Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
má- 1 Humorszolgálat 1/\AAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VSAAAAAAAAAAAAA*AAJMWVW*A*AAäAAAAAAAAAAAAAA*/NA/SAAAAAAAAAAAAAAAA>\^A>\AAAAAA NADASDI ÉVA: GARAI GABOR: Márciusi hó Locsolás, vessz ti és, lojáspiugilás Hüsuëlï népszokások A húsvét ősi hagyományokban, szokásokban gazdag ünnepek közöttt is megkülönböztetett helyen áll; a hozzá kapcsolódó szokások körének bősége tulajdonképpen a tavaszfordulóval függ össze. A földműves népek életében a tavaszi munkák kezdete, a nomád pásztornépek életében pedig a téli szálláshelyről a nyári legelőkre költözés nagy eseménye volt. Valószínűleg a mi őseink is a tavaszfordulótól számították az új év kezdetét Az ünnep jellegéből következik, hogy a szokások, hagyományok alapjai a termelékenység-varázsló hiedelmek, ceremóniák. írásos emlékek tanulsága szerint a Kárpátmedencébe érkezett magyarok, akik fokozatosan tértek át a nomád pásztoréletről a földművességre, még évszázadokon át fenntartották a téli és a nyári szállások rendszerét, s így maradhattak fenn a költözéssel, illetve a tavasz köszöntésével kapcsolatos szokások is. Ma már nehéz különválasztani, hogy az élő hagyományok között mi volt eredendően magyar, és mi került az évszázadok során a szomszédos népek szokásaiból kultúránkba. Mindenesetre már a kora középkori írások is utalnak az „öntözés” és a tojással kapcsolatos szokások elterjedtségére. A tojás ősidők óta szinte egész Európában és Ázsiában a termelékenység általános szimbóluma. A festett tojást — a díszííetC'sok vidéken szinte különálló népművészeti ág — sok országban ismerik. Festett tojást ajándékoznak húsvét- kor a köszöntésre érkező látogatóknak, többnyire gyerekeknek, fiataloknak. Ma már ritka az, hogy fiatalok — lányok, legények — tojással telt tálat küldenek egymásnak annak jeleként, hogy egy életre testvérré fogadják egymást. Az öntözés szintén a termékenység-varázsló szokások közé tartozik. A környező népek közül egyesek — például a lengyelek — ismerik, ám inkább á vesszőzés szokását sorolják a húsvéti termelékenység-varázsló hiedelmek közé. A magyaroknál — mint az középkori írásokból, egyházi tilalmakból kitűnik — a locsolásnak ősi gyökerei vannak. Már hosszú évszázadokkal ezelőtt országosan elterjedt és általános szokás volt Ódon krónikákat lapozva olvashatjuk, hogy húsvét másnapján a férfiak végigjárták az ismerős házakat verses köszöntőket mondtak, azután vízzel bőségesen meglocsolták a háziakat. Előfordult, hogy a lányokat patakba, folyóba dobták, manapság azonban a tréfás túlzások, a kivételek közé tartozik, ha egy egész vödör vizet zúdítanak a lányokra. A locsolkodás szokása a városokban is terjed, igaz, más formában. Ma a férfiak és az ifjú emberek, sőt a gyerekek is illatos kölnivízzel indulnak húsvétot köszönteni. A gyerekek egyébként húsvétkor is jól járnak: ez újabb alkalom az ajándékozásra. A csokoládétojás, à nyuszi és bárányfigurák az ablakban vagy a kert bokraiban „várják”, hogy a gyerekek rájuk találjanak. Közismert, hogy a húsvéti ajándékot a „nyuszi hozza”, ám a nyúl mint húsvéti figura, csupán néhány évtizede terjedt el, s eleinte csak a városlakó középosztálybeli gyermekekhez volt „hivatalos”. GERGELY RÓBERT A televízióstúdióban. — Ide hallgassatok, észrevette valaki, hogy az ókori Babilon életéről szóló tegnapi adásban véletlenül egy autó került be a képbe? — Hát persze! A telefon szüntelenül csörömpöl. — No és fel vannak háborodva a nézők? — Főként amiatt, hogy a gépkocsi rendszáma nem babiloni volt, hanem római! Ügyvéd: — Mielőtt kihirdetném Güldenquist úr végrendeletét egy kérdést szeretnék feltenni az özvegynek: — Asszonyom, volna kedve feleségül jönni hozzám? A városi hölgy kis faluban halad a kocsijával és hirtelen észreveszi, hogy két szerelő mászik buzgón felfelé az Út menti telefonpóznákon. — Micsoda hülyék! — fintorog a hölgy megvetően, majd így szól barátnőjéhez: — Ezek az alakok biztosan azt gondolják, hogy életemben először vezetek autót!* Szemelvény egy szálloda prospektusából: „Üdülőhelyünk a legalkalmasabb mindenki számára, aki csendre és magányra vágyik. A földgömb minden zugából ezrével érkeznek hozzánk a magányosságra vágyó emberek. ««■* a — Kalauz úr, a kocsi melyik végén szálljak ki? — Bármelyik végén kiszállhat, asszonyom. Mind a kettő mindig egyszerre áll meg! A kaján főnök: A főnök megkérdezi nemrég nősült beosztottjától: „Van egy meztelen képe a feleségéről?” — A beosztott meglepődik: „Természtesen nincs.” — „Akar egyet?’’ r WWAAAAAAAAA/VNőAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAA^WAAA^ Ha a korai nyár hirtelen-szőkeségét beborítják fakán didergő fellegek, s gomolygó tornyaik közt elbújik a kék ég, és a félig kinyílt barackvirág felett hépelyhek méb-raja járja a céda táncot, s az almafa kövér termő-rügyét a fagy mint »ongó hangyaboly, úgy cslpdesi, s az ázott, jégcsipkés levelek barnán lebajlanak — figyeld, a néma föld ballbatőn fölzokog, szeleit nyögeti, érc-hangon csikorog, s tócsákba gyűl szelíd redőiben a részvét: mint boldogságra szült egyszem fiát az anyja, kit esztelen csatán vesztett el, úgy siratja rügyekben elfagyott, szerelmes szép reményét. V éS Húsvéti járat Megdöbbentő mom volt. Azt álmodtam, hogy gyanútlanul kinyitottam kedvenc újságomat, s annak fő oldalán, öklömnyi betűk hirdették a kormány határozatát, amely a néptömegek követelő óhajának kénytelen-kelletlen eleget téve elrendelte, hogy Magyarországon ezek után tilos evéssel ünnepelni. Amikor idáig jutottam álmaim újságja sorainak olvastán, felhördült a gyomrom, mint veszély esetén a riasztócsengő, de szemem elszántan futotta tovább a sorokat. Melyek szerint: a húsvétot például úgy kell ünnepelni, hogy nem sütünk beiglit, kétfélét, nem főzünk töltöttkáposztát, nem főzünk sonkát sem csak keménytojást és nem iszunk bort, sört, pálinkát, konyakot, vodkát, whiskyt, csak Márkát, hogy legyen elég kupakunk az év végi nagy Márka-kupak nyeremény sorolásához, amit természetesen ismét nem evéssel ünnepelünk majd. A határozat érvényes a karácsonyra, a május elsejére, az áorilis 4-re, és minden vasárnapra. Szegényen Olyan szegényen, olyan fáradtan alszom el, és álmaimban múlik el minden kaland. A nappalt tanulni kell. Ez maradt még hátra. Már értelek, s veled leszek nemsokára. MEZEY KATALIN: Emlékvers ha lett volna türelme várni még elsétálhatna most ideát meghintázhatná a Janikát s beszélhetne velem de most hogy végleg elveszett úgy tűnik nem is volt idő mikor még karján föllendülhetett volna e csecsemő ^AA/WWWVAAAA/VWW\AAAAAAAAAAAAAAMAAW^AMAAAAA^^AA^^^WA^^^M^WAAAAAAAAAAAAAAAAA'W „Talmi örökség...” (?Q Egy termelőszövetkezet zárszámadási közgyűlésén elhangzott beszámoló alábbi mondatából emeltük ki a címbeli nyelvi formát: „Sajnos, elődeinktől csak talmi örökséget vettünk át". Az összejövetelen részt vevők közül többen furcsának, szokatlannak ítélték meg ezt a jelzős szerkezetet. A címbeli nyelvi formát rostára tevők valószínűleg abból indultak ki, hogy a talmi minősítés csak ilyen szövegösszefüggésben teljesítheti közlő és kifejező szerepét: talmi arany (nem valódi, az aranynak csak kevés értékű utánzata), talmi gyűrű, talmi fülbevaló, talmi óra (az arany utánzatából készült tárgyak); talmi dolgok (tetszetősek, de értéktelenek). Arra is rá kell azonban mutatnunk, hogy a talmi szóalak alkalmas átvitt értelmek, fogalmi tartalmak kifejezésére is. Ilyenekre gondolunk elsősorban: talmi csillogás, talmi ragyogás stb. Hogy mennyire változatos lehet szavunk használati értéke, arról az alábbi versrészletek is tanulságosan bizonykodnak: „És a képen mindenki mosolyog, / A talmi bárány is a talmi réten, I Ö mosolyok, ti ódon mosolyok, / Ti talmi örömök, mik elmúlátok” ( Juhász Gyula: Fotográfiák). — „Csak tűnjön az ósdi, / talmi dicsőség fénye oszoljon” (Kiss Jenő: Elégia). Csanádi Imre sem véletlenül bízott kulcsszerepet a talmi szóra: „Mikkel Tavasz- Nyár kérkedett, / omolnak talmi díszletek” (ördögszekér). — „Talmi középkor, pártás kőfalak: / üvöltő zúgás: tajtékká cáfolja / szilaj vizét a Színva zuhogója”, (Lillafüred). A versolvasót merészebb képzetkapcsolás vállalására is készteti a talmi jelző ezekben a versmondatokban : „Valódi és talmi nagyságok forgatagában” (Eörsi István: A hátrány). —„Varjak hadává seregük a talmi hit (Banos János: Csodálni asszony-• vetést). A felsorakoztatott példatárból kitűnik, hogy elvileg valóban sokat vállalhat magára a talmi szóalak, de arra is ügyelnünk kell, milyen beszédhelyzetben, milyen célból és milyen rétegező- désű hallgatóság előtt bízunk rá nyelvi szerepet. Ezért tartjuk mi is szokatlannak és merésznek egy zárszámadási közgyűlésen elhangzó beszámolóban a talmi örökség jelzős szerkezet nyelvbeli sze repét. Az egyértelműbb megfogalmazás érdekében mi is lemondtunk volna a használatáról. Dr. Bakos József , A vidám alkoholista Mondtam is reggel, ébredés után a feleségemnek, hogy mit álmodtam és mit szólna hozzá, ha lenne egy ilyen határozat. Akkor nem kellene megfőzni a sonkát húsvétra, elkészíteni a kétféle rántott halat és a mákos gubát karácsonyra, meg a kocsonyát és.. — Benőhetne már a fejed lágya — intett a feleségem józanságra, majd nagyot -sóhajtott, mert megszokta a szegény mellettem, hogy szakmámból kifolyólag még álmaim fantáziái is kibírhatatla- nok. — Itt van — nyomta kezembe a listát, amelyen jelentős tételek szerepeltek az élelmiszerek világából, s amelyeknek egy nem kevésbé jelentős tételét nekem kell megvásárolnom. — Mit szólna hozzá, hogyha... — mondtam az álmom az eladónak az üzletben aki kedélyesen, göcöave, de kicsit gyanakodva nézett rám, majd. nem mulasztotta el megjegyezni: — De jó humorának tetszik lenni, hiába, aki ygye újság. író, annak aztán van fantáziája... Tehát akkor egy sonka, kérem, igen aztán... — Maga megőrült? Le ne írjon ilyesmit, még azok ott fenn komolyan veszik — hördült fel Pipás Berci hobbikertész és borpince-tulajdonos, amikor mondtam neki, hogy mit álmodtam, miszerint ezen túl úgy ünnepelünk, hogy se töltöttkáposzta, se bor, meg se más, mert az az egészség... — Van benne valami. .. Nem, nem az álmában, hanem abban, hogy az ilyes rendelkezések csak hasznára lennének a mind jobban elhízott hazámfiainak — mondta az orvos, amikor elmeséltem az álmom, majd kíváncsian, de kissé idegesen hozzátette, kérdésnek szánva: — És mondja már kérem, azt nem álmodta, hogy a hétköznapokra hogyan szólt az az álombéli kormányhatározat? — Nem, doktor úr... Az álombéli határozat kifejezetten a vasár- és ünnepnapokra szólt. — Még szerencse... a hétköznap mégiscsak több, mint az ünnep — tette hozzá és elindult a büfé felé. Megéhezett az álmomtól Most ismét este van, fekszem az ágyon, várom az álmom. Azt szeretném álmodni, hogy a Tudományos Akadémia határozatba hozta: miszerint a kétszemélyes sertéscsülök, a marhapörkölt és túróscsusza az fogyaszt, míg a pirított gríz kemény tojással az kimondottan súlyos veszélyeket rejt magában az elhízást illetően. A bor, meg a whisky májerősítő hatása is egyértelműen kimutatható, szemben a Márka- szőlőlével, amely már több ember idült halálát okozta. Hja, álmodni tudni kell! Gyurkó Géza Társadalmi munKasos.. i
