Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-23 / 70. szám

Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Az utolsó felvonás JAN SMITH, a rhodesiai fajüldöző rezsim veze­tője ezúttal sem tagadta meg önmagát. A „többségi uralom fokozatos bevezetésére” összetákolt végrehajtó tanács tagjait épp a minap hívta össze, hogy reziden­ciáján, amely paradox módon a „Függetlenség” nevet viseli, letegyék a hivatali esküt, A négytagú testület első elnöke maga Smith, s tagja az a három afrikai politikus, akik személyes érdekeik érvényesítéséért képesek voltak elárulni Zimbabwe népét, Ezek után csak még groteszkebbnek tűnik Smith- nek az az ígérete, hogy a végrehajtó tanács majd dönt az átmeneti kabinet összetételéről, s az év végéig a „végleges, többségi kormányzatot és parlamentet" is létre kívánja hozni. Ha ugyanis ez valóban megvaló­sulna, Smithnek és híveinek nem lehetne beleszólásuk az ország ügyeinek intézésébe. Salisbury jelenlegi urai azonban éppen ezt akarják megakadályozni. JOSHUA NKOMO ÉS ROBERT MUGABE, a Ha­zafias Front társelnökei azonnal — később az ENSZ Biztonsági Tanácsa is — elutasították az afrikai több­séget kisemmiző megállapodást. Nagy-Britannia, és az Egyesült Államok, amelyek képviselői más nyugati ál­lamokéval együtt tartózkodtak a Biztonsági Tanács elitélő határozatának megszavazásakor, most is igen diplomatikusak hivatalos nyilatkozataikban. „Egy kicsit ide is, oda is” alapon az amerikai külügyminisztérium szóvivője „nem megfelelőnek" minősítette Smith ter­vét, s Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ- képviselője, aki jelenleg a Rhodesiával határos orszá­gokban tárgyal, nem zárkózott el a végrehajtó tanács elismerésétől, csupán azt közölte, hogy kormánya nem nyújt támogatást a testületnek. Sokkal egyértelműbb a brit külügyminisztérium álláspontja. Szóvivője a Salisburyból érkező hírekre reagálva kijelentette: kormánya kész „de facto” kap­csolatot teremteni a testülettel. Az indítékok nyilván­valóak: London és Washington egyaránt meg kívánja őrizni rhodesiai érdekeltségeit, s az amerikai kormány kizárólag csak azért tartózkodóbb állásfoglalásában, mert Carter elnök a közeljövőben a fekete kontinensre látogat, nem is szólva a nemzetközi realitások teljes mellőzésének veszélyeiről. SMITH TŐLÜK TEHAT NYUGODTAN TÁLAL­HATTA a világ elé politikai színjátékának újabb fel­vonását, csak azzal nem számolt, hogy esetleg ez im­már az utolsó felvonás. Kocsi Margit WxA<VNAAAAAAAAAAA/W\AAAAAAAAAA/VNAAA/V4V^AA*W\AAAAAA*vWSAAA/V* >1 Kéksisakosok” Dél-Libanonban Az egyiptomi vezetés feszülten figyeli Begin washingtoni tárgyalásait Izraeli katonák ellenőrzik a helyi lakosokat a megszállt Dél-Libanonban (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Ogadeni helyzetjelentés Richard Moose, az afrikai ügyekbe® illetékes amerikai külügyi államtitkár, Carter elnök személyes megbízottja meghatározatlan időre meg­hosszabbította Szomáliái tar­tózkodását — közölte kedden az Egyesült Államok moga- dishui nagykövetsége. A Szomáliái hírügynökség hivatalos jelentése szerint az államtitkár a két ország kö­zötti kapcsolatokról folytat „baráti csevegést” a helyi ve­zetés képviselőivel. Az ame. rikai kommentátorok egybe­hangzó véleménye szerint a tárgyalások fő témája a Szo­máliába irányuló amerikai fegyverszállítások kérdése. Az etiópiai felelős szervek 18 bel-, illetve külföldi új­ságíró számára látogatóutat szerveztek Ogaden déli te­rületére. Ez volt az első al­kalom a háború kitörése óta, hogy külföldi újságírók ilyen mélységben ellátogathattak a térségbe. Diredawában Lemma Ku- tema, Harar tartomány köz- igazgatási vezetője tartott sajtóértekezletet. — A Szomáliái csapatok 70 százalékát foglalták el Ha- rarnak, az ogadeni térség leg­nagyobb tartományának. Becslésünk szerint a háború okozta kár a tartományban eléri a 7 milliárd birrt (3,5 milliárd dollárt) — jelentet­te ki Lemma Kutema. •— Harar lakosainak fele, Mümsm 1978. március 23., csütörtök csaknem egymillió ember kényszerült lakóhelye elha­gyására. Sokan közülük a he­gyek között vagy a sivatagos részeken rejtőzködtek el. Szerdán reggel megkezdő­dött a „kéksisakosok” felfej­lődése Dél-Libanonban. A bejrúti rádió közölte, hogy az ENSZ ideiglenes libanoni bé­kefenntartó erőinek előőrse­ként a Litani folyó közelé­ben Madrzsajun térségébe érkezett egy iráni alakulat, s a Golan-fennsíkról a követ­kező 24 órában további irá­ni ENSZ-katonákat irányíta­nak Libanon déli részébe. Az első francia ENSZ-csa­patokat ma légi úton szállít- i ják Libanonba. Franciaor­szág, Nepál és Norvégia egy- egy zászlóaljat bocsát a liba­noni ENSZ-er$k rendelkezé­sére. Valószínűleg más orszá­gok is felajánlják majd köz­reműködésükét a világszer­vezet libanoni békefenntartó akciójában. Akadályokat gördítenek a2 ENSZ békefenntartó akciójá­nak útjába a Dél-Libanon­ban tartózkodó libanoni jobb­oldali fegyveresek. Parancs­nokuk, Szaad Haddad őr­nagy az izraeli rádió haditu­dósítójának azt mondta: „Nem engedjük meg, hogy az ENSZ-erők az Izraeli-liba­noni határon át lépjenek Dél- Libánon földjére.” Az Izraeli csapatok Dél- Libanon megrohanását fel­használták arra, hogy harcá­szati körülmények között pró­bálják ki új hadfelszeresé- süket, az amerikai F—115-ös vadászbombázókat, az Eagle- és Kfir-típusú harci repülő­gépeket, valamint a Merkava nevű új izraeli harckocsit — jelentette a WAFA paleszti­nai hírügynökség. E fegyve­reket Izrael részben az Egye­sült Államoktól kapta, rész­ben amerikai részegységek felhasználásával maga gyár­totta. WASHINGTON: Carter és Begin szűk kö­rű fehér házi vacsorán foly­tatta megbeszéléseit, a CBS szerint Carter szilárd elköte­lezettséget igényelt Begintől, hogy Izrael a jövendő rende­zés keretben — hajlandó ki­vonulni Ciszjordániából is. Begin azonban nem volt kész elkötelezni magát azon túl­menően, hogy — elvileg — „minden megtárgyalható”. Egyiptomból, ahol a veze­tés feszült figyelemmel kí­séri Begin washingtoni tár­gyalásait, a The New York Times azt jelentette: Szadat elnök októberben nem fogja meghosszabbítani a Sinai si­vatagban állomásozó ENSZ- erők megbízatását, ha addig nem születik megállapodás Izraellel. A lap szerint Sza­dat ezt nem hivatalos for­mában tudatta Carter elnök, kel is, hogy megpróbáljon nyomást gyakorolni Wa­shingtonra. Egy hete került fogságba Merő Ma lesz egy hete annak, hogy a magukat „vörös bri- gádosoknak” nevező terroris­ták Hómában fogságukba ej­tették Aldo Moro keresztény- demokrata pártelnököt és meggyilkolták kíséretének öt tagját. Az emberrablók rejtekhelyének felkutatása szerdán is folytatódott, de eredménytelenül. A hatóságok semmiféle ér­demleges fejleményről nem tájékoztatták a sajtót. Egyes feltételezések szerint azért nem, mert ilyen fejlemény nincs la. A baloldal egyik fellegvá­rának tartott Emilia-Romag­na szervei szerdán 200 millió lira segélyt utaltak át Moro meggyilkolt testőrei hozzá­tartozóinak. Az Olasz KP lapja, a L’Unitá felteszi a kérdést az olasz gyáriparo­sok szövetségének, egyálta­lán felmerült-e körükben hasonló gondolat. A három legnagyobb szakszervezeti szövetség (CGIL, CISL, ÜIL) főtitkára, Lama Macarid és Benvenuto javaslatokat ter­jesztett Cossiga belügymi­niszter elé a rendfenntartó erők hatékonyságának foko­zásáról és a dolgozókkal va­ló együttműködésük módo­zatairól a terrorizmus elleni harcban. Április 3-án összeül a francia nemzetgyűlés Az Elysée-palota szóvivője szerdán bejelentette, hogy Raymond Barre miniszterel­nök kormánya a nemzetgyű­lés első üléséig, vagyis ápri­lis 3-ig mindenképpen hiva­talában marad, A kormány szerdai ülésén Barre miniszterelnök a köz­társasági elnökhöz fordulva kijelentette: „Kész vagyok az ön által megfelelőnek tartott pillanatban benyújtani kor­mányom lemondását”. Gis­card d’Estaing elnök, — kö­zölte a szóvivő — tudomásul vette ezt a nyilatkozatot és megfelelő Időpontban közölni fogja a döntését. A szóvivő Pierre Hunt, a kérdésekre válaszolva hozzá­tette, hogy ez a „pillanat” az újonnan választott nemzet- gyűlés munkájának kezdete lehet. A nemzetgyűlést ápri­lis 3-ra, hétfőre hívták ösz- sze. Giscard d’Estaing szer­dán este beszédet mondott, amelyben értékelte a válasz­tási eredményeket, vázolta a jövő alternatívákat. Haig sajtóMezlete Alexander Haig tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka a Pentagon­ban rendezett sajtóértekezle­tén határozottan síkra szállt az észak-atlanti tömb katonai potenciáljának további nö­veléséért. Különös nyomaték­kai hangsúlyozta, hogy a „NATO-t fel kell szerelni” neutronfegyverrel, mert — amint ezt már többször han­goztatta, ha a NATO lemon­dana e fegyverről, ez „ko­moly veszélynek” tenné lei az Egyesült Államokat és nyugat-európai szövetsége­seit] A neuttonfegyver — je­lentette ki a tábornok — „el-; éngedhetëtlen, a NATO szá­mára a közép-európai erő- egyensúly helyreállításához”^ Megfigyelők szerint a tábor-* nők nyilatkozata újabb lánc­szeme annak a kampánynak, amelyet a militarista körök ennek az új tömegpusztító fegyvernek kifejlesztéséért indítottak. Római beszélgetések (4.) „...Készüljetek fel...!” Est« hét óra. A Keresz­ténydemokrata Párt római központjában már sötétek az ablakszemek, de a közeli házban, amelynek homlokza­tán három hatalmas betű, a P. C. I. jelzi csupán, hogy itt székel az Olasz Kommunista Párt vezérkara, zajlik az élet Programozott lift visz fel az ötödik emeletre. A szobá­ban — két egyszerű Íróasztal, két asztali lámpa, meg né­hány szék társaságában — sovány, szemüveges férfi ingben, pulóverben, farmer­ban. Roberto Maffioletti szená­tor ötvennégy éves, jogász) elnézést kér, hogy este fogad, de ilyenkor viszonylag nyu­godtan lehet beszélgetni. Ha­mar túlesünk a bemutatkozá­son. A szenátor a pártköz­pont államügyekkel foglalko­zó bizottságának tagja — két éve létesítették ezt a részié- get — és a közügyekkel fog­lalkozó munkacsoport veze­tője. A szenátus alkotmány- jogi bizottsága kommunista frakciójának elnöke. Mennyire fontos a 382-es törvény? — Ahhoz feF kell jegyezni az egész történelmi és poli­tikai folyamatot, amely ezt lehetővé tette. Az alkotmány harminc éve előírta a tarto­mányok létrehozását, de a nagyfokú ellenállás miatt csak 1970-ben jöhettek létre. A kereszténydemokraták és szövetségeseik nem akarták a jogkörök decentralizálását. Itália kapitalista fejlődése szorosan összefügg a centra­lizált, bürokrata állam foly­tatólagosságával, a tartomá­nyok pedig szakítást jelen­tettek ezzel a konzervatív iránnyal. A szenátor azzal folytatja: az igazi probléma akkor je­lentkezett, amikor a tartomá­nyoknak hatáskört is kellett adni. Űjabb harc, s 1972-ben megszületett, a törvény a részleges autonómiáról. A mostani, a 382-es törvény nem más, mint a korábbi hi­ba kijavítása. A korrekcióra csak azért kerülhetett sor, mert a 76-os választásokon előretört a kommunista párt, erősödött a baloldal. Üj szakasz nyílik most, a végrehajtás szakasza, amely- lyel az állam hierarchikus hatalma szűnik meg a köz- igazgatás területén. Az állam joga az irány meghatározása és a koordinálás marad, de a korábbiaktól eltérően ezt sem a minisztériumok bürokráciá­ján, hanem közvetlenül gya­korolja. A törvény előírja, hogy a minisztériumokban számos főhatóságot meg kell szüntetni. Óriási lépés ez az olasz életben, egy évszázados tendencia megfordítása, — Ml azt mondjuk, hogy az aktív közigazgatásnak a városokon, községeken kell .alapulnia. Ez teljesen átala- kftla a köztevékenységet, de­mokratizálja a közéletet. Ez szerintünk nem lehet gátja annak a holnap következő lépésnek, az olasz gazdaság demokratikus tervezési rend­je kiépülésének. Nem titkolja: a végrehaj­tásnál a továbbiakban is szá­mítanak nehézségekre, ellen­állásra. Különösen, ami az egyház szociális szervezeteit illeti. Ez — szögezi le — elvi kérdés. Az olasz párt ismer­tette irányvonalát, stratégiá­ját a demokrácia továbbfej­lődésére, amely a pluraliz­muson alapul. Berlinguer fő­titkár level© Bettazzi püspök­höz világosan értésre adta a kommunisták tiszteletét az egyházi szféra iránt. A tör­vény megvalósítása viszont lehetővé teszi, hogy különb­séget tegyenek abban, mi az állam kötelessége a szociá­lis ellátásban, és mi másé. (Olaszországban, ahol ko­rábban szinte minden fel­adatra külön intézményt hoz­tak létre, ahol ma la sok jog- és hatáskör keresztezi egymást, külön gondot jelent az Intézmények felülvizsgá­lata: mit érnek, csökkenjen, vagy szűnjön meg a szere­pük? Már most világos, mint­egy ezerötszáz olyan intéze­tet kell feloszlatni, amely, ben haszontalan munkát vé­geznek, s csak pazarolják az állam pénzét.) — Természetesen nem rin­gatjuk magunkat illúziókban. Egyetlen politikai partne­rünknek sem érdeke igazán, már csak azért sem, mert más alternatíva nincs — hangsúlyozta a szenátor. Részletkérdésekben ma is vannak viták. A keresztény- demokraták természetesen menteni akarják intézményei- két és embereiket, akik ma­gas jövedelmeket húztak év­tizedekig, munka nélkül, Megindult és egyhamar nem Piaci egyveleg (A szerző felvétele) ér véget ez a harc sem. De ez is csak azt húzza alá, mi­lyen nagy értékű a vív­mány, mennyi sok újat ho­zott. Roberto Maffioletti meg- gyújtja a pipáját, sokáig szív­ja és úgy folytatja: Nem állunk meg. 1978- ban köztársasági elnököt vá­laszt az ország. Parlamenti támogatásunkat sem adjuk ingyen a kereszténydemokra­táknak! A szenátor gyakran marad a pártközpontban éjfélig, amikor már mindenki elmegy, hogy nyugodtan készüljön a szenátusi felszólalásra, a tör­vényelőkészítő ülések vitái­ra. Most sem megy még ha­za. Szemináriumi anyagot ír a pártiskolák számára, a té­ma: a minisztériumok szer­vezeti felépítése. — Miért éppen a miniszté­riumok7 — Mart ez most nagyon aktuális, úgyszólván létkér­dés. Párttagságunk o munkás­harc hagyományaiból jött és jön, pártunk pedig a társa­dalmi harcokban edződött eddig is és azokban fejlődik tovább. Az államügyek a munkástól kicsit idegenek, de most aztán igazán nem lehel meg nem tanulniuk. Kifelé jövet tapasztalom, milyen sokah dolgoznak ké­sőn este is az olasz párt köz­pontjában. Telefonok csörög­nek, telexek zúgnak, a társa­dalmi munkások százai jön­nek, mennek ügyeikkel. Lent. a ház földszintjén van a Rinascita, a párt elmé­leti folyóiratának könyves­bolt ja; Sokan válogatnak, né­zelődnek, vásárolnak a kom­munista kiadványokból. A bolt nagy üvegajtaja fölött egy Gramsci-ldézet: „Tanul­jatok, készüljetek fel. mert nagy tudást Igénylő feladatok várnak rátok1” Kopka János (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents