Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
A vers születése LADÂNYI MIHÁLY: Két dal egy témára !Vem lelek vigaszt életemre, csupán egy asszony mosolyában. Amíg én adtam derűt másnak. belül fájdalomtól zokogtam. S míg pápák lesnek vétkeimre: étekül esem a gonosznak — temetőnek és múzeumnak leszek nemsoká a kegyence. 2. Mona Lisa, távolodom, távolodom és megöregszem« sötét völgybe tántorodom, fekete ^képkeretbe fekszgnu- Felhő-mosolyú, mennyi ' ............ bánat é ri az embert, mennyi gond, mire hazaionja magának széltépett olajnyomatod. Az úgynevezett „költői átélés” egy-egy vershelyzetben nagyon hasonlít a színész színpadi viselkedéséhez. Ha a színész meghatódik szereo- beli helyzetétől, gyengébb lesz a produkciójára hangja elszorul, a gesztusok hamisakká válnak. Hasonlóképpen van a költő versírás közben: bár önmagát ábrázolja, nem hatódhat meg önmagától. S még hány hasonló tulajdonságot találunk a két „szakma” között ! A költő érzelme olyan versírás közben, mint a színésznek a maszkja. Ahogy a színész és a felvett maszk között valamifajta együttműködés jön létére a játék során, ugyanúgy születik meg ez az együttműködés költőnk és az éppen használatba fogott érdelem között alkotás közben. Gondolom, az ihletnek ez a deheroizálása rossz hatással lehet olvasóm költészettel kapcsolatos érzelmeire. De talán belátja, hogy bárki művész számára az ihlet nem egyéb, mint munka, amit a cselekvési vágy indít el, máskülönben az ember megragadna az érzelmi átélésnél, s nem folytatná szívós, kemény, sokszor az alkotó számára fölöttébb kényelmetlen mu nkafolyamattal. Ez az oka, hogy írás közben gyakran „ellenőrzőm” érzelmeimet, önmaga ellentétébe sodrom, s a nevetségesség látszatába hozva mentem meg a nevetségességtől. Mint például ebben a versben: Felhő-mosolyú, mennyi bánat éri az embert, mennyi gond, mire hazalopja magának széltépett olajnyomatod. Mert az „eszményi igény” maszkja alatt mi már tudjuk, hogy ebben a szerephelyzetben be kellett érnünk az eszmény másolatával; — ezt a szentimentálisnak induló témát egyedül a realitás beismerése menthette meg az alkotófolyamat kudarcától. WSAAAAAAAA/VW\AAA/VWA/\AAA/NAA/\ Ki találta fel a számítógépet? A címben szereplő kérdésre a válasz: John Vincent Atanasov. Egy bolgár emigráns fia. aki 1904-ben született az Egyesült Államokban, s ma is ott él. A harmincas évek közepére a Wisconsin! Egyetemen doktori fokozatot szerzett elméleti fizikából, majd a kvantummechanikával, a rugalmassággal és a kristályok fizikájával foglalkozott. Kutatásaihoz végtelenül sok differenciál, és Integrál- egyenletet kellett megoldania. John Atanasov szerette volna megkönnyíteni munkáját. s kigondolta, hoev az egyenletek megoldására szerkeszt magának e<rv vénet. 1937 tavaszán kezdett hozzá az elektronikus szémolóeéo tervének kidolgozásához, néhány év alatt vénet szerkesztett. mclvet később a korszerű elektronikus számító- gén első prototípusának nyilvánítottak. Az idő mérlegén Csuha Zoltán verseskönpe Csuka Zoltánt a szellemi hídverés munkájára predesztinálta sorsa: a „népek kohója”, a „forró, furcsa Bánság” üvegburája alatt született, „ahol már Erdély tárja kapuit”, s ahol századokon át „magyar, román, szerb s német élt ., együtt” békében és társnépet becsülő tisztességben Ez a vidék volt számára a felnevelő táj is, aztán — néhány esztendővel később — a hazáját elhagyni kényszerülő induló költőnek az ideiglenes otthon, az írói beérkezés terepe. 1921 nyarának végén érkezett újra a „vajdasági ég alá”, hogy lírájával, s irodalomszervező tevékenységével a Duna- táji békesség gondolatának misszionáriusa legyen. Az a bő évtized, amit élete tán legszebb szakaszaként itt eltöltött, egy sajátos élményanyag begyűjtésének korszaka lett. lírájának szélesen áradó forrása, amit most megjelent szép könyve. Az idő mérlegén gazdag, az egész lírai életművet felölelő versanyag példázhat... Szép összegezés ez a könyv. Az egykori vajdasági magyar kisebbség sorsának vetülete éppúgy benne van, mint a költő későbbi, magyarországi fogantatású versei: a hazatéréstől Í1933) a háború végéig, majd a felszabadult országban írottak. Csuka Ady igézetében írta első szövegeit, de a Nyugat más mesterei is vonzották; Kosztolányi, a „földi” különösképp, akinek A visszatérő mesék c. szép versét is ajánlotta a közös tájon töltött gyermekkor felidézése okán. A húszas évek elején azonban nagyot fordult Csuka költői útja: az expresszionizmus áramába került, vágyakat kifejező, az „örök lázadást” hirdető, „az induló nap dicséretét” zengő verseket írt A „vajdasági ég alatt” nagyot lendülő költői pálya már a huszas évek legelején a magyar avantgarde líra legszebb darabjai közé illeszkedő költeményeket termi. Az emberi hang, a „vox hunana” igénye szólal meg bennük. a testvériesülés nagy expresszionista igénye, s az újat szülő életé. Később komorabb színek is vegyülnek az örömódák tavaszt köszöntő sorai közé. Nem a költő optimizmusát kérdőjelezik ezek, ellenkezőleg, azt hirdetik: „proletárasszonyok” a „tiszta vetései” egy szebb, „eljövendő” világnak. A vajdasági évtized után a Magyarországra visszatért költő ismét hangot vált: az avantgarde viharzásait fegyelmezve teremti meg most már a hagyományosabb, a kötöt- tebb formák szabályaihoz igazodva sajátos, élménygazdp<* költészetét! Ez a letisztult költői hang =s formavilág iel- lemzi harmincas, évekbeli líráját. éppúgy, mint a felszabadult ország virradatában írott verseket, amelyekben már „az igazi május” örömét, s a tömegek dia 'át énekelhette.' Van Csuka lírájának égy külön is kiemelkedő vonulata. amely a Vajdaság-élményből s a műfordító-munka során felgyűjtőtt hatalmas tapasztalati anyagból táplálkozik. Epikus formában íródott önéletrajzában éppúgy jelen van ez, mint a balkáni tájat felfédező verseiben. A „pore- csi cédrusok alatt” írt, a mediterrán táj hangulatát idézi vers sorai a dalmáciai horvát líra ihletését mutatják, a jeles dalmáciai reneszánsz költő, Petar Hektorovích emlékének szánt szép strófák (Hektorovich hajlékában) hasonlói” képp, a Várdar parti szeptember emlékét megörökítő bad vers pedig (Szeptember a Vardar partján) a zordabb“ vidék, a macedón föld szépségeit s egy sokat próbált nép. sorsának történetét villantja fel „magyar szavakban”; Csuka Zoltán „még csak most múlt hetvenöt éves” — írja a kötet szép bevezetőjében Czine Mihály. Utolsó. legújabbnak mondható versel fiatalos üdeséget, könnyed derűt, harmóniát árasztanák, az örök ifjú, a fáradhatatlan szervező, a vajdasági ég alól a magyar líra egészének égboltozata alá érkezett költő tenni akarását... ■ > ■ • LÖKÖS ISTVÁN 1/ ialvatlan szemekkel, amikor l'- semmi tartás nincs az emberben. egy átdolgozott éjszaka után milyen is lehet a világ? Keserű Keserű a szám is a rengeteg, bagótól. Le kéne dőlnöm kicsit, mielőtt belevetem magam a kerti munkába Nincs nagy kedvem hozzá de meg kell csinálni, mert az asszony is holtfáradtan jön haza. Egyik felemet húzza az ágy, amit az asszony megvetetlenül hagyott, másikat a kert A kert az erősebb. Felhúzok 100 vödör vizet a kútból és lefekszem. Ég a szemem, alig bírom. Még csak a tizedik vödörnél tartok. Szomjas a főid. szomjasak a fák, növények. Hiába vettem a slagot, nem szabad locsolni. Pedig legszívesebben azzal locsolnék. De nincs háromezer forintom. Mert i szá'zszáza- lék, hogy beköpne valamelyik szomszédom, irigyek, mint a ku- tvák. Nem jó egyedül. Jó kedélyű ember vagyok, szeretem, ha min- c denki vidám körülöttem. Ha két 5 napig nem megyek dolgozni, a srá- ?'■ cok már hiányolnak Azt mond- £ iák. dől belőlem a hülyeség Leg- alábbb egy kutyám lenne, annak lehetne beszélni. Mintha csöngettek volna? Talán a postás... biztosan újságra kell az előfizetés? Hagyjál már a francba te süket barifa ! , — Jó napot! Azt hittem, nincsenek itthon — Kezét csókolom. Hol lennék ilyenkor? Nézze már, levetkőzte- ! tét* ez a süket barifa. Farkas Ilona: 5 W ■ ■ r ...... >v , : . Éjszakai műszak után — Kicsoda? — néz rám gyanakodva a postásnő. — Az őszibarackfa Beleakadt az ingembe, én meg kibújtam belőle. — Azt hittem már, valakit felszedett, hogy megcsalja az Iduskát. — Ha nem lennék ilyen fáradt.. — felszednélek téged, gondolja, de nem mondja ki hangosan, mert minek okozzon problémát magának. — Mit hozott, postás néni? — Néni a mamája! Mit gondol, legalább tizenöt évvel fiatalabb vagyok magánál. — öttel. Egyezzünk meg ötben. Jó? — Na, itt írja alá, aztán itt se vagyok. — Mi ez? Tizennyolc forint? — Nyeremény. — A fene egye meg. Lehetne egymillió legalább! — Majd legközelebb! Viszlát! — Várjon, igyon egy kávét — öt forintot a postásnő zsebébe csúsztat. Umjfyef — Köszönöm szépen. Igen bőkezű. — Ugyan. Tehetem, hiszen nyertünk. — Tudja van olyan ember ebben a körzetbea akinek kilenc Adyt számolok le és egy huncut vasat nem ad, de meg sem köszöni. — Van ilyen. \J égre elment. Legalább any- v nyit nyertünk volna ezen a lottón, hogy futotta volna a szivattyú árát. ötven vödörrel még hátra van Majd estére folytatom. Az almafákat is meg kell permetezni. A rózsák is nagyon tetvések. Már semmi álmosság nincs bennem. Csak ne égne a szemem. Jó ez a hideg szoba, hideg ágynemű. Nem szabad elaludnom.. nem szabad elaludnom, mert a kávét feltettem a gázra. Ezt kell állandóan hangosan mondanom, mert • különben elalszom. Ha most eloltanám a gázt: biztosan nem tudnék elaludni. De nem oltom el, mert kávét akarok inni. A kávétól tudok . aludni, mert minden reggel iszom kávét Csengő cseng, egy asszony kiabál. tódul befelé a füst Te jóságos ég! Elaludtam. A kávéfőzőből a gumi is kifolyt és kint valaki ráfeküdt a csengőre. Nem ' elég, hogy csenget, még kiabál !s — Mi van7 — Ki lakik itt? — kérdi egy jó negyvenéves nő. — Ha nem tudja, mi az - istennek csenget? — Baromfiösszeíró vagyok, teljesen mindegy, melyik házba csengetek be. Mindegyikbe ’ be kell csengetnem. Milyen háziállat van maguknál? — Macska, és ott kikötve a vasárnapi ebéd, egy kakas. Kukorékolni is tud. • , — Köszönöm, ezeket nem írom föl. Kik laknak a szomszédokban? — A fene tudja. Egyikben a Péter bácsi, másikban a Lacikáék. — A vezetéknevük mi? — Az öregnek valami sváb neve van, nem tudom megjegyezni A Lacika lehet: Tóth, Kovács Bognár, Vadász, Horváth, — a fene tudja, olyan egyformák. Az asszony talán tudja. Kérdezze meg tőle. — Jó. Fölfrom neki, hogy Írja meg. — Nincs Itthon? Talán elutazott? — Dehogy! Dolgozik. Két percre az állomásnál találkoztunk, mi- koi jön haza, én meg megyek szolgálatba. M ielőtt visszafeküdtem volna az ágyba, számba vettem VwícJTT V'V - -m/.rt ' számlás tegnap volt, a kéményseprő, vízóra-leolvasó, gáztűzhelyellenőr, faösszeíró, távirdász, fény- képügynök, az ócskás is jöhet még. Szép kilátás. Minden nap jön valaki. Tegnap jött a jehovisták hittérítője. Ha még egyszer idejön, úgy rúgom ki, hogy a lába sem éri a földet Négy órakor csengőszóra ébredtem. Különben is fel kellett volna kelnem, de ez az agresszív ébresztő felbosszantott. Pokolian ; nyűgös vagyok, ha mélyen aíszöm. és felijesztenek. Főleg, ha ilyen fáradt vagyok. A szomszédasszony, jött kaporért Nem tűri meg a kertjében a kaprot, mind egy szálig kitépte. Most uborkát rak el és kell a kapor. Nem szeretem az ilyen embereket. Nagyon szívesen adok annak, akinek nincs kertje, de az ilyen embereknek nem. aki azért nem tűri meg. mert nem tetszik neki, vagy csak a helyet sajnálja a kaportól. Nem szóltam neki semmit, beküldtem a kertbe hogy szedjen annyit amennyit akar. Sajnos, rászorulunk, mert amikor délelőttös vagyok, ő intézi a számlákat és minden intézni valót Rá lehet bízni a pénzt a kapu kulcsát Még ma nem ettem. Bele kell önteni a zöldbabfőzeléket a vécébe, mert veszekedni fog az asszony miatta. Remélem, nincs nagyon megfagyva, mert ni neked vem melegíteni. I ndulni kell Holnap kpzd" 1 dik íplrd.on e* :":•>! " esne az éjjel Nagyon fiaavn ’ene az eső. ötven vödör > ./ ; -ar « Vo?*+ne'<. ’ * \ N/V/V' y*.'"./’' "AAANV' /W** J Kurucz D. Istvánt — bár még csak hatvanas éveinek derekánál tart — a mai magyar festészet élő klasszikusaként em. legeti a művészeti irodalom. Munkái közül most a Szánon (fent) és az Országúton című festményét mutatjuk be.
