Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-21 / 68. szám

IKAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMAMMAAAAAAAAMAAA Hétfő esti külpolitika kommentárunk: A problémák megmaradtak Azok között a dolgozók között, akik annyira re­mélték és várták a változást, kétségtelenül csalódott­ság jelentkezik — így kezdte vasárnap este első tévé- nyilatkozatát Georges Marchais, az FKP főtitkára. Valóban sokan számítottak más eredményre, mint amit a március 19-i második forduló hozott: a jobb­oldal jókora, 91 mandátumos többséggel rendelkezik az új nemzetgyűlésben, még ha a képviselőinek száma kevesbedett is. A reakció csak azért boldog, mert el­maradt a közvélemény-kutató intézetek és a jobboldali lapok által hónapok óta egyre zajosabban beharango­zott baloldali fordulat. „A kommunista hatalomátvétel” megakadályozá­sára igyekeztek és tudták is mozgósítani a francia pol­gárt a jobboldali politikusok és publicisták. A vasár­nap esti heves hangú tévévitában számon is kérte Marchais a nemzetgyűlés eddigi elnökétől Edgar Faure yólt miniszterelnöktől : logikus és illő dolog volt-e, hogy a kampányban ő is arról szónokolt, a kommunis­ták megszerzik a hatalmat? Természetesen a reakciónak nem ez volt az egyet­len módszere. Régebbi keletű és tartósabb volt az a nyomás, amelyet a szocialisták és a baloldali radikáli­sok irányában fejtettek ki, hogy megakadályozzák a baloldal igazi és teljes egységének kialakulását. Em­lékezetes. hogy tavaly szeptemberben megszakadtak a három baloldali párt közt a leendő kormányprogram­jukról folytatott tárgyalások. A mostani választások első fordulója előtt a három párt jelöltjei egymás ellen is harcoltak és csak a második menet előtt az utolsó órában sikerült megállapodásra jutni egymás jelölt­jeinek kölcsönös támogatásáról. Sajnos, ez már későn jött, és nem is volt mindenütt hatékony. A közvélemény-kutató intézetek a választás esté­jén az első részeredmények ismeretében komputereik­kel még a szavazás 1 ízárta előtt világgá kürtölték: győzött az eddigi többség. Az első kommentárokban pedig elhangzott: a francia polgár antikommunista magatartása változatlan. A gaulleisták a mandátumokat tekintve visszaes­tek, de változatlanul Franciaország első politikai párt­jának mondják magukat. De ki győzött hát? A párizsi polgári sajtó általában a köztársasági elnök sikerének tünteti fel az eredményt, mondván, hogy Giscard d’Estaing most szabad kezet kap elképzeléseinek meg­valósítására. A Quotidien de Paris egyenesen „Giscard második tavaszáról” ír. De a L’Humanité arra figyelmeztet, hogy a problémák megmaradtak, a vál­ság, az inflációk, a munkanélküliség. Pálfy József Moro-ügy Bíróság előtt az olasz terroristák Hétfőn néhány órás meg­szakítás után folytatódott Torinóban a „Vörös brigá­dok” terrorszervezet 15 vád­lottjának pere. Nem sokkal azután, hogy rendkívüli biztonsági intéz­kedések mellett hétfőn reg­gel megkezdődött a terror- szervezet alapítójának és 14 társának pere, a tárgyalást ENSZ-csapatok Dél-Libanonban A Biztonsági Tanács va­sárnap este elfogadott hatá­rozata értelmében — amely előirányozza békefenntartó ENSZ-alakulatoknak Dél- Libanonba irányítását — az első egységek másfél napon belül megérkeznek a térség­be. Az első csapatokat min­den valószínűség szerint a Golan-magaslaton és a Sí- nai-félszigeten állomásozó egységekből vezénylik majd át Dél-Libanonba. A határozat elfogadása előtti vitában a Szovjetunió és Csehszlovákia küldötte elmarasztalta a javaslatot, mivel az nem tartalmazta az izraeli agresszió egyértelmű bírálatát, és mert nem szabta meg az ENSZ-erők tevékeny­ségének időtartamát sem. Young amerikai nagykövet szerint az akciónak ,.a béke teljes megteremtéséig” foly­nia kell, s Libanon kormá­nyának helyre kell állítania illetékességét az egész tér­ségben. A szavazás után Waldheim főtitkár felhívta a dél-liba­noni fegyveres összetűzések­ben érintett feleket, hogy működjenek együtt az ENSZ-csapatokkal. és min­den eszközt ragadjanak meg az erőszakos cselekmények azonnali befejezésére. ügyrendi problémák miatt felfüggesztették. Hírügynök­ségi értesülések szerint a kényszerszünetet a rendkívü­li biztonsági intézkedések idézték elő. A bíróság ugyan­is kifogásolta a belügymi­niszter rendeletét, amely elő­írja, hogy a tárgyalást szigo­rúan zárt keretek között tart­sák meg. Mint az AFP íelen- tette, a tárgyalás kezdeti elő­rehaladását akadályozta az a vita is, amely a 15 terrorista vádlott kommünikéjének fel­olvasása körül bontakozott ki. A bíróság végül megtiltotta a közlemény felolvasását. A vádlottakat az utóbbi két évben harmadszor állítják bíróság elé az államhatalom megdöntésére irányuló fegy­veres csoportosulás, szabo­tázsakciók, emberrablások és gyilkosságok elkövetésé­nek vádjával. A jelenlegi olasz törvénykezés szeri nt mindezért 20 évig terjedő börtönbüntetés szabható ki. A Moro elrablói, illetve öt testőrének gyilkosai utáni nyomozás legújabb fejlemé­nye, hogy hétfőn szabadon engedték a merénylet napján letartóztatott első számú gya­núsítottat, Gianfranco Mo- renót. Az AFP jelentése sze­rint a 32 esztendős banktiszt­viselőt, miután alibijét iga­zolta. a rendőrség bizonyíték hiányában szabadon engedte. Gianni Agnelli, a Fiat igaz­gató tanácsának elnöke a to­rinói ,-Gazzetta del Popolo” című napilapnak adott nyi­latkozatában arra a kérdésre, hogy a nyugat-európai terro­rista szervezetek között fenn- áll-e nemzetközi kapcsolat a következő választ adta: „Ha valóban létezik ilyen nem­zetközi szervezet, akkor Olaszország nem tudja egye­dül felvenni vele a harcot. Ha a terroristák nemzetközi apparátussal rendelkeznek, akkor épp ideje, hogy kiépít­sék a nemzetközi védelmi hálózatot”. Az ötök „szilárdsági Iront”-ia DAMASZKUSZ Damaszkuszban megkez­dődött a Szadat egyiptomi elnök különutas törekvései­vel szembehelyezkedő négy arab ország — Algéria, Lí­bia, a Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaság és Szí­ria — külügy- és hadügymi­nisztereinek, valamint a PFSZ képviselőinek értekez­lete. A vasárnap esti ülésen a tripoli értekezlet óta „szi­lárdsági frontot” alkotó ötök a Libanon elleni izraeli ag­resszióval és az ENSZ-erők libanoni állomásoztatásat előíró BT-határozattal kap­csolatos kérdéseket vitatták meg, és mint a konferencia szóvivője közölte, egyetértés­re is jutottak. Még a vita megkezdése előtt Abdel Halim Khaddam szíriai külügyminiszter meg­nyitó beszédében leszögezte: a Libanon elleni izraeli ag­resszióért is Szadat egyolda­lú kezdeményezéseit terheli a felelősség. A szíriai kül­ügyminiszter az egész arab világhoz intézve szavait ki­jelentette: a jelenlegi válsá­gos helyzet azt követeli az arab országoktól, hogy te­gyék félre helyi jellegű né­zeteltéréseiket, s közösen munkálkodjanak azon, hogy az izraeli csábatök'mielőbb kivonuljanak Dél-Libanon- ból. Római beszélgetések (2.) Merre tart Itália? Kínai nyomás Japánra MOSZKVA: A pekingi vezetők felújí­tották nyomásukat Japánra, hogy bekényszerítsék őket a szovjetellenes szövetségbe — állapítja meg a Pravda hét­fői számában a lap'tokói tu­dósítója, I. Latisev. A szov­jet lap felhívja a figyelmet az elmúlt időszak több ezzel összefüggő hivatalos és fél- hivatalos kínai állásfoglalá­sára, így például a Kínai— Japán Baráti Társaság el­nökének, Liao Cseng-csinek és Teng Hisziao-ping minisz­terelnök-helyettesének e nyilatkozatára. „A kínai dokumentum elé­gedetlen azoknak a japán politikusoknak a magatartá­sával, akik a kínai—japán szerződésből ki akarják kü­szöbölni az olyan formulá­kat, amelyek arra köteleznék Japánt, hogy tömböt formál­jon Pekinggel .bizonyos ha­talmak hegemóniája’ ellen — ezen, mint ismeretes, a mao­isták a Szovjetuniót értik — írja a tudósító. — Számos japán politikus véleménye, azonban az, hogy a japán- kínai szerződésről folyó tár­gyalások ürügyén tett leg­utóbbi, szovjetellenes irány­zatú kínai nyilatkozatok újabb kísérletet jelentenek arra, hogy japánt a szerző­dés kínai felfogásának elis­merésére s ezzel diplomáciai irányvonalának megváltozta­tására bírják rá”. lim. március 21.» kedd A Piazza Nuovoni szökő- kútjai mellett fiatal művé­szek árulják festményeiket. Néhányan boszorkányos gyorsasággal készítik a portré-karikatúrákat. Két­ezerért fehér-feketében, négy­ezerért színesben. A kőkutak pereme tele emberrel. Odébb kábítószeres cigarettát szívók bámulnak a semmibe. Piros gyertyával világító tenyérnyi asztalkánál várja a jövendőre kiváncsiakat egy asszony. A kis táblán a tarifa: ötezer líra. A műemlék-templo- mocskában gyóntató atya mereng egyedül, a padokon, a kövön vallásos propaganda­anyag halmaza... Már tűznyelőt csodál a ház, amelynek erkélyéről egyko­ron Napóleon mamája nézte üres óráiban a parádézó lo- vashintókat, s ahonnan né­hány évtizede a Duce pózolt a rómaiaknak. A sarokról ká­véillat száll, Snack-bár Kínál­ja a szendvicset a hozzátar­tozó deci vörösborral. Ez is Róma. Az esti fényben az EUR (az egykori építészeti világkiállí­tás színhelye) felé vezető szé­les sugárúton négy-négy sor­ban hömpölyög a kocsisor, s két oldalon lampionfüzéres kirakatok csábítják a vevőt. Italo Avellinoval egy pin­ceétteremben találkoztunk. Kétezer éves szobormaradvá­nyok között tanít villára fűz­ni a spagettit. A téma ter­mészetesen Olaszország. Merre tart Itália? Kommunista szerkesztő kollégám segít a helyzet meg­értésében- Tény — mondja —, hogy Olaszországnak har­minc éve baloldali alkotmá­nya van, csakhogy az azóta kormányzó kerevténydemok- raták nem tartották be. Az „olasz csizma” mégis lépett egyet és nem is egy­szer. Itália Európa kapitalis­ta országai közül a legbalol- dalibb. A kérdés tehát most nem elsősorban az, hogy bal­ra tart-e Itália, hanem hogy baloldalon marad-e? A szer­kesztő hasonlata egyszerű: meg kell hódítani egy hegy tetejét. Sok kilométert kellett menetelni ezért eddig is, de viszonylag sík terepen. En­nek a síkságnak a végén áll­nak. Most jön a hegy, ame­lyet nagyon nehéz lesz meg­mászni. De ez már nem csupán olasz ügy, hanem európai, sőt ... több annál. „Ha Olasz­országot tovább akarjuk fej­leszteni, erősíteni kell a de­mokráciát, az antifasizmust az egész tőkés Nyugaton....” Antonio Gramscinak, az OKP egyik alapítójának, a marxiz­mus jeles teoretikusának sza­vai jutnak eszembe: „Ha fel akarjuk építeni Olaszország­ban a szocializmust, az első dolgunk, hogy megismerjük és megértsük Olaszorszá­got ...” Milyen is Olaszország? Itália kék ege alatt ezernyi a gond. Észak és Dél száz éve egyesült ugyan, még sincs egységes gazdaság es kultúra. Északon felnőtt a nagyipar, városai harcos munkáshagyományokból táp­lálkoztak, míg Délen tovább él a feudalizmus számos öröksége. Szicília ma is a szegénység, a bigott vallásos­ság fészke;- ahol a görög kul­túra mellett a sötétség ma­radványai élnek tovább. És ott a maffia, amelynek a tag­jai nem érdekeltek a hala­dásban. Az olasz egyház is ritka ha- talom, átfonja az egész or­szág szociális, kulturális és gazdasági életét. Mindjárt a példa. Benelli bíboros, Fi­renze érseke súlyos bírálattal illette az úgynevezett 382-es törvényt, amely nem akar mást, csak megadni a tarto­mányoknak azt a jogkört, ami jó harminc éve szerepel ugyan az alkotmányban, de nem tudott érvényesülni a valóságban. A bíboros-érsek így fakadt ki: „Most megnyu­godtunk, hogy nem nyúlnak intézményeinkhez, de kér­dezzük, mi jöhet ezután? To­talitárius kommunista állam? ... A vallás elvei nem egyez­tethetők össze a marxista el­vekkel .. !” Mi fáj Benelli nek? Az, hogy a törvény januári ha­tályba lépését követően meg­nőtt a tartományok önállósá­ga, jogköre. Hogy számos — korábban a keresztényde­mokraták által betöltött — pozíció megszűnik a központi államigazgatásban, s azokat oda kell adni a régióknak, megyéknek, városoknak, ahol pedig már nem csak és nem is elsősorban az egyház em­berei, hanem a választásokon győztes pártok képviselői — nem kevés kommunista t«’. — irányítanak. Nem az egyházi Giordano Brúnó szobra N-bomba — no! MOSZKVA: A világközvélemény to-í vábbra is élesen elítéli a ne- utronfegyver gyártását célzó terveket és széles körben kö­veteli a neutronbomba betil* tását. MAJNA-FRANKFURT: Határozott tiltakozást fe­jeztek ki a neutronbomba gyártását célzó tervek ellen a „Keresztények a leszerelé­sért” elnevezésű szervezet Majna-Frankfurtban tartott első kongresszusának küldőt.. tei. VARSÓ: A neutronfegyver gyártása és Nyugat-Európában törté­nő elhelyezése a fegyverke­zési hajsza további fokozódás sához vezetne, nagy mérték­ben nehezítené a leszerelési tárgyalásokat, és súlyos aka­dályt jelentene az enyhülés és a leszerelés pozitív folya­matában — hangsúlyozta Varsóban nyilvánosságra ho­zott határozatában a lengyel parlament külügyi bizottsá«, ga. WASHINGTON: Az amerikai közvélemény-- ben nagy visszhangot váltott ki a szovjet tudósok felhívá­sa, amelyben felszólítottál« Carter amerikai elnököt; hogy mondjon le a neutron- bomba gyártásáról. Az amerikai közélet kép­viselői rámutattak arra, hogy a szovjet tudósok állásfogla­lása sok amerikai állampol­gár nézetét tükrözi. A ka­tonai problémákkal foglalko­zó információs központ egyik vezetője. Rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok­nak tartózkodnia kell min­den olyan fegyverfaita lét­rehozásától. amelv fokozza a nukleáris konfliktus veszé­lyét. BERLIN: Nyilatkozatban tiltakozott a neutronfegyver gyártását célzó amerikai tervek ellen NDK tudósainak egy cso­portja. A tudományos aka­démia tagjai hangsúlyozták annak szükségességét,; bbst-” sürgős intézkedéseket kell hoziij a nukleáris fegyvertár további kiszélesítése ellen. ; .HaáöfiTŐ '^iltáírőz'áso’k vol-, ták Bécsben és Oslóban is: (TASZSZi intézmények — iskolák, kór­házak, szeretetotthonok — végét jelenti a törvény. Csu­pán azt, hogy lehetővé teszi : mindenki választhasson egy­házi, magán, vagy állami is­kola, intézmény között. És nyilvánvaló az is, hogy az ez­után állami pénzből épülő in­tézmények már államiak lesznek, s hogy mint az ál­lam, a világi közösségek te­szik, az, egyház is tartsa el saját intézményeit. Este a szállodában nézem az olasz tv híradóját. A ri­porter a mikrofonját tartja egy római tüntető elé, aki nem szól, csak dühösen r,éz a kamerába és vicsorít. Hová tartozhat ez a fiatal? A szél­sőjobbhoz, a szélsőbalhoz? Kollégám azt mondja: szinte mindegy. Ahhoz a csaknem egymillió' ifjúhoz, aki munka nélkül maradt. Aki pedig fel­nőtt, elvégezte az iskolát, többségében az egyetemet. Akinek közülük szerencséje van, alkalmi munkához jut, vagy „fekete” álláshoz. Ott, ahol nincs szakszervezet, meg biztosítás. S akinek a kisiparban, az apró bárok százaiban se jut munka? Ma­rad az utca, a tüntetés, az eszmények nélküli élet. A szembenállás mindennel, esetleg a rombolás. Ezt a „rendet” akarja meg­változtatni az OKP, amely elég sok szavazatot nyert ah­hoz, hogy beleszóljon az or­szág életébe, de mégsem ele­get ahhoz, hogy gyorsan el­vezesse az országot a végső megoldáshoz. Ivrea püspöke. Luigi Betta- zi nemrég így irt Berlinguer- hez, az OKP főtitkárához: . A választók jelentős része a kommunistákra szavazott, de nem azért, mert osztják élet- szemléletüket. Csak egyet néznek, hogy az önök pártja az elmúlt években nagy har­cot vívott a szociális vívmá­nyokért. Munkások, nincste­lenek, emigránsok mint a megújulás reményére néznek az OKP-ra...” (Következik : A furcsa helyzet vége) Kopka János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents