Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
Heti külpolitikai összefoglalónk %AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WWNA/‘sA/'AAAAA^>AAAAAAAAAA/WW A hét címszavakban: \ ÍÉTFÖ: < A irancia választások második fordulójának eredménye: < a jobboldal megszerzi többségét., de a baloldal növeli mandátumainak számát — Közzéteszik a kínaj országos népi gyűléshez intézett szovjet tárgyalási javaslatokat, Peking * elutasítja az ésszerű kezdeményezéseket í i HDD: < Kádár János meghívására hazánkba érkezik Willy Brandt, nyugatnémet szociáldemokrata pártelnök — Szófiában To< der Zsivkov fogadja Púja Frigyest — Ismét Suhartót váJ lasztják meg Indonézia elnökévé < íZERDA: } A tűzszünet bejelentése után csendesednek a harcok DélS Libanonban, megérkeznek a helyszínre az ENSZ-erők első \ egységei 5 SÜTÖRTÖK: $ A véleménykülönbségek jegyében ér véget Washingtonban a Carter—Begin találkozó — Szovjet—amerikai leszerelési $ konzultációk Genfben. világszerte bírálják az amerikai el^ nők kardcsörtető beszédét < ’ÉNTEK: A külügyminiszter beszámolója parlamentünk tavaszi 5 ülésszakán — Az Afrikai Egységszervezet Nyugat-Szaharáról tanácskozik — A francia baloldali pártok elfogadják az < elnök meghívását egy általános eszmecsere megkezdésére TOMBAT: Üjabb kambodzsai provokációk Callaghan Washingtonban — A . konszolidálódik a helyzet a vietnami határon — visszafoglalt ogadenben A hét 3 kérdése ,, Kéksisakosok” Del-Libanokifocm A ..kéksisakos” ENSZ-alaknlatok elfoglalják altosaikat ”>61- Libanonban. Képünkön: az ENSZ-alakulatok átkelne! -gy hídon. (Népújság telefotó — UP—MTI S) Rendőrkézen a csoport „Látványos” akcióra készültek a nyugatnémet újfasiszták Vannak véletlenek, amelyek törvényszerűek. Természetesen csupán a diplomáciai naptár időegyeztetésének véletlenén múlt, hogy miközben az Országház patinás épületében a külügyminiszteri beszámolót vitatták a képviselők, a vendégek páholyában megjelent Willy Brandt és kísérete is. Törvényszerű viszont, hogy sokoldalúan és lendületesen fejlődnek az MSZMP és a Magyar Népköztársaság nemzetközi kapcsolatai, vonatkozik ez éppúgy a budapesti vendégkönyvre, mint vezetőink megszaporodott külföldi utazásaira. Ugyanezen a héten magyar—bolgár külügyminiszteri tárgyalásokat tartottak Szófiában, pártdelegációk jártak az NDK-ban, Szíriában és Sri Lankában, s nehéz lenne akár csak tényszerűen Tsorolni az összes jelentőseb j látogatásokat és megbeszéléseket. 1. Hogyan értékelték nemzetközi tevékenységünket a Központi Bizottság és a parlament ülésén? Ennek a megnövekedett külpolitikai aktivitásnak jegyében értékelte a nemzetközi helyzetet és nemzetközi helyzetünket az elmúlt napokban a párt Központi Bizottsága, valamint az ország- gyűlés. Az időszerű problémák s nem utolsósorban a mielőbbi orvoslást sürgető válsággócok fényében, ismét felhívták a figyelmet napjaink talán legfontosabb sajátosságára, arra, hogy egyrészről továbbra is az enyhülés képezi világunk-alapvetően meghatározó folyamatát (s ez nem kívánság vagy óhaj kérdése. hanem az erőviszonyokból fakadó objektív tényező) ugyanakkor jelentős ellenerők sorakoztak fel, amelyek mindent elkövetnek az enyhülés fékezésére, sőt visszavetésére. Különösen éles ösz- szeiitközésekre került és kerül sor a katonai enyhülés, a fegyverzetcsökkenés ügyeiben; Afrika szarvának és a Lövöldözés az autópályán Lövöldözés tört ki Párizstól tíz kilométerre az autópályán, a francia rendőrség és Émpain báró állítólagos elrablói között, akik a nyolc hete fogságukban levő báróért 17 millió svájci frank (8 millió dollár) váltságdíjat akartak felvenni. Az öttagú banda egyik tagja a lövöldözésben az eletet vesztette, egy másik kony- nyebben megsérült, hármuknak sikerült elmenekülni. A tűzharcban két rendőr is könnyebb sérülést szenvedett. A negyvenéves Jean Em- pgin bárót, a nukleáris iparban érdekelt fracia—belga Em- pain — Schneider csoport elnök-vezérigazgatói át — mint ismeretes — ianuár 23-án rabolták el párizsi lakása közeléből. sorsáról azóta semmi biztosat nem tudni. közel-keleti térségnek fegyverzajjal is összekapcsolódó vitáiban; s heves problémákra vezetett Belgrádban az imperialista kísérlet, hogy az emberi jogok védelmének ürügyén megpróbáljanak beavatkozni a szocialista országok belső ügyeibe. Ilyen körülmények között a szocialista . közösség országainak fontos feladata, hogy elhárítsák az enyhülés útján tornyosuló akadályokat, visszaverjék a támadásokat s folytassák azt a politikát, amelyben az elvi határozottság párosul a rugalmas kezdeményezőkészséggel. A Központi Bizottság közleménye és a külügyminiszteri beszámoló jól tükrözte kipróbált külpolitikánk folyamatosságát, amelyet mindenekelőtt elkötelezettségünk jellemez a béke és a társadalmi haladás iránt. Ezért külpolitikánk alapja a szilárd egység a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival s éppen ez segít bennünket, hogy cselekvő szoliA fizikai munkából a szellemi munkába történő mobilitás azt eredményezte, hogy egyrészt a tradicionális értelmiségi pályákon kisebb, a a gazdasági és politikai élet értelmiségi, vezető funkcióiban nagyobb mértékben egy új értelmiség jött létre. Másrészt a centralizáció, a technikai fejlődés és társadalmi változások következtében egy jelentős létszámú alkalmazotti-hivatalnoki réteg alakult ki. Ezeket az átrétegződési folyamatokat azonban csak akkor értékelhetjük reálisan, ha figyelembe vesszük a vezetővé válás eltérő tartalmát és megítélését 1956 előtt és után. 1956 előtt a vezetővé vált munkás —, még ha a megfelelő iskolát el is végezte — nem konstituálódott értelmiségiként, és a „munkásvezető” és az „értelmiségi” minden szempontból elkülönült egymástól. 1956 után az új társadalompolitikai szituáció az értelmiség helyzetében is jelentős változásokat eredményezett. A szakszerűség egyre -erőteljesebben elfogadást nyert a társadr/om- irányítás, a politika és á vezetés szintjén is, és ez egyfelől az értelmiségnek a vezetésben való egyre erőteljesebb bevonását eredményezte. másfelől a munkás származású vezetőket is sok vonatkozásban értelmiségivé tette. Az osztályok és rétegek egymáshoz való viszonyában mindez pedig a szövetségi politika tartalmasabbá válását eredményezte. A mezőgazdaságból a nem mezőgazdasági területek felé történő mobilitás új munkásréteget hozott létre. A mezőgazdaságból az iparágdaritást vállaljunk a fejlődő világ antiimperialista erőivel, illetve a békés egymás mellett éléstől vezérelve fejlesszük kapcsolatainkat a más társadalmi berendezésű országokkal is. Az elmúlt hét. de minden hét eseménykrónikája mutatja törekvéseink fokozódó eredményességét. 2. Miért bírálják az amerikai elnök salemi beszédet? Salem nevéhez mindeddig a boszorkányokat kapcsolta a képzettársítás, az emlékezetes Miller-dráma címét idézve. Az amerikai városka egyetemén elhangzott elnöki megnyilatkozás viszont a fegyverkezési verseny és a feszültség mértéktelen növekedésének kísértetét keltette fel. Carter az Egyesült Államok „katonai stratégiáiénak átértékeléséről” beszélt, s hogy ne hagyjon kétséget ennek iránya felől, úi fegyver- rendszerek kifejlesztését hirdette meg. Nem titok, hogy a két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között alapvető" katonai egyensúly áll fenn. elég magas fegyverértékkel. Ez utóbbi szintet kívánja szabályozni, majd csökkenteni a SALT- tárgyalások egymásutánja. Mindez csakis az egyenlő biztonság alapján képzelhető el: ha ez a stratégiai egyenlőség realitás a gyakorlatban, hogyan lehetné a tárgyalóasztal melletti ügyeskedésekkel, vagy más úton felülvizsgálni? Az Egyesült Államok azonban újra és újra ezt kívánja tenni, s még nem is voltak képesek aláírni a SALT—2 megállapodást, amikor az új fegyverrendszerek meghirdetésével tovább bonyolítják a vitákat. Léhet új fegyvereket fejleszteni és tárgyalni, de illúzió lenne azt hinni Washingtonban, hogy ezek monopóliuma kizárlcag az amerikaiaké lesz, s megváltozhat az alapvető egyensúly. Csupán azt érhetik el, hogy megnehezülnek a tárgyalások, veszélyesebbé'válik, á helyzet, s a fegyverkezési verseny új útjai nyílhatnak. ba való átkerülés azonban nem járt együtt a faluból a városba való vándorlással. Elsősorban az ipar fejlődésénél lényegesen lassúbb városfejlődés okozta, hogy ezek az új munkások nem tudtak a városban letelepedni, ingázókká váltak. (Az ingázók száma megközelíti az egymilliót.) Részben az ingázó létből következett, hogy döntő részük segéd- és betanított munkássá vált, legfeljebb a falusi viszonyok között is megtalálható szakmákig (asztalos, ács. kőműves, kovácsstb.) jutottéi. Ugyanakkor —, ha nem is főfoglalkozásban — továbbra is kötődött a mezőgazdasághoz, egyrészt a mezőgazdasági termelésben megmaradt feleség révén, másrészt pedig úgy, hogy a munkából hazatérve maga is munkát végzett a háztáji vagy kisegítő gazdaságban. AZ ÁTMENETI KETTŐSSÉG FELBOMLÁSA A szocialista „városi” és a kisárutermelő „falusi” struktúra kettőssége tehát két vonatkozásban is felbomlott. Egyrészt a mezőgazdaság szocialista átszervezésével falun is a szocialista termelési viszonyok alakultak ki. másrészt pedig létrejött egy olyan réteg, amely sajátos közvetítést valósított meg a falu és város, mezőgazdaság és ipar között. Falusi lakos maradt, de a városban dolgozott, paraszti tradíciókat is hordozott, de munkássá vált, továbbra is kapcsolódott a mezőgazdasági termeléshez, de főfoglalkozása és fő kereseti forrása már nem a 3. Hogyan alakul a közel-keleti válság? Gyors ütemben foglalják el állásaikat Dél-Libanonban az UNIFIL-egységek, A négyezer főből álló, új kéksisakos alakulatot a Biztonsági Tanács döntése hívta életre, első hathónapos működése 68 millió dollár költséget emészt majd fel. Az állások elfoglalása nem mindig megy könnyen, a dél-libanoni tűzszünetet időnként bombák döreje és rakétapárbajok zaja szakítja rrieg. Az izraeli csapatok egyelőre csak nagy általánosságban nyilatkoztak visszavonulási hajlandóságukról, a palesztinek pedig fenntartásaikat hangoztatják egy időleges tűzszünettel kapcsolatban, ha az nem jár együtt igazi rendezéssel. Közben megélénkült a diplomácia — nem is egy fronton. Damaszkuszban a Szilárdság Front tartott miniszteri szintű összejövetelt, de a jelek szerint nem tudtak minden kérdésben teljes egységre jutni. Kairóból felhívást intéztek Szadat politikájának ellenzőihez, hogy próbáljanak meg valamit közösen tenni, de ennek inkább szólamértéke volt Az arab ellentétvonalak tehát változatlanul fennállnak, ugyanakkor az eddigi legsúlyosabb nézeteltérések robbantak ki Washington és Tel Aviv között. A Carter—Begin megbeszéléseken annyira ütköztek az Egyesült Államok globális érdekei (ehhez tartozik az arab országok besorolása egy amerikai rendezés kereteibe), valamint Izrael sajátos érdekei (amelyeket Begin személy szerint is igen mereven és szélsőségesen képvisel), hogy közös közleményt sem tettek közzé. Az amerikai saj- • tóban egyre több találgatás utal arra: Washingtonban nem bánnák Begin bukását, hogy olyasvalaki kövesse a kormányfői poszton — például Weizman hadügyminiszter, — akivel jobban szót tudnak 'érteni.- A* Fehér Ház hivatalosan cáfólt, de valahogyan ez pém Volt , igazán meggyőző., . mezőgazdaság. (Ezenkívül kisebb mértékben, de vitathatatlanul hozzájárult a falusi és városi struktúra kettősségének felbomlásához a falusi ipartelepítés, és a falu éppen meginduló kommunális fejlődése is.) A magyar társadalom e fejlődési szakaszában — amelyet mint a szocializmus alapjainak lerakását jellemzőnk — tehát a volt kizsákmányoló osztályok osztályként való megszüntetése mellett a leglényegesebb strukturális változások a falusi és városi struktúra kettősségének felbomlása, a munkás- osztály számszerű növekedése é6 a szélső rétegek közötti nivellálódása paraszti szár- mazásúakkal, korábbi háztartásbeli nőkkel, feltöltődé- se fiatalokkal. Ehhez járult a kisárutermelő paraszt-* ság termelőszövetkezeti parasztsággá válása, az értelmiség átstrukturálódása, a vezető funkciókban levők közel teljes kicserélődése, az alkalmazottak számszerű növekedése és a városi kisáruter- melés jelentős mérvű csökkenése. E korszakot tehát alapvetően a strukturális viszonyok egységesülése jellemezte még akkor is, ha ez az egységesülés — természetszerűleg — az éppen legdinamikusabban növekvő munkásosztály és alkalmazott-értelmiségi rétegek belső differenciálódásával, is együtt járt. A szocializmus alapjainak lerakása a magyar társadalmi struktúra gyors, olykor erőltetett ütemű átalakításának lezárását jelentette. Azért beszélhetünk átalakításról; és nem egyszerűen átalakulásról, mert ebben a folyamatban nem a társadalmi Lüneburg Egy nyugatnémet szélső- jobboldali félkatonai szervezet ki akarta szabadítani Rudolf Hesst, a berlin-span- daui börtönben életfogytiglani börtönbüntetését töltő háborús bűnöst, Hitler egykori helyettesét — jelenti megbízható forrásokra hivatkozva a DPA nyugatnémet hírügynökség. Mint a rendőrség utólag megállapító!ta, az újfasiszta szervezet tagjai több',' látványos akció' végrehajtását Tervezték, s az ezekhez szükséges fegyvert és pénzt rablás útján próbálták megszerezni. mechanizmusok automatizmusa működött, hanem igen nagy szerepe volt a strukturális viszonyok tudatos és szándékolt változtatásának. A szocialista társadalom megteremtésével ugyanis rendkívül megnő a társadalmi folyamatokat alakító politikai tudatosság jelentősége. Bár a társadalmi forradalmak jelentős részénél korábban is voltak a forradalmi folyamatot előre tervező politikai programok, csak a szocialista fejlődést készíti elő olyan széles körű politikai-ideológiai program, amilyen a munkásosztály. a munkásmozgalom bázisán kialakult. ÜJ PROBLÉMÁK — ÜJ VÁLASZOK Az alapok lerakásán túl azonban más tényező is hozzájárult ahhoz, hogy a hatvanas évek első felétől kezdve megváltozott a strukturális fejlődés jellege. A hatvanas évek közepétől a legtöbb kelet-európai szocialista országban új szituáció jelentkezett, amelynek lényege, hogy kifogytak a korábbi gazdaságfejlesztési stratégia forrásai. A forradalom után kialakult társadalom- és gazdaságirányítás ugyanis egyfajta választ jelentett a szocialista építés követelményéinek és a kelet-európai elmaradottság felszámolásának egyes problémáira. Ez a válasz pedig az igen gyors ütemű és extenzív iparfejlesztésnek. a magánegyének — ide értve a magántulajdont is — és a mezőgazdasági ágazat terhére történő felhalmozásnak és az összes gazdasági és társadalmi erőforríis feletti centrális állami renIdén februárban például megtámadtak egy holland katonai tábort a bergeni NATO-gyakorlótéren, ahol régy géppisztolyt zsákmányoltak. Fegyverszerzés céljából rajtaütöttek több nyugatnémet katonán is. Tervezett akcióik finanszírozására kiraboltak egy hamburgi bankot és egy kölni üzletembert. A Hess kiszabadítását célzó támadásra azonban már nem kerülhetett sor, mivel a nyugatnémet rendőrség— a bergeni fegyverrablás ügyében nyomozva — a csoport nyomára bukkant, s öt tagját már le is tartóztatta. delkezéseknek hármasságában ragadható meg. A hatvanas évek közepére azonban ezen gazdaságfejlesztési stratégia részben elérte céljai egy részét, részben pedig már nem rendelkezett a régi felhalmozási forrássá1 és háttérrel. Problémaként vetődött tehát fel a szocialista fejlődés új problémakörének megfelelő társadalmi és gazdasági mechanizmusok megformálása. Az európai szocialista országok többségében — így hazánkban is — napirendre kerültek ezek a kérdések és határozatok is születtek. Ezeknek az intézkedéseknek két gyakorlati pillére a gazdaságirányítás mechanizmusa és az államélet, a szocialista demokrácia, benne az üzemi demokrácia, továbbfejlesztése volt. Ezek a határozatok és a következményükként jelentkező gyakorlati intézkedések sok tekintetben új tendenciát jeleztek. Ha ennek az új tendenciának lényegét az előzőekhez hasonló tömörséggel akartuk megfogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy a korábbi — a célkitűzésekben teljesen, a gyakorlatban pedig jórészt — közvetlen társadalomirányítási mechanizmust tendenciájában egy részben közvetítéses társadalomirányítási mechanizmus kezdi motiválni és hatékonyabbá tenni. A társadalmi struktúra szempontjából mindez elsősorban azt jelenti, hogy e közvetítéses mechanizmusban a különböző társadalmi csoportok funkcionálása láthatóbban van jelen és hatékonyabbá válik. így olyan strukturális viszonylatok alakulnak ki. amelyben a tradicionális osztályalapokon szerveződött társadalmi csoportok különböző rétegei különböző módon mozognak. Kolosi Tamás (Következik: 4. A MUNKÁS- OSZTÁLY) Rctl Ervin A szocialista magyar társadalom születése [3.] Mobilitás és strukturális változások
