Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-23 / 70. szám

A cselekvés programjai ELMARADT A LAKBERENDEZÉSI TANÄCSADÄS — TÖBBE KERÜL A SZÁLLÍTÁS. MINT A BŰTOR — BONYOLULT ADMINISZTRÁCIÓ Fotó: Szántó György A GAZDASÁG TERÜLE. TÊN MŰKÖDŐ pártalap­szervezetek beszámoló tag­gyűléseiken értékelték múlt évi politikai cselekvési prog­ramjuk végrehajtását. Az irá­nyító pártszervek program­jaira támaszkodva egyúttal elkészítették az idei felada­tok eredményes végrehajtá­sát szolgáló cselekvési prog­ramjukat. Ma már elmondhatjuk, hogy a cselekvési programok megvalósítása a pártmunka szerves részévé vált. Az első kísérletek óta tartalmilag fo­kozatosan javulnak e doku­mentumok: míg korábban so­kat markoltak, a célokat és tennivalókat túl általánosan fogalmazták meg, addig most már egyre jellemzőbb rájuk a konkrétság, s a néhány leg­fontosabb feladat kiemelése. Általánossá vált annak meg­értése, hogy a cselekvési program nem cél, hanem eszköz. A különböző szintű párt­szervek és az alapszerveze­tek cselekvési programjai jobban egymásra épülnek, összehangoltabbak. Az irányí­tó pártszervek az általuk kiemelt feladatokat nem az alapszervezetek mellőzésével, hanem azok hatáskörét és fe­lelősségét tiszteletben tartva, az, ő közreműködésükkel kí­vánják elérni. Előrelépés ta­pasztalható a feladatoknak az állami és társadalmi szer­vek közötti elhatárolásában és a tennivalók koordinálá­sában ... S ami ugyancsak lényeges: sokkal jobb a kap­csolat, az összhang a párt- szervezetek cselekvési prog­ramjai és munkatervei kö­zött. ) A cselekvési programok jól tükrözik, hogy pártalapszer- vezeteink tartalmi munkájá­ban egyre jobban az adott te­rület helyzetét, fejlődését meghatározó fő kérdések ke­rülnek előtérbe. Nőtt a párt- szervezetek kezdeményező­készsége abban, hogy a ren­delkezésre álló összes erőt koncentrálják e kérdések megoldására. Ebben szerepet játszik, hogy már a tervek készítésekor, a döntések előtt, de a végrehajtás során is gyakrabban kikérik a párt­tagság véleményét, javasla­tait, s megfelelően kezelik, hasznosítják azokat. Kétségtelen szerepük van a cselekvési programoknak — Sok kicsi sokra megy! — mondja Kompolti János, a Hatvan és Vidéke ÁFÉSZ felvásárlási osztályának ve­zetője. S a szólásmondás igazáról mihamar meggyőz­nek a nyúltenyésztő szakcso­porttal kapcsolatos friss in­formációk. Az például, hogy a szövetkezet területén két­százötvenen szerződtek az idén is több-kevesebb tap­sifüles nevelésére. Tavaly tíz vagonnyit vettek át fogyasz­tói értékesítésre. Az áfésznek pedig három és fél millió forint árbevételt jelentettek az apró, ízletes húsú jószá­gok. Export? Főleg Olaszor­szágba. Hatvan és környéke nyulait Környére szállítják, ott a mezőgazdasági kombi­nát vágja, hűti, csomagolja őket, s úgy utaznak olasz földre. Hol találni legtöbb szakcsoporttagot? Heréden. Itt a korábbi években a ter­melőszövetkezet segítette a tenyésztést- Mindenki ka­pott száz kvadrátméter lu­cernaföldet, hogy legyen mit ropogtatniuk a valutatermő négylábúiknak. O Heréd, Rákóczi utca 120, Tóthék portája. A férfi Pes­ten dolgozik, de otthon talál­juk feleségét, akinek tiszte és kötelessége, hogy számon tartsa a nyúlnevelésre szer­ződött családokat. Tápot jut­tasson nekik, segítkezzék az átvételnél, s kifizesse min­denki járandóságát. — Hogy megéri-e? Biztos Vagyok benne. Szekszius Jó­abban is, hogy az alapszerve­zetek átgondoltabban foglal­koznak a termelés úgyneve­zett szubjektív tényezőivel. A gazdaság pártirányítása és a párttagság eszmei, politi­kai nevelése így jobban ösz- szekapcsolódik, jobban érzé­kelhető ezek kölcsönhatása. Azt is jól érzékelik a párt- alapszervezetek, hogy az ál­landóan növekvő feladatokat csak minden szempontból jól felkészült, politikailag és er­kölcsileg kiegyensúlyozott vezetők irányításával lehet megoldani. A kellő bizalom alapján — ami elengelhetet- len — segítik a gazdasági ve­zetők munkáját, és ahol szükséges, nagyobb követel­ményeket támasztanak velük szemben. AZ ELLENŐRZŐ MUNKA fejlődését tanúsítja, hogy egyre kevesebb a csupán tá­jékozódó jellegű vagy „ra- portot” jelentő beszámolta­tás. A rugalmasabb, sokré­tűbb, a valósághoz jobban igazodó ellenőrzés során kel­lő figyelmet fordítanak a meglévő lehetőségek — a munkaerő, a termelőeszkö­zök, a pénzforrások stb — hatékony felhasználására, a hazai és nemzetközi piacon egyaránt értékesíthető kor­szerű, jó minőségű termékek gyártására. Rendszeresen vizsgálják a belső gazdasági szervezet működését, irányí­tási rendjét is. Egyoldalú és hamis lenne azonban a kép, ha éppen az elmúlt évi taasztalatok alap­ján nem szólnánk arról, hogy akadtak olyan pártalapszer- vezetek is, ahol a cselekvési program csupán írott szöveg maradt, fiókban hevert. Még mindig kísért a túl általános fogalmazás, az elvek puszta ismételgetése néhány most el­készített programban is. Az elmúlt évi cselekvési programok alapján arra is következtethetünk, hogy több kérdésben még nem minde­nütt sikerült gyökeres szem­léletváltozást elérni, illetve a politikai munka eszközeivel megfelelően segíteni megol­dásukat. Példaként említem az anyag- és energiagazdál­kodást, a szelektív fejlesztést, a termék- és termelési szer­kezet korszerűsítését. Több helyen még mindig a mun­kaerő számszerű növelését tervezik, ott is, ahol erre már zsi bácsi, vagy Ficsor Béla, Juhász Sándor zsebreteszi évente a tiszta húszezer fo­rintot. Mert jó ára van a jó­szágnak, s három hónap alatt eléri a leadáshoz szük­séges két és fél kilogramm súlyt — mondja a íiatalasz- szony, miközben tápos zsá­kot emelget, vagy éppen mérlegeli a friss szállít­mányt. — Felénk leginkább a fehér új-zélandi és kalifor­niai fajtát tenyésztik az em­berek, aminek kilós szabad ára 35 forint, a szerződötté kettővel több. Persze nem fő- foglalkozásként csinálja ezt senki. Részben nyugdíjasok, részben szövetkezeti dolgo­zók, akik napi teendőik kö­zepette törődnek a nyúllak Hányat kell átvételre hozni, hogy meglegyen az emlege­tett húszezer tiszta forint? Háromszáz darabra taksá­lom. És ennyit a szorgosak erőlködés nélkül kihoznak. Szóval nem rossz üzlet a tapsifüles. Mi magunk is csi­náljuk évek óta. Egy valami azonban nagyon fontos. A tisztaság! Különben könnyen beléjük esik a nyavaja, el­hullnak. .. O Tóth Ferencné a táprak­tárból hátravezet bennünket saját nyulaihoz. S elsétálva a mocorgással teli ketrecek előtt, meglepetésre figyel­meztet. Lesznek alig kilós, piros szemű, fehér szőrű nyu­évek óta nincs lehetőség. Vál­tozatlanul tapasztalhatók túl­zott törekvések a vállalati autarchiára. Nem kielégítő az előrehaladás a munka- és üzemszervezés területén, a drága pénzen beszerzett tech­nika működtetésében, általá­ban az eszközök hatékony felhasználásában. Sok kihasz­nálatlan lehetőség van a ha­zai és nemzetközi tapasztala­tok hasznosításában, a tudo­mányos kutatás eredményei­nek alkalmazásában. Éppen ezért csak helyeselni lehet azokat az alapszervezeti cse­lekvési programokat, melyek célul tűzik ezek megoldásá­nak ösztönzését, segítését. A pártalapszervezetek nagy részében még csak nagyon szerény lépések történtek ar­ra, hogy a cselekvési progra­mok alapján személyeknek, pártcsoportoknak, kommunis­ta közösségeknek konkrét pártmegbízatásokat adjanak. Még mindik sok a felszínes, látszat jellegű ellenőrzés és beszámoltatás, s nem kielé­gítő a konzekvenciák levoná­sa. A cselekvési programok politikai programok, ezért végrehajtásuk során megkü­lönböztetett figyelmet kell fordítani ezekre a kérdések­re és az ezt befolyásoló em­beri tényezőkre Pártalap- szervezeteink egyik alapvető feladata elérni, hogy a fejek­ben, a szemléletben rend le­gyen. Olyan reális, higgadt és nyugodt közgondolkodást kell kialakítaniuk, mely nem ide­alizálja, de nem is dramati­zálja gazdasági helyzetünket. Munkálkodjanak azon, hogy a vezetők és a beosztottak egyaránt higgyenek a felada­tok megoldhatóságában. El­lenőrizzék folyamatosan a gazdasági döntések realizálá­sát és hatását, a végrehajtás helyzetét. Lépjenek fel bát­ran mind az önelégültséggel, mind az értelmetlen siránko­zással szemben. MEGLEVŐ LEGNAGYOBB ÉRTÉKÜNK, a tettekre kész ember cselekvésre való moz­gósítása — ez a pártszervezet egyik legfontosabb és leg- ■ szebb feladata. Ehhez adnak alapot, szolgálnak az átgon­dolt és tartalmas cselekvési programok. Lukács Gyula, az MSZMP KB munkatársa níteni a szak­csoport, az ÁFÉSZ! Majd. látjuk a si­kert. Fontosabb azonban en­nél, hogy így tömörülve, szervezett formában gazdasá­gosabbá vált a tenyésztés, biztosítják mindannyiunknak a kedvező tartási feltételeket. Tápellátásunk például kifo­gástalan. S a mázsánkénti 470 forint sem mondható soknak. A súlyhatárt elért jószágot nálam, helyben ve­szik át, készpénzzel fizetnek érte. Ha meg dróthálóra, ete­tő- és itatóedényre, más „építkezési” anyagra van szükségünk, soron kívül biz­tosítja a hatvani mezőgaz­dasági szaküzlete. Az igényt elegendő bejelenteni a szak­csoportnak. A D0MUS­hálózalról — őszintén Bizonyára sokan emlé­keznek még a nyolc-tíz esztendővel ezelőtti króni­kus bútorhiányra, amikor a sok kis bútorboltból, vagy bútort is árusító üzletből pillanatok alatt elkapkod­ták az árut. Többnyire még „meg sem melegedett” a bútor a raktárban, máris vevőre talált. Rossz emlékű sorbaállások jutnak az eszembe, és nemcsak a sor­baállásra emlékszem kese­rű szájízzel, hanem arra is. hogy ha bútorra volt szük­sége valakinek, egyáltalán nem takarékoskodott a ke­nőpénzzel. Szinte minden hétre jutott egy „lebukás”, mert a raktárosok, a bolt­vezetők némelyike szóba sem állt a vevővel, ha az nem csúsztatott egy-két százast a köpenyzsebbe. Természetesen a vissza­éléseken kívül egyéb gon­dok is feszítették a bútor- kínálat és -kereslet közötti ellentéteket. Választékról például egyáltalán nem le­hetett beszélni: örült a vá­sárló. ha bútorhoz jutott, legyen az bármilyen Ízlés­telen, vagy hibás. Ezért is fogadta mindenki örömmel a negyedik ötéves tervidő­szak első éveiben létreho­zott DOMUS-hálózatot. pontosabban az ötletet, hogy a kis alapterületű bol­tok megszűntetésével egy- időben új, nagyméretű szaküzleteket építenek Ter­mészetesen a boltok építése még nem jelenthetett teljes megoldást, szükség volt a bútorgyártás színvonalának mennyiségi és minőségi ja­vítására is. A negyedik ötéves terv előkészítésekor kormányhatározat született a bútoripar és a kereskede­lem tevékenységének össze­hangolására A határozat szerint a tervidőszakban 50 százalékkal növelni kellett a bútorok mennyiségét. Kétszázötven tenyésztő, tíz vagon húsnyúl, három és fél millió forint. Tavalyi zá­ró eredmények, amelyeket az idén szeretnének megjaví­tani Hatvan és környéke nyulászai. Pillanatnyilag egyetlen alapfeltétel bizony­talan: a száz kvadrátméter- nyi, bérelt lucernaföld. Mert­hogy változott a környezet, egyesültek a termelőszövet­kezetek. Ismervén a „Lenin” koncepcióját, úgy véljük, nem kell a tenyésztőknek ag­gályoskodniuk. Amivel segí­tette őket eddig a közös, ez­tán is bizonnyal megkapják. Hiszen minden kilogramm nyúl a még nagyobb közöst, a népgazdaságot erősíti.- - * ■ (moldvay) A Bútorértékesítő Válla­lat 1975. december 31-ig tizenegy DOMUS-áruházat épített, ezek együttes alap­területe több mint 30 ezer négyzetméter. Harminc­ezer ... Első hallásra nagy számnak tűnik, de ha tizen­egyfelé osztjuk, még 300 négyzetméter sem jut egy áruházra. A kezdeti gyermekbeteg­ségek, amelyek a DOMUS- hálózatot érték, napjainkra aggasztóan felnőttbetegsé­gekké váltak. Már az első évben kiderült, hogy a rak­tározás gondjait nem sike­rült megoldani. Csaknem valamennyi áruház — így az egri is — a város pere­mén jutott raktárhelyiség­hez, amely a városközpont­ban felépült DOMUS-tól négy-öt kilométerre van. A házhoz szállítás költségeit ez alaposan megnöveli. A kezdetben beharangozott szolgáltatások közül alig si­került teljesíteni néhányat — lakberendezési tanács­adás például Egerben sincs — ezért is tapasztalható sok vita a beígért lakossági szolgáltatások elmaradása miatt Az eredeti cél az volt, hogy amikor a vevőjelölt belép az áruházba, azonnal kedvet kapjon a vásárlásra, amit az eladótér kiállítás- jellegével kellett volna el­érni. De ebből tulajdonkép­pen semmi sem lett A leg­több DOMUS-áruház be­mutatótere sokkal inkább emlékeztet egy raktárra, mint az otthonra utaló ki­állításra. Erről nem az áru­házak tehetnek elsősorban, mert szándékaik, igényeik ellenére nem kapnak lak- berendező szakembert. A dekoratőrök felkészültsége pedig nem elegendő a laká­lyosság megteremtéséhez. Az immáron tartősult problémák ellenére a DO- MUS-hálózat 1977-ben 1,5 milliárd forint értékű bú­tort és lakberendezési cik­ket forgalmazott. Az előre jelzések szerint 1930-ra ez az összeg egymilliárddal növekszik. A vásárlók persze kény­szerhelyzetben vannak, hi­szen bútort, lakásvilágítási cikket, szőnyeget, függönyt Pavilon helyett — még ígéret sem... írtuk e lap ha­sábjain idestova csaknem egy esztendővel ezelőtt, az egri Csebokszári-lakótelep egyik gondjáról szólván. Ar­ról ugyanis, hogy a város­résznyi területen, amelyet mintegy tízezer ember népe­sít be, nem lehet folyóirato­kat kapni. Újságokat is csak időben és mennyiségben korlátozottan a helyi posta- hivatalban, illetve az ABC- áruházban. A posta illetékesei azóta intézkedtek! Az ABC bejáratánál hely­re kis pavilon fogadja a vá­sárlókat. Előtte, mögötte, jobb és bal oldalán alkalmi kofaasszonyok kínálják por­tékáikat. A hírlapárusítást egyelőre nem zavarják, az építmény ugyanis máig nem tárta ki kapuját, helyeseb­ben ablakát a közönség előtt. alif'1’'1 kapnak máshol, mint a DOMUS-ban. A vásárlási kedvet azonban gyakran el­veszik az áruházak. Emlé­kezetes például, hogy az eg­ri DOMUS év végi leltára hetekig elhúzódott. Azt is tapasztalhatták már a ve­vők, hogy az áruház a reg­geli nyitást órákkal elha­lasztotta — „átrendezés” mi­att. A váratlan nyitáskésés­ről csak akkor értesültek a vevők, amikor a bejáratig eljutottak. Semmi sem je­lezte az átrendezés előtti napokban, hogy hosszas to- porgásra, sorbaállásra szá­míthatnak a vevőjelöltek. Apróságok? Egyáltalán nem. Ugyanis ha sűrű egy­másutánban fordulnak elő a „döccenők” miatti bosz- szankodásók, a DOMUS- hálózat nem látja el az ere­detileg vállalt feladatát. Gyakran visszatérnek a tíz évvel ezelőtti gondok is: nincs megfelelő választék, túlbonyolítják a vásárlással együtt járó adminisztráci­ót, a bútorok minősége el­len ismét sok jogos kifogás hallható. Mindezek a kez­deti sikereket elfeledtetik a vevőkkel. A DOMUS-hálózat vi­szont évről évre bővül. Az idén már tizenöt üzlete van, és 1980-ra minden megye- székhelyen és megyei jogú városban felépül a DOMUS áruház. , Vagyis a tempó nem csök­kent. De nem kellene-e elő­ször a már meglevő egysé­gekben rendet teremteni? A beígért szolgáltatások lét­rehozásával, az eladótér otthonra emlékeztető be­rendezésével, a vásárlás kö­rüli bürokratikus huzavo­nák megszüntetésével és még egy sereg gyors és ha­tásos rendelkezéssel. A DOMUS-tanács leg­utóbbi, Egerben tartott ülé­sén a szakemberek néhány javaslatot tettek a hiányos­ságok megszüntetésére. Csakhogy ezek egyelőre javaslatok. Megvalósításuk nagyon távolinak látszik. Pedig a tempó fokozására Egerben is ezen a területen lenne igazán szükség. S a miértre a felelet: a pavilont ki tudja mi okból, nem az eredetileg elképzelt területre helyezték el. A korrekcióhoz azonban újabb helyszínrajzok, engedélyek — s bizony újabb napok, he­tek szükségesek. Ha minden jól megy, má­jusban már mintegy 25—3(1 féle napilap és folyóirat kö­zött válogathatnak az érdek­lődők. Ha minden jól megy... ugyanis a nyitás nontos dá­tuma még hiányzik. így bizony a csebokszári kismamáknak, nyugdíjasak­nak. kora reggel munkába indulóknak csekély a vigasz, hogy a „bódé" már megvan. (N. Zs.) 1978. március 23., csütörtök j Hatvan és vidéke... Exportcikk, aminek piros szeme van lacskák tucat­szám, amelyek nem várják meg az előírl súlyhatárt. Már most pi­acra kerülnek, húsvéti újdon­ságként árusít­ják őket Hat­vanban. — Divat volt hajdan az ün­nepi nyuszi­ajándékozás. Most ezt pró­bálja féléiévé. (Fotó: Szabó S.) Bendó János Egy városrész — hírlap nélkül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents