az országos döntőre is. Huszonnegyedikén szintén őket várja majd a Táncház című program. Farkas András h -----------------T UDOMANTOS-TECHNIKAI SZEMLE — KÖLTÉSZET NAPJA — NÉPTÁNCFESZTTVÁL < A megyei úttörőház áprilisi programjából Hangfelvétel a templomban íO, Hangfelvételt készített a Magyar Rádió zenei főosztálya, a Felszabadulás téri g)Jl§m£äg k J978. március 30., csütörtök templom Jó akusztikáját kihasználva. A párizsi nemzetközi hangfesztiválra Alten- burg hét trombitára és ütőhangszerre írt koncertjét vették fel kvadrofontechni- kával. (MTI fotó — E. Várkonyi Péter felv. •— KS) Tiszta kezű embert már láttam, tiszta óvodát, utcát, udvart, házat, ügyet, eget és nőt. de betonkeverőgépet csak ezt az egyet. Derűs hangulat kapott el, mint amikor meleg szobából néz az ember első havat, túristaúton szálerdőt. Gondolom, a betonkeverő gép tisztaságának kritériuma is éppúgy rögzítést nyert az ép. ip. normakönyvek rengetegében, ahogy minden korok törvénye szerint beíródtak a tiszta ember kritériumai a jogok és kötelességek könyveibe. És gondolom, ahogy • a Nagykönyvbe beírt törvények ellenére sem volt minden korok minden emberének tiszta a keze, úgy bizony akadnak még nagyon is koszos betonkeverő gépek. Elannyira, hogy ezerig menő építkezésen láthattam már ezerig menő efféle funkciójú masinát, de azok mind nagyon szomorúak voltak. Természetesen a használattól. A gép azért van, hogy használják! Hanem mintha senkinek sem jutna eszébe, hogy a gépet tisztán is lehet tartani! Vagy nincs időnk nagy lendületű építkezéseink közben efféle apróságokkal foglalkozni? Ezt már így szoktuk meg. A népi ellenőr, a főmérnök, a művezető, de maga a gépkezelő is. Csak akkor tűnik fel és válik el a megszokottól, ha egyszer tiszta gépet lát az ember. Szemet szúr, hogy ilyen is lehet a betonkeverő gép. Vagy netalán ilyennek kellene lennie mindnek. De nem ilyenek. Most dőljön össze a világ? Valószínű nem jó a tisztítás normája, vagy olyan nincs is, vagy nincs eszköz hozzá, nincs ambíció, igény! A „nincs” az nagy úr! A „van” már engedelmesebb jelenség, csak tudni kell a billentyűjét. A tisztaságával feltűnt gépet figyelni kezdtem. Megszerettem. A hangját is szebbnek találtam, s keverődobját értelmes kerek fejnek véltem, amelyen védőolaj csillogott a hajnali derengésben, és a hordkerekek tompa küllői is dicsekedtek jól- ápoltságukkaL Kicsi, szinte jelentéktelen emberke buz- gólkodott körülötte. Adagolókarral mérte a vizet a dobba, zsáknyi cementet öntött utána, sok lapát sódert dobott az egészre, majd óvatosan, szinte félve elindította a szerkentyűt. Sokáig, mintha ez lenne a dolgom, néztem az embert, s a szép tiszta gépét. Kérdezni kellene az illetőt. Parancsolják neki, hogy a gép pedig tiszta legyen? Ha igen, a többinek miért nem? Ha nem parancsolják, akkor... Ha arra vitt utam, naponta megnéztem emberemet Tartotta a formát és a rendet. Nagyon kérdezni kellene a titkát, de nem szeretek váratlan, oktalan kérdésekkel normális embereket háborítani. Ácsorgók messzebbről, félóvatosan leskelődöm közelről. Ha nem kever a gép, s a kezelőnek akad ideje, nem ül le, még nedves állapotban letörölgeti a betont. Lassacskán matat, úgy tűnik, oda sem figyel. A keze tud mindent. Aki uralt már szerszámokat, kaszát, kapát, ásót, gyalut, fűrészt, fándlit, traktort, vagy esztergapadot, az érzi, hogy miképpen, ízzel, vagy anélkül megy-e a munka. S az ízt a körülmények állítják össze. Ügy nézem ízét érző, nyugodt tempójú ember az én tisztagépesem. Mért nem kérdezem? Félek, nem azt mondja, amit gondolok. Hogy vele született, hogy becsület is van, öntudat is van, meg hasonlók, amik bizonyára vannak, csak nehezen mondja ki az ember, mivel annyiszor kimondtuk a becsületet olyan ügyben is, ahol a becstelenség dominált, az öntudatot ott, ahol a tudatlanság igazgatta ügyeinket. De most már odamegyek emberemhez, mondom: — Szép tiszta gép ez a magáé. — Az — válaszol ő, — tiszta. — Mi okból tiszta? — Annak kell neki lennie! — Elhiszem, de mivégből? — Mert ez a rend. — Rend. rend, de a rend valahonnan jön, valahová tart! — No, látja, így még nem kérdezte tőlem senki. Ha szóltak róla, csak ingereltek vele, hogy mit simogatom, akár az asz- szonyt, pusziljam is meg, vagy talán háljak is vele. De hogy hová tart a rend, ezt nem kérdezte senki. Hanem magának is minek mondanám, csak kinevet érte. De nézze, csak kacagjon. Az igazság akkor se fordul a visszájára. Én nem tartozom sehová. Csak valahogy ide. De erre nem kiváncsi senki. Ha elmennék is, csak egy napig maradna lyuíc utánam. Aztán ideállna más. Nem vagyok izgalmas ember, itt élek, itt élhetek. Valahogy hálás vagyok. De ki kíváncsi az én hálámra. Éljent se divatos manapság kiáltani, A gépnek kellek, ahogy ö kell nekem. Tudja meg a gép, hogy egymásból élünk. Akarom, hogy érezze, hogy sokáig tartson, hogy sokáig kenjek neki. El ne pusztuljunk. A gép érez, ahogy én. Látszik is rajta. Hát ezért. Most aztán kacagjon, kacagjon a világ, csúfoljon meg maga is, mondja, hogy öleljem a gépem. ....
