Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-03 / 53. szám
Hogyan lehetnénk még gazdagabbak, miként, élhetnénk még szebben, még jobban? Hat például úgy, ha többet költhetnénk magunkra, a családra, a lakásra, az öregekre, a. fiatalokra, az üdülésre, a szórakozásra, ha még több új lakást, új utat, új óvodát, új iskolát építhetnénk. Mi kellene mindezekhez elsősorban? Mindenekelőtt több pénz. Az országnak, a termelő, a gazdálkodó egységeknek, az intézményeknek, a családoknak, a családtagoknak egyaránt. Hogyan lesz, vagy lehetne több pénzünk? Kizárólag úgy, kizárólag azzal, ha többet dolgozunk, vagy ha többet dolgoznánk. Sőt! Nemcsak többet, hanem jobban is. Az „éljünk jobban receptje” lényegében adva van tehát, csák be kell, illetve be kellene váltani. Ez azonban már sokkal nehezebb, összetettebb és bonyolultabb is, mint az ötlet, vagy a kívánságlista összeállítása. Egyrészt, mert a több munka nem is mindig ér többet, másrészt nem is mindenki szeret többet dolgozni, harmadjára pedig az sem mindegy, hogy hol és kik dolgoznak többet, vagy kevesebbet. Szerencsére nálunk egyik sincs, a véletlenre bízva, országunk, megyénk ez éves gazdasági terveiből is pontosan kiderül, hogy mikor is érdemes többet dolgozni. Maradjunk megyénkben és nézzük meg közelebbről, hogy melyek is a gazdasági munkánk főbb feladatai. volt fagy, aszály, jégverés, de az alacsonyabb terméshozamokat csak részben írhatjuk az időjárás számlájára. Különösen nem tehetik ezt azok a szövetkezetek, amelyek lényegében ugyanolyan adottságok mellett dolgoznak, termelésük mégis mesz- sze elmarad a szomszéd gazdaságokétól. Három : megengedhetetlen luxus az is, hogy a szakosított és a nem. szakosított tehenészeti telepek kihasználtsága is változatlanul alacsonyabb a kívánatosnál. S erről is kizárólag azok tehetnek, akik megépíttették az istállókat, akik arra vállalkoztak, hogy több szarvas- marhát, disznót, juhot tartanak. Ismeretes, hogy megyénk gépipara 1977-ben az országosnál is nagyobb arányban — 12 százalékkal —; növelte termelését Lehetséges-e ez az idén is? Az érintett üzemek — közöttük az egri Finom- szerelvénygyár, a Mátravidé- ki Fémművek, az Izzó gyöngyösi gyára, a VILATl, a KAEV egri gyára — többsége szerint igen. Annál is inkább, mert az említett gyárak termékei iránt nemcsas itthon, hanem külföldön is egyre nő a kereslet, gyártmányok többsége modern, és nem utolsósorban áriján és minőségben is partiképes ve- télytársaival. Különben aligha tudta volna például a Qualitál Vállalat 56, a. Fémművek 20, a Finomszerel- vénygyár pedig 13 százalékkal növelni tőkés exportját az elmúlt évben. Tőlük azért vár tehát többet a népgazdaság, mert biztosítottak a korszerű termelés tárgyi és személyi feltételei, s maguk az érintett kollektívák is tudják, hogy igen sok értékes szellemi és fizikai tartalékkal rendelkeznek még. Megszámolni is nehéz lenne, hogy hányfajta, hányféle bérrendezésre került sor az elmúlt években hazánkban. Igaz, hogy az árak is mozgásba jöttek — hogy finoman fejezzük ki magunkat —, de a 3,8—4 százalékos fogyasztói árnövekedéssel szemben a munkabérek — a különböző pótlékokkal együtt — 8, a pénzbem társadalmi juttatások pedig tavaly is 12 százalékkal emelkedtek. Adni szeretünk és az esetek többségében tudunk is tehát. Követelni viszont már sokkal kevésbé. Mert akár hiszik, akár nem: több mint húsz évvel ezelőtt volt az utolsó igazi normarendezés Magyarországon. Egyebek mellett ez is oka — nem is akármilyen —, hogy kevesebbet dolgozunk, hogy még azokból a termékekből is kevesebbet termelünk, amelyeket kemény valutáért tudnánk bárhol és bármikor eladni. Igaz, a normát emelni nem éppen népszerű feladat, de az mégiscsak elgondolkodtató, hogy ma alig követelnek többet egy esztergályostól, egy ácstól, egy mérnöktől, vagy egy közgazdásztól, mint öt—tíz évvel ezelőtt. juk az időt, a pénzt, vagyis, hogy olyan termékeket gyártunk-e, amelyekre valóban szükség van, amelyeknek a termelése gazdaságos, amelyek piacképesek, ötödik ötéves tervünk nem véletlenül jelöli meg központi feladatnak a gyártmányszerkezet korszerűsítését, a milliókért vásárolt korszerű gépek kapacitásának több műszakos kihasználását, a veszteségidő csökkentését, az ésszerű anyag- és energiatakarékosságot, a minőség javítását, a termelékenység emelését. Igen, a termelékenység! Soha ilyen jelentősége nem volt még, mint most napjainkban. Egyszerűen azért, mert a legtöbbet ezzel lehet nyerni, de egyben veszíteni is. Beszélni ugyan évek óta beszélünk, vitatkozunk már róla, tenni azonban még igen keveset tettünk érte. Mi sem bizonyítja jobban, hogy például a magyar ipar munkatermelékenysége még mindig csak a felét éri el az iparilag fejlett tőkés országokénak, s utcahosszal kullogunk Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság után is. A teendő magától adódik tehát. Nemcsak többet, hanem okosabban és gazdaságosabban is! Különben egyre nehezebb helyzetbe kerülünk, egyre nehezebben felelünk meg a hazai és a külföldi piacok igényeinek. A több.munka — ahogyan a bevezetőben már említettük — valóban nem mindig ér többet. Mert korántsem mindegy, hogy mire fordítHazánk, megyénk gazdasága összességében eredményesen dolgozott 1977-ben. Még szebben, rpég jobban élhetünk azonban, ha az eddigi- beknél .jóval nagyobb figyelmet fordítunk — és nemcsak szavakban, hanem tettekben is — hibáink, fogyatékosságaink megszüntetésére, lehetőségeink, adottságaink kihasználására és kamatoztatására. Csak így jut majd több magunkra, a családra, az öregekre, a fiatalokra, az üdülésre, a szórakozásra, csak így tudunk még több új lakást, új utat, új iskolát építeni. Koős József A hangulat akkor kezdett oldódni, amikor „az NDK-s”, azaz a négyévi külföldi munkavállalás után januárban visszatért Tóth Rozália szót kért és „bemutatkozott”. A fordulatos beszámolóból rögtön kiderült, hogy egy régi KISZ-es tért vissza a Budapesti EKISZ Ruhaipari Szövetkezet füzesabonyi telepére. És az alapszervezetbe ... Hogy előtte egy kissé el- fogódott volt a társaság? Ennek is megvannak a maga okai: a beszámolót komolyan kell venni, a vezetőségválasztást nem kevésbé. Meg aztán az idegenek jelenléte: a többnyire lányokból, fiatalasszonyokból álló alapszervezet — mindössze két legény van a tagok között — életében ritka dolog, hogy egyszerre ennyien kíváncsiak a közös munkájukra. S hogy időről időre fényképezőgép kattan, az elmondottakat pedig szorgalmasan jegyzik a noteszokba. Mert a vendégeknek — köztük az újságírónak — volt mit jegyezniük. — A szövetkezeti telep 1967. decemberében kezdte meg a munkáját, egy hónapra rá 42 fiatal dolgozó megalakította az alapszervezetet. Az évi 38 millió forint értékű terméket gyártó kollektívából ■ jelenleg harmincegyen KISZ-tagok — világosítottak fel bennünket a taggyűlés előtt. Juhász Irén alapszervezeti titkár ezúttal ennek a 31 „Lelkesedéssel beszélt a kommunizmusról” 80 évvel ezelőtt született Őri Károly Az éljünk jobban receptje A KISZ az - EKlSZ-ben Az országos átlagnál hasonlóan többet vár népgazdaságunk megyénk mezőgazdaságától és élelmiszeriparától is. Ennek főbb okai pedig a kövekezők. Egy: a zöldség- termesztés területén Heves megye,, nagy hagyományokkal és igen jó adottságokkal rendelkezik. Ha ez nem így lenne, akkor az 1976. évi 7 522 vagonnál szemben 1977-ben aligha tudtak volna mező- gazdasági üzemeink 11509 vagon zöldséget megtermelni és betakarítani. Igaz, hogy a termelés anyagi és műszaki feltételei jelentősen javultak, de a több zöldség mégiscsak annak az eredménye, hogy szövetkezeteink, állami gazdaságaink többre vállalkoztak és jobban dolgoztak, mint korábban tették. Kettő: búzából, kukoricából és cukorrépából a korábbinál is kevesebbet termelt Heves megye 1977-ben. Igaz, hogy 1898. MÁRCIUS 3-AN SZÜLETETT a Zala megyei Magyarszerdahely községnez tartozó Űjnéppusztán Őri Károly. A két világháború közötti korszak munkásmozgalmi harcosainak egyike ő, akit az eseményekben ugyancsak gazdag forradalmak korának — 1918—1919-es évek — tapasztalatai, harcai edzettek kommunistává. A Tanácsköztársaság leverése után, 1921-ben lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja. Addigi élet- útján is sok megpróbáltatásban volt része, akárcsak később, 48 éves korában bekövetkezett haláláig. Nyolcán voltak testvérek. A hat elemi elvégzése után tanoncnak állt, asztalos lett. Hamarosan behívták katonának. Az első világháborúban először Albániában, njajd az olasz hadszíntéren teljesített szolgálatot. Maláriás megbetegedése miatt leszerelték, de később ismét behívták. A Tanácsköztársaság idején vöröskatonaként harcolt a proletár hazáért az északi fronton. 1919. augusztustól novemberig vizsgálati fogságban sínylődött. Ez az időszak fordulópontot jelentett életében. Ekkor kezdett politikával foglalkozni, ismerkedett meg kommunistákkal, s lett elkötelezettje a szocializmus eszméinek. 1920. elején sikerült Bécsbe szöknie, a Kommunisták Magyarországi Pártja vezetőivel felvette a kapcsolatot. A párt megbízásából 1923-ban tért haza. Tagja lett a famunkások szakszervezetének, majd a szociáldemokrata pártnak is. Gőgös Ignáccal, Hámán Katóval, Vági Istvánnal együttműködve szervezte a szociáldemokrata pártszervezetek ellenzéki megmozdulásait. Ök kezdték még 1923-ban az illegális kommunista párt szervezését, elsősorban a legális tömegszervezetekben : a szak- szervezetekben, ' a munkáskulturális egyesületekben és a szociáldemokrata pártban. 1.924-ben népgyűlést hívtak össze a munkanélküliség, a házbér (lakbér) emelése ellen. A hazai kommunista mozgalom legális fedőszervének, a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak. megalapításában (1925. április 14.) jelentős feladatot vállalt. „Mozgalmunk célja a tömegek forradalmasításán keresztül a kommunizmus megvalósítása volt” — mondotta erről később a letartóztatását követő bírósági tárgyaláson. A Kommunisták Magyarországi Pártjának Bécsben 1925. augusztusában tartott I. kongresszusán megválasztották a Központi Bizottság, egyben a budapesti titkárság tagjává is. A három tagú titkárság, a „trojka” tagja volt: Őri Károly, Hámán Kató, Gőgös Ignác. 1925. október elején őt is letartóztatták és az első Rá- kosi-per egyik vádlottjaként négyévi fegyházra ítélték. A tárgyalási iratok között olvashatók az alábbi sorok: „Lelkesen beszél a kommunizmusról, kijelenti, hogy nem hivatottságot, de kötelességet teljesített, midőn szerény képességeit a proletárok szolgálatába állította.” 1930-BAN SIKERÜLT KIJUTNIA a Szovjetunióba. Tomszkban halt meg 1946. február 2-án. Vida Sándor A taggyűlés résztvevői a hozzászólásokban, az egyéni értékelést követelő reagálásokban mutattak rá a hiányosságokra. Nagy Lajos, a nagyközségi KTSZ-bizottság titkára: — Feszélytelenebbűl kellene megbeszélni a köze: dolgaitokat, arra kell törekednetek, hogy igazi közösséggé váljék az alapsz, -izet tagsága. Ehhez sokat kell beszélgetnetek, több társadalmi munkát, együttes akciót kell szerveznetek... Baktai István: — Az Ifjú Gárdáról már szóltunk, de hadd tegyem hozzá, hogy sokkal eredményesebben szerepelhetnénk, ha tevékenyebb fog1"" ozásokat tartanánk... Papp Lajos: — Örömmel számoltunk be az alapszervezet sportsike- reiről, most arra szeretném felhívni a figyelmet, ami Szavaznak a fiatalok: Varga Éva, Apostol Zsuzsa, Tóth Éva és Benke Gizella (Fotó: Tóth Gizella) ifiükómmunistának a munkájáról számolt be. — Az akcióprogramunk elkészítésekor a helyi adottságokat, a pártalapszervezet cselekvési programját, illetve a KISZ-tagok érdeklődési körét vettük figyelembe. Mindez azért fontos, mert közülünk négyen párttagok, valamennyien 30 éven aluliak vagyunk, a tagság 90 százaléka bejáró, ' 98 százaléka pedig szocialista brígádtag — sorolta. A beszámolóban ezután szó esett a helyi Ifjú Gárdaraj munkájáról, a tömegsport-akciók lebonyolításáról, majd arról, hogy a Tyereskova, illetve a Hámán Kató Ifjúsági brigád a szocialista címért küzd. A lányok nemcsak a termelésben állnak helyt, hanem egyenrangú társaik a fiúknak az Ifjú Gárdában, sót: a női kispályás labdarúgásban és, a kézilabdában a legjobbak között vannak a környéken. Eredményes kapcsolatot alakítottak ki a MÁV füzesabonyi KISZ-bizottságával. s eleget tettek a párttaggá nevelést célzó feladatoknak: edddig öt ifjúkommunistát javasoltak .a párt soraiba, s ez azt jelenti, hogy jól ismerik egymást, bíznak az alapszervezet véleményében Természetesen nemcsak az érem „szebbik” oldalát láthatták a jelenlévők. Főként gondot jelent: egy-egy esetben úgy érzem, nem elég aktív a versenyzőgárdánk. Nagyobb aktivitást kérek a rendezvények szervezésekor és a részvételkor... A fiatalok egyetértettek a kiegészítésekkel, egyhangúlag elfogadták az így teljesebbé vált beszámolót'. Ezután kedves pillanatokra került sor: Benke Gizella. Túró Mária, Dobos Teréz és Fodor Julianna egy-egy könyvet kapott az eredményes KISZ_munkáért. A szövetkezeti fiatalok taggyűlése ezt követően az új vezetőség * megválasztásával folytatódott. A szokásos formaságok lebonyolítása után ismertették a szavazás eredményét: Kriston Teréz, Sáfrán Mária, Lányi Borbála és Papp Lajos vezetőségi tag lett. Az alapszervezet titkárává ismét Juhász Irént választották. Az új vezetőség tehát munkához láthat, az egyik legfőbb feladatuk lesz. hogy az elkövetkezendő évben valóban igazi közösséggé kovácsolják a harmincegy tagú alapszervezetet... Szilvás István y, 1978. március 3„ péntek Juhász Irén titkár ismerteti a beszámolót. A közösséggé válás útján
