Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-26 / 73. szám

r [ Ébresztő állami gazdaságok! > Induláskor, az elmúlt évről A mezőgazdaság ezekben a napokban ismét nekivá­gott a minden évben meg­újuló termelésnek. Ebben az esztendőben — a közel­múltban megtartott központi bizottsági tanácskozás is ki­emelten foglalkozott a kér­déssel — még nagyobb fi­gyelem kíséri majd a mező- gazdasági termelést. Dr. Varga Józsefet, Heves megye tanácsának elnökhe­lyettesét kértük meg, hogy az idei zárszámadások tükré­ben, röviden foglalja össze és adjon áttekintést lapunk ol­vasóinak megyénk elmúlt évi gazdálkodási eredményeiről. □ Javarészt köztudott — több újságcikk is foglalko­zott vele —, hogy megyénk az elmúlt esztendőben nem zárt szerencsés időszakot a mezőgazdasági termelés- szempontjából. A termelés növekedése kisebb mértékű volt a tervezettnél, és jelen­tősen elmaradt az országos átlagtól. Le kell szögezni, hogy ez többnyire a természeti csapások eredmé­nye. A megye mezőgazdasá- ; gát ért elemi károk összege ; 1977-ben mintegy félmilli- árd forint volt. A növénytermesztés ered- j ményeiben a fontosabb .szán- j tőföldi növények termésho- , zama közepes szinten ala- í kult A búza 34,5 mázsás ; ! hektárankénti megyei átlaga 1 messze elmaradt az or- szágos több mint negyven- t| mázsás termésátlagtól. A ku- jí korica termőterülete csök- !í kent. a zöldségtermesztés je­li íentősen fejlődött, szőlőink !í több termést adtak, mint az I országos átlag. ,í Az állattenyésztésben mér- »! «ékelt fejlődés tapasztalható, íi Nagymértékben fellendült íj viszont *> háztáji és kisegítő fi gazdaságok termelése. Ezt a tendenciát a jövőben is erő- íi síteni kell. j! A termelőszövetkezetekről szólva legtöbbször azt kell elmondani, hogy a természeti csapások ellenére jó eszten­dőt zártak. Még akkor is igaz ez, ha az idei zárszám­adáskor hat termelőszövet­kezeti közgyűlésen mondták el, hogy veszteséges a közös gazdaság. A veszteségek és az alaphiányok együttes összege 42 és fél millió forint. A me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága három termelőszö­vetkezetnél veszteségrendezé­si eljárást rendelt el. Kielé­gítő rendezésre van lehető­ség Poroszlón és Kiskö­rén, Sarud esetében pedig azt javasoljuk a végrehajtó bi­zottságnak, hogy minősítse az érvényes jogszabályok kere­tein belül nem rendezhetőnek a veszteség és alaphiányt és kérjen egyedi elbírálást a Pénzügyminisztériumtól. A keletkezett veszteség döntő részben természeti csapások következménye és nem a rossz gazdálkodású A termelőszövetkezetek ter­melési értéke mintegy 8 szá­zalékkal nőtt az elmúlt esz­tendőben. Ez annál is inkább örvendetes, mert a növeke­dés 4 százalékos létszám- csökkenés mellett valósult meg, tehát nőtt a munka ter­melékenysége. Ennek megfe­lelően emelkedett a mező- gazdasági dolgozók személyes jövedelme. A termelőszövet­kezetben dolgozó mezőgazda- sági munkások átlagos évi jövedelme valamivel megha­ladja a negyvenezer forin­tot. Ez átlagot jelent, amelytől természetesen vannak kisebb és nagyobb eltérések is. Mint ahogy nagy eltérések és különbségek vannak az üze­mek körött is. Elég csupán azt megemlíteni, hogy 18 termelőszövetkezetben — amely az összes tsz-ek 31 százalékát jelenti — koncent­rálódik a megye mezőgazda­sági termelésének 51 száza­léka és a nyereség 76 száza­léka. Igen sokat mond és jelen­tőségteljes az az adat is, amely szerint termelőszövet­kezeteink tavaly 16 száza­lékkal fordítottak többet be­ruházásokra, mint egy évvel korábban. Ez meg is mutat­kozott a gyakorlatban, ahol emelkedett a technikai színvonal és fejlettebb tech­nológia alkalmazásával folyt a termelés. Nem termelőszövetkezeti kérdés, de külön kell szólni róla. Az állami gazdaságok termelési eredményei nagy­jából hasonló mértékben nö­vekedtek, mint azt a terme­lőszövetkezetek esetében vá­zoltuk. A növekedés itt vi­szont — ellentétben a tsz- eknél tapasztalt helyzettel — növekvő létszám mellett ment végbe, tehát a munka termelékenysége nem emel­kedett jelentékenyen. Azt is el kell mondani, hogy az ál­lami gazdaságokban a kalá­szosok termésátlagainak nö­vekedése megtört, sőt az át­laghozamok jelentősen csök­kentek. Búzából 7, őszi ár­pából 8,2, tavaszi árpából 11,7 mázsával termett kevesebb hektáranként, mint az előző évben. A termésátlagok nem érik el a termelőszövetkeze­tek átlagait. Szorosan tartozik a témá­hoz, hogy az állami gazdasá­gok a megye állattenyésztési feladataiból nem veszik ki kellően részüket, ilyen irá­nyú fejlesztéseik nem elég­ségesek. Tejtermelésük szín­vonala viszont magasan a megyei termelőszövetkezeti átlag fölött van, már elérte a tehenenkénti 3894 litert Most, amikor a mezőgaz­daság nagy gépezete újra mozgásba lendült külön fel kívánjuk hívni a figyelmet, hogy egész élelmiszer-gaz­daságunk előtt fontos felada­tok állnak, s Heves megye mezőgazdasága annál is in­kább az érdeklődés közép­pontjában áll, mivel tavaly nem sikerült a kitűzött cé­lokat elérni ;—mondta .bér fej ezésül dr. Varga József. Sz. A. Zöldség síkfólia alatt Nyolc asszony telte > ‘ Húszéves az egri borpalackozás (Tudósítónktól:) Ma már természetes, hogy a forgalomban levő borok csaknem 80 százaléka palac­kokba töltve kerül az üzletek­be és onnan a fogyasztókhoz. Immár húsz esztendeje an­nak, hogy Egerben, a törté- á* Naponta 30—40 asszony végzi a palántázást nelmi borvidék központjában (Fotó: Szántó György) létrehozták az első vidéki ■ ■ - ­................................. borpalackozó üzemet. M űködés közben a fóliahűző gép A tarnamérai Lenin Terme­lőszövetkezet az idén úi el­járást vezetett be a zöld a- félék termelésénél. Kísé’ et-' képpen 10' hektáron ülte4 -k korai káposztát és kara1»'étj amit síkfóliával fednek be; Így egy hónappal hamarább szállíthatnak primőrárut ai piacokra. II sokarcú kukorica bői importra szorul orszá­gunk. Jelentős devizakiadás­sal jár a fehérjetakarmány, a keményítő, és a finomszesz behozatala. ■láttái NAGY A SZÓRÓDÁS 'TPÍ i Kevés olyan növény van, I amelyről mostanában annyit ; bészélnek, mint a kukoricáról. A 70-es évek elején a ter­melésben bekövetkezett for­radalmi változás hatására, a , i korábbi szűkös, esetenként I importra szoruló belföldi ku- I koricaellátás hazai forrása biztonságossá vált. i ' > 1 CSÖKKENT A VETÉS- TERÜLET I Az iparszerű termelés tér­hódítása ellenére 1974-től a fejlődésben mégis megtorpa­nás következett be A ter­melési kedv csökkent, a ve­tésterület megfogyatkozott. Már 1974-ben sem értük el országosan a tervezett más­fél millió hektárnyi vetéste­rületet. Az utóbbi három esztendőben pedig a kukori­ca 181 ezer hektárral, Heves megyében két és fél ezer hektárral csökkent. Az elmúlt három eszten­dőben kialakult helyzet azt követeli, hogy alapos vizsgá­lattal tárjuk fel az okokat, melyek közrejátszottak a ter­melési kedv csökkenésében. Ma már elmondhatjuk, hogy a 70-es évek első felében a termelés növekedése és vele együtt a területnövekedés túlságosan gyors volt A ter­melési rendszerekhez való csatlakozás divattá vált az üzemeknél és nem volt kel­lően megalapozott. Eseten­ként olyan tájkörzetben, mint Heves megye északi, hegyekkel övezett részén is növelték a kukorica vetéste­rületét, holott ezt nem indo­kolta semmi. A meggondolatlan terület- növelés sokszor párosult az új gépek, a modern techni­ka nem ismerésével, a szak­tudás hiányával. Emiatt a terméseredményekben is nagÿ volt az eltérés. A ter­melési rendszerekhez tartozó gazdaságokban például 1975- ben 21 mázsa volt a legala­csonyabb hektárankénti át­lagtermés, a legmagasabb vi­szont 94.5 volt. Nagy lett te­hát a szóródás, miután mező. gazdasági üzemeink fele ma már világszínvonalon ter­mel kukoricát, 30—35 száza­léka viszont az élenjárók eredményeinek felét sem éri el Gondot okozott az is, hogy a kukorica-fajtaválaszték nö_ vekedése mellett nem sike­rült az egyes fajtáknak a tény észidőszaknak - és - az ég­hajlati adottságoknak meg­felelő helyes arányát kiala­kítani. Kevés a korai és a középkorai érésű fajták ter­melése, ezzel szemben a hosz- szabb tenyészidejű kukoricák­ból indokolatlanul többet téri­méinek az üzemek. Ez sok­szor a vetésidő betartását veszélyezteti, vagy pedig a betakarításnál okoz kocká­zatot, hogy időben beérik-e a termés, vagy pedig elfagy? Az utóbbi években néhány növény: a cukorrépa, a nap­raforgó, a zöldség- és gyü­mölcsfélék, a tömegtakar­mányok és a kenyérgabona termelése különösen fontos­sá vált. Így ezek vetésterü­lete terven felül nőtt, ugyan­akkor a kukorica viszont csökkent. Ez jellemző a ház­táji gazdaságokra is, ahol a kukoricatermelés csökkené­se a tagság öregedésével a következő években sem ál­lítható meg. EZER HEKTÁRRAL TÖBB Nem csoda tehát, milyen komoly feladat hárul a nagyüzemekre, hiszen az eredmények azt igazolják, hogy a kukoricatermelés még nagy lehetőségeket és tarta­lékokat rejt magában. Ez a növény ugyanis a leggazda­ságosabb takarmány és a legnagyobb állati termékho­zam ezzel érhető el A nemzetközi tapasz­talatok azt igazolják, hogy a húsfogyasztás növekedésével párhuzamosan hosszabb tá­von a kukorica keresett áru­vá válik és előnyös deviza­szerzési lehetőséget kínál. Az MSZMP Közp°nt> Bi­zottságának 1977. október 20-i ülése meghatározta hosszú távú gazdasági építő­munkánkat..'Ebben megfo­galmazták, hogy a búza mel­lett, a szántóföldi növények között a kukorica vezérnö­vényünk, amely a sertés- és baromfitenyésztés fő „ener­giahordozója". Ugyanakkor erősödik az a felismerés, hogy a kukorica szemtermé­se és szára fontos bázisa lesz a szarvasmarha, és a juhtenyésztés fejlesztésének. A közelmúltban látott napvilágot dr. Kovács Imre és Váncsa Jenő mezőgazda- sági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettesek levele, amely az állami gazdaságo­kat és a termelőszövetkeze­teket a kukoricatermelés fo­kozására kéri. „Adottságok­tól és lehetőségektől függően gazdaságaink az idén tíz szá­zalékkal növeljék a kukori­ca termőterületét...” — ol­vasható a felhívásban. Me­gyénk gazdaságai a múlt évek kedvezőtlen tapasztala, tai ellenére a hegyvidéki szövetkezetek kivételével az idén ezer hektárral nagyobb területen vetnek kukoricát. A tavalvinál kedvezőbb tavaszi időjárás hatására a tervinformációk szerint 21 700 hektáron termelnek kukoricát. Ennek további növelésére is nyílik lehető­ség, főleg a csökkenő ház­táji kukorica pótlására. A száraz ősz és a hideg, de viszonylag hó nélküli tél miatt ugyanis a kalászosok mintegy két-három százalé­ka megritkult Ezek helyé­be mintegy kétezer hektá­ron vethetnek kukoricát a nagyüzemek. IPAROSODOTT NÖVÉNY Megyénkben különösen in­dokolt a kukoricatermelés fokozása, hiszen tavaly az elemi károk miatt 36,7 má~ zsa volt a hektárankénti át­lagtermés, ami nagyon eh maradt az országos, csaknem 50 mázsától. Egy bizonyos, a kukoricatermelés nagy anyag-, eszköz- és energia­felhasználással jár. Az egyre növekvő anyag- és energiaárak viszont a ter­melés jövedelmezőségét csök­kentik. A kukorica tehát „iparosodott” növény lett és termelése kockázattal jár. Ezért a fejlesztési célok ki­dolgozásakor figyelembe kell venni a termelési rendszerek tapasztalatait. Heves megye gazdaságai közül a nagyüzemi kukori­ca-vetésterület felén a nád­udvari rendszerben termel­nek. Ezenkívül néhány gaz­daság tagja a bábolnai ipar- szerű, valamint a bajai ku­koricatermelési rendszernek. A gazdaságok célkitűzése az idén a 48,7 mázsás átlagter­més elérése. Igaz, gabonát könnyebb termelni, mint kukoricát, hiszen ebben ki­alakult gyakorlatuk van az üzemeknek. A kukoricára viszont éppen olyan szükség van még akkor is, ha na­gyobb kockázattal jár a ter­melése. Nem mondhatnak tehát le róla az üzemek, ha­nem fegyelmezettebb mun­kával, a technológia követ­kezetesebb betartásával ér­hetnek el eredményeket. Félre kell tenni a rutin­szerűséget, mert a szaktu­dás hiánya, a felületes mun­ka veszélyezteti a kukorica' termelés jövedelmezőségét. Kukoricatermelésünk ész­szerű fejlesztése az ötödik ötéves tervidőszakban a fel­tétele — az adottságokkal és lehetőségekkel reálisan szá­moló — hosszabb távú ter­veink megvalósításának. A következő években másfél millió hektáron tízmillió ton­na kukoricaterméssel szá­molnak, amely hektáranként 70 mázsás hozamnak felel meg. Ez csak folyamatos fejlődéssel érhető el. ______ Rlentusz Károly w 1 958 márciusában nyolc asszony kezdte meg a gépi palackozást az árnyékszalai főpincészetben. Az első évben 1340 hektó bikavért, médocotj és leánykát palackoztak, ösz- szel pedig szüretkor, amikor a szőlőfeldolgozó működött, rövid ideig sátor alatt foly-, tatták a palackozást. Egy évvel később 1959-ben már megduplázódott a ter«, mêlés, és 388 ezer üveget töl­töttek meg borral. A későbbi nagyarányú műszaki fejlesz­tések eredményeképpen hoz­ták létre a mai korszerű au­tomatákkal felszerelt palac­kozóüzemeket, ahol mossák,' dugaszolják, címkézik a mi­nőségi borokkal megtöltött! üvegeket. Tavaly megközelítőleg 200 ezer hektoliter bort töltöttek) üvegekbe és a napi terme’és meghaladta a 100 ezer palac­kot, melyek a hazai üzletek ellátásán túl exportra kerül­tek. Lukács András ( Pályaválasztás kóstolóval A hevesi körzeti általános iskolában és diákotthonban rendszeresen folyik pályavá­lasztási tanácsadás. Húsvét előtt az egri kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkás- képző iskola oktatói tájékoz-; tatták a továbbtanulás lehe­tőségeiről a hevesi iskoláso­kat, majd a cukrász és sza­kácstanulok kóstolóval egy­bekötött bemutatón adták „ízelítőt” szakmai felkészült­ségükből. , Mumm Qj 1978. március 26., vasárnap Az idei terv országosan 1,4 millió hektár kukorica ter­melését irányozza elő. Az üzemek ennek ellenére mint. egy százezer hektárral keve­sebbet terveztek és nem szá­mítanak a háztáji kukorica- termelés növekedésére sem. Elgondolkodtató ez, hiszen a hazai növénytermelés érté­kének egynegyedét a kuko­rica adja. Az állattenyésztés abrakszükségletének viszont 70—75 százalékát. Alapvető­en a szemes kukoricatermés­től függ a csaknem 40 mil­liárd forint értékű sertés- és baromfiágazat termelésének biztonsága is. Ez is bizonyítja, hogy mi­lyen nagy szükség van a kukoricára. Nem beszélve az ipar igényeiről, hiszen a ku­korica keményítőt, tehénét és olajat szolgáltat, mint nyersanyagot a gyógyszer-, a textil-, a papír-, a szesz- és sör-, valamint az édesipar­nak. Ezek a fontos termékek a kukoricából jövedelmezően és tetszés szerinti mennyiség­ben előállíthatok lennének, ! jelenleg mégis valamennyi­

Next

/
Thumbnails
Contents