Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-30 / 75. szám

^^A^AAAAAAA/VAWV\AAAAAA/\AA^AAAAAAAAAAAA^AAA<SAAA/SA^WS/WK/WSA/ j Szerda esti külpolitikai kommentárunk. Nilus-parti várakozások összekuszalödtak a közel-keleti RENDEZËS FONALAI. Miközben Kairóban ülésezik a csonka Arab Liga — a különutas egyiptomi politikát elítélő öt állam nem képviselteti magát, a PFSZ kül­dötte pedig magánszemélyként vesz részt a tanácsko­záson —, Libanonban újabb és újabb összecsapások borzolják a kedélyeket. Ráadásul hire jött annak ifi, hogy Ezer Weizman izraeli hadügyminiszter a közeli napokban ismét Kairóba utazik, s netán felújítják a közvetlen egyiptomi—izraeli párbeszédet, a katonai és a politikai bizottság munkáját Két tényező mindenesetre amellett szól, hogy Szadat számára sürget az idő. Az egyik: az Arab Liga elhamarkodott felhívása a mielőbbi csúcsértekezletre. A javaslat ugyan Szaúd-Arábiától származik, de a szaúdi kezdeményezés célja minden bizonnyal Kairó támogatása. Az iránt sem lehet kétség, hogy ebben közvetve Washington szándéka is kifejezésre jut: a Fehér Házban aligha mérték föl reálisan a szadati po­litikát követő arab tiltakozáshullámot. Egyiptom nyil­vánvalóan szeretné lecsillapítani ellenzékét, mivel az már nemcsak Szadat számára kényelmetlen, hanem az Arab Liga egységét is súlyosan veszélyezteti. Egy másik tényező: a Nilus-parti várakozások kudarca egyre kínosabb következményekkel járhat Szadat presztízsére nézve. Az A1 Ahram szerdai szá­mában borúlátóan ír a tárgyalások felújításáról, s Begint hibáztatja, amiért nem hajlandó módosítani a megszállt területekkel kapcsolatos politikáját. Megle­het, a félhivatalos egyiptomi lap ezzel a korántsem félhivatalos kairói panaszt palástolja, miszerint Szádat csalódott az amerikai közvetítés hatékonyságában. SOK BIZONYTALAN KÖRÜLMÉNY mellett egy valami tény: ma az arab egység helyett súlyos arab­közi ellentétekről beszélhetünk, ami csöppet sem ked­vez a tartós, békés rendezésnek. Aligha jár majd si­kerrel Nimeri szudáni államfő vezetésével az a „magas rangú küldöttség”, amelyet a szervezet hívott életre az ellentétek elsimítására. Algéria, Líbia, Szíria, Irak és Dé]-Jemen bizonyára nem módosítja álláspontját, leg­följebb még Szudánnal is feszültté válik a viszonya. Egyiptom mit sem nyert az alkudozásokon, ellensége viszont máris több, mint amennyivel november — vagyis az Izraellel kezdett párbeszéd — előtt szá­molt. A JÄTSZMA most mintha elölről kezdődnék, Kairó számára mindenképpen kedvezőtlenebb állás­ban. Gyapay Dénes SZEJM Megnyílt a lengyel parla­ment tavaszi ülésszakának el. ső ülése. Az ünnepélyes meg­nyitón részt vett Edward Gie­ret, a LEMP KB első titká­ra és Piotr Jarosaewlcz, a minisztertanács elnöke. Na­pirenden szerepel a kormány beszámolója annak a parla­menti határozatnak végre­hajtásáról, amelyet a SZEJM 1974-ben fogadott el a népélel­mezés további javításáról és a mezőgazdaság fejlesztésé­ről. Véget kell vetni Izrael terjeszkedő politikájának Egy svéd ENSZ-katona meghalt, egy másik pedig súlyosan megsebesült szerdán Dél-Libanonban, amikor fel­robbant egy harckocsi-elhárí- tó akna a Litani-folyó part- - ján, a khardalihídtól 150 méternyire, izraeli megszál­lás alatt lévő területen. A svéd vezérkari főnökség szó. vivője szerdán Stockholmban közölte, hogy az áldozatul esett katona az aknátlanítást ellenőrizte. Az előző napok­ban az izraeli csapatok fel­adata volt, hogy felszedjék az aknákat, mielőtt az ENSZ- erők svéd alakulata elfoglal­ta volna helyét a khardalí hídnál, — közölte a szóvivő. A sebesült svéd katonát izra­eli helikopteren egy haifai kórházba szállították. A francia „kéksisakosok” újabb, 72 főnyi csoportja ér­kezett szerdán Bejrútba. A Döcög a nyomozás Aldo Moro elrablói után AANWSA Szomália nem mond le területi igényeiről MOGADISHU: A Szomáliái kormány „semleges békefenntartó erők” felállítását kérte az általa korábban megszállt Ogaden- ben, hogy — úgymond — megakadályozzák a helyi la­kosság ellen az etiópiai fegy­veres erők által elkövetett „kegyetlenkedéseket”. A Szomáliái külügyminisz­térium szóvivője a SZONNA Szomáliái hírügynökség ál­tal közzétett nyilatkozatában „valamennyi külföldi katonai egység” kivonását követelte Ogadenből és hangoztatta: a térség „függetlenségéről” az Afrikai Egységszervezet köz­vetítésével folytatandó tár­gyalások útján lehet meg­akadályozni a „további vér­ontást”. A szóvivő a jelenleg érvényben levő határokat, Ogaden tényleges hovatarto­zását figyelmen kívül hagy­va, kijelentette: Szomália „er­Fraocia mioiszferfariács „A kormánytöbbség számá­ra létfontosságú egység és szolidaritás veszélyeztetése nélkül kell keresni a több­ség és az ellenzék ésszerű együttélésének módját” — jelentette ki Valéry Giscard d’Estaing. a francia kormány szerdai ülésén. A UPI szerint a köztársasá­gi elnök ezzel egyrészt vála­szolt azoknak, akik bírálták „nyitását” a baloldali ellen­zék irányába, másrészt fi­gyelmeztetett rá, hogy e „nyi­tásnak” nem szabad veszé­lyeztetnie a jobbközép kor­mánykoalíció egységét. kölcsi kötelességének” érzi a térség elszakadásáért harcoló nyugat-szomáliai felszabadí- tási front támogatását A kereszténydemokrata párt (DC) nem tartja politi­kai szövetségnek az Olasz KP-val és más pártokkal ki­alakított parlamenti többsé­get, és korlátozott haderejü- nek tekinti az ötpárti prog­rammegállapodást — jelen­tette ki Benigno Zaccagnini, az Olaszországot kormányzó kereszténydemokrata párt főtitkára a párt tartományi és megyei titkárainak római értekezleten szerdán. Zaccagnini beszédében hangoztatta, pártjának szer­vezetei sem tartományi, sem megyei szinten nem bocsát­kozhatnak politikai megálla­podásba a kommunistákkal. Reményét fejezte ki, hogy hasonló magatartást tanú­sítanak majd a programmeg­állapodásban érintett többi pártok is. Megfigyelők szerint a ta­nácskozásra rányomta bélye. gét Aldo Moro elrablása és az ezzel kapcsolatos hatalmi vita, továbbá a május 14-én esedékes részleges közigazga­tási választásra való felké­szülés. Döcög a nyomozás -Moro elrablói után. A nyomozást irányító Infelisi főügyész­helyettes kedden elrendelte, hogy film- és igazságügyi szakértők tüzetesen vizsgál­ják meg azt a fényképfelvé­telt, amelyen Moro látható a terrorista „vörös brigádok” zászlaja előtt. A főügyész­helyettes arra gyanakszik, hogy a felvétel fotómontázs. Szerdán a titkosszolgála­tok átszervezésével kapcsola­tos teendőkről tárgyalt Ró­mában az olasz tárcaközi biz­tonsági bizottság: Andreotti kormányfő, Cossiga belügy-, Forlani külügy-, Ruffini had­ügy-, Bonifacio igazságügy-, Donat-Cattin iparügyi és Pandolfi pénzügyminiszter. TORINÛ Szerdán egyhetes szünet után Torinóban folytatódott a „vörös brigádok” terror­szervezet vezetőinek pere. Az államellenes felforgató tevékenységgel és egyéb bűntettekkel vádolt terroris­ták régóta húzódó pere ez­úttal a nyolcadik tanúkihall­gatással folytatódott. A terrorizmus elleni tilta­kozás jegyében szerdán To­rinóban megnyílt az Olasz szocialista Párt 41. kongresz- szusa. A napirenden a fe­szült olasz helyzet megtár­gyalásán kívül a „szocialista alternatívának’’ a párt által előterjesztett tervezete szere­pel. Az olasz fővárosban különleges biztonsági intézkedéseket vezettek be, miután Aido Moro. a kereszténydemokrata párt elnöke még mindig a „vörös brigádok” rabja. Képünkön: Fmilio Colombo vezető olasz kereszténydemokrata politikus megérkezik pártjának székházába, amelyet géppisztollyal fel­fegyverzett ejtőernyősök őriznek. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) francia kontingens létszám^ ezzel 580-ra emelkedett. Szerdán napközben netzt jelentettek harcokat Dél-Li-i banonból. Az éjszaka folya­mán az izraeli vonalak mb- gött a palesztin erők többi rajtaütésszerű támadást haj­tottak végre — közölte az UPI — a WAFA palesztin hírügyr nökségről szerzett értesülése re hivatkozva. A Demokrati­kus Front Palesztina Felsza­badításáért elnevezésű szer­vezet közleményben jelenj tette be, hogy a palesztin tüzérség szerdán reggel észak-izraeli célpontokat lőtt Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára köve­telte, hogy az ENSZ Bizton­sági Tanácsa határozatának megfelelően haladéktalanul vonják ki az összes izraeli csapatokat Libanon megszállt térségeiből. A Jediot Aha- ronot című lapnak adott in­terjúban hangsúlyozta, hogy véget kell vetni az izraeli vezetők terjeszkedő politiká­jának, amelynek következ­ménye az újabb barbár ag­resszió Libanon ellen. JERUZSÁLEM A kormány közel-keleti politikájával kapcsolatos par­lamenti vitát megnyitva Be­gin beszámolt Carter ameri­kai elnökkel folytatott tár­gyalásairól, valamint a Kai­róhoz legutóbb intézett, a tárgyalások felújítására fel­szólító ötpontos javaslatról. A kormányfő közölte, hogy Washingtonban a közte és vendéglátója közötti legheve­sebb vitát az az amerikai ja­vaslat robbantotta ki, hogy a Jordán folyó nyugati partján valamint a Gazai övezetben élő palesztinok tartsanak népszavazást arról, autonom közigazgatást kívánnak-e iz­raeli protektorátus alatt, vagy pedig a Jordániával, il­letve Izraellel' való föderativ 'viszonyt’ választják. „Az iz­raeli kormány határozottan visszautasítja ezt az indít­ványt — hangoztatta Begin — mivel ez lépés lenne egy palesztin állam megalapítá­sa felé, ami alapvetően szemben áll Izrael érdekei­vel”. Slssníti 1978. március 30., csütörtök A szocialista magyar társadalom születése [5.] Â parasztság Az elmúlt 15 esztendő gyö­keres változásokat hozott pa­rasztságunk életében is. Mig az ötvenes évek első felében a parasztság helyzetét még a korábbi erőteljes polari­záltság és agrárpolitikánk je­lentős torzulásai határozták meg, addig a párt 1957 nya­rán elfogadott agrárpolitikai tézisei a fő ügyeimet már nem a parasztság polarizált­ságára, hanem a „derékhad­ra” irányították. S a párt agrárpolitikájában a mun­kás—paraszt szövetség elveit érvényesítették. A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése az ötvenes- hatvanas évek fordulóján nemcsak azt eredményezte, hogy a parasztság is a szocia­lista termelési viszonyok kö­zé került, hanem egy­szersmind véget vetett a pa­rasztság korábbi osztálytago­zódásának, Illetve a tsz-pa- rasztság és az egyénileg gaz­dálkodó parasztság eltérő fej­lődésének. Éppen ezért volt domináló ezekben az évek­ben az egységes szocialista paraszti osztály megteremté­sére irányuló törekvés, amely mind a propagandában, mind a tettekben érvényesült. Az ennek a törekvésnek ellenszegülő erők közül vé­leményünk szerint csak ki­sebb jelentőségű és egyre gyengülő volt a korábbi ré­tegkülönbségeknek és ellen­téteknek átmentődése a szö­vetkezeti gazdálkodás keretei közé, illetve a régi és az új tagok közötti, az előbbivel részint párhuzamos ellenté­tel? időnkénti felbukkanása Ezeknél sok tekintetben je­lentősebb, hogy az új kere­tekben kialakult egy új ta­gozódás is, amelynek alapja már értelemszerűen nem a termelőeszközökhöz való el. térő viszony, hanem a konk­rét munkamegosztás, a mun­ka jellege, valamint a ráter­mettség és szakképzettség, s a mindezekhez kapcsolódó jö­vedelem nagysága. Tulajdonképpen azt mond­hatnánk, hogy a mezőgazda­ság szocialista átszervezésével nem az következett be, hogy egy, a munkásosztálytól el­különülő, egységes paraszti osztály jött létre, hanem ép­pen ellenkezőleg — Lenin ki­fejezését egy más szituáció­ra alkalmazva — az „elpa- rasztiatlanodás” folyamata a jellemző. AZONOS SZOCIALISTA TÍPUS A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek megszervezése idején a szocialista tulajdon e formája még erőteljesen magán viselte saját kisáru- termelő előzményeinek kö­vetkezményeit. A hatvanas évek közértétől azonban — a termelőszövetkezetek tech­nikai-anyagi bázisának erő­södésével párhuzamosan — egyre erőteljesebben a válla­lati gazdálkodás jellemzői alakultak ki. Egyfelől a szö­vetkezetek vállalati jellegé­nek erősödése, a fel nem oszt­ható alapok növekedése, az alapvető termelőeszköz — a föld — szocialista szövetke­zeti tulaldona, a szövetkeze­tekre is kiterjedő állami fel­ügyelet és szabályozás, más­felől pedig az állami szek­torban a vállalati önállóság növelése — a gazdálkodás el­térő elemei ellenére is — lényegét és típusát tekintve, azonos termelési viszonyt hoz létre az állami és a szövetke­zeti szektorban. A termelőszövetkezetek igen gyors fejlődése (az egy főre jutó termelékenység pél­dául az elmúlt 10 évben két­szer olyan gyorsan nőtt, mint az iparban), termelési szer­kezetének átalakulása, az iparszerű termelés kezdődő meghonosodása azt eredmé­nyezi, hogy ma már egyre jobban szűkül a termelőszö­vetkezeteken belül azok kö­re, akik a hagyományos pa­rasztság örökösének tekint­hetők. Ma már a termelőszövet­kezetek aktív keresőinek csaknem fele abból a fiata­labb generációból kerül ki, akik sohasem voltak kapcso­latban az egyéni parasztgaz­dasággal. Az aktív termelő­szövetkezeti tagok és alkal­mazottak mintegy 10 száza­léka szellemi munkakörben dolgozik, több mint 20 szá­zalékuk szakmunkás. Ehhez járul az is. hogy a mezőgazdasági termelőszövet­kezetekben dolgozó, nem nyugdíjas tagoknak és alkal­mazottaknak csak a fele dol­gozik a növénytermelésben, állattenyésztésben és takar­mányozásban. tehát végez ki- feiezetten mezőgazdasági te­vékenységet. Hasonló arányo­kat mutat a közös gazdasá­gokban ledolgozott munkaidő is. Míg 1963-ban 76 százalék, addig ma már csak közel 50 százalék a hagyományos pa­raszti munkaidő aránya a mezőgazdasági termelőszövet­kezetekben, az összes fizikai munkaidőn belül. A tsz-tag- ság közel fele tehát, ma már tevékenységét tekintve, nem hagyományos paraszti munkát végez. Azt is figyelembe kell ven­ni, hogy a fő foglalkozáson túli mezőgazdasági tevékeny­ség — mint erre már utal­tunk — nem egyszerűen az állami szektor és a szövetke­zetek, a munkásosztály és a parasztság között differen­ciál. A KSH mezőgazdasági kisüzemi összeírása alapján, Magyarországon 1 681 076 me„ zőgazdasági háztáji és ki­segítő gazdaság van, ezekben — természetesen különböző rendszerességgel — 2 210 404 aktív kereső dolgozik, akik­nek csak 24,5 százaléka tsz- tag. ( !) 1 302 057 a nem me­zőgazdasági főfoglalkozásúak száma, ebből több mint egy­millió a nem mezőgazdasági fizikai dolgozó. Azt mond­hatjuk tehát, hogy a mező- gazdasági háztáji és kisegítő gazdaságokban érintettek ke­vesebb, mint egynegyede a szövetkezeti paraszt és több mint fele a munkásosztály­hoz tartozó. A KÉT ALAPVETŐ OSZTÁLY KÖZELEDÉSE A munkásosztály és a na- rasztság közeledésének fon­tos tényezője volt a jövedel­mek kiegyenlítődése is. Jö­vedelem statisztikánk szerint, ez 1968-ban következett be és azóta a parasztság, és kü­lönösen a kettős jövedelműek munkából származó jövedel­me valamelyest meg is ha­ladja a munkásosztályét. Eh­hez azonban hozzá kell ten­nünk, hogy a parasztság ezt a valamivel magasabb több­letjövedelmet több munká­val érte el; hogy a statiszti­ka a háztáji és kisegítő gaz­daságból származó, becsült jövedelmet a paraszti jöve­delmekhez hozzászámítja, a munkások mellékkereseteit azonban nem; hogy a mun­kásság természeti juttatásból származó jövedelme mintegy 30 százalékkal meghaladja a parasztságét és — mint La­dányi János kutatásaiból tud­juk — a fogyasztói árak ál­lami eltérítése következtében egy főre számítva, a mun­kásság mintegy évi 700 fo„ rint többlethez jut, a pa­rasztság egy főre jutó jöve­delme pedig évi 133 forint­tal csökken. Ferge Zsuzsa ku­tatásaiból azt is tudjuk, hogy az elmúlt tíz évben jelentő­sen csökkent a munkásság és a parasztság fogyasztási szer­kezete közötti különbség is. Így összességében elmondhat­juk. hogy a munkásosztálv és a parasztság életszínvonala az utóbbi 10—15 esztendő­ben jelentősen közeledett egy­máshoz. és ma már a lényeges életszínvonalbeli különbségek egyáltalán nem ebben a re. lációban tapasztalhatók. A mezőgazdaság szocialista átszervezését követő Időszak­ban tehát jelentős léptekkel haladt előre a parasztság történetileg megkésett fel­bomlása, nagy rétegeinek kö­zeledése a munkásosztályhoz. Ezért állapíthatta meg az MSZMP XI. kongresszusának határozata, hogy a szövetke­zeti parasztság „munka- és életkörülményeiben, szemlé­letében közeledik a munká­sokhoz, termelési és közé'eti tevékenységével a szocializ­mus építésének aktív része­se”. Kolosi Tamás (Következik: 6. AZ ÉRTEL­MISÉG.) i

Next

/
Thumbnails
Contents